Udvarvölgyi Zsolt
Törvény a szomszédos államokban élõ magyarokról
Kronologikus áttekintés

1996 júliusában, már a Horn-kormány idején, sor került az elsõ magyar-magyar csúcstalálkozóra.
1999 februárjában határozták el a résztvevõk a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megalakítását, amelyet az Országgyûlés egyhangúlag elfogadott határozattal üdvözölt.
1999. november 12-én a MÁÉRT II. ülésén kelt zárónyilatkozatban - amelyet valamennyi résztvevõ elfogadott - fogalmazódott meg az az igény, hogy a kormány vizsgálja meg egy, a határon túli magyarok magyarországi státusára vonatkozó törvényi szabályozás lehetõségét.
A 2000. március 8-án kelt kormányhatározat (2041/2000. [III. 8.] a Magyar Köztársaság és a határain kívül élõ magyarság együttmûködésérõl, határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényjavaslat elõkészítésével kapcsolatos feladatokról) 1. pontja szerint 2000. június 30. határidõvel el kell készíteni a törvényjavaslat koncepcióját és szakmai tervezetét.
2000. november 22-én az Országgyûlés Külügyi Bizottságának ülése, melynek témája a szomszédos államokban élõ magyarokat megilletõ egyes kedvezményekrõl szóló törvény tervezetének vitája.
2000. december 14-én, a MÁÉRT III. ülésén tett zárónyilatkozatukban a határon túli magyar szervezetek vállalták, hogy létrehozzák az ajánlószervezeteket, amelyek segítik a jogosultakat a kedvezmények és támogatások igénybevételében. A III. MÁÉRT-en a törvénytervezetet tárgyalták meg a résztvevõk, és az ott elhangzott javaslatokat késõbb beépítették a tervezetbe.
2001. március 20-án a kormány - a közigazgatási egyeztetést követõen - elfogadta a törvénytervezetet, és immár törvényjavaslatként továbbította az országgyûlési képviselõkhöz.
2001. április 19-én az Országgyûlés megkezdte a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitáját.
Martonyi János külügyminiszter expozéjában „a nemzeti összetartozás törvényének" nevezte a javaslatot. „Beértek tehát a gyümölcsei az elmúlt tíz év magyar külpolitikájának" - hangoztatta Martonyi. „A kormány arra törekszik, hogy a törvényjavaslat elfogadása a parlamenti pártok lehetõ legszélesebb konszenzusán alapuljon" - tette hozzá a miniszter.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, a Fidesz vezérszónoka mérföldkõnek nevezte a törvényjavaslatot: „A törvény elfogadása hozzájárul majd nemzetünk 80 éves Trianon-problémájának megoldásához." Szerinte a státustörvény jelentõsen hozzájárul a határokon átívelõ nemzeti integrációhoz.
Tabajdi Csaba az MSZP részérõl támogatásáról biztosította a javaslatot, amely megítélése szerint a nemzetépítés egyik fontos eszközének tekinthetõ. „Trianon óta a határon túli magyarság Európa legbékésebb nemzeti kisebbsége" - tette hozzá. Kritizálta a javaslatot, amennyiben az elõterjesztõk „nem egyeztettek eleget az Európai Unióval, illetve a szomszédos országokkal".
Szentgyörgyvölgyi Péter, az FKGP vezérszónoka kifejtette, hogy „a szomszédos országokban élõk esetében az országhatár változott meg, és errõl a 3 millió emberrõl szól a törvényjavaslat".
Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetõje szerint a szabad demokraták a törvényjavaslatot nem tudják támogatni, de készek arra, hogy „mindazokat a törekvéseket, amelyek valódi konszenzuson alapuló magyarságpolitika kialakítását szolgálják, teljes szívvel támogassák. Ez a törvényjavaslat nem errõl szól, nem a nemzeti összetartozás, hanem a becsapás, a szemfényvesztés törvénytervezete. Az SZDSZ szerint olyan jogszabályt kellett volna alkotni, amely a határon túl élõ magyarok ottani boldogulását, ottani életkörülményeinek javítását, boldogulását segítette volna."
Az MDF vezérszónoka, Kelemen András kifejtette, hogy „ez lesz az elsõ olyan magyar törvény, amely a nemzetünk határon túli tagjaira végre nem idegenként, hanem hozzánk tartozókként tekint. Szándékunk egyértelmû: jogsértés nélküli jogkiteljesítés a magyar közösség minden tagja számára, amely államba került és ott kisebbségben van" - tette hozzá a képviselõ.
Csurka István, a MIÉP elnöke felszólalásában hangoztatta, hogy „a javaslat egészében véve magyar érdekeket szolgál, tehát támogatjuk. A magyarság egységére van szükség ahhoz, hogy ezt a kis elõrelépést megvédelmezzük, és ne engedjünk innen hátralépést" - jegyezte meg a vezérszónok.
A bizottsági elõadók meghallgatása után a parlament elnapolta a törvényjavaslat általános vitáját.
2001. május 9-én az Országgyûlés folytatta és lezárta a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvényjavaslat vitáját. Az ülésnapon felszólaltak: Balla Mihály (Fidesz), Molnár Gyula (MSZP), Pósán László (Fidesz), Lezsák Sándor (MDF), Bauer Tamás (SZDSZ), Martonyi János külügyminiszter (Fidesz), Potápi Árpád (Fidesz), Balczó Zoltán (MIÉP), Nagy Gábor Tamás (Fidesz), Szûrös Mátyás (MSZP), Surján László (Fidesz), Vojnik Mária (MSZP), Hargitai János (Fidesz), Balogh László (MSZP), Weszelovszky Zoltán (Fidesz), Révész Máriusz (Fidesz), Vastagh Pál (MSZP), Szanyi Tibor (MSZP).
A vita után Németh Zsolt államtitkár örömmel szólt arról, hogy „alapvetõ kritika" nem érte a törvényjavaslatot, és elismerõen szólt arról, hogy az MSZP megegyezésre törekszik, továbbá kijelentette, hogy a határon túli magyarok teljes mellszélességgel támogatják ezt a törvényt.
Tabajdi Csaba (MSZP) arra kérte a kormányt, hogy ne mondjon le a határon túliak autonómiájáról.
Martonyi János külügyminiszter zárszavában kiemelte, „hogy a lehetõ legnagyobb nyilvánosságot kapta a törvény elõkészítése, folyamatos párbeszédet folytatott a szomszédos országok, az EU és a szövetségesek illetékeseivel".
Áder János, a parlament elnöke ezt követõen lezárta a törvényjavaslat általános vitáját.
2001. május 29-én, a szomszédos országokban élõ magyarokról szóló törvényjavaslat részletes parlamenti vitája során egyértelmûvé vált: a kormánypártok és a MIÉP, valamint az MSZP módosításokkal támogatják, míg az SZDSZ elutasítja az elõterjesztést.
2001. június 12-én került sor a szomszédos országokban élõ magyarokról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatalára.
2001. június 19-én került sor a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvényjavaslat záróvitájára és zárószavazására.
Az Országgyûlés 306 igen szavazattal, 17 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta a törvényjavaslatot. Ahogy a jegyzõkönyv zárójelben megjegyzi: „az eredmény megjelenésekor a képviselõk felállva, a páholyban helyet foglaló meghívottak felé fordulva hosszan tapsolnak." A 2001. évi LXII., a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvényt a Magyar Országgyûlés 93 százalékos többséggel fogadta el.
A 29 paragrafusból álló törvény komplex módon szabályozza a határon túli magyarok részére nyújtandó kedvezményeket. A törvény hatálya arra a Horvát Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, Romániában, a Szlovén Köztársaságban, a Szlovák Köztársaságban vagy Ukrajnában lakóhellyel rendelkezõ nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségûnek valló személyre terjed ki, aki magyar állampolgárságát nem önkéntes lemondással veszítette el, továbbá nem rendelkezik állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedéllyel.
Ezek a személyek a „Magyarigazolvány" és a „Magyar hozzátartozói igazolvány" alapján kedvezményekben és támogatásokban részesülnek, amelyek a mûvelõdés, kultúra, tudomány; a kitüntetések és ösztöndíjak; a társadalombiztosítási ellátás és egészségügyi szolgáltatás; az utazási kedvezmények; az oktatás; a diákkedvezmények; a határon túli magyar pedagógusok továbbképzése; a határon túli kihelyezett képzés; a szülõföldön nyújtható oktatási támogatás; a munkavállalás; a közszolgálati hírközlõ szervek; ill. a határon túli magyar szervezetek terén és kapcsán nyújtanak elõnyöket a határon túli magyarok számára.
2001. június 26-án a Magyar Állandó Értekezlet parlamenti, illetve tartományi képviselettel rendelkezõ tagszervezetei - Romániában az RMDSZ, a Szlovák Köztársaságban az MKP, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban a VMSZ és a VMDP, Ukrajnában a KMKSZ, a Horvát Köztársaságban a HMDK, a Szlovén Köztársaságban az MMÖNK - képviselõik révén nyilatkozatot tettek. Ebben üdvözölték a törvényt, amely hozzájárul a kárpát-medencei térség további stabilizálódásához, mivel a számbeli kisebbségben élõ magyar közösségek eddigi hátrányos megkülönböztetését hivatott csökkenteni. A törvény ezen szándékával hozzájárul az egyes országokban élõ magyarok szülõföldön maradásához és boldogulásához. Késõbb a nyilatkozat megjegyzi, hogy a törvény elõkészítését és elfogadását a számbeli kisebbségben élõ egyes magyar közösségek szülõföldjének államaiban, és ennek következtében másutt is, félreértésekbõl származó vélemények kísérik. Végezetül leszögezik az aláírók, hogy ezen törvény ugyan hozzájárul a Magyarországgal szomszédos államokban élõ magyarság állapotának javításához, mindazonáltal továbbra is az egyes érintett országok felelõsségének tartják a határon túli magyar közösségek helyzetének megnyugtató rendezését.
2001. október 12-én Ungváron munkatalálkozót tartottak a nemzeti kisebbségek jogai biztosításában illetékes magyar-ukrán bizottság társelnökei. Az általuk aláírt jegyzõkönyv - többek közt - leszögezi, hogy megállapodtak abban, hogy a magyar és az ukrán miniszterelnökök által 2001. augusztus 2-án közzétett közös nyilatkozat értelmében, melyben az ukrán fél megértéssel fogadta azokat a motivációkat, amelyek Magyarországot a szomszédos országokban élõ magyarokról szóló törvény elfogadásához vezették, a törvény gyakorlati megvalósítását a nemzetközi jogi követelmények értelmében, a nemzetközi gyakorlat szellemében és a magyar-ukrán kapcsolatokat jellemzõ egyetértés és kölcsönös bizalom jegyében fogják végezni.
2001. október 19-én fogadta el az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottsága (Velencei Bizottság) jelentését az anyaországok által nemzeti kisebbségeinek adható kedvezményes bánásmódról. A dodonai megállapításokat az összes fél igyekezett a saját szája íze szerint magyarázni. A jelentés utolsó részében található következtetések - egyebek mellett - leszögezik:
„A kisebbségek védelméért elsõsorban a lakóhelyük szerinti állam tartozik felelõsséggel. A Bizottság tudomásul veszi ugyanakkor, hogy az anyaállamok szintén szerepet játszanak kisebbségeik védelmében és megõrzésében, az õket összekötõ nyelvi és kulturális kötelékek szorosan tartásának céljával.
A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy a kisebbségvédelem jelenlegi kereteinek tiszteletben tartása elsõbbséget kell, hogy élvezzen. Európai kezdeményezések kereteiben e területen két- és többoldalú szerzõdések jöttek létre. A szerzõdéses megközelítés hatékonyságát aláaknázhatja, ha ezeket a szerzõdéseket nem jóhiszemûen és az államok közötti jószomszédi kapcsolatok alapelvének fényében értelmeznék és hajtanák végre.
Az államok által elfogadott, a kisebbségeikhez tartozó személyek részére kedvezményeket megállapító egyoldalú intézkedések - amelynek gyakorlata a Bizottság véleménye szerint még nem rendelkezik elégséges hagyománnyal (diuturnitas) ahhoz, hogy nemzetközi szokássá váljon - csak akkor jogszerûek, ha az államok területi szuverenitásának, a megkötött szerzõdések betartásának (pacta sunt servanda), az államok közötti baráti kapcsolatok és az emberi jogok és alapvetõ szabadságok tisztelete, különösen a diszkrimináció tilalmának alapelveit tiszteletben tartják.
Ezeknek az alapelveknek a tiszteletben tartása azt igényelheti, hogy a szóban forgó intézkedések bizonyos sajátosságait figyelembe vegyék, így különösen:
- Az állam kibocsáthat idegen állampolgárokra vonatkozó jogi aktusokat, amennyiben ezek hatása határain belül érvényesül.
- Amikor e jogi aktusok célja, hogy idegen állampolgárokra nézve külföldön fejtsék ki, azokon a területeken, amelyek nincsenek lefedve az anyországnak az érintett állampolgárság szerinti államok egyetértésének vélelmezését megengedõ szerzõdésekkel vagy nemzetközi szokásokkal, az ilyen egyetértést bármely intézkedés végrehajtása elõtt ki kell kérni.
- Az állam nem ruházhat kvázi hivatalos feladatokat egy más államban bejegyzett nem kormányzati egyesületre. Bármilyen igazolás az állampolgárság szerinti államban (in situ) csak a konzuli hatóságok közbejöttével szerezhetõ meg, ez utóbbiak általánosan elfogadott rendeltetését is figyelembe véve. (...)
- A kisebbségeknek nyújtott kedvezményes bánásmódot szabályozó egyoldalú intézkedések, a lakóhely szerinti állam azokba történõ kifejezett beleegyezése vagy azok hallgatólagos, de egyértelmû elfogadása nélkül nem érinthetnek olyan területeket, amelyeket kétoldalú szerzõdések már nyilvánvalóan szabályoznak. A kétoldalú szerzõdések végrehajtását vagy értelmezését érintõ viták esetén a rendelkezésre álló valamennyi vitarendezési eljárást jóhiszemûen igénybe kell venni, és egyoldalú intézkedések csak annyiban hozhatók az anyország részérõl, amennyiben ezek az eljárások nem bizonyultak eredményesnek.
- Az anyaország által kibocsátott közigazgatási okmány csak tulajdonosának a vonatkozó törvények és rendeletek alapján járó kedvezményekre történõ jogosultságát igazolhatja.
- A kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás és kultúra területén az anyaország annyiban biztosíthat kedvezményes bánásmódot, amennyiben ez a kulturális kapcsolatok erõsítésének legitim célját követi, és e célhoz mérten arányos.
- Az oktatáson és kultúrán kívüli területeken kedvezményes bánásmód csak kivételes esetekben adható, amennyiben ez legitim célt követ, és a célhoz mérten arányos."

2001. október 25-26-án tartotta IV. ülését a Magyar Állandó Értekezlet. Az elfogadott zárónyilatkozat szerint a MÁÉRT résztvevõi - többek közt - megállapodtak a következõkben:
- A törvény elfogadása a Magyar Országgyûlés által, 93%-os parlamenti támogatással, megteremtette az alapot a magyarországi és a határon túli magyarok kapcsolatainak jelentõs bõvítéséhez. A 2002. január 1-jével hatályba lépõ törvény megfelel azon elvárásnak, hogy jelentõsen hozzájáruljon a Magyarországgal szomszédos országokban élõ magyarok nemzeti önazonosságának megõrzéséhez, megmaradásához és gyarapodásához szülõföldjükön.
- Megállapítják, hogy a törvény a kisebbségben élõ magyar közösségek nyelvi és kulturális identitásának megõrzéséhez és erõsítéséhez történõ hozzájárulása révén elõmozdítja a térség biztonságát és stabilitását, valamint Magyarország kapcsolatait a szomszédos államokkal.
- Megelégedéssel veszik tudomásul az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Bizottságának (Velencei Bizottság) 2001. október 19-én elfogadott 168/2001. sz. jelentését a nemzeti kisebbségek számára anyaországaik által nyújtott kedvezményekrõl.
- A törvény összhangban van a Magyarország és szomszédai által kötött kétoldalú szerzõdésekkel és kisebbségvédelmi egyezményekkel.
- Megállapítják, hogy a Velencei Bizottság jelentésének fényében a magyar törvény nem szorul módosításra.
- Üdvözlik, hogy a határon túli szervezetek létrehozták az ajánlószervezeteket, amelyek segítik a jogosultakat a kedvezmények és támogatások igénybevételében.
A zárónyilatkozatnak az SZDSZ kivételével elfogadott melléklete szerint magyarigazolványt kaphat az a magát magyarnak valló személy, aki tud magyarul, illetve
a) valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja,
b) valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon,
c) az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja nyilván.
2001. december 22-én a két miniszterelnök Budapesten aláírta Magyar Köztársaság kormányának és Románia kormányának egyetértési nyilatkozatát. A kedvezménytörvényrõl szóló elhúzódó egyeztetés erdményeképpen megszületett Orbán-Nastase-paktum fordulópontot jelentett a két ország kapcsolatában. A nyilatkozat aláírását követõen Romániában is megkezdõdhetett a törvény végrehajtása, és a román fél egy kormánybizottságot is létrehozott, mely azt vizsgálja, hogy a törvény végrehajtása a gyakorlatban mennyiben felel meg a nyilatkozatban rögzített kritériumoknak.
A nyilatkozat megállapítja a törvénynek a román állampolgárokat érintõ végrehajtási feltételeit. A nyilatkozat két téren tesz lényeges engedményeket a román félnek. Egyrészt leszögezi, hogy minden román állampolgár, származására való tekintet nélkül, a Magyar Köztársaság területén érvényes munkavállalási engedély alapján ugyanazokat a munkavállalási feltételeket és elbánást élvezi; másrészt kinyilvánítja, hogy a nem magyar identitású román állampolgárok nem kapnak igazolványt, és nem lesznek jogosultak olyan elõnyökre, amelyeket a Szátv. biztosít. A nyilatkozat további pontjai is több kompromisszumos megállapodást tartalmaznak (pl: az igazolvány kiállításának folyamata a Magyar Köztársaság területén fog elsõsorban lezajlani a magyar hatóságok által felállított megyei közigazgatási hivatalokban, ill. a BM Irodájában és a magyar diplomáciai képviseleteken; a magyar ajánlószervezetek vagy egyéb szervezetek Románia területén nem adnak ki olyan ajánlást, amely az etnikai eredetre vagy egyéb feltételre vonatkozik; ill. a Magyar Köztársaság nem nyújt támogatást a romániai magyar politikai szervezeteknek, kivéve a román hatóságok elõzetes értesítésével és hozzájárulásával).
2002. január 1-jétõl a Szátv. hatályba lép.
2002. január 9-én a határon túli magyar vezetõk nyilatkozatot írtak alá a Magyarországgal szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvény hatálybalépése alkalmából. Az aláírók meggyõzõdésüket fejezték ki, hogy az „össznemzeti konszenzussal" elfogadott törvény jelentõsen hozzá fog járulni a Magyarországgal szomszédos államokban élõ magyarok nemzeti önazonosságának megõrzéséhez, szülõföldjükön való megmaradásukhoz, boldogulásukhoz és gyarapodásukhoz, az asszimilációs folyamatok lefékezõdéséhez. A törvény akadálymentes hatálybaléptét és a magyar-román megegyezést sikerként (!) értékelték.
2002. január 24-tõl kaphatnak felvilágosítást a törvény végrehajtásával kapcsolatos tudnivalókról az érdeklõdõk. A határon túliak a +36(1)413-3420 telefonszámon, míg a magyarországiak a 06(80)204-019 „zöld számon" is kérdezhetnek.
2002. május 25-én Cselekedni most és mindenkiért! címmel beterjesztik a parlament elé Medgyessy Péter kormányának programját. A program kül- és biztonságpolitikáról szóló VIII. fejezetének 7.1.1. pontja szerint a kormány az alkotmányban is rögzített politikai és erkölcsi kötelességének tekinti a határon túli magyarság támogatását. Ennek megfelelõen támogatja a kedvezménytörvény további végrehajtását, ugyanakkor szükségesnek tartja az Orbán-Nastase-megállapodás felülvizsgálatát. Olyan új, a szomszédos államok számára is elfogadható megállapodások megkötésére törekszik, amelyek összhangban vannak a kedvezménytörvény eredeti céljaival, Magyarország és a határon túli magyarság érdekeivel, valamint az európai normákkal.
2002. május 27-én hivatalba lépett a Medgyessy Péter vezette MSZP-SZDSZ-kormány. A határon túli magyarsággal kapcsolatos teendõk koordinálására újból létrehozták a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbségi Ügyekért Felelõs Politikai Államtitkárságát, melyet Szabó Vilmos politikai államtitkár irányít. A Határon Túli Magyarok Hivatalának új elnöke Bálint-Pataki József lett. Hamarosan beindultak a kedvezménytörvény szükséges módosításáról szóló egyeztetések a szomszédos országokkal.
2002. július 17-én tartotta a Magyar Állandó Értekezlet V. ülését. A résztvevõk által elfogadott zárónyilatkozatnak a törvénnyel kapcsolatos része leszögezte, hogy „támogatják a magyar kormányt abban, hogy a környezõ országok kormányaival folytatandó párbeszéd útján is segítse elõ a szomszédos államokban élõ magyarokról szóló törvény céljainak megvalósulását. A Szátv. mûködésének féléves tapasztalatai, Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásai és a Velencei Bizottság ajánlásai alapján, valamint a jogszabály alkalmazásának megkönnyítése érdekében a résztvevõk tudomásul veszik a törvénymódosítás szükségességét. Fontosnak tartják továbbá, hogy az ezzel kapcsolatos javaslatok áttekintése a MÁÉRT intézményei keretében történjen meg, s a közös álláspont kialakítása érdekében a következõ MÁÉRT-tanácskozás tûzze ezt a kérdést napirendjére, biztosítva az érintettek számára, hogy hozzájáruljanak a kölcsönösen elfogadható, az európai normáknak és mértékadó gyakorlatnak megfelelõ megoldások kidolgozásához."
2002 novemberében megtartják a MÁÉRT VI. ülését, amelynek kereteiben megtárgyalják a törvény módosításait is.
A kormány december elején a parlament elé terjeszti a kedvezménytörvény-módosítás tervezetét, de elfogadására valószínûleg csak februárban van esély.
Többnyire jogtechnikainak, esetenként azonban kifejezetten jelentõs tartalmi jellegûeknek minõsíthetõk azok a változások, amelyeket a státustörvény módosításának elõkészítésével megbízott tárcaközi munkacsoport javasol a kormánynak, illetve az Országgyûlésnek.
A tárcaközi egyeztetõ testület tervezetében messzemenõen figyelembe vette a velencei bizottság és az EBESZ által megfogalmazott elvárásokat és felvetéseket. A szövegbõl kiderül az is, hogy magyar részrõl szem elõtt kívánták tartani Bukarest és Pozsony kifogásait a státustörvénnyel kapcsolatban, és a Külügyminisztérium által vezetett munkacsoport igyekezett áthidaló megoldásokat felkutatni a kifogásolt kérdésekben.
A módosítástervezet utal rá, hogy Magyarország a státustörvényt a nemzetközi szerzõdésekben vállalt kötelezettségek sérelme nélkül, továbbá a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek tiszteletben tartásával akarja alkalmazni, különös tekintettel a következõ elvekre: az államok területi szuverenitása; a szerzõdések kötelezõ ereje és jóhiszemû végrehajtása; az államok közötti baráti kapcsolatok; az emberi jogok tiszteletben tartása, beleértve a diszkrimináció tilalmát. Mivel az EBESZ szakértõi a kétoldalú tárgyalásokon korábban felvetették, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos kedvezményes bánásmód elvének érvényesítése csak a kulturális kapcsolatok erõsítése céljából fogadható el, a legutóbbi elképzelések szerint a jogszabályban már nem lenne közvetlen utalás a gazdasági jellegû kapcsolatokra. Viszont az új szabályozás is fontosnak tartaná a családi kapcsolatokra való utalást a kisebbségi kedvezmények megadásával összefüggésben. Az elõkészített módosítások nemcsak a jogszabály alapelveit érintik, hanem újraszabályozzák az egyes konkrét kedvezmények többségét.
A módosítások között nagy súllyal szerepel például az oktatási kedvezmények ügye. Érdemi változást jelent a hatályos rendelkezéshez képest, hogy a módosítás már nem a szülõt, hanem a kiskorú gyermeket jelöli meg a támogatások jogosultjaként. Ugyanakkor a jogszabály jelentõsen kiterjesztené a nevelési-oktatási támogatásban részesíthetõk körét, hiszen e pénzügyi segély a jövõben már egy kiskorú gyerek esetén is folyósítható lesz. Szemben a mostani helyzettel, amikor csak olyan családok esetében lehetséges a támogatás, ahol két gyerek tanul magyar nyelvû oktatási intézményben.
A tervek szerint viszont kikerül a státustörvénybõl a munkavállalási fejezet. A javasolt módosítások szerint „a törvény hatálya alá tartozó személynek a Magyar Köztársaság területén való munkavállalására a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni, ha nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik". Ugyanakkor van egy másik verzió is a szabályozásra, mégpedig a HTMH javaslata. Ennek megfelelõen a törvény hatálya alá tartozó személyek Magyarországon „egyéni engedély, csoportos keretengedély, csoportos keretengedélyen alapuló egyéni engedély, illetõleg engedély nélkül foglalkoztathatók". A tervezet hozzáteszi: „Ennek részletes szabályait a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó általános rendelkezések tartalmazzák. Nemzetközi szerzõdés az általános szabályokról eltérõen rendelkezhet."
A velencei bizottság ajánlásainak megfelelõen a magyarigazolványok kiadásának a rendje szintén módosulna, s e folyamatban a magyar diplomáciai és konzuli képviseletek kerülnének centrális helyzetbe - ellentétben a mostani állapotokkal, amikor is az úgynevezett ajánló testületeknek olykor ügydöntõ szavuk van. Az új szabályozás szerint a magyar külképviseletek csupán „jogilag nem kötelezõ erejû tájékoztatást" kérhetnek a magyar kisebbségek által létrehozott társadalmi szervezetektõl.
A magyarigazolványban fel kell tüntetni a jövõben, hogy ez „nem minõsül személyazonosítónak, úti okmánynak, és határátlépésre sem jogosít". Az igazolványok kiadása magyarországi közigazgatási intézményekben történik, és csak kivételes esetekben lehet az okmányokat magyar külképviseleteken átvenni.
A törvény rögzíti, hogy a jogszabályban foglalt támogatások iránti kérelmet, pályázatot az adott szomszédos állam jogszabályainak megfelelõen bejegyzett közhasznú szervezethez lehet benyújtani, összhangban a velencei bizottságnak azzal a megállapításával, hogy „az állam nem ruházhat kvázi hivatalos feladatokat egy más államban bejegyzett nem kormányzati egyesületre". Pozsony felvetései és az EBESZ kifogásai hatására a törvénymódosítás nyomán nem személyek, hanem intézmények részesülnek majd nevelési-oktatási támogatásban, illetve a tankönyv- és taneszköz-támogatásban. Ez úgy történhet, hogy a támogatásokat a szomszédos országok területén magyar oktatási nyelvû intézmények mellett mûködõ szülõi-pedagógusi szervezeteknek, munkaközösségeknek közvetlenül folyósítja a magyar állam.

Forrás: www.htmh.hu, Népszabadság