CHAT ROOM
És így tovább.
That’s the style of da kool guyz & grrrlz in AOL chat. Majd mindjárt,
távolról közelítünk. Tehát. Ma Magyarországon
tizenegynéhányezer egyéni internet-elõfizetõ
van összesen. Az America Online-nál (AOL), az Egyesült
Államok legnagyobb internet-szolgáltatójánál
hét és fél millió (97 február). A korlátlan
hozzáférés annyiba kerül, mint Magyarországon
a legkisebb, 10 órás csomag (csak éjszaka használva
a telefonvonalat). Az AOL népszerûsége azonban elsõsorban
olyan belsõ szolgáltatásoknak köszönhetõ,
amelyek sajnos a kis magyar szolgáltatóknál csak 1000
év múlva lesznek, s amelyeknek semmi köze a mindenki
számára hozzáférhetõ www-(gopher-, ftp-
stb.)hez, csak az AOL-elõfizetõk számára érhetõk
el. Ezek közül a legfontosabb és legkeresettebb az ún.
„People Connection”, vagy „chat”. Ez az AOL-tagok online, egyidejû
kapcsolata. Valódi beszélgetés, írásban.
Az egészet úgy lehet elképzelni, mint egy „virtuális”
várost, amelyben bazi nagy, némiképpen specializált
épületek vannak, alapvetõ érdeklõdési
területek szerint címkézve, pl. „Mûvészetek
és szórakozás”, „Sport”, „Üzlet”, „Számítógép”,
„Randevú”, „Országok”, „Privát” (ami erõs eufemizmus,
a helyes név „Dirty Talk In Couples” vagy „Virtual Fuck-Suck-Lick
& Whatever You Can Imagine” lehetne, nem is lehet bemenni semmilyen
menürõl, csak úgy, ha beírod a szobának
a nevét, de bármilyen nevet beírsz, az létrehoz
egy szobát, s a „privacy” úgy biztosítható,
hogy ide csak azok tudnak belépni, akikkel megbeszélted a
szoba nevét). És az épületeken belül van
a hihetetlen mennyiségû szoba. A Chat Room. Ezeknek is mindnek
külön neve van, végtelen hosszan lehet tallózni
közöttük. Ebonics, HealthCareSystem, NativeAmerican, VisualArts,
Cars (Chevy, Oldies etc.), LifeAfterDeath, Gays&Lesbians 532, PC-dummies,
MeeseCommission, MacBlasterUsers, EthiopianCousine, ChildAbuse. Minden
szobánál le lehet csekkolni, hogy hányan és
kik vannak benn. És be lehet lépni. És ott mindenki
azt pofázik, amit akar. Hogy néz ki az „alkalmazás”
„felülete”. A kép alján van egy kis rubrika, mellette
egy enter gomb, a kis rubrikába írhatod a saját szövegedet,
az enterrel beküldheted a nagy rubrikába, a publikusba, azt
mindenki olvashatja, aki a szobában van. A nagy rubrikának
olyan a képe, mint egy dráma szövegkönyvének:
(login) név, kettõspont, szöveg. (Lásd e cikk
elejét.) Itt gördül a csevegés. A jobb oldalon
van egy lista azok nevével, akik épp a szobában tartózkodnak.
Ha kettõt kattintasz egy névre, megjelenik a „Profile”-ja,
személyi adatlapja, amit minden AOL-tag maga tölt ki, vagy
nem tölt ki (ezek a gengszterek). Az adatlapon ilyen rubrikák
vannak: rendes név, lakóhely, születési év,
nem, családi állapot, foglalkozás, hobbi, személyes
megjegyzés. Itt aztán mindenki tombolhat. Ráadásul
egy AOL-elõfizetõnek 5 db login neve lehet, és mindegyiknek
külön adatlapja. (Sajnos/hál’ istennek egyszerre csak
eggyel lehet online lenni.) Felül meg néhány más
opció van, pl. exit, továbbá az „Instant Message”
gomb, amelynek révén a kiválasztott névvel
egy kis pop-up felületen csak kettesben lehet társalogni. (Ha
azt mondják neked a chat roomban, hogy IM ME, az nem az új
duma, I’m me, én vagyok én [az ’-ok kihagyása a legtermészetesebb
a chat-helyesírásban]. Azt jelenti: instantmessage me.)
Egy szobában max. 23-an lehetnek.
Furcsamód azonban ritka az olyan szoba, ahol 5-6-7 embernél
többen beszélnek folyamatosan. Ha mégis elõfordul,
az követhetetlenné válik, csak baromi gyorsan gördül
a nagy rubrika szövege, mindenki összevissza beszél, az
újonnan jött beszédesek hamar kimenekülnek az ilyen
szobából. Jóval több olyan szoba akad, amelyben
hosszú percekig senki nem szólal meg. Ez nagyon változó,
ahogy a napszakok is. Este minden van, néha percekig be se lehet
logolni. Délelõtt nem tudom, mi van, akkor aludni szoktam.
Éjszaka a szex és a filozófia, ez a két, egymáshoz
igen közel álló domínium dominál. Kora
délután a tinézserek tombolnak, 8-tól 14 éves
korig, és az nagyon súlyos. Az össz szómennyiség
felét a hi és a hello teszi ki. További 45%-át
az age/sex check. A fennmaradó 5%-ban elõfordul még:
helymeghatározás (i’m in la. u?), idõjárás-jelentés
(cold here), a szoba sebessége (amely rendszerint „very slow” nekik,
hát persze, minél lassabb valaki, annál inkább)
(és milyen sebesen tudnak menekülni a lassúságuk
elõl, bámulatos) („Ruuun away! Ruuun away! Ruuun awayayay!”
– ahogy az Arrowsmith énekli), popkedvencek egyeztetése (axl
rulz!!!) (axl sux!!!), mozilátogatás kölcsönös
ellenõrzése (a filmekrõl magukról ugyanis sohasem
esik szó), számítógépes játékok
(In „MegaMen II”, sixth world, third part, where to find the Red Key, and
how do you defeat the Blobs in Dr. Wiley’s castle? Someone please help!)
Nehéz lehet a pedofilek élete. Az idõsebbek – 14-tõl
45-ig, az ennél idõsebb ritka – késõ délután
indulnak szobára. Hajnalig az övék a terep. Náluk
se mindig jobb a helyzet. Vagy sokat kell járkálni szobáról
szobára. Persze a legfontosabb szabály, hogy minél
passzívabb vagy, annál ritkábban jutsz élvezetekhez.
És az extrovertált amerikaiak többsége valamiképp
passzívnak bizonyul. Vagy aktivitásuk abban merül ki,
hogy passzívnak találják az egész világmindenséget.
Anybody here? Semmi válasz. Hey, there are 21 people lurkin in this
room. Semmi. & no 1 wanna talk? Semmi. I’m bored. Semmi. This room
is slooowwwwwww... Semmi. OK gotta go. Viszont ha az ember aktív,
akkor minden elõfordulhat. Erre mindenféle megnyilatkozás
alkalmas, ha provokatív és szeretetteljes. Ez most így
sikerült, de tényleg, sõt, ez a legfõbb szabály.
Ha bejön valaki és félperces várakozás
után, mialatt semmi sem történt a szobában, nem
gördül a szöveg a nagy rubrikában, megjegyzi, hogy
this room is slow, azt kell neki válaszolni, hogy ok bud then make
it fast. A köszöngetõsökkel egy jól összeszokott,
fél vagy másfél órája beszélgetõ,
némi humorérzékkel bíró team gyönyörû
dolgokat tud csinálni. Ez az õ warholi tizenöt percük.
Különbözõképpen dolgozzák fel, sokan
sértõdötten távoznak, de sokan fejlõdõképesnek
bizonyulnak, s a legközelebbi köszönõgépet
úgy osztják le, hogy nyugalomra kell õket inteni.
Az agresszívek szintén kitûnõ prédák.
Kicsit könnyebb õket szívatni, viszont nehezebb kirúgni.
A felnõtteknél szintén jellemzõ alaptörténés,
amely mennyiségileg alig marad alatta a köszönésnek,
az „age/sex check”, vagy még tömörebben fogalmazva: „27/m”
(olvasd: „Én 27 éves vagyok és hímnemû.
És ti?”) vagy „14/f” (!). (Éjjel fél egykor!) Furcsamód,
az emberek ritkán hazudnak életkorukat és/vagy nemüket
illetõen, ezek jobbára kezdõk. Én is így
kezdtem. De hamar rájöttem, hogy nem igazán éri
meg. Egyrészt egy fiatal lány rengeteg zaklatásnak
van kitéve, nem is tudom, hogy bírják az õszinte
fiatal lányok a sok horny male rohamát. Talán sikertelenek
illetõleg/valamint frusztráltak a valódi valóságban,
és idejönnek reménykedni, a virtuálisba. Másrészt
egy idõ után, vagyis elég hamar, nem tudom, hogy vannak
ezzel az õszinte fiatal lányok, kezd kurva unalmassá
válni az udvarlás, vagyis egyszerre unalmassá és
idegesítõvé, ami azért „valahol” komoly teljesítmény.
Tulajdonképpen azt sem értem (kivéve ha nagyon erõltetem
a Lacant), hogy a chat roomokban, ahol nincs fizikai közelség,
érintés, arcok, testek látványa, csak betûk
és szavak, miért marad mégis meghatározóan
fontos a nem. Helyesbítek, a legeslegfontosabb. A fiúk nagy
többsége bármikor nyitott a virtuális szexre,
a dirty talkra, ám az érdekes az az éjszaka bizton
fellelhetõ nõi jelenség, aki mindig szexuális
utalásokban utazik, s ha nem, akkor azért, mert néven
nevezi. Tökös dumája van, tudja, mitõl döglik
a légy, slágfertig, mindig irányít, mindig
(le)kezeli a férfiakat. Velük érdemes egy darabig shynak
lenni, azt nagyon élvezik, az éltes, szûz-fiúnak-örökreszóló-élményt-adó,
beavató matróna figuráját, aztán bekeményíteni
valami naturálisan részletezett extremitással, az
nagyon mûködik. Vagy van a nehéz nap éjszakáján
a chat roomokban matató családanya típusa, aki abban
a perverzióban utazik, hogy mindig siet leszögezni, hogy fantasztikus
férjével és öt tüneményes gyermekével
éli boldog házaséletét; az ilyenekrõl
úgy pattannak le a screen nevek, hogy még. Egymással
nyilván jól elvannak. Meg velem, legalábbis LaMorJack@aol.com
(aki elsõ drámai találkozásunk után
azonnal el is mentett a „Buddy List”-jére, ami automatikusan jelzi
neki, hogy online vagyok-e, és melyik szobában talál).
Aztán a PC people. A vakbélgyulladás is komoly dolog,
de azért egy rutinmûtéttel megoldható. A PC-mentalitás
viszont ezerszer komolyabb, és gyógyíthatatlan. Azért
nem mondom, hogy rák, mert az nem fertõzõ. Az AIDS
viszont eleve rossz metafora. Mindig meg kell vitatni a társadalmi
problémákat. A kommunizmusban ezek..., nem is tudom, mik
lettek volna. A rasszizmust szeretik a legjobban, de arról tudnak
sajnos a legkevésbé beszélgetni („I like diversity”,
„I hate racists”), kivéve, ha egy fasiszta van a szobában,
illetve az se beszélgetés, hanem lövöldözés,
fröcsögés, adrenalinkúra, végtelen humortalanság
és játékképtelenség. Többet ígérõ
témák a date rape („a férfiak mindent úgy értenek”,
„és ennek az országnak a jogrendszere is férfi”, „nem
elég, hogy megerõszakolják, utána még
meg is szégyenítik”, „de hát a viktimológiai
statisztikák azt mutatják, hogy...”), öngyilkosság
(„nem megoldás”, „gyávaság”, „mindig van remény”),
abortusz („gyilkosság”, „szerinted mikor kezdõdik az emberi
élet?”, „vannak fenntartásaim a ProLife-fal szemben, de”),
klitoritómia („child abuse”, „de ha igazán liberális
vagy és multikulturalista, akkor inkább azon fáradozol,
hogy megteremtõdjenek a civilizált, biztonságos és
steril feltételei”). Ezek a dumák úgy kínálják
fel magukat, mint a megrépelt leányok, ahogy csak a legcsúnyább,
legprûdebb és legvadabb feministák el bírják
képzelni, hogy a legpaternalistább, legfallo(go)centrikusabb
macsók hogy bírják elképzelni õket.
Itt megint csak: provokáció, de õszintén, és
legjobb tudásunk szerint, plusz szeretetteljesség, szívbõl,
szívbõl, igazán. Akinek az alakoskodás, megtévesztés
(benne: cenzúrázatlan egyenesség), hazugság,
igazság, elbizonytalanítás a kedvenc idõtöltései
közé tartozik, annak a chat room: utopia achieved. (Igen, az
igazság idõtöltés.) A gátlásosnak
nincs többé oka az óvatosságra. A sikertelen
ember még sikertelenebbé válásáért,
a hibáit feldolgozni nem tudó személyiség leépüléséért
felelõs identitáselv itt érvényét veszti.
Ha nem vagyok boldog (ie. happy) a szobában, várhatok a messiásra,
dolgozhatom önfeláldozóan az üdvösségemért;
de le is léphetek, hogy máshol próbáljak szerencsét,
és hacsak valami titkos szerelmem fel nem tett a Buddy Listjére,
ezek már soha meg nem találnak a szobák millióiban;
de ha ezt a produkciómat végképp el akarom törölni,
akkor nem kell szenvedõ istenként minden „szörnyû
véletlent” „így akartam!”-má változtatni át,
sem reaktív ideologémákkal, sem „kacagva”, mint egy
eszelõs Zarathusztra: letörlöm a „lewzer” screen nevet.
Pusztuljon. (De én õt akarom, csak ilyen mélyrõl
lehet igazán nagynak lenni, satöbbi.) Minden idõben
legalább 20 zsúfolt metafizika-szoba üzemel. Hogy akkor
mi volt. IstenAldja@aol.com belépett a Metaphysics17-be. 10 percen
keresztül hallgatott. Négyen-öten beszélgettek,
nem másról, mint (a) mindenrõl, a fény kettõs
természetérõl, a gravitáció mibenlétérõl,
a GUT (a négy alapvetõ fizikai kölcsönhatás
közös elméleti modellbe illesztése) esélyeirõl.
Aztán IstenAldja megkérdezte, hogy eltévesztette-e
a szobát, azt hitte, hogy meta- és nem mikrofizika szobába
jött. Leszarták. Újabb pár perc hallgatás
után feltette az újabb keresztkérdést: „What
is metaphysics?” Egy csávó azonnal válaszolt, halálos
korrektséggel, egyenesben, legjobb tudása szerint, de szerényen.
Közben ketten-hárman zavartalanul vitatták tovább
a gravitonok létének problémáját, majd
egy perc múlva egy másik screen name (profile-ja szerint
orosz származású usert takart) is válaszolt
a kérdésre, miszerint „Metafizikus az, akinek nincs profile-ja”.
Aztán próbálták bevonni a társalgásba
(„Isten, age/sex?”), de nem szólalt meg. Késõbb, mikor
kezdtek megfeledkezni jelenlétérõl, ismét megszólalt:
„Was ist Metaphysik?” Ez már inzultus volt. Kíváncsi
volt, jön-e valaki a mi Martinunkkal, továbbá próbálta
kicsit áthelyezni azt a képzetet, amelyet a metafizika szó
jelentését tudakoló fiú/lány alapján
alakíthattak ki róla. Aztán még néhány
nyelven feltette ugyanezt (?) a kérdést. A korrekt csávó
magyarázatot követelt viselkedésére. Az orosz
kiszállt az atomháborúból, és elkezdett
komoly érdeklõdést tanúsítani iránta.
Természetesen elhallgatott. (Volt néhány lány
is a szobában.) Megint elfelejtették. 10 perc múlva...,
de nem folytatom, (nem) biztos, hogy IstenAldja lenne a történet
hõse. Mindenesetre dekonstruálódott a (meta)fizika
a szobában. Az amerikai néppel tulajdonképpen az a
baj, hogy vagy túl kevésszer felszínesek, vagy túl
komolyak. És velem mi a baj. Nem tarthatatlan általánosítás-e
ez. Mi. Hát ez a „velem”. Egy 15 éves lány egy tinizenekarra
akar rábeszélni. Mindent megígérek neki. Azért
megkérdezi, én milyen zenét szeretek. Mondom, Nirvana,
Eric Satie, Schubert, Szorenyi Levente. Mondja, ebbõl csak a Nirvanát
ismeri. Közben IM-el nekem egy csávó, valami Harvard
screen-nevû, és teljesen odavan, beszélgetni akar a
komolyzenérõl, komolyan, ezzel a névvel, végre
egy komoly ember, õ is ismeri Eric Satie-t. Mondom neki, miért
nem beszélgetünk a szobában, osztott figyelmem van.
De mit akarok attól az üres kis csirkétõl. Ha
visszajössz a szobába, bemutatom neked, és ki fog derülni,
hogy a legradikálisabb filozófus. Nem hiszi. (A történelmi
hûséghez tartozik, hogy fél óra múlva
arra lettem figyelmes, hogy Harvard udvarol az „üres kis csirkének”.)
Egyszer hagytam magam bevinni egy private roomba, egy magát bi-nek
mondó júzerrel. Azzal kezdte, hogy hány inches a faszom.
És hogy hány font vagyok. Nem tudom, ki hogy van vele, én
képtelen vagyok ráállni az angolszász mértékegységekre.
Mialatt bõszen osztottam-szoroztam, megkérdezte, hogy „May
I suck your cock”, mondom neki: „Please”, aztán megadtam neki fáradságos
számolásaim eredményét, ez egy kissé
kibillentette, de azért kisvártatva megkért, hogy
„Would you please stick your royal – ezt a jelzõt használta,
pedig szerintem jól számoltam át – dick into my ass”,
mire szintén a fenti egyszerû felelettel éltem, majd
azt mondta „How hard it is”, mire mondtam neki, hogy „Not really, this
dirty writing somehow doesn’t work in a language which is not your native
one”, mire szó nélkül lelépett. Így esett
a kutyavásár Budán. Aztán állandóan
jönnek a kalózok. Idõrõl idõre befutnak
olyasféle üzenetek, látszólag az AOL Staff nevében,
hogy a szerver rendszerhibája (vagy valami hasonló) következtében
adjam meg a screen nevemet és a passwordömet. (Ezzel nyilván
az én kontómra tudnak belogolni.) Amikor az elsõ ilyen
IM-et kaptam, gondolkodás nélkül beírtam a korrekt
választ, ám a következõ pillanatban leesett,
hogy biza nem kellett volna. („Stirlitz tudta, hogy tévedett.”)
Gyorsan megnéztem a helpeket, és elég gyorsan megtudtam,
minthogy minden lehetséges felületre ki van írva, csak
addig nem vettem észre, hogy az AOL Staff soha, semmilyen körülmények
között nem kéri a személyes infóimat online,
és ha mégis elkövetted, azonnal változtasd meg
nevedet, passwordödet, élted, a régit teljesen kitörli
a rendszer, ill. csak annyira jegyzi meg, hogy azt (egy évig) senkinek
nem lehet használni. Azután, ha ilyen üzenetet kaptam,
csak annyit válaszoltam, „motherfucker i report you”, merthogy van
egy ilyen részleg, ahol feljelentheted a különbözõ
típusú vájolétöröket, AOL-KGB, persze
(Moral:) kommunista múltamból adódóan nem igazán
csempionáltam ezt a mûfajt, de igazi jenki válasz.
Gyakran mire begépeltem, a vájolétör már
nem is volt online. Riszki biznisz, gyorsan kell cselekedni. Hogy a virtuálisban
nem lehet megsimogatni, megcsókolni, meg..., meg egyebeket, ezt
mondják. Mit mondjunk ezeknek. Egyébként ez pragmatikus
fajta, vagy milyen? Romantikus? Mi az, hogy fajta. Mondjuk, ha pragmatikus,
azt lehet mondani, mondd a szempontjaidat, ennél jobb hely nincs
a randi megszervezésére, a tökéletes nõ/férfi
kiválasztására. Tehát New Yorkban vagy, férfi,
és max. egy hét múlva olyan nõvel akarsz találkozni,
aki 30 év alatti, New York-i, él-hal Foucault és Dosztojevszkij
munkásságáért, és mivel nem szereted
a zsákbamacskát, elõzõleg teljes alakú
JPEG image-et küld magáról, és a Frick múzeum
átriumában a szökõkút mellett szeret üldögélni,
akkor nincs más teendõd, mint belevetni magad a több
tízmilliós AOL profile adatbázisába a kitûnõen
megalkotott, komoly precizírozásokra képes search
engine-nel, és egy perc alatt rá(juk)bukkansz. Ha nem, akkor
nincs is ilyen nõ. Kicsit lejjebb kell szállnod, misimókus.
Néhány kritériumot visszavenni. Hát nem azt
mondtad, hogy pragmatikus vagy? Ha meg romantikus, akkor kapcsold ki a
gépet. Egy idõ után úgyis rájössz,
hogy tévedtél. Visszakapcsolod, belogolsz, és rákattintasz
a „People Connection” ikonra. Jelenlét-metafizika. Hogy szeretkezel-e
és hogyan, hányszor, hánnyal, mennyi ideig, gyakorisággal,
hogy érzed-e azt az érzést, amikor találkozik
a tekintetetek, vagy amikor a LaLanternában véletlenül
összért a térdetek az asztal alatt, hogy könnybe
lábad-e a szemed a boldogságtól egyszerûen azon,
hogy létezik és te szeretheted, és itt van, és
hozzád beszél, és nem is tudja, milyen drága
kincs – abban téged nem fog megakadályozni semmilyen technikai
innováció, informational superhighway, agyonmediatizált
nemlineáris virtualitás, a létfeledettség világéjszakája,
de nem erõszak, ha úgy érzed, hogy minden szar, ne
menj a chat roomba se.
Rob740917 : silence
00Barbie00 : silence???
00Barbie00 : hey bobby dont u hear me singing
Rob740917 : hey barbie how RU!!! what RU singing
Rob740917 : ?
00Barbie00 : „I Feel Like Cry” Ozzie Osbourne
QteGuyInDC : barbie i die 4 listnin 2 yir pformns of tha ozburn #
00Barbie00 : hey Qte
QteGuyInDC : U make me krazy bAB
Vi0LeNs666 : This rum sux.
00Barbie00 : lets sing together Qte
Rob740917 : what about me, Barbie?
QteGuyInDC : 666 sux
00Barbie00 : go ahead Rob
QteGuyInDC : barbie rulz!!!
Vi0LeNs666 : fuck u Q
Rob740917 : though I like Beethoven more
00Barbie00 : hey violence any problem?
Vi0LeNs666 : fuck betoven
QteGuyInDC : 666 u know the # „Get Outta Here”?!!!
Rob740917 : let the little 666 kid play alone
Vi0LeNs666 : barby your a guy and a faggot
hi810121 : hi every 1
QteGuyInDC : 666 dont flirt with her she’s mine
Rob740917 : so Qte you’re in DC
Vi0LeNs666 : gotta go u lewzerz
QteGuyInDC : you bet bob
00Barbie00 : at long last
hi810121 : hello room! whatsup?
00Barbie00 : Violence split
Rob740917 : I hate racists
QteGuyInDC : what’s your question, hi
Vi0LeNs666 : whats your color nigger
QteGuyInDC : violin is still here
QteGuyInDC : but i luv ya barbie
hi810121 : 16/m
00Barbie00 : I love you too Qute
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: beszelo@c3.mail.hu