A Fõvárosi Bíróság
mint másodfokú bíróság
47 Pf. 24856/1997/3. szám

A Magyar Köztársaság nevében!
Ítélet

  A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy a Beszélõ címû folyóirat legközelebbi számában az 1997. januári számban megjelent Sidókrul címû írással azonos helyen és azonos betûszedéssel tegye közzé a következõ helyreigazítást.

  „Helyreigazítás:

  Folyóiratunk 1997. januári számának »Sidókrul« címû írása bevezetõ részében valótlan az a közlés, amely Kõbányai Jánosnak, a Múlt és Jövõ fõszerkesztõjének munkatársunkhoz írt levelezõlapja tartalmára vonatkozik, ehhez képest nem felel meg a valóságnak, hogy az Élet és Irodalom decemberi számában Kõbányai János »legójozta« Komoróczy Géza professzort.”

  Az elsõ fokú bíróság ezt meghaladó elutasító rendelkezését helybenhagyja.
  A perköltségrõl pedig akként rendelkezik, hogy a felek a saját eljárási költségeiket maguk viselik, míg az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 9000 (Kilencezer) forint kereseti- és 7500 (Hétezer-ötszáz) forint fellebbezési illetékbõl a felperes 11 000 (Tizenegyezer) forintot, az alperesi lapkiadó pedig 5500 (Ötezer-ötszáz) forintot tartozik felhívásra az államnak megfizetni.
  Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

  Indokolás

  Az elsõ fokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a felperes támadta fellebbezéssel. Álláspontja szerint az elsõ fokú bíróság a helyreigazítási kérelmet és az azt kísérõ dokumentumokat a kellõ mélységben nem tanulmányozta. Hangsúlyozta, hogy a cikk két szempontból is sértette jóhírét. Egyrészt mint ismert magyar értelmiségiét, akirõl fajgyûlöletet és intoleranciát állított, másrészt mint folyóiratszerkesztõ jóhírét, akinek szakmai kompetenciáját vonta kétségbe. Ezek után részben megismételve az elõzetes helyreigazítási kérelmében és a perben elõadottakat, kifejtette, hogy mit és miért kért helyreigazítani, miért nem tekinthetõk véleménynek a sérelmezett cikkbeli közlések.
  A másodfokú bíróság részben találta alaposnak a fellebbezést.
  Az elsõ fokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy sajtóhelyreigazítást csak tényállítások tekintetében lehet kérni, valótlan vagy valóságot hamis színben feltüntetõ tényeket érintõen igényelhetõ helyreigazítás.
  Vélemény jogsértõ voltával sajtóperben nem foglalkozhat a bíróság, és nem jöhet szóba a sajtóközlemény kiegészítése sem. Mindezt szem elõtt tartva kellett vizsgálni, hogy a felperes által sérelmezett közlések tényállításnak minõsülnek-e.
  A másodfokú bíróság szerint egyetlen tényállítás található a kifogásolt kitételek között. A többi vélemény, bírálat, ahogy azt az elsõ fokú bíróság is értékelte.
  A cikk bevezetõ részében tényállítás az, miszerint a felperes maga levelezõlapon szólította volna fel a lap munkatársát, hogy foglaljon állást; „MUCSA-e az, hogy õ (vö.: az ÉS 1996. decemberi számával) legójozta Komoróczy Géza professzort…”
  Ezzel mintegy azt állította a sajtóközlemény, hogy a felperes maga ismerte volna el a tényt, Komoróczy Géza „legójozását”. Ilyen formában tehát a tényt valósnak állítja be az olvasók elõtt. Az alperes ilyen tartalmú levelezõlapot nem csatolt, a zárójelbe tett cikkben sem fordult elõ Komoróczy „legójozása”. Következésképpen az alperes közlése valótlan.
  A felperes helyreigazítási kérelme ebben a tekintetben alapos.
  Viszont az már nem olvasható ki a cikkbõl, hogy a felperes mást vagy mást is „gójozott” volna, vagy hogy általánosságban is „gójoz”. Az írásban ugyanis még egyszer fordul elõ a gójozni kifejezés. De a cikk egészét nézve, a teljes tartalmát vizsgálva az utolsó elõtti bekezdésben tett megjegyzés, hogy „nem gójozni kell”, az elsõ bekezdésbelihez kapcsolódik. Nem kap attól független értelmet, nincs olyan jelentése, hogy a felperes általában „gójoz”.
  Alaptalanul kéri tehát a felperesi kereset, hogy a cikkbeli közléssel szemben valós tényként azt is sorolja fel a helyreigazító közlemény, hogy más konkrét személyt sem és általánosságban sem „gójoz” a felperes. A cikkbeli valótlan állítással szemben tehát nem indokolt ezeket is közölni.
  Viszont a helyreigazítást úgy kellett megszövegezni, hogy az olvasó számára érthetõ legyen. Ha a bíróság csak azt rendeli közölni, miszerint valótlan, hogy a felperes „legójozta” Komoróczy Géza professzort, akkor a cikket ismerõ olvasó számára érthetetlenné válna az elsõ bekezdés, mely lényegében azt közli, hogy a felperes magáról állította ezt. Ezért kellett a helyreigazítást akként szövegezni, hogy a cikk elsõ bekezdésének a tartalmára is utalva tûnjön ki belõle, mi volt a valótlan tényközlés. Mivel a bíróság a helyreigazítás szövegét a célját, a közérthetõséget szem elõtt tartva szabadon mérlegelheti, nem volt akadálya annak, hogy a helyreigazítási kérelemtõl eltérõen fogalmazza meg a közzétenni rendelt közleményt.
  A másodfokú bíróság csak a fent részletezettek szerint látta indokoltnak a helyreigazítást. A keresettel érintett többi témát illetõen az elsõ fokú bíróság döntése helyes, annak indokai is. Megismételni szükségtelen.
  A másodfokú bíróság részben megváltoztató határozatát a Pp. 253. (2) bekezdésének megfelelõen hozta meg. A perköltségrõl az egyharmad-kétharmados pernyertességi, pervesztességi arány figyelembevételével döntött azt is értékelve, hogy a másodfokú tárgyaláson az alperesi képviselõ nem volt jelen [Pp. 81. (1) bekezdés].

Budapest, 1997. évi augusztus hó 28. napján

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.mail.hu