Megszokhatta az olvasó, hogy a lapnak e rovatában a Beszélõ szerkesztõi értékelik az elmúlt hónap politikai jelenségeit. Most - szakítva a haladó hagyománnyal, ám engedve a kor kihívásainak - valami mást olvashat. Teljesen értelmetlen vállalkozásba fogtunk: négy szerkesztõnk úgy próbálja meg március végén megjósolni a választások kimenetelét, hogy amikor az olvasó a tippjeinket olvassa, már nagyon is tudja, mennyi badarságot gondoltunk mi hajdanán, egy politikai ciklussal korábban.

Neményi László
Basaball és választások

Jósolni nehéz, különösen jövõt - mondta egyszer Yogi Berra, a baseballsztár, aki popfilozófiai aforizmákként is értelmezhetõ meghökkentõ ökörségeivel amerikai kulturális ikonná vált. A berrai megfigyelés bölcsessége még fényesebben világít abban a képtelen helyzetben, amelybe kollégáimmal együtt hoztuk magunkat: nem elég, hogy a jövõt akarjuk megjósolni, de ráadásul azoknak, akik lényegét tekintve már ismerni fogják azt.
Vagy nem fogják ismerni. Mert végül is elméletileg hozhat az elsõ forduló olyan szoros eredményt, amelybõl a második forduló kimenetele még nem adódik. De a t. Olvasó már azt is tudni fogja, hogy ez így lesz-e vagy sem, amikor a Beszélõnek ezt a számát kézben tartja, nekem meg már ennek a kérdésnek az eldöntéséhez is kockázatot kell vállalnom. Szóval akkor most megkockáztatom azt a kijelentést, hogy az elsõ forduló minden fontos kérdést eldönt. Ez a kijelentés azért kockáztatható meg, mert annak az oldalnak a nagy pártja, amelyik az elsõ fordulóban több szavazatot kap, számtani okokból nagy valószínûséggel meg fogja szerezni az abszolút többséget; és az a szintén sokakat izgató kérdés is az elsõ fordulóban dõl el, hogy melyik kis párt viszi át a parlamenti küszöböt.
Miután a keretet ilyen könnyedén létrehoztam, most már csak tartalommal kell megtölteni. Tehát elõször is: Fidesz-MPP vagy MSZP? Nehezemre esik elismerni, de tíz nappal a választás elsõ fordulója elõtt minden jel arra mutat, hogy a jobboldal fog több szavazatot kapni, minek következtében a Fidesz-MPP megszerzi a mandátumok abszolút többségét. Erre utalnak a közvélemény-kutatási eredmények, és ettõl akkor sem tudom függetleníteni magamat, ha egynémely közvélemény-kutató cég esetében nemcsak azt a kérdést lehet feltenni, hogy mennyivel vezet nála a Fidesz, hanem azt is, hogy mennyiért. Ráadásul a Fidesz vezetése a közvélemény-kutatásokban logikusan megmagyarázható: a gazdaság mûködik, az életszínvonal nõ, az infláció és a munkanélküliség csökken, az MSZP által nyújtott alternatíva a bizonytalanok és az ingadozók számára már csak katasztrofálisan gyenge kampánya miatt sem meggyõzõ.
Melyik kis párt jut be? Az SZDSZ biztosan, a MIÉP lehet, hogy nem, a Centrum lehet, hogy igen, tehát azt mondanám, hogy az SZDSZ és a Centrum. A közvélemény-kutatási eredmények és trendek mellett spekulatív megfontolások is szólnak e mellett a jóslat mellett. Az SZDSZ alighanem profitált az MSZP gyenge kampányából, saját kampánya meglehetõsen ügyes, és a Piszkos Fred-effektus is a malmára hajthatja a vizet. Ez utóbbi alatt arra gondolok, hogy a csurkisták és egyes jobboldali publicisták az SZDSZ-t, a "balliberálisokat" állítják be fõ ellenségnek. A MIÉP annak válhat áldozatává, hogy a mai Fidesz komfortosabbá tette a közéletet a "nemzeti radikalizmus" számára, mint az az MDF, amelybõl Csurka kivált. Vagyis valószínûleg több a MIÉP-es, mint ahány MIÉP-szavazó lesz, mivel "nemzeti radikális" tiltakozó szavazat leadása a Fidesszel szemben értelmét vesztette.
A Centrum bejutására pedig azért tippelek, mert ha egy fél éve alapított párt a választás elõtt két héttel minden közvélemény-kutató intézetnél három-négy százalékon áll, az nagyobb csodára is képes lehet.
Ez az elmélet. De szintén Yogi Berrától tudom, hogy bár elméletben az elmélet és a gyakorlat között nincs különbség, a gyakorlatban van. A közvélemény-kutatók tévedhetnek. Történhet valami. Ha a lehetõség felcsillan, a választókon eluralkodhat a "zavarjuk el a csibészeket" önfeledtsége.
Ha pedig mégis jóslatom válik valóra, bízom benne, hogy az új Egységes Párt olyan ellenzékkel fog a parlamentben szembenézni, amely legalább Yogi Berra tanácsát megszívleli: ha nem tudod, hogy hová tartasz, nagyon vigyázni kell, mert egyébként nem fogsz odaérni.

Mink András
Ami lehetséges, és ami nem

Fogalmam sincs, hogy mi lesz az április 7-i választások eredménye. Inkább a különbözõ lehetséges variációkat venném sorra. A Parlamentbe négy pártnak van esélye bejutni, de lehet, hogy ez kettõnek vagy háromnak fog csak sikerülni. A választások kimenetele, vagyis az, hogy lesz-e kormányváltás, vagy nem, azon múlik, hogy ha három párt ugorja át az 5 százalékos küszöböt, akkor a harmadik a MIÉP vagy a szabad demokraták lesznek-e. Érdemes ebbõl kiindulni, hiszen ez a legvilágosabb helyzet: ha a harmadik erõ a MIÉP lesz, akkor szinte kizárt, hogy a kormányt le lehet váltani. Függetlenül attól, hogy milyen nyílt vagy burkolt formában valósul meg a "nemzeti" erõk együttmûködése, ez esetben az MSZP-nek nincs esélye a mandátumok abszolút többségének megszerzésére. Ha a harmadik párt az SZDSZ lesz, akkor nem lehetetlen, de egyelõre nagyon valószínûtlen, hogy a Fidesz egyedül is megszerzi a mandátumok többségét. Tehát akkor a kormányváltás majdnem biztosra vehetõ.
Vegyük azt a kevésbé valószínû esetet - ehhez sok más mellett a kiugróan magas, 70 százalék körüli, vagy afölötti részvételi aránynak kell teljesülnie -, hogy két párt jut be a parlamentbe. Ekkor biztos, hogy valamelyikük nyerni fog. A második forduló végeredménye attól függ, hogy melyik párt tudja jobban mozgósítani más pártok szavazóit. A Fidesz potenciálisan számíthat a Centrum és a MIÉP szavazói egy részének támogatására. Ha a MIÉP listán nem kerül az Országgyûlésbe, akkor föltehetõen Csurka a Fidesz támogatására fog fölszólítani, de azt nehéz kiszámítani, hogy ennek lesz-e foganatja. A MIÉP bázisa nagyon elkötelezett saját pártja iránt, könnyen lehet, hogy saját jelölt híján a többségük egyszerûen kihagyja a második kört. A mostani kiélezett helyzetben az MSZP talán biztosabban számíthat a liberális szavazatokra a második fordulóban, de jómagam azt valószínûsítem, hogy e fenti forgatókönyv esetén az MSZP az elsõ forduló után némi hátránnyal fog nekivágni a második fordulónak, és kérdéses, hogy a liberális szavazatok ezt ellensúlyozni tudják-e. A Fidesz árnyéka mindent összevetve talán nagyobb, mint az MSZP-é. Kétpárti felállás esetén tehát a jóslatom a második fordulóra Fidesz-gyõzelem lenne.
A közvélemény-kutatások jelenlegi állása szerint legvalószínûbb felállás a négypárti. Könnyen elõfordulhat, hogy ez esetben nem a gyõztes Fidesznek lesz esélye kormányalakításra. Ennek feltétele, hogy az SZDSZ nagyobb lesz, mint a MIÉP. Ha a MIÉP bekerül, akkor a Fidesz csak óriási meglepetést okozva szerezheti meg a mandátumok abszolút többségét. Ám hiába lesznek talán a legnagyobb frakció, kormányt nem tudnak alakítani. Elárulom, hogy két héttel a választások elõtt ezt tartom a legvalószínûbb variánsnak. A végeredmény egy szûk többségû szocialista-szabad demokrata koalíció. Ha a MIÉP mégis többet szerez, mint az SZDSZ, akkor a Fidesz helyzete nem sokkal könnyebb. Kormányt csak a MIÉP támogatásával alakíthat, de a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye miatt kétséges, hogy Csurka formális koalíció alakítása nélkül beszavaztatja Orbánt a miniszterelnöki székbe. Ez esetben ugyanis úgy fog járni, mint a kisgazdák a kétéves költségvetéssel. A MIÉP-pel kötött koalíciót nem lehet kizárni, a várható következmények persze ismertek. Ennél is valószínûtlenebb a nagykoalíció, vagy az új választások kiírása. Az elõbbi politikailag kizárt. Az utóbbi ugrás lenne a sötétbe, ugyanis a Fidesz csak akkor jöhet jól ki belõle, ha idõközben sikerül meggyõznie a jobboldali szavazótábort, hogy a jobboldal kormányképességéhez ki kell ejteni a MIÉP-et a parlamentbõl. A koalíció elutasítása félreérthetetlen felszólítás lenne erre, de õszintén szólva alig tudom elképzelni a mostani Fideszrõl, hogy képes lenne elszánni magát egy ilyen kockázatos lépésre. A MIÉP meg is erõsödhet, hiszen véget érne a játék, hogy a Fidesznek a MIÉP-es szavazó kell, de a párt nem. Ugyanezért az is könnyen elõfordulhat, hogy a másik oldal a megismételt választásokon fölényes gyõzelmet arat.
Az olvasó észrevehette, hogy a fenti lehetõségek két premisszára épülnek: a Fidesz hajszállal erõsebb, mint az MSZP, de sem a jobboldal, sem a baloldali-liberális koalíció nem áll úgy, hogy biztos gyõzelemre számíthatna. Egy hónappal ezelõtt másként látszott. Az MSZP, ha nem is az abszolút többségre, de a gyõzelemre esélyesebb volt. Március közepére a trend megfordult, és valószínûbb, hogy a választásokat a Fidesz nyeri, ami ugyanakkor, mint föntebb írtam, még nem jelenti automatikusan azt, hogy kormányt is tud majd alakítani. A mostani helyzet érdekessége érzésem szerint az, hogy a Fidesz talán valóban jobban áll, de ugyanakkor kisebb a mozgásterük. Csak elõre menekülhetnek. Az egyetlen valóságos esélyük, ha egyedül és csont nélkül megnyerik a választásokat. A következõ két hét kampányán múlik, hogy ez sikerül-e nekik. Ha mást nem is, ezt az egyet már biztosan fogja tudni az olvasó, midõn madárjóslatom a kezébe kerül.

Rádai Gábor
Választási totó

Magam totós ember vagyok, vagyis mondhatni szakember az eredmények megtippelésében. Amikor ugyanis rájöttem, hogy bérbõl és fizetésbõl sosem fogok meggazdagodni, végiggondoltam a lehetõségeket: bankot rabolni nem akarok, marad hát a szerencsejáték. Összetársultam egy kollégámmal, hiszen több szem többet lát - meg aztán dupla pénzzel az esély is duplázódik. Mivel így azonban minden héten meg kell egyezni a tippekben, a viták belátható keretek közé szorítása érdekében néhány dologban elõre megegyeztünk. Az alapvetõ döntés az volt, hogy inkább sok kéteséllyel dolgozunk, mint kevesebb háromeséllyel, jóllehet abban egyetértettünk, hogy a magyar meccseket alapvetõen lehetetlen megtippelni. De például abban is megegyeztünk, hogy érzelmeink semmiképpen sem vezérelhetnek minket ezen tevékenységünkben, pusztán a jéghideg, tiszta ráció játszik.
Persze nem könnyû megítélni, hogy mi racionális, és mi nem. Itt van például a kollégám, aki eredetileg szombathelyi. õ bizton állítja, hogy a Haladás nagyon jó, bár ez az eredményeiben nem tükrözõdik. Hiszen jól tudjuk, hogy van a látszat - mely szerint a Nap kering a Föld körül - és van a csak értelemmel megragadható valóság - miszerint éppen ellenkezõleg. Legfeljebb "annál rosszabb a tényeknek" - mármint ha nem igazodnak az elmélethez. Vagy itt van az MTK esete: utcahosszal vezetik a bajnokságot, ami elvben azt kéne, hogy jelentse, hogy sokkal jobbak, mint a többi csapat, azaz rendre nyerniük kellene. Csakhogy én racionálisnak látom azt a megfontolást is, mely szerint rendes magyar csapat ilyen helyzetben nem szakad meg a pályán. Bízik abban, csak kitart az elõny a bajnokság végéig, meg aztán vannak olyan csapatok, amelyeket így is meg fog verni - akkor meg minek. És az elmúlt hetek eredményei mintha inkább utóbbi elméletet igazolnák.
Egy alapelvben viszont nem tudtunk megegyezni, jóllehet én magam feltétlen racionális gondolatnak tekintem: tudniillik arról van szó, hogy az x nem tipp, hanem a tanácstalanság és döntésképtelenség jele. Hiszen döntetlenre senki nem játszik, az igazán senkinek nem jó, úgyhogy már csak arra kell ráérezni, hogy kinek az akarata fog érvényesülni a meccsen. Kétség esetén a helyes tipp: 1, 2.
Az április 7-i meccs kapcsán is egyetlen dologban vagyok teljesen biztos: döntetlen semmiképpen nem lesz az eredmény. Vagyis a tuti tipp: 1, 2. Mivel azonban jelen esetben ez így egy kicsit bátortalan kísérletnek tûnhet, próbáljunk meg néhány racionálisnak tûnõ érv mentén tovább finomítani a javaslaton. Elõször is nyugodtan feltehetjük, hogy négy párt fog a parlamentbe kerülni - bár egyéniben egy-egy kisgazda vagy centrumos befuthat, ez nem oszt, nem szoroz -, és az ügyben sem lehet sok kételyünk, hogy ezek a pártok aztán milyen formában fognak tömbösödni. Így legalább a meccs résztvevõit bizonyosan megállapíthatjuk: Fidesz-MIÉP, MSZP-SZDSZ. (Történelmi párhuzam: a Magyar Testgyakorlók Köre és a Vörös Meteor egyesülésével létrejött csapat MTK VM néven szerepelt a hazai sportéletben.)
Sajnos az MTK-MSZP párhuzam egy kicsit tovább is vihetõ: volt egy pillanat, amikor az MSZP toronymagas favoritnak látszott a végsõ gyõzelemre, akkor kellett volna a dolgot megnyomni. Mivel ezt nem tette meg, sikerült újra nyitottá tennie a versenyt. Mint azt a közvélemény-kutatási adatok is bizonyítják, a két nagy párt gyakorlatilag fej fej mellett áll (a jelen pillanatban, egy nappal azután, hogy maga Orbán Viktor is beszállt a kampányba). Bár a magyar választási rendszer milyensége okán is nehéz ebbõl következtetéseket levonni, félõ, hogy a két kisebb párt szereplése fogja eldönteni a meccset. És sajnos - bármennyire is fáj ez nekem - hajlamos vagyok azt gondolni, hogy itt pillanatnyilag mintha a MIÉP esélyei lennének jobbak (amiben nem kis szerepe van annak, hogy március 15-e kora délutánján véletlenül az Andrássy úton jártam). Félõ tehát, hogy a kormánypártok-ellenzék meccsre az 1 a racionális tipp.
A magam számára némi vigaszt találok abban a gondolatban, hogy a most kihulló kisgazda gegmenek helye nem marad üres a Parlamentben - amely a fenti eredmény esetén minden valószínûség szerint továbbra is elsõsorban a tévéjátékok hiányának pótlására szolgál majd. Ott fog ülni például Grespik László, akit már csak azért sem nevezhetünk futóbolondnak, mert egyrészt megmondta, hogy nem hülye, másrészt éppen tárgyidõszakunkban kapott errõl pecsétes papírt.
De azért az is tény, hogy én alapvetõen pesszimista alkat vagyok. Például meg vagyok róla gyõzõdve, hogy racionálisan nem tehet mást azt ember, mint hogy a Fradi és a Bayern München gyõzelmére tippel - tudják: "a foci az a sport, amit 22 ember játszik, és mindig a németek nyernek" -, pedig kifejezetten bearanyozza a hétvégémet, ha ez a két csapat mégsem nyer. Meg aztán kifejezett jós sem vagyok. Hiába a racionális szelvénytöltögetés: a múlt héten is csak tízesünk volt, pedig eltaláltuk a forduló meglepetését is (Debrecen - MTK 4:3, egyes). Ugyanakkor elment például a Kaiserslautern-Bayern München - "elvi" fix kettesre tettük a meccset, hogy aztán a Bayern éppen csak kihúzza 0:0-ra.

Révész Sándor
A borotva élén

MSZP: 40%, Fidesz: 37%, MIÉP: 7%, SZDSZ: 6%. A parlamenten kívüliek összesen 10%. Jóslatainknak nagyon kell hasonlítaniuk egymáshoz, és különbözniük egymástól. Mindannyiunk jóslatát két elem határozza meg. A közvélemény-kutató intézetekbe vetett bizalmunk és optimizmusunk mértéke. Az elsõben bizonyára nagymértékben hasonlítunk egymásra, a másodikban nagymértékben különbözhetünk egymástól.
Jóslatainkban a nagyságrendek hasonlítani fognak, a végeredmény különbözni fog. Legalábbis bizonyára lesznek, akik a Fidesz bukását, és lesznek, akik a sikerét jósolják. A jóslat nem a jós elõrelátó képességérõl, hanem lelki alkatáról tanúskodik. Valószínû, hogy a jóslataink akkor is a közvélemény-kutatások hibahatárain belül maradnak, ha a kormányzati hatalom megszerzése szempontjából, tehát a döntõ szempontból éppen az ellenkezõje történik annak, mint amit jósoltunk. Aki azt mondja, hogy lehet szabad szemmel tévedni és elõre látni a hibahatárokon belül, az megmagyarázhatatlan képességekben hisz. Vagyis tényleg jósnak hiszi a jósokat.
Az én jóslatom, mint látható, megáll a borotva élén. Optimizmusom és pesszimizmusom egyensúlyban van, illetve rendszeresen átcsap egymásba. Nekem, ha nem is a konkrét számokat, de a lényeget illetõen akkor lesz igazam, ha április 7-e nem dönt. Ha az Olvasó, amikor a két forduló között kézhez kapja a Beszélõt, nem tudja még, kik fogják kormányozni az országot a választások után. A magam részérõl ezzel a megoldással tudtam csökkenti az esélyét annak, hogy igazam legyen.

Ha nem jósolnom, hanem fogadnom kellene, akkor rászánnék tíz pengõt (pláne az 1946-osból) a Hacsek stratégiájára.
Leírom, hátha nem ismerik:
Hacsek: Hallotta, Sajókám, hogy a vörös Weinbergernek fia született?
Sajó: Ne mondja, képzelem, hogy örül!
Hacsek: Na ná, hogy örül. Nyert tõlem tíz pengõt!
Sajó: Hogy-hogy?
Hacsek: Fogadtam tíz pengõbe a Weinbergerrel meg a Simekkel, és a Weinberger nyert.
Sajó: Mibe fogadott, maga szerencsétlen?
Hacsek: Hát, hogy mije lesz a Weinbergernek. A Weinberger arra fogadott, hogy fiú, a Simek meg arra, hogy kislány.
Sajó: És maga?
Hacsek: Én meg arra, hogy kismacska.
Sajó: Hogy a Weinbergernek kismacskát szül a Weinbergerné?!
Hacsek: Hát, mit tehettem volna?! A Weinberger mondta: fiú, a Simek mondta: lány, nekem maradt a kismacska.
Sajó: És ezzel akart maga nyerni?!
Hacsek: Hát tudtam, hogy kicsi az esély, de azt mondta a Simek meg a Weinberger, ha nyerek, tízszeres pénzt kapok.
Sajó: Slussz, ez a téma be van fejezve.
Egyelõre.