1989-et írtunk. Jöttem fölfelé a metró mozgólépcsõjén, s az aluljáróban egy önkéntes rikkancs kiáltozta: megjelent a Beszélõ!
A rejtegetett, titokban sokszorosított-terjesztett-továbbadott szamizdat, a vigasz és remény csúnyácska, rossz papírra nyomott, tûzõgéppel összeerõsített jelképe egyik napról a másikra kidugta fejét a hó alól. Mindenkinek más-más emlékképekbõl áll össze akkori tavaszának "tizenhét pillanata". A közkeletû szószörnnyel: rendszerváltása. Bennem a nagy, történelmi demonstrációk, temetések-vonulások fényes ünnepnapjainak árnyékában efféle pillanatok emléke ágaskodik föl, zsenge hóvirágokként. Ezek általában a hivatalos fordulat elõttiek, '88-89-beliek. Mint ez az aluljáróbeli rikkancsolás.
Megjelent a Beszélõ elsõ száma.
Mai szemmel, az elegáns, fényes papírra nyomott színes hetilapok felõl nézve csúnyácska volt ez is, alig szebb a szamizdatnál, papírja érdes-szürkés, fotói fakók, hangja mutáló. Volt akkoriban egy másik liberális hetilap is, a Világ. Fiatal gárda csinálta, jó kis lap volt. Ugyanabba halt bele idõnap elõtt, mint majd késõbb a heti Beszélõ: a pénzhiányba.
De maradjunk még a születésnél. Mindenekelõtt a lapkészítés színhelyénél. Józsefváros, Déry Miksa utca, fölállványozott, málló falak, átkelés a Rákóczi téri kurvákon át. Belül inkább hasonlított bohémtanyára, mint modern szerkesztõségre. Rendetlenség, lábasok, pokrócok, matracok - a szerkesztõk félig ott laktak, a lap valamely rejtélyes okból fõleg éjszaka készült. (A drága Ottilia késõbb, a balesetét követõ gerincfájdalmai idején, amikor már ülni is, állni is nehezére esett, a padlóra tett matracokon fekve dolgozott.) Ahogy a színhely nem hasonlított szerkesztõségre, úgy a munkatársak-szerkesztõk se hasonlítottak "igazi" újságírókra (és ez erényük, hiányosságuk is volt egyszerre). Mégis kiváló írások jelentek meg benne, akkora problémaérzékenység, szociális erkölcsiség, külpolitikai tisztánlátás jellemezte a lapot, mint azóta is keveseket.
Egy dologhoz azonban biztosan nem értettek a szerkesztõk: a pénzszerzéshez, lapmenedzseléshez. Soros egy ideig adott halat is, hálót is, aztán apadt az apanázs. Ne vegyük zokon tõle. Azt viszont sose bocsátom meg néhány - amúgy kiváló és derék - akkori szabad demokrata vezetõnek, hogy halni hagyták a lapot, pedig alighanem segíthettek volna. És nem kényszerûségbõl tagadták meg az életmentõ infúziót a Beszélõtõl, hanem mert a lap szerkesztõi (egy ideig még képviselõk is) nem akarták pártlapként mûködtetni a Beszélõt. S a maguk "anarchista" módján a saját kemény fejük - és némiképp baloldalon dobogó, enyhén szociáldemokrata szívük - után mentek.
Emocionális nõszemély, aki vagyok, a Szerelmescikk címet adtam az 1995. július 20-i búcsúszámba írt dolgozatomnak. "Kedves Beszélõsök - így kezdõdött az írás -, Nagy Öregek és Nagy Fiatalok, belsõk és külsõk, külpolitikusok és kultúrnyikok, éji baglyok és számítógépes lányok - attól tartok, én jobban siratom a Beszélõt, mint ti.
Merthogy ti ott, a stílusos józsefvárosi IKV-dúcok alatt nyilván jó ideje belefáradtatok már a méltatlan, hosszú harcba a lap életbentartásáért, belefáradtatok a hûtlenekbe, az intrikusokba, a bankárokba, az ellendrukkerekbe, a régi barátok hátának látványába. És nem látjátok a dolgot kívülrõl, a Beszélõ megmaradt hûséges híveinek szemével.
Merthogy a Beszélõ nem egyszerûen egy lap a többi közül. Hanem Érték és Jelkép. Akár a pompeji strázsa, aki a láva alatt is ott áll dárdájával, védi, aminek védelmét egyszer fölvállalta. Tragikomikus, de hét épp ez benne a szép. A Beszélõ azt õrizte meg a demokratikus ellenzékbõl, a Szetából, a Független Jogvédõbõl, a Menedék Bizottságból, ami feledésbe ment volna." Az enyhén szentimentális cikk így végzõdött: "Jöhet a farkasvilág. Igen, hallom, lesz havi Beszélõ, sok sikert hozzá. Biztosan színvonalas, szellemileg izgalmas lesz, de más. Ennek a szürke Beszélõnek a szép tragikuma hiányozni fog az életünkbõl. Nehéz lesz nélkületek."
Ha manapság fölérkezik az ember a Kálvin téri aluljáróba, más önkéntes rikkancsok hirdetik árujukat, már szerdán: "Megjelent a Demokrata! A Pannon Rádió mûsorával itt a Magyar Fórum!"
Jöhet a farkasvilág, huhogtam akkor. Hát ez aztán bejött.