A harmadik emeleten lakok. Ha
  kinyitom az ablakot, az égbolt
    bejön. És valamennyi csillag megjelenik.
      Valamennyi esélyes. Valamennyi esélyes kicsi
         csillag. De van olyan, akit
ez nem érdekel. Igazából csak
  tíz deka szalámit szeretne megenni.
    Ô csak tíz dekát kér.
      Tíz dekával. Egyszerre legalább tíz
        deka szalámit szeretne. De kenyér
nélkül annyit. Minden nélkül, csak
  úgy tisztán. Az már nem
    jelentéktelen. De nem is sok.
      A konyhában ülne le enni.
        Mert túl fáradt. Ott ülne.
Az asztalt nézi. Akkor állandóan
  egy pontra néz. És égne
    a szeme a fáradtságtól. És
      fordítva lenne a feje. Vagy
        el volna küldve a fenébe.
Vagy megszökne inkább. Egy valamilyen
  gépezetben. Vagy valami jobb kis
    autóbuszon. Vagy egy tortába beépítve.
      Egyszer csak bekapcsolták a habot.
        Ami azt föl szokta verni, azt.
Mert úgy érzi, mintha nagyon
  be volna zárva, nagyon be
    mert annyira elborítaná ôt az
      a hab. Túl sok keletkezett
        így. De azután kiásnák, csak
kis ijedtség lett, semmi
  vész. Gyorsan kilapátolták, de még
    jól tele is ehette magát
      habbal. Amennyi hab csak belefér.
        És abból elég sok beleférne.
Nyugodtan leehetne mindent. Nyugodtan lenne
  minden. Olyan nincs. Vagy úgy
    van csak kitalálva. Azt hiszem
      hogy nem olyan könnyû. Azt
        hiszi ô is, hogy nem.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta