A helyszín a városias beépítés szélén spontán módon kinõtt, szedett-vedett bádogváros: a piac, az urbánus élet mozgalmas és vidám fóruma. Nyitott hely, átszõve kis utakkal, ahol a térfalat elárusító bódék alkotják. Séta, bámészkodás, kötelezettség nélkül. Ugyanakkor rendezetlen és bizonytalan csomópont, amely éles kontrasztban áll a földszintes falusi házakkal, a nyugodt parkkal, a városi kereskedõházakkal. Ide kerül a könyvtár, amely megörökli a piactól az átjárhatóságot, a szabad mozgás lehetõségét. Bejárati szintje a földbe süllyed, felette az áttört tömegen keresztülvonulhat a városi gyalogos forgalom. Így a modern könyvtár kettõs funkciója – a korlátozás nélkül használható közösségi terek (kávéház, kiállítótér, elõadó stb.) és a szigorúan ellenõrzött városi intézmény egysége – kibõvül egy harmadikkal: a körbezárt udvar a külsõ tér részévé válik, a járókelõket az épületbe invitálja. Úgy „gyalogolhat át” rajta bárki, hogy a belsõ tér két zártabb rétege érintetlen marad: a cél csak az út lerövidítése, ücsörgés a könyvtár lépcsõin, színházi elõadás megtekintése vagy hûsítõ találka az udvarra kitelepült kávéházi teraszon.
A belsõ közösségi terek és a könyvtár bejárati fogadócsarnoka, az új köztér felé fordul. Innen, a süllyesztett bejárati szintrõl érhetõk el függõleges közlekedõkön keresztül az épület „tornyai”: a gyerek és a felnõtt könyvtárak, amelyek között a kapcsolat a legfelsõ szinten áll helyre ismét egy-egy zárt és nyitott hídon keresztül. A szoborszerû tömeget a falak véletlenszerû perforálása, a színes téglaburkolat és a falnyílások körüli fabetétek oldják. Az opponens szerint a tervezett könyvtár afféle „elsõ mohikán”, amely új minõséget és erõs kontrasztot teremt a létezõ és az új között.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu