Tandori Dezsõ
Szervezetszerûségeim

Aki azt várja, csalódni fog - mondhatnám divatozó posztmodorban. Sem a múltak, sem az úgynevezett szervezeteirõl nem lesz szó itt; szabad vagy rab hovatartozásokról.
Az emberi rabság - reménytelen, bár reménysejtekbõl szervezõdõ kötöttség - ez: jól élhetünk e földön, de sosem élhetünk jól. (Jól, értsd: hogy "ez a lépés nem húzható meg jól"; sakkzsargon, jelentése, hogy persze, meghúzható, de jóra nem vezet. Ha jó módban, a rossz módban, úgy, ahogyan e cikk szerzõje azt, hogy "élet", felfogja, jó módusa annak pedig nincs.)
Aki itt elirtózik, vágja falhoz nyomban az egészet.
Természetes, hogy élni és "tenni" (alkotni, közölni magunkat, elgondolkoztatni, vitára késztetni, ismeretekkel ellátni, meglepni stb. embertársainkat), minden ilyesmit "jól" akarunk. Nem jólétünk érdekében tesszük tehát, ha ily jegyben "tesszük" életünk dolgát. (Mindjárt szó-rakoztatóbb leszek - mert személyes. Nem csupán a magam panasza, hogy a hitellel átélt és kifejezett, s remélem így tudom majd kifejezni magam, tehát a valóban íróilag közvetített él-mények, átélések, tapasztalások, struktúrák, világbeliségek, értsd: szervezetszerûségek iránti heveny érdeklõdés kora mintha lejárt volna, helyettesítõdik a dolog álrealitásokkal, szekundér szociológiákkal - nem az igazi, a jó szociológiákra értem ezt, így használtam a szûkítõ jelzõt! -, sõt a társadalmi világian praktikus-kényszer szervezetekhez tartozás kérdéseinek firtatásá-val, más meddõ igyekezetekkel, netán igyekezetszínlelésekkel.
Ha önmagamhoz - és az általam felismerni vélt, netán "forszírozott" igényekhez - hû akarok maradni, a szervezetszerûségeket
1. úgy kell értenem, hogy
a) organizmusunk következményei, tehát a magunk testi-lelki szervezete, szervezõdése, olyansága, amilyensége által meghatározott "micsodák";
b) az ezekbõl a "micsodákból" - ha tudnék rájuk jobb nevet, nem írnám e dolgozatot! -, e "micsodáink" és a "világ" együtthatásából, szerencsétlenkedéseibõl, kényszereibõl, vélt szabadságaiból és rabságaiból adódó… mik is? további "micsodák", meghatározandók, nyugtalanító fejlemények;
2. s úgy kell értenem tovább, mint okvetlenül személyesen bilaterális dolgokat, vagyis a földrengések, árvizek, önmagukban az áremelkedések, elemi ellehetetlenülések stb. nem tartoznak ide, nem tartozik ide a kákán a csomó s az emberségen vagy a személy szervezeté-ben a tüdõbaj s a rák etc., ide tartozik viszont, hogy akár ezekre is milyen "választ" adunk; ígérem, ilyesmikbe nem nagyon megyek bele; nem érzem szervezetszerûségnek a gyászt, amit szeretteink halála nyomán érzünk; nem tekintem szervezetszerûségnek, ha szervezett bûnözõk megbízott zsebtolvajai kilopták a pénztárcánkat, a magam szempontjából nem tekintem szer-vezetszerûségnek "a" politikát, "az" irodalomtudományt, "a" már említett szociológiát; nem tekintem szervezetszerûségemnek a tudományt, a történelmet… messzire jutottunk.
Szervezetszerûségemnek nem tekintem az ifjúsági vagy felnõtt szervezeteket, kény-szer-alakjukban, "szabad" mivoltukban (vagy netán ténylegesen szabad mivoltukban; lásd errõl az univerzálisan értett rabságfogalmamat és szabadságfogalmamat), nem tekintem szervezetszerûségnek önmagukban a nyelveket, a mûvészeteket, azt, hogy melyik szóösszetétel-ben teszek kötõjelet, melyikben nem… de ez már tényleg vicc. Abszolút (!) nem érdekel (itt), ki hogyan minõsíthetõ valamely szervezetszerûséghez-tartozása révén (a múltakból idevetülve; ma; stb. - mert holnap is nap lesz… ez kb. csak ilyennyire érdekel e dolgozatban); ám azért e dolgozat ez a dolgozat, hogy kiderüljön, nyilván kis hibaszázalékkal, ami elveimet illeti, az ökör-konzekvensségen hála az égnek s emberileg messze "innen", tehát igen gyarló módon elmondjam (egy cikk elviselhetõ terjedelmén belül), mik (s mik voltak) az én szervezetszerûségeim.
Hogy az említett terjedelem elviselhetõ legyen, fõleg jelenlegi szervezetszerûségeim-rõl beszélek. Semmi "jóbi" elem nem lesz benne, perlés tehát; viszont azt se mondom, hogy a "szabadrabság", mely a lelki-fizikai, "társadalmi" és szakmai etc. szervezetszerûség ne lenne a látens pestis (vagy más kulturáltabb "egyéb").

Folytató - cím nélkül
Szervezetszerûségem például ez az eltöprengés: valóban van-e, akit az imént (a mostanáig) elmondottak parányit is érdekeltek volna. Két alpontom: a) érdekes lehet-e, méghozzá "így", az ilyesmi; b) kifejezésére képes vagyok-e (a látensen érdekesnek). Rettenetes különbség van ugyanis abban a szervezetszerûségben, mely a) a "megszokott", tehát az emberközi közlésben (irodalom, tudomány, sajtó etc.), b) az állítólag (a szerzõ által remélt) viszonylagosan újszerû. Rosszabb esetben a "b)" azt jelenti: a szokatlan, ekképp érdektelen stb. Tehát mint e cikk íróját (s nem mint "az" írót, esetleg egyszerûen csak mint írót) szervezetszerûséggel az érdekel, munkámnak lehet-e bármiféle elgondolkodtató hatása.
Író-léti szervezetszerûségem korántsem oly erõs és túlnyomó, hogy indokolná: miért is kezdem ezzel. Mivel azonban nem hentes és mészárosként, nem sarkkutatóként, nem hivatalnokként etc. írom e dolgot, természetesen izgat írói szervezetszerûségem reménytelen v. reményebbtelisége. Mottóm, melyet A pestis mottója alapján gyúrtam, természetesen csak egy változat a sok közül. Nem hangsúlyozza-e igazságtalanul, aránytalanul etc. "szándékom" jellegét? Másrészt: nyilván valami erõteljes szándék, szükségszerûség-gyanú bujkál bennem, hogy ezt a szervezetszerûséget - ami egy dolgozat remélt publikálása egy folyóiratban, ráadásul elõzõ dolgozatoktól nem független megjelenésként! - fontosnak tartom. Jó, "fontos-nak"…! Máris szervezetszerûségem kérdését hozza: része vagyok-e az úgynevezett "diskurzus", a köz-beszéd szervezetszerûségének? Vagy: kell-e annak lennem? Lásd magányos sziklák a habzó tengerárban.
El kell hogy áruljam: azzal, ahogyan e dolgozatot elkészítem, valamit feltétlenül elárulok. Látnom kell, hogy el. A dolgozat szerkezetszerûségét félig-meddig a véletlenre (a na-gyon-nagyon bensõ szükségszerûségre) bízom. Mert 97-134 A/4-es papírlapom, mely a negyed szobát elborítja három hete, a jegyzetmatéria e dolgozathoz, egyrészt nem rendezhetõ (jól, ergo üdvre), másfelõl nem is biztos, hogy mesterséges rendteremtés ebben az "életanyagban" (bocsánat!) lehetséges vagy szükséges.
Ha mulatságra akartam volna kezdeni dolgomat - de nem akartam, mert gombhoz varrt kabát lett volna! hiszen a mottóból indul ki, amit most mégis elmondok -, ezzel indítot-tam volna (a mottó magyarázatát):
1940-valahányban járunk, budai általános iskola. A tanár (tanító) megkérdezi az osztályt: "Mit hoztak el hazánknak a felszabadítók?" Néma csend. Nem ismertem még akkor szûkebb pátriámat. (Buda pl.) Segítõ kérdés: "Nos, mi volt az? Amit elhoztak?" A tanító felszólította egyik társunkat. A mögötte ülõ fiú vadul súgni kezdte: "A szabad rablás…" Vagyis Sztálin, legszebb tudomásom szerint, bizonyos idõre szabad rablást engedett katonáinak. Javítson, aki másképp tudja. A történeten nem változtat. "A szabad rablás…" hangzott a súgás tovább is. Erre a felszólított tanuló: "A szabadrabság…"
Jó, ez nem túl jó vicc, az is mindegy, hogy így volt. Szép Ernõnél ott van: "Azt hittem énvelem majd kivételt tesz az isten / És tréfarabság lesz az élet mézes-bilincsen." Hanem ennél (szintén nála) még lényegesebb (ha az ilyesmi fokozható), hogy "Az életet barátom szét-szórja itt az élet, / Én nem tudom mit éltem s mi az, hogy én itt voltam…"
Mikor a magam univerzális (egzisztencialista, na ja) szervezetszerûségemrõl beszélek - s az eddigiekbõl, ellentétben az iskolás viccel, mely nem egészen releváns -, s mikor azt remélem, olvasóm már látja nagyjából, mirõl lesz szó (jön csak a "mikrõl is"!), ezt a Szép Ernõ által értelmezett dolgot értem rajta; a szétszórt, nem eszményi, egységnek-meg-nem-maradt (lásd akár: Lukács Gy. a regény elméletérõl és újabb gyakorlatáról) életet, ha tetszik, ennek regényességét. (Már lukácsista hírbe ne keveredjem a hülye osztálytermi történés kont-ra-megfelelõjeként! Sem a szabad rablást követõ szabadrabság fogalma nem oly egyszerû, mint az élet széthulltságáé.)

További alcímhiány
Szervezetszerûség az író izgalma. Hogyan csinálja meg, amit (maga színe elõtt) felvállalt. Miért az egész? Természetesen ott a (megígértük, ilyenekrõl nem lesz szó!) megélhetés kényszere, mint szükségszerûség. Épp ennél akarunk többet mondani. Ismét:
1. ha nem vagyok "itthon" - s ez pár éve ritka eset! nem jó nekem másutt; természetes óráimat, ha terméketlenek is, lakásomban tudom tölteni csupán; már ha a kapun kilépek, ta-nácstalan és kétségbeesett vagyok, merre mennék; ám errõl késõbb itt! -, tehát mert nem vagyok (bocsánat! hülye kifejezés) "beteg lélek", azért csak elviselem, épp annyi a baj mégis, hogy nem tudok "mit kezdeni" magammal, legrosszabb kényszerpályáimra futok rá Bécsben is, vagyis a nagy semmi kényszerpályáira etc., már egy Artaud-kiállítást se nézek meg… én!… aki öt éve még Antonin Artaud összes németre fordított mûvét megvettem… aki múze-umot múzeumra jártam a Rajna és a Ruhr vidékén etc. és etc., mondom, bár ez ilyen "beteg szervezetszerûség" lett, bár nem egy beteg léleké (állítom!), azért csak belefeledkezem a semmibe… ott kint nem hiányzik otthonom, a Totyi madaram, a munkám… s ez a végszó;
2. ugyanígy vagyok tehetetlen és tanácstalan, és zuhanok a semmibe (pardon) idehaza, Pesten (ez a város neve), ha nincs (tkp.) bérmunkám. Ez a "tkp." messze nem tõkepénzest jelent, inkább fél-éhbérest. Ergo a szabadrabság mintegy második természetemmé vált, s en-nek "látens pestise" a bekövetkezhetõ semmi… az elemien érzett hiányt ki nem töltõ pótcselekvések (s belõlük: bajok!) sora, az eltúlzásoké… az egészségesnek és (magam által így) szükségesnek vélt s elmaradó szervezetszerûség helyett.
A "szervezetszerûség" itt kevesebbet jelent, mint az a tényleges szervezetszerûség, mely a ténykedés (szerkezetszerûség) hiányából fakad. A szerkezetszerûség - nincs munka etc. - jelenti e kevesebbet.
Nem-itthon szintén ily szerkezet-nélküliségbe, szerkezetszerûségbe zuhanok (Bécs stb.).
Tehát a szabadrabság - a valódi szervezetszerûség -, bár látens pestisség is magában hordja, mégis az egyetlen (számomra) élhetõ állapot.
"Számomra" - s ez nem mentegetõzés. Ez nagyon is oka annak, hogy mindezt itt írni merészelem.
Hiszen arról volna szó (manapság, globalizálódás és túllokalizálódás idején), hogy az úgynevezett esendõ-egyedi ember a magam módján még kisember is vagyok, az ilyen belsõ szervezetszerûségben létezõ ember ily viszonyát, viszonylatait valamivel több figyelemben részesítse a "világ".
Az utolsó mondatban egyáltalán nem siklott félre a logikám. A tényszerûségek szerkezeteivel "szemben" testi-lelki megalkotottságunkat s az ebbõl következõket (a) ugyanúgy nevezem szervezetszerûségeknek, mint ennek (b) viszonyát külvilágiságokkal. Ez a másik, az elébbit tkp. magában hordó igazi (bb) szervezetszerûség.
Ám ezzel nem akarok "filozófiai" lenni. Mivel a filozófia oly rendszert jelöl, mely épp az esetlegességeket hajlamos figyelmen kívül hagyni; haszna se sok lenne, ha nem így járna el. Viszont túlságosan laza kifejezés, hogy "ez az én filozófiám" stb. Nagyképû. Más szót kell használni helyette, más kifejezést. Ebben az írásban semmi filozófiai igény (rendszerigény) nincs. Ez van, felem - ezt mondja.
A szervezetszerûség nem rendszer, nem "a" rendszer, nem szolgálat, nem ellenszegü-lés, nem praktikum.
Nem ismétlem el másodjára is, mi tehát. Az.

Alcím nélkül a jegyzetlapok (I.)
01. Testem szervezetszerûsége (fog, váll, bütyök, sérvmûtét helyének fájása) rácáfolhat egészebb módusomra. Például: hogy sehova se járok, nem találkozgatom (valami nagyon), nem "szerepelek" stb., és akkor igaza van a gúnyolódónak: "Addig, míg be nem gennyed a fog-gyökered." Riadtan teszem hozzá: ha 15 évvel ezelõtti sérvmûtétem helyén nem történik megint "valami". Holott a kórház stb. számomra elképzelhetetlen lehetetlenség, képtelenség.
02. Mikor ezt följegyeztem, bevezetõnek szántam, de már elmondódott: a test és a lélek igényeinek szervezetszerû összefonódása (munka etc.); "Bécsben" például, az eltölteni semmivel sem bírt délutánon olyasmibe vágok, amihez szintén se kedvem, se - okvetlenül - tehetségem, azaz "rég túlvagyok" rajta… lóiroda, fölös kockázat, holott nem éri meg, mert alig jelent már valamit nekem. De az ûrt "tevéssel" kitölteni: ez szervezetszerûségem parancsa.
03. S közben jegyeztem fel, mennyivel rémesebb ezeknél a "lelkizéseknél" a sérv-fenyegetés! (Hohó! Persze… de a vesztés is veszélyes… a túlzott, ûr-kitöltõ alkoholfogyasztás is. Ez utóbbi Pesten sem volt többnyire megúszható. Viszont hová vezet? Feljegyeztem: testi szervezetszerûség itt a máj reagálása. Májamat hiába próbálom szegény jó kis barátom-nak tekinteni! Sõt, tekinteném én… de gondolkodásom szervezetszerûségére jellemzõ, s errõl korábban, másutt már írtam talán, egy-egy alapszempont elfelejtése! Akár a májé. Stb.
04. Ezek nem lelkizések, írtam fel. Jó, hát nem leszek "így szervezetszerû", megalkuvólag.
05. Szervezetszerûség az is, mit tartok a magam dolgaiból legalább minimálisan "köz-érdekûnek" (na ja, errõl itt már volt szó). Át se másolom (bár nem bízom el magam! / nem tudom): "Miért alkalmas ez a cikk épp oda, ahová küldöm?" Ez inkább elõhoz egy olyan szervezetszerûség-kérdést, hogy valóban nem mindenhová alkalmas minden. De ez rémesen bonyolult. Egymásra-mutogatásokkal nem lehet megoldani oly kérdéseket, hogy ki és milyen alapon "mer" beleszólni például egy író több "darabból" felépített könyvének struktúrájába? Amikor e struktúrát talán fel se fogja! Sõt el van szoktatva attól, hogy ilyen szerkezetszerûségeket várjon, észleljen. Összeállításokat tételez csak fel. Cikkgyûjteményeket. Mely fokig engedjek, akkor, ha már…? Nehéz szervezetszerûségi kérdés.
06. Ráadásul, ha magam jegyeztem fel: "Az Egésznek semmi összefüggése." (?) "Összefüggései csak a részeknek vannak, ez jó esetben a szervezetszerûség." Hm.
07. Van-e fontosabb kérdés, mint az igazság? Ezt írtam fel, kurziválást javasolva magamnak; elvetem. Marad a dolog második fele: "S az igazságot nem lehet helyettesíteni az igazság kérdéseivel…" ("Az ezekre-rákérdezésekkel.") Valamelyest az irodalmi értem-nem értem, elfogadom-nem fogadom el dolgai is ide tartoznak.
08. Az írói igazság a belül megélt, belülrõl (nem igények szerint) kifejezett tényszerûség. Hûha. Tehát a magam tényszerûségigényét elfogadom, azt azonban már nem (fogadom el ténynek), hogy az olvasót ki kellene szolgálni (tényelvárásaiban, jellegelvárásaiban). Ez manapság rémes história. Szinte lehetetlenné teszi a publikációkat. (Megfelelõ anyagi támogatások híján. Hiszen az olvasó kegyeit sem kereshetjük mindenáron, magam alig keresem; lójáték-szerû véletlen vagy még rosszabb, megcélzott és majdnem sanda hatásvadászás, ha az olvasónál "a nyerõt" tippelnénk meg.) Nem a belülrõl átéltek tényszerûvé tevésérõl van szó, jegyeztem fel. S ez fõként nehéz ügy. Kialakul egy olyan szervezetszerûség, mely nem a tiéd, hanem másoké. Politikai, hangulati igény pl., melynek te nem lehetsz elégtevõje. Ám akkor reménytelenül lemaradsz. Holott mit cselekedtél, kérdezem Füst Milán módjára? Csak az egyedi és esendõ ember dolgairól szóltam volna. Mármost, mondjuk, 1979-tõl, vagy még ko-rábbi évtõl, máig: eltelik majdnem huszonöt év, és kiderül, épp az egyedi és nem okvetlenül a tendenciózus érték az, ami… trágyázó. (Termékeny; elemi igény; mégis-nélkülözhetetlen.)
09. Tehát az idõjelenség! Az idõbeliség. Szervezetszerûségeid idõfüggõ kategóriák. (Szépen megmondódott!) Másrészt: gondolkodás kérdése? Lásd Musil és Doderer. Musil ar-ról, hogy ha túl sok gondolkodó fõ ül együtt egy tanácskozóasztalnál, abból zûrzavar lesz, holott talán mind a legcélratartottabban akarja a "jót". Doderer: hogy X v. Y "ezt gondolta". Még messze volt attól, így Heimito von D., hogy egyáltalán gondolatai legyenek. Ezzel a fogalommal, hogy gondolat, túl könnyen dobálózunk.
10. Egy tömörített, aforizmatikus mai szervezetszerûség: "Én nem visszasírok, én elõ-re sírok." De pl. az evidenciatörténetektõl nem kívánom meg okvetlenül, hogy szervezetszerûségek legyenek. Itt sok mindent lehetne elmondani, de az saját írói dolgaim elbeszélése lenne, s megígértem, konkrét részletkérdésekrõl nem szólok. ("Bécs" kényszerdélutánjain nyer-tem-e, vesztettem-e; hogyan lett volna "okosabb", "beosztóbb" a viselkedés; mi szerepe volt az evidenciamegérzésnek, mi a fohásznak, mi végül a vakszerencsének; s hogy ez szervezet-szerûség-e? Részleteiben, mondom, nem tartozik ide.
11. Szervezetszerûségeim közé tartozik mindazonáltal, hogy ezt majd másutt meg fo-gom írni. Ám a szervezetszerûségek bemutatásának a túlzott konkrétság is akadálya lehet. Hiszen pl., a sablon kérdés: "Na, és mekkora sikered volt??" A "hogyan szervezõdött", "mint volt szervezetszerû ekképp" helyett a "mit hozott a konyhára", ld. olvasók megcélzása. (Akár már akaratlan is, rossz haszonelv-beidegzések okán; ld. a cenzúra korán túl a mûvekbe beleszóló kontrollõri vagy szerkesztõi kény, jóakarat… persze, saját legjobb belátása, félek, igényei szerint.)
12. Szervezetszerûség abszolút: te tudod a legjobban, a magány ez! Mindig újabb dolgokba fogni (ennek kényszere), az önismétlõ kiürültség átka, következésképp: persze, hogy mindig új dolgokba kell fogni (fel, fel új szervezetszerûségekre), vagy jól kell folytatni érvényes szervezetszerûségeket (konyhaszempont nélkül).
13. Szervezetszerûség mások másságának tûrése is. Ha már nincs benne ennek eleve-szeretete, az elemi vágy. (Alig van!) Nevetséges apróságokig megy ez a közvetlen együttlét-ben. Vajon szervezetszerûség-e, akár csak reagálásod is? "Ez megint cigarettázik…" - "Ismét bemondta a szokott baromságát…" - "Villanyt gyújt feleslegesen; folyton összeütközünk a jégszekrénynél…" - "Mindenféle lényegtelenségeket olvas… Lényegtelenségeket fúj fel fontosnak, csak mert nem közszórakoztatóak." Stb.
14. Szervezetszerûség önmagában az, ami egy bizonyos módon veled történik? Aho-gyan értékelnek pl. közvetlen környezetekben. Hallod, mással még rémesebbek esnek meg. Most ti ketten szervezetszerû összefüggésben vagytok egymással? Téged a kritikus nem értékel, "épp úgy" õt egy igen közeli rokona? Örömmel mondom, két ember helyzetazonossága ritkán szervezetszerûség. Szervezetszerûség itt az, ha állapotodat, állagodat, közérzetedet stb. ez - hogy a másik emberrel mi van - meghatározza.
15. Ismétlem: a legborzalmasabb természeti katasztrófa sem a te szervezetszerûséged. Annak a guatemalai parasztnak a szervezetszerûsége, például, aki lénye mélyébõl fakadó ok-nál fogva (brr-kifejezés!) nem költözött el onnét, ahová iszapláva zúdult aztán, stb.
16. Az, hogy szervezetszerûségek része vagy, nem erkölcsi kategória; hiánya sem az együttérzés hiánya. Az együttérzés, a mások sorsa láttán érzett szenvedés, a segíteni akarás, a segítés ugyanúgy nem szervezetszerûség az itt "vett" értelemben, mint maga a párttagság, politikai hovatartozás, merészebbet ne is mondjak. Tényszerûségükben, íme, vita tárgyai is.
17. Tehát a szervezetszerûség több is, kevesebb is az "evidencia-történetnél" (a felis-mert, bizonyosságos nem-lehet-másképpnál). Szervezetszerûség például, hogy valamikor mégis el kell menned ("Bécs"), ott aztán hamarosan ûrbe kerülsz, kényszercselekvéseket vállalsz, mert nem bírod az ûrt, s átlagosságokkal - még csodákkal, azokkal se, ld. Artaud - nem tudod lekötni magad. Szervezetszerûség a belebonyolódás (adott esetben, szintén nem mindig), de nem az, hogy valamiben nyakig, menthetetlenül etc. benne vagy. Tehát valami módon testi-lelki szervezetszerûségedbõl fakad az, amit létezésed szervezetszerûségének nevezhetsz. (Lásd a korábbi meghatározást, utalunk arra itt.)
18. Szervezetszerûség, hogy míg ezt másolod, gépeled, madarad a trikódra kapaszkodva ül. Ha gépekre szökkenve iszonyú baleset érné, szervezetszerûséged lenne az. Mert nem bírsz - emez írás helyett itt - leülni madaraddal ott. Csak úgy. Nem, neked tevékenykedned kell. Jó, hát madarad szervezetszerûsége - nyilván! ebbe nem mehetsz bele, nem megyek bele - nyilván az, hogy rajtad (rajtam) lóg. És tevékenykedik. (Vedlik s tollászkodik.) De pl. állatok szervezetszerûségei itt ugyanúgy nem adják tárgyunk részét, mint önmagukban az emberi szervezetek. (Államközösségek, pártok s más effélék. Ezeknek megvan a maguk szaktudománya, ezekkel kapcsolatban érzületek élnek etc.)
19. Érdekes (bizarr?) kérdés, ez utóbbiakkal kapcsolatos érzületek: szervezetszerûségek-e? Gyanítom, már igen. Az érzület változtathatatlan. Nem "konyhára…" van, nem "szeszély" stb. De ebben nem vagyok biztos.
20. Szervezetszerûségemet nem ismerte az a kedves, mégis újdonat barátom és mûvésztársam, aki elképzelhetetlennek tartotta, hogy én valahol heti két órában irodalmat adok majd elõ! Zavaromban, a perc hangulatának engedve, iránta érzett nagy rokonszenvembõl stb. mondtam igent. Egy óra múlva már tempózni kezdtem, hogyan közöljem vele: "Nem!" De mikor ezt egy ezt mélyen értõ "közelim" megtette (õk kerültek össze telefonon, e közelim s újdonat barátom), a lebonyolódást nem nevezhetem szervezetszerûségnek. Mert csupán szervezés volt. Szervezetszerûség itt az, hogy - ismételnem se kellene - én képtelen vagyok akár az adott tanintézet melletti csemegeboltba elmenni is, egyáltalán, kiesett a szervezetszerûsé-gembõl, hogy pl. délután nyitva tartó antikváriumokba etc. járjak. Ellenben szervezetszerû-ségbõl fakad, ha nem szervezek meg délelõtt valami szükséges hazahozást (szódát, kávét, régebben bort), és leszaladok "érte" délután. Más szervezetszerûség kérdése, hogy veszek-e hazafelé tartva ilyenkor cigarettát. Rendes reggeli programom (kézirat le- és feladása, csarnoki vásárlás etc.) bonyolítása közben cigarettát semmiképp sem vennék. Mert nekem a cigaretta már semmit sem jelent. (Vad dohányos lettem évekre, de bármikor abbahagyhattam; mert nem jelentett a szervezetemnek semmit. A szervezetszerûségemnek jelentett! Pl. nem ittam, magányos voltam - Londonban pl. -, korán ébredtem, iszonyú szobám volt, hajnali négy, mit tegyek, szívtam az akkor még "jól" magammal vihetett Piros Szimpit. Reggel nyolcra másfél doboz elment! Aztán egész nap semmi. Életszervezetszerûségi igény volt ez a dohányzás. Mit is akartam mondani…?)
21. Nem szervezetszerûség, bár szervezetem kívánalma pár pohár után, hogy mértéktelenné "fajul" egy-egy nap a borivásom. Szervezetszerûség az, hogy a) valami magányt le kell küzdeni, b) valamit tenni kell, c) valamit jobb a bor társaságában látni, kevésbé ijesztõ etc.
22. A szervezetszerûség egy "takaros" határesete: ismét egy felbukkanó ismerõs. Összebarátkoztok. Életszervezetszerûségetek, minél jobban megismeritek egymást, annál inkább távolít benneteket egymástól. Nem részletezhetem, mert nem vág ide. Idevág azonban ez: belsõ kényszerszervezetszerûséged okán e barátod dolga "ellenében" döntesz, mert valaki más mellett állsz ki. (Igazad van-e? Ez esetben talán nincs is. De annyira meggyengült az em-lített jó baráttal-ismerõssel kapcsolatos szervezetszerûséged, hogy… vesszen az egész. Itt nem érv, persze, hogy mások, akik vele szervezetileg kapcsolatban vannak (munka, elígérkezettség, összetartozás) mellette kell hogy kiálljanak. Ez nem tartozik tárgyunkhoz. Szervezetszerû volt ez a "távolodás" a részedrõl, mert igazságkeresés volt. Ugyanis barátod sem tágított valaki mellõl, akivel neked támadt összeütközésed. - Mégis határeset ez, mert túl szimmetrikus, túlságosan (bármily finom) ütésváltás jellege van.
23. Egy ostoba vicc: a leghívebb szervezetszerûségem az lenne, ha nem mondanék többé semmit. De nincs "többé". S ez az: sose is volt!
24. "Tényleg, mit is kellene szervezetszerûségemnek elvárnia, mit lenne szabad? Mennyi törõdést, lelkes reagálást, rákérdezést etc.? Törõdök én annyit másokkal etc.? Nem mentség, bár szervezetszerûség része, hogy: "Oldalak sok tízezrét fordítottam… mindig másokkal bajlódtam." "Mindig" - az sosincs. De ez az aforizmák világa. A szervezetszerûség itt olyan ajnározást, körülpárnázást etc. várna (tételezne fel), hogy minimum - túlzás. Így meg: minimum-alatti.
25. Egy cáfolat: igaz-e, hogy fontosnak azt tarthatom csak, amit el is mondhatok? Ezt látszólag még írólétem szervezetszerûsége sem igazolja. Ennek ellenére: ami velem plusz az élettel volt (így írtam fel; ez, nyilvánvaló, szervezetszerûség), az egy látens mûvel volt. Nem magánszemélyekkel közlök valamit.
26. Egy rémség: madaraim azért (is) voltak, mert így támadt másoknak mindenképp elmondható dolgom (eseménysorom sokasága). Az, hogy egy jó barátnak, egy így megszokott (bevezetett stb.) személynek elbeszélek valamit, és még ha a "megkönnyebbülés, megváltó-dás" szándékával, a "másképp nem bírom" etc. modusának jegyében teszem is, nem szerve-zetszerûség; az már inkább, hogy ilyesmire kész, kénytelen stb. vagyok. Nem szervezetszerû-ség azonban, hogy nem lehet nyakra-fõre mindent megírni; hova is vezetne az! (Nem tréfásan mondom. S amikor a túlbuzgó mûcenzúrázást fájlalom, sosem az olyan "húzások" ellen tilta-koznék, melyeket - na ja! - jogosnak érzek az illetõ részérõl; érzékenységében érzi sértve magát etc. Húzza ki azt, de ne rontson bele könyvem egészébe, más szerkezetszerûségébe.
27. Madaraimról/madarainkról itt: még: nagyon keveseket érdekelnek, de még keve-sebbeket a velük kapcsolatos szervezetszerûségek. (Bár ezt kicsit visszavonom. Nem is egé-szen igaz.) Nehezebb kérdés olyan dolgok megírása, fõleg túl tömören, még inkább egy könyv -"erejéig", melyekrõl én magam sejtem, hogy: a) nem érdekelnének másokat b) ha úgy írnám meg, hogy érdeklõdést keltsek, már nem azt írnám meg, amit megírni magam érdekes-nek tartok.
28. Sportélményeket, kirándulásokat, lóversenyjátékokat, azt, hogy benned mi milyen érzületet keltett (vagy elégített) ki, nem szervezetszerûséggel nem lehet elmondani, hanem mindközönségesen.
29. Szervezetszerûség - nem egyenlõ ez azzal, hogy "csak úgy mindközönségesen". Azzal se, hogy: nagyon titkos, nagyon ritka, nagyon fontos dolog. Sem a titkosságnak, sem a ritkaságnak, sem a fontosságnak etc. nincs az itt taglalt szervezetszerûségfogalomhoz semmi köze.
30. Szervezetszerûség, nagyon is, bár nehezen "közvetíthetõ": ha (Musil!) feltételezzük, hogy két, életre-halálra fontos dolog van az életemben, a) madaraim, b) medvéim és más ily létezõk… akik például a madarakkal, élõk és holtak neveivel, a nap mint nap idehaza ját-szott, számomra minden sporteseménynél érdekesebb 2 Bajnoki Liga szereplõi… nos, hogy madaraim mégis meghalnak, nekem hiányoznak; ám medvéim stb. kire maradnak? Múzeumban porosodnak-porladnak? Valaki vigyáz rájuk halálunk (halálom, majd feleségem halála vagy fordítva) után? Elégetni õket, velünk? Nem; és röhej is a technikai része. Sorsukra hagyni õket? Jó, hát nem foglalkozom mindõjükkel minden nap (röhej lenne, ismétlem, az is, beteges), de elemien itt vannak köröttem, vagy egy szekrénykében… nagyon fontosak. Ez életem egyik szervezetszerûsége, s egy ilyennek a megoldhatatlansága. - Ám hagyom, ez külön "kis könyv" lenne, s errõl már volt szó.
31. "Dömi" Fõmedvém az egyikük. S hogy "Bécs": és pótcselekvés: és egy végveszélyes helyzet: "Dömi, segíts, Dömikém, ne hagyd"… mikor a lila-fehér dresszes zsoké lova, nagy outsider, ám én épp ezért igencsak megraktam, muszájból már, lemaradozni látszott. S visszajött e ló, nyert, és nem pótcselekvés volt a környék - szép környék! - kertvendéglõinek végigjárása. S Dömi "salingeresen-képzeletben" velem volt.
32. Mondható-e eleve, hogy az "emlék, emlékezés" - nem szervezetszerûség? Csak valami másnak a részeként lehet az. Attól, hogy velem összefügg, még nem!
33. Hiába, hogy elsõ madaramat, Szpérót csillag (a Sarkcsillag) "képében" látom, ez nem szervezetszerûség. Az viszont az volt, hogy míg élt, képtelen voltam elutazni mellõle. Most az nem szervezetszerûség, hogy nem repülök, vagy hogy a Sarkcsillagtól jó szerencsét várok stb. - De szervezetszerûség volt 1999-ben Dublin. Annyira nem kellett már, hogy passzivitásomban külvárosokban sétáltam, egy pub vendége se voltam, s én, aki szeptember-ben elkezdem hordani sapkám (ld. a múltkor, Beszélõ, az 1994-es belfasti állomás-fotófülkés önarcképeimet), szépen áztattam magam a szitáló esõben; majd csak eláll; netán: az egész út egy sapkafeltevésre se kell; meg hogy bennem is eláll, véget ér a repülhetnék. Véget is ért.
34. A tévé programjainak nem érzem semmi szervezetszerûségét. De annak igen, ahogy mást nem nézek meg, német focimûsorokat se: "Engem ne untassanak…" Holott nehéz mit csinálnom idehaza is, ha nem dolgozom, ha nem olvasok valami laza kis irodalmat.
35. Pilinszky a francia fogolyról írja, hogy bár egy falat kenyéren meglett volna (nem pontosan idézem), most már a szívét követeli (a költõét). Röviden: a madarakkal lettünk mi így. Mindenemet nekik! (S mégis mennyiszer kitörtem e szervezetszerûségbõl. A jövõ, mint-ha az lenne még az - ha igaz! -, amire vigyázni lehetne… kellene.)
36. Persze, minden "szabadrabság". De ha dolgozom, akkor van meg a szabadságom. (Rémes…) Ha iszom, ha cigarettázom (elmondtam!), nincs meg. Csakhogy: ez mind vajon nincs benne a szervezetszerûség paklijában?
37. És ahogy a szervezetszerûség - vicc lenne! - nem erkölcsi kategória, nem érdem, nem szerencse, elõ se nagyon idézhetõ, így: a legfõbb jó? A szervezetszerûség sérül, ha vélt szabadságunkból a szabadrabságból adódó rabság lesz? Nem volt ez, ismétlem, abban a pak-liban, amely már ennyi-meg-ennyi lap, mihelyt élünk? Így akartam volna kezdeni ezt eredetileg, cikkem: se családomról, se munkatársaimról, se közvetlen közeliekrõl, se a világ embereirõl konkrétan - semmit: Csak ezt: szervezetszerûség voltam, mikor szüleim nyilván azt mondták, szülessenek meg. Feltehetõ.
38. Hol aggódom szervezetszerûen, hogyan telnek a következõ hetek, hol nem. Hol szervezetszerûségemmel való visszaélésnek nevezem (képtelen badarság), hogy mert mindig itthon vagyok, hát elérhetõ is vagyok. Vagy hazudozni kell, mentegetõzni. Nagyon szeretném, ha szervezetszerûvé válna, hogy - bár jártam! - nem járok már elõadni etc.
39. Szervezetszerûségem volt az is, hogy a "Dömi által megsegített ló" futása elõtt is elbujdokoltam a fogadóirodából, aztán egy újdonat fölfedezett vendéglõ pultjánál ittam egy 1/8 bort (bécsi mérték), majd a nyertes cetli kiváltása elõtt és után is. Szervezetszerûség volt viszont az is, hogy mélységesen helytelenítem a nagy kockázatot, amit e lóval - s addig! - vállaltam. Három hónapig éltem a magam szervezetszerûségét: életemben ritkán dolgoztam ennyit, mint épp az idén, s a nagy hõség beálltának napján kezdtem. Mihelyt közelgett a bécsi utacska, már minden "fejre állt". Ideges lettem etc. Szervezetszerûség volt a nagy meló; kény-szerszervezetszerûség a bódult pohárfenékre-nézés (ama ló után, de máskor is)? Ha ilyen "kényszer…"-kategóriát is bevezetünk, értelmét veszti ez itt. - De ugye, kérdezek közbe, képtelenség lett volna formai rendszerré tenni ezt az írást? Viszont ennek az írásnak a szerve-zetszerûsége sem érdekel az írás "belvilágában". Csak innét: hogy írom ezt… hogy valahol ez talán kell… ez szervezetszerû.
40. Szervezetszerûség, hogy kialakítom egy bizonyos állapotom. Ez nem "elit", ez nem "önzés", nem "luxus". Mert például az elképzelhetetlenül intenzív munkával hozom magam valamily-állagúra. S ezzel az állaggal-állapottal nem fér össze szinte semmi.
41. Nem érzékelem szervezetszerûségnek, hogy "bizonyos körök" és "bizonyos jelle-gek". (Hogyan s mint értékelnek. Egyrészt nem is tudom. Másfelõl: olyannyira a fogalmilag elmagyarázhatatlanban - bár fogalmiakban is! - mozgok, hogy önmagam cáfolataként, létcáfolatként várhatnám csak el a szépet-jót-közelséget.
42. Már rossz szervezetszerûségbe torkollhat az elégedetlenkedésed: "Jaj, ki a fene ol-vassa ezt… meg ezt… meg azt…" S hogy ez, Füst Milán mondaná így, kicsit így, mekkora baj. Miféle "jó" származnék belõle, ha részletesen ismernék minden sóhajodat. Ragadd karon az illetõt, mint Szép Ernõ, mondj egy világos-szépet, egy homálylót neki… írj mindig így. Ha szervezetszerûségedbõl ez adódhat, nagy áldás. De nem fejedre. A dolognak. S a dologért vagy író. Szép nyelvi fordulat: a dolog… munkát is jelent.

Alcím nélkül a jegyzetlapok (II.) - és: Bef.
43. Ki ismer "mindent". Nem is dolga. Például a hatvanas évek második felében, a hetvene-sekben, a nyolcvanasokban, szinte 1991-ig fogalmam sem volt a pop-rockról, aztán nagyon beletaláltam magam, ma ismét érdektelen, lesújt általában, vagy szervezetszerûségnek nem nevezhetõ hangulatokba ringat csak olcsón… vagy ha nem olcsón, hát Scarlatti, Vivaldi, Mozart "is jó", nem igaz?
44. Olcsó vicc, hogy magánbeszélgetni se nagyon szeretek (ld. korábban: ha nagyon messze lehet menni ilyesmiben!), erre valaki: "Mert akkor csak 1 részben vagy magad!" Egyébként bizonyos humorról, a humor 90 százalékáról: amit valaki nem tud vagy nem akar megoldani, elhumorizálja. De ezt másutt írtam. A közönség partner ebben (neki).
45. Szervezetszerûség-e a felejtés? Ha az emlékezés nem eleve az. "Valahogy bedarálódnak" a dolgok, így válnak tapasztalataiddá? Szervezetszerûség-e, ahogyan/amilyennek mások látnak, tapasztalnak téged? Belõlük indul, az õ szempontjaik a meghatározók. Nem vagy része a dolognak, bár rád vonatkozik. S de furcsa ezt épp beszélgetõtársaknak mondani! Hiszen nekik van alkalmuk a legtöbbet tévedni felõlem.
46. Persze, önkényesnek látszhat, de jogos (?) szervezetszerûség: egy intenzíven eltöltött délutánt követõen hogyan jövök hozzá, hogy valakivel épségben, annak rendjén be-szélgetnem kelljen (pl. telefonon)? Hogy jövök hozzá hamis szervezetszerûségeim kialakulásához: nehéz cipõmben vonszolódva járok, eleve unom É-Ny-D-K égtájait… súlyos a táskám… s esküszöm, egy kortyot se ittam, gondok se gyötörnek. (Kényszerbajok, gondolhatja az illetõ.) Vagy a szemembe mondja. És "sajnálja, hogy ennyire nem segít" senki rajtam. Egy ember beszél így, aki nyilván olvasott pedig Kafkát!
47. Nem szervezetszerûségek a mûvészi sorozatok, novellafüzérek. Szervezetszerûség legföljebb az, hogy valami elengedhetetlen fontos indíttatásomból szerkesztõdött össze egy nevemet viselõ képzõdmény. - Aránytalan a produkció és a reflexió. Már nem hiszem, hogy a "szereplés" segít. Na és, csak tovább produkálom magam. Csak nincs szervezetszerûsége a közvetlen megértésnek. Jó rákérdezésnek etc. Ld. Arthur király mondája, Parsifal. - Készséggel járok felemás zoknikban. - "Ha felszáll veled a gép, nem felejted el szeretteidet, csak evidenssé válik az új közeg." Ez egy szervezetszerûség-féle. - Lélekölõ lehet a túl sok munka, a munkanélküliség ugyanígy. De a személyes átélés, önmagában, még az sem az. - Szervezetszerûség volt a tabáni madársírhely. Köveit a takarítók sok év múlva szétdobálták, nem baj. Az se baj, hogy már szinte sosem járok oda. Szervezetszerûség, hogy életemet 25 éven át meghatározták, el is döntötték. Ostoba, alkalmi vicc: "S így állok fenn…" De ld. a humorról.
48. Igazi szervezetszerûségem az, írtam fel, hogy "legyen szó arról, amirõl szó van, de nem rólam, ne is a világról". Vagy túl sok viszont a beszéd, vagy túl gyötrõ a némaság… ilyenkor az érintkezés szakadékába zuhansz. Nem szervezetszerûen. Megismétli-e így tulaj-donságaimat az életem? Hogy a szervezetszerûséget erõltetném? Bár tudok a szabadrabságról?
49. A látens pestis nem az, hogy pestis fenyeget. Hanem hogy örökké valami fenyeget. (De ez az olcsó, népszerû "…törvényei", "kiskátéja" etc. könyvek szelleme.) S mégis.
50. A világ szerkezetszerûségei: önmagukban lehetnek vonzóak neked, idegenkedhetsz tõlük, elismerheted hasznukat szervezetszerûségeidben, de ugyanúgy nem szervezetszerûségek (együttesükben sem, az általuk terjesztett világérzetben-érzületben, semmiben), ahogy ezt már lényegesebb összefüggésekrõl is elmondtuk.
51. Valaki hajnali híreket hallgat. Zavar vele. Befejezi. Te: "Jó, most megyek, zavar-lak téged én." Ez legalább élõ adás, a hírek nem. Hiába azok. Nem azok.
52. Tartunk-e valahol szervezetszerûséggel, ha egy "fontos" munkát befejeztünk? Van-e kiürülés, vagy csak a halál? Mily szervezetszerûséged, hogy belátod, mások ritmusa, kapacitása más? Szervezetszerûsége-e a világnak, hogy te magad készséggel elismered: "Jó, én tudom, akinek három gyereke van, iskolába járnak, bicikli kell… nézik a mûsorokat, hallgatják a zenét… akinek állása van - nekem 32. éve nincs! -, mást ért küzdelmen, mint én… persze, mi a küzdelem, s mi végre? A fennmaradásért? A pluszokért?" - ez a részedrõl nem jele semmi tökéletességnek, igaz, nem is csupán álca. Semmi.
53. De attól még nem mondható, hogy ami nem szükségszerûség, az semmi. Hát ami szervezetszerûség? Az mindjárt valami? (Ahogy láttuk…)
54. Szervezetszerûségbe találok bele, egyszerre "rendszerben" vagyok, "visszajöttem a meccsbe", ha a híreken, megszokásokon stb. túl valami váratlan élmény ér, különös sorsról hallok, tájat látok etc.? Engem az ilyesmi többnyire jól érint megihlet, elindít. - Miért nem szervezetszerûen (értõn) kérdik, amit a hátad mögött? amit követelõen szinte?
55. Szakmai üdvöd lehet-e szervezetszerûség? Van-e szakmai üdv?
56. Szervezetszerûség-e, hogy annyi mindent "kellene" megbeszélni? Utal-e ez, feltételezõleg, valamire, meglétére
57. Egy régi idézet: "Fáradhatatlannak lenni a legfárasztóbb!" Ez nagy szervezetszerûség. Gondolunk bele!
58. Van-e rangsora a szervezetszerûségeknek? Tény, hogy szervezetük, szervezõdésük, szerkezetük, együttesük nincs. De mi a fontosabb, melyik szervezetszerûség? Vagy ez kerekasztal? A kör négyszögesítése (csak félig vicc!) foglalkoztat. S így: A kör négyszögesítése: a még kerekebb kerekasztal!
59. Ahogy a glóriából (képzeljük 1. sz. rajznak) négyszög lesz, 2. sz. rajz, a glória megtestesül. A 3. sz. rajzon csak a négyszög van.
60. Van-e olyan szervezetszerûség, mely imperatív, meghagyó, óhajtó, felszólító, latolgató? "Ne vágyjak erre-meg-arra!" Ez adódik, de önmagában nem ilyesmi. - Még a felejtésrõl: kedves filmemben, Ilyen hosszú távollét, az emlékezetét vesztett clochard-t megkérdik: "Mi lesz, ha egyszer rászakad magára a töménytelen emlék?" Az õ szervezetszerûségének paklijában benne van: 1. ez, 2. hogy jót akar, de nem tud szeretteire emlékezni, akik hiába küzdenek "érte", 3. hogy talán tényleg rászakad az a sok…
61. Szervezetszerûségen kívüli-e, túli-e az elalvás?
62. Elviselhetetlenül hosszú a legtöbb nap. Tagolásuk szervezetszerûség-e Vagy csak munka, igyekezet, észnél-lét etc.?
63. Szüszifosz, ha jól írom, görgeti a kb. kör alakú, gömb alakú, tojás alakú követ. "Négyszögesülnél!" Ezt mondhatja, mert akkor vége egy szervezetszerûségnek. A kockatömb nem hengerítésre való. Talán nem követelnék tõle.
64. Szervezetszerûségnek tartják az ilyen szellemeskedéseket. Holott a humor, az aforizma, az ilyesmi - mint az elõbb - igen sovány pótszer a szervezetszerûség helyett.
65. A szervezetszerûségnek nincs stíluskérdése.
66. Mégis szervezetszerûnek érzem, ahogy a tavalyi évemet, 63 voltam, a 63-as villamos évének neveztem, az ideit, 64. életévemet a sakk évének. Erre azt mondhatja valaki: ez nem szervezetszerûség. Mert senki nem törõdik veled annyira, barátom, Szüszifoszom. Tehát, kérdem én, a szervezetszerûség már-már vallási-megváltói-kérdés? Akkor "jön el" csak, ha szervesen várják? Igen, vagy legalább… a szervezetszerûség, mint ez itt már megvolt, szervezetünk, organizmusunk kérdése is ("ki mily orgán, úgy is orgál"), szerves. Ám független attól, várják-e (a vallás kiesik), felismerik-e (a tudás kiesik)… a szervezetszerûség, bár nem evidencia, evidencializmus része. Hiányzik törvényszerûségébõl amannak esetlegessége, esetleges-ségébõl amannak törvényszerûje. De, hadd mondjuk meg, senki még negatívan sem mondhatta meg, mi a szervezetszerûség. Egy ilyen dologról beszéltünk hát ennyit. Melyrõl még az iméntiek sem mondhatók. (Hogy ne lenne mondható róla semmi.)

*****************************

Remélem, Q. E. D., hogy sem a szervezetszerûség nem különb, mint az, ami nem az.
Az itt elõjövõrõl pedig ("Ez az! Ez nem az!"): amit némely humorról mondtunk. (Magunkról mondjuk most. Csak hogyan lehetne ennyire összességben szembenézni?/!)
Csak/és: hol vagyunk már azoktól a klasszikus idõktõl is, melyeknek szervezetszerûségeirõl és nem-efféléjeirõl egyaránt (s különbségtevés nélkül) elmondhatta T. S. Eliot, akinek Szép Ernõ szeg-vég idõn kortársa volt: "…egyáltalán nem így képzeltem el"? Ma erre az ösztönös válasz, általában: mit. S nem veszi észre az így kérdezõ, hogy épp ezzel - már meg is adta a szomorú választ. Ki tudja ma még, mit nem így képzelt el?
Akkor tehát még mindig kapaszkodhat az érzület, a gondolat - nem, semmi öncsalás! - a szervezetszerûségbe. Már abba, amelyikrõl itt próbáltunk valamit.
S majdnem így kezdtem: "Rég voltam dolgozatírással így zavarban." Hanem inkább befejeznem kell ekképp: "Dolgozat befejezésével nem voltam rég ily…"
Jó, inkább ne fejezõdjék be.
Az lesz akkor ez; ekkor: dolgozatommal a magam szervezetszerûsége. (S hogy személyes viszonyban tenni valamit: talán mégse a szabadrabság, a tréfarabság, a látens pestis.) Valami létezõnek a példázása valami nem létezõvel. Vagy…
Ugye, hogy inkább fordítva?

2002 augusztusában-szeptemberében