A Percurso/Útvonal címû kiállítás katalógusában olvasható az alábbi részlet:
„José és Nuno Mateus egyedi, humorral átszõtt, állhatatos munkamódszerrel olyan épületeket hoznak létre, melyek alapvetõen eltérnek a Siza képviselte építészeti irányzattól. Rendszerezettségük, a kivitelezéssel szemben támasztott igényességük, a szakmához való odaadó viszonyuk és az a vállalt, becsületes erõfeszítés, ahogyan helyet keresnek és találnak maguknak a mai portugál építészetben, olyan kultúra örököseinek sorába emeli õket, mely szenvedélyes kapcsolatban áll az építészettel és az építészet lehetõségeivel."
(Manuel Graça Dias: A última década do século XX. In: Arquitectura Portuguesa Contemporânea 1991-2001)

Zombor Gábor
Képzelt séták portugál házakban

1. séta - a mozdulat statikája
Murtal. Rosa-ház. Mintha egy elhajított tárgy megállás elõtti pillanata utolsó, lassú mozdulatainak fixációja lenne. Tereppel rokonított tömegstruktúra, leheletfinom mozdulatokkal, melyek megadták már magukat a természet fékezõ erejének. A formák tompa irányaikkal hozzákoptak az enyhe lejtõhöz.
A Tengerészeti Múzeum két idõben elkülönülõ réteg rajzolata. A vetületek közötti átmenet jól érzékelhetõ. Mellette haladva az ortogonális nézetek szögletessége helyett folyamatosan változó perspektívában teljesedik ki.
Romeirao. Befogadó ház. Megfelelõ mozdulatot keresve rejti magába a látvány maradandóságát, õrzi környezete formáját. Lopakodó módjára követi a domborulatot.
Vérellátó Központ, Porto. Metszékében rendezett, tömegében nyújtózkodó, helykeresõ épület.

2. séta - a kettõsség geometriája
Belépek a Ben Duell-apartman halljába. Érzem az enyhe szögben metszõdõ irányok hatását. A régi és új határaként született torzulás eredménye finom terelés, tessékelés. Az eltérõ geometriák mentén új tér születik. Olyan tér, amely mintha mindig ott lapult volna két szög között egy finom mozdulatra várva, mely elõhívja, életre kelti. Sehonnaisága magával hozza sajátos térmetszékeit, térzöngéit, melyek az enteriõr alapvetõ kötõelemeivé válnak.
Már a Melindes-háznál járok. A kerített ház feszes, geometrizált külseje befelé oldódó, öblösödõ terekben folytatódik. Az örvény befelé húz. A keletkezõ mellékterek az otthon zegzugai. Megszelídített helyek.
És itt a „Reális Valóság". Két tengely metszéke, mint az álom és az ébrenlét határa. A furcsa súrlódásból származó ide-oda tartozás kettõs tereket teremt. A meghatározhatatlanság egységesít.
A Pereira-ház általánosít. A zárt és nyitott, a feszülõ és öblösödõ, a terülõ és magasodó kifejtéséhez nincs szükség koordináták furfangos forgatására. Tisztán, egyértelmûen összetett.

3. séta - a ház folyamata
A Tal Projecto Mérnöki Irodában úgy érzem, a tér levágott szelete a mienk. Végességében végtelenség lakozik. Ha mindez csak a tér részlete, milyen végtelen távlata lehet összességének. Szabadnak érzem magam.
Aroeirában bármerre megyek, azt látom, a ház folyamat. Változó tárgy. Nincs se kezdete, se vége. Állapotai vannak. Létezésének jele állandó változása. Ennek a változásnak alapja az organikus rend, melyben megszületni és létezni azonos kategóriák. Konstruktív rendje, változatlansága, tisztázottsága halálát okozná.

Szeretettel köszöntök mindenkit. Jó sétálgatást.