A verscímek tûntek
fel elõször. Reggel, Reggel szoktál jönni, Délelõtt,
Éjszaka, A nap vége (Magyarázatok M. számára,
1971), Alkonyat (Körülírt zuhanás, 1974),
Éjszaka, Félá- - - - - (Örökhétfõ,
1981), Reggeli kávézás, Februári hajnal (Valahol
megvan, 1986-1989), Már reggel van (Amíg lehet, 1999).
Az elsõ megjelent kötet elsõ verse a Reggel, az
utolsó megjelent kötet utolsó verse a Már reggel
van. Van-e jelentésük, szimbolikus tartalmuk az egyes napszakoknak
Petri költészetében? Másként érzékeli-e
a nap egyes szakaszait fiatal költõként és idõs
korában? Ezekre a kérdésekre csak egy kimerítõ
motívumelemzés válaszolhatna megnyugtatóan, de most
ennél kevesebbre vállalkozom. Négy verset választottam
ki elemzésre - némileg önkényesen - a felsoroltak
közül; van közöttük egy reggeli, egy délelõtti,
két éjszakai: ha nem is folyamatosan és teljességében,
de mégis egy egész nap kerekedik ki belõlük.
Kísérlet
önmeghatározásra
Reggel szoktál jönni
1 Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.
Ez (valamelyest mélyebb)
megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
úgy mond: Valósággal újjászülettem.
5 Keskeny derengés
ujjnyi bor felett,
kétséges élfény egy távoli fémtárgyon:
mindez artikulált
- mint egy mondat,
noha csupán egy mondat benyomása.
Felirattöredék egy likacsos kövön,
10 melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.
Véget nem érõ reggelben próbálok
következtetni a körülvevõ
dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek
ténykedésre késztetnek, persze:
15 ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek.
S bár a vizsgálódásban mindez határozottan
zavar,
elõnyei is vannak. Egy fogkefe segít
körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal);
a kusza jelek, amit egy papíron
20 találok: B. Gy.-t felhívni 9-kor:
nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyõzõen,
hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció
jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul
tudó személytõl származik (de ez még
25 nem igazít el a helyet illetõen).
Aztán csöngetnek
és - megérkezel.
S én, tehetnék-e mást, elhalasztom
a kérdés végleges, megnyugtató
tisztázását, és: - Vagyok, aki vagyok
30 (hiszen valaki, nemde, biztosan),
ösztöneimre bízva
magam, odateszem a kávét,
s megkérdezem: Mi van?
34 Bár, tudom, erre se lehet felelni.
Furcsa, önmagában
szinte megfejthetetlen, zárt állítással kezdõdik
a vers. Az elsõ sor nemcsak önálló mondat, de önálló
versszak is. Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.
Legalább két, talán inkább három megfejtési
lehetõség kínálkozik. Hiányzik a sorból
az idõhatározó: Gyakran úgy ébredek, mint
(majd) halálom után (fogok ébredni). Így világos
a mondat jelentése, de a hétköznapihoz képest fordított
a logikája. Valami jól ismerthez (a mindennapos felébredéshez)
kapcsol egy ismeretlen élményt (a halál utáni felébredést).
Méghozzá hasonlatként. Vagyis a gyakran átéltet
egy jövõbeli, még át nem élt élménnyel
próbálja szemléltetni. Eldöntetlenül marad azonban,
hogy a halál utáni elsõ (egyetlen) felébredéshez
kapcsolódik-e az alvásból ébredés gyakori
eseménye (gyakran úgy ébredek, mint majd akkor fogok,
amikor a halálom után elõször ébredek egy másik
létezésbe), vagy a halált nem eseményként,
hanem állapotként említi, és akkor az evilági
mindennapos felébredést egy más- (túl-)világbeli
mindennapos eseményhez köti (gyakran úgy ébredek,
mint halálom után fogok gyakran felébredni abban a halál
utáni létezésben). A sor második megfejtése
idõhasználatát tekintve tér el az elõzõtõl.
Ha nem tesszük bele a jövõ idejû idõhatározó-szót,
hanem jelen idejûnek fogjuk fel a sort (az igeidõ mindkettõt
megengedi), akkor az elõbb felvázolt párhuzam megmarad
(ébrenlét - élet; alvás és álom
- halál), ám az iménti két lehetõség
közül a másodikat erõsíti, vagyis azt, hogy a
mindennapi közönséges ébredések ugyanolyanok,
mint a halál utáni közönséges ébredések.
Van a sornak egy egészen más olvasata is. Elképzelhetõ,
hogy a halál valami fájdalmasat, kínnal telit jelent, vagyis
gyakran úgy, olyan megkínzottan, szenvedés után
ébredek, mintha átéltem volna a - fájdalmas, kínnal
teli - meghalásomat. Egészen földhözragadt olvasatban
ez jelentheti az eszméletvesztõ részegséget is.
Hogy az elsõ sort értelmezni kell, talán nem áll
nagyon messze a vers intenciójától. A következõ
három sor, újabb önálló versszak ugyanis ugyanerre
tesz kísérletet. Ám a kérdés most már
nem az ébredés lesz, hanem nyelvi megfogalmazása: hogyan
lehet kifejezni, ami történt. A hétköznapi nyelv fogalma
megteremti önnön párját, a költõi nyelvet.
Ha egymás mellé helyezzük ugyanazon élmény
költõi és hétköznapi megfogalmazását
- Gyakran úgy ébredek, mint halálom után,
illetve Valósággal újjászülettem - tartalmi,
nem pedig a megfogalmazás mélységét érintõ
különbséget találunk: az elsõben a halál,
a másodikban az újjászületés a sort meghatározó
elem (más szóval: az ébredés a halál után
történik; illetve: az ébredés a születéshez
hasonlatos). Vagyis a hétköznapi megfogalmazás idõdimenziója
más, mint az elsõ mondaté.
Az elsõ két versszak tehát jelzi a vers problémavilágát:
önérzékelés és a külvilág érzékelése,
ébredés, születés, halál; amihez a cím
az én-te viszonyt teszi hozzá (reggel szoktál jönni),
ám errõl a vers szövegében eddig, a negyedik sor végéig
nem esett szó.
A következõ versszak egészen máshonnan indul, más
a nyelve, a hangulata, a képisége: Keskeny derengés
ujjnyi bor felett, / kétséges élfény egy távoli
fémtárgyon - ez az elsõ látványelem a
versben, igazi kép fényekkel (derengés, élfény),
színekkel (a bor vörösével és a fémtárgy
ezüstös színével), érzéki benyomásokkal.
Bizonyosságot jelentenek: mégsem lehetünk a halál
után, ha tárgyak vannak a látótérben. Ugyanakkor
mindent el is bizonytalanít: a fény csak derengés,
sõt pusztán keskeny derengés, a borból mindössze
ujjnyi van, az élfény kétséges, a
fémtárgy távoli. Ezek a látványelemek,
valamint a nagyon is korlátozott látószög megerõsítik
a másnaposság asszociációját. A kép
ugyanakkor nem fejlõdik tovább, hanem a következõ
versszakban a 7-8. sor az 5-6. sorban leírt külsõ látványt
nyelvi meghatározássá alakítja át: artikulált
- mint egy mondat. Vagyis eljutunk az ébrenlét és az
alvás azon különbségéhez, hogy az alvás
homogén, öntudatlan állapotához képest a felébredés
(vagy /újjá/születés) után a külvilágot
differenciáltnak, elgondolhatónak, tudatosan megfogalmazhatónak
érzékeljük. Azaz: az alvás a nyelv elõtti,
az ébrenlét pedig nyelvvel kifejezhetõ állapot.
S ha én képes vagyok erre a különbségtételre,
akkor én magam váltam olyanná, aki artikulált mondatként
képes érzékelni a külvilágot. Aztán,
természetesen, megtörténik az állítás
visszavonása vagy legalábbis pontosítása: noha
csupán egy mondat benyomása - ahogyan a távoli fémtárgy
még azonosítatlan (bár az anyaga - fém -
bizonyos), hasonlóképpen a mondat is már majdnem mondat,
már annak a benyomása, de még nem maga a mondat.
A versszakot és a gondolatmenetet a következõ két
sor teszi nehezen érthetõvé: Felirattöredék
egy likacsos kövön, / melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.
Azaz felirattöredék csupán, nem felirat, ahogyan nem
mondatról volt szó az imént, csupán egy mondat
benyomásáról. Igaz, e két nyelvi megnyilatkozás
éppen ellentétes okból nem teljes értékû.
A mondat benyomása még nem mondat, nem éri el az
artikuláltságnak azt a fokát, amikor már mondat
lenne. A felirattöredék már nem felirat. De mi a likacsos
kõ? A felirattöredék üzenetet sejtet, az elhengeríteni
ige a kõ súlyára utal, s vers elejétõl fogva
jelen lévõ halál-újjászületés
képzetkör azt a sejtést erõsíti, hogy sírkõrõl
lehet szó. Eddig minden mondat megállapítás, kijelentés
volt, most a kéne szándékot jelöl. Furcsa ugyanakkor
a szó alakja: a köznyelvi kellene helyett áll, miközben
semmiféle ritmikai, zenei érvet nem találok arra, hogy
épp erre lenne szükség. Talán arra szolgál,
hogy visszabillentsen a köznapiságba, mivel a felirattöredék
némileg a választékosság, a különlegesség
felé emelte el a versszakot. Visszaállt az egyensúly: a
költõi nyelv és a hétköznapi nyelv sem stilizáltságukban
nem térnek el egymástól, sem - miként föntebb
láttuk - mélységükben.
E szaggatott, többször elkezdett, minduntalan félbehagyott,
négy versszakba tördelt tíz sor a vers elsõ része.
Három rétegét az önérzékelések,
a látványok és a megfogalmazás próbálkozásai
alkotják. A 11. sorral induló, az eddigieknél másfélszer
hosszabb, tizenöt sorból álló versszak (11-25. sor)
valami más kezdetét jelzi: visszatérünk a címbeli
reggelhez, miközben újabb szándék terjedelmes jelzése
következik (két éles enjambement-nal): Véget nem
érõ reggelben próbálok / következtetni a körülvevõ
/ dolgokból kilétemre. Megkaptuk tehát az elsõ
tíz sor önértelmezését. Ott vagyunk egy hosszú-hosszú
reggelben, és a beszélõ megpróbál következtetéseket
levonni az õt körülvevõ tárgyakból, mégpedig
mindvégig a következtetés logikáját
követve, az értelmezés és megfogalmazás lépcsõfokait
is bejárva. A szándék, a próbálkozás
tétje - eddig talán nem is sejtett módon - óriási:
minden következtetés kilétemre vonatkozik, önmagamra,
de nem pusztán állapotomra (hogy ébren vagyok-e vagy álmodom),
nem pusztán arra, hol vagyok, milyen napszak van, és milyen az
idõjárás, még csak nem is arra, túl vagy
innen vagyok-e a halálon (illetve az újjászületésen),
hanem arra, hogy én magam ki vagyok.
A versbeli beszélõ látszólag a továbbiakban
sem törõdik a tét súlyával: Eközben
a szükségek / ténykedésre késztetnek, persze:
/ ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek - hangsúlyozottan
mindennapi cselekvésekrõl, rutinszerûen elvégzett,
minden reggel megismételt mûveletekrõl, automatizmusról
van szó. E mindennapiságot erõsíti a közbevetett
persze - hát igen, mi mást is csinálna reggel az ember,
persze hogy ezeket az unalomig ismételt cselekvéseket végzi;
miközben az ürítkezek alakja azonnal helyreállítja
a nyelvi egyensúlyt a finomkodó szükségek és
a hivataloskodó ténykedésre késztetnek után.
Hosszú-hosszú rész következik: S bár a vizsgálódásban
mindez határozottan zavar, / elõnyei is vannak. Az önmagam
kilétére való következtetésnek egyrészt
gátja a cselekvés, másrészt azonban éppenséggel
az eszköze is. A következõ két mondatban ennek az eszköznek
a felhasználását látjuk; látunk egy-egy tárgyat,
és következtetünk belõle. Egy fogkefe segít
/ körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal).
Megváltozott a vers tere, kibõvül a perspektívája
(fürdõszoba) - a tárgyakból azonban csak olyan következtetést
tud levonni kilétére, amit a tárgy nélkül
is tudhat. De ez csak az elsõ kísérlet volt, nézzük
a másodikat: a kusza jelek, amit egy papíron / találok:
B. Gy.-t felhívni 9-kor: / nemcsak az írásbeliséget
bizonyítják meggyõzõen, / hanem a (viszonylag) magas
technikai civilizáció / jelenlétét is. Továbbá:
az írás magyarul / tudó személytõl származik
(de ez még / nem igazít el a helyet illetõen). A versbéli
beszélõt körülvevõ kultúráról
nyerünk ugyan némi információt, de az én mibenlétét
illetõen ez is lényegében irreleváns. Megtudjuk,
hogy a technikai civilizáció viszonylag magas fokán
él, de hát ez is evidencia. Minden kultúráról
ennyit mondhatunk el legföljebb, ha az utókor felõl nézzük
(az egyiptomiak viszonylag magas technikai civilizációval
rendelkeztek, mert fel tudták építeni a hatalmas piramisokat;
a görögök viszonylag magas technikai civilizációval
rendelkeztek, mert be tudták hajózni a Földközi-tenger
medencéjét, és így tovább).
Ám ezzel mégis kulcsot adott a vers a kezünkbe: ezek az információk
ugyanis éppenséggel az utókor hasznára vannak -
akár a fogkefe, akár a telefonüzenetet rögzítõ
papírdarab segítségével akarunk bizonyosságokat
szerezni. Vagyis megváltozott a nézõpont: kívülállóként
próbálok következtetni kilétemre. Sokra azonban
nem jutunk: az idõt legföljebb fél évszázadnyi
pontossággal sikerül meghatározni, a helyet egyáltalán
nem, a nyelvet igen, de a nemzetiséget már nem (például,
hogy az illetõ magyar vagy csak tud magyarul).
A tárgyakból való következtetésnek tehát
eddig mindkét útja kudarchoz vezetett: sem a saját, szûk
és speciális nézõpont, sem a kívülálló,
objektív megfigyelõ nézõpontja nem adott választ
a kilét kérdésére, sõt, a harmadik lehetõség,
a cselekvések elemzése - bár a tárgyakhoz hasonlóan
egyfelõl gátolták, másfelõl segítették
az önmeghatározást - sem adta meg a végsõ választ.
A vers beszédmódja, hangja, tere teljesen megváltozik a
következõ versszak elején. Eddig egy véget nem
érõ reggelben jártunk, most véget ért
az idõtlenség állapota: csöngetnek. Másodpercnyi
késleltetés következik, az és után egy gondolatjel
- megérkezel. A megérkezel új pályára
állítja a verset, új dimenziót nyit: van benne egy
másik ember, akinek érkezését a cím megígérte,
de akirõl eddig nem volt szó. Az egész vers átlép
az én-te világába, bármi lehet belõle, párbeszéd,
vallomás, vita, elbeszélés, de már nem maradhat
meg a monologikus filozófiai következtetések között.
Aztán csöngetnek és - megérkezel.
Az alapvetõ kérdés azonban, hogy a beszélõ
meghatározza önmagát, továbbra is kérdés
marad: S én, tehetnék-e mást, elhalasztom / a kérdés
végleges, megnyugtató / tisztázását,
legföljebb önironikus játékkal belenyugszik az elhalasztásba:
tehetnék-e mást. A bonyolult, e közbeékelt
önreflexióval megszakított mondat folytatódik. Mégpedig
mind szintaktikailag, mind gondolatilag szántszándékkal
megcsavarva: és: - Vagyok, aki vagyok / (hiszen valaki, nemde,
biztosan). Elõbb elnapolta a ki vagyok én kérdésének
megválaszolását, utána mégis, csak azért
is megválaszolja. A Vagyok, aki vagyok önmeghatározás
- egyelõre tartalmától függetlenül - mégiscsak
válasz, öndefiníció.
De mi ennek az énmeghatározásnak a tartalma? Elsõ
ránézésre üres tautológia. Az vagyok, aki vagyok
- hát persze, ki más is lehetnék. A mondat nagyon is ismerõs,
még akár a hatvanas évek slágerében is hallottuk:
ahogy lesz, úgy lesz; bárhogy lesz, úgy lesz. A mondat
értelme azonban második szinten jóval több ennél.
Ha valaki azt mondja önmagáról, hogy az vagyok, aki vagyok,
azzal azt állítja, hogy õ azonos önmagával.
Az önazonosság állítása pedig már -
tartalmától függetlenül is - tartalmi állítás.
Vagyis én az vagyok, aki vagyok, nem vagyok más, mint aki vagyok,
nem vagyok más, mint aminek látszom, van identitásom, meghatározható
az azonosságom még akkor is, ha nem sorolom el (mindegy, milyen
okból) az azonosság tartalmi összetevõit. Pilinszky
János a Költemény címû versben elõször
négy olyan elemet sorol föl, amelyek nem azonosak önmagukkal:
Nem föld a föld.
Nem szám a szám.
Nem betû a betû.
Nem mondat a mondat.
Ezt követõen
azokat, amiket azonosaknak tart önmagukkal, ugyanilyen tautologikus szerkezetû
mondatokban sorolja föl:
Isten az Isten.
Virág a virág.
Daganat a daganat.
Tél a tél.
Második szinten ugyanilyen
értelemmel bír a vagyok, aki vagyok állítás
a Petri-versben. Azzal, hogy definiálom önmagamat, azzal, hogy állítom,
hogy én az vagyok, aki vagyok, azzal kijelentettem az önazonosságomat.
A mondat jelentésének van egy harmadik szintje is. Ez az állítás
ugyanis szó szerinti idézet a Bibliából,
Mózes második könyvébõl: Mózes
azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt
mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok,
és õk megkérdezik tõlem, hogy mi a neve, akkor mit
mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt
mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: a Vagyok küldött
engem hozzátok. (II. Móz. 3:13-14.)
A részletben az Isten így határozza meg önmagát:
Vagyok, aki vagyok. Ezt követõen pedig mindenki mást
õhozzá képest határoz meg (Mózes az, akit
a Vagyok küldött). Ha matematikai analógiát hozhatunk,
olyan ez az önmeghatározás, mint egy axióma. Elfogadjuk
önmagában, s ha elfogadtuk, akkor belõle logikusan levezethetõ
minden. Az Isten önmeghatározásában nincsen (mert
felesleges, továbbá lényegébõl következõen
nincs is) külsõ pont, amihez képest meg tudná határozni
önmagát. Azzal, hogy a definíciót kimondtam, azzal
az identitását is meghatároztam. Hogyan jelenik meg a bibliai
hely jelentése a versben? Úgy, hogy az egyén öndefiníciójának
minden más útja csõdöt mondott eddig. Sem a tárgyak,
sem a cselekvések, sem a másik ember által sem tudta az
egyén önmagát meghatározni, bár az egész
vers az öndefiníció keresésérõl szólt.
Egyetlen út maradt: önmagát mint axiómát fölfogni,
önmaga azonosságából kiindulni, azt állítani:
az individuum azonos önmagával, az vagyok, aki vagyok, és
innen lépni tovább a megismerésben. (Hasonló, bár
más árnyalatú ez a kifejezés az Oedipus királyban:
Az vagyok, aki vagyok - mondja Oidipusz egyrészt feleletül
Iokaszté aggódó szavaira, másrészt önmagának,
biztatásképpen - 1084. sor.)
A vers azonban nem ér itt véget. Nem az történik,
hogy elérkezünk egy igazsághoz, aztán boldogan hátradõlünk.
Ezt a megnyugvást egy pillanatra sem engedi meg nekünk Petri. Központozás
nélkül hozzáfûz az elõzõekhez egy olyan
félmondatot, amellyel az állítást megkérdõjelezi,
érvényességét leszûkíti, elbizonytalanítja:
(hiszen valaki, nemde, biztosan). Az elõzõ állítás
léte ettõl a visszavonástól nem szûnik meg,
abszolút mivolta azonban igen. Aztán a következõ sorban
visszatérünk a hétköznapokba, folytatódik a cselekvéssor
és vele a vers epikus menete: ösztöneimre bízva /
magam odateszem a kávét. Nem az öndefiníció
egyik lehetõségét keresi a beszélõ, hanem
spontán módon - ösztöneimre bízva magam
- cselekszik. Nem azért, mert egy végleges, megfellebbezhetetlen
válasz van az alapkérdésre, hanem mert van egy valamilyen
- mindenféle megfontolásokkal elgyengített és körülbástyázott,
de mégiscsak létezõ és az életet lehetõvé
tevõ - válasz. Ezért elkezdõdhet a nap: odateszem
a kávét. Aztán elkezdõdik egy párbeszéd:
s megkérdezem: Mi van?
E mondat éppúgy ravaszul többrétegû, mint a
vers eddigi szövege. Lehet hétköznapi, pongyolán megfogalmazott
kérdés; lehet a zárt térben, elszigeteltségben
lévõ ember érdeklõdése: Mi van kint? Mi történik
a világban?; és lehet személyes érdekû: Mi
van veled? Hogy vagy? A mondat harmadik rétege akkor tûnik elõ,
ha a mondat fõhangsúlyát nem Mi-re, hanem a van-ra
helyezzük. Ha a vers egésze arra a kérdésre kereste
a választ, ki vagyok én, akkor nem indokolatlan ezt a mondatot
mint - szintén - filozófiai kérdést értelmezni:
Mi az, ami van? Mi az, ami nem én vagyok, de létezõ? Ha
önmagamat meg akarom határozni, meg kell határoznom a világot
is, a szubjektum öndefiníciója igényli az objektum
definícióját, talán azért is, mert ha tudom,
hogy mi van, akkor könnyebben találhatom meg a választ
arra is, ki vagyok. Hogy ez az értelmezés nem egészen jogtalan,
azt az utolsó sor megerõsíti. Bár, tudom, erre
se lehet felelni. Nyilván a világ egészére rákérdezõ
mondatra nincs válasz, ahogy nem volt egy önkijelentésen
kívül válasz az én lényegét feszegetõ
kérdésre sem.
A vers pedig ezzel zárul. Egy nagyon köznapi, mondhatnánk
igénytelen mondattal. Amely el is jelentékteleníti a kérdést,
mintha egy vállrándítással elintézné
a problémát. De egy dialógus megszületett, egy kérdés
kapott valamiféle választ, eljutottunk az önazonosság
állításához. Eljutottunk az ébredéstõl
a kávéfõzésig. A nap elindult.
Szövet és
szöveg
Délelõtt
1 Szeretem ezt a szürke
szoknyád.
Vedd fel gyakrabban, kérlek, olyankor, ha
velem találkozol. Rokonszenves
a szabása, az enyhe trapézvonal is.
5 Ezt hívják, azt hiszem, „munkahelyi viseletnek".
Semmit sem hangsúlyoz. De épp ezáltal
többet bíz viselõjére. És a színe!
- szabadban, amikor rásüt a nap.
Este nem hat. De amióta lehetõleg
10 délelõtt találkozunk, már-már személyes
hálafélét érzek iránta. Részt vesz
- nem tolakodóan - együttlétünkben, bátorítja
az érett derût otthonossá válni.
Pár hete volt,
egy városszéli parkban
15 napoztunk, kora tavaszi
hirtelenmeleg délelõtt (padok még nem voltak)
a homokozó betonperemén. Behunytad a szemed.
S amikor - jelenlétem jelezni - tenyerem
combodhoz szorítottam, a szövetbõl
20 kettõs meleg nyugodt biztatása üzent.
Testedé meg a távoli napoké. És bántam akkor
az estékre elfecsérelt idõnket,
a szoba szûk terének késztetését
az operai kínra. A mesterséges fény hisztériáját.
25 Egymásra néztünk, fanyar vidámsággal
mulatva a csalódott vágy bosszankodásán,
s hogy ingerülten szedelõzködni kezdett
szándékos zajt ütve szivünkben, mert
únta jókedvünk. Eközben a
30 Nap az égi egyenlítõre ért.
Felkeltünk nyújtózkodva s csikorgatva
a meszesedõ izületeket. Aztán tartottam
a táskádat, s a kezed néztem,
amint a beidegzett mozdulattal
35 lesimítottad, igazítottad a szoknyád.
Milyen különbözõ,
mennyire más nyelvi anyagból formált részek vannak
ebben a versben! Milyen heterogén, mennyire össze nem illõ
mondatok vannak benne! Milyen furcsán sokféle! Nem is a tartalma,
hanem a nyelvi megnyilatkozások egymást taszító
különbözõsége tûnik fel benne. Úgy
kezdõdik, mint egy magánbeszélgetés kiszakított,
bár nem véletlenül éppen itt kiszakított részlete.
Szeretem ezt a szürke szoknyád. / Vedd fel gyakrabban, kérlek,
olyankor, ha / velem találkozol - ezeket a mondatokat szinte bármilyen
szerelmes férfi-nõ kapcsolatban hallhatjuk. Intonációja
a leghétköznapibb, kellemesen meghitt, némi elmélázás
van benne, a megpillantás vagy inkább az észrevevés
pillanatában, aztán van benne finom kérlelés, még
az erotikán innen, de már jelezve, hogy ezt csak férfi
mondhatja nõnek. A második mondat két megszakítása
is az élõ, hétköznapi beszéd benyomását
kelti: kérlek, olyankor.
A folytatás már nem ugyanebben a nyelvi közegben történik:
Rokonszenves / a szabása, az enyhe trapézvonal is. Ez bizony
okoskodás, magyarázkodás, a beszélgetés közvetlen
meghittsége nélkül. Mondhatjuk, pontosítás,
az iméntiek értelmezése, de nem az érzések,
hanem a tárgy felõl. Kicsit mulatságos is, ironikussá
teszi a már-már vallomásnak érzett elsõ két
mondatot. Hát még a következõ négy sor! Ezt
hívják, azt hiszem, „munkahelyi viseletnek". / Semmit
sem hangsúlyoz. De épp ezáltal / többet bíz
viselõjére. És a színe! / - szabadban, amikor rásüt
a nap. Az elsõ, bevezetõ félsor (Ezt hívják,
azt hiszem) még az elõzõ, nehézkes, magyarázkodó-okoskodó
nyelvet használta. Aztán pedig idézetek következnek.
Nemcsak az idézõjellel jelzett szöveg vendégszöveg,
hanem a többi is. A munkahelyi viselet hivataloskodása -
lehet, hogy csak számomra - a hatvanas évek öltözködését
és ruhatervezését idézik fel. Éppígy
a következõ négy mondat, bár azokban nem az árcédula
mellett fityegõ Termékismertetõ szövegét
olvassuk, hanem köznyelvi idézeteket hallunk. Egy eladónõ
ajánlgatja így a vásárlónak a szoknyát.
A leghétköznapibb, legérdektelenebb fecsegés nyelvét
használja a vers. Aztán finom iróniát csempész
a szövegbe egy ál-
objektív félmondattal: Este nem hat.
Az elsõ, rövidebb versszakot tehát vallomás, önértelmezés,
köznyelvi idézet, okoskodó pontosítás és
meghitt beszélgetés furcsa vegyülete alkotta. A hosszabb
második ehhez képest jóval egységesebb, homogénebb:
a múltidézõ emlékezés nyelvét használja
egy epikus részletességgel elbeszélt történethez,
igaz, idõnként pontosító közbevetésekkel
meg-megszakítva.
Pár hete volt, egy városszéli parkban - így
kezdõdik minden igazi elbeszélés. A hely, az idõ
megvan (sõt még részletezi is a következõkben:
kora tavaszi / hirtelenmeleg délelõtt; a homokozó betonperemén),
megvan a cselekmény (sõt a szereplõk) is: napoztunk. Összeáll
egy kép, érzékeltetve van a szituáció, a
hangulat: kellemes meleg, a parkban üldögélés nyugalma
- de ezt némileg visszavonja a környezet ridegsége: a park
a városszélen van, padok még nincsenek, betonból
készült alacsony falon, a homokozó betonperemén
kucorog a két ember. A szépség és a keménység
József Attilától ismert összefonódásának
vagyunk szemtanúi (Egy vaslábasban sárga fû virít.
- Elégia). S ebben az érzékileg megjelenített
tájban és napsütésben egyre érzékibb
a történet. Behunytad a szemed. / S amikor - jelenlétem
jelezni - tenyerem / combodhoz szorítottam, a szövetbõl /
kettõs meleg nyugodt biztatása üzent. A szem, a kéz,
a comb - a két test kommunikációja zajlik. S hogy mit üzennek?
Ismét József Attilával szólva: elpirulsz, ha
megérted. Ott, a József Attila-versben a táj, a természet,
a szerelmeseket körülvevõ világ szintén erotikus
üzenetet hordoz: Szól a szellõ, szól a víz,
/ elpirulsz, ha megérted. / Szól a szem és szól
a szív, / folyamodnak teérted (Rejtelmek). Egyszerre figyel
mindkét ember önmagára, a másikra és az õket
körülvevõ tájra - igaz, nem szellõre és
vízre, hanem - a homokozó betonperemére. A jelenlétem
jelezni figura etymologicája, az egymásra figyelés
halk és apró gesztusa megtöri a behunytad a szemed
önmagára figyelését, ismét párossá
változtatja a történetet. A gesztus viszonzása még
észrevétlenebb: a szövetbõl / kettõs meleg
nyugodt biztatása üzent. E gesztusok olvastán úgy
érezzük, mindent elfelejthetünk, amit a legújabb költészetrõl
és Petrirõl közhelyszerûen tudunk. Nincs ebben sem
elidegenedés, sem lefokozás, sem az érzelmek sivársága,
sem kegyetlenség: csönd van, tavasz, napsütés és
két ember, két szerelmes, akik szavak nélkül, apró
rezdüléseikkel is értik egymást. A 21. sor kijelentõ
mondata részletezi és teljessé teszi ezt a pillanatot:
Testedé meg a távoli napoké.
A pillanat különlegességét a következõ,
értelmezõ négy sor igazolja: És bántam
akkor / az estékre elfecsérelt idõnket, / a szoba szûk
terének késztetését / az operai kínra.
A mesterséges fény hisztériáját. Az ellentétet
teljesen kifejti a vers: a mostani délelõttel szemben áll
az este, a szabad térrel szemben a szobabelsõ zárt tere,
a napfénnyel a mesterséges fény, a természetességgel
a mesterségesség.
Amilyen észrevétlenül állt meg az epikus történet
az imént, hogy átadja helyét a reflexiónak, éppolyan
feltûnés nélkül folytatódik a következõ
sorokban: Egymásra néztünk, fanyar vidámsággal
/ mulatva a csalódott vágy bosszankodásán, / s hogy
ingerülten szedelõzködni kezdett / szándékos
zajt ütve szivünkben, mert / únta jókedvünk.
Félrevezetõ ebben az öt sorban, hogy megváltozik az
alany. Elõször még mirólunk van szó, mi nézünk
egymásra, mi mulatunk valamin, de aztán már a vágy
lesz az alany, az kezd el szedelõzködni. Mi is történt
itt? A megkívánás pillanata tökéletes volt,
de utóbb ettõl, és a vágy kielégületlenségétõl,
zavarba jönnek. Szabó Lõrinc erotikusabban beszél
errõl a pillanatról:
A homlokodtól
fölfelé
ha jött érzékiség akármi,
egész testedben mindenütt
jó cinkosra tudott találni.
(A homlokodtól fölfelé)
A pillanat hasonló
(jött érzékiség akármi), de Szabó
Lõrincnél csókokról van szó, és heves
és nem múló önvád és értetlenség
kíséri a megkívánás érzését.
A Délelõttben viszont az érzéseknek és
rezdüléseknek ennél sokkal több árnyalata szólal
meg: némi zavart tükröznek mind a szemek, mind a szív
dobbanása (gondoljunk ismét a hivatkozott József Attila-versre),
az elõbbi kívül, az utóbbi belül.
A beteljesedés és a csalódás, a megkívánás
és a vágy elmúlása, az átadás és
a zavar nem választhatók széjjel, talán egy másodpercnek
is egyetlen töredéke alatt játszódik minden. Ennek
játékáról, kettõsségérõl
beszél a következõ három-négy sor. Eközben
a / Nap az égi egyenlítõre ért. / Felkeltünk
nyújtózkodva s csikorgatva / a meszesedõ izületeket.
Az elsõ mondat logikusan folytatja a külvilág rajzát:
a Nap elérkezett útjának zenitjére, az égi
egyenlítõre, ezzel betetõzve és meg is szüntetve
a délelõttöt. A Nap feltûnõ módon nagy
kezdõbetûvel szerepel, hangsúlyosan az égitestrõl
van szó (nem csak a fényforrásról, mint a 8. sorban,
és nem az idõmegjelölésrõl, mint sejtettük
a 21. sorban). Az égi egyenlítõ nyelvileg a versnek
abba a rétegébe tartozik, amely - szemben például
a homokozó betonperemével - kifejezetten emelkedetté
teszi itt-ott a szöveget, mint az érett derû, a távoli
napok vagy a csalódott vágy. De hát az égi
egyenlítõ után lefelé indul a nap pályája
- így beszél a következõ mondat is a meghitt együttlét
utáni felkelésrõl és a már meszesedõ
ízületekrõl. A természetben eltöltött rövid,
átmeneti és zavart okozóan boldog együttlét
idejét a nyújtózkodás és a csikorgás
végképp megsemmisíti, a meszesedõ izületek
pedig az elmúlásra figyelmeztetnek. De ez is csak jelzésszerû:
a verset záró négy sor végképp visszatér
a köznapok világába. Aztán tartottam / a táskádat,
s a kezed néztem, / amint a beidegzett mozdulattal / lesimítottad,
igazítottad a szoknyád.
A nõ gesztusa lezáró gesztus, lezárul vele mind
az elbeszélt rezdülések sora, mind a délelõtt.
És az ismerõsség, a meghittség pillanatával
lezárul a vers is, s a zárlatban ismét megjelenik több
kulcsmotívum: a nõi test, a kéz, szoknya - szépen,
észrevétlen keretezve a verset. A metonimikusan a nõi testre
utaló szürke szoknya a hozzá kapcsolódó, jól
ismert, beidegzett mozdulatokkal, egy jelentéktelen (szürke!)
ruhadarab kifejezõje és felidézõje lett egy kapcsolatnak
és a kapcsolat ezernyi rezdülésének.
Eddig a mi olvasatunk. Van azonban a versnek - miképp az elõbb
elemzettnek is - egy szerzõi magyarázata is:.
Ez tipikus esete
az álanekdotikus versnek. Ilyen még sok van. Anekdotikus abban
az értelemben, hogy létezõ személyrõl szól,
Lakatos Mariról. Valóságos abban az értelemben is,
hogy én szerelmes voltam belé. Az is lehetséges, hogy üldögéltünk
együtt egy parkban. Az meg tény, hogy õ valamilyen távolságtartó
módon kokettált velem. A versben leírt helyzet viszont
a maga egészében mégiscsak merõ fikció. Igazából
a versnek nagyon is ideologikus motivációja volt. Ekkorra már
több reggel, illetve éjszaka játszódó verset
megírtam, és azt találtam ki, hogy a délelõtt
a normalitás ideje. Tehát akartam egy délelõtt-verset
írni, és ehhez, mondhatni mint gombhoz a kabátot, megtaláltam
a Marit. Ez gyakori nálam különben, hogy egy kifejezetten poétikai
ötlet megvalósításába játékosan
belecsempészek valamilyen privát élményt vagy privát
fantáziálást. Azt hiszem, abban különbözöm
Tandoritól, hogy ennek a privátkodásnak két szigorú
feltétel szab határt. Az egyik: a fikcionált privát
eseménynek olyannak kell lennie, ami bárkivel megtörténhet.
A másik: világosan jelzem, hogy a versbe emelt magánjellegû
vonatkozás arra utal, hogy mindenkinek van „megmenthetetlenül
személyes" emlékvilága, ami nem megosztható.
Erre példa a „B. Gy.-t felhívni 9-kor". Ennek a verssornak
a filológiai rekonstrukciója, hogy mondjuk azonosítják
B. Gy.-t Bence Györggyel, legfeljebb szociológiai érdekességû,
soha senkinek ezen pontosítás nem világítja meg
az élettörténetünket. Gesztusértéke szándékoltan
és pontosan annyi, hogy eddig és ne tovább. De mivel mindenkinek
van ilyen hozzáférhetetlen élménytartománya,
ez a személyesség is logikája szerint személytelen,
vagyis univerzalisztikus.
Az elsõ strófa hosszasan kifejtett öltözködésmotívuma
utalás Marira, aki akkoriban foglalkozott divattörténettel,
Géza valamelyik születésnapjára készített
is egy albumot saját ruhatörténeti akvarelljeivel. (Mari
különben kamaszkorában festõnek készült,
Géza beszélte le errõl.) Emellett poétikailag érdekesnek
találtam, hogy egy férfimonológban ilyen szabászati
mûszavak szerepelnek, mint trapézvonal meg munkahelyi viselet.
Rendszeresen olvastam a Nõk Lapját, hogy abból is gyarapítsam
a szókincsemet. Továbbá plusz játék, hogy
egy szerelmes vers indító strófája nem a szeretett
nõrõl, hanem a szoknyájáról szól szabászati
körülményeskedéssel. Ezt azóta is trouvaille-nak
érzem, finoman utal arra, hogy ez a kapcsolat nem valóságos.
A strófa utolsó sorában „az érett derû",
amit a szoknya bátorít otthonossá válni, ez abszolút
fikció, a tényleges kapcsolatban szó sem volt sem érettségrõl,
sem derûrõl. Még a második strófában
is a szoknya szövete a közvetítõ, hiszen „tenyerem
/ a combodhoz szorítottam, a szövetbõl / kettõs meleg
nyugodt biztatása üzent." A gondolatjelbe tett „- jelenlétem
jelezni -" is mutatja a kapcsolat kényszeredettségét.
Fontos a következõ sor eleje, a „Testedé meg a távoli
napé". Emlékszem, hogy akkoriban nagyon irritált a
Juhász- vagy Nagy Laci-féle kozmikus líra, és megpróbáltam
a picit, a közelit, a hétköznapit olyan módon összekapcsolni
a kozmikussal, hogy az fizikai, az adott esetben termodinamikai értelemben
teljesen korrekt legyen. Nagyon ügyeltem például arra, hogy
soha ne blöfföljek olyan természettudományos mûszavakkal,
amiknek a jelentésével nem vagyok tisztában. Ebben a képben
az sikerült, hogy ezt a teljesen banális tényt, miszerint
ha valakire rásüt a nap, az felmelegszik, meg a saját testének
is van hõmérséklete, kozmikussá stilizáljam.
Én ezt nagyon mulatságos áriaparódiának érzem.
Mondhatni korrekt nagyotmondásnak. A „szoba szûk tere",
az Géza és Mari akkori szobája, „az élére
perdült gyufásdoboz" szoba. Valamit az operai kínról.
Az operai jelzõ pejoratív, az opera számomra mindig a hétköznapi
életfolyamat elfogadhatatlan fölstilizálását
testesítette meg. Például az Aida végén Aida
önként utánamegy a sziklasírba falazott Radamesznek.
Az opera végkicsengése valami olyasmi, hogy a szerelem mindent
legyõz. Nem tudtam nem gondolni arra, hogy mi történik velük,
amíg éhen halnak. Kénytelenek teleszarni és összevizelni
a sziklasírt, megbüdösödnek. Ez a hétköznapi
dimenzió nem fér bele az operai stilizálásba. Errõl
meg kell feledkezni. Azt hiszem, Thomas Mann is utal erre a problémára,
talán a Varázshegyben. Mármost az én kínjaim
egyfelõl nagyon valóságosak voltak, másrészt
azért voltam kénytelen mégis operainak visszaminõsíteni
õket, mert a ténytiszteletem arra kényszerített,
hogy figyelembe vegyem: mégiscsak élem a hétköznapi
életemet, mindennap verset írok, iszom, társaságba
járok, tehát hogy ez a szenvedély a figyelmemnek és
az idõmnek mégiscsak aránylag kis részét
tölti ki. Az „Egymásra néztünk"-kel kezdõdõ
öt sorról: ebben valami nagyon skizoid hipertudatosság van,
hogy ugyanis teljesen kívülrõl látjuk a saját
lelkünk különbözõ alrendszereinek a konfliktusát,
ahogy a csalódott vágy, tehát az ösztönszint
ingerültté válik a kedély magasabb szintjének
kiegyensúlyozottságától. Ugyanakkor van egy finom
kozmikus dramaturgiája a versnek, mert a délelõtt banalitását
ellensúlyozza az, hogy akkor kelünk fel, amikor „a Nap az égi
egyenlítõre ért". Jellemzõ az anticipált
öregedésmotívum, hiszen akkor huszonöt-huszonhat évesek
lehettünk, tehát szó sem volt meszesedõ izületekrõl.
A vers vége megint ezt a leejtõs technikát példázza,
valami jelentéktelen és automatikus esemény részletezõ
leírása. Ebben az idõben, úgy látszik, még
vonzódtam a motivikusan zárt kompozícióhoz, hiszen
a „szoknyád" szóval végzõdik a vers, ami
az elsõ sorban jelenik meg. (Petri György: Magyarázatok
P. M. számára. Holmi, 2000. december, 1432-1461. o.)
A kétarcú
vágy
Éjszaka
1
1 Hal szájpadlásába horog
a házmester álmába beakad
hirtelen csengõ Így virrad
közös ma rám s e vaksi lényre
5 felránt a lift
míg a tükörben révedek
kétes fényben zúg a lépcsõház
2
Kérlel mint kielégítetlen
nõ az éjszaka magához von
10 szemérmetlen belepi testem
a sertéssé varázsló asszony
elharapódzik bõrömön
a pezsgõ eszelõs öröm
csalánmarásként viszketõ vágy
15 Kapkod részletekért az ész
mellért vállért a szem a kéz
Hõként áthullámzó egész
töröl emléktelen felületté
Ha az olvasó megpróbálja
felolvasni hangosan a verset, kénytelen hangsúlyozni, szüneteket
tartani, intonálni, akarva, nem akarva mondatokká formálja
a költõi szándék szerint egynemûbb, nyelvileg
nem tagolt szöveget. Illetve, hogy pontosak legyünk: a költõi
intenció kettõs; egyrészt valóban nem teszi ki az
írásjelet a szövegben, ezzel lebegõbbé és
tagolatlanabbá teszi, másrészt viszont nagyon következetesen
megkülönbözteti a kis- és a nagy kezdõbetûket,
ami viszont meg-megakasztja a szöveg áradását, lehetetlenné
teszi, hogy tagolás nélkül olvassuk a verset. Próbálkozzunk
meg (példaként a 2. szakasz egy részében) azzal
a csábító - véleményem szerint a szerzõi
szándéktól nem teljesen idegen - játékkal,
hogy kirakjuk az írásjeleket a versben, ezzel tagoljuk, és
elsõ szinten értelmezzük.
A 9-10. sor mondatáról szinte eldönthetetlen, a fenti két
lehetõség közül melyik a valószínûbb.
Illetve mindkettõ helyes (nemcsak szintaktikailag és szemantikailag,
de költõileg is), de valószínûbbnek, a vers
többi mondatához jobban illõnek gondolom az elsõt.
A 11. sor vége attól bonyolultabb kérdés, mert az
írásjel helye meghatározza, hogy az éjszaka
vagy a sertéssé varázsoló asszony rántja-e
magához a beszélõt, és ennek következményeként:
maga az asszony az öröm és a vágy, vagy áttételesebb
a viszony: az éjszaka és a nõ képének hatására
harapózik el a beszélõ testén az öröm
és a vágy. A további elemzéshez az elsõ (A)
változatot tekintjük kiindulópontnak, nyitva hagyva annak
lehetõségét, hogy máshová kell tenni a hangsúlyokat.
Hasonlattal kezdõdik a vers, de úgy, hogy nem is magának
a hasonlatnak a tartalma, inkább használatának módja
meglepõ. A hasonló áll elöl, a hasonlított
késõbb. Ez az eljárás még akkor is nehezebben
érthetõvé teszi a hasonlatot, ha már tudjuk (legalább
tematikusan, nagyobb vonalakban), mirõl van szó. Ám itt,
egy vers legelején, egy viszonylag keveset eláruló cím
után nincs könnyû dolgunk. Tovább nehezíti a
hasonlat értelmezését, hogy elmarad a hasonlat elemeinek
azonosítását megkönnyítõ mint
kötõszó, vagyis csak utólag, a vers olvasása
után, az egyes képek egymáshoz rendelése eredményeképpen
tudjuk azonosítani a hasonlat elemeit. A hasonlat arra helyezi a hangsúlyt,
hogy az éjszakai csengõszó milyen metszõen kellemetlen,
hogyan gyilkolja meg az álmot, irracionális mind az álmodó
házmester, mind a vízben úszkáló hal számára.
E három sor egyrészt erõsen agrammatikus, másrészt
amuzikális. Hétköznapi nyelvérzékünk más
szórendet és más mondatrendet kívánna, az
amuzikalitás pedig talán abból fakad, hogy az elsõ
sor sok hosszú, vagyis zeneileg jellegtelen szótaggal kezdõdik:
hal szájpadlásá- (- - - - -), majd amikor az olvasó
már nem vár ritmikai hatást a verstõl, akkor következik
három rövid szótag -ba horog (u u u). Ezek azonban
önmagukban szintén jellegtelenek, az olvasó tudomásul
veszi, hogy nem szabad hagyományos versritmust várnia. A verskezdõ
sor monotóniáját erõsíti, hogy csupa mély
magánhangzó alkotja (a á a á á a o o), s
a zenei effektusnak tekinthetõ alliteráció is (hal - horog)
ebben az esetben inkább unalmassá, apoétikussá teszi
az elsõ sort. A költõi nyelv egyetlen szintjén érdekes
ez a verssor: képiségében. Ez a hasonlat ritka, különleges,
és a testérzetek felkeltése révén érzékletes
is. A hirtelen csengõ félsor metszõ hanghatása
már csak megerõsíti korábbi érzésünket,
hogy valami fájdalmasan szakítja meg az addigi jó érzést
(az álmot, illetve a vízben való úszkálást).
Epikusan halad tovább a vers, az indító kép az elsõ
részben történetté egészül ki. Hajnal
van, már virrad, a beszélõ tér haza, és kapukulcsa
nem lévén, felcsengeti a házmestert. Az õ útját
követjük tovább. Az elsõ rész következõ
három sora (5-7.) két ezt követõ idõpillanatot
rögzít, kihagyással, szaggatottan. Felránt a lift
- semmivel sem kellemesebb ez az érzés, mint a hirtelen megszólaló
csengõ. A két ige között nyelvi kapcsolatot létesít,
hogy mindkettõ igekötõs (beakad - felránt),
mindkettõ hirtelen és kellemetlen mozdulatot fejez ki. Utólag
úgy érezzük, az elsõ verssor choriambussal történt
értelmezése mégsem vethetõ el teljesen: a 4. sor
négy és fél hibátlan jambusból állt,
ez a rövid ötödik pedig egy spondeussal késleltetett jambusból
( - - / u - ). A hatodik sor két zenei egységbõl áll:
egy hosszú szótaggal megtoldott choriambusból (míg
a tükörben: - u u - - ) és egy krétikusból
(révedek: - u - ), a hetedik pedig éppúgy egy hosszú
szótagokból álló, lassú, aritmikus sor, mint
a versszakot indító sor volt (kétes fényben zúg
a lépcsõház: - - / - - / - u / - - - ). E verssor hatásában
nagy szerepe van a magas hangok monoton ismétlésének (kétes
fényben). A kapualj és a lépcsõház terébõl
bejutunk a lift belsejébe, majd vissza a lépcsõházba.
Egészen mások lesznek itt a fények: korábban a virrad
és a vaksi utaltak látványélményre,
most a tükör veri vissza a lift nyilvánvalóan mesterséges
fényeit, pislákoló villanykörtéjét,
a lépcsõház kellemetlen csúfságát
pedig kétes fény világítja meg. Ez utóbbi
egy szintesztéziában jelenik meg: a lépcsõház
kétes fényben zúg.
A vers második fele innen vesz hatalmas energiát, és lendül
át egy egészen más dimenzióba. A köznapiból
a mitologikusba, a külsõ érzékelésbõl
a bentibe, a személytelenül és kívülrõl
szemlélt történetbõl az átélt állapotba,
a fizikaiból a metafizikaiba. Az éjszaka mint nõalak jelenik
meg, mint hatalmas, kielégítetlen, szemérmetlen nõstény.
A görög mitológia Nüx (Nyx) istennõje ez, egyike
a legõsibb görög istenségeknek. Egy elbeszélés
szerint „a legnagyobb istennõk egyike, aki még Zeuszt is
szent félelemmel tölti el. E szerint az elbeszélés
szerint fekete szárnyú madár volt. Az õs-Éj
a Széltõl megtermékenyülve, ezüst Tojását
a Sötétség óriás-ölébe tojta. A
Tojásból a fúvó Szél fia, egy aranyszárnyú
isten lépett elõ: Erós, a szerelem istene." Az õsi
istenségek Hésiodostól származó genealógiája
némiképpen eltér ettõl. „Kezdetben keletkezett
a Khaos. Aztán keletkezett a széleskeblû Gaia (…) és
Erós, a halhatatlan istenek közül a legszebb, aki megoldja
a tagokat, és uralkodik minden isten és ember értelmén.
Khaostól származik Erebos, a mélységek fénytelen
sötétsége, és Nyx, az Éj. Nyx szülte Aithért,
az ég fényességét, és Hémerát,
a nappalt, szerelembe vegyülve Erebosszal" (Kerényi Károly:
Görög mitológia. Fordította Kerényi Grácia.
Gondolat, Bp., 1977, 20-21. o.). A vers szempontjából több
mozzanat is fontos e két történetbõl. Az egyik az
éjszaka nõi jellege, a másik Erósszal (az érosszal)
való összefonódása, a harmadik, hogy az õsidõk
istennõje volt. Az az éjszaka, amely a versben szerepel, szintén
nõként, mégpedig erotikusan közelítõ
nõként jelenik meg, s az embernél - a férfinál
- nagyobb, mindent betöltõ nõalakként.
Aztán ez az éjszaka-istennõ átadja helyét
egy másik nõalaknak, egy szintén a görög mitológiában
szereplõ asszonynak, Kirkének. Az Odüsszeia kilencedik
énekében szerepel Kirké, a gyönyörû „széphaju
nimfa", aki szerelmével ajándékozza meg Odüsszeuszt,
de aki disznóvá varázsolja és felejtéssel
sújtja az összes férfit, aki szigetére tévedvén
iszik az õ italából. Ha a 8-15. sort, a 2. rész
elsõ mondatát nézzük, az a testi vágy, a megkívánás
erejérõl és fájdalmáról beszél.
A strófakezdõ kérlel ige a kielégítetlenségrõl
vall, a testi érintés megannyi jele (a test, a bõr
említése, a belepi és az elharapódzik)
mind-mind a legelemibb érzékelést, a közvetlen kontaktust,
a testek találkozását, a testtel való tapintást
állítja középpontba. Az elvont esztelen öröm
is megkapja a pezsgõ jelzõt, ami ismét bõrérzékelésre
utal, a vele párhuzamos, ugyanúgy azonosító funkcióban
álló következõ tagmondat pedig egyértelmûvé
teszi az öröm testi mivoltát: csalánmarásként
viszketõ vágy. A részlet egyre ritmikusabb, egyre megállíthatatlanabb,
a tagmondatok egymás közötti viszonya egyre nehezebben megállapítható.
Aztán itt áll a viszketõ vágy túlontúl
feltûnõ alliterációja, amely ezúttal a vágy
erejének kifejezését fokozza. A 12. és 13. sor rímel
egymásra: a bõrömön - öröm nem is a
versszak egyetlen rímpárja. És a ritmus: a 12. sor ritmusa
ugyanaz, mint a 6.-é volt, egy hosszú szótaggal megtoldott
choriambusból és egy krétikusból áll (- u
u - - / - u - ). A 13. sor lazán kezelt négyes jambus ( u - /
- - / u u / u - ), a 14. szintén erõsen jambikus ( u - / u - /
- // - u - - ). Vagyis ez a részlet mind akusztikus, mind ritmikai, mint
grammatikai-mondattani szinten erõteljesen poétizált, képileg
szintén nagyon dús (három erõteljes jelzõ
- pezsgõ, esztelen, viszketõ -, egy hasonlat - csalánmarásként
-, az elharapódzik ige, melynek töve a harap).
Az embert elönti a kínzó vágyakozás. Mit tehet?
Kapkod részletekért az ész / mellért vállért
a szem a kéz. A versnek ez a legzaklatottabb része, sok egyszótagos
szó és három párhuzamos szerkezet van benne úgy,
hogy grammatikailag mégis változatos: elöl áll az
állítmány, amely mindháromra vonatkozik, de csak
az elsõ határozós szerkezettel van közvetlenül
kapcsolatban (Kapkod részletekért az ész), utána
az egyik felsorolásban nincs névelõ (mellért
vállért), a másodikban van (a szem a kéz),
és a négy elem között itt nincs egyértelmû
megfeleltethetõség (vagyis a mellért és a vállért
kapkod a szem és a kéz). Folytatódik az elõzõ
sorok zeneisége, az erõs jambizáltság, a rímelés:
zavar és mohóság, vágy és közvetlen
érintés.
És zuhanással ér véget a vers. A Hõként
áthullámzó egész a versnek ha nem is zenei-nyelvi,
de gondolati csúcspontja. Hõ és hullám, felkorbácsolt
érzékek - aztán a zuhanás. Ebben elfelejtõdik
minden, eltörlõdik minden, az ember emléktelen felületté
válik, de éppen az iménti felkorbácsolt vágy
teszi az embert egy pillanat alatt üressé is. A nõ ebben
a versszakban egyszer az éjszaka hasonlataként, másszor
konkrét asszonyként szerepelt. De elképzelhetõ,
hogy hasonlított és hasonló között fordított
is a viszony: nemcsak az éjszaka olyan, mint egy nõ, hanem a nõ
is olyan, mint a befogadó, magához vonzó éjszaka.
A vers e második része egy szeretkezés története:
a kielégületlenségtõl indul, majd a nõ magához
vonja a férfit, a bõrük érintkezik, a férfit
pezsgõ öröm és viszketõ vágy tölti
el, a testek összefonódnak, kapkodnak egymásért, végül
a kihûlés, az emléktelen felületként való
megszûnés.
Mindez pedig egy olyan versben, amely az éjszakát elmetszõ
csengõtõl, a házmestertõl, a hal szájába
akadt horogtól indul. Az elsõ rész az idegen külsõ
világ, a második a benti világ, a testek találkozása
- csakhogy ez (bármilyen csábító volna is) nem a
hideg külsõ világ és egy idilli, meghitt kisvilág
szembeállítása. A második rész szeretkezésében
rendkívül sok fájdalom, kín és kiszolgáltatottság
is van. Az asszony kielégítetlen, a férfit szinte belepi
a nõ teste, a vágy olyan, mint a csalánmarás. Aztán
ott a veszély: az asszony nemcsak magához von, de el is varázsol,
végül pedig ott áll az utolsó sor üressége,
az emléktelen felület sivársága. A férfi
külön életet élõ részekre esik szét:
az ész, a szem, a kéz - a birtokos megjelölése
nélkül. Az asszony jelenléte és cselekvései
mintha nem is emberéi lennének, inkább mintha valamilyen
ragályos betegségrõl lenne szó (belepi testem),
de még az öröm is inkább erre a fertõzõ
kórra emlékeztet (elharapódzik bõrömön).
Álom és
ébrenlét határán: összegzés helyett
Félá - - -
- -
1 Föl-fölriadva
alszom, vakon matat
kezem a lecsúszott takaró iránt -
rideg derengés bánt, húzom magamat összébb.
Fagyos ragyogás érkezik. Az antipóduson
5 most kél föl a téli Nap.
Forgat a Föld.
Kegyes ájulás visszaránt
a sötét melegbe... De még tudom:
hálásan el is motyogom:
10 álmosodom el, el-elmosódom - - -
Így ragyog be a testi fájdalom
is szerveim gyanútlan álmába. Oly
hirtelen riadnak! Vergõdve rázzák
testem ketrecét, mintha ól ég
15 barmok fölött, vagy a vízár
orruk likáig ér már,
vagy mohón szabadul, egyik a mást tiporva,
börtönnyi fogoly - - -
- - - hogy azt hiszem,
reggel van
20 már, és elaludtam. Elkéstem valahonnan.
Künn ver a fény: réges-rég rámvirradt.
Csak a szemhéjam összeragadt - - -
Meghallom, végre is, a kimért ketyegést,
kiveszem a sötétbõl
25 nyugodtan fénylõ számokat:
az éjbõl hátra
van még vagy negyedényi -
nyújtózom hát, s a
másik oldalamra fordulok:
30 még lehet egy kicsit élni.
Ulrich „éber
álomba zuhant, amelyben a képzelet tüneményei ûzik
egymást vadul" - írja Musil a jól ismert „féléber
éjidõ"-rõl A tulajdonságok nélküli
ember elsõ kötetében, de idézhetünk más
helyet is: „Mintha valami talajvíz-mély alapérzés
változott volna, amelynek kiterjedt rétegeiben a tárgyi
érzékelés és gondolkodás pillérei
támaszkodnak, egyébként most azonban puhán elcsúsztak
egymástól, vagy épp összecsúsztak." „Az
élet teljességgel megváltozott alakja volt ez; nem a hétköznapi
figyelem gyújtópontjában állt, megszabadult élességétõl;
és így tekintve inkább egy kicsit szétszórt
és elmosódott volt minden, ami hozzá tartozott; más
középpontokból viszont újra megtelt törékeny
biztonsággal és tisztasággal." „Éjjel
a gondolatok hol világosban, hol álomban futnak, akár a
karszt vizei, és ha egy idõ múltán újra nyugodtan
felbukkannak, Diotima az hihette: álmodta csupán az iménti
tajtékzást" (Tandori Dezsõ fordítása).
Petri Félá - - - címû verse, amely teljes
egészében errõl a tudatállapotról beszél,
ezt a féléber állapotot állítja új
dimenzióba. Ébrenlét és álom talán
az eddigieknél is bonyolultabb viszonyáról beszél,
amelynek ismét legalább két olvasata lehetséges.
Az egyik egy féléber megrettenés: elaludtam, elkéstem,
s ennek igazolása, hogy kint már világos van, sõt
nagy fényesség, már réges-régen reggel van;
egy másik lehetséges olvasat szerint azonban itt egy álomképet
látunk: azt álmodom, hogy reggel van, hogy elaludtam, hogy kívülrõl
már ver a fény, de az álom egy gesztusával védekezem
ez ellen, azzal ugyanis, hogy azt álmodom, összeragadt a szemhéjam,
ezzel mintegy külsõ, objektív magyarázatát
adom annak, miért nem kelek föl annak ellenére, hogy reggel
van már, és hogy tudom, hogy föl kellene kelni: csak heverek,
miközben már menni kéne, dolgozni, hasznosnak lenni, elkéstem
valahonnan, pedig a délelõtt a munka, a józanság,
a hasznos tevékenység ideje (emlékezzünk csak arra,
amit Petri a Délelõtt kommentárjában kifejtett).
A külvilág létérõl megbizonyosodva (Meghallom,
végre is, a kimért ketyegést, / kiveszem a sötétbõl
/ nyugodtan fénylõ / számokat: / az éjbõl
hátra / van még vagy negyedényi), jön a - szintén
öntudatlan - következtetés: nyújtózom hát,
s a / másik oldalamra fordulok. Mindkét mozdulat lassú,
és öntudatlanul is a test jó érzésérõl,
megnyugvásról árulkodik. Ez a sor azonban egyúttal
kifordítja eddigi medrébõl az egész verset, pontosabban
visszafelé rákérdez szinte minden lényeges pontra:
megkérdõjelezi korábbi képzeteinket az alvás
és az ébrenlét viszonyáról. Létezik
ugyanis egy már-már közhelyes párhuzam ébrenlét
és élet, illetve álom és halál között.
Meghalni - elszunnyadni - semmi több, mondja Hamlet a nagymonológban.
Radnóti így ír egyik versében: Két karodban
a halálon, / mint egy álmon / átesem (Két karodban).
Vagy az elsõ elemzett versben, a Reggel szoktál jönni-ben
Petri: Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.
Ebben a versben azonban ez a viszony megfordul: még van hátra
az éjszakából valamennyi, még érdemes megnyugodva
a másik oldalra fordulni, lehet aludni és álmodni, tehát
még lehet egy kicsit élni.
Ezzel visszajutottunk a tanulmány elsõ versébõl
levont következtetésekhez. Az alcímben korszerûtlen
Petri-elemzéseket ígértem. Összegzésképpen
vegyük sorra, mitõl volt módszerem korszerûtlen. Egyrészt
a lineáris elemzés módszerétõl. Merthogy
nem szokás sorról sorra végigvenni egy verset - most mégis
mindegyikben minden egyes szót szemügyre akartam venni. Talán
ez legitimálhatja e valóban csak korlátozottan használható
módszer alkalmazását. Másodszorra korszerûtlennek
tûnhet a szerzõi magyarázat összevetése a verssel.
Inkább szokás, joggal, úgy fölfogni az irodalmi szövegeket,
mint amelyek függetlenednek alkotójuktól, önálló
életet élnek, s a szerzõnek nincs több utólagos
beleszólása a mû értelmezésébe, mint
bármely más olvasójának. Nem vitatva ezen gondolat
igazságát, mégis úgy éreztem, ki kell használni
azt a páratlan lehetõséget, amit a Magyarázatok
P. M. számára léte jelent. Petri ugyanis nem egyszerûen
kommentálja a verseket, hanem nagyfokú tudatosságról
tanúságot téve az érdekes tárgyi-életrajzi-kortörténeti
adalékokon túl sok esztétikailag érdekes mozzanatra
is felhívja a figyelmet. Harmadszorra korszerûtlen eljárásnak
tûnhet az Éjszaka esetében írásjelekkel
ellátni az eredetileg központozatlan verset. Ezzel, vethetjük
joggal az elemzõ szemére, a vers szövetétõl
idegen elemek kerültek bele a versbe, megfosztottuk a szöveget a többféle
értelmezés gazdagságától. S valóban:
egyfajta (vagy önkorrekcióval kétfajta) olvasatát
adtuk a mûnek. Ám, hogy ismét megvédjük eljárásunkat,
talán nem idegen a köznapi versolvasástól, amit tettünk.
Gyakran szoktunk ugyanis grammatikailag értelmezni grammatikailag nehezen
értelmezhetõ szövegeket, s a központozás csupán
ennek formális kifejezése. Végül, negyedszer, legvitathatóbbnak
maga a versválasztás tûnhet. Egy teljes napot rekonstruáltunk
ugyanis Petri költészetében: egy reggelt, egy délelõttöt,
egy éj közepi, végül egy késõ éjszakai-kora
hajnali pillanatot. Összetartozónak tekintettünk nem poétikailag,
hanem tematikusan egymásra rímelõ verseket. Ezzel magát
a kárhoztatott referenciális valóságot emeltük
témaszervezõ elvvé - vélhetõen korszerûtlenül.
Hogy mi szolgálhat mentségünkre? Talán annyi, hogy
mindannyian átéltük már, hogy minden egyes napszaknak,
évszaknak, idõpillanatnak megvan a maga hangulata, megvannak a
fényei és illatai, jellegzetes helyszínei, mindannyiunknak
vannak emlékei reggelekrõl és délelõttökrõl,
estékrõl és éjszakákról, télrõl
és nyárról, hidegrõl és melegrõl,
felébredésrõl és szorongásról, nõkrõl
és megkívánásokról, a tudat különféle
mozgásairól, érzésekrõl és benyomásokról,
egyszóval mindarról, amirõl e négy vers és
általában a költészet beszél.
A tanulmány elsõ
változata elhangzott a Magyartanárok Egyesülete által
szervezett Az örökhétfõtõl a napsütötte
sávig. Petri György költészete címû
konferencián.