Tervezés: 1952–1977
1952–1963 Tervezés, szovjet szakértők bevonásával.
1963 A műszaki elgondolás a főbb paraméterekkel készen áll.
1967 A műszaki tervek elkészülnek.
1973 Közös beruházási program a tervek megvalósítására.
1977. szeptember 16. Aláírják a „Szerződés a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös megépítésére és üzemeltetésére” megnevezésű alapdokumentumot (közzétette a 1978. évi 17. törvényerejű rendelet), amelyet több kisebb szerződés és a Közös Egyezményes Terv egészít ki.
Építés 1978–1989
1983 MTA-vélemény: a tervet meg kellene változtatni, de legjobb lenne fel sem építeni.
1986 Az építkezés felgyorsítása osztrák hitelből. A Hainburgnál a környezetvédők nyomására elhagyott duzzasztó felépítésére szánt kapacitást helyezik át Nagymarosra.
1988. május, szeptember, október Tüntetések az erőműrendszer ellen
1989. május Németh Miklós kormánya felfüggeszti a nagymarosi építkezést, hogy kivizsgálja az aggodalmakat.
Vita és a Duna elterelése 1989–1993
1989. július Magyarország megtagadja a Duna elterelését Dunakilitinél – további vizsgálatokat követelve.
1989. október Az Országgyűlés eldönti, hogy Nagymarosnál nem épül erőmű, és sürgeti az eredeti szerződés környezetvédelmi célú módosítását.
1989 vége Bársonyos forradalom Prágában – az erőművet ellenzékiként ellenző Havel elnök lesz. Mindhiába, a csehszlovák álláspont nem változik.
1991 KGST, Varsói Szerződés vége, három eredménytelen kormányközi tárgyalás a vita rendezésére, közben elkezdődik az előkészület a Duna egyoldalú elterelésére (C variáns).
1992. május 29. Ezzel a nappal Magyarország megszünteti az 1977. évi szerződést – tekintettel a C variáns előrehaladott állapotára. A Cseh-Szlovák Köztársaság vitatja a nyilatkozat joghatályát.
1992. október 23–29. Dunacsúnnál a Cseh-Szlovák Köztársaság önhatalmúan eltereli a Dunát saját területére.
1992. október–december Az Európai Közösség közvetít: ideiglenes vízmegosztási rezsimet javasol, és ráveszi a feleket, hogy forduljanak a hágai Nemzetközi Bírósághoz.
1992. december 31. Megszűnik Cseh-Szlovákia, a bősi ügy minden eleme Szlovákiára száll át.
A hágai per, 1993–1997
1993. április 7. „Különmegállapodás” a két állam között az ügynek az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága elé bocsátásáról.
1994. május 2. A keresetek benyújtása. (A felek egyidejűleg írják perirataikat.)
1994 Titkos és eredménytelen kétoldalú tárgyalások a hágai perrel foglalkozók közreműködése nélkül.
1994. december 5. Az ellenkeresetek benyújtása.
1995. április 19. Megállapodás a két állam között az ideiglenes vízpótlásról. (Soha nem hirdették ki, de hatályát a 2412/1997. (XII. 17.) Korm. Határozat a végleges rendezésig meghosszabbította.)
1995. június 20. A válaszok benyújtása Hágában – ezzel vége az írásbeli szakasznak.
1997. március 3. – április 16. Szóbeli meghallgatások Hágában. Közben a bíróság meglátogatja a szlovákiai és a magyarországi helyszíneket.
1997. szeptember 25. Ítélethirdetés a Békepalotában, Hágában
Tárgyalások az Ítélet végrehajtásáról, három felvonásban, 1997-től 2005-ig (és tovább)
Magyarországon az ítélethirdetés óta minden választás kormányváltással, így a bősi ügy vezetéséért felelős személy cseréjével járt. Most a harmadik felvonás zajlik.
Első felvonás: 1997–1998. március: Nemcsók János tárgyalásai
1998. február 27. Nemcsók János politikai államtitkár, kormánybiztos 1997 októberében tárgyalni kezd, és több tárgyalási fordulót követően kézjegyével lát el (parafál) egy ún. keretmegállapodás-tervezetet, amelyet később egyik fél sem ír alá.
1998. március 11. A Népszava megszerzi a keretmegállapodás szövegét, és közli azt.
1998. május A szocialista–liberális kormány elveszti a választásokat, a tárgyalások megszakadnak.
Második felvonás: Kísértetper és kötélhúzás Székely László idején
1998. szeptember 3. Szlovákia kérelmet nyújt be a hágai Nemzetközi Bíróságnál, amely formailag a per folytatását, az ítélet végrehajtásának a módozatairól való döntést igényli, valójában a keretmegállapodást szeretné életre lehelni.
1998. szeptember A Vladimir Meciar vezette kormánykoalíció elveszti a választásokat Szlovákiában.
1998. november 27. Az augusztus 25-i hatállyal kormánybiztossá kinevezett Székely László újrakezdi a tárgyalásokat a szlovák féllel.
1998. december 7. Magyarország benyújtja állásfoglalását a bíróságnak, amelyben a leghatározottabban elutasítja a szlovák igényeket, s kéri, hogy azokat a bíróság nyilvánítsa elfogadhatatlanoknak.
1998. december 14. A Nemzetközi Bíróság levelében tudomásul veszi az értesítést, amely szerint a felek érdemi tárgyalásokat kezdtek, és egyelőre nem kívánnak további lépéseket tenni a – jogilag mindmáig függő – ügyben.
1999. január 29. A 1009/1999. (I. 29.) Korm. határozat a magyar–szlovák tárgyalásokon képviselendő magyar álláspontról nyilvánosan rögzíti a célokat, így azt, hogy „nincs szükség az alsó duzzasztómű felépítésére”, csak „a meglévő létesítmények közös üzemeltetéséről hajlandó tárgyalni”, „igényt tart a vízhozam méltányos és ésszerű hányadára”, mert „a Duna főmedre és a mellékágrendszerek ökológiai rehabilitációja szükséges”. A kormány elképzelhetőnek tartja a tulajdoni arányok változtatását, és „a kártérítési igények kölcsönös elengedését tartja elfogadhatónak”.
1998. január 28., március 10., május 14. Plenáris tárgyalási fordulók. A májusin a felek megegyeznek arról, hogy Magyarország átadja a szlovák félnek a második vízlépcső nélkül elképzelt rendezési javaslatát.
1999 nyara és ősze Székely kormánybiztos több tucat szakértővel kidolgoztatja a rendezési javaslatot.
1999. december 9. A magyar fél átnyújtja a megállapodástervezetet és a több mint ezer oldalra rúgó műszaki, gazdasági és jogi alátámasztó anyagokat.
2000. december A szlovák fél egy esztendeig tanulmányozza az átadott anyagokat. A tárgyalások ezalatt szünetelnek. A válasz alapvetően elutasító, és visszatérően a második erőmű felépítését szorgalmazza.
2001. április 2. A módosított megállapodástervezet átadása. Ez figyelembe veszi a szlovák válaszból kompromisszumok árán elfogadhatónak minősített igényeket.
2001. június 5. és június 29. Plenáris ülések. Az álláspontok távolodnak: Szlovákia még a 2000. decemberi válaszánál is keményebb álláspontot foglal el, ragaszkodva a második vízlépcsőhöz. Végül két munkacsoportot hoznak létre: a jogit és a folyamgazdálkodási, környezetvédelmi, hajózási és energetikait.
2001. szeptember 13. Újabb plenáris ülés: a felek nem tudnak megállapodni abban, milyen kérdésekre kellene válaszolniuk a munkacsoportoknak, ezért azokat bízzák meg saját mandátumuk kialakításával.
2001 ősze–2002 tavasza A két munkacsoport találkozókat tart: a jogi négyet, a folyamgazdálkodási, környezetvédelmi, hajózási és energetikai ötöt. Az előbbiben nem sikerül megállapodni a megvitatandó kérdésekről sem, az utóbbiban megegyeznek a mandátumról.
2002. április 7. és 21. A Fidesz-vezette kormány elveszti a választásokat, s úgy engedi el a kormányrudat, hogy a terepen a helyzet a hágai ítélet óta nem változott, s még abban sem sikerült megegyezni, miről folyjanak a tárgyalások.
Harmadik felvonás: Fontolva (sem) haladás – Erdey György viaskodik
2002. június 8. Május 31-re visszamenőleges hatállyal felmentik Székely László kormánybiztost, a tárgyalások 2004 tavaszáig szünetelnek.
2003. augusztus 27. A szlovák fél átadja a még 2002 októberében megfogalmazott „Komplex nyilatkozat”-át, amelyben lényegében a 2001. évi álláspontot ismétli meg, feltehetően abban a reményben, hogy ha visszatért az a kormánykoalíció, amely Nemcsók Jánost küldte tárgyalni, akkor az 1998. tavaszi keretmegállapodás (és szelleme) is feltámasztható.
2003. december 11. A 1122/2003. (XII. 11.) sz. kormányhatározat a kormányzati feladatokról hat minisztérium részvételével tárcaközi bizottságra bízza a stratégia kialakítását, és a környezetvédelmi és vízügyi minisztert vagy az általa kijelölt személyt – viszszatérve az 1977-es szerződés nyelvhasználatához – kormánymeghatalmazotti minőségében a magyar–szlovák tárgyalások vezetőjévé nevezi ki.
2004. január A miniszter helyettes államtitkárára, Erdey Györgyre bízza a kétoldalú tárgyalások vezetését. Ő az ügy három régi ismerőjére, Kovács Györgyre, a per tudományos koordinátorára, Bartus Gáborra, Székely László egykori helyettesére és Nagy Boldizsár nemzetközi jogászra támaszkodva fogja össze a magyar döntéshozatalt.
2004. április 13. Két és fél év szünet után találkozó a kormányküldöttségek között. Megállapodnak abban, hogy egy új munkacsoportot hoznak létre – a gazdaságit –, s tovább folytatják a tárgyalásokat ennek, valamint a joginak a mandátumáról. Megegyeznek a „bősi és a dunacsúni létesítmények üzemeltetésével, illetve az energiatermeléssel kapcsolatosak további adatcseréről” és arról is, hogy „megvizsgálják azt, hogy milyen lehetőségeket kínál az EU 2000/60 Víz Keretirányelvének alkalmazása a környezeti kérdések megoldására”.
2004. április 15. A két ország környezetvédelmi minisztereinek jelenlétében tartott konferencián magyar és szlovák szakértők a szigetközi szakaszra vonatkozó rehabilitációs javaslatokat mutatnak be. Részleteiben jelentősen eltérnek, de közös bennük, hogy a jelenlegi főmedret egy kanyargó új főmederrel váltanák fel.
2004. június 9. Az ezúttal a régi tagokat nélkülöző összetételben tárgyaló jogi munkacsoport – engedmények árán – megállapodik partnerével a mandátumáról.
2004. október 26. Dominik Kocinger kormánymeghatalmazott, szlovák delegációvezető a tárgyalások kitűzött menetét és tárgyalópartnerének személyét figyelmen kívül hagyva levélben szigetközi/csallóközi rendezési javaslatot juttat el Persányi Miklós miniszterhez. Az általánosság szintjén maradó, több alternatívát is említő javaslat a főmeder funkcióit (lényeges vízmennyiség-növelés nélkül) a jelenlegi mellékágakba tenné át, megengedvén, hogy a víz maga formálja ezeket. A vízkormányzást fenékgátakkal oldaná meg, esetleg 4-10 helyen teljesen elzárva a Dunát, annak érdekében, hogy az új főmeder „keresztezhesse” azt.
2004. november 30. A gazdasági munkacsoport tisztázza mandátumát.
2004. december 11. A 1139/2004 (XII. 11.) kormányhatározat megfogalmazza a szocialista–liberális kormány prioritásait – ezek egybeesnek az 1999. januári kormányhatározatéval, de bővebben fejtik ki az ökológiai célokat (beleértve a minimális emberi beavatkozás célját), s a leghatározottabban igénylik az Európai Unió környezetvédelmi és egyéb – például a nyilvánosság közreműködését előíró – szabályainak azonnali alkalmazását. A kormány félreérthetetlen: „a Magyar Köztársaság az eredeti terv szerinti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti, és arról nem kíván vitát nyitni, ugyanakkor a dunacsúni létesítmény fennmaradását nem ellenzi egy kidolgozandó megegyezés keretei között.” A határozat az árvízvédelem, a hajózás és az energiatermelés feltételeit kívánja az ökológiai rehabilitációhoz igazítani, nem pedig a folyót és környezetét az emberi tevékenységekhez.
2004. december 22. Erdey György levélben tájékoztatja Dominik Kocingert az új kormányhatározatról, újabb plenáris ülést javasol, és eljuttatja a Magyar Köztársaság válaszát a 2003-ban átadott szlovák Komplex Nyilatkozatra. A válasz határozottan elutasítja a második vízlépcső építésének igényét, s nem talál érdemben továbbszőhető szálat a Komplex Nyilatkozatban.
2005. március 3. Második plenáris találkozó, Győrben. Érdemi tárgyalás nem folyik, pusztán jóváhagyják a három munkacsoport alsóbb szinten már kidolgozott feladatkörét, munkarendjét és leendő tárgyalásaik menetrendjét. Cél: havi egy találkozó és rendezési javaslatok munkacsoportszinten 2005 végére. Tulajdonképpen az 1999. évi magyar rendezési javaslat és a 2000. decemberi szlovák válasz óta először kezdenek a felek érdemi kérdésekről tárgyalni.
2005. április 18. A Gazdasági Munkacsoport megkezdi az érdemi tárgyalásokat. Létesítményjegyzékek cseréjéről határoznak, valamint a további ütemtervről.
2005. április 27. A Jogi Munkacsoport első érdemi találkozója: megállapodnak a releváns nemzetközi jogi és európai jogi szabályok azonosításáról.
2005. május 2. A Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Munkacsoport találkozója, négyéves szünet után
2005 május 24. A Gazdasági Munkacsoport második érdemi ülése. Megkezdődik az adatcsere a beruházásokra eszközölt eddigi ráfordításokról, az erőművek outputjáról, a vízhozamokról és az energiapiac állapotáról és fejleményeiről.
2005. június 27. A Gazdasági Munkacsoport harmadik érdemi ülése: folytatódik a második ülésen megkezdett munka.
2005. június 27. A magyar fél átadja a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Munkacsoport magyar oldalának induló álláspontját az árvízvédelem és a környezeti célállapotok, valamint a hajózási és energetikai igények azonosítását illetően.
2005. augusztus 2–3. A Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Munkacsoport kétnapos tárgyalása. Megállapodnak – többek között – arról, hogy:
– vízgazdálkodási szakértői dolgozzanak ki és terjesszenek elő egy közös javaslatot az árvízi vízhozamok és a zajló jég levezetésének módjára;
– a környezeti célállapotok (a háttéranyagokban egymáshoz közelítő) kívánatos jellemzőiről tovább tárgyalnak;
– a hajózási igényekkel kapcsolatos intézkedéseket úgy kell megvalósítani, hogy azok minimális beavatkozással járjanak a természeti környezetre. A nagyhajózás az üzemvízcsatornában marad. A Szap–Budapest- szakasz paramétereit és a megvalósítás módját illetően a felek álláspontja továbbra is eltér.
– a beruházási arányok 1977-es Szerződés szerint tervezett aránya nem valósult meg, egy új számítási módszerre van szükség a hasznok, így a termelt villamos energia megosztására.
Nem volt egyetértés a második erőmű kérdésében, mert a szlovák fél kifejtette, hogy a Pozsony és Budapest közötti Duna-szakasz teljes hidropotenciálját hasznosítani kívánja, s energetikai rendszerének sajátosságai miatt törekszik a minél nagyobb arányú csúcsenergia-termelésre.