Négy roma politikus a parlamentben több, mint a semmi. A Fidesz-Lungo Drom koalíció három, míg az MSZP egy nagy eséllyel parlamentbe jutó roma képviselõjelöltje mindenképp színesíti majd a T. Ház - romák szempontjából - jelenleg meglehetõsen homogén "etnikai összetételét", sõt mindjárt csúcsot is dönthetnek, hiszen az elmúlt tizenkét évben mindössze három roma honfitársunknak adatott meg, hogy hangot adjon a félmilliós magyarországi cigányság problémáinak az ország törvényhozásában.

"Magyarország jövõje elkezdõdött, és evvel együtt a magyarországi cigányságé is, most elõször" - fejezte be képviselõjelölti "szûzbeszédét" a Fidesz legutóbbi kongresszusán Farkas Flórián, a Lungo Drom és egyben az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. Egyelõre ugyan még talány, hogy viszontláthatjuk-e választási plakátokon a Farkas által újrafogalmazott Fidesz-szlogent, de az ellenzék által többször is cigány- és szegényellenességgel megvádolt kormánypárt, illetve a Lungo Drom - még a párton belül is sokakat meglepõ - tavaly decemberi váratlan szövetségre lépésének fényében már ez sem lenne eget verõ szenzáció. A Fidesz, azzal a - kétségkívül merész - lépésével, hogy a legismertebb cigány szervezetet jelképesen beemelte a nagypolitika "tényezõi" közé, még nem tudni, mit nyer, és mit veszít. Mint ahogy egyelõre még kérdéses a Lungo Drom - elsõ ránézésre talán egyértelmû - nyeresége is, hiszen hiába a három garantált parlamenti szék, ha a Fidesz bukik, a roma szervezet pozíciója is vészesen meggyengülhet.

Kiképzett ûrhajósok
Magyarországon egészen a nyolcvanas évek közepéig nem volt roma politikai közélet, egyebek mellett azért sem, mert a szocializmus idején a cigányságot nem sorolták a hazai nemzetiségek közé. Az elmozdulás a politikai vezetés szemléletében két jellemzõ, egymástól nem független folyamat reakciójaként történt meg. Egyrészt a hetvenes évek közepétõl egyre inkább teret nyert az autentikus roma kultúra, amelynek mûvelõi és terjesztõi, nagy sikerû rendezvényeik által, egyre inkább tudatosították az emberekben - magukban a romákban is -, hogy a cigányság egy rendkívül gazdag saját kultúrával rendelkezõ nép, tehát joggal tarthatja magát etnikai/nemzeti kisebbségnek. Az akkor kialakult kulturális közélet vezetõ alakja volt többek között Lakatos Menyhért író, Bari Károly költõ, Balogh Béla táncmûvész és Péli Tamás festõmûvész. Szintén a hetvenes évek elejétõl jelentkeztek markánsan azok a progresszív értelmiségiek, értelmiségi csoportok, akik feltárták a cigányok társadalmi kizártságát, és a cigányság mihamarabbi teljes emancipációját szorgalmazták, illetve kérték számon a rezsimen. Közülük talán a legnagyobb hatású a Kemény István körül szervezõdõ társadalomkutatók köre (Csalog Zsolt, Solt Ottilia, Havas Gábor, Kardos László, Lengyel Gabriella stb.), amelybõl a legtöbben a nyolcvanas években formát nyert demokratikus ellenzékhez csatlakoztak.
A nyolcvanas évek közepén az erõsödõ demokratikus ellenzék és a csírázó roma önszervezõdés közötti kapcsolat jelei arra késztették a politikai vezetést, hogy saját kezébe vegye, és ezáltal idejekorán ellenõrizhetõvé tegye a roma politika irányítását. A Hazafias Népfront keretei közt megalakították tehát az Országos Cigány Tanácsot (OCT). A jelenlegi ismert roma vezetõk többsége is ekkor tûnt fel vagy mint OCT-tag, vagy mint annak az ellenzéke. Érdekes módon a két irányzat személyi folytonossága egészen 1998 végéig létezett. Az OCT-ben politizálók az akkori hatalomhoz idomulva, a már eldöntött játékszabályok szerint vállaltak közéleti szereplést. Itt tûnt fel például Farkas Flórián, az OCÖ és a Lungo Drom elnöke vagy Náday Gyula, a Magyar Cigányok Demokratikus Szövetségének (MCDSZ) elnöke is. Volt azonban egy másik csoport is, akiket a pártállam cigányradikálisnak, szeparatistának bélyegzett. A Daróczi Ágnes népmûvelõ, újságíró (évekig az MTV cigánymagazinját szerkesztette), Zsigó Jenõ (Roma Parlament) és az azóta "átállt" Osztojkán Béla (a Phralipe elnöke) nevével fémjelzett értelmiségi kör vállalta a kitaszítottsággal járó ellenzéki szerepkört. Õk voltak, akik elõször szorgalmazták, hogy létszámára és történelmi múltjára tekintettel ismerjék el etnikai/nemzeti kisebbségnek a hazai cigányságot, és biztosítsák számára a kisebbségi jogokat.
A rendszerváltás idején a nagypolitikához hasonlóan a cigánypolitika erõviszonyai is változtak. 1988-ban, gyakorlatilag a Hazafias Népfront támogatásával Náday Gyula elnökletével megalakult az MCDSZ, de a szervezõk között ott volt Farkas Flórián is. A következõ év elején szervezetbe tömörült az ellenzék: létrehozták a Phralipe Független Cigány Szervezetet. A már említett ellenzéki politikusok mellett a miskolci gettóügy kapcsán ekkor tûnik fel a szintén Phralipe-alapító Horváth Aladár, továbbá Hága Antónia és Balogh Attila költõ is.

A holdra szállás
1990-ben az elsõ parlamenti választások kapcsán jó néhány roma politikus és szervezet kereste a pártokkal a kapcsolatot. A Phralipe az SZDSZ-szel, az MCDSZ pedig (abban az idõszakban Farkas Flórián volt a szervezet elsõ embere) az MDF-fel kötött választási megállapodást. Érdemes megjegyezni, hogy ekkor az MDF cigányügyi szakértõje az a Báthory János, aki kisebbségi kormánybiztosként a múlt rendszer hivatalos cigánypolitikájának meghatározó alakja volt, és az maradt az MDF-kormány idején is, míg most a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatalt vezeti.
Bár szinte minden jelentõsebb roma vezetõ indult országgyûlési mandátumokért, a választásokon csupán az SZDSZ listáján szereplõ phralipés Horváth Aladár és Hága Antónia, két évvel késõbb pedig az MSZP színeiben induló Péli Tamás ülhetett be egy megüresedett parlamenti székbe.
A rendszerváltást követõ négy év nemcsak a nagypolitika, hanem a roma önszervezõdés hõskorszaka is volt: addig soha nem látott mennyiségû cigány szervezet alakult, sõt, megkezdõdött emancipálódásuk a többi kisebbség szervezeteihez, a romák egyenrangú félként vettek részt a kisebbségi kerekasztal munkájában, és 1991 elején megalakult a roma érdekképviseletben akkor kulcsszerepet játszó, több szervezetet tömörítõ ernyõszervezet, a Roma Parlament is. Az akkorra a legerõsebb cigányszervezetté váló Phralipe vezetésével megalakult fórumot kezdetben tizennégy cigányszervezet alakította. Az elnököt a Phralipe adta (Horváth Aladár személyében), és a fontosabb pozíciókat is phralipések töltötték be, az MCDSZ mindössze egy alelnöki posztot kapott. Egy szervezetbe kerültek tehát a nyolcvanas években egymással szemben álló erõk: "a mérsékeltek" (Náday Gyula, Raduly József, Farkas Flórián) és a "radikálisok" (Horváth Aladár, Osztojkán Béla, Daróczi Ágnes, Zsigó Jenõ). Nem sokáig. Egy év múlva kizárják az MCDSZ-t, majd egy sikertelen elnökbuktatási kísérlet után kiválik a tömörülésbõl a Farkas Flórián és Raduly József vezette Lungo Drom is. Ennek ellenére a Roma Parlament évekig a honi cigánypolitika meghatározó ereje maradt. Abban az idõszakban az egyetlen olyan valódi tömegbázissal rendelkezõ politikai tömörülés volt, melynek mûködése a tagszervezetek közötti konszenzuson alapult, és amely tényleges eredményeket tudhatott magáénak. Részt vettek például annak a kisebbségi törvénynek az elõkészítésében, amely - tartalmazva a radikálisok egykori, már a mérsékeltek által is támogatott követelését - a magyarországi cigányságot elõször definiálta etnikai kisebbségként. Az már a sors fintora, hogy a romák és a többi nemzetiség által konszenzussal elfogadott tervezetet az utolsó pillanatban kicserélték egy belügyminisztériumi verzióra, amelyet késõbb hatpárti egyetértésben a parlament meg is szavazott.
A külsõ riválisoknak és legfõképp a belsõ ellentéteknek köszönhetõen a Roma Parlament két év alatt teljesen szétzilálódott, és a korábbiakhoz, de fõleg a reményekhez képest jelentéktelen politikai tényezõvé vált. Mindez nem csak a tömörülés szétesését jelentette, hanem maguk a tagszervezetek is (köztük a Phralipe) belsõ viszályok áldozatául estek. Megerõsödött viszont a Lungo Drom, amely az MDF, a volt népfrontos Báthory oltalmát élvezve egyre több központi (politikai és anyagi) támogatást kapott.

Támad a Mars
Az 1994-es parlamenti választásokon egyetlen cigányszervezet által delegált politikus sem került be a parlamentbe, mindössze két roma közember nyert mandátumot, Hága Antónia az SZDSZ és Péli Tamás az MSZP színeiben, Péli azonban még az év végén elhunyt, így Hága egyedüli roma képviselõként töltötte ki a ciklust.
A cigánypolitikának azonban még felocsúdni sem volt ideje: õsszel következtek a kisebbségi önkormányzati választások. (A kisebbségi törvényben rögzített kisebbségi önkormányzati rendszer felállítása a Horn-kormány egyik örökölt feladata volt.) A választásokon külön indított jelölteket a szétesõben lévõ Roma Parlament, a szintén megkarcsúsított Phralipe, az MCDSZ és a Lungo Drom. A helyi kisebbségi önkormányzatok megválasztása után a fõvárosi és országos önkormányzatok megalakulását botrányok sorozata kísérte. A fõvárosi választásokat meg is kellett ismételni. A Lungo Drom székhelyén, Szolnokon megrendezett országos választások eredményét azonban, a tévéfelvételekkel bizonyított visszásságok ellenére, a Legfelsõbb Bíróság helyben hagyta. Az országos választás a Lungo Drom elsöprõ sikerét hozta. A visszás, de legalábbis a romák érdektagoltságát figyelmen kívül hagyó választási rendszernek köszönhetõen az ötvenhárom fõs testület tagjai mindannyian e szervezetbõl kerültek ki.
Az elkövetkezõ években egyesek a kudarc okait keresve a következõ választásokra készültek, mások más területeken vállaltak szerepet. Horváth Aladár Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) néven jogvédõ és válságkezelõ irodát alapított, Osztojkán és a Phralipe kívülrõl támogatta az RPA-t. Náday Gyula új szövetségeseket keresett az MCDSZ számára, Zsigó Jenõ a Magyarországi Roma Parlament elnökeként fõleg a fõvárosi cigányság körében harcolt ki támogatottságot.
Az 1998-as parlamenti választásokon jószerével alig indult roma politikus: az SZDSZ esélytelen listás helyen indította Daróczi Ágnest, akinek a Fidesz gyõzelme után sokak szerint ezért kellett mennie az MTV roma magazinjától.
A késõbb FVM-tanácsadói tisztséggel vigasztalódó Náday viszont kis híján bekerült új szövetségese, az FKGP listáján. Mint ahogy a fideszes Varga József is, aki azóta kárpótlásként a ferencvárosi pártelnöki székbõl a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnöki székébe katapultált.
A már-már örök vesztesek az 1998 évi választások közeledtével belátták, hogy csak szövetségre lépéssel tudják megakadályozni a Lungo Drom újabb elsöprõ gyõzelmét. Az OCÖ-vel kapcsolatos legnagyobb botrány idején, a többek között közokirat-hamisítással is vádolt, ennek ellenére államfõi eljárási kegyelmet kapó Farkas Flórián lemondását már közösen követelték.
Az õszi kisebbségi önkormányzati választásokon a független képviselõk elsöprõ többsége mellett a többi szervezethez képest a Lungo Drom nyerte messze a legtöbb helyet a kisebbségi önkormányzatokban. A Phralipe és Horváth Aladár Roma Társadalmi Összefogás (RTÖ) néven választási szövetséget alakított, amely a Phralipe késõbbi kiválása és a Lungo Dromhoz való csatlakozása miatt nem tudott igazi ellenfelévé válni Farkaséknak. A szocializmusból örökölt roma politikai irányzatok személyi és szervezeti folytonossága - eltekintve a Roma Parlament elsõ, rövid idõszakától - Osztojkán és Farkas paktumával szûnt meg, az országos testületbe ismét csak a Lungo Drom Választási Szövetség jelöltjei kerültek be.

Kis lépés nekik
Az 1998-as választásokon egyetlen roma képviselõ sem jutott a parlamentbe, a roma érdekérvényesítés a jóval korlátozottabb lehetõségekkel bíró és gyakorlatilag egy kézben lévõ OCÖ és néhány civil szervezet által meghatározott mezsgyére szorult. Pedig lett volna tennivaló az Országgyûlésben is. A T. Ház az ígéretek ellenére több olyan törvénnyel is adós maradt, amelyek alapvetõen befolyásolhatnák a kisebbségek politikai képviseletét, valamint a kirekesztõ megnyilvánulások elleni fellépést. Így már a bizottsági szinten kimúlt az egyebek mellett a kisebbségi önkormányzatok bizonytalan legitimitása miatt sokszor kritizált kisebbségi törvény módosítása, és az alkotmány által elõírt kisebbségi parlamenti képviseletet akadályozó választási törvényt sem módosították. Továbbra sincs válasz arra, hogy szükség van-e önálló antidiszkriminációs törvényre, és nem történt elõrelépés a Btk.-ban szereplõ közösség elleni izgatásról szóló passzus bírósági alkalmazhatósága érdekében sem.
Mindeközben az elmúlt években tovább nõtt a nem roma és roma lakosság közötti szakadék, a Tárki 2000-ben készített felmérése szerint a Fidesz-kormány elsõ két éve alatt a társadalom legalsó ötödében 70-rõl 85 százalékra nõtt a nyomorgó romák aránya. Az etnikai ellentétek több településen tettlegességig, néhol a romák elûzéséig fajultak, a zámolyi romák franciaországi menedékkérése kapcsán pedig hetekig a nemzetközi figyelem középpontjába került a hazai romák helyzete.
Eközben a kormányzati politikusok diadalittas tájékoztatása szerint gõzerõvel folyik a még a Horn-érában elindított és 1999-ben újrafogalmazott középtávú roma program megvalósítása. Nem egészen követhetõ azonban, hogy célba értek-e az etnikai kiadásként elkönyvelt milliárdok. A roma program koordinálására hivatott Cigányügyi Tárcaközi Bizottsághoz beküldött minisztériumi beszámolókból ugyanis kiderül, hogy például a 2000-ben gyakran emlegetett 7,2 milliárdnyi pántlikázott "romapénz" jelentõs része valójában olyan támogatás, amelyet a különféle, nem kifejezetten a romákra kitalált - általában a tartósan munkanélkülieknek szóló - programokra fordítottak, és ezekbõl követhetetlen eljárással saccolták meg a "romákra esõ" hányadot. Így könyvelõdött el például 700 millió forint roma közhasznú programokra, 300 millió átképzésekre stb. Talán ettõl is érdekesebb, hogy tavaly majd két és fél milliárd forintot (az egész középtávú költségvetésnek egynegyedét) emésztette fel a roma diákok oktatására igényelhetõ kisebbségi kiegészítõ normatíva, amelynek hatásossága még egyes kormányszakemberek szerint is kérdéses. Az Oktatáskutató Intézet 2000-ben készített vizsgálata pedig rávilágít arra, hogy a kiegészítõ normatíva sok helyen bizonyíthatóan hozzájárul a roma tanulók szegregálásához és rosszabb körülmények között történõ tanításához.
Egyes szakértõk szerint talán a romák elszegényedése és a szaporodó etnikai konfliktusok miatti radikalizálódás az oka, hogy egy friss felmérés minden eddigi elképzelést megdöntve az összlakosságétól csak kismértékben eltérõ választási aktivitást állapított meg a romák körében. A Ladányi János és Szelényi Iván vezette felmérés szerint a nem romák körében a választási részvételüket biztosra mondók aránya 60 százalék, míg a romák körében ugyanez csak hat százalékponttal volt alacsonyabb. [A kutatás eredményeit ismerteti rovatunk másik írása. A szerk.]
A kutatók a romák pártpreferenciáit vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az eddigi elképzelésekkel ellentétben az MSZP és az SZDSZ együttesen is hátrányban van a "jobboldali blokkal" szemben, kivéve a magukat romának valló megkérdezettek körét: esetükben szocialista fölény tapasztalható. A Népszabadságban is publikált eredményeket a Fidesz stratégái is olvasták…

Szojuz-Apollo
"Ha van egy olyan politikai erõ, amely az egész ország iránt felelõsséget érez, s ebbe a felelõsségbe beleérti a cigány társadalmat is, és kész arra, hogy a cigányságért a cigánysággal együtt cselekedjen, úgy a Lungo Dromnak, s vele együtt a hazai cigányságnak felelõssége, erkölcsi kötelessége, hogy támogassa ezt a pártot. Ez a párt a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Magyar Demokrata Fórum és koalíciós társai, azaz a polgári erõk" - hangoztatta beszédében Farkas Flórián a Fidesz februári kongresszusán. Akkor az egész cigányság nevében is nyilatkozó politikus talán még nem is gondolta, hogy kínos helyzetbe kerülhet népe elõtt, ha a mostanában sokak által megjósolt Fidesz-MIÉP-együttmûködés szorosabbá válik.
A manapság a Lungo Drom szóvivõjeként nyilatkozgató Osztojkán maga is úgy látja, egy esetleges Fidesz-MIÉP-koalíció létrejöttével a Lungo Drom csapdába kerülhet.
Pedig néhány hónapja még senki sem hitte, hogy az OCÖ-t uraló cigány szervezet ilyen gondokkal fog majd szembe nézni: tavaly õsszel a Fidesz kisebbségpolitikusa, Hargitai János még leszögezte, hogy pártjában pusztán származás alapján nem válhat valaki képviselõjelöltté. Azt persze maga Hargitai is megjegyezte, hogy a Fidesz álláspontjának megváltozásában szerepet játszott Szelényiék kutatása, amely megdöntötte a szegények és kisebbségiek baloldali beállítottságával kapcsolatos korábbi feltételezéseket.
Pedig Farkasékkal választások elõtt parolázni nem túl szerencsés elõjel, hiszen eddig mindig az a párt került a vesztes oldalra, amelyik mögé korábban felsorakozott a szolnoki székhelyû szervezet. Igaz, a kommunizmus utolsó éveiben "felfedezett", késõbb az MDF, a szocialisták, most pedig a Fidesz oltalmát élvezõ Lungo Drom mellett a fiatal demokraták is hosszú utat tettek meg, amíg liberális pártból keresztény konzervatív kormányerõvé váltak.
A Fidesz összesen tíz roma politikust (hetet megyei listákon, hármat az országoson) indít a választásokon, közülük hárman bejutásra esélyes helyet kaptak. Farkas Flóriánt az országos lista elõkelõ 14. helyére tették, az OCÖ-alelnök Lukács Mihály pedig a 27. helyre került. A megyei listákon indítani kívánt roma politikusok közül az OCÖ- és Lungo Drom-alelnöksége mellett a Száztagú Cigányzenekar vezetõjeként híressé vált Raduly József neve cseng a legjobban, bár a fõvárosi listán a futottak még kategóriába tartozó 33. helyet kapta.
Országos huszonegyedikként viszont nyugodtan várhatja az áprilist Varga József, aki bár nem tagja a roma szervezetnek, viszont "régi" fideszes, és Orbán Viktor tanácsadója cigányügyekben. Jelölésében az is szerepet játszhatott, hogy jelenlegi munkahelye, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány beleolvadna a pártjának gyõzelme esetén létrehozandó Cigány Integrációs Hivatalba.
Nagyjából ez utóbbi az egyetlen nóvum a Fidesz választási programjának romákkal kapcsolatos részében, amelynek egyébként "a romák esélye a tanulásban és a munkában van" sablonfordulat a vezérmotívuma. A Fidesz programja szerint a Roma Integrációs Hivatal lenne hivatott összefogni az esélyteremtõ oktatási feltételek biztosítását, a roma kultúra megõrzésének és gyakorlásának támogatását, a romák munkába állása feltételeinek javítását, a fiatal cigányok földhöz jutását és lakásszerzésük megszervezését. A harminchat oldalas, az egyes fejlesztésre szánt területek költségvetési tételeit és határidõket is tartalmazó részletes fideszes választási program azonban éppen ebben a fejezetben feltûnõen szûkszavú, semmi konkrétumot nem ír arról például, hogyan képzelik el, mekkora összeget szánnak a romák oktatási és foglalkoztatási helyzetének javítására. Igaz, a Fidesz-LD-paktum is lapidárisra sikeredett: mindössze a képviselõi és bizottsági helyekrõl, valamint az integrációs hivatalról esik szó, az együttmûködés voltaképpeni tartalmáról már nem.

Botkormány helyett robotpilóta
A legnagyobb ellenzéki párt választási programja sem hemzseg a romák integrációjával kapcsolatos konkrét feladatoktól, igaz a szocialista miniszterelnök-jelölt két hete külön kötelezettségvállalást tett a magyarországi cigányok sorskérdéseinek megoldásáért. A nyolcpontos dokumentum szintén az oktatás fejlesztését helyezi középpontba, a Fidesz-programmal ellentétben azonban Medgyessy nem a roma ösztöndíjasok számának megduplázásában, hanem a roma tanulók elkülönítésének megakadályozásában látja az elõrelépési lehetõséget. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje egyebek mellett vállalja még, hogy gyõzelme esetén kidolgozzák és elfogadják a diszkriminációellenes törvényt, az európai kisebbségi nyelvekre vonatkozó védelmet kiterjesztik a beás és a romani nyelvre, valamint komplex rehabilitációs programot indítanak a cigánytelepek felszámolására.
Az ellenlábasától magát minden ponton megkülönböztetni akaró MSZP azonban személyzeti politikájában kevés eredetiséget árult el, amikor ugyanabból az Országos Cigány Önkormányzatból választott bejutásra esélyes roma képviselõjelöltet, mint a Fidesz. Az országos lista 34. helyére sorolt Teleki László nyolc éve a testület alelnöke, bár az utóbbi években Farkas egyik házon belüli riválisává nõtte ki magát. A Nagykanizsai Cigány Önkormányzat elnökeként nemrég állami kitüntetésben részesült, sikeres foglalkoztatási programot mûködtetõ roma vezetõrõl sokan azt tartják, hogy megfelelõ szocialista hátszéllel õ lehet az OCÖ következõ elnöke.
A korábban képviselõjelöltként is szóba hozott Horváth Aladár szakértõként, esetleg egy kormányhivatal élén dolgozhat majd az MSZP-nek. A nagy valószínûséggel a szocialisták hornista szárnya által leszavazott Horváth szerint, egy polgárjogi vezetõnek az a dolga, hogy folyamatosan bírálja a mindenkori politikai elitet, ezért nem csoda, hogy ez az elit nem a bírálóit juttatja a parlamentbe. Az országos listán felajánlott 85. hely kifejezetten felbõszítette a párt roma tagozatának elnökét, Benga Oláh Tibort (aki egyébként a Roma Parlament alelnöke is), hiszen az esélytelen besorolás a tagozat (és személy szerint az õ) alulértékelését is jelzi. (Egyébként egy földcsuszamlásszerû szocialista gyõzelem esetén, akár még õ is képviselõ lehet.) A tehetséges fiatal pécsi politikus, Labodáné Lakatos Szilvia 166. listás helye pedig már valóban csak gesztusértékû.

Visszaszámlálás
A kopogtatócédulákat pártjában harmadikként összegyûjtõ Kozma Blanka, a szabad demokraták egyetlen, magát romának valló jelöltje sem számít országgyûlési székre: mindössze az edelényi körzet harmadik helyét tartja elérhetõ célnak, s szerinte a helyzeten még az sem változtat, hogy az ország legszegényebb választási körzetében az egyik legmagasabb a roma lakosság aránya. Az SZDSZ-nél szintén felmerült Horváth Aladár esetleges indítása, ám a szóba került szécsényi körzetben akkor a - késõbb a jelölõ szelvények felvásárlásával gyanúsított és visszaléptetett - helyi vállalkozót, Oláh Györgyöt jelölték. Daróczi Ágnes szintén az SZDSZ-szel hírbe hozott, de végül nem indított roma politikusok számát szaporítja.
A párt terjedelmes választási programjában a roma esélykiegyenlítõ elképzelésekkel külön fejezet foglalkozik, amelyben szép számmal vannak már régóta emlegetett, de soha meg nem valósított tervek is. A roma munkavállalók állami és önkormányzati közbeszerzési pályázatokon nyertes cégeknél történõ népességarányos alkalmazásának kérdésével például az SZDSZ vezette fõvárosi közgyûlés is foglalkozott már - csekély eredménnyel. Kormányba kerülésükkel a szabad demokraták véget vetnének a roma diákok kisegítõ iskolarendszerbe történõ tömeges átirányításának és magántanulóvá nyilvánításának. Az oktatási rendszer megreformálása mellett a roma gyerekek óvodáztatását is elõsegítenék, az ötven százalékkal megemelt intézményi normatívát pedig egyebek mellett - a PHARE által finanszírozott, jelenleg is futó szegény/cigány oktatási program sokak szerint megalázó iskolai fürdõszoba-akciójához kísértetiesen hasonlító - a gyermekek higiénés kultúráját szolgáló infrastrukturális beruházásokra költenék.
A választási programját többek között az Aranybulla és az ötvenhatos forradalom szellemiségére építõ FKGP nemigen említi a romákat, bár a 43 pontos dokumentum egyik bekezdésében leszögezik: a külföldiek, a nemzeti és etnikai kisebbségek mellett a magyarokat is illessék meg az alapvetõ emberi jogok és szabadságok.
Béres Béla, a párt alelnöke az adatvédelmi törvényre hivatkozva nem árulta el az indítani kívánt roma jelöltek nevét. "A Független Kisgazdapárt a cigányság problémáin segíteni szeretne, és nem átverni õket azzal, hogy díszcigányokat ültet be a parlamentbe. Több roma jelölt is szerepel a párt listáján, de mi kampányszerû együttmûködésben nem gondolkodunk" - nyilatkozta az alelnök.
A MIÉP, amely az antidiszkriminációs törvénytervezetet magyarellenesnek véli, és a roma iskolások elkülönítését a magyar tanulók védelmét szolgáló, üdvözlendõ lépésnek minõsíti, korábban azt a meglepõ információt közölte: több roma politikust is indítani szándékozik áprilisban. Ez idáig azonban egyetlen MIÉP-színekben próbálkozó roma aspiránst sem mutattak be a nagyközönségnek. A tizenkét pontos pártprogramban viszont többször is megemlítik a cigányságot, sõt az antiszemitizmus alcímmel íródott pontban a róluk terjesztett cigányellenességet rágalomnak minõsítik, amelyet szerintük támadóik a zsidóellenesség vádjának alátámasztására használnak fel. A MIÉP rendet akar címû programrészben azért egy kissé árnyalódik a kép, szerintük ugyanis a magyar társadalomban többek között azért nincs rend, mert a bûnelkövetésre van fölmentés: etnikai kirekesztésre hivatkozás.

Voyager
A parlamenti választás persze nem csak a gigászok küzdelmérõl szól, ilyenkor egyre-másra alakulnak a törpe pártok, felélednek az általában csak négyévente feltûnõ szervezetek. Tavaly nyáron még minden újság terjedelmesen számolt be egy új roma politikai erõ, a Cigány Pártok Szövetsége (CPSZ) létrejöttérõl, amelyet négy, addig nem túl aktív roma szervezet alakított. A szervezetnek saját ötoldalas programja is volt, igaz a munkáról szóló fejezetben az akkor már három éve nem létezõ Munkaügyi Minisztériummal kidolgozandó közös program szükségessége mellett érvelt.
A CPSZ-bõl aztán szép csendben kiszállt az egyik tagszervezet, a Ruva Pál vezette Roma Egységpárt, amely három másik roma szervezettel szeptember óta együttmûködik az Új Baloldallal. "Az Új Baloldalban olyan emberek vannak, akik még nem sározódtak be, és nekik is érdekük, hogy a cigányságot nyíltan felvállalják" - nyilatkozta Ruva Pál, a Roma Egységpárt vezetõje.
A megcsonkult CPSZ viszont egyelõre nem közösködik más pártokkal, és önállóan kívánnak képviselõjelölteket indítani mind a 176 körzetben. "Nem adjuk el magunkat, mert a cigánykérdést csak mi magunk tudjuk megoldani" - szögezte le Kertész Lóránt vezetõ, aki annak ellenére a szavazatok hét százalékára számít, hogy eddig egyetlen etnikai alapon szervezõdõ pártnak sem sikerült a parlamenti küszöb közelébe jutni, de még 1 százalékos eredményt elérni sem.
Hasonló kilátásokkal szállhatnak ringbe az egyéni jelöltek is. A székesfehérvári gettóügyben sikeresen közvetítõ, majd a zámolyi romák szószólójaként ismertté vált és a jobboldalon sokáig dobogós közellenségnek tekintett Krasznai József, aki Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független jelöltként méreti meg magát majd áprilisban, ennek ellenére egyetlen politikai szervezettel sem közösködik.
Mind ez ideig a magyarországi roma közélet a nagypolitikában kevés látványos sikert könyvelhetett el. Ami jó vagy rossz történt a romák emancipációja ügyében, az többnyire nem a roma politikusok nyomására történt, furcsa módon sokkal nagyobb szerepe volt abban a külpolitikai érdekeknek. Az érdekérvényesítési problémákkal küszködõ roma közemberek valószínûleg a jövõben sem tehetnek sokkal többet, mint hogy a gádzsó politikusok számára megpróbálják tematizálni a romák problémáit, és megoldási alternatívákat kínálni hozzájuk. Ezt azonban meg kell tenniük, mert különben valóban nem lesznek egyebek jól fizetett és jól pozicionált díszcigányoknál. Hogy a két nagypárt listájáról az Országgyûlésbe bekerülõ 3-5 képviselõ képes lesz-e erre, fogalmunk sincs; a jövõt megjósoló cigánykártyákat mindenesetre már keverik, de hogy a jövõ valóban most kezdõdik-e a cigányok számára is, és ha igen, milyen lesz, csak a "független" futurológusok tudhatják.