Jegyzetek

A magyarországi romák többségi médiaképérõl az elmúlt években több tartalomelemzés készült,1 amelyek azt mutatják, hogy a média a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel hangsúlyosabban láttatja ugyan a romákat, ugyanakkor az ábrázolások többségének keretét néhány masszív sztereotípia képezi. Nem születtek azonban felmérések arról, hogy maguk a romák mennyire elégedettek ezzel a képpel, hogyan „szavaznak” a mûsorválasztásban, miket néznek, hallgatnak és olvasnak leginkább. Nem utolsósorban pedig médiafogyasztási szokásaikkal igazolják-e azt a többségi média döntéshozóinak széles körében elterjedt vélekedést, miszerint mûsoraiknak nincs számottevõ roma közönsége.2 A kutatásnak nem volt célja valamiféle sajátságos médiafogyasztás kimutatása, fõként azért nem, mert könnyen a sztereotípiák útvesztõjébe tévedhet az, aki itt keresi a különbségeket. A vizsgálat eredményei sokkal inkább néhány közkeletû mítoszt cáfolnak: így például, hogy a többségi médiának – a sztereotipikus ábrázolások, a romák csaknem teljes hiánya a televízió szórakoztató mûsoraiban, a roma újságírók hiánya a szerkesztõségekben, és nem utolsósorban az érintettek gyakori lesújtó véleménye ellenére – számottevõ, többségében tudatosan választó és fõként nagyfogyasztású roma közönsége van. Ugyanakkor azt a triviális, ám gyakran figyelmen kívül hagyott igazságot is bizonyítják, hogy a romák nem csupán csak romák, hanem eltérõ érdeklõdésû nõk vagy férfiak, fiatalok vagy idõsek, városiak vagy falusiak stb. Ha volt hipotézisünk, akkor az az volt, hogy a magyarországi roma közösség egy sokféleképpen megszólítható, magas médiafogyasztású, zömében magára hagyott közönség, amelyet sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi média nem kezel súlyának megfelelõen.
A vizsgálat adatait a Szelényi Iván és Ladányi János vezette, 1999–2000-ben lebonyolított Közép-kelet-európai szegénység/etnicitás kutatás reprezentatív magyarországi roma almintájának kiegészítõ kérdõívekkel történõ lekérdezése szolgáltatta.3 Az adatgyûjtés 1999 novembere és 2000 júniusa között három hullámban történt, a mintába 458 fõ 18 évnél idõsebb roma került.4 Ahol lehetett, ott a most feltárt, romákra vonatkozó adatokat orientációképpen összehasonlítottuk a teljes lakosságra vonatkozó, azonos idõben felvett eredményekkel. Utóbbiak általában más módszertani eljárással készültek, ezért az összehasonlító táblák inkább trendekre, mintsem pontos különbségekre utalnak.

Televízió- és rádiófogyasztás

Bár a teljes lakossághoz képest csaknem háromszoros (8 százalékos) a televíziót nélkülözõ roma háztartások aránya, ahol van televízió, ott azt a teljes lakosságnál intenzívebben nézik. (1. táblázat)
A megkérdezettek durván kétharmada naponta több órát nézi a TV2 és az RTL Klub mûsorait, egynegyede a közszolgálati M1-et. Míg a földi sugárzású adók (M1, RTL Klub, TV2) esetében a roma és a teljes lakosság fogyasztása között az eltérés elhanyagolható, addig kimutatható különbségek vannak azon csatornák esetében, amelyekhez a hozzáférés a romák által nagy számban lakott kistelepüléseken csak nagy befektetéssel – kábel, mûholdvevõ – vagy egyáltalán nem lehetséges.

1. táblázat
Az egyes televíziós csatornák nézettsége a roma közönség körében
(N=459 fõ)
Naponta több órát Hetente néhány órát Ritkábban/soha Nincs tévéje/ nem válaszolt
MTV1 25% 27% 40% 8%
MTV2 7% 8% 75% 9%
Duna TV 3% 5% 82% 10%
TV2 61% 14% 18% 7%
RTL Klub 65% 11% 16% 8%
TV3 7% 5% 77% 11%
HBO 2% 1% 87% 10%
Spektrum 4% 6% 81% 9%
Msat 1% 1% 88% 10%
Helyi (városi) kábeltévé 1% 6% 83% 10%
Idegen nyelvû mûholdas adás 1% 5% 84% 10%

2. táblázat
Az egyes televíziós csatornák teljes és napi hatóköre a romák és a teljes népesség körében5
 Teljes hatókör6 Napi hatókör7
 Roma népesség Teljes népesség8 Roma népesség Teljes népesség9
TV2 82% 90% 61% 39%
RTL Klub 81% 89% 65% 36%
MTV1 76% 86% 25% 17%
MTV2 31% 42% 7% 2%
Duna TV 25% 43% 3% 2%

A 2. táblázat bemutatja az országos televíziós csatornák teljes hatókörét. Segítségével, ha az eltérõ mérési módszerek miatt többet nem is, de legalább következtethetünk az egyes televíziók napi hatókörére a roma és a teljes népesség körében.
Lényeges különbségeket kapunk akkor, ha nem pusztán a nézettséget, hanem annak gyakoriságát és intenzitását is vizsgáljuk. A televíziós csatornák napi hatókörére vonatkozó adatok – az eltérõ módszertan ellenére is – arra utalnak, hogy a roma népesség jellemzõen nagyon intenzíven televíziózik. Minden csatornának jelentõsen magasabb a napi hatóköre a romák körében, mint a teljes népességen belül. Ez azt jelenti, hogy amíg például az RTL Klubot választók 40 százaléka nézi napi rendszerességgel e csatorna adását, addig ez az arány a romák között 65 százalék feletti. A televíziók kedveltségének szerkezete a teljes népességhez hasonló: a két kereskedelmi adó fej-fej mellett veri a többi televíziót.
A mélyebb elemzés érdekében a három legnézettebb televíziós csatorna nézettségi intenzitását egy kategóriarendszer alapján vizsgáltuk.10
Az így nyert adatok is azt mutatják, hogy a roma közösségekben igen magas az intenzíven televíziózók aránya. A kérdezettek közel ötöde napi minimum 5-6 órát tölt a televízió elõtt. Ezen túl 42 százalékos azok aránya, akik legalább két csatorna mûsorait egyenként napi több órán át nézik rendszeresen. Összesen a roma lakosság jóval több mint fele tölt napi négy óránál bizonyosan több idõt a televízió elõtt, és kevesen vannak azok – a kérdezettek egyötöde –, akik napi egy-két órás szelektáló televíziózással beérik.11 Ugyanakkor nem mondható, hogy a magas televíziózási arány egyszerûen háttér-televíziózásból adódna: a mûsorújságok magas vásárlási aránya, illetve a mûsorok közül „nem válogatók” alacsony száma meglehetõsen nagy arányú tudatos televíziózást feltételez.
Az adatokat a demográfiai jellemzõkre vetítve a teljes népességhez hasonló tendenciákat tapasztaltunk: a nõk között magasabb a nagyon intenzíven televíziózók aránya, míg a keveset, vagy egyáltalán nem tévézõk nagyobbrészt férfiak. A legintenzívebb fogyasztók körében a legidõsebb korosztály aránya kétszer akkora, mint a minta egészében. Ez a teljes népességben is hasonlóan alakul: az AGB adatai szerint a nyugdíjasok átlagosan napi hat órát televízióznak. Ugyanakkor, míg a teljes népességben a 18–29 éves korosztály tölti a legkevesebb idõt tévé elõtt, a roma közönség esetében a sokat televíziózók aránya e korosztályban sem kisebb, mint az ötven év felettiek körében. Ez minden bizonnyal a széles körû munkanélküliséggel függ össze. A legtöbbet tévézõk között a falusi lakosok erõsen felülreprezentáltak, míg a keveset televíziózók között a budapestiek kétszer akkora arányt képviselnek (17 százalék), mint a városi és községi lakosok (8, illetve 5 százalék).

3. táblázat
A televíziófogyasztás intenzitása nemek és kor szerint (N=428 fõ)
 Férfi Nõ 18–29 év 30–39 év 40–49 év 50–59 év 60+ év Összesen
 (%) % N (fõ)
Nagyon intenzív 43 57 15 16 19 6 34 17 71
Intenzív 50 50 45 42 42 45 26 42 180
Átlagos 47 53 17 23 20 25 26 21 90
Alkalmi 57 43 7 9 8 9 – 7 33
Nem televíziózók 58 42 15 10 12 15 11 13 54
Összesen 50% 50% 139 fõ 112 fõ 86 fõ 53 fõ 38 fõ 100% 428

4. táblázat
Kedvelt tévémûsor-típusok a romák körében13
 Megjelölte (fõ) Nem jelölte meg (fõ) Kedveltség aránya (%)
Hírmûsor 333 80 81
Gyermekmûsor, rajzfilm 157 255 38
Játék 237 176 57
Show-mûsor 320 92 77
Ismeretterjesztõ mûsor 187 226 45
Szappanopera  279 134 68
Egyéb sorozat (például krimi) 283 130 69
Játékfilm 283 130 69
Kisebbségi mûsorok 164 248 40
Magazinmûsorok  115 296 28
Bûnügyi mûsorok 289 123 70
Sportmûsor 171 242 41
Vallási mûsor 83 329 20

5. táblázat
Rádióhallgatási szokások fõbb demográfiai jellemzõk szerint
 18–29 30–39 40–49 50–59 60– Budapest Város község Összes  Összes
 éves (%) (%) N (fõ)
Nem hallgat rádiót 32% 41% 42% 38% 29% 30% 38% 37% 37 149
Csak közszolgálati
adót hallgat 1% 5% 13% 17% 49% 4% 9% 14% 11 43
Csak kereskedelmi
adót hallgat 62% 45% 33% 35% 14% 58% 45% 40% 44 179
Közszolgálati és
kereskedelmi adó(ka)t
egyaránt hallgat 5% 9% 13% 10% 8% 7% 9% 9% 8 34
Összesen 131 108 79 52 35 46 173 186 100 405

6. táblázat
A fõbb rádióadók hatóköre a roma és a teljes népesség körében18
Rádióadók Említés a roma népesség  Összevont kategóriák a kereszthallgatottság Napi hatókör
 körében  kiszûrése után (közszolgálati, kereskedelmi)  a teljes népességben
Kossuth (középhullám, URH) 12%  31%
Petõfi 11% 18% 13%
Danubius 29% 46% 29%
Sláger 23%  25%
Juventus 9%  12%

7. táblázat
Honnan tájékozódik a televízió- és rádiómûsorokról?
 N (fõ) Arány
Újságból 177 39%
Rádió és televízió mûsorelõzeteseibõl 100 22%
Tudja, mikor kezdõdnek kedvenc mûsorai 35 8%
Sehonnan, nem válogat 126 28%
Egyéb 13 3%

8. táblázat
Az újságfogyasztás
 Említés Százalék20 Teljes népesség RPI21
Nem olvas újságot 202 44% –
Országos politikai napilapot 19 4% 14%
Helyi politikai napilapot 76 17% 32%
Bulvár napilapot 30 7% 8%
Politikai heti/havi lapot 20 4% 6%
Nõi hetilapot és magazint 75 16% 40%
Egyéb heti/havi lapot 28 6% –
Mûsorújságot 102 22% 47%
Egyéb 63 14% –

Kedvelt csatornák és mûsortípusok

A televíziók kedveltségének szerkezete is hasonlít a teljes lakosságéhoz: a közszolgálati televízió nézettsége mindkét csoportban erõsen elmarad a kereskedelmiekétõl, a roma közönség esetében azonban nagyobb mértékben. Ez azt is jelzi, hogy a közszolgálati média, amelyrõl azt feltételezhetnénk, hogy a – külön feladatául szabott – közszolgálati információk eljuttatásával vagy a roma mûsorral nagyobb és stabilabb közönséget köthetne magához, nem tud élni ezzel a lehetõséggel. Hasonló a helyzet a helyi televíziók esetében is, amelyek többsége a helyi önkormányzatok fenntartásában – helyi adóforintok felhasználásával is – sugároz, tehát (elvileg) helyi közszolgálati feladatokat is ellát. Alacsony nézettségük azt a gyanút igazolja, hogy a helyi médiumok többsége nem teljesítette, vagy a helyi roma közösség igényeit nem kielégítõ módon teljesítette azt a vállalását, hogy kisebbségi mûsort sugároz.12
A teljes lakossághoz hasonló válaszok születtek arra a kérdésre is, hogy milyen típusúak azok a mûsorok, amelyeket, ha csak tehet, megnéz a válaszadó. (4. táblázat)
Az adatok alapján a szórakoztató mûsorok – show-mûsorok, szappanoperák, sorozatok, játékfilmek – mellett leginkább a hírmûsorok vonzzák a roma közönséget.
(A teljes lakosság körében a legnézettebb öt mûsor minden alkalommal show-mûsor, szappanopera vagy játékfilm volt.14) Két olyan mûsortípus van, amely kedveltségét semmilyen demográfiai változó nem befolyásolja erõsen: a játékfilmek és a bûnügyi mûsorok egyformán népszerûek minden csoportban. Ugyanakkor – a teljes népességhez hasonlóan – a szappanoperák elsõsorban a nõk, a show-mûsorok pedig elsõsorban az idõsebbek és az alacsonyabb végzettségûek körében kedveltek. A sokat tévézõk magasabb százalékban nézik a szórakoztató mûsorokat, míg a kevésbé intenzíven televíziózók nagyobb arányban választják a nem fikciós mûfajokat.

Rádiózási szokások

A rádió15 kevésbé elterjedt a roma háztartásokban: a magyarországi háztartások 85 százalékával16 szemben csak a megkérdezett háztartások 71 százalékban van rádiókészülék. A rádió elterjedtebb a 60 éven felülieknél, illetve az alapfokúnál magasabb iskolai végzettségû csoportokban.
(5. táblázat)
Az adatok alapján a roma közönség valamivel több mint harmada (37 százalék) egyáltalán nem hallgat rádiót. A megkérdezettek negyede azonban több rádiócsatornát is megjelölt gyakran hallgatottként – nagy részük (17 százalék) több kereskedelmi csatornát, 8 százalékuk közszolgálati és kereskedelmi csatornát egyszerre. Ezt a két csoportot bátran nevezhetjük intenzíven rádiózónak. A többiek egyetlen rádiós csatornára mondták, hogy gyakran hallgatják: 11 százalékuk a közszolgálati, míg 27 százalékuk valamelyik kereskedelmi adót. A rádióhallgatási szokások a korral és a településtípussal mutatnak kapcsolatot: a rádiót nem hallgatók között a középkorúak vannak a legtöbben, a teljes népességhez hasonlóan a közszolgálati adókat nagyobb számban hallgatják az idõsebbek, míg a kereskedelmi adók roma közönsége elsõsorban a fiatalok és a rádiózó középkorúak körébõl kerül ki. A 30 éven aluliak, ha rádiót hallgatnak, szinte kizárólag a kereskedelmi adókat hallgatják.17 A közszolgálati adók hallgatói a vidéki – és azon belül is a kisebb településeken élõ – romák, míg a kereskedelmiek a fõvárosiak körében hallgatottabbak.
A 6. táblázat az országos vagy majdnem országos hatósugárral rendelkezõ rádióadók hallgatottsági adatait hasonlítja össze a roma és a teljes népesség körében.
Az adatok alapján a kereskedelmi adók kedveltsége gyakorlatilag azonos a roma és a teljes népesség körében, az egyetlen lényeges különbség, hogy a közszolgálati Kossuth rádió hallgatottsága a romák körében nem éri el a teljes népességre vonatkozó arány felét sem. A közszolgálati rádióadókat a kérdezettek mindössze 18 százaléka jelölte meg kedvenc adói között (a Kossuthot és Petõfit nagyjából egyenlõ arányban), míg országos kereskedelmi rádiót a kérdezettek közel fele (46 százaléka). Annak ellenére, hogy a közszolgálatiság magában foglalja a különbözõ kisebbségek igényeinek kielégítését is, ez arra utal, hogy a magyar „királyi” rádió nem képes ennek a feladatának maradéktalanul eleget tenni. A helyi rádiók hallgatottsága igen alacsony: a közszolgálati rádió körzeti mûsorait a kérdezettek mindössze 1 százaléka említette, míg más helyi rádiókat a válaszadók 6 százaléka. (Holott a helyi televíziókhoz hasonlóan a helyi rádiók jelentõs része is vállalta, hogy roma mûsort sugároz majd.)

A médiafogyasztás tudatossága

A kérdõív kitért arra is, hogy a kérdezett médiafogyasztása mennyire tudatos, illetve milyen mértékû a „válogatás nélküli” háttér-televíziózás vagy háttérrádiózás a roma közönség körében. Erre utalnak az arra a kérdésre adott válaszok, hogy a válaszadók honnan tájékozódnak az egyes rádió- és televíziómûsorok kezdési idõpontjáról.

7. táblázat
Honnan tájékozódik a televízió- és rádiómûsorokról?
 N (fõ) Arány
Újságból 177 39%
Rádió és televízió mûsorelõzeteseibõl 100 22%
Tudja, mikor kezdõdnek kedvenc mûsorai 35 8%
Sehonnan, nem válogat 126 28%
Egyéb 13 3%

A válaszok alapján a roma közönség nagyobb része tudatosan válogat, 39 százalékuk egyenesen az újságból nézi ki a mûsorokat. Tehát nem egy adottság, hogy a romák a mûsortól függetlenül néznének televíziót vagy hallgatnának rádiót, hanem egy megszólítható és megszólítandó közönséget alkotnak.

Újságfogyasztási szokások

1998-ban a többségi média legnagyobb közönséget vonzó szerkesztõségeinek vezetõivel készített interjúkutatásunkban19 a lapszerkesztõk többsége úgy fogalmazott: nem hinné, hogy jelentõs roma közönsége lenne az általa szerkesztett újságnak. „Nem hiszem, hogy minket olyan nagy számban olvasnának romák” – nyilatkozta az egyik bulvárlap szerkesztõje. Ezt fõként azzal magyarázták, hogy a roma közösségek körében csaknem általános szegénység miatt nemigen tudnának áldozni a lapokra („minket az a kör olvas, melynek a beruházási vágyai magasabbak, mint a romáké”). A roma média szerkesztõinek egy része is hasonlóan gondolkodott: a romák között alacsony az írott sajtót fogyasztók aránya. Ezeket a közkeletû hiedelmeket cáfolja mostani kutatásunk: a romák több mint fele olvas kisebb-nagyobb rendszerességgel valamilyen újságot.
Az alábbi táblázat a roma közönség sajtófogyasztási szokásait összegzi és hasonlítja a teljes népességéhez.
A két csoportot leíró számok ugyanakkor távolról sem azonosak, így legfeljebb a fogyasztási szerkezet összehasonlítására alkalmasak, nem pedig a fogyasztás mértékének összevetésére.
Ezzel szemben az eredmények azt mutatják: bár az írottsajtófogyasztás a teljes lakosságénál ugyan jóval alacsonyabb, de a fogyasztás szerkezete ahhoz hasonló, és még így is – a keresztolvasást kiszûrve – a roma közönség 24 százaléka olvas (naponta vagy ritkábban megjelenõ, országos vagy helyi) politikai lapokat,22 csaknem ötöde napilapokat. Míg a teljes népesség hasonló gazdasági státusú rétegéhez hasonlóan az országos politikai napilapok olvasottsága alacsony (mindössze a Népszabadságot és a Magyar Hírlapot említették), annál kedveltebbek a helyi (megyei) politikai napilapok.23 Az újságolvasási lista élén – a teljes lakossághoz hasonlóan – a televíziós és rádiós mûsorújságok, a romantikus történeteket tartalmazó kiadványok (Romana, Tiffany, Csók és Könny stb.), valamint a nõi lapok (Kiskegyed, Nõk Lapja, Meglepetés) állnak.24 Az újságolvasást fõként az iskolai végzettség és a lakóhely típusa befolyásolta. Az iskolázottsággal triviális a kapcsolat: az általános iskolát nem végzettek olvasnak a legkevésbé újságot, a végzettség növekedésével pedig nõ az újságolvasók aránya. Ugyanakkor terjesztési kérdésekkel is összefügghet, hogy a falusiak olvasnak a legkevésbé lapokat, és a fõvárosiak a leginkább. A magyarországi romák zöme által lakott kistelepüléseken újságárusi forgalomban meglehetõsen nehéz vagy egyenesen lehetetlen lapokhoz jutni, ha az illetõ egyébként nem akar elõfizetni rájuk. Egy harmadik összefüggés (amely arra enged következtetni, hogy a roma közönség egy része csaknem kizárólag a televízióból tájékozódik), hogy a sajtót nem olvasók között a legmagasabb a rádiót nem hallgatók száma.
A lapszerkesztõk vélekedését ugyanakkor nem csak az említési arányok, hanem a lapok olvasási gyakorisága is cáfolja. A válaszadók közel fele (43 százaléka) mondta azt, hogy az általa említett újság minden számát elolvassa, további 37 százaléka gyakran olvassa a megjelölt lapot, és mindössze egyötöde mondta, hogy ritkán olvassa az adott sajtóterméket.
A rendszeres olvasók többsége maga vásárolja a lapokat. Az újságok ötödét kapják elõfizetés útján, 57 százalékát az újságosnál, boltban, postán vásárolják, de jelentõs a „másodkézbõl” kapott lapok aránya is: a lapok közel negyedéhez úgy jutnak a válaszolók, hogy azt valakitõl megkapják.
Információk, informáltság
Az 1997-ben roma vezetõkkel készített interjúk visszatérõ eleme volt, hogy a roma közösségek jelentõs részéhez nem jutnak el a legalapvetõbb, az iskoláztatással, a segélyezéssel, a munkavállalással kapcsolatos közszolgálati információk.
A roma televízió- és rádiómûsor szerkesztõivel készített interjúk is azt mutatták: szerkesztési elveik kialakításakor igen erõs az a kényszer, hogy a meglehetõsen korlátozott mûsoridõ egy részét ezeknek az információknak az eljuttatására fordítsák. Pedig ez legalább annyira feladata a közszolgálati médiának vagy a kereskedelmi média közszolgálatiként elkönyvelt mûsorainak, mint a különféle többségi intézményeknek vagy a kisebbségi önkormányzatoknak.25 A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran a helyi önkormányzatok és bizonyos célintézmények (iskola, orvos, munkaügyi központok stb.) sem tesznek eleget e kötelezettségüknek. Az információs hiányokra egy, a romákat tömegesen26 érintõ kérdés, a szociális juttatások kapcsán kérdeztünk rá: honnan értesül a szociális juttatásokról és igénylésük módjáról?

9. táblázat
Honnan értesül az általa igénybe vett szociális támogatásról?
Eset   Az érintettek   százalékában
Az újságból  8 4
Televízióból, rádióból 32 17
Ismerõsöktõl, rokonoktól 59 32
Valamely hivatalból
 (például önkormányzat)  120 65
Valamely szociális intézménytõl 30 16

Az adatok alapján a leghatékonyabban azok az intézmények – általában a települési önkormányzatok – informálnak, amelyek az adott támogatást kiutalják. Az informális csatornák szerepe is jelentõs: a válaszadók harmada értesült szociális juttatásokról ismerõsén, rokonán keresztül. Ugyanakkor igen kevesen említették, hogy televízióból, rádióból szereztek volna ezekrõl a lehetõségekrõl tudomást.
A kutatásban az információs hiányokból fakadó hátrányokra is megkíséreltünk fényt deríteni. Megkérdeztük, hogy elõfordult-e az interjúalannyal: azért nem jutott valamely õt megilletõ támogatáshoz, mert nem volt tudomása róla. Kérdésünkre 84 kérdezett, durván minden ötödik adott igenlõ választ.

Vélemények a többségi médiáról

A média nemcsak tájékoztat, hanem hordozója és befolyásolója is annak a képnek, amelyet a társadalom saját magáról és saját magának kialakít. A magyarországi többségi médiával kapcsolatban is megkerülhetetlen kérdés, hogy felajánl-e olyan szerepeket, amelyeken keresztül a többség a romákra úgy tekinthet, mint a társadalom integráns csoportjára, és ezzel párhuzamosan lehetõvé teszi-e, hogy a romák büszkék lehessenek identitásukra, vagy éppen annak eltitkolására, elfojtására készteti õket. A magyar média szórakoztató mûsoraiból ma nemcsak a romák hiányoznak, hanem más kisebbségek is. Nincsenek, vagy csak alkalomszerûen jelennek meg kisebbségi karakterek a magyar szappanoperákban, a talk-show-kban, két kivétellel nincsenek roma bemondók a többségi televíziókban, de ugyanúgy rendre hiányoznak a napilapok „megkérdeztük az utca emberét” rovataiból is. A roma szervezet- és intézményvezetõkkel 1998-ban fölvett kutatásunkban interjúalanyaink csaknem egyöntetûen azon a véleményen voltak, hogy a romák ritkán jelennek meg a többségi médiában, ám ha mégis, akkor is csaknem kizárólag a „problémák kontextusában”. Hiányoznak a médiából a többségi társadalom természetes szereplõiként megjelenõ roma karakterek. E képnek a romákra gyakorolt lehetséges hatását egyik interjúalanyunk így foglalta össze: [a többségi médiából sugárzott híradások többsége] „általában úgy csapódik le a roma közösségekben, hogy már megint valamiféle botrányos vagy negatív kicsengésû hír ment le a televízióban, amelyet nagyon rossz emberi érzéssel él meg. Ha róla van szó, folyamatosan a negatívumait hallja. Vagy úgy, hogy a megalázottság érzése keltõdik benne.”
Most elõször adódott lehetõség arra, hogy reprezentatív képet kapjunk arról, hogyan vélekednek valójában többségi médiaképükrõl maguk a romák. Ezt néhány korábbi kutatásunk során is használt véleménykérdéssel próbáltuk feltárni. A kérdõív két kérdéscsoportot tartalmazott: a kérdezett személyes véleményét, a médiában a romákról megjelenõ állításokkal való egyetértését, illetve azt, hogy véleménye szerint a romák többsége egyetért-e ezekkel az állításokkal.  (10. táblázat)

10. táblázat
A médiaképpel kapcsolatos vélemények/ a romák többségének feltételezett véleménye
 Teljesen és inkább Romák feltételezett Különbség
 egyetértõk aránya egyetértésének aránya
Legyenek-e roma tévébemondók 73% 87% +14
A tévék/rádiók/újságok keveset foglalkoznak
a romákat érintõ gondokkal 62% 83% +21
A tévémûsorok csak akkor mutatnak
romákat, amikor valami baj van velük 81% 90% +9
A tévémûsorok olyannak mutatják be
romákat, mint amilyenek 46% 38% –8
Lehet, hogy a romák szegények, de a tévének
nem kellene ezt ország-világ szeme elé tárni 53% 69% +16
A tévének azt is meg kellene mutatnia, ami jó
a romák életében 91% 96% +5
Valós, ahogy a cigányokat a tévé bemutatja 48% 42% –6
Sértõ, ahogy a tévé a romákat bemutatja 49% 66% +17

Az adatok alapján a roma közönség leginkább a média negatív, konfliktusorientált ábrázolásainak túlsúlyát kifogásolja: tízbõl nyolcan osztják azt a tapasztalatot, hogy a televízió csak problémákkal összefüggésben mutat be romákat, ugyanakkor a megkérdezettek kilenctizede gondolta úgy (és még többen azt, hogy a romák túlnyomó többsége is így vélekedik), hogy „a tévének azt is meg kellene mutatnia, ami jó a romák életében”.
A roma média szerkesztõivel készített interjúk is arról tanúskodnak, hogy a többségi média és tágabb értelemben a többségi környezet asszimilációs nyomása, az elõítéletek és ezek nyomán a roma identitás folyamatos, erõteljes stigmatizálása mellett a roma médiában megjelenõ egyes történetek – kicsit sarkítottan fogalmazva – az egyetlen szigetei azoknak a médiabemutatásoknak, ahol a romák büszkén tekinthetnek magukra. A sztereotípiákkal terhes médiaképet megtörõ személyiségek (például egy roma tévébemondó) szerepeltetésének a roma önszervezõdés által is évek óta hangoztatott igényét megerõsítették a válaszadók: közel háromnegyedük tartotta ezt fontosnak.
A közhangulatot, hogy a romák szerint a média nem tekinti õket célközönségének, tovább erõsíti, hogy a kérdezettek közel kétharmada érzi úgy: a média nem foglalkozik eleget a romákat érintõ kérdésekkel. Négyötödük gondolja, hogy általában így érez a roma társadalom is.
A televízió a romák többségének véleménye szerint nem ad róluk reális képet. Ugyanakkor a 46, illetve 48 százalékos egyetértési arány azt is mutatja, hogy a negatív ábrázolások nem maradtak hatástalanok a roma közönség egy részénél: valószínûleg õk azok, akik a többieknél hajlamosabbak a médiaképbõl való általánosításokra és azonosulásra. Ugyanakkor a romák többségérõl tételezett vélemények éppen e kérdéseknél mutatnak alacsonyabb arányokat: alig több mint harmaduk gondolta azt, hogy a romák általában így vélekednek.
A kérdezettek fele érzi azt: sértõ, ahogy a televízió a romákat bemutatja. Egy félmilliós csoport fele tehát olyan képet kap vissza magáról a televízióból, amelyet önmaga sértõnek érez! Hogy ez a vélemény mennyire lehet a roma közösségekben a mindennapi beszélgetések része, jól jelzi, hogy ugyanakkor kétharmaduk gondolja azt: a romák általában így éreznek. E vélemény alapján a médiában bemutatott kép megalázó volta a roma „közhangulatban” még hangsúlyosabb, mint ahogy azt az egyes személyek maguk megélik. Ugyanerre utal, hogy a kritikus vélemények mindegyikénél magasabb volt a környezet tételezett egyetértésének aránya. Ez a vélekedés az amúgy is lehangoló valóságos élményeknél még rosszabb közhangulatra utal.

Roma mûsorok, lapok

A kérdõívben a közszolgálati média roma mûsoraira és a roma lapokra vonatkozóan is feltettünk kérdéseket. Néhány bizonytalan becslésen kívül semmilyen adat nem áll rendelkezésre arról, hogy e médiumok elérik-e célközönségüket.
A médiatörvény értelmében a közszolgálati média ma külön feltételeket biztosít a nagyobb nemzeti és etnikai kisebbségek mûsorainak elkészítéséhez és sugárzásához. A társaságok által biztosított még „éppen elégséges” feltételek és „éppen nézhetõ” mûsoridõ azonban csak formálisan garantálja a kisebbségi közösségeknek az információkhoz, illetve önazonosságának megõrzéséhez való jogát.
A kérdésblokk nyitott kérdésekbõl állt: azt kérdeztük, ismer-e olyan televíziós, rádiós mûsort, amely kimondottan romáknak szól, ha igen, milyen rendszerességgel nézi, hallgatja azokat. A nyitott kérdésekre adott válaszok általában valamelyest alulbecsülik a valóságos médiafogyasztási adatokat, hiszen sokkal inkább válaszol igennel valaki arra a kérdésre, hogy „ismeri-e a Roma Magazint”, mint hogy spontán említse e mûsort.
A Magyar Televízió roma mûsora. A közszolgálati televízióban a Roma Magazin hetente egyszer huszonöt percben kerül adásba hétfõn kora délután az M1-en, ismétlése szombat reggel látható az M2-n. A válaszolók több mint ötöde
(21 százalék) mondta, hogy több-kevesebb rendszerességgel nézi, ennél többen – a válaszadók közel harmada – ismeri a mûsort. Ugyanakkor a magazin meglehetõsen rossz sugárzási idõpontjára utal, hogy utóbbiak egyötöde mondta: soha nem nézi azt. Az AGB adatai szerint az M1 a kora délutáni idõsávban az amúgy is kevés televíziónézõ 13 százalékát tudja csak a képernyõ elé csábítani egy átlagos hétköznap,27 tehát a jelenlegi idõpontban sugárzott roma magazin potenciális közönsége alig több a népesség 1 százalékánál, százezer nézõnél. A magazin ráadásul eleve elveszíti azokat a vidéki, dolgozó romákat, akik nem tudják az M2-t fogni.28 A közszolgálati televízió a külön kisebbségi mûsor sugárzásával törvényben elõírt kötelezettségét így ugyan formálisan letudja, de nem felel meg annak a követelménynek, hogy egy-egy kisebbségi csoport valóságos igényeit is kiszolgálja. Az elmúlt években a mûsor szerkesztõinek nem sikerült sem jobb mûködési feltételeket, sem olyan sugárzási idõpontot kiharcolniuk, amikor a romák jelentõs csoportjaitól nincs elzárva a mûsor.
A Magyar Rádió roma mûsora. Az adatok alapján a közszolgálati rádió roma mûsora, a péntek délelõtt 11-kor jelentkezõ Cigány félóra a roma közönség körében kisebb ismertséget tudhat magáénak: a kérdezettek 6 százaléka mondta, hogy ismer kimondottan romáknak szóló rádiós mûsort, 4 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kisebb-nagyobb rendszerességgel figyelemmel kíséri azt. Ez körülbelül húszezer roma hallgatót jelent: a rádióval rendelkezõ romák 7 százaléka, a közszolgálati Kossuth rádiót hallgatók 42 százaléka hallgatja a mûsort.29 Számításba kell venni az adatok értékelésénél azt is, hogy a roma rádióhallgatók nagy része elsõsorban vagy kizárólag a kereskedelmi adókat hallgatja, míg a Kossuth rádiót mindössze 12 százalékuk – kisebb-nagyobb rendszerességgel. A Cigány félóra az adatok alapján a roma fiatalokat nem igazán tudja megszólítani.
A teljes lakosságra vonatkozó, a Gallup Intézet által rendszeresen végzett naplós közönségmérés 2000-es adatai alapján 1998 óta nem változott jelentõsen a mûsor hallgatottsága: e mérés a hallgatók számát 195–280 ezer közöttire becsüli.30 Ez azt is jelenti, hogy a Cigány félóra közönségének mindössze egytizede roma.
A hallgatók demográfiai összetétele sem változott jelentõsen: elsõsorban az idõsek (7 százalék körüli) és az alacsonyabb végzettségûek (4 százalék körüli) körében nagyobb a mûsor hallgatottsága. Ugyanakkor az adatok alapján a fiatalok gyakorlatilag nem hallgatják a mûsort, a 30–49 éves korosztályban is elhanyagolható (1 százalék körüli) a hallgatottsága. Meg kell jegyezni, hogy a Kossuth hallgatottságában a Cigány félóra hallgatóinak aránya nem kirívóan alacsony: a legnépszerûbb mûsorok, a Reggeli és a Déli Krónika is mindössze 9–12 százalékot tud hozni, a Napközben 5–6 százalékot, a többi mûsor hallgatottsága 1–4 százalék közötti.
A roma lapok. A roma sajtó ismertsége és olvasottsága még ennél is szomorúbb képet mutat. A lapok ismertsége igen alacsony: a legnagyobb példányszámú és legszélesebb körben (a települések jó részén mûködõ cigány kisebbségi önkormányzatokhoz ingyenesen eljuttatott példányokon keresztül is) terjesztett Lungo Dromot is a 458 válaszadóból mindössze 20-an ismerték, és csak 11-en olvassák több-kevesebb rendszerességgel. A Phralipe azóta megszûnt azonos nevû lapját 9-en ismerték, 4-en olvasták. A harmadik jelentõsebb roma lap, a színvonalas Amaro Drom ismertsége és olvasottsága hasonlóan alacsony.31

11. táblázat
Roma lapok ismertsége
Lap neve Ismeri Szokta olvasni
Lungo Drom 20 11
Phralipe 9 4
Amaro Drom 6 1
Kethano Drom 2 1
Cigány Hírlap 6 2
Cigányfúró 1 –

Az adatok megerõsítik a roma lapok szerkesztõivel készített interjúkban elhangzottakat: mindegyikük a legsúlyosabb problémaként a terjesztési nehézségeket értékelte. A lapok által megjelenésük fõ támogatójának, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványnak 1997-ben megadott közönségadatok alapján a magyarországi romák lélekszámát félmillióval számolva, az Amaro Dromot a magyarországi romák 0,26 százaléka, a Lungo Dromot 0,3 százalékuk, az azóta megszûnt Phralipét 0,07 százalékuk vásárolta meg.
A lapok saját adatai nagyjából egybeesnek a kutatásban pozitív választ adók arányával. A siralmas eredményeken az sem javít, hogy a többi magyarországi kisebbség lapjainak többségét is hasonló arányban vásárolják, illetve olvassák.
Ugyanakkor a kutatásnak a többségi sajtó fogyasztásával kapcsolatos adatai megkérdõjelezik azt a néhány szerkesztõ által vallott véleményt is, hogy a roma közösségek kevéssé megszólíthatók az írott médián keresztül: ha igaz is, hogy messze a televízió vonzza a legnagyobb közönséget, jelentõs az a csoport, amely rendszeresen olvas politikai lapokat, ugyanakkor a roma lapok hozzájuk sem jutnak el.

Jegyzetek

1 Vicsek Lilla: Cigánykép a sajtóban. Amaro Drom, 1996/12.; Messing Vera: Nemzeti és etnikai kisebbségek képe a magyar sajtó híreiben 1996 végén és 1997-ben. Jel-Kép, 1998/4.; Bernáth Gábor–Messing Vera: „Vágóképként, csak némában” – Romák a magyarországi médiában. Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, Budapest, 1998.
2 L. errõl: Bernáth–Messing: i. m. A kötetben publikált interjúkutatás során a többségi média 12 szerkesztõjét, a két legnézettebb magyar televíziós sorozat producerét, valamint két nagyobb reklámcég egy-egy munkatársát szólaltattuk meg.
3 A legutóbbi, 1993-as, Kemény István, Havas Gábor és Kertesi Gábor vezetésével lezajlott reprezentatív romakutatás és a mostani adatfelvétel során megkérdezettek demográfiai összetétele néhány ponton erõsen eltér: ennek oka leginkább a mintavételi eljárások és a „roma/cigány” definíciók különbségében keresendõ. Az 1993-as kutatás mintájába a többségi környezet által romának tartott személyek kerültek. A kutatás alapegységei a többlépcsõs rétegzett mintavétel útján, a közigazgatási, oktatási és szociális intézmények segítségével kiválasztott háztartások voltak. Az 1999–2000-es, Szelényi Iván és Ladányi János vezette kutatás más mintavételi módszerrel dolgozott. Ennek során országos, a felnõtt (18 éven felüli) lakosságra reprezentatív igen nagy, 18 ezer fõs mintán kérdezett le egy szûrõkérdõívet, amelyben a kérdezett etnikai hovatartozására vonatkozó kérdés is szerepelt. Ezenkívül a kérdezõbiztosnak is állást kellett foglalnia abban, hogy a kérdezett roma-e vagy sem. Az így kiválogatott háztartásokhoz mentek vissza 1999–2000 folyamán. Mindkét mintavétel elvileg reprezentatív a magyarországi roma lakosságra, ám jelentõs az eltérés a demográfiai változók szerinti összetételben.
4 A minta kor és nem szerinti összetétele némileg eltér a 18 ezer fõs szûrõkérdezés által megtalált romák demográfiai jellemzõitõl, ezt utólagos súlyozással korrigáltuk. Mivel a kérdõívben csupán néhány a médiahasználatra vonatkozó kérdést tehettünk fel, nem volt alkalmunk a teljes lakosság médiafogyasztását bemutató nézõmérõ vagy a naplós adatfelvételhez hasonló precizitású adatok elõállítására.
5 A teljes népességre vonatkozó adatok a Kreatív címû folyóirat Média mellékletében Tévé, te egyetlen szerelem címmel közölt összeállítás alapján, 2000. április, 8–11.
6 Az adott televíziós csatornát bármilyen rendszerességgel nézõk aránya.
7 A televíziós csatornák napi hatókörének (azok aránya, akik egy átlagos napon nézték az adott csatornát) meghatározása a roma és a teljes lakosság körében eltérõ módszerrel történt. A teljes népesség esetében egy televíziós napló kitöltésével, illetve a „mely csatornákat/mûsorokat nézte a tegnapi nap?” kérdés segítségével történt, míg a roma minta esetében a „mely csatornákat szokta nézni?” kérdésre a „naponta több órát” választ adókat számítottuk ide.
8 Kreatív, Média, 2000. április, 8. (forrás: Szonda Ipsos)
9 Uo., 10.
10 Nagyon intenzív: mindhárom országos földi sugárzású csatornát egyenként naponta több órán át nézik; intenzív: két csatornát naponta több órán át néznek; átlagos: valamely, de csak egy csatornát napi rendszerességgel néznek, a többit pedig csak alkalomszerûen vagy egyáltalán nem, illetve akik vegyesen nézik a különbözõ adókat, de egyiket sem napi rendszerességgel; alkalmi: akik hetente néhányszor néznek egy-két csatornát; nem televíziózók: alkalomszerûen vagy egyáltalán nem televíziózók.
11 Összehasonlításul: az AGB, az egyetlen mûszeres közönségbecslõ cég nézõmérõje szerint a lakosság egészében a televíziózásra fordított idõ évszaktól függõen átlagosan 4 és 4 és fél óra közé esik. A KSH kérdõíves kutatása – amely a mi kutatásunk módszeréhez jobban hasonlítható – ennek csupán mintegy felét, napi 2 és fél órát mutat ki. Kreatív, Média, 2000. április, 10.
12 Ez a vállalás a helyi frekvenciák odaítélésénél is elõnyt jelentett, és az Országos Rádió és Televízió Testület kedvezményekkel támogatja azokat a mûsorszolgáltatókat, amelyek (az ORTT által évente ellenõrzötten) nemzeti, etnikai vagy más kisebbségi cél szolgálatát vállalják. Az ORTT nem tudott kimutatást adni arról, hogy mely helyi mûsorszolgáltatók vállaltak célzottan roma mûsorokat, számuk 10-15-re tehetõ. (A kisebbségi ombudsman két éve tárgyalásokat kezdeményezett arról, hogy az ORTT mérje fel: teljesítik-e az adott mûsorszolgáltatók vállalásaikat, ám elemzés azóta sem készült.)
13 „A következõ mûsortípusok közül melyek azok, amelyeket, ha csak teheti, megnéz?” zárt kérdésre adott válaszok megoszlása.
14 AGB mérések. Lásd például Kreatív, Média, 2000. október, 8. vagy a http://www.agb.hu.
15 A rádiózási szokásokat nyitott kérdéssel mértük fel. Arra kértük a kérdezetteket: mondják meg, melyek azok a rádióadók, amelyeket leggyakrabban hallgatnak.
16 Forrás: Szonda Ipsos. Ezúton köszönjük a Szonda Ipsosnak a rendelkezésünkre bocsátott adatokat.
17 Ez az összefüggés fennáll a teljes magyar lakosság esetében is: a Kossuth hallgatóinak mindössze 8 százaléka 30 éven aluli, míg a Juventus és Danubius közönségének közel felét adja ez a korosztály. Az adatok alapján a közszolgálati Kossuth rádió hallgatóinak több mint 40 százaléka 60 évesnél idõsebb.
18 Míg a teljes népesség esetében az egy átlagos napon elért közönség arányát mutatják a százalékok, addig a roma közönség esetében a kérdés nem egy átlagos napra vonatkozott, hanem azokra a kedvenc rádióadóira, amelyeket, ha teheti, hallgat. Feltételezhetõ ugyanakkor, hogy a hallgatók kedvenc rádióadójukat nem sokkal ritkábban, mint naponta hallgatják.
19 Bernáth–Messing: i. m.
20 A sajtófogyasztásra vonatkozó blokk nyitott kérdést („kérem, sorolja fel azokat a lapokat, amiket olvasni szokott”) tartalmazott, az erre adott válaszok az irányított kérdezésnél (pl. „szokta-e a Népszabadságot olvasni”) alacsonyabb fogyasztási arányokat mutatnak.
21 A Szonda Ipsos 2000-es adatai. RPI (Reader Per Issue): az utolsó számot olvasók aránya.
22 Egy ember olvashat párhuzamosan helyi, országos politikai napilapot vagy hetilapot is, a 24 százalék az ilyen sokszorozódást (ún. keresztolvasást) nem tartalmazza.
23 Annak ellenére, hogy ezek a lapok az országosoknál általában kevesebbet foglalkoznak érdemben a helyi roma közösségekkel, és a romákat hagyományosan kevesebb szerepben láttatják. Erre jó példa, hogy az 1997-es tartalomelemzésünkben találtunk olyan helyi lapot is, amely romákkal foglalkozó cikkeinek több mint felében a bûnözésrõl írt.
24 Ez semmiben sem különbözik a teljes lakosság preferenciáitól, ahol a mûsorújságok mellett a nõi lapok bírnak a legnagyobb eladott példányszámmal: a Kiskegyedet mintegy másfél millióan, a Nõk Lapját 1,3 millióan olvassák, míg a legnépszerûbb politikai hetilap, a HVG olvasottsága ennek töredéke (Szonda Ipsos Médiaanalízis, 2000., I. félév).
25 A többségi intézmények ezzel kapcsolatos teljesítményérõl nem, a kisebbségi önkormányzatokéról viszont készült ilyesféle kutatás. Az 1997-ben Baranya megyei kisebbségi önkormányzatok körében végzett vizsgálat igazolta a roma közösségek információellátottságával kapcsolatos általános tapasztalatot: a kisebbségi önkormányzatok többségének igen esetleges a kapcsolata a települési önkormányzatokkal, de az országos kisebbségi önkormányzatokkal és a saját kisebbségi közösségével is. A kisebbségi önkormányzatok. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, 1998.
26 A 459 kérdezett közül 184-en mondták azt, hogy részesülnek valamilyen – a kérdezés idõszakában is változó – szociális juttatásban.
27 AGB 2000 elsõ negyedévi adatai. Kreatív, Média, 2000. április, 10.
28 1998 óta az M2 adása csak mûholdvevõvel vagy kábelen fogható. A községekben, ahol a romák közel fele lakik, ezek a lehetõségek csak a lakosság 40 százaléka számára állnak rendelkezésre. Antenna Hungária tájékoztatója, 2000.
29 A „Vágóképként, csak némában” címû 1998-as tanulmányunkban megkíséreltük megbecsülni a Cigány félóra roma hallgatóinak számát a teljes népesség körében készült hallgatottsági adatokból, illetve a hallgatók demográfiai jellemzõibõl (falusi és alacsonyan iskolázottak felülreprezentáltsága). Akkor arra a következtetésre jutottunk, hogy a mûsort nagy arányban valószínûleg romák hallgatják. Ezt a hipotézisünket az adatfelvétel megcáfolta: az adatok alapján a mûsor közönségének csak mintegy 7–10 százaléka lehet roma.
30 Fel kell ugyanakkor hívni a figyelmet arra, hogy a 2,3–3,3 százaléknál nagy a veszély, hogy a mérés pontatlan. Más hétköznapokon ugyanebben a mûsorsávban hasonlóan alacsony a Kossuth rádió hallgatottsága: 2,5–4 százalék között ingadozik.
31 Az Országos Cigány Önkormányzat lapja, a Világunk elsõ száma a kutatási kérdõív összeállításának idõszakában még nem jelent meg.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu