Nyomul a BM

Különösen mozgalmas időszaknak bizonyult a BM belső életében a hatvanas évek közepe. Befejeződött a korábbi főosztályok szerinti tagozódást felváltó (fő)csoportfőnökségi átalakulás folyamata. Ennek megfelelően új minisztériumi (majd főcsoportfőnökségi) ügyrend(ek) kiadására került sor. Alapvetően nem mondott túl sok újat a miniszter első helyettese által irányított III. Főcsoportfőnökség alapvető feladatairól: „a Magyar Népköztársaság fegyveres erőivel a politikai, gazdasági, társadalmi szervekkel együtt, a dolgozó népre támaszkodva – sajátos eszközeivel – védeni az állam biztonságát, társadalmi és gazdasági rendjét, a külső ellenséggel és aknamunkával szemben”.¹ A szervezeti változások mellett éppen a „sajátos” eszközök, erők és módszerek vonatkozásában következett be nagymérvű átalakulás. A korábbi represszív-kriminalizáló jellegű állambiztonsági munkát fokozatosan felváltotta a túlnyomórészt preventív-operatív tevékenység: „Az operatív úton végrehajtott megelőző és bomlasztó intézkedések – fogalmazott egy korabeli szakanyag – politikailag értékesebbek, mint az időben alkalmazott differenciáltan megoldott adminisztratív megtorlás.”²

Ezektől a változásoktól nem függetlenül kapott a minisztérium vezetésétől súlyos kritikát az operatív szervek hálózati munkája – „nem érvényesül maradéktalanul a konspiráció szabályainak betartása, a hálózat védelme”; „gyakran beszerveznek hálózati munkára alkalmatlan személyeket, akiket rövid idő múlva ki kell zárni a hálózatból”; „az állambiztonsági munka legfontosabb eszközei és módszerei illetéktelenek és külső személyek előtt dekonspirálódnak”; stb. –, ezért egy újabb miniszteri parancs biztosította a hálózat titkosságát, védelmét.³

1964 közepén újraszabályozták a fegyveres erőkhöz bevonuló hadkötelesek ellenőrzését,⁴ mivel „több helyen még előfordult, hogy megbízhatatlan, politikailag, erkölcsileg és egészségileg alkalmatlan hadköteleseket is bevonultattak”. Pedig „fontos politikai érdek, hogy a fegyveres erők alakulataihoz minden tekintetben alkalmas, politikailag, erkölcsileg szilárd, egészséges hadkötelesek vonuljanak be”.

A BM karhatalom munkájában meglévő fogyatékosságok felszámolására tartottak 1965 elején parancsnoki értekezletet, amelyen Rácz Sándor, a KB Adminisztratív Osztályának vezetője – cáfolandó a bizonytalanságokat okozó híreszteléseket – elmondta: az aggodalom érthető, de a párt- és a kormányvezetés részéről nem merült fel a megszüntetés lehetősége, sőt, „az igényesség, a követelmény a karhatalommal szemben nem hogy csökken, hanem nőni fog”.⁵

Látszólag semmi nem indokolta, hogy a Politikai Bizottság 1965. július 30-i, „A belső ellenséges erők helyzete” című határozatát⁶ fél évvel megelőzve foglalkozzon a belügyminisztériumi ellenségkép módosításával (amelyet legutóbb 1961-ben definiált az elhárító munka számára⁷). Ugyanis sem a Központi Bizottság, sem a Politikai Bizottság, sem a Titkárság, de még az Agitációs és Propaganda Bizottság sem tűzte ekkortájt napirendjére a „belső reakciós elemek” szerepének vagy a „nyugati ellenséges szervek és illegális csatornák” kérdésének megtárgyalását.⁸ Maga Benkei András is csak távoli háttérként utal az MSZMP három évvel korábbi VIII. kongresszusára, amikor parancsában fontos eredményként említi, hogy „emelkedett azoknak a száma, akik lojálissá váltak rendszerünk iránt”.⁹ Valójában nem is foglalkozik igazán az ellenséges kategóriákkal, legfeljebb egy halvány önkritika erejéig: „A felderítő és feldolgozó munka gyengesége, hogy a belső ellenséges elemek tevékenységének ismerete ideológiai, gazdasági és ifjúsági életünk néhány fontos területén hiányos és elmaradt a kialakult helyzettől.” A parancs valódi célja, hogy felhívja az elhárítás munkájában résztvevők figyelmét a fentiekben már említett módszer- és szemléletváltás fontosságára: „A felderítő és feldolgozó munkát elsősorban az ideológiai, kulturális, gazdasági és ifjúsági területeken folyó, bármely oldalról jövő ellenséges tevékenység megelőzése, felderítése és megszakítása irányában kell fokozni.” (…) „Meg kell akadályozni, hogy az ellenség a demokratizmus fejlődése adta lehetőségeket felhasználja aknamunkája fedésére, hogy politikai, ideológiai szempontból elmaradt személyeket tartósan befolyása alá tudjon vonni. A felderítő munkával elő kell segíteni az ilyen személyek leválasztását, a tudatos ellenséges elemek elszigetelését.”

Úgy tűnik, mintha másfél évtizeddel megelőzte volna saját korát a parancs, hiszen majd valamikor a nyolcvanas évek elején válik meghatározóvá a politika számára a kérdés ilyen technikával és módszerekkel történő kezelése.¹⁰ „Intézkedéseket kell foganatosítani – folytatja az ideológiai vonal felderítését részletezve a parancs –, hogy a birtokunkban lévő adatok alapján elősegítsük a megtévesztett elemek leválasztását, az ellenség alóli kivonásukat. Az ellenséges erők ideológiai, gazdasági és ifjúsági területeken megnyilvánuló erőteljes tevékenységének eredményesebb elhárítása érdekében más vonalakon is fejleszteni kell a felderítő, feldolgozó munkát. Az ellenséges tevékenységnek a legális életre gyakorolt hatását – kedvezőbb lehetőségeinkkel számolva és azokat kihasználva – politikai és adminisztratív intézkedésekkel a minimálisra kell csökkenteni.” Mindez azt is bizonyítja, hogy a demokratikus ellenzéknek a nyolcvanas évekbeli megjelenése majd fokozatos megerősödése az elhárítási technikák vonatkozásában egyáltalán nem érte az állambiztonsági szerveket felkészületlenül, legfeljebb 1965-ben még nem sejtették, hogy mennyire más politikai helyzetben aktualizálják majd az itteni tapasztalatokat.

1965 első felében tették közzé az MSZMP KB ideológiai irányelveit („A fellazítási taktika a vezető imperialista hatalmak hivatalos külpolitikájának lényeges részévé vált. A fellazítási taktika arra irányul, hogy a szocialista országokat elválassza egymástól és a szocialista közösségtől, mindenekelőtt a szocialista demokrácia fejlődését pedig liberalizálássá változtassa, megvalósítsa a rendszer békés átalakulását, a tőke restaurálását.”¹¹), amelyek természetesen végigfutottak a BM vonalán is: „Az imperialisták szakszerű propagandát akarnak és azt lehet mondani, hogy a primitív antikommunizmusról legalábbis igyekeznek áttérni a tudományos antikommunizmusra. Persze azért ferdítésért sem mennek a szomszédba, de propagandájukban az az alapvető törekvésük – és ez tapasztalható a Szabad Európában, az Amerika Hangjában és egyéb, a széles tömegekhez szóló propagandaeszközeiknél is – hogy propagandájuk alapja ne egyszerű hazugság legyen, hanem vagy elferdített igazság, vagy féligazság.”¹²

Benkei András belügyminiszter 1966. január 18-án keltezett átiratában tájékoztatta Péter János külügyminisztert: „Célunk az, hogy az utóbbi időben – hazánkkal szemben – nagy aktivitást kifejtő amerikai ellenséges tevékenységet leleplezzük, illetve közvéleményünk figyelmét erre felhívjuk.” Az ezzel kapcsolatos részletes feladattervet a levél melléklete tartalmazza:

„A BM szervei az Amerikai Egyesült Államok hírszerző szervei Magyar Népköztársaság ellen irányuló tevékenysége leleplezésére és visszaszorítására 1966-ban aktív intézkedéseket foganatosítanak. Az intézkedések célja:
– A Magyar Népköztársaság védelme érdekében a lakosság figyelmének felhívása, hogy az amerikai hírszerző szervek felhasználják a volt horthysta elemeket stb. – céljaik elérésére. Felkelteni a közvéleményt azok irányában, akik jogtalan anyagi előnyök reményében ellenséges tevékenységre vállalkoznak a Magyar Népköztársaság ellen és az imperialista hatalmak eszközévé válnak. Ezáltal fokozni az éberséget a nyugatra utazók körében, hogy nagyobb támogatást kapjunk az ellenünk dolgozó hírszerzőszervek ügynökeinek felderítésében, valamint a beutazó amerikai állampolgárok ellenséges tevékenységének leleplezésében.
– A magyar állampolgárok bejelentése számának növelése azáltal, hogy hangsúlyozzuk az állam megbocsátását azokkal szemben, akiket az imperialista hírszerző szervek megkörnyékeztek, de önként jelentkeznek hatóságainknál. Azok ellen viszont, akik nem jelentkeznek, a törvény szigorával járunk el. (…)
– 1966. június–augusztus hónapban a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala kiállítással egybekötött sajtókonferenciát hív össze. A nyilatkozat után a konferencián felszólalnak azok a magyar állampolgárok, akiket az amerikai hírszerző szervek megkörnyékeztek és hazánk elleni kémkedésre kívántak felhasználni, de hazatérésük után hatóságainknál jelentkeztek. A konferencián kiállítjuk az 1959 óta birtokunkba került és a leleplezett kémeknél megtalált kémkedési eszközök egy részét.”¹³

Az említett sajtótájékoztatóra az év végén került sor. A szóvivő elmondta:
„Sajtókonferenciánkon olyan tényekkel és dokumentumokkal kívánom Önöket és Önök útján a hazai és külföldi közvéleményt megismertetni, amelyek újabb bizonyítékai annak, hogy az Egyesült Államok hírszerző szervezete az utóbbi években fokozta tevékenységét a Magyar Népköztársaság ellen.

Amikor kénytelenek vagyunk esetenként felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy milyen módszerekkel tör szabadságunkra és függetlenségünkre az amerikai imperializmus, hogyan igyekszik hazaárulásra rábírni magyar állampolgárokat, azt tapasztaljuk, hogy jó néhány nyugati sajtóorgánum (élükön a Szabad Európa Rádióval) újult erővel nagy hírverést csap arról, hogy Magyarországon – az ő szóhasználatukkal – a liberalizálódást felváltja a kemény vonal, s a magyar hatóságok minden külföldiben, minden nyugati látogatóban kémet, diverzánst látnak.”¹⁴

Ami pedig a kiállítást illeti, az körbejárta az egész országot: „Budapesten és vidéken 1966–67-ben mutattuk be a »Védjük szocializmust építő államunk biztonságát« c. állambiztonsági témájú kiállításunkat. E kiállításon lelepleztük a kapitalista országokból hazánkba látogató »turisták« által elkövetett ellenséges cselekményeket. Konkrét ügyeken keresztül mutattuk be, hogy milyen módszerekkel, eszközökkel igyekeznek a kapitalista országokba utazó magyar állampolgárokat hazájuk elleni ellenséges tevékenységre rábírni. A belső ellenséges elemek aknamunkájával kapcsolatban pedig megmutattuk összeköttetéseiket a nyugati ellenséges szervekkel. Ismertettük a SZER módszereit és vezetőinek múltját. Figyelmünket nem kerülte el a CIA aknamunkája sem, s tényekkel, adatokkal lepleztük le ellenséges tevékenységét. (...)

A kiállítás iránt Budapesten nagy volt az érdeklődés: 60 000 látogatót számláltunk. Az 1965-ben bemutatott »20 év a nép szolgálatában« c. kiállításunkat 20 000 ember (vidéken: 308 400) tekintette meg. A nyugati sajtó két esetben közölt ellenséges hangú cikket a kiállításról. Hasonló kommentár hangzott el a berni és római rádió műsorában is. (...) Csoportos látogatást szerveztek kiállításunkra az IBUSZ, a Külker. Minisztérium és vállalatai, a fővárosi és kerületi tanácsok, továbbá a szocialista brigádok, KISZ-szervezetek, középiskolák és iparitanuló intézetek.”¹⁵

Egy BM-utasítás keretjelleggel határozta meg a propagandamunka általános feladatait: „A minisztérium propaganda munkáját a lakosság tájékoztatásán, a közvélemény helyes irányú befolyásolásán keresztül, az állambiztonsággal, közrenddel, közbiztonsággal kapcsolatos alapvető magatartási szabályok megismertetése és betartatása, a BM szervek munkájának népszerűsítése, a bűnözés megelőzése, az imperialista fellazítási taktika, az ellenséges, bűnöző elemek leleplezése, illetve a lakosság segítőkészségének fokozása érdekében kell folytatni.”¹⁶

Az MSZMP Politikai Bizottsága – kapcsolódva az 1966. február 1-jei ülésén „Az imperialisták fellazító politikájával kapcsolatos intézkedések”-ről hozott korábbi határozatához¹⁷ – április 26-án „Az imperialisták fellazító politikája elleni harc néhány kérdéséről” címmel hozott határozatot.¹⁸ Ennek nyomán a belügyminisztérium arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel „az imperializmus az eddiginél nagyobb intenzitással és anyagi eszközökkel igyekszik a kibővült érintkezési felületet rendszerünk fellazítása érdekében hasznosítani”, ezért ez a harc „a jelentős politikai, ideológiai feladatok mellett jelentős állambiztonsági feladatokat is foglal magába.”¹⁹ A PB-határozat belügyi feladatainak végrehajtásáról szóló miniszteri parancs pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy „ez a határozat Pártunk helyes politikai irányvonalának töretlen továbbfolytatása, az osztályharcban bekövetkezett változások és a harc tapasztalatai figyelembevételével történő alkalmazása.”²⁰ Ugyanakkor a belügyi munka továbbfejlesztése érdekében intézkedéseket kell tenni „az imperializmus »fellazító« taktikája hatásának csökkentésére, a népgazdaság fokozott védelmére valamint az állambiztonsági operatív munka színvonalának növelésére, tudományos megalapozottságának növelésére”.

A hatvanas évek közepének számos, állambiztonsági jelentőségű, gyakran intézkedést igénylő eseményének sorából²¹ kimagasló jelentőségű volt a forradalom tízéves évfordulója. Az intézkedések sora még 1965 végén megkezdődött. Egy miniszterhelyettesi utasítás a III/III-as csoportfőnökség munkája hiányosságául rótta fel, hogy a volt ellenforradalmárok körével szembeni operatív elhárító munka nem kielégítő. Ezért elrendelte, hogy „operatív ellenőrzés alá kell vonni, illetve tartani azokat a személyeket, akik
– ellenforradalmi bűncselekményeik miatt 5 év vagy azt meghaladó jogerős szabadságvesztés büntetésben részesültek, függetlenül attól, hogy büntetésüket letöltötték-e, vagy kegyelemmel szabadultak;
– a »munkástanácsok«, »forradalmi bizottságok«, »nemzeti bizottságok«, a »nemzetőrség«, a burzsoá pártok, fegyveres csoportok vezetői, tagjai voltak, illetve akik haladó gondolkodású emberek üldözésében részt vettek, sztrájkot, ellenforradalmi tüntetést szerveztek, továbbá azok, akik – büntetésük időtartamától függetlenül – jelenleg is szemben állnak rendszerünkkel.”²²

1966. augusztusában viszont már az évfordulóval kapcsolatos konkrét feladatok kerültek a II. és III. Főcsoportfőnökség elé. Beérkezett adataik szerint ugyanis „a külső és belső ellenség szélsőséges elemei az ellenforradalom 10. évfordulójának megünneplésére készülőnek. Előkészületeik és várható aktivitásuk megakadályozására, befolyásuk növekedésének csökkentésére – közvetlenül és közvetve is – intézkedéseket kell tenni.”²³ Ezért elrendelte a miniszter a folyamatban lévő ügyek operatív feldolgozását, a zavaró jelenségekről, bűntett előkészületéről vagy elkövetéséről szóló jelzések azonnali ellenőrzését, sőt: „amennyiben indokolt, nyílt úton is a bűnös tevékenységet meg kell akadályozni” (kiemelés – r. b.). (…) Emellett „terv alapján biztosítani kell azokat a területeket, ahol a korábbi évek tapasztalatai, vagy a legutóbb keletkezett jelzések szerint nyílt ellenséges tevékenység várható (röpcédulaszórás, falraírás, ellenforradalmi emlékhelyek, temető stb.).”

Erre az időre esik a sokszorosítógépek feletti ellenőrzés megszigorítása is. Tavasszal egy kormányhatározat megszüntette a sokszorosítógépek vásárlásával, használatának engedélyezésével, valamint bejelentésével kapcsolatos rendőri feladatokat.²⁴ A látszólagos liberalizálással egyidejűleg azonban a BM szervei változatlanul ellenőrizni tartoztak a sokszorosítógép gyártását, forgalomba hozatalát, biztonságos tárolását és rendeltetésszerű használatát. Ezt egy belügyminiszter-helyettesi utasítás biztosította,²⁵ kimondva, hogy ezt az ellenőrzési kötelezettségüket a megyei (budapesti) rendőrkapitányságok vezetői „a szükséghez képest” gyakorolják, a rendelkezés megszegői ellen pedig szabálysértési eljárásnak van helye.

A politikai és az operatív helyzetről szóló, 1966. október 10-én rendezett országos értekezlet tájékoztató anyaga szerint „az ellenséges hírszerző és propaganda szervek az ellenforradalom 10. évfordulója ürügyén széleskörűen szervezett, anyagilag támogatott propaganda-hadjáratot bontakoztatnak ki Népköztársaságunk ellen. E tevékenységben elsősorban az USA és az NSZK körei, s az általuk támogatott fasiszta, reakciós emigráció jeleskednek. (…) Várható, hogy az emigrációs szerveken kívül nyugati propagandaszervek – sajtó, rádió, TV – valamilyen formában megemlékeznek az ellenforradalom évfordulójáról. A SZER és a BBC októberben behatóan szándékozik foglalkozni az ellenforradalommal, a belga televízió riportfilmet akar készíteni Magyarországon, amelyben a »forradalom« óta eltelt időszakot kívánják bemutatni. (…)Az előkészületek jegyében folynak a SZER, a BBC, a Deutsche Welle rádiók provokatív jellegű, támadó célzatú ellenséges adásai, a hazai eseményeknek az emigráns lapokban gyalázkodó hangnemben történő kommentálásai és a hivatalos amerikai szervek (szenátorok, kongresszusi tagok, hivatalok) megnyilatkozásai a közeledő ellenforradalmi évfordulóról.”²⁶

SZER – célkeresztben

A Szabad Európa Rádióra nem egyszerűen az évfordulós megemlékezések miatt figyeltek az állambiztonsági szervek. Bár a Szabad Európa Rádió egész napos magyar nyelvű adásai csak 1951. október 6-án indultak meg, de a kialakult egypártrendszer politikai vezetése már jóval korábban megkezdte az „ellenséges imperialista propaganda-adók” elleni harcát. A hidegháborúhoz kapcsolódva kezdődött el az igazi médiaháború, amelynek fél évszázados – de egyes feszültségekkel teli régiókban mindmáig befejezetlen – története három nagy területen állította csatasorba a fegyvereket: műszaki, jogi és ideológiai-propagandisztikus vonatkozásaiban. Az adminisztratív-büntetőjogi eszközök akkor jelentek meg a nyugati rádióhallgatások visszaszorításáért folytatott harcban, amikor ezeket a rádiókat egészükben a nyugati imperialista hírszerző szervek fedővállalkozásaivá minősítette a büntető joggyakorlat, így ettől kezdve a velük való bármiféle kapcsolatot – akár műsoraik együttes hallgatását is – büntethetővé tette, kriminalizálta.

Új helyzet állt elő akkor, amikor az MSZMP Politikai Bizottságának 1963. október 8-i ülésén napirendre került az „Előterjesztés a rádióvédelem helyzetéről” című javaslat. Ebben  technikai és főként pénzügyi okra hivatkozva – javasolták a zavaró adások beszüntetését. Az elfogadott határozat értelmében a Politikai Bizottság a Minisztertanácson keresztül utasította a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, hogy 1964. január 1-jétől szüntesse meg a kapitalista országokból érkező – állami és nem-állami – propagandaműsorok belföldi zavarását, „a segítséget nyújtó baráti országokkal” pedig a határozatnak megfelelően módosítani kell ezeket a szerződéseket. Ezzel egy időben a rádióvédelmi szolgálat helyi zavaróhálózatának további fenntartására és a műszaki berendezések üzemképességének biztosítására utasították a szakminisztert. Kimondta a határozat azt is, hogy a rádiózavarással kapcsolatos állami felügyeleti jogkört – a pártközpont sajtó-alosztályának politikai irányítása mellett – 1964. január 1-től (ismét) a Belügyminisztériumra kell átruházni, azaz: „a Belügyminiszter rendelje el szükség esetén a zavarásokat vagy azok megszüntetését és azt is, hogy a zavaró-berendezéseket mikor, milyen adások zavarására használják.” Így végül is a költségvetési racionalitás látszólag éppúgy nem szenvedett csorbát, mint ahogyan a végső államvédelmi érdekek is sértetlenek maradtak.²⁷

Ugyanakkor az ideológiai konfrontáció előtérbe kerülésével megnőtt az igény a Szabad Európa Rádió hallgatottsága „titkának” a megfejtésére. A Magyar Rádió és Televízió Elnöksége megbízásából a Lévai Béla vezette munkacsoport először 1964 novemberében, majd 1967. december közepén vizsgálta a SZER műsortevékenységét, módszereit. Míg az első felmérés főleg hatás- és hallgatottságvizsgálatot végzett, a másodikat az érdekelte, hogy mennyiben változott az utóbbi időszakban a SZER hangja, stílusa, műsorszerkezete. Jelentésük egyik megállapítása, hogy míg 1964-ben a SZER „valamiféle csúcsot ért el rugalmasságban, színességben, komplexségre való törekvésben”, addig 1966-ban „a SZER propagandistáinál bizonyos kifáradás észlelhető, a napi 19 órás adás egészében elég egyhangú és önismétlő, rutinmunka jellegű”. Azt is megállapították, hogy fokozódott munkatársainak „a hazai gondolkodásmódtól, közhangulattól, sőt beszédmodortól való elszakadása”.²⁸

Az említett műsorismétlésekről egy szintén ekkoriban született másik BM-jelentés viszont éppen az ellenkezőjét állapítja meg: „Blokkrendszerben dolgoznak, az egyes műsorszámokat általában két alkalommal megismétlik. Ezzel a módszerrel kívánnak alkalmazkodni a hallgatóság szabadidejéhez, biztosítani kívánják, hogy a nap minden szakában meghallgathassák az egyes műsorszámokat, amelyek speciálisan a magyar társadalom egy-egy rétegéhez szólnak.”²⁹

Hallgatottságra vonatkozó magyarázatokat egyébként a rádió hallgatóinak levelezéséből is megismerhettek az állambiztonsági szervek, rendszeresen összeállítást kaptak ugyanis a rádióhoz beérkezett küldemények anyagából. Így például az 1964. július–augusztus hónapokban – nem ritkán névtelenül – beérkezett kérdések arra keresték (volna) a választ, hogy „Miért nem kap a magyar ember Erdélyben szobát? Miért nincs ott magyar iskola és autonómia? Miért nem hozzák nyilvánosságra, mit intézett Fock Jenő Ausztriában? Miért kell Kubának 15 milliós hitelt adni és az ismert uránkérdés, s a szovjet csapatok kivonása stb.” De megjegyzik azt is, hogy „ezekről a Magyar Rádió azért nem beszél, mert hazudik, de a SZER mindenről őszintén szól”.³⁰

Gyakori volt azonban az az álláspont is, amely nem a SZER „őszinteségét”, hanem a rockzenét tekintette a hallgatottság legfőbb magyarázatának: „Az egyik legjelentősebb ellenséges nyugati adó, a SZER módszereire jellemző, hogy érdekes, színes, vonzó műsorokba építik ellenséges politikai mondanivalójukat, ideológiájukat. Kommentárjaikban ellenzéki, nacionalista hangulat kialakítására és szítására törekszenek. Figyelmet érdemel a SZER teenager-party keretében sugárzott tánczenei műsor, mely nagy számban vonzza a fiatalokat a SZER hallgatására. A tánc-zene hallgatása önmagában még nem jelentene veszélyt, viszont a SZER éppen ennek a műsorszámnak kapcsán tekintélyes számú fiatallal áll levelező kapcsolatban, mely viszont már nem szorítkozik csupán a tánczenével kapcsolatos észrevételek és kívánságok közlésére. A leleplezett kémügyek szerint gyakori, hogy megtévesztett, a SZER ellenséges propagandájának hatása alatt álló fiatalok levelet írnak Cseke Lászlónak, a SZER teenager-party szerkesztőjének, s levelükben a népi demokráciával szembenálló, ellenséges érzületükről számolnak be és egyesek odáig jutnak, hogy kémkedésre ajánlkoznak nyugati szerveknek.”³¹

Létrejött azonban a Szabad Európa Rádió műsorainak módszeres elemzése nyomán egy olyan szakanyag is, amely több szempontból vizsgálva és az ideológiai elkötelezettséget minimalizálva próbál valódi válaszokat találni a kérdésekre.

„A SZER, amely az 1956-os magyarországi ellenforradalom idején »túllőtt a célon«, annak idején elvesztette hitelét még a belső ellenséges elemek körében is. A konszolidáció után – a hazánk irányába folytatott amerikai politika lassú változásával egyidejűleg – a fellazító taktikának megfelelően szervezték át munkájukat, a régi 1945–47-es emigrációból szervezett munkatársakat »haladóbb« gondolkodásúakkal cserélték fel. (…)

Gyakran elemzik a várható magyar politikai és gazdasági intézkedéseket, s ezzel mintegy nyitott kapukat döngetve követelik műsoraikban azokat az intézkedéseket, amelyek rövid időn belül amúgy is nyilvánosságra kerülnek. Ezeket a későbbiekben a saját érdekeikként (sikereikként?) könyvelik el. A Szabad Európa Rádió rendkívül nagy súlyt helyez arra, hogy megelőzze a magyar hírszolgálati szerveket a magyar közvélemény formálásában. Ez a törekvés esetenként sikerrel is jár. (…)

A gyors hírszolgálat – a különböző események kommentálása – vonzerővel bír bizonyos körökre, rétegekre. Hatása lemérhető abban az általános tapasztalatban, hogy nagyobb jelentőségű nemzetközi és a figyelemre méltó belföldi események idején ugrásszerűen megnő a Szabad Európa Rádió hallgatóinak tábora. Nagy tömegek hallgatták pl. a Szabad Európa Rádió adásait a legutóbbi amerikai elnökválasztás, a szovjet kormányban beállt változás, a Tokiói Olimpia, vagy a Vatikáni Zsinat ülésszakai alkalmából. Nagy teret szenteltek az Ónody-ügynek, nagy belpolitikai kérdéssé dagasztották, mellyel elérték, hogy az ellenséges elemek támadták a párt és a kormány vezetőit. (…)

A Szabad Európa Rádió 1964 őszének nemzetközi és belpolitikai eseményei során igyekezett megingatni a tömegek bizalmát a funkcionáriusok iránt. A nyugati propaganda és konkrétan a Szabad Európa Rádió hatása megmutatkozott az elmúlt év utolsó negyedében megnövekedett izgatásos esetek számában: 112 személy került bíróság előtt izgatás miatt felelősségre vonásra. (1965 első negyedében ugyancsak 148 személy került bíróság elé.) Az izgatásért felelősségre vont személyek – számosan fiatalkorúak – tevékenységük indoklásául majd minden esetben a Szabad Európa Rádió adásaira, befolyásoló hatására hivatkoztak. (…)

A zenei műsorszámok között nagyon ügyesen rejtik el a propaganda céljait szolgáló híreket, rövid történeteket. »Teenager-party« közkedveltségére és befolyására jellemző, hogy nagyszámú fiatal folytat levelezést a Szabad Európa Rádióval, s személyesen Cseke Lászlóval (Ekecs Géza újságíró 1949-ben kiszökött francia ügynök). Naponta 60-70 levelet, esetenként ennél is többet küldenek magyar fiatalok a Szabad Európa Rádió címére különböző kívánságokkal, kérelmekkel. (…)

Bár a fiatalok döntő többsége csupán a zenei műsor iránt érdeklődik, mégis figyelmet érdemel az a tény, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a kifejezetten ellenséges témájú levelek. A legkülönfélébb jeligéket használják. Pl. »Kontár lett úrrá Hunnián«, »Deutschland über alles«, »Egy ötvenhatos KISZ-ista« stb. Az ellenséges tartalmú levelek egy része párt- és szovjetellenes, többen az 1956-os ellenforradalmat dicsőítik, másrészt becsmérlőleg nyilatkoznak a szocializmus vívmányairól, hazánk gazdasági s kulturális fejlődéséről, felmagasztalják a nyugati technika eredményeit. A nagy számban kiküldött levelek alaphangvétele a nacionalizmus és a nyugat (sic!). Pl. az egyik levélíró így ír: »16 éves vagyok és nagyon szeretném további életemet a szabad világ országaiban leélni, négyen vagyunk társaimmal ilyen formán...« (…)

Egy másik levélből: »Irtózom ebben az országban, szeretnék Önökkel levelezni vagy valamilyen kapcsolatot teremteni. A bosszúállásért mindenre hajlandó vagyok...« (…)

A tapasztalatok azt mutatták, hogy a középiskolákban még a tanítási órák alatt is hallgatják a tanulók zsebrádiókon a Szabad Európa Rádió műsorait. Hasonló tapasztalataink vannak a honvédség területéről is, ahol a különböző csapattesteknél a sorozott állomány tagjai hallgatják a »teenager-party«-kat, de a Szabad Európa Rádió egyéb adásait is. A hatás lemérhető, egyes tiszti iskolák hallgatói körében a nyugat dicsőítése tapasztalható. (…)

A Szabad Európa Rádió, adásainak a már korábbiakban említett rugalmasság és gyorsaság mellett, az elmúlt években széles körű közvéleménykutatást alakított ki (sic!). Különböző nyugat-európai városokban levő irodáin és megbízottain keresztül a nyugatra utazó magyar állampolgároktól gyűjtenek adatokat a magyar belpolitikai és gazdasági életről, a kulturális élet különböző irányzatairól, az egyház helyzetéről stb., amelyeket alaposan elemezve alakítják ki, mindig a fellazítás taktikájának megfelelő, legcélszerűbb műsor-politikájukat.”³²

Az elfogott levelek

Ilyen politikai környezetben bukkant elő az időszak legnagyobb – és ezzel a kémkedés forgatókönyvével egyben az utolsó – Szabad Európás ügye. Kirobbantója néhány 1965 elején elfogott levél volt. A levelek tartalmát tekintve: valamennyi azzal a tüntetéssel volt kapcsolatos, amit a KISZ KB szervezett 1965. február 13-án az USA budapesti nagykövetsége előtt, tiltakozásul a vietnami agresszió kiterjesztése ellen.³³ A címzettek között szerepeltek a KISZ KB, a Népszabadság, a Népszava, az Esti Hírlap szerkesztőbizottsága, továbbá más intézmények, magánszemélyek.

Egyes levelekhez mellékelve volt egy „Tisztelt Cím!” kezdetű levél is, az alábbi szöveggel:
„Tisztelt Cím! Ha a hazai sajtót olvassa, a Kossuth és a Petőfi rádiót hallgatja, nem tudja meg az igazat. Ha pontosan akarja ismerni a világ eseményeit, a politikai, gazdasági, kulturális élet híreit, ha valós információkat akar kapni minderről, hallgassa rendszeresen a SZER műsorait. Ez a rádió őszintén, ködösítés nélkül tájékoztatja mindenről. A SZER reggel 04.55-től 24.00-ig, tehát egész nap sugározza műsorát a 16, 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon. Napközben általában a 16, 19, és 25, az esti órákban a 41, és a 49 méteres rövidhullámon vehető az adás, míg a 31 méteren egész nap. A SZER fontosabb, érdekesebb műsorszámai: hírek minden órában, Mai nap – bővített hírek, kommentárok 13.00 és 18.00 órakor; Forgószínpad (színes, zenés riportműsor) 05.10, 08.10, 18.20 és 21.20 órakor naponta. A Nap kommentárja naponta 10.10, 14.10 és 19.10 órakor. Esti világhíradó naponta 20.00, 23.20 órakor. Nyugati levelek naponta 20.50 órakor. Reflektor (Gallicus) rovata hétfőn, szerdán és pénteken 21.50 órakor. Nemzetközi sajtószemle naponta 23.10-kor. Zenés Délutáni randevú keddtől szombatig naponta 15.00-tól 18.00 óráig. Nyugati Filmkrónika pénteken 19.40 órakor. Nemzetközi slágerparádé minden szombaton este 22.20 órakor. Amerikai hangképek vasárnap 13.20, 17.30 órakor. A hét krónikája vasárnap 14.10 órakor. »40 perc a volán mögött« minden szerdán 19.20 órakor (autós műsor). Mindezeken kívül számos érdekes aktuális műsor, politikai, gazdasági és kulturális adás, hangulatos színes zenei és riportműsorok a SZER heti programjában. A különböző műsorokban olyan kiváló újságírók működnek közre, mint pl. a Budapesten is jól ismert Vajda Albert, Kovács Dénes, Halász Péter stb. Hallgassa rendszeresen a Szabad Európa Rádiót. »Soha még nem volt olyan fontos szerepe az igazság terjesztésében a SZER-nek, mint ma« – mondotta Lindon Johnson, az USA elnöke. Hallgassa nap mint nap a SZER műsorát. Tájékozódik, megtudja az igazságot, jól szórakozik, ha ezt a Rádiót hallgatja.”

A levél – majd még tizenegy hasonló – a budapesti 62. sz. postahivatalból jutott el – az iratok tanúsága szerint – a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályára. Azt érdemes tudni, hogy a korabeli „K” (küldemény)ellenőrzési szabályozás közel két éven keresztül a hatályos büntetőeljárási szabályozással több pontban is ütközött. A Be. lefoglalásról szóló 144. §-a szerint:
(1) Azokat a dolgokat, amelyek az ügyben tárgyi bizonyítékul szolgálnak, továbbá azokat, amelyek a törvény értelmében elkobzás alá esnek le kell foglalni; (…)
(4) A lefoglalás iránt a nyomozás során eljáró hatóság intézkedik. Leveleket és táviratokat – amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették – csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni.³⁴

Ugyanakkor csak 1964 végén jelent meg az a belügyminiszter-helyettesi utasítás, amely figyelembe vette a törvény előírásait. Eszerint „a BM III/V-6. Osztály³⁵ »K« ellenőrzési munkáját a 341/1956. (VIII. 22.) sz. Kormányhatározat felhatalmazása alapján végzi, figyelemmel a postáról és a távközlésről szóló 1964. II. tv. 4. § (3) bek., továbbá a 9. és 10. § rendelkezéseire. A »K« ellenőrzés során elfogott ellenséges tartalmú postai küldemények lefogása, illetve jogi erejűvé tételének jelenlegi gyakorlata nem mindenben felel meg a törvényes előírásoknak és a konspiráció szigorú betartását sem biztosítja megnyugtatóan.” Ezért
„1. A »K« ellenőrzés során a postai forgalomból – általában az operatív szerv kérésére – kiemelt küldeményeket csak a Be. 144. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben és a (4) bekezdésben előírt módon szabad lefoglalni. (…)
3. A postai küldemények lefoglalását a BM III/1. (Vizsgálati) Osztály vezetőjétől csoportfőnökök (területi osztályvezetők) aláírásával kell kérni a küldemény egyidejű megküldése mellett, annak az operatív szervhez történő érkezésétől számított tíz napon belül. A BM III/1. Osztály vezetője a BM III/V-6 Osztály vezetőjén keresztül a kérdéses küldeményt illetően szerezze be a »Posta átirat«-át és a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztályánál eszközölje ki az anyag lefoglalását.”

Így került tehát az ügyészségre az ominózus levél, melylyel kapcsolatban az osztályvezető ügyész megállapította: „Dr. Abonyi Lajos címzésű levél a postakezelés közben megsérült, ezáltal a tartalom ismertté vált. A Postahivatal vezetője a levelet tartalmára figyelemmel, mivel az ellenséges propaganda kifejtésére irányul, a Legfőbb Ügyészségnek megküldte a szükséges intézkedések megtétele végett. A Postahivatal vezetője egyidejűleg megküldte még a fenti címzésű és feladó nélküli 11 db. felbontatlan levelet is, mivel azok címzése hasonló a sérült levél címzéséhez. A leveleket felbontottuk. Megállapítottuk, hogy azok tartalma egyrészben teljesen azonos, másrészben hasonló a sérült levél tartalmához. Minthogy a fenti címzésű levelek tartalma bűncselekmény elkövetésére utal, ezért azok lefoglalása a Be. 144. §  (1) és (2) bek.-e alapján kötelező.”³⁶

Ezt követően az állambiztonsági szervek felhívták a „K” ellenőrző szerveket, hogy az elkövetkező napokban fokozottabban vizsgálják a postaforgalmat. Emeljék ki és ellenőrizzék mindazokat a küldeményeket, amelyek írógéppel vannak címezve, kötegben találhatók.³⁷

Megkezdték a szakosztályon már korábban felállított „államellenes izgatást megvalósító írásos anyagok”, valamint az ellenséges tevékenységet folytató elemek birtokában levő írógépek írásmintáiról felállított nyilvántartásokban a kutatást.

1965. február 17-én és az azt követő két napon újabb terjesztés történt. Az első alkalommal elfogott levelekkel azonos írógépeken készült, 34 izgató tartalmú névtelen levelet fogott el a „K” ellenőrzés. A levelek címzettjei társadalmi és államigazgatási szervek, nagyobb napilapok szerkesztőségei és magánszemélyek voltak. Ezúttal többféle anyagot terjesztettek:
„A magyar munkás 1965-ben”;
„Bérpolitikai intézkedések Magyarországon”;
„Milyen pazarlás ellen kell védekeznünk?”;
„A nap kommentárja”;
„A magyar Heroklész és a lernai hidra”.

A magánszemélyek címére küldött anyag mellett ismét megtalálták a „Tisztelt Cím!” kezdetű – idézett szövegű – felhívást is. Az azonosítások eredményre vezettek. A nyilvántartásban volt egy „Cseke László, München, 62. Pf. 20.” címzésű, géppel írt levél. Az írásszakértő megállapította, hogy azzal az írógéppel írták, amelylyel az inkriminált anyagok egy része is készült. A nyilvántartott levél mellett levő emlékeztető szerint 1965. január 8-án a „K” ellenőrző szervek tizenhárom, azonos módon címzett sokszorosított levelet fogtak el. Illetékességből a BRFK érdekelt alosztályának küldték meg, onnan került a nyilvántartásba. A levélben aláírás helyett a Szabad Európa Rádió különböző műsorcímeiből választott jeligék voltak olvashatók. Utóiratként minden levélben az alábbi szöve;g szerepelt: „Kérem emlékezetben tartani a jeligét!”

A feldolgozó munka eredményeként az operatív osztályon a következő megállapítások születtek:
– A terjesztésre került anyagok többsége a Szabad Európa Rádió különböző műsoraiban elhangzott kommentárok szó szerint leírt szövege. Ez gyorsírásra vagy magnetofon használatára engedett következtetni.
– Az írásszakértő megállapította, hogy az anyagok leírásához két írógépet használtak.
– A sokszorosított anyag példányszámára vonatkozó szakértői vizsgálatok azt mutatták, hogy egy-egy anyagot egyszerre négy példányban, de többször ismételve készítettek. Az egyik írógépen készültek a Szabad Európa Rádió adások szövegei és a „Tisztelt Cím!” kezdetű felhívás, a másik géppel pedig a borítékok címeit írták. Ez utóbbi géppel készültek a Cseke Lászlónak írt levelek is.
– Az ugyanazon gépen írt anyagok a topográfiai sajátosságok alapján két csoportra voltak oszthatók. Az egyik csoportba tartozó levelek írása gyakorlott gépíróra utalt, míg a másik – a hibás margótartás, a ráütések, a leütések egyenetlensége – a gépelésben járatlan személyre mutatott. Ez arra engedett következtetni, hogy két személy foglalkozik az anyagok készítésével.
– A terjesztett anyagok címzettjeiként szereplő magánszemélyek vezetékneve „A” betűvel kezdődött, foglalkozásukat tekintve orvosok voltak. A távbeszélőnévsor és az elfogott levelek egyeztetése során kiderült, hogy öt „A” betűs orvos levele hiányzik. Mivel illogikus volt az a feltevés, hogy ezeket a feladók kihagyták, a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy öt levél átjutott a „K” ellenőrzésen és a címzettek megkapták.
– A „Tisztelt Cím!” kezdetű kísérőlevelet és a Cseke Lászlónak címzett leveleket egy személy fogalmazta. Fogalmazása hibátlan, gördülékeny stílusa és helyesírása kifogástalan, ami értelmiségi foglalkozásra utalt.
– Az egyik géppel írt anyagban több helyen kézírásos bejegyzések, kiegészítések voltak. Ezek a fading³⁸ miatt történhettek. Az írásszakértő ezeket a kézírásokat azonosításra alkalmasnak ítélte.

Az ellenséges tartalmú anyagok vizsgálata és elemzése alapján az operatív osztályon már lehetőség nyílt az elkövetők személyére vonatkozó feltevések kidolgozására. Ezek szerint az elkövetőket az USA budapesti követsége előtt lezajlott tüntetés „aktivizálta”. Gyakran vagy rendszeresen hallgatják a Szabad Európa Rádió adásait, melyek közül többet gyorsírással vagy magnetofonkészülékkel rögzítenek, majd leírják, és névtelen levelek formájában terjesztik. Nemcsak hallgatói, hanem hívei is a Szabad Európa Rádiónak, amit a levelekhez mellékelt felhívás is bizonyít. Kedvelik a tánczenét – a Cseke Lászlónak küldött tizenhárom levél tanúsága szerint –, főleg a Vico Torriani-számokat. A gépírásban az egyik személy gyakorlott, a másik járatlan. A felhívás fogalmazója feltehetően értelmiségi foglalkozású. A nyomozók egyik legnagyobb tévedése az eljárás ezen szakaszában az volt, hogy mivel a röplapok címzettjei a magánszemélyek vonatkozásában kizárólag orvosok, ezért feltételezték, hogy az egyik elkövető fiatal orvos, orvostanhallgató vagy más egészségügyi dolgozó.

A fenti adatok birtokában az operatív osztály elkészítette az előzetes operatív feldolgozó munka tervét, amelynek célja az elkövetők személyének megállapítása és tevékenységük dokumentálása volt. Az intézkedések tervbe vették:
– a budapesti egészségügyi vonal ellenőrzését;
– a társoperatív szervek ügynöki kapacitásának felhasználását;
– a szakértők bevonását az operatív feldolgozó munkába;
– a szükséges jogi intézkedések megtételét.

Az intézkedések végrehajtása során:
– A „K” ellenőrzés alkalmával kiemelt ellenséges tartalmú anyagok egy részét megküldték a BM Vizsgálati Osztálynak. Kezdeményezték a levelek jogi erejűvé („nyílttá”) tételét és a nyomozás elrendelését, egyelőre még ismeretlen elkövetők ellen. Ennek megfelelően a Legfőbb Ügyészség a megküldött anyagokat határozatilag lefoglalta. A Vizsgálati Osztály 1965. március 5-én elrendelte a nyomozást izgatás alapos gyanúja miatt.
– Fotómásolatokat készítettek az inkriminált anyagból, amely a kéz- és a gépírás kutatási célját szolgálta. Egyidejűleg elkészítettek egy monográfiát a beszerzett adatok alapján. Ezt megkapta a III. Főcsoportfőnökség valamennyi érdekelt szerve.
– Számos budapesti kórház, orvosi rendelőintézet, körzeti orvosi rendelő, továbbá a Budapesti Orvostudományi egyetem birtokában levő írógép betűmintáit szerezték be. Ezeket azonosították a gépírásos anyaggal, de minden eredmény nélkül.
– Intézkedtek, hogy az egészségügyi vonalon foglalkoztatott ügynökök feladatul kapják olyan személyek felkutatását, akik rendszeresen hallgatják a Szabad Európa Rádió adásait, magnetofonnal rendelkeznek, vagy az összeállított monográfia alapján egyéb körülmények miatt gyanúsíthatók.
– Az operatív nyilvántartás adatai alapján megvizsgáltak minden olyan ügyet és jelzést az értelmiségi és egyetemi vonalon, melyek a Szabad Európa Rádió egyéni vagy csoportos hallgatásával voltak kapcsolatosak.
– Megfelelően kidolgozott legenda alapján foglalkoztak azzal az öt orvossal, akiknek címére nem találtak küldeményt. Közülük kettő tagadta, hogy kapott volna ellenséges, izgató tartalmú levelet, kettő átadta, egy pedig közölte, hogy miután elolvasta, azonnal eltüzelte. Így az elkövetők kilétének megállapításához ezek az intézkedések nem vezettek el.
– A már korábban igénybe vett írásszakértőn kívül papírszakértőt is megbíztak. Ugyanis a Cseke Lászónak írt és lefoglalt 13 korábbi levelet a szokottól eltérő minőségű papírra írták. A szakértő megállapította, hogy a felhasznált papír nyomdai rotációs papír. A papíripari vállalat a megkeresésre közölte, hogy a rotációs papírt elsősorban nyomdákban, lapkiadó vállalatoknál használják, de gyakori, hogy a fennmaradó selejtet felvágják, és jegyzettömbként kiadják a nyomdai és szerkesztőségi dolgozóknak, újságíróknak, riportereknek. Fontos információ, hogy az ilyen papír kereskedelmi forgalomba nem kerül.
– A bontatlanul megküldött leveleket átadták daktiloszkópiai vizsgálatra. A nyomszakértő több olyan ujjnyom-töredéket talált és rögzített, melyek alkalmasak voltak azonosításra.
– A megállapíthatóan saját fogalmazású leveleket nyelvésszel vizsgáltatták meg. Választ kértek a készítő nemét, korát, műveltségi szintjét, esetleg foglalkozási körét illetően. A szakértői vélemény több vonatkozásban megerősítette a már korábban kialakult feltevést, miszerint az elkövető feltétlenül értelmiségi munkakörű, a fogalmazásban jártas, intelligens személy. A nem és kor megállapítására viszont a rendelkezésre bocsátott anyag nem volt elegendő.

Új fordulatot vett az operatív nyomozás, amikor 1965. november 19-én a „K” ellenőrző szervek elfogtak egy kézzel írt levelet, amely Bede Istvánnak, a Szabad Európa Rádió magyar szekciója vezetőjének volt címezve. Az ismeretlen feladó a már többször előforduló „Mai nap” jeligét használta. A levélben tájékoztatta a címzettet, hogy mely időben és hullámhosszon rossz a Szabad Európa Rádió adásainak vételi lehetősége, és kérte, tegyenek intézkedést az adás technikai színvonalának javítására. A levelet a következőkkel fejezte be: „...hogy ki vagyok, arról kérem, érdeklődjön Patkó Gyulától, Cseke Lászlótól vagy Kőbányai Pétertől.”

A következő napon újabb három levelet emelt ki a „K” ellenőrzés. Kettőt Cseke Lászlónak, egyet pedig Kőbányai Péternek címeztek. Az egyik Cseke-levél írója „Forgószínpad” aláírással, kézzel írva egy Vico Torriani tánczenei szám lejátszását kérte a Teenager party műsorában. Később fontossá vált, hogy a feladó a számot „Ágnes” névre kérte.

A másik két levél – amely ugyancsak kézzel, de az előbbitől eltérő írással készült – a Szabad Európa Rádió adásának vételi viszonyairól panaszkodott, és mint a Bede-féle levélben is, az adás technikai megjavítását kérte. Ezt a két levelet az ismeretlen feladó ismét „Mai nap” jeligével írta alá.

Az írásszakértő megállapította, hogy a „Mai nap” jeligével írt levelek kézírása megegyezik a terjesztésre szánt ellenséges anyagokon talált kézírásos bejegyzésekkel, tehát azonos személytől származnak. A „Forgószínpad” jeligés levelet a szakértő megállapítása szerint minden bizonnyal nő írta. Ebből azt a feltevést is levonták az operatív osztályon, hogy a levelet író nő keresztneve Ágnes lehet.

Az ismételten visszatérő jelenség, hogy a keresett személyek többször kérik Vico Torriani számainak műsorra tűzését, fontos adatnak bizonyult. Ezzel az adattal ugyanis kiegészítették azt a monográfiát, amit valamennyi érdekelt operatív társszerv megkapott. Erre a kiegészítésre érkezett aztán tájékoztatás az egyik társszervtől, hogy 1965 nyarán elfogtak, de tovább engedtek egy összeállítást Vico Torriani életéről, melyet ismeretlen feladó „Mai nap” jeligével küldött levélben Ekecs Gézának, Borbély Lászlónak és Vári Évának, a Szabad Európa Rádió munkatársainak. A Bede Istvánnak szóló levélben az ismeretlen feladóra tett utalás, a többi levélben az, hogy mind a Vico Torriani összeállítás, mind az újabb levelek címzettje Ekecs Géza és Borbély László, a feldolgozó-kutatómunka új irányát jelölte ki. Az a feltevés alakult ugyanis ki, hogy a keresett személyek korábban szoros baráti – esetleg rokoni – kapcsolatban állnak Ekeccsel vagy Borbéllyal. Ezt erősítette számukra az a körülmény is, hogy az említett levelekben a „Mai nap” jeligét használó személy közvetlen hangnemben írt, tegezte a címzettet.

Az operatív osztály ekkor tartotta szükségesnek, hogy felderítő és ellenőrző munkával feltárják Ekecs Géza és Borbély László Magyarországon élő rokonait és barátait. A hónapokig tartó munka azonban eredmény nélkül zárult. Senkit nem találtak, aki ebből a körből gyanúsítható lett volna.

A kutatómunkát 1966 februárjában más irányban folytatták. A „K” ellenőrzés elfogta azt a két levelet, amely egy magyar hírszerző külszolgálatának leleplezésére irányult. A leveleket Ekecs Géza és Borbély László müncheni címére írták, kézzel. A jelige megint „Mai nap” volt. Az írásszakértő megállapította, hogy a kézírás megegyezik annak a nőnek az írásával, aki a „Forgószínpad” jeligés, Ágnes aláírású levélben Torriani-szám műsorra tűzését kérte. Ettől kezdve az operatív osztályon biztosra vették, hogy a „Forgószínpad” jeligét használó nő és a „Mai nap” jelige mögött rejlő személy „bűntársak”, és azt is, hogy valóban két elkövetőről van szó.

Ezeket a leveleket a „K” ellenőrző szerv még 1965 novemberében fogta el, és a hírszerzővel kapcsolatban álló illetékes operatív osztálynak küldték meg. Onnan kerültek a levelek a feldolgozást folytató szakalosztályhoz azzal az információval, hogy a hírszerző kiküldetésével kapcsolatos állítás igaz. Meg kellett tehát állapítani, hogy kik tudtak a hírszerző kiküldetésének céljáról. Baráti körébe – korábbi beosztásából adódóan – írók, színészek tartoztak. Mivel a kutatómunka korábbi szakaszában már ismertté lett, hogy az elkövetők rotációs papírt használtak levélírásra, elsősorban újságíró ismerőseit vonták ellenőrzés alá. Ismét visszatértek Ekecs Géza és Borbély László vonalára, de most csak azokat a személyeket kutatták fel, akik mint újságírók korábban együtt dolgoztak velük. Ezek többségének kézírásait beszerezték és összehasonlították a már meglévő kézírásos anyagokkal. Ez a munka viszont eredménytelennek bizonyult.

1966 áprilisában – a kiadott monográfia alapján – a III/I. Csoportfőnökség egyik osztálya egy géppel írt, „Cseke László, München, 20. Pf. 62.” címzésű levelet küldött meg. A borítékban „Visszájára fordított szavak” címmel három oldalas kommentár volt, amely Kállai Gyula miniszterelnök 1965. november 10-ei parlamenti beszédével foglalkozott. Az anyaghoz írógéppel készített rövid levelet mellékeltek: „Kedves Géza! Itt küldök néhány sort, bizonyára használni tudjátok. Szívélyes üdvözlettel: Mai nap.”

Az írásszakértő megállapította, hogy az anyagot az operatív osztály előtt ismeretlen írógéppel készítették, de a kísérőlevél a már ismert írógépek egyikén készült. Az anyagot megküldték a nyelvész szakértőnek is, hogy – ha mód van rá – egészítse ki korábbi szakvéleményét. A nyelvész az anyag alapján megerősítette korábbi véleményét, és kiegészítette azzal, hogy a kommentár írója járatos ebben a műfajban, feltehetően újságíró.

1966. május 9-én fogták el a „K” ellenőrző szervei az „Antiteenager party” című cikk gépelt példányait, melyet a József Attila Gimnázium iskolai lapjából írtak ki és akartak megküldeni Ekecs Géza mindkét címére. Az írásszakértő megállapította, hogy az anyag egy negyedik írógépen készült. Az anyag kísérőlevele a következőket tartalmazta:

„Mellékelten küldök egy »érdekes« cikket, melyet a József Attila Gimnázium KISZ-szervezete jelentetett a Fiatalok c. iskolai lapban. Tanulmányozd és vond le következtetéseidet a cikkből. Úgy gondolom, segítségedre lesz. Szívélyes üdvözlettel: Mai nap.”

Az újonnan megszerzett anyagokból az operatív osztályon az alábbi következtetéseket vonták le:
– A postai felülbélyegzés szerint a leveleket a Budapest 112-es postahivatalnál – a XI. kerületi Vásárhelyi Pál utcánál – adták fel, szombaton 18–19 óra között. Ez az időpont valószínűvé tette, hogy az elkövető a XI. kerületben lakik. Tekintettel arra, hogy vélhetően intellektuális személy, szombati napokon a megállapított időben feltehetően nem a munkahelyén, hanem lakhelyén tartózkodik.
– Beszerezték a Fiatalok c. iskolalapot. Megállapították, hogy a lap megjelenése és az Ekecsnél készült levelek feladása között eltelt rövid idő azt mutatta, hogy az elkövető igen gyorsan hozzájutott az iskolaújsághoz. Ebből arra következtettek – mint később kiderült, szintén tévesen –, hogy az elkövető iskolai tanár. Ezt megerősítette az a feltevésük is, hogy nemcsak újságíró, hanem tanár is érthet az újságíráshoz.

Mindezen információk alapján megkezdték a József Attila Gimnázium karának szelektált ellenőrzését. Mindenekelőtt a magyar szakos tanárok kézírását szerezték meg, majd fokozatosan kiterjesztették az ellenőrzést más szakos tanárokra is. E munka során merült fel, hogy ki kell szűrni az iskola tanulói közül azokat, akiknek az apja vagy anyja újságíró, szerkesztőségben, nyomdában vagy lapkiadónál dolgozik. Ennek ellenére sem a tanárok, sem a tanulók szüleinek ellenőrzése nem vezetett eredményre.

Időközben, 1966. június közepén ismét elfogott a „K” ellenőrzés egy Ekecs Gézának írt levelet. A levél kézírással készült, a kézírás azonos volt egy Ekecs Gézának korábban írt levél kézírásával. A jelige ezúttal is „Forgószínpad” volt. A feladó arra kérte Ekecset, hogy június 27-én forgassa le a műsorban Dalida egy számát, és mondja be, hogy „Ágnes küldi férjének névnapjára”.

Ezek a levelek ismét újabb információkkal szolgáltak az operatív kutatómunkában.
– Le lehetett vonni a következtetést, hogy az elkövetők férj és feleség. A feleség Ágnes, a férj feltehetően László.
– Ezt a levelet is a 112-es postahivatal bélyegezte felül, tehát megerősödött az a feltevés is, hogy mindketten a XI. kerületben laknak.

Ekkor már – 1965 elejétől 1966 nyaráig – másfél éve tartott a nyomozás és ez alatt az idő alatt a következő információk gyűltek össze az operatív osztályon:
– Két résztvevőről van szó, akik
– házaspár.
– A nőt Ágnesnek, a férfit Lászlónak hívják.
– Rendszeresen hallgatják a Szabad Európa Rádió adásait, politikai műsorainak egy részét gyorsírással vagy magnetofonon rögzítik. A magnetofon használatát valószínűbbnek tartják, mivel a terjesztett adásszövegbe a fading miatt utólag kézzel jegyezték be a kiegészítéseket.
– Kedvelik a tánczenét, elsősorban Vico Torriani számait. A férfi ismeri a dalénekes életét és karrierjét. Erről összeállítást készített a Szabad Európa Rádió részére.
– Az elkövetők értelmiségiek. A férfi újságíró lehet, esetleg színész vagy tanár, de mindenképpen jó író-, fogalmazási és nyelvtani készséggel rendelkezik.
– Budán, a Vásárhelyi Pál utca környékén laknak.
– Személyes ismeretségben állnak Ekecs Gézával és Borbély Lászlóval, de – az adatok szerint – egyoldalú levelezési kapcsolatot tartanak fenn velük.
– Az elkövetőktől kétfajta kézírás és négy különböző gépírás állt rendelkezésre. „Ezek az adatok a gyanúsíthatók körének jelentős leszűkítését eredményezték, mégis távol állunk attól, hogy az elkövetők kilétét egyértelműen megállapíthassuk.”

1966. augusztus elején a „K” ellenőrzés ismét több olyan – a már ismert gépek egyikével készült – levelet emelt ki, amely a Szabad Európa Rádió politikai kommentárjainak szövegét tartalmazta, és intézményeknek, magánszemélyeknek címezték. Az anyagok „Amit a hazug magyar sajtó elhallgat” címen védelmükbe vették az USA vietnami agresszióját, és durván támadták Észak-Vietnam kormányát és a Felszabadítási Frontot.

A leleplezést egy újabb lap eredményezte. 1966. december 12-én a „K” ellenőrző szervek elfogtak egy színes, képes levelezőlapot. A lap Vass Vilmosnak (München 20. Pf. 62.) volt címezve, a pécsi székesegyházat ábrázolta, és az alábbi kézírásos szöveget tartalmazta: „Szeretettel üdvözlünk közös szülővárosunkból. Mai nap.” Az újabb adat az előbbiekkel összevetve biztos támpontnak mutatkozott az operatív osztályon.

– A kézírás megegyezett a már ismert férfi kézírással.
– Beszerezték a Vass Vilmossal kapcsolatos operatív irattári anyagokat, és megállapították, hogy valóban pécsi születésű. Az 1956-os események idején az ún. „Láthatatlanok”³⁹ egyik vezetője volt, majd Nyugatra szökött. Később az USA-ban telepedett le, ahol a Szabad Európa Bizottság tagja lett. Az operatív osztályon tévesen tudták, hogy „Pécsi Vilmos” néven 1966-tól a Szabad Európa Rádió munkatársa, valójában már 1963 őszétől belső munkatársként dolgozott.⁴⁰

Az operatív munka szempontjából azonban nem ezek a körülmények jelentettek kiindulási pontot, hanem a születési hely. Ezután a már összegyűjtött adatok alapján ugyanis azoknak a foglalkozási ágaknak a területén keresték ki a pécsi születésűeket, amely foglalkozások már korábban is szóba kerültek. Ilyenek voltak mindenekelőtt az újságírók, a nyomdai, szerkesztőségi, kiadóvállalati dolgozók, a színészek és a tanárok. Elsőként az újságírókat és színészeket ellenőrizték. Ebbe a tényleg sziszifuszi munkába minden mozgósítható erőt bevontak. Valamennyi pécsi születésű személy bejelentőlapját megvizsgálták, és összehasonlították az ezeken a lapokon található kéz- és gépírásokat az inkriminált anyagokkal. A beérkezett adatokat folyamatosan ellenőrizték a Központi Lakcímnyilvántartó Osztályon. A hasonlóságot mutató bejelentőlapokat kiemelték, és írásszakértővel megvizsgáltatták. Az írásszakértők végül kb. 20 bejelentőlapból választották ki G. L. és feleségének anyagát, és kimondták, hogy az inkriminált anyag és a G. házaspár bejelentőlapján található kézírások azonos kezektől származnak.

G. L. és társai ellen izgatás alapos gyanúja miatt 1967. március 20-án rendelték el a nyomozást. Az előzetes adatokból arra következtettek, hogy a gyanúsított személyek által elkövetett izgatás megállapításához szükséges alanyi és tárgyi feltételeket két héten belül biztosítani tudják – tagadó vallomás esetén is. Felmerült azonban az ügy jogi minősítése felülbírálatának lehetősége/szükségessége. Feltételezték ugyanis, hogy G. L. és felesége az izgatáson túl más, „büntetendő” kapcsolatban is áll a Szabad Európa Rádióval, azaz a kémtevékenység irányába kívánták kibővíteni a nyomozás irányát.

Mindezt a következő megállapításaikkal kívánták alátámasztani:
– Az előzetes operatív feldolgozó munka során megállapították, hogy G. L. több levelet szándékozott küldeni a Szabad Európa Rádió egyes munkatársainak, elsősorban Cseke Lászlónak.
– Jeligés leveleiben informálni kívánta a Szabad Európa Rádió munkatársait az adás Budapesten történő vételének nehézségeiről, és kérte a műsorszórás technikai megjavítását.
– A G. által készített és terjesztett névtelen levelek és a felhívás a Szabad Európa Rádió adásainak rendszeres hallgatására „a Szabad Európa Rádió érdekében kifejtett propagandatevékenység volt”.
– Több alkalommal adott postára a Szabad Európa Rádió egyes munkatársai címére belpolitikai és gazdasági életünkkel foglalkozó, ellenséges hangú kommentárokat, tudósításokat. Ezek  tartalmuk alapján  szervesen kapcsolódtak az ellenséges rádióadónak a MNK ellen folytatott propaganda-hadjáratához.
– Leveleivel, amelyekben a korábban említett hírszerző különleges megbízatásáról akarta informálni „a hírszerzéssel foglakozó külföldi rádiószervezetek munkatársait”, súlyosan veszélyeztette a MNK érdekeit.
– G. L. 1965. június 29-től augusztus 12-ig turistaként Münchenben tartózkodott. Ezzel egy időben felesége Londonban volt.
– Megállapították, hogy G. L. és a Szabad Európa Rádió londoni tudósítója, Vajda Albert között rendszeres, kétoldalú levelezőkapcsolat állt fenn.

Ezeket az adatokat együttesen, a Szabad Európa Rádióval való bűnös kapcsolat, a kémkedés törvényi tényállásának megvalósítására alkalmasnak tekintették. Szerintük tehát az ügyben az izgatás nem elsődleges bűncselekmény, hanem a Szabad Európa Rádióval fennálló kémkapcsolatnak – mint indítóoknak – a következménye. Ezután már a vizsgálatra hárult az a feladat, hogy az előzetes operatív feldolgozás célját képező izgatás mellett a kémkedés leleplezésére és bizonyítására irányuló nyílt nyomozást is lefolytassa.

A „K” ellenőrzés mellett G. L.-ék lakásán a 3/a operatív rendszabályt (telefonlehallgatás) is alkalmazták 1967. január 5. – tehát a nyomozást elrendelését jóval megelőző időpont – óta. A vizsgálati anyag megörökítette néhány telefonbeszélgetés írott változatát is, ezeket így őrizte meg a dosszié:

„1967. január 18. 10:46
»X: Rosszkedvű vagy?
G: Hát, mert pont most hívsz, amikor a Bercit veszem.
X: Ja, akkor szervusz.«
Megjegyzés: a beszélgetés során szereplő »Berci« Vajda Albert, a SZER egyik munkatársa. Jelenleg Londonban él.

1967. jan. 5-én 11.55 h-kor:
»G: Imrus jól benyomta a tüskét.«
Megjegyzés: »Imrus« – Mikes Imre a SZER egyik munkatársa, aki »Gallicus« jelige alatt nap mint nap vad hangú, uszító tartalmú kommentárokat olvas fel hazánk gazdasági és politikai eseményeiről. Megállapítottuk, hogy a fenti napon és időben »Anyanyelvünk gyötrődései« címmel a magyar bányászok »kilátástalan« helyzetéről olvasott fel kommentárt.

1967. jan. 26-án 17.52-kor:
»X: Azt akartam mondani, hogy ezek közül a Pétert le ne töröld.«
Megjegyzés: Halász Péter volt újságíró, jelenleg New Yorkban él. A SZER »Nyugati levelek« című műsorába ír jegyzeteket.

1967. jan. 22-én 10.33 h-kor a feleség van otthon:
»G: Jó volt a »Forgó«?
Megjegyzés: A »Forgó« egy könnyűzenei műsorösszeállítás, ahol közben rövid politikai eseményekről is tájékoztatnak, teljes neve a műsornak »Forgószínpad«.”

Egy jelentés szerint az 1967. január 5-én, 18-án, február 6-án keltezett „3/a”-anyagok arra utalnak, hogy G. lakásán két-három, 20 év körüli fiatal csoportosan részt vett a SZER hallgatásában, különösen akkor, amikor Cseke László műsora, a „Teenager-party” ment. „G. külső megfigyelés alatt áll, de e fiatalok kilétét megállapítani nem sikerült.”⁴¹

A vizsgálati terv végül a következő célkitűzéseket tartalmazta:
1. G. L. és társai ellen sokszorosítás útján folytatólagosan elkövetett izgatás jogi erejű bizonyítása.
2. G. L. ellenséges politikai nézeteinek, gondolkodásmódjának leleplezése.
3. G. L. által tett müncheni utazás előzményeinek, céljának, ottani mozgásának és kapcsolatainak megállapítása.
4. A Szabad Európa Rádióval, illetve annak munkatársaival való kapcsolata eredetének, tartalmának megállapítása.
5. G. L.-né angliai úti céljának, tartalmának, kapcsolatainak és a két személy külön utazása közötti összefüggésnek megállapítása.
6. Meg kell állapítani, hogy megbízás alapján folytatták-e a Szabad Európa Rádió érdekkörébe tarozó ellenséges propagandatevékenységet.
7. A két elkövetőt nyugati tartózkodása alatt külföldi személy vagy szervezet felhívta-e kémkedésre, vagy maguk ajánlkoztak, illetve vállalkoztak.
Ezzel összefüggésben:
– Beszervezték-e őket?
– Ha igen, a beszervezés alapja, helye, ideje, végrehajtói és körülményei.
– Az esetleges kiképzés helye, iránya, módszere, eszközei, időtartama és a kiképző személyek.
– A kiképzésben részesült más személyek.
– A kapcsolattartás módszerei.
– Az információs adatok forrásai.
8. Kaptak-e tevékenységükért ellenszolgáltatást, hol, mikor, kitől és mit.
9. A bűncselekmény elkövetésében voltak-e segítőtársaik, kapcsolataik?
10. Mik voltak a bűncselekményt kiváltó és lehetővé tevő okok és körülmények?

A vizsgálati tervben meghatározott fenti célkitűzéseket olyannak tekintették, mint amelyek egyben a kihallgatás főbb kérdéscsoportjait is megjelölik. A terv meghatározta az előzetes operatív feldolgozómunka során beszerzett és jogi erejűvé tett bizonyítékok felhasználásának rendjét, az operatív úton beszerzett, de nyíltan nem használható bizonyítékok realizálásának módját, a már ismert tanúk kihallgatását és az általuk bizonyítható tényállási elemeket. Megjelölte az egyéb szükséges intézkedéseket és eszközöket: a fogdaügynök magatartási vonalát, a fogdatechnika felhasználását, a szakértők alkalmazását és az operatív társszervekkel való együttműködést.

Mindebből G.-ék egyelőre semmit sem észleltek. Közben már kutatást terveztek G.-ék lakására és mindkettőjük munkahelyére kiterjedően. Az operáció végrehajtásához az alábbi adatokat vették figyelembe:
– G. L. hivatali munkaköréből adódóan minden második munkanapon a lakásán dolgozott.
– Lakásuk mindössze 6 m2 alapterületű, egyetlen szobából állt, bútorokkal telezsúfolva.
– G. L.-né minden olyan munkanapon, amikor férje otthon tartózkodott, munkahelyére érkezve – általában 8.30-kor – felhívta a lakást és beszélt férjével.
– G. L. munkahelyén a munkaidő 8 h-kor kezdődött.
– Mind a férjnek, mind a feleségnek sok közös ismerőse volt egymás munkatársi köréből. Gyakran felhívták egymást telefonon a munkahelyről.

Operatív házkutatás

Mindezek figyelembevételével taktikai okból úgy határoztak, hogy az operációt olyan napon hajtják végre, amikor Geresdy nem megy be a munkahelyére. Az időpontot úgy választották meg, hogy G.-né már ne tartózkodjon otthon. Az operáció megtervezésénél ügyelniük kellett arra is, hogy G.-né szokásos telefonhívását megelőzzék, és a megkezdett munkahely-kutatásról ne értesíthessék egymást.

Mivel az előzetes operatív feldolgozás időszakában alkalmazott írásszakértők több írógép használatát állapították meg, az operáció során ezeket az írógépeket kellett felkutatni. Ezért a két munkahelyre irányított akcióbrigádokba egy-egy operatív tiszti beosztásban lévő képzett írásszakértőt osztottak be, akik az inkriminált anyagok alapján előre összeállították a kérdéses írógépek betűinek főbb jellemzőit. Mindkét munkahelyen valamennyi írógépről írásmintát vettek, és amíg a brigád többi tagja a kutatást végezte, addig ők a helyszínen elvégezték a kiszűrést.

A G. L. lakásán tartott házkutatás a nyomozás számára fontos eredménnyel járt. Az íróasztalon egy régi típusú, kisméretű rádiókészüléket, s mellette egy mikrofont találtak, ami egy Terta magnetofonkészülékhez csatlakozott. Ráadásul a magnetofonon levő szalagtekercsen rögzítve volt a Szabad Európa Rádió előző esti adása. Ezeket a körülményeket a házkutatási jegyzőkönyvbe foglalták, és a hatósági tanúkkal, valamint G. L.-lel is aláíratták.

A lakásban olyan anyagokat is találtak, amelyekről úgy vélték, hogy közvetlen bizonyítékait képezhetik az izgatás elkövetésének. Szinte valamennyi olyan gépelt anyagot lefoglalták, melyeket G. L. korábban levelek útján terjesztett. Nagy mennyiségben foglaltak le – a Szabad Európa Rádió adásainak szövegeit tartalmazó – gépelt anyagokat. Egy csomagban 847 oldalnyi műsorszöveget tartottak, többségüket két vagy több példányban. 1014 írott oldalon találtak naplószerű feljegyzéseket arról, hogy naponta mikor, mi hangzott el a Szabad Európa Rádió műsoraiban.

A 136 tételben lefoglalt anyagok között a nyomozók számára különösen jelentősek voltak „RFE címek és telefonszámok” feliratú borítékban talált feljegyzések, névkártyák, melyek G. L. müncheni tartózkodásával álltak összefüggésben. Végül összesen 15 magnetofonszalagot foglaltak le. Ezek közül több a Szabad Európa Rádió adásait, néhány pedig G. L. hangszalagra mondott – a Szabad Európa Rádiónak írásban megküldött – tudósításait tartalmazta.

A vizsgálati taktika alapelve az volt, hogy amíg lehet, a terhelteket abban a tudatban tartják, hogy csak izgatás miatt folyik a nyomozás, így ebből a megfontolásból rendelték el kezdetben izgatás alapos gyanúja miatt a nyomozást. A terheltté nyilvánításról és előzetes letartóztatás elrendeléséről 1967. március 21-én hozott határozat ezt tartalmazta:

„G. L. (1930. július 16., Höffinger Irma, újságíró, nős, polgár származású, értelmiségi osztályhelyzetű, pártonkívüli, vagyontalan, büntetlen előéletű, Bp., XI. Ulászló 30.) gyanúsítható a BTK 127. § (1) bek. b. pontba ütköző izgatás elkövetésével.
A BM rendelkezésére álló bizonyítékok alapján G. L. alaposan gyanúsítható izgatással, amit olymódon követett el, hogy hosszabb idő óta számos névtelen levelet küldött különböző személyeknek, amelyeknek tartalma alkalmas volt a MN államrendje ellen gyűlöletkeltésre.
Nevezett széleskörű nyugati kapcsolattal rendelkezik, így várható büntetése miatt külföldre szökést kísérelhet meg.
Előzetes letartóztatásának ideje alatt tartózkodási helye: BM Budapest, II. Gyorskocsi u. 31.”⁴²

Első kihallgatásakor 1967. március 21-én G. L. a következőket nyilatkozta:

„Előadom, hogy néhány személyt, akik a SZER alkalmazásában állnak régebbi idő óta ismerem így: Vajda Albertet, aki Magyarországról történt távozásáig is újságíró volt, 1945-ben (G. későbbi kihallgatásán a dátumot kijavíttatja 1955-re) ismerkedtem meg.

Emlékezetem szerint 1947 vagy ’48-ban ismerkedtem meg Ekecs Gézával, aki Cseke László néven ismert a Szabad Európa Rádiónál. 1965-től vele egyoldalúan leveleztem, főként olyan tárgyban, hogy általam kért tánczenét forgasson le a teenager-party műsorában. Ezeket a leveleket nem a nevemen, hanem jeligével írtam alá. A jeligéket a SZER különböző műsoraiból választottam, így pl. »Forgószínpad, Mai nap, Reflektor« stb., volt úgy is, hogy a feleségem kért tánczenét Ekecs Gézától, ilyenkor Ágnes jeligét használt. 1965-ben Münchenben és Bécsben jártam egyedül. Ott találkoztam Ekecs Gézával is, ő mutatta be Kőbányai Péter nevű munkatársát és ugyancsak általa ismertem meg Indig Ottót. Ezt megelőzően a Tokiói Olimpia idején kezdtem el rendszeresen hallgatni lakásomon a SZER-t, ennek az volt az oka, hogy ez az adó adta leggyorsabban az Olimpia eredményeit. Később rendszeres hallgatójává váltam a SZER adásainak, és gyakorlattá vált, hogy a tulajdonomban lévő TERTA magnetofonkészüléken az engem érdeklő adásokat felvettem hangszalagra.

Ilyen adások voltak: politikai kommentárok, ezen belül a Reflektor, a Gallicusrovat, a Nap kommentárja, a Forgószínpad szövegrészei, és különféle interjúk. Érdekeltek az irodalommal, művészetekkel kapcsolatos riportok, amelyek közül többet hangszalagra vettem. E felvételekhez mindig ugyanazt az 5-6 tekercset használtam fel úgy, hogy miután a szöveget írásban rögzítettem, újabb felvételeket hajtottam végre, így a szalagok tartalma időnként cserélődött. Ezzel kapcsolatba előadom, hogy azoknak az adásoknak hangszalagon rögzített tartalmát, melyek több dokumentumot, tényeket tartalmaztak az ország gazdasági, politikai kérdéseivel kapcsolatban általában szó szerint legépeltem, általában egy példányban, néhány esetben 2-3 példányban. Más adások anyagát kézzel, jegyzetformában írtam le azokban az anyagokban, amelyeket a mai napon lakásomba lefoglaltak.

Előadom, hogy erről a tevékenységemről csak én és a feleségem tud. Ilyen tevékenységem számos esetben az ő jelenlétében történt.

Tevékenységem indoklásaként előadom, hogy a SZER említett adásait azért rögzítettem, jegyzeteltem, vagy gépeltem szó szerint, mert tapasztaltam, hogy ezek az adások számos rágalmat, valótlanságot tartalmaztak a Magyar Népköztársasággal és a népi demokráciákkal szemben. Ezért szándékomban állt, hogy az összegyűjtött anyagot folyamatosan tanulmányozom, értékelem és könyvet írva ezt a tevékenységet leleplezem. Beismerem, hogy bár ezt a tevékenységemet konkrétan 1965 tavaszától folytatom, azóta gyűjtöm az említett anyagokat, az előbb jelzett könyv megírását még nem kezdtem meg.

Ugyancsak beismerem, hogy emlékezetem szerint 1965. elejétől kb. 6-8 alkalommal, esetenként 15-20-25 címre, postai úton, névtelenül megküldtem a SZER egy-egy adásának a szövegét. Ezeknek a címét, tartalmát megnevezni nem tudom, de beismerem, hogy volt közöttük kifejezetten uszító tartalmú is. Ezeket az adás-szövegeket én és néhány alkalommal a feleségem gépeltük le. E célra felhasználtam a tulajdonomat képező, de jelenleg elzálogosított Olympia táska-írógépemet, de több esetben használtam a munkahelyemen lévő hivatali írógépet is. A feleségem az általam átadott példány alapján hivatalában készítette a sokszorosítást ottani írógéppel. A SZER egyes adásainak legépelésén és szétküldésén kívül, emlékezetem szerint, egy, vagy két alkalommal olyan tartalmú írásokat is szétküldtem, amelyek saját írásomat tartalmazták. Ilyen volt pl. egy felhívás, amelyben a SZER hallgatására hívtam fel a címzetteket.

A magánszemélyek címeit telefonkönyvből írtam ki. Ezeken kívül küldtem leveleket különböző szerveknek: a KISZ-nek, Pártközpontnak, Népszabadság szerkesztőségének és más közintézménynek is. Ezek a küldemények is a SZER egy-egy adását tartalmazták, természetesen névtelenül.

Az elmondott módon kiválasztott személyek, akiknek a küldeményeket címeztem, általam ismeretlenek. Emlékezetem szerint legutóbb 1966 őszén küldtem ilyen írásokat idegen címekre. (…)

Tekintettel zaklatottságomra, kérem a mai kihallgatásom megszakítását azzal, hogy a következő alkalommal vallomásomat folytatom.”⁴³

A következő kihallgatásra egy héttel később került sor:

„A SZER-nek az első kihallgatásomkor említett leleplezésének a célja csak 1964 végén, 1965 elején foglalkoztatott. Később éppen azért, mert gondolkodásmódomban, politikai nézetek tekintetében a SZER hatása alá kerültem, ezért korábbi célomról lemondtam és attól kezdve mind magam, mind a feleségem egyetértőleg hallgattuk a SZER adásait és ezek nagymértékben befolyásolták vélemény-alkotásunkat a Magyar Népköztársaság politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életéről.

Magam és feleségem politikai nézetét illetően előadom, hogy mindketten főként a nyugati semleges országokban megvalósított polgári demokrácia hívei vagyunk. Részben e világnézetem alapján, másrészt a SZER adásai rendszeres hallgatásának hatása alatt a népi demokratikus társadalmi berendezkedések és a jelenlegi magyarországi viszonyok egyes jelenségeinek bírálata lényegesen kiéleződtek bennem. Így megítélésem szerint Magyarországon nem biztosított a sajtószabadság, mint újságíró tapasztaltam, hogy a magyar sajtóban nem írhatunk meg mindent, aminek pedig szükségét éreztem. Nem tartom kielégítőnek a gazdasági irányítást sem. Tapasztaltam, hogy számos ipari termék tekintetében sok a hiánycikk, és úgy tapasztaltam Magyarországon a vezető állásban lévők kivételével az életszínvonal alacsony.

Ami az alapvető politikai kérdéseket illeti, kifogásom tárgyát képezte a Magyarországon kialakított egypártrendszer. Úgy látom, hogy az MSZMP egyeduralma sérti valamennyi társadalmi osztály és réteg érdekeit. A többpárt-rendszer hiánya megítélésem szerint nem teszi lehetővé a demokrácia olymérvű kibontakozását, amelyet ezek az osztályok igényelnek és ilyen módon tartom hiányosnak Magyarországon a demokrácia mértékét. Kifogásaim körébe tartozik Magyarország és a Szovjetunió között fennálló politikai és gazdasági kapcsolat. Megítélésem szerint Magyarország politikájának kialakításában részben szovjet befolyás érvényesül, másrészt gazdasági vonatkozásban sem tartom Magyarország számára mindenben előnyösnek a Szovjetunióval való gazdasági kapcsolatot. Példának említem az olajkereskedelmet. Bár nekem erre közvetlen adataim nincsenek, úgy tudom, mi drágábban kapjuk az olajat a Szovjetuniótól, mint a nyugati országok. E témakörön belül legsúlyosabb kifogásom tárgyát az képezi, hogy Magyarországon szovjet csapatok állomásoznak. Megítélésem szerint ez minden vonatkozásban indokolatlan és helyesnek tartanám, ha éppen úgy kivonnák a szovjet csapatokat Magyarországról, mint ahogyan a többi népi demokráciákból is kivonták. Véleményem szerint a magyarországi rendszer védelme nem teszi indokolttá a szovjet csapatok itt tartózkodását.

Ezzel kapcsolatban kitérek 1956 őszén történt eseményekre, annak értékelésére és azidőbeni tevékenységemre. Egyetértettem az első napok eseményeivel, nem vettem bennük részt, csak készítettem néhány fotót, igen ezeket a bemutatottakat.

Ami a tényleges célomat és szándékomat illeti e tevékenységemmel kapcsolatban előadom, hogy ezek az adások nekem tetszettek tartalmuknál, mondanivalójuknál, a magyarországi viszonyokról alkotott ítéletüknél fogva. Azt tapasztaltam, hogy a SZER híradása gyorsabb és az igazságot megközelítőbb, mint bármely más adás, tájékoztatása kimerítőbb. Az volt a célom, hogy ezeket bármikor elővehessem, ha újra el akarom olvasni.”⁴⁴

A következő kihallgatás során jegyzőkönyvbe került az egyik, a SZER-nek szánt cikk néhány gondolata, amely 1956 értékelését is tartalmazza:

„Részlet az »Előszó« c. írásból:

Nem bírom tovább nézni és hallgatni azt az alávaló hazugság-áradatot, amellyel a rendszer mai urai igyekeznek bemocskolni 1956 szent eszméit és vértanúit.

1956 októberében nem ellenforradalom folyt Magyarországon, hanem a magyar fiatalság, a munkásság, a magyar nép minden gátat elsöprő elkeseredése robbant ki abban a felkelésben, amely végre meghozhatta volna a szabadságot, ha nem szólnak közbe a szovjet puskák, ágyúk, tankok. Nem ellenforradalom volt 1956 őszén Magyarországon, ezt mindenki jól tudja, hanem valami olyan történt, amivel még ma sem birkóztak meg a magyarországi kommunisták.

S azon se csodálkozzon az olvasó, hogy e sorok nem Magyarországon látnak napvilágot. Ma is számos olyan vezető ül pozícióban a vasfüggönyön belül, akik visszasiratják a sztálinista rendet, a Rákosi-féle önkényt, az ÁVH rémuralmát... Szavakban hirdetik ugyan az új idők szelét, tetteikben azonban rútul rácáfolnak arra, amit fennhangon zsolozsmáznak. Ezért kellett kéziratomat szabadvilágba juttatnom, írói álnéven.

Minden politikai rendszer annyit veszít a súlyából, amennyi az általa kiszorított igazság és szabadság súlya. Magyarország már súlytalan!”⁴⁵

Ezt követően az 1965 nyarán, Münchenben tett utazásának körülményeiről kérdezte a kihallgatótiszt.

„1965 szeptembere óta levelezési kapcsolatban állok Vajdával. Az előtt semmi kapcsolatunk nem volt, csak a műsorszámait kísértem figyelemmel a SZER adásai között.

Feleségem Vajdáéknál tett londoni látogatása óta levél-kapcsolatban állok Vajda Alberttal, havonta, két-havonta váltunk egy-egy levelet egymással. Leveink magánjellegűek. Az utóbbi időben »Nyugati levelek«-et kezdett írogatni a SZER-nek.

Tudom, hogy Béri László »Balogh Balázs« néven dolgozik; Beczner Huszti Tamást is az adásokból ismerem. Tudomásom szerint nemrég hagyta el Magyarországot. »Gyulai Ernővel« 1965-ben Münchenben ismerkedtem meg, a rendes nevét nem tudom.⁴⁶ Borbély László »Kőbányai Péter« néven jelentkezik, Csonka Emil »Vasvári Gergely«, csak az adásokból ismerem, de tudom róla, hogy Szálasi titkára volt. Ő és mások is szerepelnek Fahidy könyvében.⁴⁷ Halász Pétert az adásokból ismerem. Indig Ottóval Münchenben ismerkedtem meg, ahogyan Litterati-Lootz Gyula, azaz »Patkó Gyulával«.

1965 nyarán meg kívántam tekinteni a Közlekedési Világkiállítást Münchenben. Azonban az önként vállalt őszinteségem jegyében azt is beismerem, hogy ezen út során kifejezett célom volt találkozni és beszélni a SZER munkatársaival, elsősorban Cseke Lászlóval, azaz Ekecs Gézával abból a célból, hogy megmondjam neki véleményemet a SZER műsorával kapcsolatban, vagyis azt, hogy jók a műsorok, tetszenek nekem és a műsoradással kapcsolatos technikai kérdésekről informálódjak Csekétől. Idős szüleinkre tekintettel  – bár ajánlották – nem akartunk kint maradni.

1965. július 29-én utaztam Münchenbe repülőgéppel. Müncheni tartózkodásom 6. napján, egy keddi napon hívtam fel a SZER számán Ekecs Gézát. Leveleimre illetve a jeligékre emlékezett, de nem tudta azokat személyemhez kötni. Arra, hogy találkozni akarok vele Ekecs Géza azt mondta, hogy a déli órákba menjek el a SZER épületébe az előcsarnokba és majd ő lejön. Én oda is mentem a megbeszélt helyre. Minden további nélkül bejutottam az előcsarnokba, mivel ott még nincs igazoltatás, csak onnan nem lehet tovább menni. Pár perc múlva odajött Ekecs Géza. Azonnal megismertük egymást. Megkérdezte, nincs-e ellene kifogásom, hogy ha néhány kollégáját is elhívja a beszélgetésre. Rövid idő múlva Kőbányai Péterrel, azaz Borbély Lászlóval, Litterati-Loótz Gyulával tért vissza, és néhány szóra odajött Indig Ottó is. Ezt követően hárman elmentünk együtt a SZER közelében lévő étterembe.

Ekecs mindenekelőtt az iránt érdeklődött, hogy mióta és milyen rendszerességgel hallgatom a SZER adásait, mik az észrevételeim az adásokkal, műsorokkal kapcsolatban, milyenek a vételi viszonyok, sokan hallgatják-e Magyarországon a SZER-t stb.

Elmondtam, hogy tudomásom szerint sokan hallgatják Magyarországon a SZER-t, néhány személyes ismerősöm is figyelemmel kíséri, de nyilvános helyeken, strandokon és másutt is hallottam.

Kifejtettem azt is, hogy milyen praktikus megoldás, hogy a délutáni fontosabb műsorokat másnap délelőtt megismétlik, mert így minden időszakban dolgozó ember figyelemmel tudja kísérni a műsorokat.

2200 márkás fizetést említettek kint maradásom esetére. A SZER-székházat nem mutatták meg, mert nem kívántam kint maradni, így nem lehetett. (…)

Kérdés: Nyilatkozzék arról, hogy a SZER munkatársaival folytatott megbeszélései során valóban olyan választékos szavakkal nyilatkozott, mint ahogy vallomásában előadja?

Felelet: Nem emlékszem pontosan vissza azokra a szavaimra, melyeket ott használtam, de lehetséges, hogy ilyen választékosan nyilatkoztam. Elismerem, hogy politikai felfogásom, meggyőződésem alapján az elmúlt évek során gyakran kifakadtam és válogatás nélküli szavakkal nyilatkoztam olyan esetekben, amikor általam elítélendő jelenségekről szóltam.

Tehát nem állítom, hogy Münchenben való tartózkodásom során a felmerült kérdésekkel kapcsolatban, főleg hazai politikai vonatkozású témák során olyan mérsékelt hangon, szinte csak lojális bírálóként nyilatkoztam, mint ahogy ez megtett vallomásomból kitűnik. Voltak dolgok, melyekkel kapcsolatban erősen kifakadtam, de konkrétan nem tudom megmondani, hogy mik voltak ezek és hogyan nyilatkoztam.

Cseke elmondta, hogy ők állandóan figyelemmel kísérik, kik azok a magyar állampolgárok, akik Nyugat-Németországba, elsősorban Münchenbe utaznak. Ezt úgy oldják meg, hogy állandó kapcsolatban vannak a nyugat-német külügyminisztériummal, amely rendszeresen tájékoztatja a SZER-t, hogy kik azok a magyarok, akiknek beutazási engedélyt adott ki.

A hírszerzéssel, hírforrásokkal kapcsolatban Cseke felvetette, hogy ez soha nem elég, ezért szükségesnek tartja, hogy ha majd hazajövök, küldjek nekik tudósításokat, információkat, kommentárokat olyan politikai, gazdasági eseményekről, melyekről tudomást szerzek és megítélésem szerint az nekik értékes, propaganda céljaikra felhasználható.

Gyulai kijelentette: »Jól gondold meg a dolgot, mert ha nem vállalod, vannak más eszközök, amivel kényszeríteni tudunk.« Én értetlenül néztem Gyulaira, mire ő kifejtette, hogy tudnak nekem kellemetlenséget okozni az itthoni hatóságnál, nagyon könnyen tudják tájékoztatni őket, hogy én milyen megállapodásokat kötöttem velük.

Ilyen rám gyakorolt presszió folytán vállalkoztam arra, hogy ha valami olyan értelmű adatot megtudok, amiről beszéltek, arról tájékoztatom őket.

Az anyagokat, melyeket a SZER rendelkezésére bocsátottam, minden esetben postai úton, jeligével küldtem ki a munkatársak rendes nevére és a SZER-nél használt nevükre címezve. Ezt a kettős megoldást biztosítéknak szántam, mivel volt tudomásom, hogy a BM szervei a külföldre menő és onnan érkező leveleket esetenként ellenőrzik, így nem biztos, hogy megkapják a címzettek.

Nem tudom, feleségem tett-e vallomást, hogy én kapcsolatban voltam az USA budapesti követségén dolgozó Hudson nevű sajtóattaséval. Ugyanis 1966 évben, amikor személyi, főként nőügyekkel kapcsolatban igazolnom kellett az időmet, mindig azt mondtam, hogy ezzel a bizonyos attaséval volt találkám, hogy átadjam neki a SZER-nek továbbítandó anyagokat.

Mikes elmondta, hogy tapasztalatai szerint az utóbbi időben bizonyos fokú mellőzöttségnek van kitéve a SZER-nél, hogy nem jó a viszony a SZER amerikai vezetői és ő közötte. Nincsenek megelégedve az utóbbi években végzett munkájával, nem tartják elég támadónak és meggyőzőnek a »Reflektor« rovatot, azaz írásait és ezért mind gyakrabban előfordul, hogy írásai az adásból kimaradnak.

Említést tett Mikes Imre arról, hogy igen nagyszámú magyar állampolgárral, köztük magas funkcióban levőkkel és párttagokkal is folytat beszélgetéseket a Münchenbe utazók közül. Neveket nem említett.

A SZER székháza Münchenben az Englischer-garten 1. sz. alatt áll a park egyik szélében. Emlékezetem szerint világos vajszínű egy emeletes épületcsoport. Az épület előtt egy utca halad el, a nevére már nem emlékezem. Ugyancsak ott folyik el az Isa-folyó, melynek két ága az épületcsoportot közrefogja. Az épület mögött teniszpályák vannak, amely a SZER-hez tartozik. A teniszpálya mögött villamospálya húzódik. Az épületcsoport első része előtt alacsony kőkerítés húzódik, más oldalakon már magas drótkerítés van. Tudomásom szerint a SZER épületébe több bejárat van, de a forgalom a 2. sz. kapun bonyolódik le. E bejárat utcai része üvegezett. Az épület előtt, de a kerítésen kívül autóparkírozó van. A főbejáraton belépve egy terembe értem, melynek mérete kb. 6 x 10 méter. Jobbra egy irodaszerű helyiség áll, amely eligazító jellegű, bent tisztviselőnők tartózkodnak. Az előcsarnokban mindkét oldalon egy-egy asztal és fotelek állnak, ahol tartózkodni, várakozni és beszélgetni lehet. Őrt csak az épületi bejáratnál láttam, zöldes egyenruhában, és tányérsapkában. Az előcsarnokba tartózkodásom közben tapasztaltam, hogy aki a bejáratnál álló őr mellett az épületbe lép, még a munkatársak is minden esetben igazolványt mutatnak fel.”⁴⁸

G. L. és társai ügyében különösen fontos volt a fogdaügynökök alkalmazása.⁴⁹ A biztonsági és regisztráló szerepen túl – a tervek szerint – tényleges felderítést kellett folytatniuk a vizsgálók előtt ismeretlen tevékenységről. A fogdahálózatra háruló feladatok eredményes végrehajtásának az a feltétele, hogy megnyerjék a terhelt bizalmát. Ez viszont a vizsgálókra hárított komoly feladatokat. A bizalom megnyeréséhez az szükséges, hogy megfelelő tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező személyt foglalkoztassanak. Alapvető követelmény, hogy a fogdaügynök számára megfelelő legendát dolgozzanak ki. A G. L. mellett foglalkoztatott „Laci” fedőnevű fogdaügynök legendájaként a kémkedési ügyet dolgozták ki. A legenda „jól ült” G.-nél, nagy érdeklődést tanúsított az ügynök és ügyének alakulása iránt. A jelentés szerint „csak a vizsgálón és az ügynökön múlott, hogy milyen benyomásokat, gondolatokat és szándékokat váltanak ki Geresdyből saját ügyét illetően”.

A fogdaügynök „sikeressége” viszont furcsa kudarchoz vezetett. 1967. május 12-én (ezen a napon lett hivatalosan is dr. Major Máté a védője) G. L. kérdésre válaszolva elmondta: „1966. március első felében megkeresett egy ismeretlen férfi Cseke névjegyével. Azt mondtam, hogy néhány gazdasági vonatkozású értesülést szereztem a SZOT-ban, amit le tudnék írni. Dunai Vasmű, az új gazdasági mechanizmus és munkanélküliségtől való félelem, BM-es telefonlehallgatások, urán.” Később (május 22-én) „bevallja” azt is, hogy „1966 áprilisában két alkalommal megfigyelést folytattam a Pestlőrinci laktanya környékén, a Ferihegyi repülőtéren, a kispesti, az óbudai szovjet laktanyánál”, majd hirtelen összeomlik: „Nem tudom tovább folytatni ezt a vallomást, mert őszintén beismerem, hogy nem igaz, hogy 1966. március elején engem munkahelyemen felkeresett volna Ekecs Géza névjegyével egy ismeretlen férfi. Következésképpen nem igaz, hogy ezzel a személlyel találkoztam és hogy átadtam neki az önvallomásomban és előző vallomásomban elmondott jelentést... Ezeket azért adtam elő, mert arra gondoltam, hogy ha el nem követett dolgokat magamra vállalok, akkor befejeződik a nyomozás és megszűnnek a kihallgatásaim, amik nagyon megviselik az idegeimet.”

A terhelteknél általában a társtetteseknél alkalmazott fogdaügynökök jelentéseit „realizálták”, és kölcsönösen elhitették velük, hogy a másik fél őszintén feltárja és beismeri cselekményeit. „Laci” fogdaügynök ellenőrzése során kiderült, hogy  mivel a kihallgatások során többször felmerült a kérdés, felkereste-e a terheltet valaki a Szabad Európa Rádió megbízásából , rábírta G. L.-t arra, hogy a vizsgáló kielégítése céljából ezt „ismerje el”, ezért fogalmazott meg magára nézve hamis vádakat. Emiatt a fogdaügynököt kivonták, az elkövetett durva hibát pedig azzal a kombinációval rótták fel az ügynöknek, hogy a terhelt bevallotta a rábeszélést.⁵⁰

Május 24-én egyébként megismétlődött a két nappal korábbi eset. G. L. először bevallotta: „Annak érdekében, hogy katonai vonatkozású adatokat szerezzek, 1966. folyamán egy-egy alkalommal elmentem Pestimrén lévő két nagy katonai objektumhoz és tanulmányoztam azokat. Lényeges adatokat ilymódon nem tudtam beszerezni, így nem került sor arra, hogy ilyen természetű információkat kiküldjek megbízóimnak.” Majd ismét visszavonta vallomását: „Soha nem bántottak a nyomozás során és nem is fenyegettek. Nem tudom, hogy mi okozta azt az érzést, aminek hatására elhatároztam, hogy többet vállaljak, mint amit tettem.”⁵¹

Az illetékes sajtómunkás

A nyomozást 1967. május 31-én fejezték be. A vizsgálati osztály javasolta:
„1. A nyomozás befejezését és a bűnügy iratainak átadását a Budapesti Katonai Főügyészségnek vádemelés végett;
2. G. L. és G. L.-né (…) terheltek előzetes letartóztatásának fenntartását a jogerős bírói ítélet meghozataláig;
3. A bűnügyben kihallgatott 10 fő kompromittált tanú rendőrhatósági figyelmeztetését;
4. G. L. és G. L.-né munkahelyén szóbeli tájékoztató megtartását terheltek bűncselekményének lényegéről az elsőfokú ítélet meghozatala után;
5. G. L. terhelt felhasználását a sajtó és más propagandaszervek részéről a SZER tevékenységének leleplezésére. (Terhelt erre maga tett ajánlatot a nyomozás során.)
6. Terhelteket a büntetőintézetbe helyezésük után operatív ellenőrzés alá vonjuk a börtönelhárító alosztály útján a nyomozás során esetleg elhallgatott, a bűncselekményükkel összefüggő egyéb körülmények felderítése céljából.”⁵²

A Javaslat 5. pontjában említett sajtóérdeklődés annak tudható be, hogy az eljáró hatóságnak mindenkor mérlegelnie kellett azt a lehetőséget is, hogy mennyire járul hozzá az ügy nyilvánosságra hozatala a társadalom neveléséhez. A minisztérium propagandamunkáját ugyanis „a lakosság tájékoztatásán, a közvélemény helyes irányú befolyásolásán keresztül, az állambiztonsággal, közrenddel, közbiztonsággal kapcsolatos alapvető magatartási szabályok megismertetése és betartatása, a BM szervek munkájának népszerűsítése, a bűnözés megelőzése, az imperialista fellazítási taktika, az ellenséges, bűnöző elemek leleplezése, illetve a lakosság segítőkészségének fokozása érdekében kell folytatni”.⁵³

Ezeket az igényeket kívánta a vizsgálati osztály szem előtt tartani, amikor javaslatot tett egy sajtóközlemény megjelentetésére – ez meg is jelent a lapokban – az alábbi szöveggel:

„A BM szervei nyomozást folytatnak G. L. budapesti újságíró és társai ügyében. Megállapítást nyert, hogy G. L. 1965. júliusban, müncheni utazása során kapcsolatba került a SZER több munkatársával, akik felhívták, hogy legyen a SZER magyarországi tudósítója és fejtsen ki kémtevékenységet a MN ellen.

G. L. a megjelölt feladatokra vállalkozott. Előzetes letartóztatásba helyezéséig társai segítségével számos cikket, tudósítást juttatott ki a Szabad Európa Rádiónak, amiket a Magyarország elleni propaganda munka során felhasználtak. Több, az állam érdekeit veszélyeztető államtitokról is adott információt. A bűnügyben a nyomozás befejeződött. G. L. és társai ellen a Katonai Főügyészség rövidesen benyújtja a vádiratot a Budapesti Katonai Bírósághoz.”⁵⁴

Ráadásul a Népszabadság „illetékes munkatársa”, Pintér István is felkereste G. L.-t a Budapesti Körzeti Börtönben, és riportot készített vele azzal a kifejezett céllal, hogy G. L. nyilatkozatában leplezze le a SZER ellenséges tevékenységét, módszereit, a háttérben mozgó irányítóit stb. G. L. június 23-án vállalkozott ilyen nyilatkozat megtételére, és valóban sor került az interjúra. Az újságon kívül azonban tartósabb nyoma maradt mindennek Pintér István SZER-rel foglalkozó könyvében, ahol két oldalt szentel G. L. ügyének, nagyrészt a kihallgatási jegyzőkönyvek szövegére támaszkodva:

„G. L. volt újságírót a sértődöttség vitte a SZER-hez, ahol kapva kaptak jelentkezésén. G.-nek, aki 1950-től 1960-ig a Népsport munkatársa volt, el kellett búcsúznia az újságírástól, mert közönséges csaláson kapták rajta. Egy pályázaton – mint bíráló – többekkel összejátszott, hogy a díjakat megkaparinthassa. A mindig óvatos, szavait jól megválogató kollégáról munkatársai alig hitték, hogy gyűlöli rendszerünket, s tulajdonképpen csak az alkalmat lesi, hogy árthasson. Így történt azután, hogy bár fegyelmi úton elbocsátották, állást szereztek neki az egyik könyvkiadónál. Ő azonban úgy vélte: szörnyű méltatlanság történt vele. A rendszer ellen fordult, s egyre hűségesebb hallgatójává vált a SZER-nek, majd arra a gondolatra jutott: ha itthon nem újságíróskodhat, dolgozik hát a münchenieknek. Előbb – hogy érdemeket szerezzen náluk – magnetofonra vette a SZER különböző adásait, majd feleségével – aki férjéhez hasonlóan gondolkodott – írógépen sokszorosította és szétküldte telefonkönyvekből kiválasztott címekre. Következő lépésként G. különböző, dühödt, szidalmazó, minden eredményünket becsmérlő, a rendszer alapvető vívmányait pocskondiázó névtelen leveleket küldözgetett intézményekhez, állami vezetőkhöz, újságírókhoz. S amikor már úgy érezte: elég »érdemet« gyűjtött, turistaként útnak indult Nyugat-Németországba. Felesége ugyancsak turista-útlevelet kért és kapott, ő azonban Angliába ment, ahol a SZER ottani magyar szerkesztőjével, Vajda Alberttel találkozott. Vajda azonnal telefonált Münchenbe: ha G. befut, kellőképpen fogadják.

G. 1965 augusztusában a SZER épületében elsőnek Cseke Lászlót kereste. Részletesen beszámolt tevékenységéről, s közölte: szeretne a SZER-nek dolgozni, mégpedig információkat és saját írásokat egyaránt szívesen kijuttat. Az ajánlatot örömmel fogadták. Másnap már nagyobb körben tárgyalták meg a továbbiakat. Ott volt Kőbányai Péter (azaz Borbély László), Patkó Gyula, a SZER személyzeti vezetője, Gyulai Ernő (Borbándy Gyula) főszerkesztő, Gallicus (Mikes Imre) – vagyis a SZER magyar adásának prominens alakjai. Mindjárt meg is állapodtak abban, hogy G. magyarországi munkatársuk lesz, akit feladatainak elvégzéséért – természetesen – honorálnak: majd az újabb kiutazás esetén veheti fel a pénzt. Megbeszélték a konspirációs teendőket és a SZER igényeit: »Minden politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális vonatkozású információra szükség van: ezeknél nem szabad torzítani, saját anyagoknál, vagyis kommentároknál, cikknél viszont lehet…« Nyilván, ezekkel az információkkal más terveik, céljaik voltak, ezért kérték G.-t, hogy ebben pontos legyen. Néhány nap alatt szépen összemelegedtek, olyannyira, hogy szóba hozták ezeket a másmilyen célokat is. Cseke (Ekecs) ugyanis még kért valamit Geresdytől: »Szükségünk van mindenféle katonai, állambiztonsági, honvédelmi vonatkozású gazdasági adatra is. Figyeld meg a szovjet katonai objektumokat, ez különösen fontos!«

Megállapodtak még abban, hogy G. az anyagait Lily Csólik (München, Wilhelm Strasse 30.) címére küldi, aki majd továbbítja Csekének vagy Gallicusnak. »Hogy nyugtázzuk az anyagokat, ’Mai Nap’ jeligével üzenünk. Figyeld az adásokat. Egyébként szükségünk van olyan értesülésekre is, mint az, ki válik, ki szereti az italt, a nőket, itt nem baj, ha elszalad a tollad.« – mondta neki Gallicus úr. Hogy mire kellettek ezek az intimpistás anyagok? Így akarják meggyőzni hallgatóikat jólértesültségükről. No, meg a kémhálózat utánpótlásához is jól jön, kinek mi a gyengéje… E megbeszéléseket követően részletesen kidolgozták, mit jelent egy-egy jeligés üzenet, majd közölték: ha valamire szükségük lesz, turistaként beutazó emberük fogja megkeresni G.-t. A jelszó itt is: Mai Nap. Miután a társalgás »hivatalos« része lezárult, fecsegő-csevegő beszélgetőkké alakult át a társaság. Így tudta meg G., hogy a SZER minden Nyugat-Németországba utazó – tehát vízummal rendelkező – magyar állampolgár nevét megkapja a nyugatnémet hivatalos szervektől: a beutazók közül aztán az arra alkalmasnak vélteket a SZER »utazó« ügynökei veszik kezelésbe. Hol csupán azért, hogy fecsegése révén adatokat szerezzenek, hol meg beszervezési céllal.

G. hazajött, s úgy dolgozott, ahogy Münchenben eligazították. Fülelt, érdeklődött, s aztán elküldte a bajor fővárosba jelentéseit és kommentárjait. Azok el is jutottak a SZER-hez, mert az adásokban nyugtázták »Mai Nap« jeligével. Itthon tovább folytatta a névtelen, szidalmazó és fenyegető levelek küldözgetését is. A fáradhatatlan kémújságírónak még arra is jutott energiája, hogy leírja és sokszorosítsa a SZER adásainak szövegét. Igaz, nem sokáig tehette. Leleplezték, letartóztatták és súlyos börtönbüntetésre ítélték.”⁵⁵

Ítélet és utóélet

A Pintér által is említett „súlyos börtönbüntetés”-t az 1967. augusztus 23. és szeptember 1. közötti zárt tárgyalás nyomán hozta meg a Budapesti Katonai Bíróság. Eszerint az első rendű G. L.-t rendszeresen és államtitok tekintetében elkövetett kémkedésben, folytatólagosan, részben sokszorosítás útján elkövetett izgatás bűntette miatt halmazati büntetésül 15 évi szabadságvesztésre mint főbüntetésre ítélte a bíróság. Másodfokon a Legfelső Bíróságon ezt 12 évre, feleségének 7 éves szabadságvesztését 5 évre mérsékelte a bíróság. Büntetésének harmadolását követően G. 1975-ben szabadult.

Az értékelő jelentés nem csupán az eljárás menetének dokumentációját tartalmazza, de végső összegzését is megfogalmazza annak a munkának, amelyet sajátos szakmai normáinak megfelelően igyekezett az operatív osztály elvégezni. Ez a visszatekintés bizonyos kontemplatív hajlamot is felcsillant a vizsgálók mentalitásában, amikor pl. ilyen sorokat vetnek papírra: „Az értékelő-elemző tevékenység nyomán levont következtetéseknek, feltevéseknek nincs olyan értéke, mint a tényeknek. Az ügyben végzett értékelő-elemző munka több olyan feltevésre vezetett, melyeket ha tényként fogadunk el, soha nem értünk volna el a célhoz. (…) Az elemző-értékelő munka lényege az, hogy a levont következtetéseket, a felállított verziókat állandóan ellenőrizni kell. El kell bírálni helyességüket vagy valótlanságukat, hogy ne térjünk el tartósan a helyes iránytól. Amikor újabb adatok birtokába jutottunk, bátran változtassunk a feldolgozó munka irányán.”

Zordabb viszont a folytatás, amikor az eljárás során tapasztalható diszfunkciókat veszik sorra. Az operatív-feldolgozó munka legnagyobb kudarca természetesen az volt, hogy 1965 februárjától 1967 januárjáig foglalkoztatta az ügy a szakalosztályt, vagyis addig, amíg elérték, hogy realizálható legyen. Hibás feltevés volt például az, hogy az elkövetőket orvosok vagy egészségügyi dolgozók között kell keresni. Erre a címzettek kiválasztása adott okot. Másik ilyen feltevés volt, hogy az elkövetők fiatal személyek lehetnek (az USA-követség előtti diáktüntetés aktivizálta az elkövetőket). Hamis nyomot jelölt ki számukra, hogy az elkövetőket Ekecs Géza és Borbély László itthon élő rokonai, volt munkatársai vagy korábbi kapcsolatai között kell keresni.

Az operatív társzervekkel való együttműködés is hiányosságokat tárt fel. Kitűnt, hogy nincs módszeresen megszervezve a Szabad Európa Rádió magyar vonatkozású politikai jellegű adásainak cím-, tárgy- és időszerinti nyilvántartása. Nincs – vagy legalábbis nem volt található – semmiféle operatív nyilvántartás a Szabad Európa Rádióhoz küldött „K” ellenőrzésen kezelt levelekben és a Szabad Európa Rádió adásaiban, az üzenetekben szereplő jeligékről. A jeligék – nagy számban – a Szabad Európa Rádió politikájával egyetértő, a hírszerzést folytató ellenséges szervezettel valamilyen módon kapcsolatot tartó személyeket takarnak. „Ezek számontartása, felkutatása és ellenőrzése alapvető megelőzést jelent, de adott esetben konkrét ellenséges tevékenység méreteire is utalhatnak.”

A rendszerváltást követően SZER-reneszánsz söpört végig az országon, amely nem kerülte el G.-t sem. A Fekete Doboznak adott interjúja⁵⁶ mellett a Duna TV is levetítette visszaemlékezéseit a per körülményeiről:

„Veszélyes volt az ’50-es években is, de a forradalom leverése után is. Erre csak a saját példámat mondhatom. Igaz, hogy nem a hallgatásáért, mert én ’65-ben kapcsolatba kerültem a rádióval, és ennek következményeképpen hát nyolc évet ültem börtönben. Mert a SZER akkor úgy volt elkönyvelve, hogy az amerikai kémszervezetnek egy fiókintézménye. Ezt léten-nyomon a kommunista propaganda hirdette, sajtóban, rádióban, és hát ennek kapcsán, aki kapcsolatba került a SZER-rel, bármilyen formában, azt kikiáltották, hát végül engem is, és a feleségemet is, államtitok megsértésével elkövetett kémkedés címén ítéltek el.

Voltam mint újságíró Münchenben, és mivel nagyon sok régi kollegám, barátom dolgozott ott a rádiónál, hát felkerestem a SZER-t. Ott különösen közelebbi ismeretségbe kerültem Cseke Lászlóval (Ekecs Gézával), és hát jónéhány más munkatárssal. És hát ezt az itteni hatóságok igen csak zokon vették, mert fényképeket készítettek Münchenben, ahogy találkoztam ott különböző munkatársakkal. Fénykép készült arról, hogy kijövök a rádió épületéből. ’65. augusztusban voltam kint Münchenben, és csak ’67. márciusban tartóztattak le. Úgy látszik, akkor látták elérkezettnek az időt, hogy most már le kell csapni.

Akkor ugye a szokásos házkutatás, megjelentek kora reggel a lakáson, házkutatási paranccsal, letartóztatási paranccsal. Az utolsó szegig mindent átnéztek, és hát voltam olyan ügyetlen, hogy bizonyos kéziratok másolatai, bizonyos magnószalagok megvoltak, és hát azokra persze rögtön rácsaptak. Úgyhogy bűnjelként elvitték. A Budapesti Katonai Bíróságon, a kémkedési ügyek abban az időben a katonai bíróságra tartoztak. Hát először is három hónapig a Gyorskocsi utcában voltam az Állambiztonsági szervek vendége, hogy úgy mondjam, ahol szinte minden nap közölték, hogy a továbbiakban már nem lesz lakásgondja, mert úgyis felakasztjuk. Dehát persze nem eszik olyan forrón a kását, mindenesetre első fokon a Budapesti Katonai Bíróság 15 évet kiszabott rám. 7 évet a feleségemre, akinek csak annyi „bűne” volt, hogy legépelte néhány cikkemet. Aztán másodfokon az én ítéletemet levették 12 évre, a feleségemét pedig 5 évre.

Konkrét vád: a Szabad Európa Rádióval való szoros kapcsolat, s ezen keresztül kémkedés. És izgatás természetesen. Azzal kezdődött tulajdonképpen, utána mindig feljebb és feljebb srófolták, hogy végül a végső ítélet az államtitok megsértésével elkövetett kémkedés volt. Maga az ügyész is megmondta őszintén, meg a nyomozást vezető állambiztonsági tiszt is, hogy hát ebben az évben még nem volt Szabad Európás ügy, tehát most ez lesz az, hogy mindenképpen nagy ítéletre lehet számítani. Hát ebből elég világosan kiderült, hogy tényleg egy ilyen koncepciós perről van szó. Hát bizonyítékok annyiban voltak, hogy a lakáson lefoglaltak bizonyos kéziratok másolatait, bizonyos hangszalagokat, bár ezek egyike sem volt olyan, amivel tulajdonképpen az effektív kémkedést ki lehetett volna meríteni. Nem volt semmi olyan, hogy katonai titok, ipari titok kiadása, egyszerűen politikai kommentárok voltak például a kéziratok. A hangszalagokon pedig a SZER műsorából felvett anyagok voltak.

Hát a védő az egy külön szám. A Major Ákos volt a kirendelt védőm, mert ugye politikai ügyekben, pláne ilyen súlyos politikai ügyekben tizenkét ügyvéd volt egész Magyarországon kijelölve, aki úgymond védhet. Hát nekem a Major Ákost jelölték ki, aki köztudottan a Rákosi-rendszerben egy hírhedt katonai vérbíró volt, hozta sorra a halálos ítéleteket. Hát jellemzésképpen csak annyit, hogy a vádat képviselő ügyész, Solymosi őrnagy, fel tudott hozni enyhítő körülményeket. Az úgynevezett védő pedig felállt, és szó szerint ezt mondta: Tisztelt katonai bíróság, védencem mellett semmi enyhítő körülményt felhozni nem tudok, kérem a Btk. szerinti legsúlyosabb ítélet kiszabását, ami ekkor ebben a kategóriában a halálos ítélet volt. Beszámoltam azzal, hogy legalább 10-12 évig nem fogok kikerülni a szabad életbe. Erre fel lehet készülni. Inkább az egészben az volt a legnehezebb, a családtól való elszakítottság.

Szerencsémre, mivel tudtam angolul, a börtönben működött egy fordítóiroda, ahol csak politikai elítéltek dolgoztak, pap, újságíró, ügyvéd, bíró, szóval elég vegyes intellektuális társaság volt, és hát ott, ebben a fordítóirodában olyan műveket kellett fordítanunk, elsősorban a Belügyminisztérium, a Pártközpont, a Kormány részére, amiket kinti fordítókkal nem akartak, nem mertek elvégeztetni, mondván, hogy kifecsegik. Viszont nekünk odaadták, mert azt tudták, hogy 15 évig senkinek sem lesz alkalma, hogy a külvilágban elmondja a tartalmukat. Csak néhány jellemző példa, Hruscsovnak az emlékiratait fordítottuk, akkor jó pár Szolzsenyicin regényt és általában a nyugaton megjelent politikai műveket, amelyeket nem terjesztettek érthető okokból. Hát az természetes, hogy amikor szabadultam, szó sem lehetett arról, hogy az újságíró-szakmában tovább dolgozzam, de őszintén szólva nem is nagyon kívánkoztam a pályára, addig, amíg a kommunista rendszer virágzott.”⁵⁷

Jegyzetek

1          A Magyar Népköztársaság Belügyminisztérium Ügyrendje. Belügyminiszter 001/1966. sz. parancsa. 1966. január 1. BM KI Pgy. 104. doboz (d.) 10-195/1967.; BM III. Főcsoportfőnökség ügyrendje. BM KI Pgy. 102. d. 10-1837/1967.

2          Egy korabeli állambiztonsági tanulmány a szerzetesrendek feldolgozása okán, de általános igénnyel fogalmazza meg az állambiztonsági munka lényeges átalakulásának sajátosságait:

            „A Politikai Bizottság határozata alapján elénk állított új követelményeket az elhárító munkában a következőkben fogalmazhatjuk meg.

            Az operatív úton végrehajtott megelőző és bomlasztó intézkedések politikailag értékesebbek, mint az időben alkalmazott differenciáltan megoldott adminisztratív megtorlás.

            A parancsnokok és beosztottak körében meg kell értetni, hogy az operatív megelőző intézkedések és helyes operatív lépések egyenértékűek – politikai kihatásában gyakran értékesebbek – a bírósági eljárásoknál, vagy egyéb adminisztratív intézkedéseknél. Az eredményes operatív megelőző intézkedéseket a jól megoldott ügyszerű munka rangjára kell emelni.

            Az operatív megelőző intézkedések megérdemlik az ilyen rangot, mert eredményességük feltételei nem kevesebbek, mint a nyílt intézkedéseknek.

            a) Mély felderítést és pontos helyzetismeretet követel. Az adott vonalon meglevő jelentős ismereteink lehetővé teszik, hogy az adatok elemzése alapján viszonylag gyorsan eldöntsük van-e kizáró oka az operatív megelőző intézkedések alkalmazásának. Az operatív megelőző intézkedéseket úgy kell alkalmazni, hogy a további ellenőrzés és az esetleg szükségessé váló mélyebb felderítéshez a feltételeink javuljanak.

            b) Az operatív megelőző intézkedés a legritkább esetben állhat egyetlen aktusból. Az esetek többségében csak az operatív lépések és kombinációk sorozatától várható a kívánt cél elérése. Ezért operatív megelőzés csak jól kidolgozott realizálási terv alapján hajtható végre, amely összeállítása gyakran nagyobb kombinációs készséget igényel, mint egy nyílt realizálási terv elkészítése.

            c) Az operatív megelőzés mind a felderítés, mind a végrehajtásban, az egyéb realizálásokhoz hasonlóan, több szerv folyamatos, jó együttműködését igényli és nem nélkülözheti a központi koordinációt.

            3. A megelőzést nagy határozottsággal és időben, különösen az ifjúság körében végzett ellenséges munka megakadályozása érdekében kell alkalmaznunk. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy az ellenséges rendi tevékenységet elszigeteljük az ifjúságtól: lehetetlenné tegyük az illegális rendek utánpótlására és az »elit« nevelésre irányuló tevékenységüket.

            4. Az illegális tevékenységek felszámolásában igényelnünk kell a társadalmi és az állami szervek segítségét is. Bátrabban és nagyobb számban kell alkalmazni a szignalizációt. Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy felderítést és realizálást sikeresen végrehajtani csak politikailag és operatíve jól megalapozott, perspektivikus tervek és az érintett szervek aktív együttműködése alapján lehetséges.” – Geréb Sándor: Az illegális szerzetesrendek operatív ellenőrzésének tapasztalatai. Tanulmányok 55. BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség 1969. I. sz.: 13-41/27/68. TH Könyvtár 33/1773.

3          A III. Főcsoportfőnökség operatív szervei hálózatának nyilvántartási szabályzata. Belügyminiszter 0031. sz. parancsa (1963. december 5.). BM KI Parancsgyűjtemény/1963 77. d. 10-21/31/1963. (Egyébként ez volt Pap János belügyminiszterségének utolsó parancsa. Két nappal később alakult újjá harmadik összetételében a Kádár-kormány, amely már Benkei András kinevezését hozta.)

4          A fegyveres erőkhöz bevonuló hadkötelesek ellenőrzése Belügyminiszter-helyettes 0021. sz. utasítása (1964. július 4.). BM KI Parancsgyűjtemény (Pgy.) 86. d. 10-24/21/1964.

5          A BM Karhatalom helyzetének értékelése. Parancsnoki értekezlet 1965. február 16. BM KI Belügyminiszteri iratok 1965/2699. 1-a-155/1965.

6          Lásd: MOL-M-KS-288. f. 5/370. ő. e.; eredetileg a június 22-i ülésen szerepelt volna a téma, de ekkor lekerült a napirendről. MOL-M-KS-288. f. 5/368. ő. e.

7          Belügyminiszter 0010/1961. sz. parancsa a belső reakcióról. BM KI Parancsgyűjtemény 68. d. 10-21/10/1961.

8          Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy három hónappal korábban, 1964. november 14-én a Politikai Bizottság egyetlen napirendi ponttal – „Egyes belső ellenséges csoportoknak személyi változásokkal kapcsolatos tevékenysége” – zárt ülést tartott. MOL-M-KS-288. f. 5/350/1. ő. e.

9          BM 006/1965. sz. parancsa a belső reakcióról. 1965. február 5. BM KI Pgy. 90. d. 10-21/6/1965.

10        Valójában csak a Politikai Bizottságnak „A belső ellenzéki, ellenséges tevékenységről” szóló 1980. december 9-ei határozata nyitja meg a konfrontációnak a rendszerváltásig tartó folyamatát.

11        Az MSZMP néhány időszerű ideológiai feladata. A KB irányelvei (1965. március 11–13.). In Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1963–1966. Budapest, Kossuth, 1978. 146.

12        Beszámoló az imperialisták fellazító politikája elleni harc néhány kérdéséről. (1965. december 31.) BM KI Miniszterhelyettesi és szerveik iratai/1965. 526/65.

13        Az amerikai hírszerző tevékenység visszaszorítása. (1966. január 18.) BM KI Belügyminiszteri iratok/1966. 3137. 1-a-75/1966.

14        Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala sajtókonferenciája az USA hírszerző tevékenységéről. 1966. december 31. BM KI Miniszterhelyettesi és szerveik iratai/1966.-697/66.

15        Sepsei Györgyné: Kiállításos propagandánk a megelőzés szolgálatában. Belügyi Szemle, 1968/7.

16        A hírközlő és propaganda szervek (rádió, televízió, filmhíradó, napilapok, folyóiratok) útján folytatott belügyi propaganda tevékenység szabályozása. Belügyminiszter 005. sz. utasítása 1966. július 13. BM KI Pgy. 96. d. 10-22/5/1966.

17        Lásd: MOL-M-KS-288. f. 5/386. ő. e.

18        Lásd: MOL-M-KS-288. f. 5/393. ő. e.; a határozatnak a BM területén való végrehajtására a Politikai Bizottság 1966. szeptember 20-i ülésén visszatért. Lásd: MOL-M-KS-288. f. 5/405. ő. e.

19        Az imperialisták fellazító politikája és a fellazítás elleni harc néhány problémája. 1966. június 28. BM KI Belügyminiszteri iratok/1966. 3308. 1-a-1299/1966. A PB-határozatok minisztériumi szintű végrehajtásáról a 14/1966. és a 24/1966. számú belügyminiszteri parancsok rendelkeztek. Lásd még: „A határozottabb intézkedések, valamint az ellenséges tevékenységet leleplező propaganda fokozódásának hatására tapasztalhatók találgatások, »értékelések« mind nyugaton, mind az ellenség részéről. Ezek inkább a politikai vonal változására, megszorításokra, »visszakanyarodásokra« vonatkozó találgatásokban, híresztelésekben fejeződnek ki. (...) Nyugaton az ilyen jellegű ellenséges propaganda (pl. SZER) az utóbbi időben fokozódott.” Tájékoztató az MSZMP Politikai Bizottság 1966. február 1-i és április 26-i határozatai végrehajtásának tapasztalatairól. BM KI Belügyminiszteri iratok /1966. 3403. sz.

20        „A belső ellenséges erők tevékenységéről, elhelyezéséről, az ellenük folyó harcról” szóló 1966. február 1-i párthatározatból adódó belügyi feladatok végrehajtása. Belügyminiszter 0014/1966. sz. parancsa. BM KI Pgy. 95. d. 10-21/14/1966.

21        – 1964. márc. 31.–ápr. 10. Ny. Sz. Hruscsov szovjet párt- és állami küldöttség élén Magyarországra látogat.

            – 1964. szept. 11–16. J. B. Tito vezetésével jugoszláv párt- és állami küldöttség látogat Magyarországra.

            – 1964. szept. 24–26. Az MSZMP ideológiai konferenciája „a kispolgári, burzsoá nézetek elleni harcról és a szocialista tudatformálás soron következő feladatairól”.

            – 1964. dec. 15. Újabb politikai pereket indítanak Magyarországon. A Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet Matheovics Ferenc, az 1949-ben feloszlatott Demokrata Néppárt képviselője és társai ügyében, akiket államellenes összeesküvéssel vádolnak. Tíz hónaptól tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélik őket.

            – 1965. jan. 29. L. I. Brezsnyev háromnapos látogatásra érkezik Budapestre.

            – 1965. febr. 10–12. Az Országgyűlés téli ülésszakán élesen elítélik a Vietnam elleni amerikai „imperialista agressziót”.

            – 1965. ápr. 1–6. A felszabadulás 20. évfordulója alkalmából a Dózsa György úton felavatják V. I. Lenin nagyméretű szobrát. Országszerte ünnepségeket rendeznek külföldi párt- és kormányküldöttségek részvételével.

            – 1965. ápr. 29.–máj. 21. A Fővárosi Bíróság a népköztársaság megdöntésére irányuló összeesküvés vádjával elítéli a volt Regnum Marianum Egyesület papjait: Emőd Lászlót 5 évi, hat társát 2–5 évi börtönre ítélik.

            – 1965. jún. 23–30. Nemzetközi Vietnam szolidaritási hét.

            – 1965. jún. 25. MSZMP KB ülése. Vezetőcseréket hajtanak végre a párt- és kormányvezetésben. Kádár Jánostól Kállai Gyula veszi át a minisztertanács elnöki tisztét. Az 1963. december 7. óta belügyminiszter Benkei András változatlanul – még tizenöt évig – a belügyi tárca vezetője.

            – 1965. szept. 29. Az SZKP KB ülésén a „Brezsnyev-doktrína” meghirdetése.

            – 1965. nov. 1. Bálint Sándor szegedi egyetemi tanárt, aki egy Nagy Imréről szóló könyvet három barátjának kölcsön adott, izgatásért 6 hónapi szabadságvesztésre ítélik.

            – 1965. december. A televízió megkezdi a Kék fény című műsor sugárzását, amely a rendőrség imázsát van hivatva javítani.

            – 1996. febr. 1. Az MSZMP PB határozatot hoz a „belső ellenséges erők” elleni fellépésről.

            – 1966. febr. 11. „Spontán” tiltakozó akciókat szerveznek országszerte Vietnam mellett.

            – 1966. márc. 15. Először rendezik meg a Forradalmi Ifjúsági Napokat a KISZ védnöksége alatt.

            – 1966. június 21. A Politikai Bizottság határozata a fegyveres erők politikai szerveinek működéséről.

            – 1966. november 14–17. A Varsói Szerződés tagállamai katonai képviselőinek tanácskozása Budapesten.

            – 1966. nov. 28.–dec. 3. Az MSZMP IX. kongresszusa.

22        A volt ellenforradalmárok elleni elhárító munka. Belügyminiszter-helyettes 0019/1965. sz. utasítása. BM KI Pgy. 92. d. 10-24/19/1965.

23        Az ellenséges erők fokozottabb ellenőrzése. Belügyminiszter 07/1966. sz. utasítása. BM KI Pgy. 95. d. 10-22/7/1966.

24        A sokszorosítógépek beszerzéséről és használatáról szóló 11/1966. (III. 5.) korm. sz. rendelet.

25        A sokszorosítógépek beszerzéséről és használatáról szóló 11/1966. korm. sz. rendelet végrehajtásáról belügyminiszter-helyettesi utasítás. (1966. szeptember 23.) Belügyminiszter-helyettes 12/1966. sz. utasítása BM KI Pgy. 97. d. 10-24/12/1966.

26        A Belügyminisztérium és az egyes szervek tájékoztatása, az operatív és politikai helyzet értékelése, a legfontosabb tennivalók meghatározása. BM KI Belügyminiszteri iratok 3406. 1-a-1105/1966.

27        Lásd: MOL-M-KS-288. f. 5/316. ő. e.

28        A Magyar Rádió és Televízió Elnökségének vizsgálata a SZER adásairól. 1968. február 10. BM KI Belügyminiszteri iratok 1968/3997. 1-a-295/1968.

29        Jelentés a jelentősebb reakciós emigráns szervezetekről és csoportokról. BM KI Belügyminiszteri iratok 1970/4816. 1-a-882/1970.

30        Tájékoztató a Magyar Rádió és Televízió Levelezési Rovatához beérkezett levelekről. 1966. július–augusztus. BM KI Belügyminiszteri iratok 1964/2522. 1-a-854/1964.

31        Eperjesi László: Ellenséges hatások érvényesülése az ifjúság körében. Belügyi Szemle, 1966/8.

32        Révész Imre–Gábor András: Az imperialista fellazító taktika gyakorlatának egyes állambiztonsági tapasztalatai. Tanulmányok 35. BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség 1966. 13-41/1/66. TH Könyvtár 33/1437. 5.

33        Lásd: „Sapkát, bakancsot, a sátorlapot és mindent…”  magyar szolidaritás Vietnamért. Dokumentum. In Beszélő évek. 1957–1969. Budapest, Stencil Kulturális Alapítvány, 2000. 451–7.

34        Az Elnöki Tanács 1962. évi 8. sz. törvényerejű rendelete a büntetőeljárásról.

35        1972 utáni jelölése: III/3. „K” (küldeményellenőrző) Osztály.

36        Gyöngyi Gyula osztályvezető ügyész határozata. 1965. március 5. G. L. [G. L.] és társai ügye. BM Dokumentációs Osztály V-154245. sz. dosszié (Továbbiakban: Dosszié).

37        Stengl Károly–Rózsa László: Teenager Party a kémkedés szolgálatában (G. L. és társai bűnügye). 60. o. BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség 1968. 13-41/13/68. TH Könyvtár 33/1772. ÁB-anyag 834. (Nem hivatkozott forrású szövegek a továbbiakban innen.)

38        Fading – elhalkulás: a rádióvétel erősségének időszakos gyengülése, néha torzulása is. Lényegében a rádióhullámok több utas terjedése folytán előálló interferenciajelensége. L. Nagy István György (szerk.): Haditechnikai kislexikon. Budapest, Zrínyi, 1971. 86–7.

39        1956 őszén–telén működött a Kádár-kormány ellen a mecseki „láthatatlanok” ellenállási csoportja. L. Bán Péter: Egy társadalomtörténeti közelítés Baranya megye ’56-os forradalmi mozgalmaihoz. In Évkönyv I. Budapest, 1956-os Intézet, 1992. 78.

40        L. Borbándi Gyula: Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története. Budapest, Európa, 1996. 570.

41        BM III/III-2. c. alosztály Baranyai György r. alezr. főcsoportfőnök h. Dr. Deák József r. alezr. elvtársnak BM. III/1. Osztály vezetőjének: A „Rádiós” fn. ügyében keletkezett anyagokat az eljárás lefolytatása végett mellékelten megküldjük. 1967. március 2. Dosszié.

42        L. Dosszié.

43        G. L. terhelt kihallgatásáról jegyzőkönyv. Budapest, 1967. március 21. Dosszié.

44        G. L. terhelt kihallgatásáról jegyzőkönyv. Budapest, 1967. március 28. Dosszié.

45        G. L. terhelt kihallgatásáról jegyzőkönyv. Budapest, 1967. április 5. Dosszié.

46        Borbándi Gyuláról van szó.

47        L. Fahidy László: A Szabad Európa Munkatársa voltam. Budapest, Kossuth, 1958.

48        G. L. terhelt kihallgatásáról jegyzőkönyv. Budapest, 1967. április 10. Dosszié.

49        „Fogdaügynök alkalmazása:

            Lehetőséget nyújt a letartóztatott vallomásának, hangulatának és magatartásának ellenőrzésére, a vizsgálat során alkalmazott vagy tervezett taktikájának felderítésére.

            A nyomozás által még fel nem tárt, vagy előkészület alatt álló bűncselekmények, bűnös kapcsolatok felderítésére és kombinációk végrehajtására.

            A letartóztatott öngyilkossági vagy szökési kísérletének felderítésére, megakadályozására.

            Elősegíti és meggyorsítja a vizsgálati munkát, az elkövetett bűncselekmény felderítését, dokumentálását. (…) A fogdaügynök a letartóztatottak ügyével kapcsolatban gyanússá válható módon egyenes kérdéseket ne tegyen fel, ne provokáljon és semmiképpen sem beszélheti rá valótlan vallomás megtételére. Teremtsen olyan légkört, hogy zárkatársa ügyéről önként beszéljen. Közlékenységét jó személyi kapcsolat kialakításán keresztül érje el. A fogdaügynök az általa megszerzett adatok regisztrálásán és közvetítésén túlmenően igyekezzen olyan körülményeket teremteni, amelynek alapján zárkatársa bűncselekményét, annak részleteit vele megismerteti.” Fogdaügynöki szabályzat a politikai nyomozó szervek számára. Belügyminiszter-helyettes 0010/1962. sz. parancsa. 1962. március 24. BM KI Pgy. 73. d. 10-23/10/1962.

50        A fogdaügynök kivonására kivonási legendát kellet tervezni. Lásd: A szabadságvesztésre ítélt és előzetes letartóztatottak között folytatott operatív felderítő tevékenység. Módszertani utasítása. BM KI Pgy. 85. d. 50-385/1965.

51        G. L. terhelt kihallgatásáról jegyzőkönyv. Budapest, 1967. május 24. Dosszié.

52        Javaslat G. L. és társai ügyében a nyomozás befejezésére. 1967. május 31. Dosszié.

53        A hírközlő és propaganda szervek (rádió, tv, filmhíradó, napilapok, folyóiratok) útján folytatott belügyi propaganda tevékenység szabályozása. Belügyminiszter 005/1966. sz. utasítása. 1966. július 13. BM KI Pgy. 95. d. 10-22/5/1966.

54        BM III/1. osztály. Javaslat sajtóközlemény megjelentetésére. 1967. június 23. Dosszié.

55        Pintér István: Magyarok amerikai koszton. Budapest, Táncsics, 1972. 256–9. A sors iróniája, hogy G. letartóztatása előtti munkahelye lett a (részben) róla szóló könyv kiadója.

56        A Fekete Doboz – Upor Péter és Jávor István által készített – anyaga a Nyitott Társadalom Alapítvány kezelésében található:

            Interview with László Geresdy/Geresdy László (interview) 28. Journalis. Was arrested and sentenced to prison in 1965 because of cooperation with RFE Hungarian Section. Correspondent of RFE in 1991 Hungarian language; 14-Mar-1996, 75 min

            Fonds 305: Video recordings of the Black Box Foundation Series 2: Interviews relating to the history of RFE/RL.

57        A SZERvezet. Dokumentumfilm a SZER történetéről (Pesti Fekete Doboz). Duna TV 1995. június 3. 21.15–22.15.