Eörsi István
Kudarcos viszony
Két kis jelenet

(1) Kopogtatnak az ajtómon.
- Ki az?
- A Pénz.
- Ma senkit sem fogadok.
- Privátim jöttem hozzád.
- El akarsz csábítani?
- Nagyon.
- Ma fáradt vagyok és öreg.
- Felvillanyozlak és megfiatalítlak.
- Egész nap mást kívántam.
- Ha beengedsz, akkor majd engem kívánsz.
- Biztos?
- Hogy kérdezhetsz ilyet?
- Akkor jöhetsz.
Dermedt a kilincs. Lenyomom, kitárom az ajtót. Jeges szél ront rám. Nem hátrálok meg, nyitva tartom az ajtót, míg bal lábam két ujja le nem törik. Ekkor veszem észre, hogy meztélláb vagyok. Ököllel a semmi arcába ütök.

(2) Egy barnára lakkozott ajtón névtábla: „Miss Money". Bekopogok.
- Ki az?
- Én.
- A barátoddal heverészem.
- Melyikkel?
- Nem mindegy?
- Kedvenc barátommal, vagy azzal, akit megvetek?
- Mi bántana kevésbé?
- Nem mindegy?
- Kedvenc barátod hasán fekszem, gyûlölt barátod pedig a hátamra borult.
- Nekem már sehol sem jut hely?
- Hát semmitõl sem riadsz vissza?
- Nem.
- Akkor gyere.
Kinyitom az ajtót. Mintha egy alagútba hatolnék be. Gyufát gyújtok, az ágyhoz lopódzom. Senki sincs ott. Felgyújtom a lepedõt.