Székesfehérvár az ezredfordulóra kilábalt a rendszerváltás szülte válságból - mégpedig, úgy tunik, tartósan. Ugyanakkor bizonyos szerkezeti problémák, amelyek a mostani társadalmi-gazdasági helyzetet is terhelik, nagyon sokat ronthatnak ezen helyzeten. Meg kell tehát találni azokat az elemeket, amelyek a versenyképesség további garanciáját jelenthetik.
A város versenyképességének megújításában két alapvetõ kérdésre kell koncentrálni. Az egyik az, hogy tud-e nyitni a globális gazdaság felé újból: mint ahogy elõször az extenzív befogadóképességével nyitott, most intenzív lépésekkel kell újból és újból elhitetnie a globális gazdasággal, hogy õ ugyanaz a kitunõ partner, mint eddig. A másik pedig, hogy tud-e nyitni saját térsége, egy Budapest-Gyõr-Székesfehérvár iparvidék felé. Egy ilyen gazdasági agglomeráció a globális gazdaság szempontjából értelmezhetõ erõtér - ezen belül pedig Székesfehérvár egy megfogható, kiugró erõcentrum.
Leltározván problémáinkat, lehetõségeinket az ezredfordulón, azokat a jellemzõket kerestük, amelyek hordozói lehetnek a jövõbeni fejlõdésnek, amelyek meghatározzák helyünket Európában, ebben a globális gazdasági térben.
Székesfehérvár gazdasági felzárkózása már megtörtént. Tekintsük mondjuk a legjellemzõbb mutatót, a termelékenységet: ebben világszínvonalon vagyunk. A város jó úton halad, hogy a gazdasági innováció egyik magterülete legyen Magyarországon. Ugyanakkor az intenzív gazdasági integrálódást a társadalmi integráció nem követte. A globális gazdaság megelõlegezte Fehérvár számára a gazdaságszervezési központ státusát. Maga a város is gazdagodott, ugyanakkor kapcsolata közvetlen térségével még nagyon laza: a foglalkoztatás, oktatás és egészségügy területén még nem bontakozott ki a város szervezõ, koordináló szerepe - legfõképpen nem az akarat, hanem az anyagi erõ hiányzott ehhez.
Gazdaságunkban kialakult és megerõsödött egy olyan korszeru gazdasági környezet, amely a stratégiai befektetõk fogadótere. A termékek korszeruek, világszínvonalúak, a minõségtechnológia és a termelési kultúra nagyon magas.
A potenciál szempontjából ugyanakkor az elsõdleges gazdaságfejlesztés, tehát az extenzív alapon nyugvó fejlesztés lehetõségei kimerültek. Vannak viszont olyan strukturális problémák, amelyek jelentõsen terhelik a város gazdaságát: például az, hogy erõsen konjunktúrafüggõk vagyunk, amit az elektronikai ipar már meg is érzett - bár szerencsére a gazdasági szereplõknek nem érdekük, hogy egy átmeneti válság esetén gyorsan kivonuljanak, veszélyeztetve 10-12 év befektetéseit. A versenyképesség és annak a meghatározója, az innováció ugyanilyen problémákkal küzd: az elsõdleges innovációs kapacitásunk - tehát a befogadás gyorsasága, a jó humán erõforrás - már nem elegendõ. Rá kell térni az innováció átfogó kiterjesztésére, a felsõfokú oktatási rendszerek vagy kutatásfejlesztési programok fejlesztésére.
Bár a munkaerõpiac egyensúlya is nagyon törékeny, társadalmi szempontból Székesfehérvár tíz év alatt Magyarország egyik legjobban pozicionált városává vált. A társadalmi biztonság ebben a városban évek óta magas szintu. A magas foglalkoztatás eredményeként nem jelentkeznek erõs szociális feszültségek, és a beruházási készség a lakosság szintjén is érezhetõen emelkedik, fõleg az utóbbi években. A népességszám alakulásában is tetten érhetõ a város fejlõdése: a tavalyi évben például tízszázalékos volt a bevándorlási pozitívum Székesfehérváron. Az életszínvonal és az életminõség szempontjából szintén kedvezõ a helyzet - például az utóbbi egy-két évben érezhetõen megindult a lakásállomány minõségi javulása -, bár utóbbi vonatkozásában néhány nálunk kisebb gazdasági erõvel rendelkezõ városhoz képest le vagyunk maradva. Ez a visszahatása annak a fejlesztési politikának, amiben tíz évig hangsúlyosan a gazdaság igényeit próbáltuk kielégíteni, és kevésbé koncentráltunk a közvetlen lakossági fejlesztésekre. Környezeti problémái nincsenek a városnak: azon túl, hogy a mezõgazdasági termelés még mindig erõsen szennyezõ, a legnagyobb környezeti problémát tulajdonképpen a közlekedés jelenti. Ez viszont a város szerkezetébõl adódóan nagyon nehezen megoldható kérdés.
A város gazdasági és szociális egyensúlyban van. Ez az egyensúly azonban törékeny. Nagyon függünk a nemzetközi piacoktól, a munkaerõpiacnak nincsenek tartalékai, sem a keresleti, sem a kínálati oldalon. Tehát új dimenziókba kell helyezni a város versenyképességét, hogy ez az egyensúly ne bomoljon meg véglegesen és tragikusan. Az alapvetõ kérdés, hogy fenn tudjuk-e tartani globális versenyképességünket, vagy nem, illetve hogy milyen mélységben tudunk bekapcsolódni a gazdasági integrációba az elkövetkezõ tíz-tizenöt évben. Azt gondolom, jók az esélyek arra, hogy erre a két nagy kérdésre pozitív választ adjunk. Egyrészt, mert a város gazdálkodása konszolidálódott, mert rá tud térni egy programvezérelt városfejlesztési gyakorlatra - tehát a forrásainkat ezután sokkal céltudatosabban, nagyobb mértékben tudjuk koncentrálni azokra az irányokra, amelyek a versenyképességünk fejlesztését húzzák alá. Megnõtt a város vonzereje, vagyis magas képzettségu fiatalok telepednek itt le, ami megint egy nagyon pozitív elõjel. És nem utolsósorban javulhat az ország általános gazdasági helyzete is, ami számunkra szintén fontos külsõ tényezõ.
Elég ok ez arra, hogy úgy gondoljuk: 15 év távlatában Fehérvár hazai - de a határon túl is érzékelhetõ - gazdaságszervezõ erõ lesz, a város folyamatosan gazdagodik, erõteljesen fejlõdésnek indul a kultúra és az egészséges életmód - tehát azok a humán szolgáltatások, amelyekkel a város vonzerejét tudjuk növelni -, megnõ a város közösségének képessége saját problémáinak autonóm kezelésére, és kibontakozik regionális központ szerepe.
Jövõképünk egy mondatban összefoglalva: innovációorientált gazdasági erõcentrummá szeretnénk válni, kiváló életlehetõségeket biztosító várossá.