„Jónapot, bácsi.”
Weöres Sándor

Másképp estem el [mint], azt már
közben is éreztem, valahogy

hosszabban, túl volt komplikálva,
olyan megfontoltan estem el,
nem fájt, nem fájt, mondjuk, jobban és
nem fájt más, de az volt mégiscsak
a legviccesebb, hogy ugyanúgy
tápászkodtam fel [mint], és. Vagy de.
Vagyis inkább: mégis másképp, mert
közben meg arra figyeltem, hogy az
ugyanúgy legyen. Ugyanolyan.

Ha másképp esem el, legalább
keljek föl másképp ugyanúgy, nem?

15 sor

Meleg van, lassan vége az évnek, aránytalanul meleg
év, ültettem paradicsomot, a paradicsom egy nyáron
át funkcionál, nyolc tő, mulatságos, hogy mennyit

terem, valahonnan kibújik egy kicsi, zöld gömböcske, és
nekifog a növekedésnek, lassan majd be kell fűteni, lemegyek
a pincébe, beállítom a kazánt, fölcsavarom, elfelejtettem,

hogy kell elzárni a kerti csapot, keresgélem az elzárót,
jól van, ez lesz az, szerintem megtaláltam, vettem a boltban
csokit, tojást, zsemlét, parizert, fokhagymát, sörnyitót, a kert

nyugtató valami, engem legalábbis biztos megnyugtat,
a kert megnyugtat, eszem parizert, hozzá parad., aztán a
csokoládéból, aztán szódavíz, ha kiülök a fűre, megnyugszom,

kiültem a kertembe, fázok, ülök a nyugágyban és fázok, nyugi,
inkább mégis be fogok menni, eszem valamit, mindjárt vége
ennek az évnek is, hülye érzés, egy évig tartó paradicsom.