I.
A „48" itt: összesen 48 naptári év. Ebben: a legbizarrabbul
eltérõ korszakocskák. Rémségesek, álmosak,
lagymatagok, élénkítõk, lehangolók stb.
Nem történeti taglalásra, elemzésre vállalkozom.
És mégis: a „történetírás"
a „történet" szóból jön. Petõfi
még használta a „történelem" szinonimájaként
is. Elismerem, „egy ember" (bár Vas Istvánnak más
a véleménye! igenis „egy ember"-rõl van szó
mindig, csak hát mit akar az az egy?), az akár szélsõségesnek
is nevezhetõ emberi sors, út stb. talán nem példáz
semmit. Jó, ne példázzon. De a gondolatok a „történetbõl",
a magunk históriájából adódnak, ha oly arányban
„a mi magunk" gondolatai, hogy megannyi hatással együtt
is legalább árnyalatnyit, éles árnyalatnyit elkülönböznek
a tömegszerûtõl. Hogyan is mondta Szép Ernõ
a rémségek, álmosságok, lagymatagságok, élénkülések,
lehangolódások etc. tárgyában írt verse végén?
„…És
kegyetlen
Ordítottam vón: …………… téboly!
nem igaz semmi!
De ez mind annyi
volt, mint mikor a sûrû nyájban
Egy juh nyugtalanul megy, fejét felfúrja, béget,
De elnyomják, és nem látsz közöttük különbséget
Ahogy tûnnek mind a nagy porban, alkonyattájban."
II.
Változnak a korok divatjai.
S több is fakul, tûnik „nagy porban". Államférfiak
nevei, dívákéi, mecénásokéi; nézem
csak, kiváló (nem is oly kiváló?) fiatal német
(francia, angol) színészek nem ismerik már… nem hogy
a némafilm, a korai hangosfilm nagy neveit, de jószerén
Chaplinét, Fred Astairét se etc. Hóha hó! Tavalyi
hó! Maria Schellét, Vanessa Redgrave-ét se. Pár
évtized, s a mûvész híre elhuny, és nevét
stb. csak Ki õrzi? A Halál, mondja hátborzongatóan
Weöres Sándor.
Szerinte akkor állítólag a csakugyan mindig fénylõ
forró Igék adnak öröklétet, nem az emlékezet.
Meg aztán végképp nem a pályadíjakat osztók.
Akirõl itt írok, igen sok pályadíjat megkapott.
Keresett is tûrhetõen, a tollrágó szakmához
képest már-már igen jól; ez rég volt, megismerte
a munkanélküliség fenyegetését (szó
szerint; az írás nem munka, magam csak a mûfordítást,
alkalmi írásos reagálósdit tartom munkának;
s mily messze kerültünk Rilke gondolataitól, melyeket egy fiatal
költõnek fejtett ki sokáig-legendásan; hogy elsõsorban
az irodalomhoz már-már hasonlatos tevékenységet,
az újságírást kerülje, mint… van rá
hasonlat, kicsoda mit; ez a valaki, akit úgy fogok nevezni innen hamarost,
hogy „én", nem adta fel soha (hosszasabban), visszaküzdötte
magát, és ha jó másfél évtizeden át
kezdték eminnen-onnan jelentéktelen önismétlõnek
tartani, hát nem hagyta annyiban, vagyis hogy a jó szerencséje
nem hagyta el, és a szerencsét, általánosságban
úgy tartják, ki is kell érdemelni; ez a „valaki",
aki itt a tapasztalatait általam (révemen, de jó szó!)
elmondja, annyit akarna csak révbe juttatni, hogy „Kérem,
kérem… figyeljünk innen is a dologra… ez is volt, volt
így is", ennyi a históriája.
Történet tehát - és folyamatosan várt jelen.
Bekövetkezik az az idõ, amire várnánk? Lesz, csekély
tárgyunkban, valami is jobb? Ez a nagy kérdés.
III.
Engem - szintén általánosságban - újabb idõn
radikálisnak mondanak (TGM-tõl hallottam, nagy örömmel,
ezt a meghatározásomat a minap), s mint ilyen nehezen is csatlakozhattam
volna szorosabban bármelyik irányzathoz. (Nyelvünk ennyiben
félrehord; semelyik irányzathoz nem csatlakozhattam.) Fontossága
ennek a magam becses írói személyének szempontjából
úgy van, hogy ekképpen sok odatartozási elõnytõl
elestem, másrészt szabad maradtam; már amennyire szabadok
lehetünk, s ne is elemezzük túlnyomóan az érzületi
jelent. (A magam jelenét, melyben a magam felfogásával
a magam dolgát tovább nehezítem, s mégis csak így
lehetek, ld. a József Attila által használt szóértelmezést,
„boldog". Épp J. A. a jó példa a szavak többféle
értelmezésére; van, ahol megvetõen kezeli a boldogság
fogalmát, van, ahol mint elérendõ nagy célt jelöli,
és ebben Wittgensteinnel ért egyet: tudjuk, a filozófus
azt „üzente", mikor már halálán volt: „mondjátok
meg nekik, hogy boldog életem volt", kb. idézem, és
azt is mondta, hogy csak a boldog élet a teljes élet. Hát
ez nagyon nehéz kérdés, ld. Móricz „Boldog
ember"-ét, meg a másik, radikális végletet,
már hogy amennyit én összeboldogtalankodom.
De errõl másutt (már írtam épp eleget).
IV.
Ki tudja, írnám-e ezt a dolgozatot Beszélõmnek,
ha és ha és ha. Apám, ezt is megírtam sokszor, egyszerû
sorból jött fiú volt, az I. háborúba kellett
elmennie, hogy külön engedéllyel egyetemet végezhessen,
afféle hadilevelezõ volt, de rendesen vizsgáztatták,
sõt, valamennyi szabadságot is kapott, hogy a Jog padjait (s az
Államtudományét) koptathassa. Ugorjunk egyet.
Magam, miután 1956 októberében az iskolagyûlésen
(hebrencskedve, egyáltalán nem igazi radikálisként,
inkább izgágán) nem kiáltottam el, hogy „Le
a vörös csillaggal!", valamint apám sem engedett ki a
harci idõkben a Nagykörútra stb., eljutottam az egyetemi
felvételiig. Ahol majdnem kihajítottak már (1957 késõ
tavaszán), igaz, a KISZ-tagság s más ilyesmi nem volt épp
akkor még olyannyira perdöntõ, de repülhettem volna
könnyen a semmibe - s lett volna erõm vajon egyetem nélkül
is? nem kellett az a 4 szabad év, egészen a gyakorlótanításig?
a mûfordítói szeminárium (Kardos Laci bácsinál),
az írótársak, a szellemi lötyögés, a töltekezõ,
mégis felelõtlen, nem karriert elõkészítõ
szabadság, igen, s az, hogy végig kívülálló
maradtam, ipari tanulóintézeti nevelõ-portás, késõbb
felnõtteknek nyelvet oktató fura „polgári alkalmazott",
hogy aztán 1971-tõl szabad legyek, mint önmagam rabja, s
ez így menjen a 34. naptári évben már? Vesszen a
mondat, le a mondattal - folytatom így: nem gépelném ezt,
ha mikor én-nem-tudom-kicsoda felvételi biztos azt mondja, hogy
jó, jó, képzett fickónak látszik, de nem
minden képzett fickónak volt a régi rendszerben MÁV
kereskedelmi (fõ?)igazgató az apja! Erre B. professzor, vagy S.
professzor (irodalomtudós mindkettõ) azt mondta: „De nem
is rúgták ki az illetõ papát kormányzósértésért,
s nem fél év elméleti börtönbüntetéssel
ment kényszernyugdíjba." Igen, idáig ugrottam az idõben,
s visszavetítve még: a papa pertörlésnek köszönhette,
hogy nem kellett leülnie idejét. Az okokat etc. ne részletezzük.
Egy fura, nem rokonszenves, bár sokáig prosperáló
államképzõdmény (és pénznem, a pengõ)
érdekeit védte (jaj, tarifákkal, adókkal, leleménnyel),
feledvén ifjúkora Ady-, expresszionizmus- és Rilke-rajongását.
(A „kormányzósértés", nagyjából:
ostoba ürügy volt.)
V.
A perc rajzához, fáradságosan, így készül
Rilke szerint az elmélet alapja; vagy a gyakorlaté.
Itt annak az elméletérõl és fõleg gyakorlatáról
lesz szó, mi is akkor hát az író és mûfordító
helyzete ma, milyen volt „57-tõl", meddig volt ilyen, mi jött
„68" után, s mert a történelemhez nem értek,
csak ösztönös irodalomtudósi és szociológusi
érzékemet használhatom, kitanult, finomított
main stream eszközök (sic!) híján.
1956-ban a Weöres-verskötetnek szaga volt.
VI.
Szabadság-illata volt azon a tavaszon, és még az Irodalmi
Újságnak, és Déry Tibor sok mûvének…
és… és… és. De Weöres (A Hallgatás
Tornya, ha jól írom, én naggyal írom, na), õ
volt a csúcsosodás. Képzavar: annak a könyvnek már
a sosem érzett illatával is, a papíréval, a nyomdafestékével.
Zsarnokságot nem tûrõ nyomdafesték illata volt, bûvölet.
Magam egy irodalmi tehetséggel rendes fokig megáldott, késõbb
borszakértõnek tanult osztálytársamtól hallottam
elõször Weöres hírét. „Van egy ilyen…"
A költõ (óriás) akkor már 43 éves volt,
ha jól számolom. Különösek a lappangások!
Aktualizálni kell az evidenciát! (A Mester maga húzta át
a NAGYSÁG szót, ugye.) Valamikor, az elnyomatás „fordulatéveutáni"
kezdetétõl visszafelé számolva, Weöres kimagasló
költõként élt az erre hivatott köztudatban. De
a Nagy Pályaív az 1956 tavaszán megjelent kötettel
kezdõdött.
Nemes Nagy Ágnestõl kaptam kölcsön a könyvet, a
történet ismert. Persze, hogy az elnyomatás ellenében
összetartottak a legkülönbözõbb írók,
de 1956 elõtt a szabadság, utána a rabság „zilálta
szét" a sorokat. Nem tudom, ma 30-35 évük körül
járó írótársaim mennyire érezhetnek
bele ebbe egyáltalán? Nem részletezem, az Újhold
hajdani köre miként ment szét már az ötvenes
évek elején. Akadtak szorgosak, akik írtak, írtak
az íróasztalfióknak. Elõkeveredtek olyanok, mint
Mészöly Miklós, akit - csakúgy, mint Ottlik Gézát
- Nemes Nagy Ágnesnél, Lengyel Balázsnál ismerhettem
meg. Kálnokyt. Mándyt. De csak Mészöly Miklóssal
és Ottlik Gézával (két szomszédvár!
ne tagadjuk) alakult tanítvány-mester kapcsolatom, azaz jó
barátságom. Mészöllyel az irdatlan csatangolások,
szekszárdi szüretek jártak még külön is
a nagy tudásanyaggal, melyben Miklós és (Polcz) Alain révén
részem lehetett évrõl évre. Mészölyéknél
ismerkedhettem meg olyan emberekkel, akik - mint Ács Károly is,
az újvidéki HÍD szerkesztõjeként;
késõbb Bányai János vitte ezt a szerepet, kapcsolatunk
így-úgy ma is a régi! -, igen, akik a Töredék
Hamletnek (a hivatalosságok által megtiltott, „letanácsolt"
eredeti címén: Egyetlen, s mily pontos volt pedig e cím,
hagyjuk) anyagából (brr, e szó) bõven közöltek
az akkor nagyon is szellemszabad Vajdaságban, felbecsülhetetlen
értékû publicitáshoz segítettek (olvasható
lettem!), tudtak rólam az akkor valóban releváns értelmiség
egészen különbözõ pólusain, titkos tipp
voltam, s a kiadó-páros, Szépirodalmi és Magvetõ,
rendre rugdosott ki; KISZ- és pártírók, meg csudák
folytán egész mulatságos, bizarr, de a honi közfelfogásba-értékrendbe
jobban beleilleszkedõ szerzõk mozogtak az érdemi terepeken,
gondolni sem lehetett - !!! - arra, hogy pár inkább poszt-Rilkés
versemen kívül magyarországi fórumon elõfordulhassak;
ezt adta a HÍD, délvidéki pátriám,
azaz családomé, igen, apám óbecsei születésû,
nagyapám Kecskeméten és vidékén élt
soká, mint vegyesboltos, kocsmáros-féle, iparosember, mint
apám családjának zöme… és a dédapám
még Nándorfehérvár-Belgrád és a Felsõ-Kunság
között pásztorkodott; nem véletlen, hogy lelenc kutyám
lengyel alföldi pásztor volt, vicc, hogy anyám révén
valami Sviderszky-is van itten, de nem „az" a Sviderszky, írjam,
ahogy írom. Ottlik, Mészöly, Nemes Nagy a tanításon,
jóbaráti kapcsolaton, ennek megannyi áldásán
túlmenõen konkrétabban semmit sem tehetett írói
sorsomért, pályám elindulásáért! Ne
feledje senki, ezek olyan idõk voltak.
Ha ma szubjektív idealistának is ítélhetõ,
de nem istenes, hanem radikális „elme" (gondolkodó,
na ja) vagyok, hát legalább objektív idealistaként
polgári csökevényként hajigálták ki
munkáimat a kiadók.
Tenni értem gyakorlatilag az egyik legnagyobb magyar költõ-mentõ-fejedelem,
Kormos István tett. Nem véletlen, hogy Ottlikéknál
ismertem meg õt. Ottlikék (és a nálam fiatalabb
Géher István tanár úr, akkor szerkesztõ az
Európa Kiadónál), õk tettek értem sokat a
fordítás keserves, de boldog „mezõin": eleve
azzal, hogy rávettek, fordítsak. Ez még házasságkötésem
elõtt történt (tehát 1964-66 között), és
Dylan Thomas-szal, Fitzgeralddal kezdtem.(Szerencsétlen dolog! A német
munkák akkoriban messze lebegtek szemem elõtt, ködösnél
is bizonytalanabbul. Az említettek angol „orientációjúak"
voltak, amerikaiasak… s én németül tudok viszonylag
jól, angolul gyengébben, ezt nem is tagadtam soha. Iszonyú
sziklamászás volt számomra az angol fordítás!
Hogy ez ma hogyan van, errõl késõbb.)
Kormos István tehát. A Móra Kiadó „nagyhatalmú
kívülálló beltagja" volt, és nagyon díjazta
azt a lírát, amit én mûveltem… meg örök
fiatal ember, Párizst évszám járt tapasztalt világfi
(szegény Pista, e hülye szóért pofon legyintene, ha
a mennyországban meghallaná!), igazi földi mennyországot
bûvölt elõ köpenye leleményeinek redõibõl
- nekünk, költõknek. Az emlékezetes Elsõ Ének,
benne sokan, akik ma is viszonylagos erõben dolgozunk, ha utaink irdatlanul
elváltak is… versantológia, s Illés Endre, a Szépirodalmi
Kiadó igazgatója ebbõl válogatott, s Kormosnak,
jóváhagyólag Vasnak is az volt a véleménye,
kezdjék velem.
Kormostól sok-sok mûfordítást lehetett kapni, olyan
fiatal kutyakölyökkorúaknak, mint magam voltam akkor, nekünk
is; de a Nagyok (Jékely, Kálnoky, Nemes Nagy stb.) akkorra már
fényes mûfordítói pályán haladtak.
Nemes Nagy mindig bíztatott: „Fordítson, fiacskám!
Meg lehet belõle élni!" S hogy közel 400 forint havi
többletjövedelmet „dobott" a mûfordítás
1954-1957 között, és a továbbiakban ez a számszerûség
csak nõtt!! Nem sok idõbe telt, nõsülésem meghozta
szorgalmamat, Kormos, az Európa, a Gondolat hamarosan, a Kossuth (barátságokkal,
anélkül) a további munkákat, és…
De ezt részletezem.
VII.
Csak hogy el tudja képzelni valaki az elképzelhetetlent, tessék.
A nagyoknak anno 4000 forint havi. És a fizetések alig haladták
meg az 1200-1300 forintot. Magam 1959-tõl az Expressz Utazási
Irodánál idegenvezetõsködtem nyaranta-õszönte.
Megtanultam németül. Bizonyos vagányságig vittem.
A magam ura voltam. De hát évi 5-6 csoporttal se tudtam ezervalahány
forintnál, na jó, kétezernél többet összebrusztolni.
Egy évben. Persze, az akkori NDK, a mai lassan teljes érvényû,
szépséges Németország sok vidékét
megismertem. Nem fõnökösködtem, volt politikai csoportvezetõ,
sokszor ezek egészen jópofa fickók voltak, nagy linkek,
kedvesek. Lóghattam mellettük, élhettem csekély életemet
- a magányt, a könnyed társaságot, élvezhettem
a tájakat, legalább 20 várost megjártam 5-6 év
alatt, többször voltam Rügen szigetén… de anyagi
utam a semmibe vezetett. Magánórákat adtam aztán,
a hatvanas években majdnem végig, és közmegelégedésre
búcsúztam a fõiskolai tanintézettõl. Nem
voltam KISZ-tag, nem voltam párttag, nem voltam szakszervezeti tag, nem
volt a Hamlet-köteten kívül másom… 35 éves
koromig.
Rendkívül gyors a gépelõ két ujjam, a „kezem",
alaposan tönkre is ment. Csomók, meszek etc. Ezt kényszerûen
szereztem be, ezt a bajkoszorút. Saját érdemem csak a mostani
enyhe láb-gátoltságom, 2003. január közepe
óta. Balesetben mozgásképtelenné váltam kis
idõre, de visszaküzdöttem magam: mivel sehova se járok
(társaságba, megnyitóra, verset mondani, dedikálni;
nem utazom már Bécsbe se, meg egyáltalán, repülõvel,
vonaton), elképzelhetetlen volt, hogy orvoskézre adjam magam.
Kikezeltük valahogy itthon a sokszoros térd- és combsérülést,
ki tudja, mit, nem vagyok futóképes, elugróképes
stb. A kezem azonban ma is hihetetlenül gyors.
Bár bizonyos szempontokból keresve nehéz tõlem még
jobban eltérõ alkatot találni, mint amilyen Eörsi
István, sok minden összeköt bennünket, s én például
- nem tartozik ide - nagyon nagyra értékelem a költõ
Eörsit. Pista szerezte egyik „korszakos" munkámat, „a
Lukácsot". Akkoriban 1000 forint körül volt egy ív
fordítás díja. Adó alig. Nyugdíjjárulék
(elsikkasztották; így végül a MAOE, az Alkotó-alap
kb. 42 000 forintot tud juttatni nekem havonta… mondjuk, olyan 90-100 000
forint helyett; ez is nagyon jó, hogy van). De hát az ezer forint,
az ezer forint! Lakásárakban kifejezve… kész õrület.
Nemrég még kamatból kifejezve is: azt jelenti, hogy ma
tisztán, adó után legalább 50 000 forintot kellene
kapni fordításért ívenként.
Magam olyan 16 000 forintos, 20 000 forintos ívhonoráriumokért
dolgozom, melyekbõl 36-40 százalék adó megy le…
nem folytatom. S még jó az is, ha akad ilyen munka. Egy-két
(de inkább egy) fix hely. Füzetes regények fordítása.
Másutt erotikus regények. A harmadikon (bedugult a forrás)
bestsellerek. De amit ott is fizettek! Valaki azt mondta: galádul. Mert
35 000-40 000 forint (lenne) a normálisnak elfogadott (nem azt mondtam,
hogy jó!) fizetség ma ívenként, mínusz adó.
(Horribilis adó. Igazságtalan, mert rajtunk mûfordítókon
szinte fillérig - fillér nincs is, na ja! - bekaszálható
adó. Nem részletezem. Ez így van, amíg így
van.)
Hát mondom, Kormosnak hihetetlen lehetõségei voltak. Az
akkori rendszer fura ellentmondásait használta ki. Elmondom, ahogy
terveztem: az '56-os forradalom szélárnyékában (vagy
miben? hogyan? az akkor is jó Magvetõ - nekem kétszer lett
késõbb rossz, Kardos és Jovánovics híján,
majd egy újabb „éra" közepétõl) sorra
jelentette meg (pl. a Magvetõ, Képes Géza vezetésével)
a jobbnál jobb világirodalmi mûveket. De az Európa
is! Ezek kincset értek a majdnem teljes rabság idején,
igen, Ottliktól az Iskola a határon azért is volt
akkor olyan karizmatikus könyv, amilyen se külföldön nem
lehet, se itt nem lesz - szerencsénkre! - talán soha, mert hogy
a „szabadság a hó alatt" eszméje virult benne.
Természetesen a folyóiratoknál eleinte, évtizedig
legalább, szó sem lehetett merészebb fiatal irodalom publikálásáról.
Ezért volt élet-levegõ a HÍD! Meg Jugoszlávia,
azaz Dalmácia, de Belgrád is. A csoda volt! Konzervekkel, de vörös
bort vásárolni képesen, legalább öt õszi
hónapot töltöttünk ott 11 év során feleségemmel.
Belgrádban fel tudtunk ruházkodni, hogyan mondjam. Ehettünk
májat, ami a korai Kádár-korszakban számunkra nem
létezhetett. És voltak „olyan" hanglemezek… nekem
dzsessz, másoknak rock… S volt egy légkör. Persze, kölcsönös
horvát-szerb utálatokkal etc., de mi nem törõdtünk
ezzel. Vigyáztunk, senki ne provokáljon minket, szabályosan
küldtem ki, az ellenõrzõ minisztériumon át
a mûveket, egyebekre az a rendszer ilyesmiben nem volt érzékeny.
Hogy így mondjam. Ezt mindenki tudja, aki járt azokban az években,
abban a másfél évtizedben a HÍD pénztáránál.
„Jugó" a madaraink miatt maradt abba. Meg a nyugati utazások
is csak elkezdõdtek volna 1976-ban. Madaraink élete volt fontosabb
számomra a megpályázható (felajánlott) berlini
DAAD-nál; és jól döntöttem. 1990-ig a honi vagy
külföldi szereplés bensõmbõl elgondolhatatlan
volt a számomra. (Pár éve, mint említettem, szintén
az. Végleg. Ez kizárólag belsõ alakulás/om
függvénye, nincs politikai oka, nem is volt. Nem tudtam kétféleképpen.
Vészesen radikális voltam ebben az életfelfogásomban
is. Megannyi rémséges, önhibás gödör, bukdosás
ellenére: a végsõkig kitartó voltam.) 1977-1989
közt számtalan lehetõséget kínált a
minisztérium (a kultusz, vagy nem így hívták): Japán,
Hollandia, Portugália, Németország, Bécs… Aztán
1990, végre, kinti hívásra: Düsseldorf. Szakmailag
sikerrel - sõt! s akkor „vezettem be", hogy nem olvasok fel,
hanem elõadok, performansz-szerûen majdnem; a felolvasást
unalmasnak ítéltem s tartom ma is -, emberileg kicsit botorkálva
abszolváltam elsõ szerepléseimet. És a végsõkig
„unpraktikusan". Pár remek kis irodalmi kapcsolatom azért
csak alakult, jól is jártam ezekkel - egy határig. Hatalmasak
lettek a magyarhoni ambíciók, a cél, már a szabadság
világában: Ausztria, fõleg Németország…
Japán, Amerika stb. Nekem itt volt az életem: hol 7, hol 15, hol
9 madár képében.
Késõbb is szakadtam el Budapesttõl, mint a repüléstõl
és Londontól, Dublintól (mindig magánemberként
jártam ezeken a helyeken, 1999-ben egy G. György - Gömöri
- szerkesztette est volt a boldogtalan londoni kivétel, és félig
a „Londoni Tandori" címû „szelleméletrajzi
és helyszínéletrajzi" film, ez utóbbit nem
bántam meg, bár nekem a filmezés kibírhatatlan mûfaj,
nem, nem; ld., hogy javamra bevigyen a mentõ a lábammal, az is
abszurd mûnem), Párizstól etc., meg a vonattól és
Bécstõl, holott napi 120-140 percet el tudok tölteni Bécsben
úgy, hogy érdekeljen, na persze, járkálásokról
van szó csupán, elõbb szakadtam el az 1990-2002 eleje közt
aktív lószínterektõl (nekem aktív dolguktól),
elõbb, mint Budapesttõl. Városommal épp a lábsérülés
tette lehetetlenné a viszonyt. A kényszerû itthon-tartózkodás
evidensen és elemien hozta: egészséges lélek vagyok,
mégsem kívánkozom ki a lakásból. Itt jó
nekem. S lásd: radikalizmus. A madarak is radikálisak. Hajaj!
VIII.
Mondta valaki, s látszik festõk stb. példáján
is: egy-két „nagyságrendnyi" szintkülönbséget
jelent (anyagiakban, mecenatúrában), ha valaki német földön,
koreaiaknak, japánoknak, amerikaiaknak etc. dolgozik. Magam, megjegyzem,
sosem tiltottam meg, hogy folytatódjék épp-elindult ausztriai
kiadásom, megjelenjen netán további pár könyvem.
Frankfurtra már be se vettek a keretbe. Tiszteletvendégként
ott lehettem volna. Köszönöm. Szerepeltem elõtte két
évvel, a portugálok esztendejében a Buchmessén,
már akkor kicsit kedvetlenebbül. Baj nem volt. Csak semmit se értem
vele. S ha magam inkább munkára és magánidõre
osztom az életemet, mit mondjak? Félve, mit hoz az uniós
csatlakozás - persze, meg kell lennie! -, elgondolom: aligha nekem az
uniósabb fordítói béreket. Nem szólva róla,
hogy 65 éves vagyok pillanatokon belül, s ha még egy kis
idõt lehúzok, nem csupán naptári 40 lesz a Dylan
Thomas-szal, Fitzgeralddal kezdõdött fordítói pályafutás.
A kezdetek kezdetén, a „pólyafutás" idején
(így, viccnek) olyan sokan támogattak, hogy megsérteném
õket, ha az eddig említetteken - és Bojtár Endrén
- kívül bárkit is külön emlegetnék. Az Európa,
de igazgatóságig fel, különféle nyelvi csoportokig
oldalvást… a Gondolat, a Kozmosz-Móra, Kormos halála
után fõleg a Kozmosz, a Kossuth, még a Zrínyi is,
kicsit, a Szépirodalmi nem… Hagyjuk. Egy konkrétum: ha felhív
hirtelen, égbõl pottyanva, régi „gondolatos"
szerkesztõm, egy kiadóvezetõ hölgy, olyan szép
árat ígér másodközlésért, hogy
az… Hagyjuk. Egy konkrétum: ha felhív hirtelen, égbõl
pottyanva, régi „gondolatos" szerkesztõm, egy kiadóvezetõ
hölgy, olyan szép árat ígér másodközlésért,
hogy az… dalol. õ miért tudja ezt nyújtani, mások
miért nem? Mások nem is akarják? Voltak újabban
is csodás honoráriumaim - alig. Meg nem nevezhetem, kiktõl.
(Mert megszûntek, mert rájuk rontana valaki… etc.) Általában
botrányhatárt közelítõ honoráriumokért
dolgozom.
Ezt tömörebben nem lehet kifejezni.
„Okadatolom." Azaz: „végigpergetem a dolog történetét".
IX.
Amikor valójában „a nyomdai viszonyok rendszerváltozása"
címû kor eljött, és nagyon sokak számára
jóval több lehetõséget hozott, mint nekem (én
aránytalanul, naivul hamar szabadnak éreztem magam, már
1988 végén, ekkor is mentem, Szpéró madaram halála
után elõször Angliába), hagyom ezt a kinek-mit-hozott
játékot… tehát amikor nagy terjedelme miatt bedöglött
két könyvem is (jaj, istenem, háromszázötven
és négyszázhúsz oldal; félek, örömmel
is dobtak ki az adott helyekrõl, valamint az 1984-85-ben írt utolsó,
sorozatzáró Nat Roid-könyvem is elkezdte pangását,
máig kiadatlan), igaz, kaptam „kártérítést",
egész tisztességes összeget az egyik helyrõl, az akkori
Magvetõtõl, másunnét nem… nos, akkor éreztem,
itt valami baj fenyeget. Nem lesz munkám. Se.
Hát nekiláttam. Jó helyen fogtam meg a szál végét…
hanem hát ezt megírtam többször is.
Következett a másik metszésvonal. Évre meg nem mondanám.
Csak a jellegeket. Elvégeztem egy fordítást. Megkaptam
a fele pénzt. Tél volt, vettem egy repülõjegyet -
London, Párizs -, odaadtam a nem fukar kézzel mért háztartási
pénzt… s maradt félreteendõ is kicsinyke. Az élet
nem utazáson mérendõ. Nem is utazom. A repülõjegyek
ára háromszorosnál is többre emelkedett, de aki figyeli
a piacot, kifoghat jó lehetõségeket. „Nyugat"
is hatalmasat drágult. Magam a saját zsebembõl beutaztam
még a 90-es évek elején a fél Rajna- és Ruhr-vidéket,
micsoda múzeumokat láttam, egyebeket. Öt-hat vonatjegy került
annyiba, amibe ma a feleségemnek majd egy ottani vonatjegy kerül.
A forint értéke messze lement a nyugatinak nevezett valutákhoz
képest.
De ez nem érdekes, mondom.
Ami az: az itthoni élet iszonyatosan megdrágult. Példák:
az újságok ára, nem is a 60 fillérrõl, de
a 3,60-ról… hova ment? A Kalmopyrin, a Polybé… Például
a 2,70-es Polybé ma messze 350 forint körül jár.
S a közmûvek… a szolgáltatások.
Szauder József professzorunktól akadémiai cédulázási
munkákat kaptunk, ki kellett cetlizni a könyvtári katalógusfiókokból
bizonyos illetõk bizonyos dolgait (XVIII-XIX. század). 10 forint
volt az óradíj. Két ilyen egyetemistai óradíjból
már fejedelmien lehetett jó kisvendéglõben a séf
specialitását enni, bugaci aprópecsenyét pl. a budai
Duna-parton, plusz inni, plusz borravaló.
Anyám heti 50 forint zsebpénzt adott nekem. Meséltem már,
az egyetemen (ahol aztán káderlapomat megnézhettem, fene
tudja, mikor is, kiderült: „T. D. a hozzá fûzött
reményeket nem váltotta be", hála az égnek;
mert más dolog az, ha bolondos turistacsoportokat vezetsz az NDK-ban,
vagy ha a párt terminológiája szerinti irodalmi cikkeket
írsz) elszúrták az ösztöndíj-lehetõségemet,
talán fél évre 1000 forint lett volna (királyi pénz),
benyomtak épp német nyelvgyakorlatból egy 4-est. Minden
nyelvszakos közül elsõül fejeztem be másodéves
szigorlati dolgozatomat, zárthelyimet, vagy mi. A rám jellemzõ
szabadságvággyal. Gyerünk csatangolni. Talán ha két
hibám volt összesen, pedig.
Nem az utazás számít, nem is a vendéglõ.
Az élet egészének költségei számítanak,
és én nem röstellek beszélni e témáról.
Ma kb. névértékben (tehát 100 000 forint, meg a
kolosszális adó) alig kapom meg a 8-9 évvel ezelõtti
honoráriumot bestseller fordításért!!! És
mégis talpon vagyok.
Irdatlan sokat kell dolgozni ezért. A hátépét sem
tudom odaadni sokszor egy olyan összegbõl, amelybõl régen
3-4-5 hónapot megcsináltunk.
A feleségemnek elég „menõ" állása
volt, a mûvészeti-kereskedelmi szakmában. Késõbb
hogyan bírta volna, nem tudom. De azért hagyta ott 1978-ban, mert
ez lett A Tandori Cég. õ meg én, azaz: õ a munkám
része lett azzal, amit csinált. Hogy nem voltunk nyitottak más
témákkal „a világnak".
Szeretett volna fordítani is. A nehezénél kezdte. (Filozófia;
alig folytathatta. Egy képtelen Antonin Artaud és egy ugyancsak
képtelen Rostand nyerse. Csinálnánk az Artaud-t, nincs
rá mód. Kiadói mód.) Ezt azért mondtam el,
mert valaki „felkérdezheti".
Nem lehet jól kiadni pl. Artaud-t. A külföldrõl jövõ
mecenatúra, nekem legalább ezt mondják, elenyészõ
„nagyságrend". Nem tudom. Magyarországon a „felvezetett
közönségigény", a közönség…
fogózzunk!… „piacszempontúsítása",
piacszempontú felvezetése nem azonos az ausztriaival. Három
sorozat is bedöglött itt, három olyan cukorként fogyó
sorozat… az ám, de német földön fogy így.
Pedig politikaorientált a „német". Az osztrák
nem annyira.
Bedöglöttek ezek a sorozatok… és bedöglöttek
akkor, mikor azt gondoltam: jó, 60 éves vagyok, ismét meglódult
az ipar, van sok munkám, függetlenül a politikától
- én aztán igazán nem voltam így „sehol"
rossz helyen, 1998-2002, ezt írjuk, keveset keresek viszonylagosan, jó,
de vannak a díjaim, szépséges díjak, van a régi
miniszter úr, „a Bálint" jóvoltából
és kitalálása nyomán, azóta is élõ
Digitális Irodalmi Akadémia, melynek juttatását
állandóan meg kell hosszabbíttatni ugyan, s ez az Akadémia
bensõ munkatársainak is nagy bánata… mi meg ki akarjuk
már nyitni a szánk, hogy „hol van ez a színészekétõl…
hol ez a Corvin-lánctól" stb., s miért? Amikor a „Töredék…"
megjelent, pályatársaim azzal jöttek „A Tandorinak miért
szabad, nekem miért nem?" - „Én is ilyen szép
fekete borítót akarok…"
Hát csak én ne mondhassak ki soha semmit?
X.
A „sárga könyvemet", az Egy talált tárgy
megtisztítása címût nem csupán a hivatalosság
jókora ellenzése, meg nem értése „mellett"
adták ki, de még egészen jeles kritikusok, egyetemi elõadók
is inkább kínosan vigyorogtak: „Hát emmán mög?"
(Hogy Vas István gúnyszavát idézzem a hivatalosságokkal
kapcsolatosan.)
Vas István egyébként, annak ellenére, hogy „száraz
tónak nedves partján" és „süket halászok
beszélgetése" felkiáltással az akkori Népszabiban
kétélûen írt a „Töredék…"-rõl,
nagyon becsületesen járt el. Egyrészt megmondta, még
kéziratosan látva, hogy õ ezt „a dolgot" meg
akarja bírálni. Utána jó barátságba
keveredtünk, igaz, késõn indult ügy volt, s nálam
beütöttek a „sehova nem járok" évei, elgondolásai…
gyönyörû cikket írt Vas az Új Írásba
(a ragasztás diadaláért), arattam is irigységet
„hatért".
A Kardos György-féle, Sík Csaba-féle Magvetõnek
azonban a szeme se rebbent. Nem volt semmi gond. (Nem volt gond? Mint hallottam,
a régi Magvetõ-táján „életmûkiadás"
felkiáltással egy egész sor írónak - nem
akarok neveket mondani - havi kolosszális, de kolosszális apanázsokat
fizettek. Én szépséges, tényleg szépséges
pénzeket kaptam mindig „frissen írt" mûveimért.
Mai nagy nemzetfik persze leköröztek, messze!)
A „Töredék…" és az eredetileg „A.
Rimbaud a sivatagban forgat" címmel tervezett, majdnem 5 évig
kiváratott („a dolgozó nép pénzét nem
áldozhatjuk rá"), általam a szerzõdés
alapján kétszer is kifizettetett sárga könyv után
sokféle szélcsendbe kerültem.
Csakhogy engem az nem izgatott. Tudott az engem nem izgatni.
Feleségem is, én is átlagos keresetû dolgozók
voltunk a munkahelyünkön (a szakma kiváló dolgozói
lettünk kb. búcsúzóul mindketten, ki-ki másutt),
és három éve voltunk házasok 1970-ben, amikor…
A „Hamlet" pénzébõl. (Az akkor 14 000
forint volt. Ma közel egymillió lenne ez.) A „sárga"
Illés Endre által rendesen kifizetett 32 000-ébõl
(hú, haragudott is rám, de ismert becsületet); meg a mûfordításból…
Pedig még nem volt „Musil", „Emberiség
végnapjai", nem volt „Edda", nem voltak „Medveénekek",
nem sorolom, mindenki utánanézhet, akit érdekel, van egy
ilyen könyvecske, folytatása is lesz, két jeles barátom,
Kovács Ákos - az a Kovács Ákos! a szociográfiás…
vagy hogy is mondja, hû, baj lesz! - és Gergely Ferenc jóvoltából,
„Miért ne élnél örökké?", ott
látható, mi mindent összefordítottam…
S lõn 1970-re, bár egy fillérünk nem maradt, „Jugóba"
se mentünk akkor, „csak" a Balatonra, lõn lakásunk.
Azaz vettem egy kis szoba-hallt apámnak-anyámnak. Az õ
kezdeményezésükre.
Az akkori mecenatúra nem volt „piac". Nem tudom, mi lenne a
mai megoldás.
Az akkori rendszer sem nevelte különösebben magas igényességre
a sokaságot. Belekerült a magyar mûfordítás
a kiszolgáltatottság hidegébe. Mindenki úgy boldogul,
ahogy tud.
A mûfordító feje felett az állandó munkanélküliség
fenyegetése lebeg itt nálunk.
Nem mondhatom, hogy volna „munkáltatóm". Sorra bedöglenek
- a mûvek iránti érdektelenség, a furkálódás
stb. miatt, egyéb kideríthetetlen okokból - a források,
a munkateremtés lehetõségei. Hol a nullán állok
munkailag, hol hirtelen rám zúdul egy sor teendõ.
A folyóiratok, a szegények, általában igen keveset
fizetnek. Miért van az, hogy némelyik mégsem? Miért
vannak itt is három-négy nagyságrendes különbségek?
A 36 százalékos adó pluszban még mindent tönkretesz!
Gondoljuk meg: pl. jómagam nem kis hangulatcikkeket írok általában.
Épp radikalizmusom okán még a szórakoztatóbb
folyóirat-sorozataimba (pardon, hetilapokba), napilapokba etc., ilyen
közérvényû helyekre is akaratlanul, óhatatlanul
valami „gondolatibbat" sikerítek. Másutt azt mondhatom:
hát a 30-40-45 év írói, szakemberi („szaki"
az író és mûfordító, igen, és
ezért mondtam: az egyetlen jó szakszervezet = a szakszerûség
szervezete), tapasztalati múlt, hogy ne mondjam, tudás, érzék…
az nem számít?
A lovak világából hoztam: olyan ez, mintha egy sokszoros
„Group A/I" élenhelyezett, netán nyertes ló kénytelen
lenne, megpakolva nagy súlyokkal, állandóan a nyeretlen
két- vagy háromévesek mezõnyében, a G osztályban
versenyezni. Fityingért.
Igyekszem nem inni. Tûrõképesnek lenni. Körültekintõnek.
Rengeteg helyre kell dolgoznom. Mint indián varrottast, úgy toldom
össze a hátépét. Mit! Az „életmûvet".
Könnyelmûség messze tõlem. Ingerült vagyok mégis.
Ha belegondolok: meddig bírom ezt pl. akár még én
is? Meddig? Örök bérrabszolgaként. Lehetõségem
sincs, hogy többet kérjek. Hogy munkát válasszak.
Javasoljak. Ismétlem, kiadók is megbukogatnak azokkal a kiváló
dolgokkal, melyek a ki nem mûvelt közönségnek ínye
szerint nem valóak.
XI.
Dolgozom így; s Gábor Miklós remekül írja,
de hát lázálmomban sem hasonlítom magam Minden Mesterek
Mesteréhez, Sékszpír Vilmoshoz, emez úr dolgozott
este, kifizetetlen szobában (jó, nálunk ilyen gond nincs),
sértett szerelmek kínjával (ilyen sincs), küszködve
a szereposztással (jó, ilyen nálam már van: mit
hová adjak? mikor hozzák? nem folytatom, khm…), az igazságtalanságokkal
(vannak!), mint hajós a kötelekkel a viharban, csúszkálva
a fedélzeten, törve fejét (S. V.), hogyan plagizáljon
(jó, én nem plagizálok, de ösztönösen is
akarok mindig valami „újabbról" írni, legyen
az bár amerikai absztrakt expr. festészet, lóverseny, madarak
élete, posztmodern irodalomelmélet, fiatal költõ…
nem sorolom), mi lesz az elõadás bevétele holnap (hajaj!)
- elég.
Mielõtt két dologgal zárnám ezt, nagy betûkkel
leszögezem: Nem Önsajnáltatás, Ha Ma Itt Bármit
Is Panaszkodik Az Író, S Mindegy, Örökölt-e Nyaralót,
Öröklakást, Hegyoldalt (én nem!), Vagyont (nem!), Az
Érdekes Egyedül, Hogy Ha Kajagondokkal Küszködik, Nem
Rangosabb Gondokkal. Akárhogy Van Is:
A MAI HONORÁLÁS KÖZBOTRÁNY.
És nincs is remény.
Magánmecenatúráról nem is álmodom!!!
Jöjjenek a záradékok.
XII.
Magam - vannak erre népi mondások - épp azzal lettem megverve,
ami a szerencsém volt. Az adottságaim miatt lettem megverve.
Mivel nem „mentem el" vadi-avantgárd irányba(n), meg
a többi, élményköltészetnek hihetõ dolgot
kezdtem csinálni. Élményprózát. És
ez a mások szívében forrongó politikai vágyak
(jó, rendben, megfelelõek így-úgy), illetve az érezhetõ
posztmodern széljárás szerint érdektelennek minõsült
(le), alma lett.
Már harmadik kötetem - A mennyezet és a padló
- inkább szakmai fanyalgást váltott ki. De könyörgök:
ha ma aztán Végképp Nagy Név tudósom is röhögött
a „sárga könyvön", mely pedig…
Mint kiderült, a „Hamlet…" (a „Töredék…)
jó pár darabja mellett határainkon belüli posztmodern
irodalom - nem a képzõmûvészetrõl és
az intermediálisról beszélek! bár a határjáró
képzõmûviben hamar nekilódultam én is! teljesen
magamnak! és Korniss Dezsõ kis záró, posztmodern
korszakát kettõnk közös munkáival tudtam ihletni,
tovább megyek, meghatározni! a Kornisst érõ sok
szimplifikáló hatás ellenében! de hagyjuk -, igen,
a posztmodern elsõ, sok „nyugati" elméletét jócskán
megelõzõ kezdet volt az 1970-ben már készen álló
„sárga könyv", a „Talált tárgy…",
és a próza, amit félve bár, hitetlenül,
még azt is csodálva, hogy az a Magvetõ ilyen jól
fogadja - Keszthelyi Rezsõt is említsük itt! -, a próza,
amit írni kezdtem, s amit lenéztek, kicsinyelgettek, periférikusnak
bélyegeztek, még rosszabbnak is, bornírtnak, ez a próza
a korai posztmodern próza volt határainkon belül.
A hatás semmi. A kritikusok testületileg „ellenemben döntöttek…"
Feledték a tantételt, a magukét: hogy a posztmodern szinte
túlnyomóan igenis a periférikus? A különös?
A modern után a logikusan szélsõ érték?
Tovább megyek. A líra, költészetnek bõven nevezhetõ
produktumom, a már említett 3. kötettõl ugyanerre
a perifériára szoríttatott. S lefelé ment a dolog.
Hiába, hogy 1993-ban a „Balassi Kiadó"-kötet meghozott
valami formai nimbuszt megint, aztán hiába, hogy (a rendszerváltozásnak
nevezett fordulat után) 1990-tõl több könyvem jelent
meg, mint annak elõtte, épp csak hogy a honoráltság
volt a korábbiak eszméletlenül kicsiny töredék
része, hiába.
Tandori és a posztmodern - épp csak megtûrt kapcsolat volt.
Megtûrtnek megtûrt, de szélrõl.
XIII.
Így aztán, s itt fejezem be - majd máskor, ha kedvem marad
még, részletesebben -, sokat már segíteni nem lehetett.
Talán ha már nem a Régi Professzorok közvetlen és
közvetett kineveltjei ítélnek, tanítanak… talán
ha lesz reneszánsza az igazi evidens, releváns irodalom iránti
érdeklõdésnek…? Ah, rossz költõ vigasz,
így Tóth Árpád.
Nem volt szerencsém a pályatársakkal sem. Vagy ingereltem
lelküket, piszkálódások követték egymást;
vagy nagyívûnek remélt pályáikon övék
lett a közérzületi támogatás… hagyjuk ezt
is. Több hasznát remélte tõlük ily-oly réteg,
mérvadó.
Elõ se jön az a kérdés: és ha kedvem elfogyna?
(Nem válasz rá: valamit csak kellene csinálnod… csináld
hát Nekünk-És-Nekünk… csináld az önbecsülés
kedvéért… csináld, hogy miközben uszodába,
színházba, társaságozni, utazni nem jársz,
nem jártok, nem isztok drága italokat, nem taxiztok, pár
kis „luxusotok" van, nem költötök drága cigarettákra,
parfõmökre, ruhákra… csináld, Öreg, hogy
a hátépét büszkén összevarrd havonta,
netán pár hónapra elõre is, ah. Ez nem válasz
rá. Hogy érthetetlen, számomra a piaccal sem magyarázható
módon, leszámítva egy kis csoportot, a nem szakmait, nem
unióst stb. fordító fordítók, ugyanígy:
az írók… honoráriuma galádul megcsúfolja
a szellemi teljesítményt.
Írtam a minap egy kis cikket egy jó költõrõl,
eléggé középkorú ember már, sok visszhangja
nem volt eddig, bár nem tétlenkedett… nem vagyok hivatott
megítélni mások sorsát, azt se tudom, igazam van-e.
De az írásba - mely nem kritika - rajzoltam ott valamit. Elmagyarázom.
Nekem az örök változás Hérakleitosza (így,
nem fordítva!) a hullámvonal.
Lapszélre ilyesmiket adok.
De álljon itt, szép terjedelemben, az említett rajz.
Nem fûzhetek hozzá mást, mint hogy: kik akarják megúszni
a mecenatúrát? Hérakleitosz már hullámozni
sem óhajt?
Vagy hogyan van ez az egész? Magam kegyelemkenyeret: No.
Teljesen magukra lehet hagyni azokat, akik ez ellen úgysem tudnak tenni
semmit? Vagy épp ezért? Nyista.
Vagy mert épp így változtak a dolgok.
Csak ehhez képest túl sok az „egyebekbeni etikai duma"!
Magam meg: nem is tudom, mit mondjak. Valahogy megvagyok. Fogalmam sincs, mi
lesz viszont holnapután. Rossz így is, úgy is.
Marad (a „Hamlet-Töredék"-kötetbõl)
a Koan?
Némaság a hang helyett.
De a némaság mi helyett?
(2003. március vége)
Megj.: Szerzõ
elnézést kér, hogy némely korábbiakat - igen
röviden, mégis - elismételni kényszerült. Ez
itt azonban nem pamflet, nem petíció, nem szociológia,
hanem ilyen-olyan módon mégis írásmû.
Érthetõségéhez szükségesek korábbi
elemek. Szerzõ azonban nem „menekül" kényelmes
búvóhelyre: hogy mindez csak írásmû lenne,
netán hasonlat. Nem. Ez fõleg az, ami.
Csupán reményei lennének ködképek. Eliot: „Mert
nem remélek új fordulatot…" Elképzelni sem tudom,
hogyan „kavarodhatna" több pénz a minõségi
(a minõségi!) kultúrába, s honoráriumi formában
ez miként érvényesülhetne? Tehát így:
hogy szervek, kiadók, egyének rémálmukban se
hihessék, amit ma - meglehetõs rémvalóságra
nekünk, fordítóknak, íróknak etc. - hisznek.
Nos, magam azt nem hiszem, hogy különösebb változás
veszélyében éreznék magukat. Ha ez így van,
hát akkor mintha nem is szóltam volna semmit.
Hanem ha valaki/k mégis gondol/nak, gondolhatónak tartanak valami
jobb fordulatot, változást e tárgyban…? Olyan képtelenség?
Ha nem is radikálisan. De hogy egy nevezetes újságban,
adó után, ne 12 800 forintot kapjak egy teljes oldalért,
hanem legalább tisztán húszat, huszonnégyet? hm?
Ugye, ugye.
********************
Valóján
persze egészen más az, amiért, akiért a szívem
szorong. Hérakleitosz végtelen számú értelem
hordozója. Van, aki-ami életében nagyon is lassú
„Hérakleitoszt" kívánok magamnak.
De már az esszé „istensége" csak ilyen: természetes,
hogy (önellentmondóan) végtelen-s-elsõ fontossággá
emeli, amirõl minket szólni enged. Ajánlom írásomat
azUtolérhetetlen Hajdani Jelesek emlékének.
És egy kesernyés tréfát még ide:
Hát azt legalább nem mondhatja rólam senki, hogy úgy…
khm, khm… beszéltem volna egy bizonyos módon, mint a vízfolyás!
********************
Senki azt ne higgye
(mely randa fordulat!), hogy az ország nehézségeit át
nem látom. Ahogy mondani szokás, ezer szál köt ide,
és épp ahhoz a valamihez-milyenséghez, melynek ma kell(ene)
alakulnia. Olyan családból származom, mely sokszor tényleg
épp hogy megúszta. „Másik nagyapám" hazajött
amerikai földrõl a századforduló elején, nem
maradt ott. A II. háború után nincstelenné váltunk
valamennyien. Apám politikai balszerencséinek tanulságaképpen,
valamint mert egy valóban véres rendszert - másfelet -
kellett a II. háború után is megélnem, mert ismerem
az égett emberi és állati tetemek szagával lengõ
utcasikátorokat, az elaknásított Széchenyi Alagútban
a „malenkij robot" elõl bujkáló papámnak
tányéraknák közt vittem kosztot minden délben
hetekig… mert, mert és mert… ezt csak úgy mondom. A
normális és nem a radikális gondolatok kikényszerülése
közepette zajló életre vágytam. Hogy a politikától
távol? Magam ellen védekeztem, ez egy; kettõ meg: nyolcéves
korom óta csak és csak író akarok lenni. Valamint
apám, mint mondtam, „nagy" adó- és vámszakértõ
volt, erre járt az agya, becsülni tudom hát a jó pénzügyeseket,
publikáltam még a Pénzügyminisztérium lapjában
is! Tehát nem azt mondom, hogy akár csak halvány fogalmam
is lenne róla, mit lehetne tenni (az írót végzetesen,
megalázóan, lehangolóan, nagyon gyakorlatian sújtó)
aránylag túl magasnak rémlõ adó „ellen".
Én például kezdetektõl fogva rendesen és
zokszó és utánfelszólamlás nélkül
kifizetem. Van, ahogy van.
S mert ez a Lap (Beszélõm) nem kisebbségek, szegények,
gazdagok, többségek stb. „fóruma", semmi abból,
amit mondok még, nem célzatosság.
De:
hajlandók vagyunk felejteni, hajlandók vagyunk nem törõdni
vele, hogy lapok sora, értékes folyóiratok sora szûnt
meg? Épp az extrább kérdések lapjai. (Nappali
Ház, Pompeji, Határ… biztos több is.)
Rendben, a válasz nekem erre: ez mindig így volt. De ilyen módszeresen?
(Akaratlan módszerességgel.) Almanachok, egyéni „gründolások"
nem pótolják nekem azt, hogy pl. manapság rendszeresen
lehetne ily helyekre konceptrõl, posztmodernrõl, Artaud-ról,
halmazelmélet-és-irodalomról írni. Pl.
És:
hajlandók vagyunk feledni, hogy megmaradt folyóirataink krónikusan
küzdenek anyagi gondokkal, hogy szinte rendszeresen tér vissza e
bajuk? Még hetilapjaink is, ha igazán szellemien rangosak. És
ennek következtében késlekednek a honoráriumok kifizetésével.
Valamint:
versenyt lehetne hirdetni, ki van jobban megalázva, az, aki keveset publikál,
s akkor sem kap rendes árat és bért érte, vagy az,
aki - alkatánál, erejénél, netalán tehetségénél,
kitartásánál stb. fogva - többet, „sokat",
és az ilyen akkor sokszor, még többször van megalázva
azokkal a kocsmai segédmunkások szintjén is kiröhögött,
el se hitt honoráriumokkal, mondom, melyeket kézhez kapunk?
Továbbá:
nevetségesen csekély az a pénz, az, ami arra jut „az
ország pénzébõl", hogy megjelenendõ
könyveket az ismert közalapítványok vagy micsodák
révén támogassanak. Ez a rendszerváltás kezdete
óta így van. Egymás mellé kerül így…
hogy csúnyábban ne mondjam… szalmakrumpli és pudvás
krumpli, finom krumpli, fagyott krumpli, összekeveredik alma és
körte. Minden könyvnek van joga, végsõ soron, megjelenni.
Jó. De hogy épp e csekély támogatás okán
- itt azért szeretnék remélni! az elébbiekkel ellentmondásban!
igenis centrális helyektõl remélni végre változtatást!
- vagy azt ajánlja fel rögtön a kiadó, hogy ingyen adjam
a könyvet, vagy megalázóan hazudozik, halogat a jámbor,
és hogy fogalmam sincs, e színfalak mögött mi zajlik,
pofán udvarolnak, de a hátam mögött kiszúrnak
velem, ez az Európai Unióba menetelésünk általam
igenis helyeselt útján Heltai Jenõ Balkánjának,
Kifosztovics pátriárkáknak az idejét hozza vissza
képzeletemben. Nem radikalizmus ez, hanem a normálisság
hiányolása.
Korántsem végezetül:
ne mondja nekem senki, hogy csak piac van, csak gyors jövedelmet „dobó"
merkantilizmus, ezt szolgáló reklám (píár)
van. Nekem a píár: a kör „r" rádiusza és
a „pí", a szorzószám. Ott még tisztán
látok, bár irracionálisba vész. Jószerén
bûntudat van keltve bennünk (pardon), olyan írókban,
akik nem a népszerûségi listák elsõ nemtudomhányadik
helyeit célozhatjuk meg munkáinkkal… kötetek jelennek
meg, kiváló verskötetek, melyekre senki oda se miccen (Kormos
szava). Aránytalanságok szülnek további aránytalanságokat.
Ezzel, sajnos, semmit se tudok mondani „úgy", hogy látnám
az úgynevezett kiutat. Hanem attól, hogy egy súlyos betegség
nem gyógyítható, azért az a betegség még
nagyon is - van. Beszélni kell róla.
Nem ismétlem el itt további aránytalanság-érveimet.
Nevetséges lenne a nyugati szemetes legény havi kb. 325 ezer forintnak
megfelelõ jövedelmérõl beszélni. De már
klasszikus tünet, hogy költõ barátom írja, elment
támogatást kuncsorkálni lapjának, ahol szerkesztõ,
hát találkozik szintén 31 éves volt iskolatársával,
aki „coordinator"-ként, almenedzserként növeszti
ott hátsóját. (Saját beismerése szerint.)
Havi 500 000 forintért. Egy-egy könyvre 200 000, 300 000 forintos
támogatások buknak ki. Tessék. Már figyelmeztetnem
kell a kiadót, kérlek, el ne vidd, Zórádkám,
a támogatást a Klavák Kálmán elõl
(Mándy stílje), engem a Klavák Kálmán már
rendszerességgel kiad, és ha téged mostantól nem
támogat, Zórádkám, a Cruxipaxi, hát keres
más sponzort… etc.
Ez így megy. És marad a balladai homály, és marad
az, hogy ezt a cikket is valahol egyszerûen abba kell hagyni.
Ezt a cikket legalább lehet.
***************************
De nem lehet. Mert
most jönne az, hogy:
rontják a helyzetet afféle örök-hírek, közlések,
hogy az én Barnabás bátyám csak a fele honoráriumot
kapta meg a két éve leadott fordításért;
mire én: jó, nekem 28 hónapja halasztódik, meg minden,
a könyvem;
jön: eleve ingyen vállalta a srác a klapakundai frízekrõl
szóló munka megírását, ez a szerelme; jó,
klapakundai frízek, de jómagam - és néhány
más illetõ is -, igen, azt szeretnénk, ha alapvetõ
XX. századi, nem okvetlenül nacionalista vagy marxista jegyû
(nem tettem egyenlõségjelet!) szellemi folyományt a magunk
módján is ismertethetnénk, vizsgálhatnánk;
jön: hogy demoralizált demoralizál tovább megannyi
demoralizáltat;
jön, hogy: TéDé, apa, de azért tudsz még erõs
paprikát szórni a zsíros kenyeredre, arra még van
mibõl?
S így tovább. Mindenféle jele oly dolognak, mely nincs
jól.
Nem lesz jól attól, ha nem mondtuk ki egy értekezleten,
hogy többet szeretnénk. Mert ez szép, szép, életbiztosítóan
fontos, de idejét múlta. Kiadóm, aki többször
átvert más kérdésekben, bátorít: mondjam
meg. Én se mondtam meg.
Fortélyos félelem megint? Újabb tizenhárom évünkben
is? Most lenne ideje változtatni ezen. Csakhogy: 678 fontosabb kérdés
van, mint az író-mûfordító helyzete. Hagyom
is az írót. A mûfordító: bérmunkás.
Ott miért van ez így? Ilyen elviselhetetlenül, általában?
Meg vannak osztva, fiacskám, mondja N. N. Á. a túlvilágról.
Van, akinek igenis jól megy fordítóként… és
visszaérkeztünk. S például igaza van, úgy érdemben
és szegrõl-szélrõl ama Tamás Gáspár
Miklósnak, aki velem, ugye, ezt az én radikalizmusomat „pozitív
értelemben", de hogy átforrósodott tõle az
elmém, közölte. Õ Marxot tanulmányoz. Jó,
én inkább halmazelméletet, de értem TGM-et, hogy
õ miért amazt. És itt jönne, hogy miért kezdi
igen sok, majdnem minden kiadó azzal, hogy „de Tandorikám,
mi nagyon keveset tudunk fizetni, nem vagyunk gazdagok", aztán mikor
pusztán azért, hogy nekem ne számolgassák soraimat,
betûimet, spáciumaimat, mondok egy kis összeget, azt felelik:
na jó, 70 + 30, oké? Olyan kicsinek tekintik, amit kérni
merészelek.
Leszámítva pár kirívó esetet, ahol „nem
hagytam magam", s elértem vita során, ízléses
vita, hadd mondjam, azt az összeget, mellyel a munkáltatónak
kezdenie kellett volna, mint nem túl magas summával, leszámítva
ezeket, általában József Attila szavai kezdenek ránk
illeni. Hol lennénk altisztek, azt kutatjuk, holott… jól
fenékbe kellene rúgnunk magunkat. Mit, hogy 160 000 forint egy
könyvért, amelyen ennyit és ennyit és ilyen szinten
és ennyi tapasztalattal és életmunkácskámon
„belül" ilyen arányításban etc. dolgoztam,
mit! 500 000-et. Egy ülepmeresztõ - vagy mit bánom én,
fontos hivatalnok - havi bérét legalább!
De mi nem.
Mert velünk igen.
Mert hogy a fejünkre. Végül is.
És félek, ismétlem, ez nem lesz jobb.
Miért? Kiért? Mikért? Kikért?
- - - Na, itt fejezem be.