Nem ismerek kormányt, amelyik 70 éves reklámszlogent nemcsak felhasznál, hanem továbbfejlesztve politikájában alkalmazna is. Kormányunk a harmincas évek közkedvelt hashajtó-reklámja szerint él és dolgozik. Sőt, amíg a régi reklám csak azzal ajánlotta termékét, hogy amíg Ön durmol, addig a hashajtó dolgozik, kormányunk nem éri be ennyivel. Nem várja meg, amíg hazánk polgárai álomra szenderülnek, gondoskodik arról is, hogy ébren álmodjunk, álmodozzunk. Ezzel a továbbfejlesztett és alkalmazott technikával nemcsak hatásosabb, hanem kíméletesebb is, mint harmincas évekbeli rokona volt.
Kormányunk átütő erejű, hisz nincs olyan emésztési gond, amin a kormány ne tudna könnyíteni. Akár a felgyülemlett anyagi javak, akár a túladóztatásból származó központosított jövedelem, akár a túladagolt szabadság, akár a túlzott igazságérzet, akár a túlburjánzó szóláskényszer okozta a tüneteket, a kormány ott van, és diszkréten segít. Kormányunk nemcsak energikus, hanem kíméletes purgálószer is. Miközben a haza javán munkálkodik, egy pillanatra sem kívánja meggyötörni polgárait, sőt mindent megtesz, hogy álmukban, andalító álmodozás közben érje őket a megtisztulás. Ahhoz, hogy a polgárok álma mély lehessen, mélységes empátiával igyekszik álmokat, sőt egész álomvilágot kínálni nekünk. Mert velünk érző kormányunk van, tudja, hogy éhes disznó makkal álmodik. Éppen ebből a felismerésből kiindulva már hatalomra kerülése előtt is hozzáfogott a makkoltatáshoz. Éppen a makkoltatásból eredt választási győzelme. Nem szégyen ez, sőt inkább erény, hogy egy hatásos gyógyszer bevezetéséhez a polgárok legbensőbb álmait is segítségül hívják. A mostani kormány nemcsak érezte, de pontosan tudta is, hogy könnyű álmot legfeljebb anyánk ígért, kormányaink soha. Hiszen Antall József (Churchill nyomán) vért, verítéket és könnyeket ígért, saját kormányát pedig "kamikaze" kormánynak nevezte, Horn Gyula kormányzását legfeljebb az utolsó hónapok nyugdíjasoknak szánt ingyenes Malév-utazásait illetően jellemezte az álmodozás.
Kormányunk már a kormányzásra készülve is kitűnőre vizsgázott, mint álomfejtő. Nekünk, éhes disznóknak a sikeres álomfejtés alapján áraszthatta el a tisztásokat makkal, a makkoltatáshoz. Jutott az adócsökkentés, a nyugdíjemelés, az autópálya-építés, a vállalkozástámogatás, a városfejlesztés, az árcsökkentés, az olcsó hitelű lakásépítés, az ingyentanulás makkjából annyi, hogy még az álom-makkhegyek is megfeküdték egyes polgártársaink gyomrát, mintha valóban teletömhették volna hasukat. Kormányra kerülve most már mint jó kondás terelt be bennünket az álommakkal bőven elöntött erdőkbe, és naponta gondoskodik arról, hogy az álmokból nehogy hiány támadjon. Mert nemcsak álomfejtőként vizsgázott jól, hanem álomfelelősként is.
Miután meggyőződött róla, hogy álomba, álmodozásba merültünk, aminek próbája éppen hatalomra kerülése volt, hozzákezdett valóságos céljai megvalósításához: a mi megkönnyítésünkhöz. Először a társadalombiztosítás kasszáit vette kezelésbe, nehogy mások hasát csapja el a tömött kasszák tartalma. Ugyanazzal a lendülettel a Postabank átmosásához látott hozzá. A legsürgősebb anyagi szorulásainkon enyhítve hatásosabban, mint a legjobb orvosság engedte le az Országgyűlés felfúvódottságát. Kímélte emésztésünket, ezért ritkította a parlamenti székelések számát, óvott a hirtelen tolulásoktól, ezért kihajtotta az ellenzéki kezdeményezéseket. Ártalmas mellékhatások nélkül ürítette ki az önkormányzatok beleit, és tette bélműködésüket a kormány által adagolt egészséges tápláléktól függővé. Hogy elősegítse a minisztériumok renyhe működését, megtisztította őket a nehéz emésztést okozó salakanyagoktól, hogy azokat a legkoncentráltabb kúrának alávetett kísérleti műhelyében: a Magyar Fejlesztési Bankban gyűjtse össze. Ennek a diétának köszönhetően álmainkat már nem zavarják a közpénzek százmilliárdjai felhasználásának, feldolgozásának súlyos gondjai. Ezeket a nehéz, zsíros milliárdokat a kormány maga emészti el. Megkímél minket a kormány a zsíros, televényes magyar föld megmunkálásának gondjaitól is, hiszen a legzsírosabb falatok eltüntetéséről a Magyar Fejlesztési Bank útján, a kormánnyal azonos gyógyszertörzsbe tartozó gyógyszercsaládok gondoskodnak, akár a felcsúti labdarúgócsapat szponzoraként fungáló villanyszerelő műhelyben, akár szolnoki ingatlanügyletek közvetítőirodájában kísérletezték ki őket. De vigyáz arra is, hogy álmodozás helyett nehogy mély kábulatba essünk a borok királyát, Tokaj szőlővesszeinek gyümölcsét kortyolgatva. Mit sem törődve a mellékhatásokkal, helyettünk magára vállalja az ilyen nehezen lebomló anyagokat, sőt évente milliárdokat sem sajnálva ügyel arra, hogy ez az ártalom bennünket ne érhessen el.
A kormány hatásosságát nemcsak az álmodozást súlyosan megterhelő, nehéz anyagi javak elemésztése dicséri, hanem az álmodozást minduntalan korlátozó keretfeltételek lebontása is. Miközben mi durmolunk, a kormány kínosan ügyel, hogy az ártalmas szerződések ne maradhassanak szentek és sérthetetlenek. Ezért először megtagadta a magánnyugdíj-pénztári tagok tagdíjának törvényben előírt emelését, de amijük addig volt, még megtarthatták. Ezután már kivásárolta a koncessziós autópálya létrehozóit, később egyszerűen megtagadta a metróépítésre vonatkozó szerződés teljesítését, manapság már jogszabály-módosítással sózza be és szántja be a repülőtér üzemeltetési megállapodást, vagy a nép üdvére hivatkozással a gáztörvény végrehajtásának felfüggesztésével tizedeli meg a kisbefektetők Mol-részvényének értékét. Annak érdekében pedig, nehogy már a független bíróság mondhasson ítéletet, nehogy már a független ügyészség indítványa alapján, mesterien adagolja a bíróságok gyógyszerelését, illetve akasztja új állványra az ügyészségi infúzió palackját.
Vannak olyan helyzetek, amelyeknek a megoldásánál egyszerre és egy időben érvényesül a kormánynak mint hatásos és új gyógyszernek mind a két funkciója. Ilyen a tűzijáték, a koronautaztatás, a kihelyezett kormányülések esete. Ezen alkalmakkor párhuzamosan érvényesül az álomba segítés és az anyagi szorulások enyhítése.
Az álomfejtőből álomgondnokká, majd egyenesen álomgyárossá előlépett kormány serény zseb-, gondolat-, szabadságkönnyítő tevékenységének végzése érdekében egy percre sem lankad. Évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre és napról napra - ma már elgyötörten is - azon töri magát, hogy nekünk új álmot szőjön. Ilyen álom az Egyenlítőt is körbeérő autópályák álma, az ugrásszerűen növekvő orvosbérek álma, a 600 milliárdos egészségügyi csomag, a gyerekes családok teljes adómentessége, avagy a Széchenyi-terv-nyertes pályázatok tízezrei.
Ma már nem éri be a könnyű álmok ígéretével, hiszen álmaink egyre nehezebbek, egyre gyötrőbbek. Gyötrő álom a hazafiatlan elemektől megtisztított demokrácia, az idegenszerűek nélküli, mentesített haza, avagy a terrorházbeli modern panoptikum álomvilága, de gyötrő álom az olimpia megrendezésének víziója is. És mi, mint a holdkórosak, álmodva a kormány nekünk kigondolt álmait, bolyongunk nyomában, követjük, hiszen számunkra ő világol, csak benne bízhatunk, hogy amíg álmodunk, azalatt könnyít rajtunk.
És ez így igaz, hisz kormányunk a javunkat akarja, a haza javát. Nem pepecsel ő apró-cseprő dogokkal. Csak a nagy dolgokon könnyít. Kizárólag a haza java érdekli, akár M betűvel kezdődik a haza java, mint a Mol, a Malév, az MFB, akár N betűvel, mint a nemzeti autópálya, a Nemzeti Színház. De a haza javának elemésztéséhez tartozik a földek, a gázüzletág, bank postája és posta bankja, vagy az őrzésvédelem.
A kormány hatásosabb szer, mint a valahai hashajtó volt. Merjünk nagyot álmodni, hogy megkönnyebbülhessünk. Ez az igazi magyar modell, amely négy éve magyar szabadalmi védelem alatt áll. Mintha alkalmaznák Olaszországban is, és van remény arra, hogy Ausztriában, sőt Németországban is bevezetik. Ma, legnagyobb nemzeti ünnepünkön talán nem ünneprontás, ha azt mondom, ne várjuk meg, amíg világszabadalom lesz.