Passuth Krisztina
Személyes gyûjtemény

Megközelítõleg nyolcvan évvel ezelõtt, úgy 1919 táján, egy hangsúlyozottan polgári, meglehetõsen rideg kisváros, Hannover kényelmes, nagyablakos polgári házának elsõ emeletén egy akkor még többnyire polgári úriember, történetesen Kurt Schwitters - akibõl csak idõnként bújt ki a híres dadaista -, egy különös, névvel alig illethetõ oszlopot, faszerkezetre épülõ gipszstruktúrát alakított ki magának, aminek mélyedéseibe fényképeket, személyes emlékeket, hasznos vagy kevésbé hasznos objektumokat helyezett el. Ide került - úgy tûnik - a kitûnõ dadaista mûvésznõ, Hannah Höch egy levágott hajfürtje és Moholy-Nagy László fél pár zoknija is, majd késõbb az ún. Merz-oszlopon egy babafej, néhány felirat és Schwitters saját kollázsa is feltûnt. Az egyszemélyes „házi múzeum" állandó átalakulásban, növésben volt - lassanként benõtte az egész mûtermet, ahonnan magának a mûvésznek is ki kellett rövidesen költöznie. Hogy hány barát, kolléga korabeli kisebb-nagyobb alkotását nyelte el, temette be ez az építmény, pontosan nem lehet tudni. A személyes múzeum emlékét ma már csak a régi, meglehetõsen gyenge fotók és az egykorú visszaemlékezések õrzik.
Nagy Bálint és társai személyes múzeuma egyelõre még nem szorította ki a tulajdonost saját atelier-jébõl, ez, ha minden jól megy, csak a késõbbiekben várható. A tárgyak, kották, fényképek, rajzok és tervrajzok azért csak egyre szaporodnak, még ha a rendszeres, tudatos gyûjtés csak 2001 februárjától indult is el. Mivel építészeti galériáról és egyúttal építészeti tervezõ mûhelyrõl van szó, könynyû lenne azt mondani, hogy csak építészeti anyag kerül be az együttesbe. De ez távolról sem így van. Ami ebben a múzeumban helyet kap, az legtöbbször egy közös munka emléke, egy itt rendezett kiállítás lebontásakor kapott ajándék, egy álom kézzel fogható tárgya: szobor, rajz, makett vagy egy nemrég elhunyt barát - Petri György - kézírása egy akkoriban szenzációnak számító sárga dosszién. Nemcsak az emlékek személyesek, hanem az architektúrával közvetlenül összefüggõ alkotások is. A keszthelyi Kastélykör 1981-es pályázati rajzainak együttese, a margitszigeti Domonkos kolostort felelevenítõ terv - a Nagy Bálint mûhelyébõl kikerülõ utolsó szabadkézi rajz -, Bán Ferenc érzékeny vázlatai, Mátrai Péter Tér és hangok kottára épült struktúrái, Jovanovics György Az építés szellemének katedrálisa címû szoborarchitektúrája (a MOM pályázat meg nem valósult darabja), az Építész Stúdió részletei pars pro toto alapon, Janáky István egészen finom Fény utca sziluettrajza és az összekapcsolódó, mindennapok látványát idézõ épületfotók: Tomay Tamás Bauhaus-szellemet idézõ épülettervei és a többiek: Janesch Péter, Karácsony Tamás, Belecz Péter, Borza Endre, Fábry Zoltán, Kiss Péter alkotásai, valamint Zombor Tamás, Bulcsu Tamás, Herczeg Tamás makettjei.
Az építészetbõl kitekintõ alkotók mûvei közül megtalálható itt Almer Zsuzsa erõteljes, szinte konstruktivista jellegû könyvborítója, Szûts Zsuzsa hímzése, Lakos Dániel japán széke és azok, akik számára az építészet egyfajta ideál, modell, de semmiképpen sem a legfõbb és egyetlen kifejezési mód: Megyik János egyedülálló Egy címû, monumentális vaskivágata, valamint a mûvészettörténészként ismert Perneczky Géza „puha geometriájának" egyik darabja és végül, de semmiképpen sem utolsósorban, Halas István diptichon, vagy másképpen nézve, a kettõsségbõl egységet alkotó narratív fotói, amelyek csak együtt érvényesek, noha hangulatukban legtöbbször egymásnak mondanak ellent.
Szemben a gyûjteményhez tartozó többi fotóval, Halas István képei csak esetlegesen, utalásszerûen kötõdnek az építészethez, és mintegy kitágítják Nagy Bálint személyes múzeumának mûfaji határait. Nem tudjuk, nem tudhatjuk sem mi, sem maga Nagy Bálint, hogy ezek a határok még hova, milyen irányba fognak a következõkben tágulni, és hogy milyen is lesz az a személyes múzeum néhány évtized múlva. Még az sincs kizárva, hogy Kurt Schwitters Merz-épületeihez hasonlóan végül is kiszorítja magát az alkotót, s autonóm létezési teret követel magának. De addig is: a fontos az, hogy ami most itt látható, az még nagyjából belefér az adott keretekbe, és szervesen egészíti ki az alkotómûhely tervezõ tevékenységét.