1.
Joszif Visszarionovics gyerekkorában súlyos beteg volt, 14 éves
koráig járni se tudott. Akaratereje és az állandó
edzés azonban meghozta gyümölcsét: fél év
se telt bele, és már többpúdos súlyokat felemelt.
Kimegy egyszer az utcára, és látja, hogy egy jó,
testes kölyök ver egy kisebbet. Sztálin odamegy, elkergeti
a támadót. Az meg így szól: „Te aztán
tényleg erõs vagy". Ránéz Sztálin nagy
figyelemmel, elkomolyodik, és azt feleli: „Nem én - az igazság
erõs".
2.
A nép sora végképp rosszra fordult. Elmegy egyszer Joszif
Visszarionovicshoz Lenin, és kérdi: „Mit tegyünk?"-
Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól:
„Hogy mit tegyünk? - Tegyünk!"
3.
Egyszer Joszif Visszarionovics fellázította a népet, és
megdöntötte a cárt. Beköszöntött a boldogság.
Jön Sztálinhoz Konsztantyin nagyherceg, és így szól:
„Békés világot ajánlunk néked!"
Ránéz Sztálin nagy komolyan, majd mosolyogva azt feleli:
„Minek kéne nekünk a világ!? Nekünk Oroszország
is elég!"
4.
Bevonul egyszer Joszif Visszarionovics Berlinbe, egy tank tetején állva.
Körös-körül robbanások - repkednek a lövedékek.
Fut vele szemben egy német, megismeri Sztálint és felkiált:
„Jön Sztálin! Kegyelmezz nékem, Istenem!" Ránéz
Sztálin nagy komolyan, fáradtan elmosolyodik, és azt feleli:
„Isten nem kegyelmez meg néked, mert nem szolgáltál
rá. De Sztálin kegyelmet ád." És megparancsolta
máris, hogy engedjék szabadon.
5.
Ellátogat egyszer Joszif Visszarionovics a frontkórházba,
és meglát egy csontsovány, sebesült katonát
az ágyon fekve, amint azt mondja a szomszédjának: „Sztálin
a mi erõnk!" Ránéz Sztálin nagy komolyan, és
így felel: „Ha Sztálin az erõd, hát itt vagyok!
Kelj fel, és járj!" A katona felállt, fogta a puskáját,
és elindult.
6.
Megjön egyszer a csatából Joszif Visszarionovics, leszáll
a lóról, megtörli kardját a köpenye szélébe.
Odafut hozzá Anka, a golyószórós leány, és
felkiált: „Jól elagyabugyáltuk a kutya fehérjét!"
Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól:
„Jaj, Anka, Anka, hányszor mondtam már neked, nincs ilyen
szó, hogy elagyabugyálni! Tessék tisztelni a nagy, orosz
nyelvet!"
7.
Joszif Visszarionovics hatalmas termetû volt, már-már szégyellette
is nagy, lapáttenyerét. Belép egyszer a terembe, ott ül
Trockij, Zinovjev és Buharin - ezek is jól megtermett fajták
-, és patkót hajlítgatnak. Kettétöri Sztálin
a patkót, és kihajítja. Rájuk néz Sztálin
nagy komolyan, és így szól: „Munkával mérd
az erõt!"
8.
Egyszer egy éjszaka Joszif Visszarionovics kigondolta a haditervet, hogyan
kell szétverni a fasiszta hordát. Hazaér, mondják
neki, hogy meghalt a felesége. Ránéz Sztálin nagy
komolyan az asszony hullájára, és így szól:
„Gyõz az ember nagy dolgokban, apróságokban meg bosszút
áll rajta az élet!"
9.
Felkeresi egyszer Joszif Visszarionovicsot Trockij, Zinovjev és Buharin,
és így szólnak: „Itt az ideje, hogy távozz!"
Kinyitja Sztálin az ablakot, a nép meg csak élteti: „Sztálin,
Sztálin!" Rájuk néz Sztálin nagy komolyan,
és azt feleli: „Távozom. Közéjük, a nép
közé." És elhagyta a Kremlt.
10.
A nép sora végképp rosszra fordult. Felkeresik egyszer
képviselõi Joszif Visszarionovicsot, és így szólnak
hozzá: „Térjen vissza, Joszif Visszarionovics! Trockijt,
Zinovjevet, Buharint felakasztottuk, mert nem volt igazuk!" Rájuk
néz Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Kár,
hogy felakasztottátok õket. Most aztán hogy tudják
meg, hogy nem volt igazuk?"
11.
Halad egyszer Joszif Visszarionovics a menet élén. Marsallok,
tábornokok, kitüntetettek alig gyõzik mögötte tartani
a lépést. Odaszalad egy katona Sztálinhoz, és így
szól: „Vigyázzon, itt még golyó elé
is tud kerülni!" Ránéz Sztálin nagy komolyan,
fáradtan elmosolyodik, és azt feleli: „Tudok, de nem akarok!"
12.
Rázendít egyszer Radek Joszif Visszarionovics kedvenc nótájára,
a „Meghalok most, meg biz én!"-re. Kérdi tõle
Sztálin: „Hát a parancsom teljesítetted-e?" -
„Nem" - rebegi Radek. Ránéz Sztálin nagy komolyan,
és így szól: „Majd ha rászolgálsz, énekelhetsz!"
13.
Ülésezik egyszer a Legfelsõbb Tanács mindkét
háza egy idõben. Ülnek sorban a küldöttek, hõsök,
híres emberek. Belép Joszif Visszarionovics az oldalajtón.
Odaszalad hozzá Vorosilov, és így szól: „Fontos
államügyek várnak ránk!" Ránéz
Sztálin nagy komolyan, és azt feleli: „Akkor magának
szerencséje van, ha az ügyek várják! Látja,
én egész életemben magam várom a nagy ügyet!"
14.
Puskin került szóba egyszer Joszif Visszarionovics társaságában.
Azt mondja Bugyonnij: „Sztálin után könnyebben megértettem
Puskint". Ránéz Sztálin nagy komolyan, fáradtan
elmosolyodik, és így szól: „Sztálint viszont
Puskin nélkül se értheti meg!"
15.
Megy Joszif Visszarionovics egyszer, egy esõs estén, és
meglát egy öregembert, esõkabát nélkül,
teljesen átázva. Leveszi Sztálin a magáét,
ráteríti az öregre. Kérdi az öreg Sztálint:
„Hé, elvtárs, kiféle lennél?" Ránéz
Sztálin nagy komolyan, és így felel: „Ember lennék,
ha minden embernek így segíthetnék!"
16.
Joszif Visszarionovics elé vezetik egyszer a fiát azzal, hogy
ellopta egy szegény asszony bukszáját. „De semmi vész
- próbálja megnyugtatni Berija -, a bukszát már
visszaadtuk". Ránéz Sztálin nagy komolyan és
így szól: „A bukszát még csak-csak visszaadhattátok,
de a fiamat nekem már soha." És lelõtte a gyereket,
ott helyben.
17.
Késõ éjszakáig dolgozott egyszer Joszif Visszarionovics
a Kremlben. Telefonál a nejének, hogy: „Gyere, sétáljunk
egyet!" Sétálnak, sétálnak, egyszer megszólal
a feleség: „Minek gyötröd magad folyton? Pihennél
inkább egy kicsit! Meg a gyerekekkel törõdnél!"
Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól:
„Hisz épp a gyerekekkel törõdök!"
18.
Sétál egyszer Joszif Visszarionovics a Vörös téren.
Odaszalad hozzá egy kölyök, és kérleli: „Szereld
meg, bácsi, a biciklimet!" Ránéz Sztálin nagy
komolyan, fáradtan elmosolyodik, és már szereli is a biciklit.
Mondja neki a kölyök: „Gyere el holnap ugyanide, bemutatlak a
mamámnak, igazi jótét lélek, meglátod!"
Ránéz Sztálin nagy komolyan, és így szól:
„Nem tudok eljönni, fiam, ütött a halálom órája!"
És másnapra meg is halt.
19.
Egyszer az amerikaiak túszul ejtettek egy csomó orosz lakost.
Kihirdetik az ultimátumot: „Ha nem adjátok ki Sztálint,
lekaszaboljuk mind!" „Ne menjen ki - figyelmezteti Zsdanov Joszif
Visszarionovicsot -, szégyenletes halál várja!" Ránéz
Sztálin nagy komolyan, és így szól: „Nem a
halál teszi az embert, hanem az ember a halált!" És
másnap el is hurcolták Amerikába, ahol halálnak
halálával halt, a népet meg szabadon engedték.
20.
Híre ment egyszer, hogy Joszif Visszarionovics meghalt. Deputáció
érkezett hozzá rögtön, és tagjai nagyon megörvendtek,
hogy élve találták. „Életünket odaadnánk,
csak Maga maradjon életben" - mondták. Rájuk néz
Sztálin nagy komolyan, fáradtan elmosolyodik, és így
szól: „Én is odaadnám maguknak az egész életem!"
Hét újabb legenda Sztálinról
1.
Megy egyszer Sztálin, még gyerekkorában, egy barátjával
a húsbolt felé. Elcsen Sztálin egy darab húst, és
futásnak ered. Utolérik, kérdõre vonják:
„Te loptad el?" „Nem - feleli Sztálin -, õ tette".
És a barátját ott helyben darabokra szaggatták.
2.
Végképp rosszra fordult a nép sora. Lázadás
tör ki. Hívatja Sztálint a cár, és mondja:
„Csábítsd ki a népet a Szovjet térre!"
Kiviszi a térre a népet Sztálin, az tömve csendõrökkel.
Lövés dördül, pillanatok alatt földre terítik
az egész népet. Több mint egymilliót.
3.
Felkeresi egyszer Sztálint Trockij, Zinovjev meg Buharin, és így
szólnak: „Nincs igazad. Beszélni szeretnénk veled!"
Elõhúzza erre Sztálin a pisztolyát az íróasztalból,
s lelõtte õket, ott helyben. És a hullákat, megparancsolta,
hogy azonnal ássák el.
4.
Felkeresi egyszer Sztálin Lenint Gorkiban. Látja, hogy egy lélek
sincs a közelben, gyorsan leszúrja Lenint. És a hullát
észrevétlenül elásta. Majd, Moszkvába visszatérve,
így szól: „Meghalt Lenin. Mindent rám hagyott."
5.
Odamegy egyszer Sztálinhoz a neje, és így szól:
„Miért vetted el ettõl a szegény asszonytól
az összes pénzét? Nem szép dolog." Elõhúzza
erre Sztálin a pisztolyát az íróasztalból,
s lelõtte feleségét ott helyben. És megparancsolta,
hogy a hullát észrevétlenül ássák el.
6.
Felkeresi egyszer Sztálint Nyikita Szergejevics Hruscsov, és így
szól: „Nincs igazad. Beszélni szeretnék veled!"
Elõhúzza erre Sztálin a pisztolyát az íróasztalból,
de Hruscsov gyorsabb volt, és õ lõtte le Sztálint.
És megparancsolta, hogy a hullát észrevétlenül
ássák el.
7.
Megy egyszer Sztálin az utcán. A nép megismeri, és
így kiált: „Ott jön Sztálin!" Futásnak
ered Sztálin, a nép meg utána. Utolérik, darabokra
szaggatják, elégetik, és hamvait a Moszkva folyóba
szórják.