Vámos György
"Mit ér a szó most?"
Rádiómûsorok Sztálin haláláról


A címet Aczél Tamás versébõl idéztük, Sztálint siratta ezekkel a szavakkal. Kétségtelenül világtörténelmi jelentõségû esemény volt fél évszázaddal ezelõtt a Szovjetunió vezérének halála. A politikai elemzõk tudták, a többiek érezték, hogy változás következik. „Senki sem vár népfelkelést, nyíltan talán nem fog történni semmi, de áramlat fut végig"1 - tudósított a londoni rádió a Szabad Európa Rádió rádiófigyelõ szolgálatának napi jelentése szerint. Suta megfogalmazásából ítélve talán nem szó szerint így hangzott el, de a nyugati sajtókörök véleményét jól tükrözi.
A magyar lakosság egy része megrettent, félt a bizonytalanságtól; mások titokban fellélegeztek. Sztálin halála megszámlálhatatlan visszaemlékezés szerint a nagypolitika mellett az egyéni életekben is fordulatot hozott. Ilja Ehrenburg regénye nevet is adott a következõ néhány évnek: Olvadás.
1953 eleje tetõzése és egyidejûleg mélypontja volt a magyarországi sztálinizmusnak. Se elõtte, se utána annyi embert nem ért represszió, 40 ezren voltak rendõri õrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer fõt, két és fél ezer (!) családot kitelepítettek, kitiltottak Budapestrõl; 1950-1953 között egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkezõ változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embert érintett.2
A rettenet hátterében több, széles körben ismert anekdota is keletkezett ezekben a napokban. Emlékezõk körében szóba kerül, hogy a Magyar Nemzet címsorába (vagy csak nyomdai levonatába), mások emléke szerint a Népszavába sajtóhiba került. A „mély megrendüléssel" kifejezés helyett „mély megrendeléssel" szavak, s emiatt az ÁVH azonnal el is vitte a felelõst. A nyomdahiba valóban megjelent a Népszava 1953. március 6-ai számában, „az egész magyar nép mély megrendeléssel értesült" Sztálin betegségérõl, de ekkor hivatalosan az újságolvasó még nem értesülhetett Sztálin haláláról, noha a diktátor már halott volt. Az esetrõl, ugyan pontatlanul, de hírt adott egy nem hivatalos forrás is, az egykori Szabad Európa Rádiónál készített Item.3
Az említett dokumentumban szerepel a következõ budapesti történet: „A Marx téri Volga espressóban (volt Berlini téri King cukrászda) letartóztatták a közelmúltban Szabó Kálmán ismert budapesti slágerszerzõt, Sztálin halála alkalmából tett gyalázkodó megjegyzése miatt. Szabó Kálmán és testvére, Szabó Géza, az ismert Szabó fivérek a Volga espressóban játszanak. A »nemzeti gyász« miatt elrendelt zenetilalom után Szabó Kálmán a gyéren látogatott helyiségben odaszólt az egyik asztalnál ülõ barátjához: »Nem jössz torra?« »Milyen torra?« - kérdezte az illetõ. »Hát megdöglött a disznó!« - válaszolta Szabó. A következõ pillanatban két fiatalember felkelt a szomszédos asztal mellõl, igazolták magukat, és letartóztatták a zeneszerzõt. Fivérét, Szabó Gézát másnap elbocsátották állásából. Szabó Kálmánnak az eset óta nyoma veszett." Ez a történet is azt igazolja, hogy az ÁVH, a Sztálin halálát követõ idõben, inspekciót tartott a nyilvános helyeken.
A régi rádiósok is felemlegetnek (dokumentumok híján ma már bizonyíthatatlan) érdekességeket. A zenei mûsor elõzetes tervezetében állítólag szerepelt két zeneszám, amelyeket - szövegük miatt - az utolsó pillanatban kiemeltek. („Meghalt a cselszövõ…", illetve „…csináltatok néki diófa koporsót…"). Lehet, hogy így volt, lehet, hogy legenda. Ugyancsak a SZER egyik informátorától származik néhány kegyeletsértõ letartóztatásának a híre. A Váci úti Csavargyárban, az Elektromos Mûveknél voltak ilyen esetek. Egy kockázatos vicc ezekbõl a napokból: „Sztálin csak tetszhalott. Hogy-hogy? Mert mindenkinek tetszik, hogy meghalt."
A sok jelentés, közlemény, részvéttávirat, cikk és szónoklat mindegyikében elõfordul azonos alakzat, tetszetõs szólam: a párt, a nép „még szorosabban" tömörül vezetõi köré. A kép - a folyamatos tömörödés - azt volt hivatott jelezni, hogy a nép nem most kezd felzárkózni: a tömörülés folyamatos, korábban is sokan és gyakran emlegették, s noha az ellenség gyakorta beférkõzött a sorokba (errõl most hallgatni illik), ezután még szorosabb, még egységesebb lesz a falanx. Amirõl eddig is azt állították persze, hogy hézagmentes. A „Gazda" (a szovjet vezetõk így nevezték egymás között Sztálint) halála hirtelen megosztotta a csúcson lévõket. A szakadások rémképe gyors, bár átmenetinek bizonyult kompromisszumokra késztette a sztálini csapatot, és a propagandában az egység illúziójával bûvészkedett.
A következõ történelmi pillanatkép a korszak légkörét, hangulatát különleges és a kortársak számára emlékezetes napok, a Sztálin halála körüli események felidézésével próbálja érzékeltetni.

1953. március 4., szerda
Sztálin megbetegedésérõl a magyar közember 13.00 órakor a Kossuth rádióból értesülhetett. A TASSZ közleménye szerint - ezt ismertette a magyar rádió is - Sztálin másodikán éjszaka agyvérzést kapott. Roj Medvegyev Hruscsovról szóló könyvében az olvasható, hogy a végzetes agyvérzés március 1-jén következett be. „A lakosztályába Sztálin sohasem hívott vendégeket, itt páncélozott ajtók mögött, teljes magányosságban élt. A hálószobájába csak egy öreg takarítónõ léphetett be. Az õrségnek és a személyzetnek egy pult gombjainak nyomogatásával adott utasításokat. Az egyik gomb megnyomásakor a személyzet szobájában kigyulladt a »Teát készíteni« jelzés, egy másik adta a »Kérem a teát« jelet, egy harmadik a »Leszedni az edényt« parancsot. A teát az ajtóban automatikusan kinyíló polcokon keresztül adták be. Március l-jén a személyzet megkapta a szokásos jelzést: »Teát készíteni«. De a »Kérem a teát« parancs nagy sokára sem futott be. A szolgálatot teljesítõ csekisták megkérték a takarítónõt, hogy nézzen be Sztálinhoz. Õ látta meg, hogy Sztálin az ebédlõ padlóján fekszik. Az õrség felfektette a pamlagra a kis ebédlõben. Lélegzett, de nem tért magához. Kuncevóba hívták Malenkovot, Beriját, Bulganyint és Hruscsovot. Csak az õ beérkezésük után hívatták az orvosokat, akik agyvérzést, jobboldali bénulást és a beszédkészség elvesztését állapították meg. Sztálin állapota súlyos és gyakorlatilag reménytelen volt."4
Hegedûs András, aki akkor az MDP Politikai Bizottságának tagja és az állami gazdaságok minisztere volt, a pártközpontban olvasta a hivatalos értesítést Sztálin megbetegedésérõl: „Tudtuk, hogy a hatalmon lévõ pártokban a vezetõk betegsége titkos ügy, és ezért erõs gyanú élt bennünk, hogy Sztálin agyvérzésének a bejelentése tulajdonképpen Sztálin halálát jelenti." Gennagyij Kolomencev, aki a szovjet vezetõ közvetlen személyzetének tagja volt, ötven évvel késõbbi visszaemlékezésében részben megerõsíti Hegedûs feltételezését. Állítása szerint Sztálin már akkor halott volt, amikor másodikán délelõtt Orlov, az õrség parancsnoka rátalált. A következõ napokban kiadott orvosi jelentéseknek csak idõhúzás volt a célja.5 Alátámasztja ezt a változatot A. L. Mjasznyikov akadémikus is, aki tagja volt annak az orvosi bizottságnak, amely a Sztálin egészségi állapotáról szóló jelentéseket, végül a halotti bizonyítványt kiadta. Mjasznyikovnak - állítólag - Malenkov adta értésére, hogy a hatalmi posztok elosztásához, illetve betöltéséhez, s nem utolsósorban a közvélemény felkészítéséhez idõre van szüksége. A negyedikén közreadott hivatalos közleményben az áll, hogy Sztálin agyvérzést kapott, megbénult, öntudatlan, az érverése percenként 120, a maximális vérnyomása 220, a minimális 120. Hõmérséklete 38 fok, és légzészavara miatt állandó oxigénhiányban szenved. Agymûködése rosszabbodott. Tizenkét orvosprofesszor kezeli, akik belgyógyászati beavatkozással próbálják az agyvérzést megszüntetni. A kezelés módja: oxigén belélegeztetése mellett kámforkészítmények, koffein, strofantin és glükóz adagolása. A vérbõség csökkentésére piócákat(!) tettek a betegre, az ilyenkor szükségszerûen fellépõ gyulladás ellen pedig a korszak csodakészítményét, a penicillint vetették be.
A müncheni Szabad Európa Rádió munkatársait legalább annyira meglepte a hír, mint a magyar hallgatókat. Az amerikaiak által fenntartott intézményben 1951 óta külön részleg feladata volt a magyar nyelvû rádiómûsorok rendszeres figyelése. A korabeli technikai adottságok között, a világeseményeket ismertetõ hírügynökségi jelentések mellett, a budapesti rádió volt a szerkesztõk hazai tudakozódásának leggyorsabban elérhetõ forrása. A magyarországi híreket lehallgató és a fontosabbnak tartottakat gépirat formájában a szerkesztõk elé terjesztõ részleg vezetõje Béry László volt, aki a háború alatt Budapesten némi rádiós tapasztalatra is szert tett.6 A szerkesztõknek jártak ugyan a magyar újságok, de azoknak kevés hasznát vették. Egyrészt a napilapokhoz is csak három-négy napos késéssel jutottak hozzá, másrészt a hazai témaválasztás (a munkaverseny-beszámolók, felajánlások, békeharc-jelenetek, „elõremutató" bírálatok egymáshoz megtévesztésig hasonló sorozata) kevéssé volt alkalmas a valódi helyzet áttekintésére. A két budapesti rádiófolyam se sokat segített.
A Sztálin megbetegedésérõl szóló hír annyira váratlanul érte a rádiófigyelõket, hogy a közleményt egy órakor pontatlanul írták le, az eleje lemaradt. Csak az este hétórai ismétlésnél javítottak, attól kezdve pontos a szöveg, talán, mert addigra magnóra vették, többen is meghallgatták. A SZER magyar szerkesztõsége ezek szerint a budapesti rádióból tudta meg a hírt, noha a TASSZ, a hivatalos (egyetlen) szovjet hírügynökség már reggel jelentette. A belgrádi rádió magyar adásának kommentátora aznap délután (negyed háromkor) el is mondta, hogy Sztálin betegségét a moszkvai rádió külföldi adásai hajnalban, 5.30-kor közölték, tehát abban az idõben, amikor az oroszok még aludtak.7 Így a külföld hamarabb szerzett tudomást róla, mint az orosz nép. Totalitárius államról van szó, folytatta a jugoszláv rádiós, egy központi tekintély halála nem maradhat következmények nélkül. Logikus tehát, hogy Sztálin halála után bizonyos hézag következik be a Szovjetunióban. Nem lehetetlen hatalmi harc sem, ha kiélezõdik az ellentét egyes személyek vagy csoportok között.
Este nyolckor a Kossuth rádió szóról szóra megismételte a délutáni jelentést. Elõtte az Esti Hangos Újság, a mai Esti Krónika egyik õse hangzott el. A nyári idõben este nyolckor, ezekben a kora tavaszi napokban még a téli mûsorrend szerint hétkor kezdõdõ mindennapi adásban a hírek, a hazai és külföldi eseményekkel kapcsolatos írások mellett (ezeket színészek olvasták fel) zenei betétek, szatírák és csasztuskák is voltak.8 Március negyedikén a mûsor illusztrációkkal színesített beszámolót adott szovjet mûvészek magyarországi hangversenyeirõl, majd elhangzott Az épülõ kommunizmus országából címû, Moszkvában készülõ sorozat keretében a „nagy bolsevik tenger" ismertetése. „A Volga-Don-csatorna az orosz nép nagy álma. Errõl álmodott Nagy Péter, de elgondolásai csak álmok maradtak. De jöttek a kommunizmus által acélossá edzett emberek, és megvalósították azt, ami valaha vakmerõségnek, megvalósíthatatlannak látszott."9 A hazai jelentések a következõk voltak: harc a tavaszi mezõgazdasági munkák elvégzéséért, a Rákosi Mátyás Mûvek dolgozói Csepelen a terv gyõzelméért csatlakoztak Sztálinváros felszabadulási felajánlásához.10 A füzesabonyi gépállomás igazgatója jelentette, hogy valamennyi gépet február 15-ig, száz százalékra (így!) kijavították, egy másik gépállomás párttitkára és tanácselnöke örömében táviratot küldött, merthogy 143 mázsa tavaszi búzát határidõ elõtt elvetettek. A külföldi hírek élén Bulgária török alóli felszabadulásának 75. évfordulója szerepelt. A többi kevésbé volt lényeges, talán az említésre méltó, hogy a francia miniszterelnök nem enged kifutni egy hajót a kommunista Kínának szánt rakománnyal.
Az Amerika Hangja esti hírmagyarázatában arról beszélt, hogy megindultak a találgatások: esetleg tisztogatás vagy polgárháború lehet. A meg nem nevezett források szerint az 51 éves Malenkovnak11 van legtöbb esélye az utódlásra, mert Berija12 kilátásai január óta az orvosper miatt romlottak.13 Amerikai szenátorok, képviselõk véleményére is hivatkoztak: egy ideig személycserékre és a politika megváltozására lehet számítani. Állítólag szerdára virradó éjjel Moszkvába hívták Walter Ulbricht14 pártelnököt, aki a miniszterelnök elsõ helyettese is. Források szerint oda várják a többi csatlós ország vezetõit is.
Londonból este fél kilenckor jelentkezett magyar adás. A hallgató innen megtudhatta, hogy Visinszkij15 szovjet külügyminiszter, aki az ENSZ-delegációt vezette, az elõzetes programtól eltérõen nem vett részt egy délutáni tárgyaláson, és hogy Churchill16 felkereste a szovjet nagykövetet. Sztálinnal kapcsolatban egyelõre a BBC is találgatott: nyilván halálosan beteg, mondta a jegyzetíró, s most szerte a világon feszülten várják a híreket. Angol orvosok a moszkvai közlésekre alapozva azt valószínûsítik, hogy Sztálin még 48 óráig él. A Pravda és a többi lap késõi megjelenése arra enged következtetni, hogy visszavonták az elõzõ kiadásokat. A magyar és a keletnémet hírszolgálat feltûnõen késõn adta hírül a jelentést. Hatalmi vetélkedés várható, és az akár valamelyik csatlós országban is kezdõdhet, hiszen az összes vezetõt Sztálin nevezte ki, vagy õ egyezett bele a kinevezésükbe. Ez viszont nem jelenti azt, hogy Berija, Molotov17 és Malenkov is megbízik bennük.
Este Moszkva sem mondott újat. Kilenckor magyarul ismertették azt a közleményt, amit elmondtak már Budapesten is többször, csak más fordításban. A továbbiakban a nõk egyenjogúságának példáival, szovjet gépgyárak termelési eredményeivel és hasonló „izgalmakkal" szólították a készülék mellé a hallgatókat.
Amerika Hangja 22.30-kor mindennap Európából is jelentkezett.18 „Azt mondják, a hivatalos jelentés már a halál eshetõségére készít elõ. A magyar nép irtózattal gondol Sztálinra. Eddig mindig megbocsátott az ellenségeinek is, de ma csak a szenvedésekre gondol, amiket Sztálin okozott neki."
Egy óra múlva Belgrád mondott híreket, ezek között az egyetlen említésre méltó az, hogy a jugoszláv külügyi államtitkárság tiltakozott a magyar követségen a magyar határõrök 167 januári határsértése miatt. Hasonló jegyzékeket a felek elég gyakran nyújtottak át egymásnak.
A Kossuth se mondott újdonságot. Este tízkor és éjfélkor újra megismételték a már többször leadott közleményt. Következett a mûsorzárás.

1953. március 5., csütörtök
Sztálin a hivatalos verzió szerint másnap, 1953. március 5-én, késõ este (a Szabad Nép pénteki különkiadásában olvasható közlemény szerint: 21.50-kor) halt meg. A magyar rádióban és a reggeli lapokban ennek tehát csütörtökön még nincs nyoma. A Kossuth rádió hajnalban ugyanúgy jelentkezett be, mint máskor, 5.30-kor mindössze annyit mondtak, hogy újabb jelentés nem érkezett. Tudósítottak azonban az esti sztálinvárosi békegyûlésrõl, ahol a kor szokásának megfelelõen hosszasan skandálták: „Éljen Sztálin! Éljen a nagy Sztálin!" Mintha még nem vették volna teljesen komolyan a híreket: a párt központi lapjának vezércikke a gépállomások feladatairól szól. A Szabad Nép is beszámol az elõzõ esti gyûlésrõl: sok százan voltak a moziban, mégis csendes volt a terem. A rádióból már hallották a hírt. A városi párttitkár „kifejezte azt a forró reményt, hogy Sztálin elvtárs nem hosszú idõre kapcsolódik ki a munkából".
A rádió délben is csak variálta a semmit: Sztálin állapota súlyos maradt. Rákosi Mátyás táviratot küldött Moszkvába, azt a nap folyamán többször is felolvasták: „Legyenek meggyõzõdve az elvtársak, hogy a Sztálin elvtárs megbetegedése okozta súlyos megpróbáltatás napjaiban mi még szorosabbra zárjuk pártunk és dolgozó népünk sorait." Este hétkor elhagyták a Hangos Újság nevû mindennapi programot (annak ellenére, hogy a mûsorismertetés fél hét után még kínálta), s megismételték a déli (akkor is semmitmondó) jelentést. Ezek után, hogy ne legyen monoton a mûsor, mielõtt pihentetésül Liszt szimfonikus költeményét leforgatták volna, sorban felolvasták Rákosi táviratát, majd a kínai párt nevében megnyilatkozó Mao Ce-tung, a lengyel Boleszlaw Bierut pártelnök, a csehszlovák kommunisták vezére, Klement Gottwald, a bulgár Vlko Cservenkov fõtitkár és Albániából Enver Hodzsa nagyjából azonos szövegû sürgönyét. A nyugatiak közül Jacques Duclos francia pártfõtitkár és Benoit Frachon szakszervezeti vezetõ, valamint Palmiro Togliatti következett. A Szabad Nép és a Népszava elsõ oldalon ugyanezeket a sürgönyöket pontosan ugyanolyan sorrendben közölte.
A rádióban a mûsorváltozás ettõl kezdve folyamatos volt, és ez így történt a következõ héten is. Este nyolckor rövid jelentést adtak Sztálin állapotának rosszabbodásáról (hátsófali infarktus), megismételték Rákosi táviratát, majd következett egy jegyzet: dolgozó népünk még szorosabban tömörül… A kiadott mûsortól eltérõen Csajkovszkij Anyeginje helyett a Picque Dame címû operája ment. A mûsorváltozást már reggel bejelentették a mûsorismertetésben. A Petõfi rádióban délután volt egy versösszeállítás: A világ költõi a kommunista pártról. Nyikolaj Tyihonov, Majakovszkij, Kuczka Péter, Aragon egy-egy mûvét, továbbá román, kínai verseket mondott Bodor Tibor, Gönczöl János, Ilosvay Katalin, Lukács Margit és Major Tamás.
Amerika Hangja Eisenhower elnök elõzõ napi nyilatkozatát hozta: a moszkvai személycsere dacára a szabad világnak a béke mellett kell kitartania. Az új amerikai elnök (két hónapja iktatták be) a hír szerint Eden angol külügyminiszterrel megbeszélte a Sztálin betegségével kapcsolatban felmerülõ problémákat. Elmondták: a szerkesztõség úgy értesült, hogy az USA vezetõ orvosai az eddigi jelentések alapján megállapították, hogy Sztálin már két napja halott. Végezetül, hasonlóan az elõzõ napi kommentárhoz, ismét a csatlós országok vezetõinek bizonytalan helyzetére mutattak rá: „Ha Malenkov mosolyog rájuk, szabad-e visszamosolyogni, vagy elfogadhatják-e Berija ebédmeghívását?"
Az angolok mûsorában Sztálin betegsége a második helyre szorult, mivel a hírnek fejleménye nem volt, viszont akadt más szenzáció: aznap Dániában landolt gépével egy lengyel pilóta. Kivonatosan ismertették a moszkvai jelentést, a táviratokat is (nem kommunista országokból is érkeztek rokonszenv-nyilvánítások). Londonban arra számítanak, mondta a hírmagyarázó, hogy az utódlás nem fog olyan harcokkal járni, mint Lenin halála után. Három utódjelöltet is megneveztek: Molotovot (bár õ már 64 éves), Malenkovot és Beriját. Kérdéses marad, hogy Mao Ce-tung az utódot elfogadja-e majd maga fölött. Amerika Hangja aznapi szerkesztõje a Franc Tirreur címû lapra hivatkozva ugyancsak azon tûnõdött, hogy vajon parírozni fog-e Moszkva új urának a kínai pártvezetõ?
A második nap úgy telt el, hogy az emberek lényegében már tudták, hogy Sztálinnak vége, holott még nem közölték velük.

1953. március 6., péntek
A bejelentésre a Magyar Rádióban csak péntek reggel fél hétkor került sor, noha ötkor elkezdõdött a „reggeli zenés mûsor a munkába induló dolgozóknak" (aki nem volt dolgozó, és nem indult munkába, annak nyilván nem járt zenés mûsor). A Kossuthot és a Petõfit összekapcsolták, ettõl kezdve félóránként ismételték a szovjet párt közleményét: „Eltávozott korunk legnagyobb embere … utolsót dobbant a lángeszû bölcs szíve…" Közben csak az elõre megszerkesztett zenei összeállítás ment: népdalok és mozgalmi kórusmûvek között néhány szimfonikus mû. A divatos orosz szerzõk (Hacsaturján, Csajkovszkij, Szolovjev-Szedoj), valamint az Alekszandrov-kórus és a Pjatnyickij-együttes mellett albán dal az alkotmányról, szlovák népdal, kínai nóta a világ népeinek együttérzésérõl, egy román kórus dala a békéért, koreai vegyeskar elõadása Mao vezérrõl, illetve békeharcos francia, spanyol számok. A magyarok impozáns névsorában Kadosa, Grabócz, Ránki, Vaszy, Farkas, Kerekes, Tardos neve bukkant fel gyakran. A reggeli mûsor aznapi szerkesztõje - fél évszázad távolából - a részletekre már nem emlékezik pontosan. Arra azonban igen, hogy a rádió egyik vezetõje hajnalban (borotválatlanul) megjelent a stúdióban, s hogy mindegyikük igyekezett nagyon gyászos képet vágni.
Tíz órára hír érkezett a temetésre alakult bizottságról. Ez fontos, mert a „liturgiája" jelzi a hatalmi viszonyokat. A szovjet vezetõk temetése az ortodox hagyomány és a politikai rítusok sajátos szövedéke. Az idõsebbek emlékeztek Lenin temetésére, akkor is alakult bizottság, azt Sztálin vezette. A mostani bizottság, melynek elnöke Hruscsov, a moszkvai városi titkár, eldönti, ki és mikor áll díszõrséget a ravatal mellett, ki viszi a koporsót, s ki mond beszédet.
Valamikor a nap folyamán ülésezett a Magyar Dolgozók Pártjának titkársága. Az ülésen háromtagú bizottságot választottak a teendõk megszervezésére.19 A bizottság tagjai: Rákosi, Gerõ és Nagy Imre. Délben a moszkvai rádió magyar mûsora is a gyászhírt mondta, csak más fordításban. Amikor a budapesti rádió kora délután hangfelvételrõl megismételte a Szabad Nép nekrológját, a szalag lelassult, újraindították. Aznap az elsõ szabályos mûsorszám 15.15-kor a szerb nyelvû adás volt.20 A továbbiakban is csak komolyzenét sugároztak, és egy felhívást a magyar néphez, ismert frázisokkal. 16.45-kor a Kossuth és Petõfi a DISZ lapjából, a Szabad Ifjúságból idéz: „Az egész magyar ifjúság könnyes szemmel, de acélos akarattal állja körül a nagy Sztálin ravatalát." A cikk Sztálin 1924 januárjában, Lenin temetésén elmondott, s a generalisszimusz utolsó éveiben gyakran idézett beszéd parafrázisa: „Esküszünk néked, drága Sztálin elvtárs…"
A középületekre elõször vörös lobogókat tûztek ki, hamarosan megjelentek mellettük a frissen beszerzett fekete zászlók is.
Estére a rádióban megszólal a „nép". A budapesti Sztálin-szobornál egy 19-es vöröskatona küszködik a könnyeivel. A magyar vezetõk délután részvétlátogatást tettek a szovjet nagykövetségen. Nemzeti gyászt rendeltek el Magyarországon is, a temetésig nem játszanak a színházak és a mozik. Vasárnapra összehívták az Országgyûlést.
Amerika Hangja meglepetéssel szolgált: megszólalt az egykori orosz Ideiglenes Kormány 1917 óta New Yorkban élõ s a politikától távol sodródott elnöke, Kerenszkij. Kijelentette, hogy az orosz nép többsége reméli, Sztálin halála a kommunista terror végét jelenti.21 Az adás keretében ismertették Sztálin életrajzát.
London riportszerû, tárgyilagos beszámolójából kiderült, hogy megteltek a moszkvai templomok. A ravatalhoz 3 km hosszú sorban állnak az emberek. Auriol francia államfõ megemlékezett az antifasiszta szövetségesrõl.22 A kommentárban a temetési bizottság összetételébõl próbálnak következtetni. Õk említik elõször Hruscsov nevét, aki a jóslás szerint a harmadik ember lesz a szovjet hierarchiában.23 (A SZER rádiófigyelõje számára a név annyira semmitmondó és ismeretlen volt, hogy „Hrustyovot" írt.)
Amerika Hangja európai mûsora 22.30-kor friss hírként, a moszkvai rádióra hivatkozva közli az új szovjet vezérkar névsorát. Miniszterelnök Malenkov, helyettesek: Berija belügyminiszter, Molotov külügyminiszter, Bulganyin hadügyminiszter és Kaganovics. Az elnöki tanács elnöke Vorosilov. A felsorolásban Hruscsov neve és beosztása nem szerepel.

1953. március 7., szombat
A Kossuth rádió reggel fél hatkor szó szerint ismertette az SZKP KB és a szovjet minisztertanács együttes ülésének terjedelmes, a nyugati rádiók által kivonatosan már elõzõ este ismertetett határozatát. A hierarchikus részletezés azt sugallja, hogy nem nagyon fontos a pártapparátus. A hosszú felsorolásban a 11. pont, a gépipari minisztérium, a villamos erõmûvek minisztériuma, a tervbizottság és a szakszervezet után. Hat alpontja közül az ötödik rendelkezik arról, hogy Hruscsovot fel kell menteni moszkvai elsõ titkári tisztsége alól, hogy csak a KB-ban végezzen munkát. Ebbõl nem tûnik ki, hogy hamarosan õ lesz az elsõ a (nem egészen) egyenlõk között.
A SZER rádiófigyelõjének immár elege van: „Tombol a Sztálin-téboly" - írja a szerkesztõség vezetõinek. „A budapesti rádió egész napi mûsora teljesen Sztálin jegyében zajlik le. Még a zeneszámok is csak róla szólnak."
A moszkvai rádió aznap azt jelentette, hogy „az egész világ szeme a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokára tekint, ahol felravatalozva fekszik Sztálin". Délben a Kossuth rádió elmondta, hogy a temetés 9-én, hétfõn, délelõtt tíz órakor kezdõdik, és akkor öt perces általános munkaszünet lesz egész Magyarországon.
A lapokban megjelent a szovjet fõnökség elhatározása: a hatalmas szarkofágot, amelyben Sztálin holtteste nyugszik, a Lenin Mauzóleumban helyezik el. Ebben a határozatban szó van egy monumentális építmény, panteon tervérõl is, amit a Vörös téren és a Kreml falában eltemetett kiválóságok emlékére kell emelni. Ez az ötlet a késõbbiekben többé nem került elõ. Bejelentették, hogy a rádió közvetíti az Országgyûlés vasárnapi ülését, majd másnap a Városligetben, a nemrég felavatott szobor lábazatánál, a temetés napján délután négykor szervezõdõ gyûlést is, ahol a kijelölt szónok Gerõ Ernõ.
A Kossuth rádió este hatkor leveleket ismertetett. Döbbenet, gyász, könnyek és munkafelajánlások. Makó fekete zászlódíszbe öltözött. Részleteket olvastak fel megnevezett és ismeretlen szerzõk (állítólag) frissen érkezett írásaiból. Az egyik levél tintáját elmosta a könny. A felolvasást lassú zene festette alá. Este hétkor Gábor Miklós beszélt, („Sztálint temetjük!"), aki Sztálin alakját vitte színpadra. (A mûvész néhány nappal késõbb vehette át a Kossuth-díjat.)

1953. március 7., szombat este
Moszkvából a magyar nyelvû esti mûsorban már legendákat hallani. Új erõre kapott, folytatódott a mítoszgyártás. Ilyenek jelentek meg: Sztálin elvtárs tíz vagy húsz évvel ezelõtt a gyárban, faluban stb. járt, kézfogása, meleg szavai azóta is, iránymutatók. A Dinamo gyár a húszas években például még csak néhány villanymotort gyártott, mára az ország egyik leghatalmasabb vállalata - mondta az egyik munkás. Budapest mûsora sem más: „A Sztálin elvtárs iránti hála kimagasló munka-hõstettre ösztönözte a tatabányai 12-es akna dolgozóit. Az akna párttitkára közölte a dolgozókkal, hogy a 46-os gépesített fejtést olyan nyomás érte, ami miatt a termelõmunkát le kell állítani, sõt, a több, mint egymillió forint értékû gépi berendezést a pusztulás veszélye fenyegeti. A mûszak harminc kommunista bányásza Sztálin elvtárs nevével rohambrigáddá alakult, és éjjel kettõig dolgoztak a veszélyes munkahelyen. Már csak hason csúszva lehetett bemenni, de szétszerelték és kimentették a rázócsúszda teknõit."
Az Amerika Hangja este nyolckor Malenkovot mint utódot mutatta be. A megoldás csak látszólagos, mondta a hang, a harc csak most indul meg a hatalomért, és talán hónapok múlva dõl el.
London szerint a hatalom megint egy kis csoport kezébe került. Az elmúlt években Sztálint mitológiával vették körül, és a külföldi elnyomottak tényleg tisztelettel tekintettek rá. Akik az elnyomása alatt sínylõdtek, azok tudják, ki volt õ, mi volt az õ uralma. A munkásrovatban így fogalmaztak: „Sztálin halála nem a gyász, hanem a felszabadulás reményének érzését ébresztette a magyar dolgozókban."

1953. március 8., vasárnap
Már a reggeli hírekben bejelentették, hogy másnap 13 órától forgalomkorlátozás lesz a Városliget környékén. A villamosok csak a Keleti pályaudvarig közlekednek. A tavaszi szántás-vetés viszont nem szünetelhet, sõt most éppen a gyászra hivatkozva jelentették, hogy a mezõkön éjjel is dübörögnek a traktorok. A Kossuth rádió délelõtti mûsorán a Szabad Nép napi vezércikke után a szorgalmas hallgató Leninrõl és Sztálinról szóló dalokat kapott, majd az egyik irodalmi összeállításban külföldi, a másikban hazai költõk írásait olvasták fel. Utóbbiak között Illés Béla, Kónya Lajos, Nagy Sándor (a Sztálin-díjas), Illyés Gyula, Hámos György, Varga Domokos, Kuczka Péter és Nemes György szerepelt. A versek egy része a már megemlítettek közül való, nyomtatásban is megjelent. A délutáni Kincses Kalendáriumban (ez egy szimpla rigmusokkal, csasztuskákkal tûzdelt, kezdetleges felkészültségûnek elképzelt parasztoknak szóló, keretjátékkal elõadott mûsor volt) a paraszt siratta a nagy vezért.
Az országgyûlési közvetítés az elõzetes terveknek megfelelõen, meglehetõs unalomban zajlott le. Az Országgyûlésnek az ötvenes évek elején vajmi kevés jelentõsége volt, a képviselõket reprezentatív képletek alapján válogatták ki: hány munkás, paraszt, mérnök, tanár, nõ és idõs vagy fiatal személy alkossa. A koalíciós idõszakból mindössze a parlamentarizmus látszata, illúziója maradt meg, aminek szükségességét a nemzetközi szervezetekben való jelenlét miatt is fenntartották. Nagy Imre mondta el az ünnepélyes szónoklatot. Mondanivalóként mindössze annyi hámozható ki: legyen meghittebb és még szorosabb a szovjet-magyar barátság! (A dolog jelentõségéhez egy pici adalék: a Társadalmi Szemle, az MDP tudományos folyóirata márciusi számát teljes egészében újranyomták, a Sztálin halálával kapcsolatos, fontosnak tartott jelentésekkel és dokumentumokkal. Nagy Imre beszéde nincs ezek között.) A továbbiakban a szónok javaslatot terjesztett elõ: törvényben örökítse meg a magyar Országgyûlés Sztálin emlékét. Korábban hasonló emléket Rákóczi Ferenc kapott, hamvainak hazahozatala alkalmából 1906-ban, majd Ferenc József (1917-ben), késõbb Széchenyi (1925), Kossuth (1927), Szent István (1938) és Károlyi Mihály (1945) érdemeit rögzítette törvény.24 Az 1953. évi I. törvény sincs a Társadalmi Szemlében, pedig az elég hosszú életûnek bizonyult, hiszen csak 1989. május 11-ei ülésén helyezte hatályon kívül az Országgyûlés.
A közvetítés miatt a mindennapi idõjárás- és vízállásjelentés elmaradt. A Kossuth rádió esti hírei között (19.00 órakor) elmondták, hogy a Minisztertanács elrendelte: a temetés idõpontjában, az ötperces hétfõ délelõtti munkaszünet elsõ három percében zúgjanak a gyárak szirénái, a mozdonyok sípjai, a hajók kürtjei. Fél kilenctõl A Feledhetetlen 1919 címû rádiódrámát sugározták. Rendezte: Major Tamás. Ezekben a napokban a Nemzeti Színház is ezt a darabot játszotta, és a változatosság kedvéért a fõvárosi mozik mûsorát a belõle készített film vezette: egyidejûleg hat nagy moziban volt mûsoron.
A Petõfin megmaradt a reggeli unitárius félóra és az evangélikus istentisztelet közvetítése. Utána kiderült: „Minden út a kommunizmushoz vezet". Versfüzér következett, ezzel a címmel. Felolvasták Méray Tibor Szabad Népben megjelent tárca-novelláját, amelybõl kiderült, hogy Sztálinnak akkora hatása volt, hogy amikor elment már a Vörös térrõl, még ott maradt a szelleme. Könnyebbségül a hallgatók Emil Gilelsz zongorajátékát kapták, remélhetõleg a mûvész kvalitása és nem Sztálin-díja indította a szerkesztõt, amikor mûsorra tûzte.
A nap folyamán Farkas Mihály honvédelmi miniszter a másnapi temetés idõpontjára díszsortüzet rendelt el, 24 lövegbõl 20 össztûz-lövését. A parancs a napilapokban került a nyilvánosság elé, a Hadtörténeti Levéltár õrzi.25
A szovjet fennhatóság alatt mûködõ Szabad Jugoszláv Rádióállomás „jugoszláv hazafiak" nevében közölt egy röpiratot: még határozottabban és bátrabban harcolnak a Tito-Rankovic-klikk fasiszta uralma, az imperialista rabszolgaság ellen.27
Amerika Hangja Európából: A törpék uralma következik. Sztálinból akkora bálványt csináltak, hogy utódai csak törpék lehetnek. A többiek hajlandók-e meghajolni a törpe Malenkov elõtt? Mao eltûri-e, hogy a törpe Malenkov parancsoljon neki?!

1953. március 9., hétfõ, a temetés napja
A Kossuth és a Petõfi rádió valamennyi adótornyát összekapcsolták. 8.30-tól gyászindulók és kantáták hallatszottak. Tíz óra elõtt egy egészen új, a rádiófigyelõ számára ismeretlen hang (vagyis Gábor Miklós) olvassa be a szöveget: Sztálint temetjük. A szovjet himnusz, a magyar himnusz és az Internacionálé után a következõ hangzott el: „Sztálin ügye él! A sztálini korszak gyermekei gyõzedelmesen menetelnek, pártunk útmutatását követve, soha meg nem inogva… Ahol gyermek, acél, búza, terv születik, ott ragyog mindenütt Sztálin neve."
Folyamatosan fordították a Vörös téren beszélõ orosz bemondó szövegét, valamint Malenkov, Molotov és Berija beszédét. A legközelebbi híradásban, délután háromkor már azt jelentették: eltemették. Nemsokára megkezdõdött a nap fõ budapesti eseménye, a nagygyûlés. „Nem így akartuk felavatni a szobrot és a teret" - mondta bevezetõben a közvetítés riportere, Molnár Aurél (hiszen, mint folytatta, áprilisra várták Sztálint, hogy saját szobrát Budapesten személyesen avassa fel). „Százezrek állnak mozdulatlanul vörös és fekete zászlókkal… az élõ tömeg visszafojtott lélegzete mögött hallani lehet az ércszobor szíve dobbanását."
Pongrácz Kálmán, a Fõvárosi Tanács elnöke nyitotta meg a gyûlést, Gerõ Ernõ volt a fõ szónok. Mint a szertartáshoz illett, felsorolta az ismert tételeket: Sztálin páratlan szervezõ, lángeszû teoretikus, minden idõk legnagyobb hadvezére. Erõs, összekovácsolt pártot hagyott hátra, hatalmas államot, világot átfogó békemozgalmat. „Magyar népünk szeretõ édesatyját, legnagyobb jótevõjét, bölcs tanítóját gyászolja." Innen a szónoklat csupa felkiáltójeles óhajtó és parancsoló mondat. Gerõ néhány további fordulattal addig jutott, hogy a honvédelem és az államvédelem erõsítése mellett a munkaversenyt hozta szóba, majd felhívott mindenkit, hogy még szorosabban tömörüljön a párt és Rákosi köré. A kötelezõ ováció után Muszka Imre vasesztergályos kapott szót. Muszka 200 százalékos teljesítményével egyike az elsõ sztahanovistáknak, és 1949-ben tagja volt a Sztálin 70. születésnapjára utazó delegációnak, amely egy egész vonatszerelvényt megtöltõ ajándéktömeget kísért Moszkvába. „Nem volt nála szeretõbb édesapánk… Nem volt jobb barátja nála a mi magyar népünknek. Olyan õ, mintha magyar ember volna. Nem volt nála szeretõbb édesapánk." - mondta Muszka. Sztálinváros küldötte is szót kapott, majd Gerõ, Révai, Nagy Imre és Hidas István (a Titkárság tagjai) megkoszorúzta a szobrot.
A szónokok egymásutánja is korabeli szertartásrend szerint alakult. A Fõvárosi Tanács elnökének szerepe nyilvánvaló: õ a helyszín „házigazdája", s minden egyéb körülmény mellett Sztálin Budapest díszpolgára is volt.28 Gerõ a párt második embere, s mivel Rákosi délelõtt Moszkvában részt vett a temetésen, a legmagasabb rangú kommunista volt a szónok. Az is világos, hogy Sztálinváros küldötte miért volt a szereplõk között: az új vasmû és a köré épülõ város a hazai sztálinizmus legnagyobb szimbóluma volt. Muszka Imre pedig a korszakra oly jellemzõ, és valójában a kötelezõ termelési normák minden határon túli megemelésére, azaz a munkások vég nélküli kizsigerelésére szolgáló sztahanovista munkaversenyt képviselte.
A nagygyûlés végén, a koszorúzás kezdetén megindult a tömeg, oszlani szeretett volna. A botrányos jelenetekrõl szintén egy korabeli „Item" tudósított. „Az emberek egymásra torlódtak, egymást taposták, a tumultusban veszekedni, lökdösõdni kezdtek. Gyerekek és nõk sikoltoztak, férfiak kiabáltak, már senki nem figyelte a koszorúzókat. Leírhatatlan káosz keletkezett. A rendõrség vezetõit állítólag még aznap este berendelték a pártközpontba, ahol azzal védekeztek, hogy a tömegbõl elõállítottak néhány hisztériát keltõ »ellenséges« elemet." (Az „Item" teljes szövege a dokumentum-összeállításban - a szerk.)29
A temetés estéjén, nyolckor a Kossuth rádióban szóról szóra közvetítették Malenkov, Molotov és Berija beszédét, eredeti orosz hangbejátszásokkal.
Amerika Hangja késõ este arról tájékoztatott, hogy letartóztattak 270 keletnémet bányászt, mert nem írtak alá egy részvéttáviratot. Hírei között, Dulles sajtóértekezlete után, szokatlan megoldással azt említette, ami nem történt: Mao Ce-tung nem vett részt a temetésen, s részvéttáviratában mintegy feltételként szerepel, hogy Sztálin politikáját folytassák. Megjegyzi: Kínát minden temetési beszédben említették. A másik „negatív" hír, hogy elmaradt Rákosi születésnapjának megünneplése!30 „Tavaly dínomdánom, idén gyász, jövõre talán már nem is él, ha eléri a tisztogatás." - így a hírmagyarázó.
London ismét a csatlós vezetõket gyötrõ félelemrõl és aggodalomról beszélt. „A Sztálin halála óta elhangzott megnyilatkozásokban félre nem érthetõen megjelent a bizonytalanság. A birodalom fenntartását a szovjet fegyveres erõtõl várják. Akadhatnak kommunisták, akik önálló útra akarnak térni. Lehet, hogy nemzeti érzésû kommunisták felteszik a kérdést: mit tegyenek, hogy országuk helyzetét javítsák. Szeretnék a magyar nép támogatását megnyerni. Senki sem vár népfelkelést, nyíltan talán nem fog történi semmi. De áramlat fut végig. Óvakodni kell, hogy meg ne merevedjen a szovjet magatartás, de a lehetõségeket ki kell használni. A kommunista vezetõk riadtan követelik az éberséget. A szabad világ is éberen figyel."

1953. március 10., kedd
A gyász(os) sorozat nem zárult le a temetéssel. Nincs könyörület a hazai hallgatók és a külföldi rádiófigyelõk számára. A siratók a budapesti rádióban újra meg újra rázendítenek. Ezen a délelõttön az asszonyrovatban, a nap folyamán a gyermekmûsorban, két irodalmi összeállításban, a termelési híradóban és egy „ tudományos" elõadás keretében. A köztes idõben orosz zenészek muzsikája szólt. A Petõfi ebben a közegben itt-ott menedék. Magyar zenét is sugárzott, a rádióújság szerint már sportnegyedóra is volt aznap, és csak egy elõadás Grúziáról (Sztálin szülõhelye). A hírek közt a fontosabbak közé tartozott, hogy Mao Ce-tung tollából cikk jelent meg a moszkvai Pravdában. A legnagyobb barátság címû írást azonnal átvette a Szabad Nép, s a Kossuthon este nyolckor felolvasták.
London aznapi érdekességként emelte ki, hogy Jugoszlávia a Nyugattól megkapta az elsõ lökhajtásos repülõgépeket. Andrew Martin Gerõ beszédét kommentálta: nem volt igazi gyászbeszéd, mondta, mert a közepén hirtelen átcsapott Rákosi dicséretébe. (Tényszerûen ez nem áll, a beszéd végén egyszer fordult ilyen elõ, az pedig nem volt több a kötelezõnél - a szerk.) Azt is megjegyezte, jogosan, hogy miközben Gerõ az éberség fokozásáról szólt, Piros László tette le a koszorút Péter Gábor helyett, mert az ÁVH fõnökét, aki a hazai „éberség-felelõs" volt, eltüntették, börtönben van.

A következõ napok
Magyar szempontból a hét további napjainak rádiómûsorát a közelgõ nemzeti ünnep miatt érdemes követni. Vajon lehet-e kimászni a gyászkút mélyébõl, az orosz-szovjet dömpingbõl legalább annyira, hogy a nemzeti érzület hangot kapjon? Megjelenik-e a magyar tematika? Szerdán még nem. Akár Úttörõ Híradó, akár Tíz perc külpolitika a mûsor címe, legalább egy megemlékezés volt benne Sztálinról, de nyoma sincsen '48-nak. Sztálinról szóltak Ilja Ehrenburg és Mihail Solohov írásai. Másik díszcsomagolást kaptak a már közölt versek, amelyekhez néhány újabb társult.
Amerika Hangja szerdán, március 11-én Stevenson volt (és jövendõ) demokrata elnökjelölt vélekedését idézi: tévedés volna arra számítani, hogy Sztálin halálával enyhül a hidegháború. Más amerikai politikusok azt gondolják, hogy Malenkov nem lett a Szovjetunió urává. Ahhoz másra van szükség: ezt a pozíciót csak gyilkosságokkal és erõszakkal lehet megszerezni.
A BBC igen kemény, midõn a két nappal korábbi nagygyûlésre utal. „A gyászoló magyar kommunisták belegázoltak a magyar nép érzelmeibe. Sztálin nem a magyar függetlenséget akarta. Gerõ éberséget kíván, de „lehet-e még éberebb a rendszer, amely már kiirtotta az ÁVO vezetõjét, amelynek éppen az volt a feladata, hogy az éberséget biztosítsa?"
Csütörtökön a Petõfi rádióban, azon belül is a gyerekeknek szánt mûsorban tûnik fel 1848 emléke. Elhangzik Petõfi Nemzeti dala is, csak oroszul. A Kossuth még megismétli Darvas Józsefnek az Írószövetségben elmondott gyászbeszédét, a Néphadsereg híradója Farkas Mihály (honvédelmi miniszter) felhívásával kezdõdik, és az esti program a Borisz Godunov címû opera. Pénteken ismét Sztálinról szól a rádió, a profik mellett egy vájár is elmondja, hogy úgy dolgozik, ahogyan Sztálin tanította. A kisdobosok helyett Ványa, az ezred fia kapott helyet, egy két évvel korábban bemutatott rádiójátékot ismételtek meg.
Ezen a héten két további nevezetes halott volt: Szergej Prokofjev, aki nem kapott mûsort, pedig a visszaemlékezõk szerint a zenészek tervezték. Klement Gottwald a moszkvai temetésen fázott meg, róla szombaton megemlékeztek.
Az Amerika Hangja európai szerkesztõsége pénteken arra hívta fel a figyelmet, hogy a Pravda hamisított fényképet közölt. Sztálin, Mao és Malenkov látható a hamisítványon, miközben az eredeti 13 moszkvai vezetõt ábrázol, és Mao Sztálin, és nem Malenkov mellett áll.
Szombaton a SZER rádiófigyelõjének rövid összefoglalóban az szerepel: „Lassan lecsillapodik az izgalom, amit Sztálin halála okozott. Az új kormány, amely minden valószínûség szerint még Sztálin kezdeményezésére alakult, elfoglalta a helyét, és látszólag minden megy a legnagyobb rendben. A megoldás azonban csak látszólagos és a leplezett rend mögött a küzdelem és a versengés nem szûnt meg."
A magyar nemzeti ünnep reggelén a Kossuth rádió Petõfi versével köszöntötte hallgatóit: Ismét magyar lett a magyar… Ideje volt.

Az írás az OTKA támogatásával készült.

Jegyzetek
1 OSA-HU 300/40/8/9. doboz
2 MOL 276 f. 51/12. õ.e. 90-97
3 OSA 300/40/4 1. HUNG. ITEMS 106. 24. (Az Itemek leggyakrabban a blokkból menekültekkel készült interjúkból, vagy más, bizalmas forrásokból szerzett információkat összegezték, mai lelõhelyük a budapesti Nyílt Társadalom Archívum.)
4 Roy Alekszandrovics Medvegyev: Hruscsov. Politikai életrajz. (Budapest, Laude Kiadó, 1989). 76. 195-196.
5 Argumenti i fakti 2002. március 3.
6 Béry László (1898-1971) újságíró. Az Esti Újság szerkesztõje, majd a német megszállás után a Magyar Rádió politikai mûsorokat felügyelõ osztályvezetõje volt. A SZER magyar osztályán 1951-1967 között dolgozott.
7 A jugoszláv rádiók magyar nyelvû mûsorait: Belgrádot, Újvidéket is gondosan követték a SZER lehallgatói. A Magyarországgal háborús feszültségben álló ország rádióinak információit és érvelését fontos volt ismerniük.
8 A csasztuska-brigádot négy énekesnõ és egy harmonikás alkotta. A kezdõ és záró zenét népdalmotívumok felhasználásával Ránki György szerezte. Boros János - Éry József: A Krónika. Család, napilapok a Rádióban. (Budapest: MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1973). 18.
9 A moszkvai mûsor késõbb kimaradt a budapesti programból, de önállóan, egy Magyarország számára fenntartott frekvencián sugározták. Megszüntetésérõl 1957. február 12-én tárgyalt az MSZMP Ideiglenes Intézõ Bizottsága. MOL-M-KS-288.f. 5/15 õ.e.
10 1950. március 24-én „engedélyezte" a Minisztertanács, hogy az államosított csepeli gyáróriás, Weiss Manfréd egykori tulajdona viselje Rákosi nevét. A minisztertanács 1951. november 2-án „hozzájárult", hogy a dunapentelei vasmûvet és a várost Sztálinról nevezzék el.
11 Malenkov, Georgij Makszimiliánovics (1902-1988) mérnök, politikus. 1925-tõl Sztálin titkára volt, a harmincas években egyre magasabb beosztásokban dolgozott, a háború alatt mint a Honvédelmi Bizottság tagja. 1946-ban KB titkár és politikai bizottsági tag lett, 1952 októberében, az SZKP XIX. Kongresszusán õ ismertette a fõ referátumot. Sztálin halálakor miniszterelnök-helyettes. 1953-1955 között a minisztertanács elnöke, majd 1957-ig ismét helyettes és a vízi erõmûvek minisztere. 1957 tavaszán végleg eltávolították a politikai vezetésbõl.
12 Berija, Lavrentyij Pavlovics (1899-1953) grúz származású politikus, 1938-tól a belügyi népbiztosság vezetõje, miniszterelnök helyettes. 1953 nyarán letartóztatták, majd kivégezték.
13 A világháború utáni antiszemita kampányok sorozatába illeszkedõ koncepciós eljárás azzal vádolta meg a Kreml-kórház zsidó orvosait, hogy a szovjet vezetõk életére törtek. Az 1953. január 13-án foganatosított letartóztatások sokak szerint egy végleges leszámolás elõzményei voltak. Sztálin halála után egy hónappal (április 3-ról 4-re virradó éjszaka) az õrizetbe vett orvosokat kiengedték.
14 Walter Ulbricht (1893-1973) német politikus, a kommunista párt alapító tagja. Hitler hatalomra jutása után külföldrõl irányította az antifasiszta propagandát. 1945 után az egyesült munkáspártok elnöke, a miniszterelnök elsõ helyettese.
15 Visinszkij, Andrej Januárevics (1883-1954) jogász, politikus. A szovjet ügyészség vezetõjeként a harmincas évektõl a koncepciós perek végrehajtója, 1949-1953 között külügyminiszter, majd a Szovjetunió ENSZ-képviselõje.
16 Churchill, Sir Winston (Leonard Spencer) (1874-1965) brit államférfi, 1940-1945 és 1951-1955 között miniszterelnök.
17 Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics (1880-1986) politikus, 1921-tõl a szovjet párt központi bizottsági titkára, 1930-1941 között a Népbiztosok Tanácsának elnöke (miniszterelnök), majd külügyminiszter. 1957 nyarán kizárták a vezetõ szervekbõl, Mongóliában lett nagykövet.
18 1951. április 28-án magyar-amerikai egyezményt kötöttek, ennek része volt, hogy megszüntetik Amerika Hangja sugárzását Münchenbõl.
19 MOL 276 fond 54/234. õ.e.
20 A rádió két programja minden nap többször mondott idegen nyelven híreket. Különösen fontosnak tartották a szerb és a szlovén felolvasást (15-20 perc alkalmanként). A fõadón 18.40-19.00 között németül mondtak híreket.
21 Kerenszkij, Alekszandr Fjodorovics (1881-1970) orosz ügyvéd, az eszer (szociálforradalmár) párt politikusa. Duma-képviselõ, miniszter, 1917 márciusától kormányelnökként a hadsereg fõparancsnoka. 1918-ban Franciaországba emigrált, 1940-tõl élt az USA-ban.
22 Auriol, Vincent (1884-1966) francia jogász, politikus. 1914-tõl képviselõ, több kormány minisztere, a Szocialista Párt elnöke, 1947-tõl a Negyedik Köztársaság elnöke.
23 Hruscsov, Nyikita Szergejevics (1894-1971) politikus. 1918-tól pártmunkás, 1935-ben moszkvai elsõ titkár, majd az ukrán párt vezetõje. 1949-1953 között KB-titkár és a moszkvai terület pártszervezetének irányítója. 1953-tól az SZKP elsõ titkára. A XX. kongresszuson titkos beszédben ismertette Sztálin bûneit. A hatalomból 1964-ben eltávolították.
24 1906: XXII. törvénycikk. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvai hazahozataláról; 1917: I. törvénycikk. Dicsõült Elsõ Ferencz József király emlékének törvénybe iktatásáról; 1925: XLV. törvénycikk. Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar emlékének törvénybe iktatásáról; 1927: XXXII. törvénycikk. Kossuth Lajos örök érdemeinek és emlékének törvénybe iktatásáról; 1938: XXXIII. törvénycikk. Szent István király dicsõ emlékének megörökítésérõl; 1945: II. törvénycikk. Károlyi Mihály érdemeinek törvénybe iktatásáról.
25 HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 00557/B-1953/HM Titkárság (1953/T-2/2. õ.e.)
26 MOL XXVI-A-8-a; 177. doboz
27 Tito, Josip Broz (1892-1980) horvát származású jugoszláv politikus, 1937-tõl a kommunista párt fõtitkára, a háború alatti partizánhadsereg vezetõje, majd miniszterelnök és honvédelmi miniszter, 1953-tól köztársasági elnök. Nem volt hajlandó követni a Szovjetunió által megszabott irányvonalat. Jelképe lett az egységes Jugoszláviának, ám a nemzetiségi ellentétek halála után szétrobbantották államát.
Rankovic, Alekszander szerb származású jugoszláv politikus, a kommunista párt titkára, 1946-1962 között belügyminiszter, 1953-1963 kormányelnök.
28 Sztálint 1947. november 8-án választották Budapest díszpolgárává, és 2
29 OSA Evaluations Items No. 02982/53. 21 March
30 Rákosi Mátyás 60. születésnapját 1952. március 9-én kiterjedt országos kampány elõzte meg. Az ünnepségeket és az ajándékok tömegét bemutató kiállítást a Sztálin 70. születésnapja tiszteletére 1949-ben tartott rendezvénysorozat mintájára alakították ki.