Gyanú
ma még szolidan
a gyomrom
gyengén még csak
egy-egy ponton
diszkréten és szinte zárójelben
ahogy a magvak télen át a kertben
ígéri már az éjszakákon át
tartó öklendezés undorát
készít gyöngéden és szeretve
kitátott szemű rémületre
Zárójel-szonett
(A virtuális szex-site-ok között
csak egy maradt: üzenni még a testtel
egy mondatot, hogy ne sírj, ne temesd el,
él még a vágy, csak maszkba öltözött.
csak rejtőzik az elvetélt szavakban,
nyakig zárt ingben, körmök holdjain,
kialvatlan szem kék félholdjain,
a csókban, amit végül mégsem adtam,
mert nem mostam fogat cigi után.
üzennék elharapott mozdulattal,
az öngyújtó-lánggal, amikor sután
tüzet próbáltál adni, és a lassan
elkopott hittel, hogy szentség lehet
az érintés, mi kettőnk közt lebeg.)