Levelek a Nagyföldrõl

Fiókmélyi történelem

Az alábbi leveleket harminc éve vetette papírra egy akkor tizennyolc-tizenkilenc éves diák, nem sejtve, hogy 1997-ben a priváttörténelem dokumentumává lehet az, amit estérõl estére a diákszálló, az „obscsezsityie” vaságyán kézzel írogat és küldözget Pestre. 1967 nyarán, érettségi után szovjet ösztöndíjasnak jelentkezik, mert az ottani egyetemeken vannak az – innen elérhetõ – legjobb matematikaprofesszorok, és mert menni akar innen, amerre akkor lehet. Az elsõ levelek ’67 nyarán Kijevbõl, a nyelvi felkészítõ helyszínérõl, a késõbbiek Leningrádból, illetve Moszkvából érkeztek.

Kijev, ’67. július

Anyuka, kedves, a való rideg részérõl értesülhettél már, itt most a valónak nem kevésbé objektív szubjektív részérõl lesz szó, vagyis a lelkemrõl, amely mindeddig nem mûködött – miért? Ki tudja? válaszolna erre ösztönöm, / de mint az eb, melyet gazdája megszidott / s kedvetlenül borong a rideg udvaron, / s ha idegen jõ, rávonít, nem beszél. Aligha élem a saját életemet, hanem valaki másét, én vagyok maga az Antitézis, így hát mégis az én életem ez az Aufhebung rendje szerint. No, majd meglássuk. Figyelj. Négyen lakunk egy szobában, három agresszív matematikus és egy regresszív fizikus – bár ennek a progresszív az ellentéte, de így szemléletesebb. Próbáld meg elképzelni, hogy morális szempontból dzsungelben érezhetjük magunkat, mindennemû társadalomtól, emberi kapcsolattól és kötöttségektõl mentes, viszonylag összkomfortos dzsungelben (nem kell fára másznunk), dolgozni se igen dolgozunk (bár ezt hamarosan el kell kezdenünk), ez nyilván mindenkibõl antitézist csinál. Mindez akkora erkölcsi szabadosságban nyilvánul meg, ami otthon bármelyikünkrõl nehezen lenne elképzelhetõ. Ez itt négy széplélek, mind nagy és könnyes szerelmeket hagytak otthon, s itt naponta lányok tömegét szólítják le az utcán, és hazudnak, mint a vízfolyás, ehhez mért durvasággal, közönnyel és cinizmussal, mert hát „áttetszel rajtam, égi hûvösség / és még roszszabb, hogy áttetszel, de a lágy remegés az életért”, nos, ez se nincs, hacsak nem most éledezik. Ez a válság egyszerre és néhány óra alatt tört ki mindannyiunkon; mivel ez az életmód nyilvánvalóan tarthatatlan, és ehhez járul némi hajlam a széthúzásra, kompenzált önérzetre és a marakodásra általában. Most épp nem beszélünk – ez válságtünet, bárcsak a szintézis eljövetelét jelezné, amit most csak magamnak kívánok, egyébre szarok nagy haragomban.
Ahogy az erkölcsi eldurvulás – rengeteget káromkodunk is, ó! – védekezés a szervezet és a lélek megterhelése ellen, éppúgy az ilyen válságszerû tünetek is védekezést jelentenek az eldurvulás ellen. Ingerültségemhez hozzátartozik, hogy nem táplálkozom és élek kellõen rendszeresen, és kialvatlan is vagyok; errõl nem írok többet, mert nem akarom, hogy hetek múlva, mire a levél fordul, olyanokat olvassak, hogy egyél és aludj stb. E tekintetben gyökeres reformok vannak máris kilátásban.
Mamácska, én mindig látom magam kívülrõl és felülrõl, igen és nem, és kacagok, ez nyugtasson meg. Fogd ezt fel hülyeségnek; az idõhöz való viszonyom annak következtében, hogy ilyen sok idõre eljöttem, és fõleg a József elolvasása után, tökéletesen megváltozott, semmi se/végtelen/távoli/immár – nos, tehát írjál. Sok írnivalóm van még, de nagyon késõre jár (bár Pesten még csak 10 lehet). Csókollak és aludj jól.

Kijev, ’67. augusztus

Drága mamácska! Tegnap voltunk Babij Jarban. Már a legelején akartunk menni, de az ukránok általában megtagadják a felvilágosítást Babij Jar holléte felõl, bár lehet, hogy valóban nem tudják, mint ahogy szeretett tanárnõnk, Larissza Makszimovna – róla majd késõbb – nem tudta. Annyit mindenesetre tudott, hogy semmi érdekes nincs ott, de valamiért mégis minden külföldi látni akarja; nem érdemes odamenni. Kérdezte, mit és honnan tudunk róla. Mondtuk, Konsztantyinov és Jevtusenko, és hogy 30 000 zsidót öltek meg ott – kik – a németek; Larissza azt se tudta, hogy Magyarország a Szovjetunió ellen harcolt a második világháborúban, lehet, hogy arról se értesült, kik gyilkoltak Babij Jarban. Elmondta még, hogy ’61-ben elöntötte a víz azt a területet, ez alkalommal ellenségeink – mert országunknak sok ellensége van – rágalomhadjáratot indítottak ellenünk (hogy ti. szándékosan öntöttük el, v. hagytuk elönteni a területet). Jelenleg új lakó- és üdülõtelep épül ott, nagyrészt már elkészült; Kijev dolgozói pihennek, strandolnak, napoznak és szórakoznak. Így õ. Késõbb aztán megtudakolta nekünk, hogyan kell odajutni, valószínûleg téves utat mondott.
Tegnap azután elindultunk négyen reggel, délután kettõre megtaláltuk. Babij Jar nincs a város szélén, mint gondolnád, bár ezt, Kijev nagyon laza szerkezetû lévén, nehéz megállapítani. (Ha Kijevet Budapesten kéne ábrázolni, ami nem nehéz, hiszen van egy észak–dél irányú hossztengelye, a Dnyeper – nos a város súlypontja Budán van, Pesten csak kevés, bár nagy lakótelep és gyárak, fõként a Nagyvárad tér környékén. Ezt metró köti össze a centrummal, ami kb. a Déli pu. környékén fekszik. Kijev fõutcája, a Krestyatik, ez fekvésre pontosan az Alkotás utca, de nyolcvan méter széles. Minden háromszor olyan széles, mint nálunk, de forgalom alig van; a fenti fõutcán viszont a járdán általában annyian vannak, mint a Váci utcában szombat este. Kijev Budája lankásabb és kevésbé változatos, mint Pesté, a Pestje éppolyan sík. A Dnyeper öt-hat ágban folyik a városon keresztül, de a szigeteken nincs település, csak strandok és csónakházak. Óbudai meg újpesti hajógyár van, a Bem téren is van hajóállomás, az Erzsébet híd kicsit feljebb van és nem olyan szép, a Gellért-hegy alacsonyabb, délre tõle van még egy domb (ha a Sashegy egyik kúpját letolnánk a Dunához), ezen pedig óriási kolostornegyed, rengeteg templommal, majd küldök neked róla képeket.
Egy vörös téglakerítésen keresztül kellett bemennünk.
Hamarosan megtaláltuk az elsõ felkarcsontot, majd az építkezés homokdombjától néhány méternyire az elsõ koponyát, gyerekkoponya volt, a teteje kilátszott. Itt és távolabb rengeteg csont volt. Mivel a közelben régebben temetõ volt, lehet, hogy a csontok onnan származnak, kivéve egy koponyát, amelyre hajcsomók pörkölõdtek, és még egy megpörkölõdött karcsontot.
Ezután érkeztünk el Babij Jarba. Elõször egy keskeny, igen meredek, kétfelõl zárt patakvölgy következett, azután a szakadék, majdnem félkörívben, alatta sík terület. A szakadék homokkõ, sima falú, nagyon meredek, a közepe tájt az esése több helyen megtörik, enyhébbé válik, ami robbantás hatását mutatja. A szakadék tetején és egy helyen az oldalában is (ide fölmentem) tisztán kivehetõk a gépfegyver-állások – mellig érõ, hátul enyhébben lejtõ gödrök, kb. nyolc. Az egész terület igen elhanyagolt, szemmel láthatóan senki se jár oda, nem ügyel rá. Az egész környéken semmiféle emléktábla vagy emlékmû, és semmiféle nyoma olyanféle törekvésnek, hogy a terület riasztó és félelmes jellegét megváltoztassák, vagy legalábbis a gyilkolás közvetlen nyomait eltüntessék – mindez rendkívül tiszta lelkiismeretrõl tanúskodik.

Kijev, ’67. augusztus

Mamácska, drága, az elõzõ levelet mindmáig elfelejtettem föladni, most meg már nem is adom, mert egy gyerek, aki szombat éjjel hazaindul, hétfõn bedobja, tehát keddre megkapod, nem beszélve a levelek korántsem mellékes szüzességérõl.1 Szegény gyereknek meghalt a mamája, a temetésre utazik haza. A hír önnön puszta tartalmánál jóval nagyobb hatást váltott ki, ami nem is csoda, ha belegondolsz. Ettõl eltekintve a közhangulat itt egyenletesen jó, bár nem valami konstruktív; nem tanulunk semmit, az az igazság, bár nem éppen aggasztó, mert oroszul azért egészen kiválóan értek. Ami rettenetesen zavar, az az árnyalt kifejezés hiánya.
Amit nehezebb megszokni, az az ország és a népe maga, amelybõl tökéletesen hiányzik az a gondolati és fizikai szuverenitás-igény, ami nálunk oly megszokott, néha túlkompenzált. Hogy Gorkij mûve azért halhatatlan és azért olvassák a munkások a földkerekségen mindenütt, mert az igazságot írta, ez egyenesben jön ki szeretett tanárnõnk, Larissza Makszimovna száján, ez eleinte meglepõ, késõbb, Leninrõl vagy a szovjet ifjúságról szólván már elég riasztó. Az élenjáró szovjet ifjúság helyi képviselõi adtak már el, vagy akartak eladni (nekem személyesen, haha!) lányokat, és szólítanak le minden rajtunk lévõ ruhadarabunkért. Az eddig megismert értelmiségiek közül csak egy – fizikatanár, igen kiváló ember – tudta csak, hogy a magyar és az orosz szavak közös tövét kissé nehéz megtalálni; Larissza nem tudta, hogy Magyarországon volt egy 1848-as szabadságharc, amit oroszok vertek le, sem azt, hogy Magyarország a SZU ellen harcolt a második világháborúban, sõt, hogy egyáltalán háború volt Magyarországon; életében nem hallott egy szót se a magyar irodalomról, egyetlen magyar költõ nevét se ismeri; mindez öt év egyetem és három év aspirantúra után. Larisszát sikeresen leszoktatták a gondolkodásról, a történelmi összefüggésekrõl sejtelme sincs. Nem tudja, hogy egy ukrán hadsereg harcolt a németek oldalán (ha tudja, letagadja, amirõl nem beszélünk, az nincs), sõt, azt se hajlandó elismerni, hogy lenne a Szovjetunióban olyan ember, aki ne rokonszenvezne a rendszerrel és ne támogatná azt teljes erejével – kivéve persze a forradalom elõtt született öregeket. Annak végiggondolására, hogy egy alapjában igazságos és progresszív történelmi folyamatnak regresszív szakaszai, igazságtalan és a fõ történelmi folyamatnak egyáltalán nem megfelelõ oldalai vannak, ennek végiggondolására képtelen, mint ahogy bármi egyébnek a végiggondolására is. Ez még felerészben se az õ hibája. Ami nálunk az ötvenes években volt, az a Szovjetunióban tegnap, ma, holnap, mindörökké ámen. Ötven év alatt már valóban visszafordíthatatlan folyamatok játszódtak le a lelkekben. Ennyit második hazánkról. Jelenleg augusztus 10-e, hajnali két óra van, kiderült ugyanis, hogy ma indul haza egy úr, repülõn, aki kiválóan alkalmas és kész ezt a levelet hazavinni, én meg nem állhatok el tõle csak azért, mert föntebb mást írtam.
Anyuka, ha azt hiszed, hogy én olyan vagyok itt, mint otthon, nagyon tévedsz. Sokkal érzéketlenebb, sokkal mozgékonyabb és egyenletesebb hangulatú vagyok, nyilván elõnyömre és hátrányomra.
Figyelj. Halaszthatatlan szükségem lenne egy-két rúd szalámira (inkább kettõre), kolbászokra, sóletkonzervre, mustárra, feltétlenül borítékokra (barna belsõvel) pirospaprikára, aztán folyóiratokra, zsebkendõkre, de igazán a kaja a fontos, és azt tilos küldeni, mint ismeretes. A teendõ mármost a következõ: 1. Beszerezni a fenti árucikkeket, 2. türelmesen várni, amíg megtudod a leningrádi címet, akkor azonban 3. felhívni az Ibuszt, és megkérdezni, mikor indul a következõ turistacsoport Leningrádba vagy Moszkvába, 4. megkeresni a csoport idegenvezetõjét, és kezébe nyomni a megcímzett csomagot s megkérni, hogy õ aztán 5. Leningrádban átadja, vagy Moszkvában föladja címemre a csomagot. Ekkor már nincs más hátra, mint 6. megvárni és örömmel nyugtázni hálaénekemet. Távlatilag célszerû lenne kávéfõzõ küldése is, de ebbe majd a kávét is hazulról kell küldeni (itt pörkölt kávé nincs). Jelenleg reggel csak intramuszkulárisnak szánt koffein-injekciót vehetek magamhoz, ami nem ugyanaz.
A kijevi városképbõl a farmernadrágainkkal, a szemüvegeinkkel (meg ami mögötte van) kilógunk, s ez különös kalandokat eredményez. Az orosz, illetve ukrán lányok semmivel se néznek ki rosszabbul a magyaroknál, a kétéves magyar divat szerint öltöznek, tizenhattól festik magukat, és egészen gyönyörûek vannak köztük. A fõ különbség, hogy sokkal kezdeményezõbbek és merészebbek, mint a magyarok, könnyen és gyorsan ismerkednek, hosszan és bátran szembenéznek azzal, aki nézi õket az utcán; társadalmi és nemi élettel egybekapcsolt nyelvgyakorlásra a szomszédos kollégium nyújt lehetõséget, szervezett keretek között.

Kijev–Leningrád között, ’67. szeptember

Drága Anyuka, jelenleg a kijev–leningrádi vicinálison utazva immár 24 órája, az ágyon ülve és ölembe tett írógéppel írok. Vicinálisnak kell mondanunk, mert minden fûnél-fánál megáll, és gõzmozdony húzza. Az idõt lényegében átaludtam, csak Vityebszknél keltem föl Chagallból kifolyólag, megnézni, hogy valóban lebegnek-e hegedûs vagy batyus bácsikák a levegõben a behavazott út és házak felett; e tekintetben Vityebszk csalódást okozott. Amúgy ugyanolyan, mint a többi orosz város, amik mellett elutaztunk. Csak egy helyütt láttam olyanszerû utcát, amilyet szerettem volna; azok a városrészek alighanem eltûntek, helyüket elfoglalta a viharos ütemben fejlõdõ (ezt most oroszból fordítottam) nohát, sejted, hogy mi. Az elutazásunk elõtti utolsó éjjel nagyszabású alkotmány-ünnepet rögtönöztünk, ki is tiltottak bennünket miatta Kijev összes kollégiumából, a táncdalfesztivál döntõjét a Moszkva Szálló tizedik emeletén kellett megtekintenünk.

Leningrád, ’67. szeptember

Mamácska, beszéltem már neked telefonon arról, hogy át akarunk helyezõdni Moszkvába, Moszkvában tanuló matematika szakosoktól pontos információt kaptam arról, mennyivel és miben jobb a moszkvai egyetem a leningrádinál; sokkal és mindabban, ami engem komolyan érdekel. Még ha leszámítjuk is szavaikból a két város versengésébõl a külföldiekre is kisugárzó gõgöt és sznobizmust, akkor is sok marad. Négyen – az idegenben kifejlõdött rendkívüli gyakorlati érzékünknek köszönhetõen beadványt szerkesztettünk a követség illetékes emberéhez, amelyben a Magyarországon megszerzett többlet-matematikatudásunkra hivatkozva kérjük áthelyezésünket. Erre azóta se érkezett válasz, a követség kihalt, a telefont a takarítónõ veszi fel. Lényegében nem is vártunk mást, a követség elvi álláspontja az, hogy maradjon mindenki ott, ahol van. Ama moszkvai srác csak egyetlen esetre emlékszik, amikor valakit áthelyeztek, egy csillagászt, akinek az egyetemén bedöglött a távcsõ; ez a veszély minket sajna nem fenyeget. Ez a dobásunk volt, és mi megdobtuk.

Leningrád, ’67. szeptember

Mamácska, remek dolog, hogy kijössz. Ha az áthelyezési ügy beüt, még október 1. elõtt Moszkvában lehetek, téged meg még épp fogadhatlak Leningrádban vörös szõnyeggel. Kár, hogy csak négy napod lesz itt. Moszkvába nem mehetek eléd, nemcsak azért, mert pénzem nincs, azt még lehetne szerezni, hanem mert 12-tõl Moszkva (és Leningrád is persze) zárt város, csak ki lehet menni, be nem, az eljövendõ ünnepekre2 tekintettel; olyan népjóléti intézkedésekre készülnek ugyanis, amiket az ország egész területén nem tudnak keresztülvinni, csak ebben a két városban, tehát a népvándorlás megakadályozására született ez a bölcs rendelet. Sebaj, fõ, hogy mégis kijössz. Itt, Leningrádban már kezdünk konszolidálódni. Egy negyedik emeleti sarokszobában lakunk, ezen az emeleten a legjobb a fûtés, a régiek szerint ez „a” poloskamentes emelet, a sarokszoba elõnye pedig, hogy szélvédett; az elõzõ szobánkba befújt a szél. Szóval ez a kollégium legjobb szobája, megszerzése a határozott fellépéssel párosult kitûnõ és árnyalt orosz nyelvtudás eredménye. Ha látnád, sivárnak és zsúfoltnak találnád, de egy kevés szovjetunióbeli tartózkodás megváltoztatja az ember mértékeit. A szobában három magyar és Vologya, félig zsidó, félig ukrán. Vologyának az lenne a funkciója, hogy az orosz nyelvet gyakoroljuk; ehhez képest Vologya kiválóan halad a magyar nyelv ismeretében. „Szervusz, hogy vagy, lófasz a seggedbe”, mondja, amikor belép a szobába, ha egynél több embert talál, akkor így köszön: „szervusztok, hogy vagytok, lófasz a seggetekbe”. Kávéfõzõt tartalék alkatrészekkel küldhetnél vagy hozhatnál, valamint nejlonzoknikat is, részben mert foszlanak, részben mert párás az idõ és nem száradnak meg reggelre.
Leningrád rendkívül európai város, hát még milyen lenne, ha a házakat rendben tartanák, a kirakatokban is lenne valami, és este ki lenne világítva az egész. Az emberek sokkal európaibban öltözöttek és kulturáltabbak, mint Kijevben megszokhattuk. (Az európai öltözet persze turizmusból származ, vagy egyszerû csempészáru, a város fekvésébõl kifolyólag.) A kulturált viselkedés ellenére itt is le akarják húzni rólunk a ruhát, akár három-négyszeres áron is.
Csókollak, mamus, szeresd szegény idegenbe szakadt derûs és közönyös és persze zseniális, minden tekintetben kiváló fiacskádat, aki szintúgy szeret téged.

Leningrád, ’67. október

Anyuka kedves, ez igen rövid levél lesz, holnap este utazunk, addig még rengeteg dolgunk lesz, ezért ma le kell feküdni – elõbb persze egyet inni hû oroszainkkal, ez elengedhetetlen.
Örök hála a moszkvai ügy gyors keresztülviteléért. Most már nincs más hátra, mint a tárgyra térni végre. Tegnap este egyedül – az elsõ magányos estén a Szovjetunióban – tekeregtem egy kiadósat Leningrádban; hajnali négykor másztam fel az ereszcsatornán, más mód a bejutásra nem lévén.
Mamácska, következik a kihozandó tárgyak felsorolása:
1. A falamon található Picasso-kép meg a svájci híd
2. magnószalagok, Feri válogatásában, õ tudni fogja, mifélék, mindaz, amit hallgatni szoktam (visszaküldésre, nyugtasd õt meg!)
3. zoknik, nejlon
4. cipõkrém
5. vitamintabletták, Antineuralgica és te tudod még, miféle
6. Parker golyóstollbetétek
7. fogkefék és Amodent fogkrém
8. olló, mert az bizony elveszett
9. pénz (sok), mert az nincs
10. mustár
11. a szétfoszlott farmeremrõl a tábla, aki a fenekén van neki
12. krumplicukor (rengeteg) nem táblában, hanem tömbben
13. neccháló, mert már az sincs
14. Caola szappan és szappantartó
15. az „Ezek a fiatalok”-lemez, ha nem drága.
Anyuci, várlak, Moszkvában.

Moszkva, ’67. október

Édes Mama – leveled informatív tartalmát, mire ideért, eléggé megviselte az idõ vasfoga, amely elsuhant fölötte, idõszerûségét egyedül a címzett zsenialitásáról szóló passzus õrizte meg, sõt ez még csak tovább hatványozódott – bár kétkedéssel párosul (ó jambusok), hogy ti. ott vagyok-e, ahol lenni helyem van (nem kisstílû értelemben, hogy melyik országban), és általában szabadságomat illetõen (létezik-e és mennyiben, megint csak nem gyakorlati köznapi jogi szabadság értelmében) egy agresszívebb és erõsebb félként velem szembenálló társadalom ellenében lehetséges szabadságról van szó. Ne hódolj és ne hódíts / ne csatlakozz a hadhoz / maradj fölöslegesnek / a titkokat ne lesd meg / S ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg – tehát emberünk minden szabadsága a társadalmon kívül kerülés vékony lehetõségében rejlik, ami még megalkuvásnak is sovány. A közvetlen termelõ ember nem szabad – ez evidens; önnön terméke fordul vele szembe idegen és ellenséges erõként, emberi mivoltát munkájában nem fejtheti ki. A tudomány, mûvészet képviselõjének teljes emberi mivolta kifejtésére nagyobb lehetõsége van – de az õ szabadsága is korlátok közé szorul. Semmi remény rá, hogy a teljes emberség normáját: – nem lehet soha nem-igaz szavad / jó leszel, erõs, békés és szabad / vendég múlt s jövõ asztalainál, – akárcsak megközelítheti.
Mármost. Énbennem elhivatottság nincs, csak öntudat és némi becsvágy (az elhivatottság hiánya itt azt jelenti, hogy belátom, a világ az én áldozatom nélkül, vagy vele ugyanolyan marad, az áldozat felesleges, és társadalmilag szükséges mértékben úgyis meghozódik, mert embereit a társadalom neveli saját képére és hasonlatosságára; én is hiába gondolkodom illúziók nélkül, ez nincs miben megnyilvánuljon, hiszen magamat föl nem kötöm). A saját helyem a társadalomban (mert választási lehetõségem azért van) csak attól függhet, hol biztosíthatok magamnak maximális szabadságot, vagyis teljes emberi mivoltom kifejtésére hol nyílik a legtöbb lehetõségem, a mondott megalkuvásokat figyelembe véve; ennek egyik oldala, hogy azt tehessem, amihez maximális tehetségem van. S ehhez sajna kevés fogalmat alkothattam a kísérletek csekély száma és nem kellõ intenzitása folytán; vagyis éveimet nem használtam ki eléggé.
Szerzõ most öccséhez fordul, felemeli hangját és jobb kezét (a pásztorbottal) és így szól: nézzen rám, nézzen meg jól, öreg vagyok és keveset tudok, keveset ismerek a világból és az õ tudományából; ismerje meg önnön hajlamait, irányultságát, tehetségét, kísérletezzen és próbálkozzon mindennel, emelje fel a tekintetét és éljen, ismerje meg önmagát, mint ama csuda-görögök mondták, mert ez elõfeltétele a világ megismerésének. Nagyon szeretjük és féltjük õt, hogy mindörökre megfosztja magát attól a lehetõségtõl, hogy a tekintetét magasra emelve meghordozhassa az egeken, és hogy (a személyi kapcsolatokon belüli szabadságon túl, amelyeket mamája oly sokra tart, sõt a szabadság egyetlen megvalósítható formájának kezel, nem minden alap nélkül azért) önnön szabadságát a lehetségesen belüli maximális mértékben kiküzdhesse, szóval, édes Ferenc, az idõnk roppant kevés, és nem lehet elég aktívan, mozgékonyan, sokat-próbálóan és célratörõen élnünk; és megragadnunk annál a poshadtságnál, amelyre a középiskola – rút intézmény, lélekgyilkolás – a tanulóit készteti, nem szabad semmiképp.
Szervusztok, kedveseim,

Ui.: Ferenchez persze konkrétumok is tartoznak:

1. tanuljon nyelveket,
2. olvasson; járjon tán könyvtárba is, olvasson újságot (az elejét is), hallgasson komoly zenét és általában viselkedjék kultúrember módjára
3. maga válogassa meg a barátait, ne azok õt
4. szeresse a lányokat és azok is õt
5. ossza be az idejét
6. olvasson verset (J. A.-t) és persze töltse be a reá hárult családfõi tisztet közmegelégedésre, szigorúan, de igazságosan. Több most nem jut eszembe. Szia, Ferencke, írj!

Moszkva, ’67. október

Mamácska, – itt három napig senki se kapott postát (nyilván holmi szabadságolások mián)3 az ötven-egynéhány magyar közül, tegnap aztán bokáig jártunk a levélben, én négyet halásztam ki a kupacból. Az ígért kincseket elõre is köszönjük, még a héten beugrunk érte a kereskedelmi kirendeltségre, amelynek szemmel láthatóan úgy sincs egyéb dolga, mint ilyen csomagok továbbítgatása.
A matematikával eléggé hûvösen méregetjük egymást, mint egy idõsödõ házaspár. Azért az analízis-kollokvium, az ötöske lett. Egyébként jelenleg se lakásunk, se ágyunk, és Budapest-térképünk a falon, székünk-asztalunk, helyünk, krumplink se kanalunk, és nincs egyetlen Gyermekvédõ Liga-zsetonunk se, Osztap Benderrel szólva (Ilf–Petrovból, egyébként az oroszok, akikbõl számlálatlan sok van, mind fantasztikus készséget árulnak el, teljes párbeszédeket fejbõl idézvén, származzanak bár Cseljabinszk vagy Murmanszk városából. Ogyesszából származván persze nem kunszt, egy ogyesszai Aronssohn-nak ez úgyszólván elemi tartozéka). Tudod, mi az a raszkladuska? Magyarul afféle kempingágy, ilyenen alszom négyágyas szobában ötödikként, eszeveszett kuplerájban és koszban, amit az oroszok tündéri bájjal és rugalmassággal viselnek el, mint ahogy csakis így viselhetõ el.
Befejezem, mert ma már 13 oldalnyi levelet írtam, amivel Th. Mann elõtt, és valamivel Balzac után helyezkedem el a világirodalomban. Csókol gyermeked, a kiváló

Moszkva, ’67. november

Mamám, közben itt elvonultak az ünnepek, gondolom, Pestrõl nézve épp annyira voltak szórakoztatóak, mint innen; borzasztó sok szöveg, meglepõen egyhangú beszéd, beszéd, beszéd és papírtenger. November 7-én beszaladtunk a városba. Félelmetesen sok nép (mind részeg, de hát ez egyszerûen a munkaszünetnek szól), az egész Kreml környékét megtöltötték, tereket és hidakat, és ahányszor egyszerre vagy húsz helyen fölrobban a tûzijáték, egetverõ hurrák, körbefogódzás, ének és tánc, gitárok és harmonikák, hejehuja, pokoli kivilágítás (hihetetlen sok villanykörtével) és tagadhatatlanul önfeledt ünneplés; a város felett – Isten csodája – kivilágított Lenin-kép lebeg; a Központi Távírda épületén rendkívül közérthetõ és frappáns villany-ábécéskönyv, a szovjet dolgozó nem lehet annyira részeg, hogy ebbõl minden szükséges tudnivalót könnyûszerrel el ne sajátíthasson (ez is 60-as villanykörtékbõl, cca 60x20 méteren. Kezdetben látható az Auróra, zászlóval, a zászlón felirat, ezen mindig az aktuális jelszó; eldördül a villany-ágyúlövés, repül a villany-golyó – itt Lenin hangja hallható a L. Októbere c. filmbõl –, az események ebben a mederben folytatódnak, megjelenik a villany-alkotmány, villany-tankok dübörögnek, villany-erõmûbõl villany-víz zuhog alá, végül egy villany-ûrhajó is fölrepül az égbe, és mindennek méltó befejezéseképp az ügyes gépezet eljátssza a szovjet himnuszt. Figyelemre méltó: egy orosz, ha leissza magát, nem szidja a rendszert, hanem dicséri, néha el is sírja magát a meghatottságtól.
Tegnap megmutatkozott nekem belülrõl a Blagovescsenszkij-székesegyház a Kremlben, elragadó volt. Minden bizonnyal valamennyi mûvészeti ág közül az építészet az, ahol az orosz lelki alkat legkiválóbb megjelenési formája föllelhetõ. Este Reinberger nevezetû orgonista, csehszlovák állampolgár Bach-hangversenyét hallgattam léleköblítés, -tisztítás és -fölemelés céljából, persze pulóverben, mint ilyen nagyon idején- és helyénvaló volt, és igen-igen szép.
Eörsit üdvözöld nevemben. Közvetlenül Perjés dühítõ Kortárs-beli cikke után olvastam õt és szívembõl szólt. A folyóirat-küldemények jól jönnek olyan kétségeim esetén, hogy „van-e ott haza még”, az oroszok megátalkodott oroszcentrizmusa ezt néha kétségessé teszi. Ez internacionalizmusuk magyarázata is, ami nagyon szép, de erõsen asszimiláló hatású. Aludni mék, szia mamácska.

Moszkva, ’67. december

Mamácska, mindenekelõtt hálás köszönet a farmerért, amellyel egyetlen elõdje se állja ki a versenyt, hosszú, de a feneke épp jó, zakót hordok hozzá, meg egy szobatársamtól kisírt széles övet, a lányok leszólítanak, sõt a fiúk is. A nadrág épp jókor jött, a leningrádi kirándulás ötlete és megvalósítása között, így mindjárt meg is nézhette Leningrádot, még a befagyott Néván is sétálgathatott. A dolog igen könnyedén zajlott, csütörtök estétõl hétfõ reggelig, egy orosz sráccal, akinek csak a harmadik napon tudtam meg a nevét. Nem volt se engedély, se útlevél, se vasúti jegy, se elõzetes leningrádi bejelentés, ezekre idõ se lehetett. Leningrád látása jót tett nekem: a várost hó födi, a Néva félig be van fagyva, behavazva a kis Ermitázs felé esõ csatornák, a boltíves-árkádos reneszánsz paloták hihetetlenek és elbûvölõek, vagy képzeld el a Palota teret behavazva. Idõmet az Ermitázs és a hanglemezboltok közt osztottam meg, megszemlélhettem a modern franciákat is, és persze kedves hollandjaimat, imádottamat, Madonna Littát. Lemezt is vettem kilószám, a leningrádi lemezek sokkal szebben adjusztáltak, és alighanem jobbak is. A leningrádiak milliószor segítõkészebbek, vendégszeretõbbek, mint a moszkvaiak. Könnyen elképzelhetõ, hogy a leningrádi út miatt seggbe rúgnak, minthogy a második etap résztvevõi lebuktak, egyelõre még nincs belõle állami fegyelmi, de õk már egy évre mindennemû utazástól eltiltattak, az ügy jelenleg súlyosbításért fellebbezõdik, hála e berkekben uralkodó légkörnek, amirõl épp ezért nem is írok most.

Moszkva, ’68. január

Anyukám, – kételkedem abban, nem csupán csak destruktív szellem vagyok-e, hogy az én mûfajom létezik-e, és van-e benne mit mondanom? Karinthy Cirkusza lehet nekünk alapmûvünk éppen, lehet bárkinek, hiszen a mûvészi valóság tisztán érzelmi úton is megragadható, mint ahogy a Faustus zeneelméleti fejtegetései is követhetõk tisztán ráérzés, intuíció, fogékonyság révén. A Cirkusz-szimbólumrendszerben szerepel egy motívum: a hit cselekedeteink végsõ értelmében. Figyelj jól, itt egy gondolattal több van. Nemcsak a változtatni akarás, a megváltás reménytelenségérõl és hiábavalóságáról van szó, nemcsak arról, hogy társadalmilag közömbös, polgár vagyok-e vagy fegyenc, vagy vagyok-e egyáltalán; hogy az embert a társadalom által ráruházott szerep nem elégítheti ki, nem elégítheti ki sem méltóságát, sem megismerni vágyását, hogy tehát a világban emberi méltóságunk elsõrendû parancsa: megõrizni a társadalmi szerep ellenére a képességet arra, amit ez a szimbólumrendszer a dallam eljátszásával jelöl – megõrizni ezt az emberi tisztaságot – a dallamot és a hegedût; a kérdés most ez: LÉTEZIK-E egyáltalán a dallam, a hegedû.
Gondolom, a kételyt érted, és ezért talán nem kísérled meg eloszlatni, mindez éppúgy nem védhetõ kívülrõl, mint ahogy nem támadható. Ez csak a dolgok egyik szelete, mindazonáltal mára elég. Szeretlek, mamus, szia

Moszkva, ’68. március

Maman, hadd kezdjük ezúttal az „A-zóna w.c.-i” c. kis színesünkkel; ez ugyanis igen fontos szempont, néha fél óráig keresgél az ember, amíg ízlésének és hangulatának megfelelõt talál; mindezideig kitûnt a 18. emeleti, szolid tisztaságával és puha papírjaival, az azonban az utóbbi idõben feltûnõen leromlott, tartja viszont megszokott színvonalát a 22. emeleti, ennek specialitása az olajfestett w.c.-deszka. A minap a 25. és 26. emelet között találtam egy igen kies helyet, egy egész életet le lehetne ott élni, egy félreesõ lépcsõházból nyílik; esetleg alpesi keselyûre is lehetne vadászni az ablakából. A kezdõben talán meglepetést kelt, hogy a 9. emeleten, ahol a rektor székel és a lift elõtt szõnyeg van – szóval ennek a w.c.-jében nincs papír; önként kínálkozik a feltételezés, hogy két felelõs munkatárs van kijelölve e célra a rektor mellé.
Az analízis-zárthelyi meglepetésemre teljesen hibátlan és jeles; ez a megelõzõ, integrálgatással töltött éjszaka és a reggelire nyugodtan, ülve elfogyasztott három lágy tojás eredménye; ez utóbbi a világ minden rémével szemben védtelenné tesz.
Négy nap múlva folytatom, az életrendem, illetve a nem létezõ életrendem teljességgel felborult; a vasárnapra virradó éjjelt ugyanis kénytelen voltam átzülleni, minthogy kilenctõl egyig több mint 9 rubelt vesztettem, reggelig tartott, amíg visszanyertem, és még hozzá is egy kicsit. Ehhez képest most fizettem be Ojsztrah bácsira, aki egy nénivel együtt több menetben Beethoven összes hegedû- és zongoraszonátáját eljátssza. Köztük a Kreutzert, meg a 6. és 8. számúakat, akiket Beethoven néhány nap eltéréssel, sebtiben írt, fõúri patrónusának, az általunk jólismert Brunswick grófnak, demonstrálandó, hogy dehogyis õrült meg õ, mint ahogy ezt Bécsben tudni vélték – mindezt a Dr. Faustusból tudhatja meg a tudásszomjas ifjú, aki nem röstell élni Th. Mann ismeretterjesztõ erényeivel.
Igenám, csakhogy a koncert tízkor ért véget, és nekem másnap reggel kollokvium, így hát a hétfõre virradó éjszakát is ébren kellett töltenem egy feketekávé segítségével. Az analízist kulimunkával kellett megtanulnom, minthogy egy szót se tudtam belõle. Ezek rendkívül elegáns, gyönyörû és finom dolgok, sajnálom, hogy eddig nem tudtam, illetve tudtam, hogy elegáns, finom stb., csak õt magát nem volt szerencsém ismerni, de már régen elhatároztam, hogy megtanulom egyszer. Le is tettem aztán, ötösre.
Szia.

Moszkva, ’68. március

Anyuka, tekintve, hogy adósságaim jócskán meghaladják a 30 rubelt, légy szíves haladéktalanul minimális program gyanánt megtudni annak a fekete nõi cipõnek a számát és formáját, amit J. Éva küldött ide a fiának, a számhoz hozzáadni kettõt, majd vedd meg egy cipõboltban, sehol másutt, 185 forintért, mindezek után maximális sebességgel küldd ki, két párat. A cipõt itt várják á 45 rubelért. Made in Hungary, igen otromba jószág. Valamint küldjél néhány pár fehér (ó, fehér) csipkeharisnyát, ez itt szintén a dupláját éri. Cosi fan tutte. Rettentõ sürgõs, felfordulok éhen. Már be se merek menni a belvárosba; ha nincs nálam pénz, megüt a guta; mindent, hangversenyjegyet, lemezt ott és azonnal meg kell venni, egy óra múlva már nem lesz. Moszkva zenei élete hajmeresztõ. Tegnap hallgattam meg a teljes orgonamisét Bachtól, a végén az Aus tiefer Not schrei ich dir-rel és a hármas fúgájával, ami teljességgel az egekbe emelt, ma Borisz Goldstein ad egy olyan Bach-Vivaldi-Mozart koncertet, amin ott kell lennem, aztán Charles Münch jön, teljes zenekarával Párizsból, ide is el kell mennem legalább egyszer, nyilván amikor a Tengert vezényli, aztán a Bach-együttes Münchenbõl, õk a János-passiót adják elõ, Rajzman Bach-elõdeinek és kortársainak mûveibõl ad orgonahangversenyeket, másnap Richter ad Mozart-estet, és így tovább és mindez csak a Konzervatórium nagyterme, abból is csak ami érdekel.
Aggódsz, hogy életvitelembõl mellõzöm a matematikát; egyéb alapod erre az aggodalomra nem lehet, mint hogy nem írok errõl. Hát akkor az egyensúly kedvéért íme:
Ma szeretett professzorunk, Izrail Mojszejevics Weinstein elõadása elsõ részében az egyenletes folytonosság tételét általánosította, alátámasztotta tetszõleges kompakt értelmezési tartományra. Tartottam ettõl a bizonyítástól, mert az eredeti tételnél se volt türelmem megérteni az õ gondolatmenetét, a vizsgán is a számomra sokkal természetesebb variánssal hozakodtam volna elõ, ha ezt húzom. Így némi szorongással vártam a bizonyítást, aggodalmaim azonban abban a pillanatban, amint W. kimondta a döntõ szót: legyen delta a Lebesque-féle konstans, egy csapásra eloszlottak; nem is figyeltem tovább, a bizonyítás gondolatmenete oda- és visszamenõleg az eredeti tétel régi bizonyításával együtt kristálytisztán áll elõttem; megértettem azt is, ami eddig sehogy se fért a fejembe. Stb. stb. Nos, hogy tetszik? Ezt akartad? Hajrá, mamám. Szia!
Opplá. Kérek fogkefét (a megmaradt fogaimnak, Reine Borsten) valamint fogkrémet (Amodent, fogat ment) és esetleg kéziratpapírt.

Moszkva, ’68. április

Dear mother, én azóta egy gyönyörû Rajzman-orgonaesten estem át, azután pedig minden bizonnyal életem legmegrendítõbb hangversenyélményén, a müncheniek H-moll-mise elõadásán; ahogy a kórus megszólal (Kyrie eleison) fölülmúlhatatlan, és késõbb se enged semmit. Csodálatos mû. Legszebbek az alt-áriák és persze a kórusok, a Crucifixus, a Confiteor (az ötszólamú kettõs fúga), általában a Credó kórusai. Az egész annyira fölkavart, mint már régen bármi is. Most Marcel Marceau jön Moszkvába, igyekszem mindkét estjét megnézni. Hétfõn elutazom félig-meddig vadidegen emberekkel a Baltikumba: Rigába, Revalba, valószínûleg Leningrádba is, kalózakció gyanánt. Azután visszajövök, megnézem a meccset, és kezdetét veszi a vizsgaidõszak.
Jaj, Mamám, minden tollam eltörött, kifogyott. Ha tudnál Nyugatra utazó barátoktól egy Bic-et szerezni, beléd úgyis kár, küldd ki inkább nekem. Pá, mamám.
Sampont küldhetnél.

Moszkva, ’68. május

Mamám, írni valóban nem írok, viszont ma levizsgáztam analízisbõl, annak elõtte már zacsotoltam belõle, így a két matematikai tárgy közül az egyik kivégzést nyert, majdnem két héttel a vizsgaidõszak elõtt. Ez szokásos hajnalig való tanulást és a napfölkelte-madárcsicsergésre lefekvést igényelt, majd a vizsga ötös érdemjeggyel letétetett. Ha valóban így megy ez a dolog, akkor júniusra csak a párttörténeti vizsga marad, ez azonban egyelõre fehér folt jövõnkben; elõadáson ui. egész tanévben egyszer se voltam, és a szeminárium bizonnyal kiváló vezetõjének személyes ismeretségével se dicsekedhetem. Szomorú.
A kollégiumi helyzet egyre romlik; a jövõ évi negyedikesek 13-an az eredetileg 5 fõre tervezett helyen, hármasával parányi szobákban. Az ötödévesek is kettesével laknak, pedig nekik a magánzárka törvényileg dukál. Az itteni diákság azonban teljességgel híján van egy Cohn-Bendit iniciatívájának4, nem vonul az utcára ez ügyben, és nem barikádozza el a Mengyelejevrõl és Lebegyevrõl elnevezett sugárutakat, õ tudja, miért. Nagyon álmos vagyok,
Mama, csók.

Moszkva, ’68. szeptember

Édes Mamuka, mint tudjuk, a vonat idejövet az egyetem mellett fütyül el, s ha léteznek vegyes érzelmek, hát bennem ilyenek dúltak, meglátván e szeretetre méltó kõkakát.5 Pozitívum viszont, hogy nem Harkovba érkeztem, ahol az érkezõ diákok minden alkalommal kötelesek magukat tetvetlenítésnek alávetni; a magyarok ezt kiküszöbölendõ készek a nemzetgyalázásig elmenni. A konszolidáció útjára léptem magam is, sõt, Dubceket megelõzve ágyam ágy, asztalom asztal stb. Történik mindez a legfõbb fõépületben a 17. emeleten, tehát határozott társadalmi emelkedéssel. Van íróasztalom, hozzá szék és olvasólámpa; van tehát vesztenivalóm, megállapodott egzisztenciám, nem állhatok akármilyen ügy mellé, és nem lehetek provokálható. A B-zóna a „nyizse-vise” hazája (e fájdalmas szükségszerûség a rendszer – mármint a liftek rendszere – lényegébõl foly), a könyök, az ököl, a nyílt szavazás és a kollektív meggyõzés birodalma, s a szenvedélyeké. Egyszer majd taglalom a kérdés elméletét, miért a „vise” az agresszív párt, s a „nyise” a béketûrõbb. Nem rossz, mégis hazavágynék, pedig még bele se éltem magam az eljövetelembe.
Jajaj!
Csókol és kedvel fiacskád

Moszkva, ’68. október

Mamám, köszönet a folyóiratokért, ÉS-ért. Eörsi arany ember, csodálom, hogy még szabadlábon van. Déry viszont teljességgel magánérdekû, semmit se tudok meg tõle, amit nem tudtam volna. Haj. A lelkeddel párhuzamosan küldhetnél pecsenyezsírt, ha a kettõ nem zárja ki egymást. Soon will be done the trouble of the world, énekli a fülembe épp Mahalia, és joggal.

Moszkva, ’69. január

Anyukám, kedves, megjöttem6, a bõröndkulcsom nem találom, az elõszobai asztalon vagy a szobai Panni falon lehet. Valaki megkereshetné és elküldhetné a hétfõn érkezõkkel.
Erõsítsem meg a lelkem, mondod, valóban, mi sem egyszerûbb. A lelkem hosszában hasadt, otthon hihetem akármilyen erõsen, hogy erõs, el nem tudom képzelni azt az ûrt, ami itt vár rá. Könyörgök, ne engedj ki többet, akármi legyen. Nevetséges, hogy ilyet írok, de tényleg nem vagyok ura magamnak, ha ennyiszer rá tudok sétálni ugyanarra a csapdaajtóra. Nem szabadott volna elengednetek: otthon disszimulálok. Vedd úgy, mintha ezt nem írtam volna. Itt vagyok, ez realitás, lesunyt fejjel dolgoznom kell, mondom magamnak. De nem érdekel, gyûlölöm, gyûlölök itt lenni, gyûlölöm a falakat és ami köztük van.
ANYÁCSKÁM, NAGYON FÉLEK, HOGY NEM BÍROM KI.
Most megint este van, és megint rám jön a sírás. Mikor utoljára hazautaztam, el nem tudtam képzelni, hogy ide visszatérek még egyszer. A repülõgépen a motorok üvöltöttek csak túl, olyan sírógörcsöt kaptam. Nem akartam ezt megírni. Rettegek a becsavarodástól, megígérem, ha tökéletesen elviselhetetlen lesz, inkább hazautazom bármi áron. A bármi ár tényleg bármi ár, gondold el: kirúgás, hadsereg stb. Írjál sokat, sokszor, erre szükségem van, akkor is, ha én nem tudok írni.

Moszkva, ’69. május

Egyetlen drága anyácskám, írok én, de összetépem és így kell lennie. Könnyû neked azt írnod, hogy minél rosszabb, annál jobb. Nem tudom, mit tegyek. Egyre többször vagyok túl közel az ablakhoz – tényleg. Próbálok nem nyavalyogni és nem írni errõl. Mindeddigi életem olyannyira minden pozitívum nélkül való, hogy… [áthuzigált szavak] Nem tépem össze ezt is. Szia.

Moszkva, ’69. május

Drága mamám. Ezt egy holnapi utazó viszi, ha megtalálom õt addig, és utazik egyáltalán. A minisztérium azonnal intézendõ, V. em. nemtudomhányas szoba, Sipka et. keresendõ, aki szerint a hozzájárulást hazaküldvén a szülõk is bemehetnek a stempliért. Ez sürgõs.7 A kérelmet közvetlen hozzátartozó is beadhatja, de a kieg. engedélyéhez azt hiszem, személyesen kellenék, hacsak nem találsz ki valamit, konzultálj a tárgyhoz értõkkel. Ha a kieg-tõl meg lehet kapni az engedélyt más által is, próbáld meg. A hiányzó rovatokat részben nem tudom kitölteni, részben nem tudom, kitöltendõk-e (kihez kéri?). Ha egy mód van rá, hogy beadd nélkülem, tedd meg, gyorsan, azonnal és föltétlenül. Sietek, szia.

Moszkva, ’69. május

Jaj, mamám, most csapott be a ménkû boldog magányomba; kirúgnak a szobából, kezdõdik megint a harc a létért, csendért, tisztaságért, helyért, nyugalomért stb. – itt járt két inspektor, át kell adnom a szobát, engem pedig bevágnak harmadiknak valahová, remélhetõleg megint gengszterek, valutaüzérek, leánykereskedõk, nemi beteg alkoholisták és buzi apagyilkosok közé. Néhány napot azért nyertem, a szoba ahova szántak, s ahova azonnal át kellett volna hurcolkodnom, olyan szédületesen mocskos és bûzös volt, lakója annyira mosdatlan és pimasz, az én összeomlásom pedig oly meggyõzõ, hogy ettõl eltekintettek. Most küzdök; de egy hétnél tovább ez úgyse húzható. A minimum, amit el akarok érni, hogy magam járhassam végig a lehetséges szobákat, és én választhassak közülük. Ajjajaj. Elvonja a figyelmemet és öt hét nyugalom után egy pillanat alatt visszahozta a gyomoridegességemet. Az ideiglenességhez és a bizonytalansághoz pedig jobb hozzászokni – de amíg megvan a lemezjátszóm, hallgatni akarom és a többi – más dolog, amikor majd kidobom az ablakon a lemezekkel együtt és netán magam is utánuk ugrom. Ne aggódj, kibírom, meg nem halok és azon túl mindegy. I think of summer and sea and all and it calms me. Csók.

A levelek írója végül is nem a moszkvai diákszálló tizenhetedik emeletérõl való kiugrást választotta, hanem 1969 nyarán a szlovéniai (akkor jugoszláviai) Koper kikötõváros mellett éjjel beugrott az Adriai-tengerbe, és átúszta a trieszti öblöt. Tanulmányait az Egyesült Államokban fejezte be, azóta is ott él. Kaliforniai születésû gyermekei ma idõsebbek, mint a levelek írója volt.

(Szerkesztette és közreadja Fencsik Flóra)

Jegyzetek

1 A postán küldött leveleket Moszkvában cenzúrázták, ezért a diákok nyilvántartották és informálták egymást, ha valaki Pestre utazott, és általa küldték (magyar bélyeggel) a leveleik zömét.
2 1967. november 7.: a Szovjetunió az ötvenedik évforduló gigantikus ünnepségeire készül.
3 Mármint: nyilván szabadságon volt a magyar nyelven tudó belügyi illetékes tisztviselõ, s a levelek föltorlódtak.
4 A levél a ’68. májusi franciaországi diákzavargások idején íródik.
5 A levél az idehaza töltött nyári vakáció után íródik; ez a nyár az a nyár, amelyen a Varsói Szerzõdés seregei, köztük Magyarországéi, részt vesznek a Prágai Tavasz leverésében.
6 E levél egy soron kívüli téli pesti hazajövetel után íródik, súlyos döntések meghozatala után.
7 Egy Jugoszláviába szóló „betétlap” engedélyeztetésérõl van szó, ez idõ tájt a személyi igazolvány betétlapjával lehetett oda utazni; katonaköteles fiúknak ehhez is külön engedély kellett. Nyugatra egyáltalában nem utazhattak.

Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: beszelo@c3.mail.hu

C3 Alapítvány c3.hu/scripta/