A címet Aczél Tamás versébõl idéztük,
Sztálint siratta ezekkel a szavakkal. Kétségtelenül
világtörténelmi jelentõségû esemény
volt fél évszázaddal ezelõtt a Szovjetunió
vezérének halála. A politikai elemzõk tudták,
a többiek érezték, hogy változás következik.
Senki sem vár népfelkelést, nyíltan talán
nem fog történni semmi, de áramlat fut végig"1
- tudósított a londoni rádió a Szabad Európa
Rádió rádiófigyelõ szolgálatának
napi jelentése szerint. Suta megfogalmazásából ítélve
talán nem szó szerint így hangzott el, de a nyugati sajtókörök
véleményét jól tükrözi.
A magyar lakosság egy része megrettent, félt a bizonytalanságtól;
mások titokban fellélegeztek. Sztálin halála megszámlálhatatlan
visszaemlékezés szerint a nagypolitika mellett az egyéni
életekben is fordulatot hozott. Ilja Ehrenburg regénye nevet is
adott a következõ néhány évnek: Olvadás.
1953 eleje tetõzése és egyidejûleg mélypontja
volt a magyarországi sztálinizmusnak. Se elõtte, se utána
annyi embert nem ért represszió, 40 ezren voltak rendõri
õrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer fõt,
két és fél ezer (!) családot kitelepítettek,
kitiltottak Budapestrõl; 1950-1953 között egymillió
embert vontak ügyészi eljárás alá, minden második
ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkezõ változások
során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embert érintett.2
A rettenet hátterében több, széles körben ismert
anekdota is keletkezett ezekben a napokban. Emlékezõk körében
szóba kerül, hogy a Magyar Nemzet címsorába
(vagy csak nyomdai levonatába), mások emléke szerint a
Népszavába sajtóhiba került. A mély
megrendüléssel" kifejezés helyett mély
megrendeléssel" szavak, s emiatt az ÁVH azonnal el is vitte
a felelõst. A nyomdahiba valóban megjelent a Népszava
1953. március 6-ai számában, az egész magyar
nép mély megrendeléssel értesült" Sztálin
betegségérõl, de ekkor hivatalosan az újságolvasó
még nem értesülhetett Sztálin haláláról,
noha a diktátor már halott volt. Az esetrõl, ugyan pontatlanul,
de hírt adott egy nem hivatalos forrás is, az egykori Szabad Európa
Rádiónál készített Item.3
Az említett dokumentumban szerepel a következõ budapesti
történet: A Marx téri Volga espressóban (volt
Berlini téri King cukrászda) letartóztatták a közelmúltban
Szabó Kálmán ismert budapesti slágerszerzõt,
Sztálin halála alkalmából tett gyalázkodó
megjegyzése miatt. Szabó Kálmán és testvére,
Szabó Géza, az ismert Szabó fivérek a Volga espressóban
játszanak. A »nemzeti gyász« miatt elrendelt zenetilalom
után Szabó Kálmán a gyéren látogatott
helyiségben odaszólt az egyik asztalnál ülõ
barátjához: »Nem jössz torra?« »Milyen
torra?« - kérdezte az illetõ. »Hát megdöglött
a disznó!« - válaszolta Szabó. A következõ
pillanatban két fiatalember felkelt a szomszédos asztal mellõl,
igazolták magukat, és letartóztatták a zeneszerzõt.
Fivérét, Szabó Gézát másnap elbocsátották
állásából. Szabó Kálmánnak
az eset óta nyoma veszett." Ez a történet is azt igazolja,
hogy az ÁVH, a Sztálin halálát követõ
idõben, inspekciót tartott a nyilvános helyeken.
A régi rádiósok is felemlegetnek (dokumentumok híján
ma már bizonyíthatatlan) érdekességeket. A zenei
mûsor elõzetes tervezetében állítólag
szerepelt két zeneszám, amelyeket - szövegük miatt -
az utolsó pillanatban kiemeltek. (Meghalt a cselszövõ
",
illetve
csináltatok néki diófa koporsót
").
Lehet, hogy így volt, lehet, hogy legenda. Ugyancsak a SZER egyik informátorától
származik néhány kegyeletsértõ letartóztatásának
a híre. A Váci úti Csavargyárban, az Elektromos
Mûveknél voltak ilyen esetek. Egy kockázatos vicc ezekbõl
a napokból: Sztálin csak tetszhalott. Hogy-hogy? Mert mindenkinek
tetszik, hogy meghalt."
A sok jelentés, közlemény, részvéttávirat,
cikk és szónoklat mindegyikében elõfordul azonos
alakzat, tetszetõs szólam: a párt, a nép még
szorosabban" tömörül vezetõi köré. A
kép - a folyamatos tömörödés - azt volt hivatott
jelezni, hogy a nép nem most kezd felzárkózni: a tömörülés
folyamatos, korábban is sokan és gyakran emlegették, s
noha az ellenség gyakorta beférkõzött a sorokba (errõl
most hallgatni illik), ezután még szorosabb, még egységesebb
lesz a falanx. Amirõl eddig is azt állították persze,
hogy hézagmentes. A Gazda" (a szovjet vezetõk így
nevezték egymás között Sztálint) halála
hirtelen megosztotta a csúcson lévõket. A szakadások
rémképe gyors, bár átmenetinek bizonyult kompromisszumokra
késztette a sztálini csapatot, és a propagandában
az egység illúziójával bûvészkedett.
A következõ történelmi pillanatkép a korszak
légkörét, hangulatát különleges és
a kortársak számára emlékezetes napok, a Sztálin
halála körüli események felidézésével
próbálja érzékeltetni.
1953. március
4., szerda
Sztálin megbetegedésérõl
a magyar közember 13.00 órakor a Kossuth rádióból
értesülhetett. A TASSZ közleménye szerint - ezt ismertette
a magyar rádió is - Sztálin másodikán éjszaka
agyvérzést kapott. Roj Medvegyev Hruscsovról szóló
könyvében az olvasható, hogy a végzetes agyvérzés
március 1-jén következett be. A lakosztályába
Sztálin sohasem hívott vendégeket, itt páncélozott
ajtók mögött, teljes magányosságban élt.
A hálószobájába csak egy öreg takarítónõ
léphetett be. Az õrségnek és a személyzetnek
egy pult gombjainak nyomogatásával adott utasításokat.
Az egyik gomb megnyomásakor a személyzet szobájában
kigyulladt a »Teát készíteni« jelzés,
egy másik adta a »Kérem a teát« jelet, egy
harmadik a »Leszedni az edényt« parancsot. A teát
az ajtóban automatikusan kinyíló polcokon keresztül
adták be. Március l-jén a személyzet megkapta a
szokásos jelzést: »Teát készíteni«.
De a »Kérem a teát« parancs nagy sokára sem
futott be. A szolgálatot teljesítõ csekisták megkérték
a takarítónõt, hogy nézzen be Sztálinhoz.
Õ látta meg, hogy Sztálin az ebédlõ padlóján
fekszik. Az õrség felfektette a pamlagra a kis ebédlõben.
Lélegzett, de nem tért magához. Kuncevóba hívták
Malenkovot, Beriját, Bulganyint és Hruscsovot. Csak az õ
beérkezésük után hívatták az orvosokat,
akik agyvérzést, jobboldali bénulást és a
beszédkészség elvesztését állapították
meg. Sztálin állapota súlyos és gyakorlatilag reménytelen
volt."4
Hegedûs András, aki akkor az MDP Politikai Bizottságának
tagja és az állami gazdaságok minisztere volt, a pártközpontban
olvasta a hivatalos értesítést Sztálin megbetegedésérõl:
Tudtuk, hogy a hatalmon lévõ pártokban a vezetõk
betegsége titkos ügy, és ezért erõs gyanú
élt bennünk, hogy Sztálin agyvérzésének
a bejelentése tulajdonképpen Sztálin halálát
jelenti." Gennagyij Kolomencev, aki a szovjet vezetõ közvetlen
személyzetének tagja volt, ötven évvel késõbbi
visszaemlékezésében részben megerõsíti
Hegedûs feltételezését. Állítása
szerint Sztálin már akkor halott volt, amikor másodikán
délelõtt Orlov, az õrség parancsnoka rátalált.
A következõ napokban kiadott orvosi jelentéseknek csak idõhúzás
volt a célja.5 Alátámasztja ezt a változatot A.
L. Mjasznyikov akadémikus is, aki tagja volt annak az orvosi bizottságnak,
amely a Sztálin egészségi állapotáról
szóló jelentéseket, végül a halotti bizonyítványt
kiadta. Mjasznyikovnak - állítólag - Malenkov adta értésére,
hogy a hatalmi posztok elosztásához, illetve betöltéséhez,
s nem utolsósorban a közvélemény felkészítéséhez
idõre van szüksége. A negyedikén közreadott hivatalos
közleményben az áll, hogy Sztálin agyvérzést
kapott, megbénult, öntudatlan, az érverése percenként
120, a maximális vérnyomása 220, a minimális 120.
Hõmérséklete 38 fok, és légzészavara
miatt állandó oxigénhiányban szenved. Agymûködése
rosszabbodott. Tizenkét orvosprofesszor kezeli, akik belgyógyászati
beavatkozással próbálják az agyvérzést
megszüntetni. A kezelés módja: oxigén belélegeztetése
mellett kámforkészítmények, koffein, strofantin
és glükóz adagolása. A vérbõség
csökkentésére piócákat(!) tettek a betegre,
az ilyenkor szükségszerûen fellépõ gyulladás
ellen pedig a korszak csodakészítményét, a penicillint
vetették be.
A müncheni Szabad Európa Rádió munkatársait
legalább annyira meglepte a hír, mint a magyar hallgatókat.
Az amerikaiak által fenntartott intézményben 1951 óta
külön részleg feladata volt a magyar nyelvû rádiómûsorok
rendszeres figyelése. A korabeli technikai adottságok között,
a világeseményeket ismertetõ hírügynökségi
jelentések mellett, a budapesti rádió volt a szerkesztõk
hazai tudakozódásának leggyorsabban elérhetõ
forrása. A magyarországi híreket lehallgató és
a fontosabbnak tartottakat gépirat formájában a szerkesztõk
elé terjesztõ részleg vezetõje Béry László
volt, aki a háború alatt Budapesten némi rádiós
tapasztalatra is szert tett.6 A szerkesztõknek jártak ugyan a
magyar újságok, de azoknak kevés hasznát vették.
Egyrészt a napilapokhoz is csak három-négy napos késéssel
jutottak hozzá, másrészt a hazai témaválasztás
(a munkaverseny-beszámolók, felajánlások, békeharc-jelenetek,
elõremutató" bírálatok egymáshoz
megtévesztésig hasonló sorozata) kevéssé
volt alkalmas a valódi helyzet áttekintésére. A
két budapesti rádiófolyam se sokat segített.
A Sztálin megbetegedésérõl szóló hír
annyira váratlanul érte a rádiófigyelõket,
hogy a közleményt egy órakor pontatlanul írták
le, az eleje lemaradt. Csak az este hétórai ismétlésnél
javítottak, attól kezdve pontos a szöveg, talán, mert
addigra magnóra vették, többen is meghallgatták. A
SZER magyar szerkesztõsége ezek szerint a budapesti rádióból
tudta meg a hírt, noha a TASSZ, a hivatalos (egyetlen) szovjet hírügynökség
már reggel jelentette. A belgrádi rádió magyar adásának
kommentátora aznap délután (negyed háromkor) el
is mondta, hogy Sztálin betegségét a moszkvai rádió
külföldi adásai hajnalban, 5.30-kor közölték,
tehát abban az idõben, amikor az oroszok még aludtak.7
Így a külföld hamarabb szerzett tudomást róla,
mint az orosz nép. Totalitárius államról van szó,
folytatta a jugoszláv rádiós, egy központi tekintély
halála nem maradhat következmények nélkül. Logikus
tehát, hogy Sztálin halála után bizonyos hézag
következik be a Szovjetunióban. Nem lehetetlen hatalmi harc sem,
ha kiélezõdik az ellentét egyes személyek vagy csoportok
között.
Este nyolckor a Kossuth rádió szóról szóra
megismételte a délutáni jelentést. Elõtte
az Esti Hangos Újság, a mai Esti Krónika egyik õse
hangzott el. A nyári idõben este nyolckor, ezekben a kora tavaszi
napokban még a téli mûsorrend szerint hétkor kezdõdõ
mindennapi adásban a hírek, a hazai és külföldi
eseményekkel kapcsolatos írások mellett (ezeket színészek
olvasták fel) zenei betétek, szatírák és
csasztuskák is voltak.8 Március negyedikén a mûsor
illusztrációkkal színesített beszámolót
adott szovjet mûvészek magyarországi hangversenyeirõl,
majd elhangzott Az épülõ kommunizmus országából
címû, Moszkvában készülõ sorozat keretében
a nagy bolsevik tenger" ismertetése. A Volga-Don-csatorna
az orosz nép nagy álma. Errõl álmodott Nagy Péter,
de elgondolásai csak álmok maradtak. De jöttek a kommunizmus
által acélossá edzett emberek, és megvalósították
azt, ami valaha vakmerõségnek, megvalósíthatatlannak
látszott."9 A hazai jelentések a következõk voltak:
harc a tavaszi mezõgazdasági munkák elvégzéséért,
a Rákosi Mátyás Mûvek dolgozói Csepelen a
terv gyõzelméért csatlakoztak Sztálinváros
felszabadulási felajánlásához.10 A füzesabonyi
gépállomás igazgatója jelentette, hogy valamennyi
gépet február 15-ig, száz százalékra (így!)
kijavították, egy másik gépállomás
párttitkára és tanácselnöke örömében
táviratot küldött, merthogy 143 mázsa tavaszi búzát
határidõ elõtt elvetettek. A külföldi hírek
élén Bulgária török alóli felszabadulásának
75. évfordulója szerepelt. A többi kevésbé
volt lényeges, talán az említésre méltó,
hogy a francia miniszterelnök nem enged kifutni egy hajót a kommunista
Kínának szánt rakománnyal.
Az Amerika Hangja esti hírmagyarázatában arról beszélt,
hogy megindultak a találgatások: esetleg tisztogatás vagy
polgárháború lehet. A meg nem nevezett források
szerint az 51 éves Malenkovnak11 van legtöbb esélye az utódlásra,
mert Berija12 kilátásai január óta az orvosper miatt
romlottak.13 Amerikai szenátorok, képviselõk véleményére
is hivatkoztak: egy ideig személycserékre és a politika
megváltozására lehet számítani. Állítólag
szerdára virradó éjjel Moszkvába hívták
Walter Ulbricht14 pártelnököt, aki a miniszterelnök elsõ
helyettese is. Források szerint oda várják a többi
csatlós ország vezetõit is.
Londonból este fél kilenckor jelentkezett magyar adás.
A hallgató innen megtudhatta, hogy Visinszkij15 szovjet külügyminiszter,
aki az ENSZ-delegációt vezette, az elõzetes programtól
eltérõen nem vett részt egy délutáni tárgyaláson,
és hogy Churchill16 felkereste a szovjet nagykövetet. Sztálinnal
kapcsolatban egyelõre a BBC is találgatott: nyilván halálosan
beteg, mondta a jegyzetíró, s most szerte a világon feszülten
várják a híreket. Angol orvosok a moszkvai közlésekre
alapozva azt valószínûsítik, hogy Sztálin
még 48 óráig él. A Pravda és a többi
lap késõi megjelenése arra enged következtetni, hogy
visszavonták az elõzõ kiadásokat. A magyar és
a keletnémet hírszolgálat feltûnõen késõn
adta hírül a jelentést. Hatalmi vetélkedés
várható, és az akár valamelyik csatlós országban
is kezdõdhet, hiszen az összes vezetõt Sztálin nevezte
ki, vagy õ egyezett bele a kinevezésükbe. Ez viszont nem
jelenti azt, hogy Berija, Molotov17 és Malenkov is megbízik bennük.
Este Moszkva sem mondott újat. Kilenckor magyarul ismertették
azt a közleményt, amit elmondtak már Budapesten is többször,
csak más fordításban. A továbbiakban a nõk
egyenjogúságának példáival, szovjet gépgyárak
termelési eredményeivel és hasonló izgalmakkal"
szólították a készülék mellé
a hallgatókat.
Amerika Hangja 22.30-kor mindennap Európából is jelentkezett.18
Azt mondják, a hivatalos jelentés már a halál
eshetõségére készít elõ. A magyar
nép irtózattal gondol Sztálinra. Eddig mindig megbocsátott
az ellenségeinek is, de ma csak a szenvedésekre gondol, amiket
Sztálin okozott neki."
Egy óra múlva Belgrád mondott híreket, ezek között
az egyetlen említésre méltó az, hogy a jugoszláv
külügyi államtitkárság tiltakozott a magyar követségen
a magyar határõrök 167 januári határsértése
miatt. Hasonló jegyzékeket a felek elég gyakran nyújtottak
át egymásnak.
A Kossuth se mondott újdonságot. Este tízkor és
éjfélkor újra megismételték a már
többször leadott közleményt. Következett a mûsorzárás.
1953. március
5., csütörtök
Sztálin a hivatalos verzió szerint másnap, 1953. március
5-én, késõ este (a Szabad Nép pénteki
különkiadásában olvasható közlemény
szerint: 21.50-kor) halt meg. A magyar rádióban és a reggeli
lapokban ennek tehát csütörtökön még nincs
nyoma. A Kossuth rádió hajnalban ugyanúgy jelentkezett
be, mint máskor, 5.30-kor mindössze annyit mondtak, hogy újabb
jelentés nem érkezett. Tudósítottak azonban az esti
sztálinvárosi békegyûlésrõl, ahol a
kor szokásának megfelelõen hosszasan skandálták:
Éljen Sztálin! Éljen a nagy Sztálin!"
Mintha még nem vették volna teljesen komolyan a híreket:
a párt központi lapjának vezércikke a gépállomások
feladatairól szól. A Szabad Nép is beszámol
az elõzõ esti gyûlésrõl: sok százan
voltak a moziban, mégis csendes volt a terem. A rádióból
már hallották a hírt. A városi párttitkár
kifejezte azt a forró reményt, hogy Sztálin elvtárs
nem hosszú idõre kapcsolódik ki a munkából".
A rádió délben is csak variálta a semmit: Sztálin
állapota súlyos maradt. Rákosi Mátyás táviratot
küldött Moszkvába, azt a nap folyamán többször
is felolvasták: Legyenek meggyõzõdve az elvtársak,
hogy a Sztálin elvtárs megbetegedése okozta súlyos
megpróbáltatás napjaiban mi még szorosabbra zárjuk
pártunk és dolgozó népünk sorait." Este
hétkor elhagyták a Hangos Újság nevû mindennapi
programot (annak ellenére, hogy a mûsorismertetés fél
hét után még kínálta), s megismételték
a déli (akkor is semmitmondó) jelentést. Ezek után,
hogy ne legyen monoton a mûsor, mielõtt pihentetésül
Liszt szimfonikus költeményét leforgatták volna, sorban
felolvasták Rákosi táviratát, majd a kínai
párt nevében megnyilatkozó Mao Ce-tung, a lengyel Boleszlaw
Bierut pártelnök, a csehszlovák kommunisták vezére,
Klement Gottwald, a bulgár Vlko Cservenkov fõtitkár és
Albániából Enver Hodzsa nagyjából azonos
szövegû sürgönyét. A nyugatiak közül Jacques
Duclos francia pártfõtitkár és Benoit Frachon szakszervezeti
vezetõ, valamint Palmiro Togliatti következett. A Szabad Nép
és a Népszava elsõ oldalon ugyanezeket a sürgönyöket
pontosan ugyanolyan sorrendben közölte.
A rádióban a mûsorváltozás ettõl kezdve
folyamatos volt, és ez így történt a következõ
héten is. Este nyolckor rövid jelentést adtak Sztálin
állapotának rosszabbodásáról (hátsófali
infarktus), megismételték Rákosi táviratát,
majd következett egy jegyzet: dolgozó népünk még
szorosabban tömörül
A kiadott mûsortól eltérõen
Csajkovszkij Anyeginje helyett a Picque Dame címû
operája ment. A mûsorváltozást már reggel
bejelentették a mûsorismertetésben. A Petõfi rádióban
délután volt egy versösszeállítás: A
világ költõi a kommunista pártról. Nyikolaj
Tyihonov, Majakovszkij, Kuczka Péter, Aragon egy-egy mûvét,
továbbá román, kínai verseket mondott Bodor Tibor,
Gönczöl János, Ilosvay Katalin, Lukács Margit és
Major Tamás.
Amerika Hangja Eisenhower elnök elõzõ napi nyilatkozatát
hozta: a moszkvai személycsere dacára a szabad világnak
a béke mellett kell kitartania. Az új amerikai elnök (két
hónapja iktatták be) a hír szerint Eden angol külügyminiszterrel
megbeszélte a Sztálin betegségével kapcsolatban
felmerülõ problémákat. Elmondták: a szerkesztõség
úgy értesült, hogy az USA vezetõ orvosai az eddigi
jelentések alapján megállapították, hogy
Sztálin már két napja halott. Végezetül, hasonlóan
az elõzõ napi kommentárhoz, ismét a csatlós
országok vezetõinek bizonytalan helyzetére mutattak rá:
Ha Malenkov mosolyog rájuk, szabad-e visszamosolyogni, vagy elfogadhatják-e
Berija ebédmeghívását?"
Az angolok mûsorában Sztálin betegsége a második
helyre szorult, mivel a hírnek fejleménye nem volt, viszont akadt
más szenzáció: aznap Dániában landolt gépével
egy lengyel pilóta. Kivonatosan ismertették a moszkvai jelentést,
a táviratokat is (nem kommunista országokból is érkeztek
rokonszenv-nyilvánítások). Londonban arra számítanak,
mondta a hírmagyarázó, hogy az utódlás nem
fog olyan harcokkal járni, mint Lenin halála után. Három
utódjelöltet is megneveztek: Molotovot (bár õ már
64 éves), Malenkovot és Beriját. Kérdéses
marad, hogy Mao Ce-tung az utódot elfogadja-e majd maga fölött.
Amerika Hangja aznapi szerkesztõje a Franc Tirreur címû
lapra hivatkozva ugyancsak azon tûnõdött, hogy vajon parírozni
fog-e Moszkva új urának a kínai pártvezetõ?
A második nap úgy telt el, hogy az emberek lényegében
már tudták, hogy Sztálinnak vége, holott még
nem közölték velük.
1953. március
6., péntek
A bejelentésre a Magyar Rádióban csak péntek reggel
fél hétkor került sor, noha ötkor elkezdõdött
a reggeli zenés mûsor a munkába induló dolgozóknak"
(aki nem volt dolgozó, és nem indult munkába, annak nyilván
nem járt zenés mûsor). A Kossuthot és a Petõfit
összekapcsolták, ettõl kezdve félóránként
ismételték a szovjet párt közleményét:
Eltávozott korunk legnagyobb embere
utolsót dobbant
a lángeszû bölcs szíve
" Közben csak
az elõre megszerkesztett zenei összeállítás
ment: népdalok és mozgalmi kórusmûvek között
néhány szimfonikus mû. A divatos orosz szerzõk (Hacsaturján,
Csajkovszkij, Szolovjev-Szedoj), valamint az Alekszandrov-kórus és
a Pjatnyickij-együttes mellett albán dal az alkotmányról,
szlovák népdal, kínai nóta a világ népeinek
együttérzésérõl, egy román kórus
dala a békéért, koreai vegyeskar elõadása
Mao vezérrõl, illetve békeharcos francia, spanyol számok.
A magyarok impozáns névsorában Kadosa, Grabócz,
Ránki, Vaszy, Farkas, Kerekes, Tardos neve bukkant fel gyakran. A reggeli
mûsor aznapi szerkesztõje - fél évszázad távolából
- a részletekre már nem emlékezik pontosan. Arra azonban
igen, hogy a rádió egyik vezetõje hajnalban (borotválatlanul)
megjelent a stúdióban, s hogy mindegyikük igyekezett nagyon
gyászos képet vágni.
Tíz órára hír érkezett a temetésre
alakult bizottságról. Ez fontos, mert a liturgiája"
jelzi a hatalmi viszonyokat. A szovjet vezetõk temetése az ortodox
hagyomány és a politikai rítusok sajátos szövedéke.
Az idõsebbek emlékeztek Lenin temetésére, akkor
is alakult bizottság, azt Sztálin vezette. A mostani bizottság,
melynek elnöke Hruscsov, a moszkvai városi titkár, eldönti,
ki és mikor áll díszõrséget a ravatal mellett,
ki viszi a koporsót, s ki mond beszédet.
Valamikor a nap folyamán ülésezett a Magyar Dolgozók
Pártjának titkársága. Az ülésen háromtagú
bizottságot választottak a teendõk megszervezésére.19
A bizottság tagjai: Rákosi, Gerõ és Nagy Imre. Délben
a moszkvai rádió magyar mûsora is a gyászhírt
mondta, csak más fordításban. Amikor a budapesti rádió
kora délután hangfelvételrõl megismételte
a Szabad Nép nekrológját, a szalag lelassult, újraindították.
Aznap az elsõ szabályos mûsorszám 15.15-kor a szerb
nyelvû adás volt.20 A továbbiakban is csak komolyzenét
sugároztak, és egy felhívást a magyar néphez,
ismert frázisokkal. 16.45-kor a Kossuth és Petõfi a DISZ
lapjából, a Szabad Ifjúságból idéz:
Az egész magyar ifjúság könnyes szemmel, de
acélos akarattal állja körül a nagy Sztálin ravatalát."
A cikk Sztálin 1924 januárjában, Lenin temetésén
elmondott, s a generalisszimusz utolsó éveiben gyakran idézett
beszéd parafrázisa: Esküszünk néked, drága
Sztálin elvtárs
"
A középületekre elõször vörös lobogókat
tûztek ki, hamarosan megjelentek mellettük a frissen beszerzett fekete
zászlók is.
Estére a rádióban megszólal a nép".
A budapesti Sztálin-szobornál egy 19-es vöröskatona
küszködik a könnyeivel. A magyar vezetõk délután
részvétlátogatást tettek a szovjet nagykövetségen.
Nemzeti gyászt rendeltek el Magyarországon is, a temetésig
nem játszanak a színházak és a mozik. Vasárnapra
összehívták az Országgyûlést.
Amerika Hangja meglepetéssel szolgált: megszólalt az egykori
orosz Ideiglenes Kormány 1917 óta New Yorkban élõ
s a politikától távol sodródott elnöke, Kerenszkij.
Kijelentette, hogy az orosz nép többsége reméli, Sztálin
halála a kommunista terror végét jelenti.21 Az adás
keretében ismertették Sztálin életrajzát.
London riportszerû, tárgyilagos beszámolójából
kiderült, hogy megteltek a moszkvai templomok. A ravatalhoz 3 km hosszú
sorban állnak az emberek. Auriol francia államfõ megemlékezett
az antifasiszta szövetségesrõl.22 A kommentárban a
temetési bizottság összetételébõl próbálnak
következtetni. Õk említik elõször Hruscsov nevét,
aki a jóslás szerint a harmadik ember lesz a szovjet hierarchiában.23
(A SZER rádiófigyelõje számára a név
annyira semmitmondó és ismeretlen volt, hogy Hrustyovot"
írt.)
Amerika Hangja európai mûsora 22.30-kor friss hírként,
a moszkvai rádióra hivatkozva közli az új szovjet
vezérkar névsorát. Miniszterelnök Malenkov, helyettesek:
Berija belügyminiszter, Molotov külügyminiszter, Bulganyin hadügyminiszter
és Kaganovics. Az elnöki tanács elnöke Vorosilov. A
felsorolásban Hruscsov neve és beosztása nem szerepel.
1953. március
7., szombat
A Kossuth rádió reggel fél hatkor szó szerint ismertette
az SZKP KB és a szovjet minisztertanács együttes ülésének
terjedelmes, a nyugati rádiók által kivonatosan már
elõzõ este ismertetett határozatát. A hierarchikus
részletezés azt sugallja, hogy nem nagyon fontos a pártapparátus.
A hosszú felsorolásban a 11. pont, a gépipari minisztérium,
a villamos erõmûvek minisztériuma, a tervbizottság
és a szakszervezet után. Hat alpontja közül az ötödik
rendelkezik arról, hogy Hruscsovot fel kell menteni moszkvai elsõ
titkári tisztsége alól, hogy csak a KB-ban végezzen
munkát. Ebbõl nem tûnik ki, hogy hamarosan õ lesz
az elsõ a (nem egészen) egyenlõk között.
A SZER rádiófigyelõjének immár elege van:
Tombol a Sztálin-téboly" - írja a szerkesztõség
vezetõinek. A budapesti rádió egész napi mûsora
teljesen Sztálin jegyében zajlik le. Még a zeneszámok
is csak róla szólnak."
A moszkvai rádió aznap azt jelentette, hogy az egész
világ szeme a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokára tekint,
ahol felravatalozva fekszik Sztálin". Délben a Kossuth rádió
elmondta, hogy a temetés 9-én, hétfõn, délelõtt
tíz órakor kezdõdik, és akkor öt perces általános
munkaszünet lesz egész Magyarországon.
A lapokban megjelent a szovjet fõnökség elhatározása:
a hatalmas szarkofágot, amelyben Sztálin holtteste nyugszik, a
Lenin Mauzóleumban helyezik el. Ebben a határozatban szó
van egy monumentális építmény, panteon tervérõl
is, amit a Vörös téren és a Kreml falában eltemetett
kiválóságok emlékére kell emelni. Ez az ötlet
a késõbbiekben többé nem került elõ. Bejelentették,
hogy a rádió közvetíti az Országgyûlés
vasárnapi ülését, majd másnap a Városligetben,
a nemrég felavatott szobor lábazatánál, a temetés
napján délután négykor szervezõdõ
gyûlést is, ahol a kijelölt szónok Gerõ Ernõ.
A Kossuth rádió este hatkor leveleket ismertetett. Döbbenet,
gyász, könnyek és munkafelajánlások. Makó
fekete zászlódíszbe öltözött. Részleteket
olvastak fel megnevezett és ismeretlen szerzõk (állítólag)
frissen érkezett írásaiból. Az egyik levél
tintáját elmosta a könny. A felolvasást lassú
zene festette alá. Este hétkor Gábor Miklós beszélt,
(Sztálint temetjük!"), aki Sztálin alakját
vitte színpadra. (A mûvész néhány nappal késõbb
vehette át a Kossuth-díjat.)
1953. március
7., szombat este
Moszkvából a magyar nyelvû esti mûsorban már
legendákat hallani. Új erõre kapott, folytatódott
a mítoszgyártás. Ilyenek jelentek meg: Sztálin elvtárs
tíz vagy húsz évvel ezelõtt a gyárban, faluban
stb. járt, kézfogása, meleg szavai azóta is, iránymutatók.
A Dinamo gyár a húszas években például még
csak néhány villanymotort gyártott, mára az ország
egyik leghatalmasabb vállalata - mondta az egyik munkás. Budapest
mûsora sem más: A Sztálin elvtárs iránti
hála kimagasló munka-hõstettre ösztönözte
a tatabányai 12-es akna dolgozóit. Az akna párttitkára
közölte a dolgozókkal, hogy a 46-os gépesített
fejtést olyan nyomás érte, ami miatt a termelõmunkát
le kell állítani, sõt, a több, mint egymillió
forint értékû gépi berendezést a pusztulás
veszélye fenyegeti. A mûszak harminc kommunista bányásza
Sztálin elvtárs nevével rohambrigáddá alakult,
és éjjel kettõig dolgoztak a veszélyes munkahelyen.
Már csak hason csúszva lehetett bemenni, de szétszerelték
és kimentették a rázócsúszda teknõit."
Az Amerika Hangja este nyolckor Malenkovot mint utódot mutatta be. A
megoldás csak látszólagos, mondta a hang, a harc csak most
indul meg a hatalomért, és talán hónapok múlva
dõl el.
London szerint a hatalom megint egy kis csoport kezébe került. Az
elmúlt években Sztálint mitológiával vették
körül, és a külföldi elnyomottak tényleg tisztelettel
tekintettek rá. Akik az elnyomása alatt sínylõdtek,
azok tudják, ki volt õ, mi volt az õ uralma. A munkásrovatban
így fogalmaztak: Sztálin halála nem a gyász,
hanem a felszabadulás reményének érzését
ébresztette a magyar dolgozókban."
1953. március
8., vasárnap
Már a reggeli hírekben bejelentették, hogy másnap
13 órától forgalomkorlátozás lesz a Városliget
környékén. A villamosok csak a Keleti pályaudvarig
közlekednek. A tavaszi szántás-vetés viszont nem szünetelhet,
sõt most éppen a gyászra hivatkozva jelentették,
hogy a mezõkön éjjel is dübörögnek a traktorok.
A Kossuth rádió délelõtti mûsorán a
Szabad Nép napi vezércikke után a szorgalmas hallgató
Leninrõl és Sztálinról szóló dalokat
kapott, majd az egyik irodalmi összeállításban külföldi,
a másikban hazai költõk írásait olvasták
fel. Utóbbiak között Illés Béla, Kónya
Lajos, Nagy Sándor (a Sztálin-díjas), Illyés Gyula,
Hámos György, Varga Domokos, Kuczka Péter és Nemes
György szerepelt. A versek egy része a már megemlítettek
közül való, nyomtatásban is megjelent. A délutáni
Kincses Kalendáriumban (ez egy szimpla rigmusokkal, csasztuskákkal
tûzdelt, kezdetleges felkészültségûnek elképzelt
parasztoknak szóló, keretjátékkal elõadott
mûsor volt) a paraszt siratta a nagy vezért.
Az országgyûlési közvetítés az elõzetes
terveknek megfelelõen, meglehetõs unalomban zajlott le. Az Országgyûlésnek
az ötvenes évek elején vajmi kevés jelentõsége
volt, a képviselõket reprezentatív képletek alapján
válogatták ki: hány munkás, paraszt, mérnök,
tanár, nõ és idõs vagy fiatal személy alkossa.
A koalíciós idõszakból mindössze a parlamentarizmus
látszata, illúziója maradt meg, aminek szükségességét
a nemzetközi szervezetekben való jelenlét miatt is fenntartották.
Nagy Imre mondta el az ünnepélyes szónoklatot. Mondanivalóként
mindössze annyi hámozható ki: legyen meghittebb és
még szorosabb a szovjet-magyar barátság! (A dolog jelentõségéhez
egy pici adalék: a Társadalmi Szemle, az MDP tudományos
folyóirata márciusi számát teljes egészében
újranyomták, a Sztálin halálával kapcsolatos,
fontosnak tartott jelentésekkel és dokumentumokkal. Nagy Imre
beszéde nincs ezek között.) A továbbiakban a szónok
javaslatot terjesztett elõ: törvényben örökítse
meg a magyar Országgyûlés Sztálin emlékét.
Korábban hasonló emléket Rákóczi Ferenc kapott,
hamvainak hazahozatala alkalmából 1906-ban, majd Ferenc József
(1917-ben), késõbb Széchenyi (1925), Kossuth (1927), Szent
István (1938) és Károlyi Mihály (1945) érdemeit
rögzítette törvény.24 Az 1953. évi I. törvény
sincs a Társadalmi Szemlében, pedig az elég hosszú
életûnek bizonyult, hiszen csak 1989. május 11-ei ülésén
helyezte hatályon kívül az Országgyûlés.
A közvetítés miatt a mindennapi idõjárás-
és vízállásjelentés elmaradt. A Kossuth rádió
esti hírei között (19.00 órakor) elmondták, hogy
a Minisztertanács elrendelte: a temetés idõpontjában,
az ötperces hétfõ délelõtti munkaszünet
elsõ három percében zúgjanak a gyárak szirénái,
a mozdonyok sípjai, a hajók kürtjei. Fél kilenctõl
A Feledhetetlen 1919 címû rádiódrámát
sugározták. Rendezte: Major Tamás. Ezekben a napokban a
Nemzeti Színház is ezt a darabot játszotta, és a
változatosság kedvéért a fõvárosi
mozik mûsorát a belõle készített film vezette:
egyidejûleg hat nagy moziban volt mûsoron.
A Petõfin megmaradt a reggeli unitárius félóra és
az evangélikus istentisztelet közvetítése. Utána
kiderült: Minden út a kommunizmushoz vezet". Versfüzér
következett, ezzel a címmel. Felolvasták Méray Tibor
Szabad Népben megjelent tárca-novelláját,
amelybõl kiderült, hogy Sztálinnak akkora hatása volt,
hogy amikor elment már a Vörös térrõl, még
ott maradt a szelleme. Könnyebbségül a hallgatók Emil
Gilelsz zongorajátékát kapták, remélhetõleg
a mûvész kvalitása és nem Sztálin-díja
indította a szerkesztõt, amikor mûsorra tûzte.
A nap folyamán Farkas Mihály honvédelmi miniszter a másnapi
temetés idõpontjára díszsortüzet rendelt el,
24 lövegbõl 20 össztûz-lövését. A
parancs a napilapokban került a nyilvánosság elé,
a Hadtörténeti Levéltár õrzi.25
A szovjet fennhatóság alatt mûködõ Szabad Jugoszláv
Rádióállomás jugoszláv hazafiak"
nevében közölt egy röpiratot: még határozottabban
és bátrabban harcolnak a Tito-Rankovic-klikk fasiszta uralma,
az imperialista rabszolgaság ellen.27
Amerika Hangja Európából: A törpék uralma következik.
Sztálinból akkora bálványt csináltak, hogy
utódai csak törpék lehetnek. A többiek hajlandók-e
meghajolni a törpe Malenkov elõtt? Mao eltûri-e, hogy a törpe
Malenkov parancsoljon neki?!
1953. március
9., hétfõ, a temetés napja
A Kossuth és a Petõfi rádió valamennyi adótornyát
összekapcsolták. 8.30-tól gyászindulók és
kantáták hallatszottak. Tíz óra elõtt egy
egészen új, a rádiófigyelõ számára
ismeretlen hang (vagyis Gábor Miklós) olvassa be a szöveget:
Sztálint temetjük. A szovjet himnusz, a magyar himnusz és
az Internacionálé után a következõ hangzott
el: Sztálin ügye él! A sztálini korszak gyermekei
gyõzedelmesen menetelnek, pártunk útmutatását
követve, soha meg nem inogva
Ahol gyermek, acél, búza,
terv születik, ott ragyog mindenütt Sztálin neve."
Folyamatosan fordították a Vörös téren beszélõ
orosz bemondó szövegét, valamint Malenkov, Molotov és
Berija beszédét. A legközelebbi híradásban,
délután háromkor már azt jelentették: eltemették.
Nemsokára megkezdõdött a nap fõ budapesti eseménye,
a nagygyûlés. Nem így akartuk felavatni a szobrot
és a teret" - mondta bevezetõben a közvetítés
riportere, Molnár Aurél (hiszen, mint folytatta, áprilisra
várták Sztálint, hogy saját szobrát Budapesten
személyesen avassa fel). Százezrek állnak mozdulatlanul
vörös és fekete zászlókkal
az élõ
tömeg visszafojtott lélegzete mögött hallani lehet az
ércszobor szíve dobbanását."
Pongrácz Kálmán, a Fõvárosi Tanács
elnöke nyitotta meg a gyûlést, Gerõ Ernõ volt
a fõ szónok. Mint a szertartáshoz illett, felsorolta az
ismert tételeket: Sztálin páratlan szervezõ, lángeszû
teoretikus, minden idõk legnagyobb hadvezére. Erõs, összekovácsolt
pártot hagyott hátra, hatalmas államot, világot
átfogó békemozgalmat. Magyar népünk szeretõ
édesatyját, legnagyobb jótevõjét, bölcs
tanítóját gyászolja." Innen a szónoklat
csupa felkiáltójeles óhajtó és parancsoló
mondat. Gerõ néhány további fordulattal addig jutott,
hogy a honvédelem és az államvédelem erõsítése
mellett a munkaversenyt hozta szóba, majd felhívott mindenkit,
hogy még szorosabban tömörüljön a párt és
Rákosi köré. A kötelezõ ováció
után Muszka Imre vasesztergályos kapott szót. Muszka 200
százalékos teljesítményével egyike az elsõ
sztahanovistáknak, és 1949-ben tagja volt a Sztálin 70.
születésnapjára utazó delegációnak,
amely egy egész vonatszerelvényt megtöltõ ajándéktömeget
kísért Moszkvába. Nem volt nála szeretõbb
édesapánk
Nem volt jobb barátja nála a mi
magyar népünknek. Olyan õ, mintha magyar ember volna. Nem
volt nála szeretõbb édesapánk." - mondta Muszka.
Sztálinváros küldötte is szót kapott, majd Gerõ,
Révai, Nagy Imre és Hidas István (a Titkárság
tagjai) megkoszorúzta a szobrot.
A szónokok egymásutánja is korabeli szertartásrend
szerint alakult. A Fõvárosi Tanács elnökének
szerepe nyilvánvaló: õ a helyszín házigazdája",
s minden egyéb körülmény mellett Sztálin Budapest
díszpolgára is volt.28 Gerõ a párt második
embere, s mivel Rákosi délelõtt Moszkvában részt
vett a temetésen, a legmagasabb rangú kommunista volt a szónok.
Az is világos, hogy Sztálinváros küldötte miért
volt a szereplõk között: az új vasmû és
a köré épülõ város a hazai sztálinizmus
legnagyobb szimbóluma volt. Muszka Imre pedig a korszakra oly jellemzõ,
és valójában a kötelezõ termelési normák
minden határon túli megemelésére, azaz a munkások
vég nélküli kizsigerelésére szolgáló
sztahanovista munkaversenyt képviselte.
A nagygyûlés végén, a koszorúzás kezdetén
megindult a tömeg, oszlani szeretett volna. A botrányos jelenetekrõl
szintén egy korabeli Item" tudósított.
Az emberek egymásra torlódtak, egymást taposták,
a tumultusban veszekedni, lökdösõdni kezdtek. Gyerekek és
nõk sikoltoztak, férfiak kiabáltak, már senki nem
figyelte a koszorúzókat. Leírhatatlan káosz keletkezett.
A rendõrség vezetõit állítólag még
aznap este berendelték a pártközpontba, ahol azzal védekeztek,
hogy a tömegbõl elõállítottak néhány
hisztériát keltõ »ellenséges« elemet."
(Az Item" teljes szövege a dokumentum-összeállításban
- a szerk.)29
A temetés estéjén, nyolckor a Kossuth rádióban
szóról szóra közvetítették Malenkov,
Molotov és Berija beszédét, eredeti orosz hangbejátszásokkal.
Amerika Hangja késõ este arról tájékoztatott,
hogy letartóztattak 270 keletnémet bányászt, mert
nem írtak alá egy részvéttáviratot. Hírei
között, Dulles sajtóértekezlete után, szokatlan
megoldással azt említette, ami nem történt: Mao Ce-tung
nem vett részt a temetésen, s részvéttáviratában
mintegy feltételként szerepel, hogy Sztálin politikáját
folytassák. Megjegyzi: Kínát minden temetési beszédben
említették. A másik negatív" hír,
hogy elmaradt Rákosi születésnapjának megünneplése!30
Tavaly dínomdánom, idén gyász, jövõre
talán már nem is él, ha eléri a tisztogatás."
- így a hírmagyarázó.
London ismét a csatlós vezetõket gyötrõ félelemrõl
és aggodalomról beszélt. A Sztálin halála
óta elhangzott megnyilatkozásokban félre nem érthetõen
megjelent a bizonytalanság. A birodalom fenntartását a
szovjet fegyveres erõtõl várják. Akadhatnak kommunisták,
akik önálló útra akarnak térni. Lehet, hogy
nemzeti érzésû kommunisták felteszik a kérdést:
mit tegyenek, hogy országuk helyzetét javítsák.
Szeretnék a magyar nép támogatását megnyerni.
Senki sem vár népfelkelést, nyíltan talán
nem fog történi semmi. De áramlat fut végig. Óvakodni
kell, hogy meg ne merevedjen a szovjet magatartás, de a lehetõségeket
ki kell használni. A kommunista vezetõk riadtan követelik
az éberséget. A szabad világ is éberen figyel."
1953. március
10., kedd
A gyász(os) sorozat nem zárult le a temetéssel. Nincs könyörület
a hazai hallgatók és a külföldi rádiófigyelõk
számára. A siratók a budapesti rádióban újra
meg újra rázendítenek. Ezen a délelõttön
az asszonyrovatban, a nap folyamán a gyermekmûsorban, két
irodalmi összeállításban, a termelési híradóban
és egy tudományos" elõadás keretében.
A köztes idõben orosz zenészek muzsikája szólt.
A Petõfi ebben a közegben itt-ott menedék. Magyar zenét
is sugárzott, a rádióújság szerint már
sportnegyedóra is volt aznap, és csak egy elõadás
Grúziáról (Sztálin szülõhelye). A hírek
közt a fontosabbak közé tartozott, hogy Mao Ce-tung tollából
cikk jelent meg a moszkvai Pravdában. A legnagyobb barátság
címû írást azonnal átvette a Szabad Nép,
s a Kossuthon este nyolckor felolvasták.
London aznapi érdekességként emelte ki, hogy Jugoszlávia
a Nyugattól megkapta az elsõ lökhajtásos repülõgépeket.
Andrew Martin Gerõ beszédét kommentálta: nem volt
igazi gyászbeszéd, mondta, mert a közepén hirtelen
átcsapott Rákosi dicséretébe. (Tényszerûen
ez nem áll, a beszéd végén egyszer fordult ilyen
elõ, az pedig nem volt több a kötelezõnél - a
szerk.) Azt is megjegyezte, jogosan, hogy miközben Gerõ az éberség
fokozásáról szólt, Piros László tette
le a koszorút Péter Gábor helyett, mert az ÁVH fõnökét,
aki a hazai éberség-felelõs" volt, eltüntették,
börtönben van.
A következõ
napok
Magyar szempontból a hét további napjainak rádiómûsorát
a közelgõ nemzeti ünnep miatt érdemes követni.
Vajon lehet-e kimászni a gyászkút mélyébõl,
az orosz-szovjet dömpingbõl legalább annyira, hogy a nemzeti
érzület hangot kapjon? Megjelenik-e a magyar tematika? Szerdán
még nem. Akár Úttörõ Híradó,
akár Tíz perc külpolitika a mûsor címe,
legalább egy megemlékezés volt benne Sztálinról,
de nyoma sincsen '48-nak. Sztálinról szóltak Ilja Ehrenburg
és Mihail Solohov írásai. Másik díszcsomagolást
kaptak a már közölt versek, amelyekhez néhány
újabb társult.
Amerika Hangja szerdán, március 11-én Stevenson volt (és
jövendõ) demokrata elnökjelölt vélekedését
idézi: tévedés volna arra számítani, hogy
Sztálin halálával enyhül a hidegháború.
Más amerikai politikusok azt gondolják, hogy Malenkov nem lett
a Szovjetunió urává. Ahhoz másra van szükség:
ezt a pozíciót csak gyilkosságokkal és erõszakkal
lehet megszerezni.
A BBC igen kemény, midõn a két nappal korábbi nagygyûlésre
utal. A gyászoló magyar kommunisták belegázoltak
a magyar nép érzelmeibe. Sztálin nem a magyar függetlenséget
akarta. Gerõ éberséget kíván, de lehet-e
még éberebb a rendszer, amely már kiirtotta az ÁVO
vezetõjét, amelynek éppen az volt a feladata, hogy az éberséget
biztosítsa?"
Csütörtökön a Petõfi rádióban, azon
belül is a gyerekeknek szánt mûsorban tûnik fel 1848
emléke. Elhangzik Petõfi Nemzeti dala is, csak oroszul.
A Kossuth még megismétli Darvas Józsefnek az Írószövetségben
elmondott gyászbeszédét, a Néphadsereg híradója
Farkas Mihály (honvédelmi miniszter) felhívásával
kezdõdik, és az esti program a Borisz Godunov címû
opera. Pénteken ismét Sztálinról szól a rádió,
a profik mellett egy vájár is elmondja, hogy úgy dolgozik,
ahogyan Sztálin tanította. A kisdobosok helyett Ványa,
az ezred fia kapott helyet, egy két évvel korábban
bemutatott rádiójátékot ismételtek meg.
Ezen a héten két további nevezetes halott volt: Szergej
Prokofjev, aki nem kapott mûsort, pedig a visszaemlékezõk
szerint a zenészek tervezték. Klement Gottwald a moszkvai temetésen
fázott meg, róla szombaton megemlékeztek.
Az Amerika Hangja európai szerkesztõsége pénteken
arra hívta fel a figyelmet, hogy a Pravda hamisított fényképet
közölt. Sztálin, Mao és Malenkov látható
a hamisítványon, miközben az eredeti 13 moszkvai vezetõt
ábrázol, és Mao Sztálin, és nem Malenkov
mellett áll.
Szombaton a SZER rádiófigyelõjének rövid összefoglalóban
az szerepel: Lassan lecsillapodik az izgalom, amit Sztálin halála
okozott. Az új kormány, amely minden valószínûség
szerint még Sztálin kezdeményezésére alakult,
elfoglalta a helyét, és látszólag minden megy a
legnagyobb rendben. A megoldás azonban csak látszólagos
és a leplezett rend mögött a küzdelem és a versengés
nem szûnt meg."
A magyar nemzeti ünnep reggelén a Kossuth rádió Petõfi
versével köszöntötte hallgatóit: Ismét magyar
lett a magyar
Ideje volt.
Az írás az OTKA támogatásával készült.
Jegyzetek
1 OSA-HU 300/40/8/9. doboz
2 MOL 276 f. 51/12. õ.e. 90-97
3 OSA 300/40/4 1. HUNG. ITEMS 106. 24. (Az Itemek leggyakrabban a blokkból
menekültekkel készült interjúkból, vagy más,
bizalmas forrásokból szerzett információkat összegezték,
mai lelõhelyük a budapesti Nyílt Társadalom Archívum.)
4 Roy Alekszandrovics Medvegyev: Hruscsov. Politikai életrajz.
(Budapest, Laude Kiadó, 1989). 76. 195-196.
5 Argumenti i fakti 2002. március 3.
6 Béry László (1898-1971) újságíró.
Az Esti Újság szerkesztõje, majd a német
megszállás után a Magyar Rádió politikai
mûsorokat felügyelõ osztályvezetõje volt. A
SZER magyar osztályán 1951-1967 között dolgozott.
7 A jugoszláv rádiók magyar nyelvû mûsorait:
Belgrádot, Újvidéket is gondosan követték a
SZER lehallgatói. A Magyarországgal háborús feszültségben
álló ország rádióinak információit
és érvelését fontos volt ismerniük.
8 A csasztuska-brigádot négy énekesnõ és
egy harmonikás alkotta. A kezdõ és záró zenét
népdalmotívumok felhasználásával Ránki
György szerezte. Boros János - Éry József: A Krónika.
Család, napilapok a Rádióban. (Budapest: MRT Tömegkommunikációs
Kutatóközpont 1973). 18.
9 A moszkvai mûsor késõbb kimaradt a budapesti programból,
de önállóan, egy Magyarország számára
fenntartott frekvencián sugározták. Megszüntetésérõl
1957. február 12-én tárgyalt az MSZMP Ideiglenes Intézõ
Bizottsága. MOL-M-KS-288.f. 5/15 õ.e.
10 1950. március 24-én engedélyezte" a Minisztertanács,
hogy az államosított csepeli gyáróriás, Weiss
Manfréd egykori tulajdona viselje Rákosi nevét. A minisztertanács
1951. november 2-án hozzájárult", hogy a dunapentelei
vasmûvet és a várost Sztálinról nevezzék
el.
11 Malenkov, Georgij Makszimiliánovics (1902-1988) mérnök,
politikus. 1925-tõl Sztálin titkára volt, a harmincas években
egyre magasabb beosztásokban dolgozott, a háború alatt
mint a Honvédelmi Bizottság tagja. 1946-ban KB titkár és
politikai bizottsági tag lett, 1952 októberében, az SZKP
XIX. Kongresszusán õ ismertette a fõ referátumot.
Sztálin halálakor miniszterelnök-helyettes. 1953-1955 között
a minisztertanács elnöke, majd 1957-ig ismét helyettes és
a vízi erõmûvek minisztere. 1957 tavaszán végleg
eltávolították a politikai vezetésbõl.
12 Berija, Lavrentyij Pavlovics (1899-1953) grúz származású
politikus, 1938-tól a belügyi népbiztosság vezetõje,
miniszterelnök helyettes. 1953 nyarán letartóztatták,
majd kivégezték.
13 A világháború utáni antiszemita kampányok
sorozatába illeszkedõ koncepciós eljárás
azzal vádolta meg a Kreml-kórház zsidó orvosait,
hogy a szovjet vezetõk életére törtek. Az 1953. január
13-án foganatosított letartóztatások sokak szerint
egy végleges leszámolás elõzményei voltak.
Sztálin halála után egy hónappal (április
3-ról 4-re virradó éjszaka) az õrizetbe vett orvosokat
kiengedték.
14 Walter Ulbricht (1893-1973) német politikus, a kommunista párt
alapító tagja. Hitler hatalomra jutása után külföldrõl
irányította az antifasiszta propagandát. 1945 után
az egyesült munkáspártok elnöke, a miniszterelnök
elsõ helyettese.
15 Visinszkij, Andrej Januárevics (1883-1954) jogász, politikus.
A szovjet ügyészség vezetõjeként a harmincas
évektõl a koncepciós perek végrehajtója,
1949-1953 között külügyminiszter, majd a Szovjetunió
ENSZ-képviselõje.
16 Churchill, Sir Winston (Leonard Spencer) (1874-1965) brit államférfi,
1940-1945 és 1951-1955 között miniszterelnök.
17 Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics (1880-1986) politikus, 1921-tõl a
szovjet párt központi bizottsági titkára, 1930-1941
között a Népbiztosok Tanácsának elnöke (miniszterelnök),
majd külügyminiszter. 1957 nyarán kizárták a
vezetõ szervekbõl, Mongóliában lett nagykövet.
18 1951. április 28-án magyar-amerikai egyezményt kötöttek,
ennek része volt, hogy megszüntetik Amerika Hangja sugárzását
Münchenbõl.
19 MOL 276 fond 54/234. õ.e.
20 A rádió két programja minden nap többször
mondott idegen nyelven híreket. Különösen fontosnak tartották
a szerb és a szlovén felolvasást (15-20 perc alkalmanként).
A fõadón 18.40-19.00 között németül mondtak
híreket.
21 Kerenszkij, Alekszandr Fjodorovics (1881-1970) orosz ügyvéd,
az eszer (szociálforradalmár) párt politikusa. Duma-képviselõ,
miniszter, 1917 márciusától kormányelnökként
a hadsereg fõparancsnoka. 1918-ban Franciaországba emigrált,
1940-tõl élt az USA-ban.
22 Auriol, Vincent (1884-1966) francia jogász, politikus. 1914-tõl
képviselõ, több kormány minisztere, a Szocialista
Párt elnöke, 1947-tõl a Negyedik Köztársaság
elnöke.
23 Hruscsov, Nyikita Szergejevics (1894-1971) politikus. 1918-tól pártmunkás,
1935-ben moszkvai elsõ titkár, majd az ukrán párt
vezetõje. 1949-1953 között KB-titkár és a moszkvai
terület pártszervezetének irányítója.
1953-tól az SZKP elsõ titkára. A XX. kongresszuson titkos
beszédben ismertette Sztálin bûneit. A hatalomból
1964-ben eltávolították.
24 1906: XXII. törvénycikk. Rákóczi Ferenc és
bujdosó társai hamvai hazahozataláról; 1917: I.
törvénycikk. Dicsõült Elsõ Ferencz József
király emlékének törvénybe iktatásáról;
1925: XLV. törvénycikk. Széchenyi István gróf,
a legnagyobb magyar emlékének törvénybe iktatásáról;
1927: XXXII. törvénycikk. Kossuth Lajos örök érdemeinek
és emlékének törvénybe iktatásáról;
1938: XXXIII. törvénycikk. Szent István király dicsõ
emlékének megörökítésérõl;
1945: II. törvénycikk. Károlyi Mihály érdemeinek
törvénybe iktatásáról.
25 HL MN VIII. 2. fond HM Titkárság iratai 00557/B-1953/HM Titkárság
(1953/T-2/2. õ.e.)
26 MOL XXVI-A-8-a; 177. doboz
27 Tito, Josip Broz (1892-1980) horvát származású
jugoszláv politikus, 1937-tõl a kommunista párt fõtitkára,
a háború alatti partizánhadsereg vezetõje, majd
miniszterelnök és honvédelmi miniszter, 1953-tól köztársasági
elnök. Nem volt hajlandó követni a Szovjetunió által
megszabott irányvonalat. Jelképe lett az egységes Jugoszláviának,
ám a nemzetiségi ellentétek halála után szétrobbantották
államát.
Rankovic, Alekszander szerb származású jugoszláv
politikus, a kommunista párt titkára, 1946-1962 között
belügyminiszter, 1953-1963 kormányelnök.
28 Sztálint 1947. november 8-án választották Budapest
díszpolgárává, és 2
29 OSA Evaluations Items No. 02982/53. 21 March
30 Rákosi Mátyás 60. születésnapját
1952. március 9-én kiterjedt országos kampány elõzte
meg. Az ünnepségeket és az ajándékok tömegét
bemutató kiállítást a Sztálin 70. születésnapja
tiszteletére 1949-ben tartott rendezvénysorozat mintájára
alakították ki.