Egyik szemével alszik, a másikkal viszont ébren õrködik.
Alszik, amikor ébren kéne lennie, és fölöslegesen éber, amikor nyugodtan aludhatna.
Az ellenfél asszonyának testüregeit kutatja, de nem veszi észre, hogy idegen hatalom repülõgépei röpködnek az ország felett alkotmánysértõ módon, engedély nélkül.
Mit csinál a kormány?
Tettre kész és találékony, ha a hanyatló Kádár-kor, a puha diktatúra átfestése iránti lelki igénnyel találkozik. Márpedig ezzel hívei körében gyakran van módja összefutni. Sõt, ne szégyelljük bevallani, el sem kell ehhez hagynia otthonos körletét. Elég reggel a tükörbe pillantania. Hiszen ez ennek a kormánynak, mondhatni, a legsajátabb, belülrõl jövõ igénye is.
Országunk baloldali liberális véleményvezérei az elõzõ kormányzati ciklusokban már épp eleget gyúrták ahhoz a közönséget, hogy megtanulja felismerni és elismerni az egykori pártállami káderekben a demokrácia korszakának univerzális szakembereit. Ezért aztán érthetõ, hogy az sem okoz már különösebb nehézséget neki, mármint a közönségnek, hogy megtanulja felismerni és elismerni a KGB felügyelete alatt egzisztáló pártállam szigorúan titkosszolgálati elhárító tisztjébõl kitüremkedõ reformer hazafit.
Mit csinál a kormány?
Éberen figyeli elkötelezett híveit. Hogy idõben közbeléphessen és megvédhesse õket. Elkötelezett hívei pedig éberen figyelik magukat, hogy idõben riadóztathassák kormányukat.
Éberen figyelik, hogy nem ragad-e át rájuk is „a fasizmus mint lelki igény", amely az utóbbi évben. Magyarországon állítólag tömegesen szedi áldozatait. Abból lehet észre venni, hogy „jóarcú fiatalok" gyûlnek össze változó, olykor gigászi tömegben - amint azt, ha jól emlékszem, Eörsi Istvánnál olvastam. És az egymás iránti odaadásban felolvadva hallgatják a volt miniszterelnököt, aki arról beszél nekik, hogy „ha a bizalom, a barátság, a szeretet vonásait látják arcunkon azok a honfitársaink, akiket a politikai csalafintaság, a demagógia vagy a szakértõ gyûlöletkeltõk mesterkedése ellenünk hangolt … kiszabadíthatják magukat a gyûlölet rabságából, és összebarátkozhatnak velünk".
Félelmetes ez az erõ, vészjóslóak lehetnek gyarapodásának következményei. Érthetõ, hogy éberen figyelnek baloldali liberális barátaink: nehogy megfertõzze már a tavalyi félelemkeltõ kampánnyal kibõvített tömegüket ez a szeretet hatalmát hirdetõ jobboldali vezér.
Mit csinál a kormány?
Kormányoz persze, annak rendje s módja szerint. És mellesleg elkötelezett híveitõl tüzelve neki-nekiugrik az elõdje által létrehozott vagy akkor megerõsödött intézményeknek, hiteknek, meggyõzõdéseknek - aztán csodálkozik, hogy lepattan róluk.
Éberen õrködik, hogy az elõdei által a szocialistának nevezett korszakban kettészakított társadalom alávetett fele tizenhárom évvel a politikai váltás után se legyen még képes felépíteni és megerõsíteni szellemi, kulturális, civil társadalmi intézményeit. Éberen õrködik, mert komoly versenytárs nélkül, a diktatúrában felhalmozott és onnan átörökített elõnyöket megõrizve kényelmesebb az országot vezetgetni, szocialista módi szerint pragmatikusan igazgatni, szabad demokrata módi szerint elvszerûen nevelgetni.
Egyébként is kényelmesebb azt gondolni magunkról, hogy nekünk nem azért vannak oly szép számban alapítványaink, tudományos intézeteink, sikeres lapjaink, rádióink és televízióink, mert történelmileg úgy alakult, hogy elõdeinknek volt módjuk kisajátítani, talpra állítani, erõsítgetni õket. S a befogadók fejébe évtizedekig az eszmét töltögetni. Továbbá történelmileg úgy alakult, hogy ennek az örökségnek a késõbbi kezelõi érdekes mód zömében baloldali, baloldali liberális meggyõzõdésûek lettek. Valami rejtélyes okból kifolyólag nem akartak, a szabadság birodalmában sem akartak jobboldaliak, konzervatívok lenni.
Nem, kellemesebb azt gondolni, hogy mindez azért van nekünk, azért vannak olvasóink, nézõink, azért oly bõséges a materiális és a kapcsolati tõkénk, oly hatékony a hirdetést adó és fogadó képességünk, mert megérdemeljük. Mert egyszerûen jobbak vagyunk, mert a minõséget képviseljük, mert eredményesnek bizonyultunk a piaci versenyben.
Mit csinál a kormány?
Töltögeti és ássa az árkokat.
Erõsítgeti elkötelezett hívei azon meggyõzõdését, hogy õk a jobbak, és végtére is, mindent összevéve, azért inkább úgy vannak jól a dolgok, ahogy vannak. Ami persze elkötelezett híveinek ab ovo erõs meggyõzõdése.