I. Prózai elõleg

Hír:

1594-ben Esztergom falainál Balassi Bálinttal együtt küzd Claudio Monteverdi. Balassi meghal, az olasz túléli a harcokat, így megírhatja számtalan madrigálja mellett a zeneirodalom elsõ operáját, az Orfeót. Hasonlóképpen túlélõ Rene Descartes is, aki - kevesen tudják - 1621-ben harcol Esztergomnál.

Következtetések:

1. A nyugodt erõ értelmezése, higgadt nemzeti önteltséggel:
Esztergom nem pusztán a magyar katolicizmus elsõszámú õrhelye, hanem egyben az újkori kultúra bölcsõje is.

2. A magyar fájdalom hangja:
Európa a magyar nemzet számára mindig is a pusztulást jelentette. Míg - például - a felvilágosodás eszméje Esztergom falaitól indul diadalmas útjára, addig a magyar nemzet legjava hullott el ugyancsak ezeknél a falaknál.

3. Nemzetidegen megközelítés:
Bár még nem láttam a bizonyítékokat, melyek szerint állítható volna, hogy Descartes és Monteverdi Esztergomnál harcolt, de ha úgy lenne, ez akkor sem jelent semmit.

4. A média viszonyulása:
Ne haragudjon, megismételné a neveket!

5. Misztikus megközelítés:
Esztergom falainál Balassi beavatta Monteverdit a titkos tudásba. Feltehetõleg a Hermész Triszmegisztosz féle aktákat és a Rózsaregény néhány fejezetét ismertette halálos ágyán. Ezek után - mondanunk sem kell -, Monteverdinek szinte gyerekjáték volt zenét írni. Descartes 1621-ben egy esztergomi plébániatemplom szétdúlt iratai között talált egy B. B. monogrammal szignált feljegyzésköteget, amit minden bizonnyal arab mûbõl jegyzeteltek ki latinul (széljegyzetek lengyelül) 1594-ben. Ennek alapján készül az Értekezés a módszerrõl és más Descartes-mûvek is.

6. Hermeneutikai megközelítés:
A Balassi-életmû konnotatív értelmezési tartománya bizton állíthatjuk, tartalmazza, illetve megelõlegezi a felvilágosodás nagy eszméit. Descartes vagy Benjamin Franklin ugyanúgy benne van, mint Freud vagy Adler.

A alábbi költemény mintegy élõ bizonyítéka a hatos pontnak.

II. Katona ének

Immáron több, mint száz éve,
hogy megjelent Freud Álomfejtése,
s azóta mennyi változás
ment végbe a pszichében.
Mennyit változtak az ének.
Változott ez is, az is,
az úr és a kocsis,
de mitegy állandóságát
mutatva a létnek,
alig változtak a századok során
a katona ének.
Holott kikeletkor,
az sok szép madár szól:
Jaj, a végem, jaj a végem -
így kiabálnak a katona ének.
S ha arra jönnek a karcsú népek.
Na végre, na végre - kiabálják,
s rájuk vetik magukat serényen.
Nem válogatnak, de nem ám, hisz
nem rasszisták a katonaének.
Nekik mindegy kik jönnek:
feketék-e, vagy fehérek,
lányok-e, vagy legények.
Mi lehet ennél szebb dolog vitézek,
ha végre helyzetbe jutnak
a katona ének.