Nem vihetlek fényre
napérzékeny a bõröd.
Szomorú gyermek,
savanyú tej, kicsi mellek.
Anya tette, apa elvette.

Nem vihetlek itt nõsz
föl a sötétben.
Zárt ablak, redõny
csírát ver a tested.
A szobából nem
bújhatsz elõ.

Szégyen – kiabálnak be
az utcáról a népek.
Szégyen – mondják,
pedig csak
irigyelnek érted.
Kinek van ilyen kincse.

Szép vagy –
mondom és simogatlak,
s te nem veszed észre,
mikor az utolsó
vizeidet is feléled.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu