Édes néném,
a vidéki házban, ebben
a vidéki országban
fázós a kedvem,
senki nem érti, mitől is olyan,
hogy szinte beleborzongok.

Kívülről mindig valami kaparászás
hallik, dudaszó és kalapács zaja,
a falat is fúrják unos-untalan,
és nem nagyon értem, hogy ez
jelent-é olyasmit, hogy netán
valaki bé akar gyönni.

Aztán meg ki is akar menni sok-
sok ember ebből a vidéki házból,
kifele, mondják, vidéki ország,
nagyon messzire van, meg olyan
periferikus.

Így mondják.

Én azt nem értem, édes,
nem értem a szót,
nem értem, mi az, amit
oly sokan beszélnek.

Nem tudom, édes néném,
igaz-e mindez, csak a kaparászás
maradna abba,
szinte-szinte az agyamat
fúrják.