Egy bíbor éjszakára
vigyél át
a seholsincs világba.
Hol a nagymama kése,
hogy fölhasítsam
fejünk tetején
a koponyánkat,
hogy hátrahagyva
mázsás súlyú bőrünket
kicsusszanjunk
a seholsincs világba
a bíbor éjszakába?
Hol a nagymama ollója,
hogy körülvágjam
összefonódó testünket,
mint gyerekkoromban
a kifestőkönyvben
a papírfigurákat,
hogy csak egy éjszakára
ne gondolj senki másra
a seholsincs világban?
Jaj folyik a véred!
Hol a nagymama kötszeres
ládája,
hogy bekötözzem sebeidet,
megcsonkított testedet,
lemetszett lábaidat
és kezeidet?