május 16., kedd
Uram!
Éjszaka beszélgetek
a Hanggal. Még soha nem mertem megszólítani. Attól
tartottam, hogy a szöveg, ami belôle árad – szüntelenül,
kikapcsolhatatlanul árad –, következésképp tehát
a válasza is a nyelvi automatizmus valami öngerjesztô,
öntúráztató mellékterméke és
salakanyaga.
Nem hang, hanem zaj. Zaj.
Este az Intercityn megint
beszélgetni próbálok vele, de a Hang csak annyit mond:
ne beszélgess a Hanggal! Vagy ez már egy második Hang
volt? Uraim!
Hang (utánanézni)
Jövôkép
(utánanézni)
Napló (utánanézni)
Amit írok, azt már
egy harmadik hang diktálja. Teljes szentháromság.
Amióta Naplót
írok, rá kellet ébrednem, hogy nem emlékszem
semmire. Az adatokat tekintve teljesen Mártára hagyatkozom.
Minden este felírja, mi történt aznap. A Naplót
ezekbôl a feljegyzésekbôl írom.
Visegrádon ébredtünk.
Márta a 12. hétben van, hányinger, oxigénhiány,
alacsony vérnyomás. Nem bírja a várost.
Utolsó napomra indulok
Miskolcra. Fél hétkor kelek, nyolckor indulok, hogy az Intercityt
elérjem a Keletiben. Jobbra az Alföld, balra a hegyvidék.
Egy értelmetlen dilemma. Sörözök(m), ma csak indexaláírás.
Aláírásom egyre kopik, a valamikori kiírt Péterfybôl
mára csak Py maradt.
május 17., szerda
Varga úr, a könyvelô
kibûvészkedte a társasági adót. Az állam
hál’ istennek már megint nem keresi magát rajtam halálra.
A bankból a Welcome-ba
megyek, vágni a következô Nyugatot. Szilárdot
kapom, nem ügyetlen, de fárasztó vágó,
ráadásul költô. A hét végén
forgatott Kemény Gábor-interjút vágjuk, Márairól.
Gábor kisfiús arca a képernyôn még riadtabb.
Maga Gábor is beállít a montírozóba,
sörözünk, vágunk.
A mobilunk ki van kapcsolva,
nem fizet a Vinkó, én sem fizetek a Westelnek. Márta
örül a csendnek, engem azért aggaszt. Mintha egy másik
idôszámításban volnék, a társadalom
másik oldalán. A magánélet váratlanul
és meglepô erôvel kitágul, utána azonban
csend, számomra ijesztô csend. Keresnek, de nem találnak.
Hívnak, de el nem érhetnek. Zsoltár két kikapcsolt
mobilra.
Amit leírok, alig-alig
karcolja – persze – azt, ami történt. Mintha olajat akarnék
fúrni egy szimpla Hiltivel. Most például Gábor
jelenléte.
Milyen is volt Kemény
Gábor jelenléte a Szerb utca 17–19-ben, az ötödik
emeleti montírozóban (a lift mellett rögtön jobbra)
2000. május 17-én, szerdán dél körül,
a kar-thagói kánikulában, a leeresztett redônyök
mögött, a Sampo márkájú – nem emlékszem
pontosan, mi a Sampo a Kalevalában, Gábor világosít
fel, hogy a Csodamalom, amelybôl minden jó származik
– tehát a Sampo márkájú légkondi, a
költôi lelkû, tohonya vágó, a négy
vibráló monitor és a surrogó beta-kazetták
társaságában?
Gábor 1. kiszolgáltatott,
2. öntudatos és a médiummal szemben gyanakvó,
3. patetikus volt. Kiszolgáltatott, mint a zsidó, akirôl
a római szobrász, a zsidó hitrendszert nem ismerve,
saját gyakorlatában azonban professzionálisan portrét
farag éppen. Öntudatos, mert érezte, hogy „zsidó”
értékrendje sem nem adekvát, sem nem kizárólagos.
A portréfaragás túl izgalmas elvei zártságához
képest. Dilemma, hogy kell-e neki ez az egész. Félelem,
hogy nyilvánosságra jut, amit mondott – és nem írt!
Az arc nyilvánosságának megszégyenítô
ereje. Az arc mindig az elsô gyerekkori önarckép: vajon
szép vagyok-e? Szép vagyok. De mások is annak
találnak-e? Nem semmisülök-e meg, ha valaki – akárcsak
egy is – osztrakizálja arcom axiomatizált szépségét?
3-ra érek be a Jogi
Karra (latint tanítok a döbbenetesen ostoba református
joghallgatóknak), hallgatók sehol. Alszom az elsô órán
az elkezdett napló felett. Második órán csak
bámulok ki az ablakon, aztán elmegyek fagyizni.
6-ra érek a Centrálba,
Márti már vár. Irány a Rác-kert, Lajossal
(Jánossy) forgatok. Vietkong-ingben érkezik, kicsit romosan.
Rádiós rutinja ellenére zavartan nyilatkozik. Aztán
felolvas, jót, s jól. Megvilágítjuk mögötte
a bokrot. Márti rosszul van, sietünk haza. Este kibeszélem
– öt hét után – a szorongásaimat. Szegény
Márti.
május 18., csütörtök
Felkonf a Balassi könyvesboltban.
Elkések. Zsolti depressziós, szerdán délután
két órán át nyomta a kapucsengôt a gyerekeinél
(elôzô házasság), eredménytelenül.
A gyerekei le se szarják. Válások pokla, elmebeteg
feleségek, elaljasult kölykök, lelkiismeret-furdalások
örvényei. Nyakig a szarban, másféle szarban,
másféle nyakig, mind a másféle ketten.
Új sminkes csaj,
vadállatszemekkel, csüngô mellekkel, pinapocakkal. Egy
óra alatt, szinte baki nélkül felmondom az anyagot,
pedig álmos és másnapos vagyok.
Utána adásösszerakás
a Repro-videóban (Báthori utca). Megjön Pali és
Anett. Zsolti megfordul Anett után és csettint.
Délután kijövünk
Visegrádra. Márti elalszik, én iszom és írom
a drámát. Nem nagyon megy, mióta befejeztem a Tûzoltóparancsnokot,
nincs kedvem írni, nem is látok bele a mondatokba. Max. a
napló, félvállról.
május 19., péntek
Kilencig alszom. Márti
már fél héttôl fent volt, de nem mert mocorogni,
nehogy felébresszen. A kávé kifogyott, lemegyek Bogdányba.
Aztán kiderül, ebédre sincs semmi, felmegyünk Visegrádra.
Már régóta tervezem, most sikerül, bemutatom
Mártit dédapámnak és dédanyámnak.
Hatalmas a fenyô a sír fölött, mint egy Áprily-versben.
Aztán séta a temetôben a Hagelmayerek, Hinter- és
Schwarzenbergerek sírjai között. Séta tovább
a patak mentén, Mátyás király elhagyott kôbányái
kétfelôl. Megmutatom Mártinak a sziklát az emléktáblával,
ahonnan régen lezuhant egy lány. A tavalyi árvíz
nyomai mindenütt, kôhalmok, leszakadt utak, mint egy Hemingway-novellában,
a szerelmesek sétaútján. Elhatározzuk, hogy
Misit sátorozni visszük.
május 20., szombat
Mártit megint túlalszom,
megint moccanni sem mert. Anyám 8-kor érkezik, hajnalban
indult. Nem aludt az éjjel, mondja. Márti sem. Mért
nem alszik, aki nem alszik? Én tíz gyilkosság után
is aludnék, mint egy lefagyott Windows. Hiányzik belôlem
a kanti.
Anyámékkal
közöljük a tervet, hogy a Völgyben legyen az esküvô.
Lelkére kötöm és megesketem, hogy senkit sem akadályozhat
– ahogy szokta – a lerészegedésben, az ivászat tetôpontján
nem pakolhatja el a piát.
Kirándulás
Nagymarosra. Leülünk a Szent Istvánról nevezett
téren. Kopott, régi tér, délelôtti matinémûsor
hangjai egy nyitott ablakból.
május 21., vasárnap
Délelôtt templomba.
Kell valahogy ez mostanában, elüldögélni a templomban.
Kicsit mint Daubnernél a hipnózis. Visszafelé a révésszel
társalgunk a kánikuláról. Aztán fizetek
nekik a Gondûzôben egy sört. Ebéd után alvás.
Délután a darabbal próbálkozom, nem megy. A
regény kivett egy idôre mindent.
május 22., hétfô
Reggel visszaautózunk
Pestre. Megállunk a Corában, Misinek keresünk ruhát,
nem találunk megfelelôt. Anyámhoz a válási
végzésemmel, valami sztárügyvédnek akarja
megmutatni nagyanyám. Aztán Misiért az oviba. Három
hete nem láttam. Már nagyon hiányzott, elemien és
fájdalmasan – mondjuk ahogy gyerekkoromban tudtak hiányozni
a szüleim, de persze máshogy is – gondolom úgy, ahogy
az embernek a fia hiányozni tud.
Jövôképem
még mindig hiányos és lyukacsos, csak akkor dereng
valami, ha Márta lassan gömbölyödô hasára
teszem a kezem.
Misi jókedvû.
Kiveszünk videót, megnézzük a Baljós árnyakat.
Miután elaludt, Mártival megnézzük az Existenzet.
Márti belealszik. Nem vagyok álmos, a film után ténfergek
a lakásban, hol az alvó Mártit, hol az alvó
Misit nézem, és megiszom két üveg bort.
május 23., kedd
A Welcome-ba megyek e-mailezni.
Van még néhány elküldetlen részlet a regénybôl,
amelyeket jó volna elpasszolni, kéne a pénz nyárára.
A baj csak az, hogy mivel három géprôl, három
e-mail-címrôl küldtem el eddig a részleteket,
fogalmam sincs, melyiket hova küldtem, mi az, amit már elküldtem
valahova és mi az, amit nem. Már eddig is van néhány
átfedés a különbözô publikációk
között. Kínos. Kéne egy saját internet-hozzáférés.
Vinkóhoz beadom a
kitöltött számlát, mert már hónapok
óta nem fizet. Így nem tud sem lehúzni belôle,
sem tovább halogatni. Kicsit nem sok ez? – kérdi, amire emlékeztetem,
hogy az egész adást egyedül csináltam. Erre aláírja.
Végre visszakapcsoltatom a mobilt. Pedig már jól elvoltam
nélküle. Tévét egy éve nem nézek,
újságokat nem olvasok, az óriásplakátokról
elfordítom a szemem, elkapcsolom a rádiót, ha híreket
mondanak vagy reklám megy, szarok a közéletre és
az agymosásból sikerrel kivontam önmagam. De a telefon,
az azért kell.
Este a nôgyógyászhoz
ultrahangra. Behív, mutatja az embriót. Emma (vagy ha fiú,
Szindbád) ficánkol, kalimpál. Márti nagy, megilletôdött
szemekkel nézi a monitort.
május 26., péntek
9-re Misi úszásbemutatójára.
Hihetetlen rablóbanda ez a
… - sprint. Három
éve úszatják a csoportot hetente ötszázért
fejenként, és a kölykök úgy süllyednek
el, mint a balta. Néhány kalimpálás, és
vége. Misi még az átlagnál is gyengébben
úszik, fôleg arra figyel, hogyan piszkálódhat.
Mindenesetre nagyon büszke, hogy ott vagyunk, csak késôbb
bôgi el magát, hogy nem volt ott az anyja. Jó is, biztos
családi hisztériajelenet lett volna a vége, ahogy
Adélt ismerem.
Megvesszük az esküvôi
ruhákat, Mártinak passzos, kékesszürke ruha,
nekem dohányszín nadrág és drapp zakó.
Tudnak ezek az olaszok. Misiért oviba, aztán irány
Visegrád. A család elalszik, én borozgatok a teraszon
bele a nyári éjszakába.
május 27., szombat
Délelôtt napozás
és fürdés a Duna-parton. Misi rosszalkodik, Márti
ideges, összeveszünk. Ebéd után átautózunk
a Szigetorrba sátorozni. Misi odáig van. Sátorverés,
szalonnasütés. Mártival egész éjjel egy
pillanatra sem tudunk elaludni, minden neszre figyel mindkettônk
ösztöne. Elszoktunk a sátorozástól. Hajnal
felé letelepedik kint egy beszívott párocska, röhögnek
és gyerekdalokat énekelnek. Kimordulok, hogy csönd,
erre elhallgatnak, de így sem tudunk elaludni.
május 28., vasárnap
Reggeli, aztán napozás
a parton. Misi köveket gyûjt, hangoskodik, fröcsköl.
Aztán bemegyünk a faluba anyám elé, aki révvel
érkezik és átviszi Misit. Templom, megbeszéljük
a lelkésznôvel az esküvôt. Illés Lajos fog
orgonálni. Istentisztelet után emlékezés a
hôsökre a világháborús emlékmûnél.
Megható a néhány özvegy. Enyhe szél a
történelem felôl.
Este vissza Pestre, vacsora
egy pizzériában Leányfalun. Misi befal egy óriás
adagot, érthetetlen, hova pakolja. Este telefonál Adél,
hogy hiányzik neki Misi, és hogy már hétfôn
menne érte. Megalázó könyörgésre
kényszerülök, nagy nehezen enged. Meg van gyôzôdve
róla, hogy a gyerek nálunk csak rosszat tanul. Misi, ha dacoskodhatnékja
van, azzal hárít el minden nevelést, hogy a mama úgyis
megmondta, én, a papa vagyok a Sátán. Meg hogy a Márti
kurva. Így aztán ne akarjuk ôt nevelni. Én meg
rettegek, hogy elveszítem a gyereket.
május 29., hétfô
Oviba viszem Misit, aztán
vissza haza. Elmegyünk a terhesgondozóba, Márti megkapja
a kiskönyvet. A védônô a nôgyógyászánál,
Bélánál szült (Béla régi gimnáziumi
barátom). Igen jóképû doktor bácsi –
mondja a védônô, és egész testében
elpirul.
Vásárlás,
ebéd, délutáni alvás. Misiért Adélhoz
megyek, mert csak elhozta az oviból. Fél hétre beszéljük
meg, fél nyolckor még nincsenek sehol. Pánikba esem,
hogy elvitte magával valahova. Elindulok a Centrálba, a könyvbemutatómra,
de aztán visszafordulok. Akkor már otthon vannak, Adél
makacsul állítja, hogy semmiféle idôpont nem
volt megbeszélve. Gyorsan leviszem anyámhoz Misit, és
megyek a Centrálba.
A Magyar Hírlap Ahogy
tetszik rovatának élô kiadása. Az Európa,
a Magvetô és a Palatinus a vendég. Elôször
látom a könyvem, amelyre a megbeszélt matt helyett persze
fényes fólia került. Nincs kedvem dühöngeni.
A könyvbemutató rossz, viszont rengeteg unicumot hoznak ki.
A tömeg miatt sok barátom eloldalog idôközben, csak
Gálék tartanak ki. Kiisszuk a maradék repikészleteket.
Hazafelé rám tör a szorongás, hogy rossz könyvet
írtam. Márti nyugtatgat, és erôsködik,
hogy ez sokkal jobb könyv, mint A B oldal.
május 30., kedd
Másnaposan a hét
órai miskolci Intercityhez, miskolci könyvbemutatóra.
Lajos idôben érkezik. A könyve még nincs kész,
fûzetlen példányt hoz a nyomdából. Gyógysörözés
a büfékocsiban. Lajos a Sári-szerelmet elemzi, én
a Márti–Misi–Adél háromszöget geometrizálom.
Délelôtt államvizsgáztatok az egyetemen, nem
értem, miért tettek olyan bizottságba, ahol névtani
szakdolgozatok vannak terítéken, de mindegy. Dögunalom.
Az én szakdolgozóm a pestis-motívumról ugyanolyan
kínai névtanász kollégáimnak. Camus-rôl
nem hallottak még, de a Dénes név történetébôl
perfektek. Szép dolog a tudomány, mindig mondom.
Pufi és Lajos a kocsmában
várnak, Pufi Schlossgoldozik hôsiesen. Nem néz ki valami
jól, bár lefogyott, a hasnyálmirigye még mindig
rendetlenkedik. Lajos vígan van. Pufi kivisz a Cinquecentóján
Mályiba, a nyaralójába. Anett vár minket, hatalmas
flekkenezés. Utána vissza Miskolcra, könyvbemutató.
A miskolci tv forgat velem a tûzoltóságon, tûzoltókocsik
között sétálva olvasok fel. Riasztás jön,
nagy vijjogással húznak ki a legények.
A világ legelképesztôbb
helye: a Zámbó Jimmy Hotel Miskolc-Tapolcán. Az étteremben
óriási Jimmy-freskók, debil akvamarinkék szemekkel,
szél borzolta szôke fürtökkel. A pohár, a
tányér, minden zámbójimmys. Lajossal gyorsan
zsebre is teszünk néhányat. Röhögôs
este.
május 31., szerda
5-kor kelek, hogy elérjem
az IC-t, Pufi kivisz. Drámát kéne írnom, helyette
alszom. Otthon tovább vergôdöm a szöveggel, bejön
néhány jó dialógus, de az egész alig
12 oldal. Beviszem az Új Színházba, Lôkös
Ildi kétségbe van esve, hogy ellustiztam a dolgot. Biztosítom,
hogy augusztusra kész lesz.
Jegygyûrûszalonban
megrendeljük a fehérarany gyûrûket.
Este forgatás az
Epreskertben, Kôrösi Zoli és Balázs Attila könyvbemutatóján.
június 1., csütörtök
Kimegyek Orosziba, a kertbe,
lefújom gyomirtóval a gyomtengert. Elôtte Szent-endrén
megpróbálom elintézni, hogy visszakapcsolják
a villanyt, de hajthatatlanok. A tavalyi százezres számlával
lógok nekik, egyelôre nem tudom kifizetni. Kedves építômesteremmel,
Józsival megbeszélem a munkakezdést, szigetelni kell
és járdát betonozni. Vissza Pestre, Misinek
veszek fehér inget az Ovibúcsúztatóra. Felviszem
az oviba és beteszem a szekrényébe, a vasalt nadrággal
együtt. Mártival fodrászhoz, rákos, sápadt
figaro dolgozik rajta, remekül. Új frizurával a Francia
Intézetbe, Gál Andris kiállításmegnyitójára,
forgatni a City-tv-vel. Andris virul, remekül, sármosan nyilatkozik.
Utána Gáléknál buli, salátahegyek Zsuzsi
szervírozásában. Metróval haza éjfél
elôtt.
június 2., péntek
Délelôtt heverészés,
aztán indulunk a Vörösmarty térre. 4–5-ig dedikálok
néhány kósza olvasónak, aztán át
a Tütü tangóba, Garaczi könyvbemutatójára.
Pufi forgatja. Rögtön utána át a Goethe-intézetbe,
Zilahy CD-rom-bemutatójára, amit meg én forgatok.
Piroskánál megint szalon van, de túl fáradt
vagyok, Márti is rosszul van, inkább haza megyünk.
június 3., szombat
Dedikálás,
4-5 olvasó plusz a család. Beszélgetünk Kôrössi
P.-vel, mit lehetne javítani a világ dolgain. Átadjuk
az esküvôi meghívókat mindenkinek, akit illet.
Forgatgatok is ezzel-azzal, az operatôr egyébként egész
nap mászkál és vágóképezik. Nem
sok kedvem van tévézni, de aztán egész este
forgatok a JAK-hajón. Eörsi brillírozik a kamerának,
Grecsó se rossz. Felolvasok a regénybôl, belehallgatunk
Tyereskovába, sétálunk Vácon, nézzük
a kivilágított börtönt, ahol anyám keresztapja
várta két évig a halálos ítélet
végrehajtását, mígnem ötvenhatban meglépett.
Visszafelé a hajón vedelek, kikattan az agyam. Márta
hôsiesen tûr. Velem tûr, velem szenved. Szegény,
jól bevásárolt velem.
június 4., vasárnap
Rossz lelkiismerettel ébredek,
Mártát engesztelgetem.
10-re megyek vágni
a City-tévébe, a Gál-anyagot. Aztán vissza
Mártiért, kínaiban ebédelünk, a Nádor
utcai, zseniális helyen. 2–4-ig megint dedikálok, Mártinak
udvarol a könyvterjesztô menedzser. Hazaugrunk lefürdeni,
aztán vissza a belvárosba: Palatinus-buli a Hild étteremben.
Némi ökörködés,
hosszas beszélgetés Kôrössi P.-vel, Kemény
Pistivel. Libatepertô lilahagymával, alkoholmentes sör
(még mindig rossz a lelkiismeretem). Kocsival haza
11-kor.
június 5., hétfô
Kimegyünk a kôbányai
strandra, heverészünk a napon, néha csobbanunk. Kigyúrt,
tetkós kretének szanaszét a pázsiton. Ebéd
ismét a kínaiban, aztán jeges kávé a
Centrálban. Stresszben vagyok, mert este élô mûsorvezetés
a City-tv-ben. 7-tôl megy az adás, most nem önt el úgy
az adrenalin, mint elôször, de azért becsúszik
néhány baki. A Gál-megnyitó felkonfjánál
kimosolygok az éterbe Mártira, Andrisra és Zsuzsira,
akik otthon nézik. Utána Gáléknál eszem-iszom.
június 6., kedd
Szabadkára, felolvasni.
Lajossal összefutunk a hentesnél, szép auftakt. A rádiónál
várnak a többiek, Háy, Kôrössi, Nagy Gabi.
Háy elfelejtette elhozni a könyveimet, el kell menni a kiadóba.
Szegeden ebéd, elég gyatra. A határon halálra
szívatnak a szerbek, az összes könyvet elveszik. Románia-feeling.
Ugyan azzal vigasztaljuk magunkat, mint a katonaságnál: mi
egy fél nap alatt elfelejtjük, de ôk itt fognak szívni,
amíg meg nem döglenek. Tömeggyilkos képû
szerb határôrök szúrósan mustrálják
kétségkívül szokatlan csapatunkat. Sem benzincsempészek,
sem turisták, sem semmi besorolható népek nem vagyunk,
ráadásul röhögünk folyamatosan. Ezt, emlékszem,
már a seregben sem szerették a többiek, ezt az értelmiségi
röhögést. Végül nagy nehezen visszakapjuk
a könyveket.
Palicson Tolnaiékhoz,
friss pogácsa, sörök, borok.
Szállásunk:
Jelena panzió.
Sörünk: Jelen
pivo.
Feledem a múltat.
Mirko könyvesboltjában
olvasunk fel a nem túl népes hallgatóságnak.
Pálinka egy galambász-kocsmában, utána vacsora
a Népkörben, Ottó és a volt kenyai nagykövet
végeérhetetlen történetei. Délszláv
éjszaka.
június 7., szerda
Ébredés délben,
reggelire sör, fürdés, sör, röhögés.
Haza-
úton elalszom.
Június 8., csütörtök
Egyetemre, bankba, aztán
Misiért. Leesett a mászókáról, lehet,
hogy elrepedt a karja. Vigasztalom, majd meggyógyul. Márti
húgához és a barátjához megyünk
Pestlôrincre. Kerti parti, Misivel dartsozunk, bal kézzel,
mert a jobb sajog. Így is gyôz.
június 9., péntek
Misivel kimegyünk Orosziba.
A házat tulajdonképpen ketten építettük,
figyeltem, hogy mindig ott legyen, hogy ne felejtse el. Visszatalál
a régi rendbe, megtalálja a régi játékait.
Mint egy kiskutya, hempereg a fûben. Barlangot ás a homokfalba.
Püföli a gazt. A keze jobban van mindaddig, amíg le nem
esik a cseresznyefáról. Hazafelé végig
vizes törülközôvel hûtögetem a karját,
ami egyre jobban dagad. Felviszem Adélhoz.
Este Íriszékkel
(Márti húga és a barátja), és Sari húgommal
meg Mártival kimegyünk Visegrádra. (Márti csak
friss levegôn bír megmaradni). Lesétálunk a
Duna-partra, hogy megigyunk valamit a Gondûzôben, de tovább
csalogat a partra a tünemény: gyertyák úsznak
a folyón, messze kígyózik a fénysáv.
A révrôl eregetik ezerszám a deszkára szerelt
mûanyagpohárban álló gyertyákat, mint
kiderül, pünkösd és a svábok dunai lejövetelének
emlékére. Mi is beállunk segíteni, mert nem
bírják a tempót, meg-megszakad a fénysodor.
Eregetjük vagy félórát, aztán kifogy a
készlet.
A rév a sodrásra
bízva magát, hogy ne verjen hullámot, lecsorog a gyertyákkal
párhuzamosan. Nagyszabású, kosztümös filmjelenet.
A bogdányi parton egy korabeli gálya mása áll,
ott halásszák ki a gyertyákat. Márti rám
szól, amikor csikkrôl akarok rágyújtani, nagyon
a lelkemre veszem a fegyelmezést, összezördülünk.
Vajon miért a cigaretta függetlenségem egyetlen szimbóluma?
június 10., szombat
Íriszékkel
át Orosziba, kertet rendezni. Egész délelôtt
lapátolunk a tûzô napon. Gyíktojások a
földbôl. Újratemetjük a déli domboldalon.
Megunjuk a földmunkát, lemegyünk úszni a Dunára.
Aztán sör a Golfban. Ebéd anyáméknál
Visegrádon.
A mesterem, Józsi
még nem tudja elkezdeni a munkát, mert rendezô a MIÉP-gyûlésen,
a Szigetorrban. Megnézzük, mit tudnak. Csurka beszél
a néhány egybegyûltnek, laposan, döcögôsen.
Délelôtt volt ingyenkaja, az állítólag
jó volt. Józsi fehér ingben, borotváltan feszít
az elsô sorban, fontos ember a fontos helyen. Késôbb
kérdezem tôle, hogy mit kezdene a tízmillió
románnal, ha visszajönne Erdély. Agyonütném,
mondja.
június 13., kedd
Egész délelôtt
vágom a könyvheti anyagot a Welcome-ban. Megint Szilárd
a vágó, de most már megszoktam. Bekapcsolja az Eurosportot,
inkább azt nézi, mint az írókat, de azért
megvágja a dolgokat ügyesen. Négykor átmegyek
a Centrálba, Kemény Gáborral találkozni. Odaadom
neki a múltkori adást VHS-en. A könyvemet is ígértem,
de még nem hoztam el a kiadóból. Beszélgetünk
egy órát errôl-arról. Aztán hazamegyek
Mártiért, és megyünk a Rác-kertbe, Anettnek
névnapja van. Veszünk neki karkötôt a Mûvészben.
A Rác-kertben, projektoron a jugó–szlovén meccs. Boldog
szlovénok a szomszéd asztalnál. Nem ihatok, mert vezetek.
Még a Pufi Schlossgoldjába sincs kedvem beleinni. Hamar hazamegyünk.
június 14., szerda
Reggel felkonf-felvétel
a Balassi könyvesboltban. Kicsit döcög a dolog, de azért
11-re végzünk. Lengyel Zsoltival és Mártival
átmegyünk a Bambiba, lágy tojás, válási
kínok megbeszélése. Aztán adásösszerakás
a Repróban. Utána kimegyek Orosziba, szétszedni a
kandallót. A Tüzépen veszek két mázsa
cementet, mert fogytán van mestereimnél. Telecementporozom
a Fordot, dühöngök. Nekiesek a kandallónak. Tavalyelôtt
rosszul építettük meg apámmal, füstöl,
miegymás. Úgy szar, ahogy van. Szétverem nagykalapáccsal,
a rombolás gyönyörével.
június 15., csütörtök
Délelôtt bankba
átutalni a számláról Sarinak. Megérkezett
nekem is valami kisebb összeg, felveszem. Kettôre megyek a rádióba,
Váradi Júlia interjúvol a regényrôl.
Kicsit beszélgetünk még a Pagodában, aztán
megyek Mártiért, aki közben a háziorvosnál
vár a rendelésre, a terhesség miatt kell lejárni
a taposómalmot. Még nem került sorra, amikor odaérek.
A rendelô ugyanaz, ahová egész életemben én
is jártam. Az asztalon Herald Tribune, beleolvasok. Ahogy Márti
végez, indulunk a jegygyûrûszalonba a gyûrûkért.
Nem készültek el. Csinálok egy kisebb botrányt,
felhívjuk a tulajt, az védekezik, hogy így meg úgy,
a kôfoglaló, meg a vésnök, lófasz. Végül
megígéri, hogy holnapra megcsinál kettô ugyanolyat,
jel nélkül, közvetlenül, hogy szombatra meglegyen.
Elviszem még Mártit a nôgyógyászhoz,
aki mindent rendben talál.
június 16., péntek
Kimegyünk a Metróba
bevásárolni 24-ére, a lakodalomra. Veszek öt
láda sört, papírtányérokat, ami kell,
mindent. Kivisszük Visegrádra, betárazzuk a pincébe.
Átmegyünk Orosziba a lelkésznôhöz, „elbeszélgetésre”.
Elmondjuk mind-
ketten válásunk
történetét. A parókia tele van Illés Lajos
új rockoperájának szóróanyagaival, kapunk
egy csomagnyit. Miután végeztünk, irány vissza
Pestre. Összebújunk, alszunk: holnap polgári esküvô.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu