A határon túli
magyarságot, minden kétséget kizáróan,
manapság az úgynevezett státustörvény
körüli viták foglalkoztatják leginkább.
Mivel a kettôs állampolgárság kérdése
több oknál fogva is keresztülvihetetlennek bizonyult,
ettôl az okmánytól várjuk, ha nem is a magyar
állampolgárral való egyenjogúsításunkat
a kulturális, gazdasági és szociális, netán
politikai jogok összessége területén, de legalábbis
valamilyen pozitív megkülönböztetést a többi
Magyarországra látogató külfölditôl.
Napjainkra befejezô
stádiumához érkezett a végül is a címben
megjelölt néven nevezett okmánytervezet különbözô
szintu megvitatása. Közeli hetekben várható parlamenti
elfogadása. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség kimaradt
a tervezet vitájából. A Magyar Állandó
Értekezletben (MÁÉRT) való közös
munkálkodásra nem kaptunk meghívást. Önként
jelentkezésünk válasz nélkül maradt. Talán
ezért is érzem úgy, tartózkodnom illik a tervezet
konceptuális szintu értékelésétôl,
és mindössze egynéhány, testületi üléseinken
megfogalmazódott észrevételnek adnék hangot.
A legtöbbet vitatott
kérdés a kedvezményezettségre jogosult alanyok
meghatározása, más szóval a támogatásokat
igénybe vevô személyek kiválasztásának
módja. Szerintünk alapjában elhibázott a kollektív,
testületi zsurizés elvének az alkalmazása a személy
„magyarságának" megállapításánál.
Úgy véljük, bizalmas adataink kiszolgáltatása
- egy hivatali titoktartásra nem kötelezhetô társadalmi
testületnek - sérti személyi jogainkat, éppúgy
mint a kérelemelbírálás objektív kritériumainak
meg nem határozása, és a testület döntésének
megfellebbezhetetlensége. Hogy aggályaink súlyát
érzékeltessük, próbálja magát bárki
azon személy helyébe képzelni, akitôl egy publikus
testület, apelláció lehetôsége nélkül,
bármi oknál fogva, megvonja a magyarsághoz tartozás
jogát és lehetôségét.
Megválaszolatlan
kérdést jelent számunkra, hogyan szándékozik
a Magyar Köztársaság kormánya kijelölni
azt a szervezetet, amely „képes képviselni az adott államban
élô magyar nemzeti közösség egészét"
[21. § (3)]. Amennyire kétséges számunkra az
egész közösség képviseletének megoldhatósága,
annál egyértelmubb az egész közösség
kiszolgáltatása a kiválasztott szervezetnek.
Más elemzôk
is rámutattak, hogy a törvénytervezet ilyen megoldása
nem illeszkedik a magyar államigazgatás mechanizmusába,
mivel államigazgatás hatálya alá nem tartozó
személyek számára biztosít államigazgatási
lehetôségeket. Egyetértünk azokkal, akik szerint
ez a típusú megoldás már csak azért
is felesleges, mert a jelenleg érvényes 1993. évi
LXXXVI. törvényhez kapcsolódó 64/1994. (IV. 30.)
kormányrendelet:
A bevándorlás
egyes feltételei alóli felmentés 27. § (2) pontja
szerint: „a tv. 17. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
felmentésre való jogosultság a kérelmezô
születési, házassági anyakönyvi kivonatából,
maga vagy felmenôi egykori magyar állampolgárságát
igazoló vagy valószínusíthetô okiratból
és a magyar nemzetiségre vonatkozó nyilatkozatából
állapítható meg". Vagy talán a magyar jogrendben
bevándorlás és magyar igazolvány megszerzésekor
különbözôek a kritériumok az egyén magyarságának
a megállapítását illetôen?
Érthetetlen számunkra,
miért kell az igazolvány tulajdonosának ötévente
a fent említett ajánló szervezetnél ismételten
ajánlást kérnie, hacsak nem azt várjuk tôle,
hogy periodikusan tanúbizonyságot tegyen a szervezet iránti
lojalitásáról [22. § b)].
Jogszerutlennek véljük
a magyar igazolvány visszavonását azokban az esetekben,
ha annak tulajdonosát a Magyar Köztársaság területérôl
kiutasították, vele szemben beutazási és tartózkodási
tilalmat rendeltek el, vagy vele szemben Magyarországon büntetôeljárás
van folyamatban [22. § (4) c), d)]. Egyrészt mert ez a magyarságból
való kizárásként is értelmezhetô,
másrészt, mert vétlen személyeket is sújthat.
Például a vele (az igazolványától megfosztott
személlyel) együtt élô nem magyar nemzetiségu
házastársat és a közös háztartásukban
nevelt kiskorú gyermeket, akik nem élhetnek a törvényben
számukra mint családtag számára meglévô
kedvezményekkel. Ez esetben nem egyértelmu, mit igazol az
igazolvány, az egyén magyarságát, vagy erkölcsi
feddhetetlenségét.
Végezetül egy
általános megállapítás. A tervezet túlhalad
más országok hasonló tárgyú törvényein.
Ez elsôsorban a szülôföldön alanyi jogon igényelhetô
szociális jellegu (nevelési-oktatási, valamint tankönyv
és taneszköz) támogatásokra vonatkozik. Ilyen
jellegu támogatást másik állam polgárainak,
a létezô gyakorlat szerint, kétoldalú nemzetközi
szerzôdések alapján szokás nyújtani.
Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu