Az alábbi összefoglalóban különbséget teszünk erdélyi és regáti választópolgárok, valamint Nyugat-barát és posztkommunista erôk, illetve pártok között. Ha az erdélyi szavazatok különbözôsége már az 1990-es választások után nyilvánvaló volt, a két szembenálló politikai tábor elnevezése magyarázatot igényel. Nyugatosnak tekintem azokat az erôket, amelyek az integrációt és az ebbôl fakadó gazdasági, politikai és jogi célkitûzések maradéktalan teljesítését tekintik a román politika abszolút prioritásának. Ebbe a csoportba a jelenleg még hatalmon lévô koalíció pártjai, illetve pártszövetségei – a Demokratikus Konvenció (CDR), a Petre Roman vezette Demokrata Párt (PD) és az RMDSZ – tartoznak. A posztkommunista erôk (az Iliescu által vezetett PDSR és C. V. Tudor Nagy-Románia Pártja – PRM) nem feltétlenül és nem minden területen Nyugat-ellenesek, de a posztkommunista állami közigazgatás gazdasági, politikai és jogi eszközrendszerének megôrzését és érvényesítését tekintik abszolút prioritásnak.
A fenti táblázatból jól látható, hogy az Erdély és a Regát politikai opciói közötti különbség a diktatúrából a demokráciába vezetô átmenet egész eddigi idôszakának egyik meghatározó jegye. A különbség pusztán mennyiségi abban az esetben, amikor (mint 1990-ban vagy 1996-ban) az egyik vagy a másik tömb országosan és regionálisan is többségbe kerül, és minôségi akkor, amikor Erdélyben és a Regátban nem ugyanaz a politikai tömb alkotja a lokális többséget (mint az 1992-es választások és az 1999–2000-es közvélemény-kutatási eredmények mutatják).
Ebbôl a helyzetbôl az alábbi következtetések adódnak:
1. Aki el szeretné kerülni az Erdély és a Regát közötti minôségi politikai különbség elmélyülését, annak azt kell minden lehetséges módon elômozdítania, hogy Romániában vagy a Nyugat-barát, vagy a posztkommunista oldal mind országosan, mind lokálisan meggyôzô többségbe kerüljön.
2. A jelenlegi politikai tendenciákat figyelembe véve, ilyen jellegû Nyugat-barát többség kialakulása kevéssé valószínû.
3. Dönteni kell tehát: ilyen körülmények között is abszolút prioritásnak tekintjük-e a Nyugathoz való felzárkózást?
4. Ha igen, úgy nincs más választásunk, mint a Nyugat-barát erôk erdélyi – lokális – többségének a további megerôsítése és megszilárdítása.
5. A Nyugat-barát pártok, mindenekelôtt a két legfontosabb erdélyi párt, az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt nyilvánvaló válságát, súlyos belsô megosztottságát látva, a jelenlegi pártokkal hosszabb távon ez a cél megvalósíthatatlan.
6. Az erdélyieknek a regátiakkal szembeni politikai különbözôsége nem etnikai természetû. A nem magyar kisebbségek (5,63%), a magyarok (20,76%) és az erdélyi románok (73,60%) együttesen is és külön-külön is nyugatosabb beállítottságúak, mint a regátiak. Az erdélyi románok regátiakkal szembeni politikai különbözôsége nem nagy arányú, de ahhoz éppen elég, hogy regionális szinten értékesítse a magyarok tömeges Nyugat-barát szavazatát. Ha – ad absurdum – az erdélyi románok politikai opciói e pillanatban tökéletesen azonosak volnának a regátiakéval, a „magyar tényezô” nem volna elegendô ahhoz, hogy – legalább Erdélyben – biztosítsa a Nyugat-barát erôk többséget.
7. Következésképpen az Erdély regionális érdekeit képviselni és elômozdítani akaró pártoknak és mozgalmaknak csakis akkor lehet esélyük a sikerre, ha az egyes nemzeti közösségek speciális érdekeit is tekintetbe véve mindenekelôtt az erdélyi választópolgárokat mint egy – közös értékeket valló és közös érdekekkel rendelkezô – potenciális polgári közösség tagjait fogják megszólítani.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu