A stílus válságát
vizsgálta a kortárs mûvészetben egy lengyel
professzor, és tanulmányában arra a következtetésre
jutott, hogy ez a válság a modern ember lelkét háborgató
örvénynek tulajdonítható. A szerzõ szerint
az ember csak akkor nyerheti vissza lelki egyensúlyát, következésképp
a stílusát, ha újból fölébred benne
a hit és a metafizikai érzék. Nem túl meggyõzõ
ez az érvelés. Elõször is nehéz elhinni,
hogy a mûvészetben közvetlenül tükrözõdik
az egész emberiség lelkiállapota. Nem bizonyítja
a következtetés helyességét a mûalkotás
sem, amely egymást kölcsönösen kiegészítõ
elemek bonyolult játéka, itt viszont pszichológiai
anyagként viselkednék, hiszen mindig viharos korszakokban
és háborgó lelkekben születtek a legtökéletesebb
stílusok. Azonkívül hogyan talált volna a szerzõ
olyan korszakot, amely ne lenne a velejéig diszharmonikus? Ha az
idõ távlatából szemlélünk egy korszakot,
mindent elbûvölõnek találunk benne, ezer év
múlva pedig talán a mi korunkról áradozik majd
egy másik professzor, és dühöng – saját
korának stílusbeli renyheségén. A baj az, hogy
még csak nem is tudjuk, miben rejlik stílusunk lényege.
Egyébként az ilyenfajta
gondolkodásmódban épp az a leggyöngébb
láncszem, ami a legerõsebbnek mutatkozik. „Az emberiségnek
vissza kell térnie a hithez”: ez mintaszerû, tipikus
pium
desiderium
, semmi több. Ugyanígy mondhatnánk azt
is, hogy aki beteg, annak vissza kell nyernie egészségét,
a lator pedig – váljék szentté. Ha az emberiségbõl
hiányzik a hit, akkor bizonnyal nem lesz újból hívõ
attól a felismeréstõl, hogy a hitetlenség árt
a stílusnak, ezért jobb hinni valamiben. Azért térünk
vissza a hithez, mert hinni kezdünk, nem pedig azért, mert
meggyõzõdtünk arról, hogy nem hinni helytelen.
Egyelõre tehát nem sokat tehet az emberiség; meg kell
várnunk a megvilágosodást, amikor eláraszt
bennünket az új, egyetemes hit, az egyetlen, ami útját
állhatja lassú összeomlásunknak. Ha nem kapunk
ilyen sugallatot, az a végünket jelenti. Azért választottam
kiindulópontként az említett könyvet, mert mind
végkövetkeztetése, mind témaválasztása
jellegzetes. Nem tudom, hogy végsõ soron korunk szegényebb
lesz-e hitben és stílusban a régebbi korokhoz képest,
de annyi bizonyos, hogy hiányuk manapság jobban érezhetõ,
mint a múltban. Az utóbbi évtizedekben mindenki azt
hirdette, hogy haladéktalanul támadást kell indítani
az ateista és kaotikus szellem ellen, mintha valami élõsködõ
démon nevelte volna fel az új nemzedéket; tanúi
lehettünk a közösségek és az egyének
erõfeszítéseinek, amelyek a közös, egyetemes,
egyedüli és abszolút isten keresésére
irányultak. Mi lett az eredmény? A katolikus vallás,
amely egykor a szellemi élet legbõvebb forrása volt,
ma a közöny és az ateizmus roppant lavinájával
kerül szembe. A valláson kívül esõ területeken
próbáltak új mítoszokat és új
hiteket fölfedezni, de ezek még istentelenebbeknek bizonyultak,
mint az ateizmus. Mert amennyiben ateista az, aki nem hisz semmiben, akkor
még inkább ateista az, aki mesterségesen és
opportunista okokból „vakhitet” gerjeszt magában. Korunk
bõvelkedik olyan istenekben, amelyek csupán a lelki higiéniának
szolgálnak eszközül, és olyan vallásokban,
amelyek nem öncélúak, hanem csupán ürügyül
szolgálnak valami másra. Vagyis ha háborúra
készül egy nemzet, akkor ezzel önt erõt magába,
míg a közösség hosszú éveken át
kényszeríti magára a vezérbe vetett „vakhitet”.
Az író kijelenti, hogy „hinni kell”, ezen alapulnak legmélyebb
meggyõzõdései. Ilyen esetekben édesmindegy,
hogy Istenben hiszünk, vagy egy tyúkban; arról van szó
csupán, hogy az ürügy-isten segítségével
boldoguljunk valahogy.
Valami ilyesmi történik
akkor, ha az emberiség felettébb tudatosan akarja gyógyítani
tudatalattiját. Akik azt hirdetik, hogy elengedhetetlen a szellemi
egység, megfeledkeznek arról, hogy az efféle dolgokat
nem lehet elõállítani, ezek maguktól alakulnak
ki. Egyébként bármily elkeserítõ, sõt
groteszk a helyzet, nincs okunk hasztalan siránkozni és csúf
jövõt jósolgatni. Korunk vérrel áztatott
mezeje termékeny, egyetlen hibája, hogy nem mindig olyan
gyümölcsöt terem, amilyet várnánk tõle.
A stílusválság sem kilátástalan, ellenkezõleg,
magában hordozza az új, termékeny fejlõdés
ígéretét, errõl nem kellene megfeledkeznünk.
Ahelyett tehát, hogy azt kérdezzük: „hogyan találunk
stílust?”, másképp kell megfogalmaznunk a kérdést:
„hogyan térjünk ki a stílus elõl?” vagy „hogyan
éljünk és alkossunk a különbözõ
stílusok özönében?”
Sajátos vonása a mûvészet
problematikájának, hogy minél jobban eltávolodik
a mindennapi élettõl, annál önkényesebbé
válik. Minek kutatnánk a stílus rejtelmeit valamely
mûalkotásban, ha – mivel végsõ soron bizonyos
mértékig mindenki mûvész, így kénytelen
saját kifejezésmódját és formáját,
tulajdon létezési módját keresni – végeredményben
kénytelen minden pillanatban stílusproblémákat
megoldani? Az kétségtelen, hogy jelenlegi formánk
rossz. Nemcsak a mûvészek, hanem minden mûvelt ember
ismeri azt a kellemetlen érzést, hogy amit mond és
gondol, sõt ahogyan kifejezi magát és ahogy másokhoz
fordul – nem áll összhangban bensõ életével.
Meggyõzõdésünknek akarunk hangot adni, és
azon kapjuk magunkat, hogy bõdületes ostobaságokat hordunk
össze. Beszédet mondunk – erõltetetten, hamisan és
mereven hangzik. Hitet keresünk – és be kell látnunk,
hogy a hit ostobább és kevésbé emberi, mint
önmagunk. Olyan ez a nemzedék, mint egy rosszul öltözött
gentleman – akinek túl bõ vagy túl szûk a ruhája,
zakójának három ujja van és nadrágjának
csak egy szára. Valószínûleg nem kerüli
el az ilyen öltözetû gentleman, hogy köznevetség
tárgya legyen, és éppen a nevetségesség
üldöz bennünket minden hitünkben, tettünkben,
szavunkban, véleményünkben. Ez mindenképpen annak
a jele, hogy rossz a forma. Ez abban is megmutatkozik, hogy rendkívül
könnyen teremtünk magunknak különbözõ stílusokat.
A harmadik jel az, hogy egyre kevésbé
bízunk abban, amit „véletlenül” mondunk, vélünk,
teszünk. Van számtalan egyéb, elég drámai
jele is, de nincs módomban mindet fölsorolni. Mit csinálna
mégis az, aki ilyen különös „frakkban” jelenne meg
a fogadáson? Minden alkalmat megragad, hogy meggyõzze a többieket
arról, hogy nem õ maga nevetséges, csak a „frakkja”,
és a „frakk” nem õ maga, vagyis õ jobb, mint a „frakk”.
Egyszóval mindenáron azon erõlködik, hogy lelkileg
eltávolodjék a „frakkjától”, elszakadjon tõle,
legalább saját tudatában.
Nagyjából így
viselkedik nemzedékünk a stílussal szemben. Hosszú
ideig mindent elkövettünk, hogy szert tegyünk stílusra;
most viszont, hogy megjártuk a poklok mélyét, változtatni
akarunk véleményünkön. Manapság nem az a
fontos, hogy megtaláljuk a stílust, hanem hogy elmeneküljünk
elõle, elszakadjunk tõle. Valószínûleg
ugyanerre a következtetésre jutnának az esztétika
szakértõi, ha nem a könyvekben keresnék az igazságot,
hanem közvetlenül az embereket tanulmányoznák.
A mûvészet viszont olyan lassú és konzervatív,
hogy biztosan õ lesz az utolsó, aki levonja a tanulságot,
de arról is sok jel tanúskodik, hogy a mûvészetben
is vannak változások, ezt nem vitatja senki, akinek alkalma
volt megismerkedni a legújabb irodalmi körökkel Európában.
A fiatalok körében lassan általánossá
válik az a meggyõzõdés, hogy amit leírnak,
bizonyos fokig mindig gyönge, esetleges lesz, nem méltó
képességeikhez. Ezért sok kortárs mûvésznél
megfigyelhetõ az a törekvés, hogy távolodni akarnak
mûveiktõl – ahogy valaha a mûvész eggyé
akart válni a mûvel; ezért törekednek arra minden
eszközzel – mint a humor, a groteszk, az irónia, a különbözõ
stílusok ütköztetése, a paródia stb. –,
hogy írásuk fölé kerekedjenek. Nem is álmodta
szegény Jarry, az Übü király szerzõje, hogy
az abszolút paródia igencsak serio, és módfelett
kívánatos lesz.
Minden extravagancia dacára,
amelybe ez az áramlat sodorhat, kirajzolódik itt egy alapvetõ
fontosságú dolog: a történelemben elõször
most talán komoly gondot fordítunk a formára. Voltaképpen
az ember még soha nem volt ennyire tudatában annak, milyen
mély szakadék tátong önnön formája
és énje között, milyen rendkívüli szerepet
játszik életében a forma. Éppen azért
szembesülünk a stílussal, mert rossz a stílusunk.
Megértjük lassan, hogy ha valaki butaságokat beszél,
annak nem feltétlenül az a magyarázata, hogy õ
maga buta, csak nem a szavak embere; és ha egy apa leteremti a fiát,
nem biztos, hogy azért teszi, mert valóban haragszik, hanem
mert „eljátssza az apa szerepét”, vagyis lelkileg alkalmazkodik
egyfajta formai sémához. Nemrég még mindent
az érzések közvetlen kifejezésének tartottunk,
de napról napra világosabbá válik, hogy aki
állandóan a formát, a kifejezési stílust
keresi, olyan érzelmeket gerjeszt magában, amelyek „hivatalos
személyiségéhez” illenek. Ily módon mind jobban
belebonyolódik a formai tényezõ lelki életünkbe,
ahol eddig kizárólag érzelmeknek volt helyük.
Nagyon valószínû, hogy ez teljes mértékben
megújítja életünket.
Itt hangsúlyoznom kell, hogy
a látszat ellenére nem elhanyagolható és nem
is eszement ötlet, hogy feltétlenül szembe kell szállnunk
a stílussal, és „meg kell hódítanunk”. Ellenkezõleg,
éppoly természetes és alapvetõ ez az álláspont,
mint a fordítottja volt a korábbi mûvészeknél.
Arról van szó, hogy a formánkkal való azonosulásra
késztetõ erõ mellett létezik egy másik,
nem kevésbé fontos, menekülésre ösztönzõ
erõ. A természetébõl fakadóan tökéletlen,
szüntelenül fejlõdõ ember soha nem lesz képes
elérni a tökéletes stílust. Nem közvetlenül
belõlünk ered a formánk, hanem az emberekben alakul
ki, az együttélés terméke. Ez az a két
ok, amelyek miatt csalóka ábránd az abszolút
harmónia ember és stílus között.