Helemba orsó alakú sziget Esztergomtól körülbelül négy kilométerre a Duna folyásirányában, hossza 1500 m, szélessége 80-100 m. Esztergom város – a tartós bérlet harminc esztendeje után – szeretné immár sajátjaként ápolni a szigetet, amely teljes egészében, sajátos geológiai adottságai folytán, magas vízállás esetén sem kerül víz alá.
Így maradhattak fenn azok a régészeti leletek, amelyek révén Helemba-szigetet régészeti lelõhelyként is régóta számon tartják a szakemberek. Az ásatások során az õskori földházak mellett középkori emlékek kerültek elõ: a régészeti jelentések egy kis, árpád-kori templomról és a köréje települt temetõrõl számolnak be. Rábukkantak az érseki nyaraló alapjaira is, amelynek környezetében középkori kert gyümölcsfáinak nyomait találták. Valószínûsíthetõ, hogy a ház és a gyümölcsös Robertus Leodiensis angol érseké volt. A pollenvizsgálatok és a régészeti feltárás alapján a ház körül barackos lehetett. A terv témája ennek a középkori barackosnak a visszatelepítése és egy házi lekvárfõzõ kialakítása. A lekvárgyár idényjellegû épületegyüttes, amely a lekvárfõzõ mellett a szüretelõk szállás- és kiszolgálóépületeit tartalmazza. Olyan házat kellett alkotni, amely inkább egy természetben hagyott tárgy, mintsem épület: ott és azon a helyen nincs semmiféle szerepe, funkciója. Csak jelenléte van. Formára, tapintásra idegen elem. Nem akarja magán hordozni, másolni a természet karakterjegyeit, nem akar azzal direkt azonosulni. Nem akar természet lenni, de természetszerû sem. „...Mégis csupaszságával válik bensõségessé, kívülállóságával közelít legjobban a természet egyedülállóságához, fogalmazza meg leginkább a természet mondanivalóját, anélkül, hogy természetessé válna.”

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu