Szolnok a fõváros tágabb értelemben vett vonzáskörzetének egyik alközpontja, ugyanakkor Jász-Nagykun-Szolnok megyén belül periferikus szerepet játszik. A hármas tagolású megyében él egyfajta jász identitás, van egyfajta nagykun, kun identitás - harmadiknak meg ott van Szolnok. De ott van a Tisza is, ami jelenleg még inkább egyfajta gát - fõként amikor elég magas - a kapcsolatok kialakításában. A történelem során kialakított sugaras szerkezetu út- és vasúthálózat tovább korlátozza az együttmuködés lehetõségeit.
Az 1920-ban, a trianoni békeszerzõdés kapcsán bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásokat Szolnok is megszenvedte: elvesztette egyik fontos funkcióját, hiszen korábban az Erdély és a fõváros közötti összekötõ kapcsot jelentette. Maradtak ugyan bizonyos adminisztratív funkciói, és ezek mellé nõtt fel az ipari potenciál - a cukorgyár, a jármujavító, vagyis az Alföldre jellemzõen az élelmiszer-gazdaság, illetve a közlekedési ipar. Szolnok 1870-ben 16 ezres népességszámával az ország akkori városhálózatában a 44. helyet foglalta el. Viszont az 1960-as évektõl kezdve a lakosság létszámának dinamikusan növekedését lehet regisztrálni. 1980-ra Szolnok az ország 12. legnépesebb város lett, tíz év múlva pedig már a 11. helyen állt.
Mi volt ennek az oka? Elsõsorban az Alföld iparosítási programja, aminek következtében több nagy beruházás valósult meg a városban - kiemelkedõ jelentõségu ezen belül is a Tiszai Vegyi Kombinát létrejötte.
Az 1998-as statisztikai évkönyv azonban már a lakosság 2000 fõs csökkenését regisztrálta. Az okokról többfajta vélemény fogalmazódott meg. Az egyik ok lehet az extenzív ipartelepítés kifulladása, de van egy társadalomtörténeti ok is: a tradicionális polgárság hiánya. Az Alföldi Tudományos Intézet 1999-ben kezdett el egy öt alföldi városra kiterjedõ kutatást, amelyben ilyen kérdésekre is megkíséreltünk választ kapni.
A kérdõíves vizsgálatban arra kerestük a választ: mit jelent az adott város lakói számára a sikeresség, a fejlõdés fogalma. Az egyik interjúalany az alábbiakat fogalmazta meg: individuális sikerek sokasága települési szinten, erõs közösségi cselekvés, jellemzõen magas helyi jövedelmek, illetve a fogyasztás növekedése. Kiderült, hogy a szolnokiak a mintába bekerült többi városhoz képest sikereiket és fejlõdésüket szolidnak ítélik meg, és így is kategorizálják városukat.
De nézzük meg az eredményt kategóriánként is.
A munkalehetõség tekintetében a szolnokiak jobbnak ítélik helyzetüket a másik négy várossal összehasonlítva. Ennek talán az lehet az oka, hogy a fõvárosi agglomerációba tartozó településen az aktív középosztály számára az ingázás nem gond. A következõ kategória: a megélhetési költségek. Szolnok ebben a tekintetben is jól szerepelt, mint ahogy - az ismert történelmi okokból - a távolsági közlekedés vonatkozásában is. Ezzel szemben a vásárlási lehetõségek más városokban kaptak nagyobb értéket - igaz, ebben az idõben Szolnokon még nem volt bevásárlóközpont. A szórakozási feltételek szintúgy más városokban kaptak magasabb értéket - a híres Szigligeti Színház ellenére.
Fontos tényezõ volt a vizsgálatban a hatalmi ágak, szervezetek szerepének megítélése is. Szolnokon - egy félévet leszámítva - a mai vezetõ kormánypárt képviselõi adják a polgármestert, így korábban mindig lehetett arra hivatkozni bizonyos fejlõdési gátak elérésekor, hogy a városnak nincs erõs, hatékony kormányzati lobbyja. Ez 1998 óta megváltozott, így a kormány segítségét magasabbra értékelik a válaszadók. Szolnok mint megyeközpont esetében a megyei önkormányzat jelentõségének megítélése is magas. További szereplõk: a pártok és civil szervezetek, valamint a kis- és középvállalkozások. A kis- és középvállalkozások "eredménye" nem kiugró, mert ezek nem eléggé erõsödtek meg a többi városhoz képest, viszont a pártok és a civil szervezetek megítélése jobb - ami a humánfejlesztésben rejlõ lehetõségeket mutatja.
A kutatáshoz kapcsolódott egy városrészkutatás is, 1998 és 2000 között nyolc városrész lakóinak egyfajta - a város mellett a szukebb lakókörnyezetre vonatkozó - "bizalmi indexére" vonatkozóan. Érdekes eredmény, hogy a belváros - tehát egy önálló entitással rendelkezõ belsõ terület - lakói árnyalattal magasabbra értékelik saját lakókörzetük fejlõdési lehetõségeit, mint a város egészéit, míg - és ez a másik véglet - az igen magas munkanélküli-rátával "büszkélkedõ", és zömében hátrányos helyzetu rétegek lakta déli ipartelep lakói saját lakókörzetük sorsának jobbra fordulásában alig-alig reménykednek, ellenben sokkal jobban bíznak a város fejlõdésében.
A város prominenseinek szemében viszont sokkal sikeresebb a város, és helyzete is ígéretesebb, mint ahogy azt a lakosság megéli. A különféle fejlesztési koncepciók megegyeznek abban, hogy Szolnok városának jövõje nem képzelhetõ el az agglomeráció fejlõdése nélkül, a szolnoki kistérség azonban meglehetõsen szélsõséges értékeket mutat sok tekintetben. Az innovatív sikerek kulcsa többek véleménye szerint a természeti értékek - a gyógyvizek, a Tisza és a Zagyva, valamint a Tiszaliget - kihasználásában van. Magában a városban pedig végre meg kellene valósítani a belváros átalakítására - sétálóutcák és egy központi tér kialakítására - vonatkozó terveket. Tovább kell erõsíteni a civil szervezeteket és a kulturális mecenatúrát, de a szolnoki fõiskola is komoly városfejlesztési tényezõ lehet - a K+F források elérése kapcsán.
A XXI. század társadalmában a humán erõforrás fejlesztése a településfejlesztés kulcsa, és véleményünk szerint Szolnok is egyértelmuen erre halad.