SZOMORÚ BALLADA AZ ILLANÉKONY IFJÚSÁGRÓL
(Vers Kondor Péter 20. születésnapja alkalmából Varró Danitól szeretettel)


Gombóc Artúr, ki hajdan annyit ettél,

hogy elpattant alattad minden ág,

s hiába lett õsz, és hiába lett tél,

csak nem volt mód elérned Afrikát.

S te nagypapa, ki egy fiókba hulltál,

átfalánkolva magad mindenen,

figyeljetek e hõsre, mert a múlt már

több ily nagyétkû ifjút nem terem,

ki legnagyobb evõ volt héthatáron,

befalta gyermeksége sülthusát,

szegény falánk Kondor Petyus barátom,

elillant tõled is az ifjúság.

Szomorú ez, s goromba is felettébb,

ahogy néhány percünk nyakunkra hág -

jaj, emlékszem, a lányok hogy szerették,

buzgón hordták utána holmiját;

sok elhagyott kabátot, ráncos inget,

percenként jött valami szõke fruska,

és macskazöld szemével rákacsintott,

szegény színtévesztõ Kondor Petyusra.

Azóta gyakran pironkodni látom,

a nõk sem vívnak érte több tusát,

szegény délceg Kondor Petyus barátom,

elillant tõled is az ifjuság.

Hány nyelven értett! Orosz, spanyol, angolů

és hogy keverte õket! Borzalom.

Számára minden mondat új kaland volt.

Hajam ma is fülemre borzolom,

ha eszembe jut egy-egy spanyolóra.

Hogy küszködött! De nem maradt alul,

halandzsázott, mellébeszéltů azóta

úgy hírlik, minden nyelven megtanult -

a kiejtése olyan, mint egy álom,

s elkapta minden nyelvek ritmusát,

szegény öreg Kondor Petyus barátom,

elillant tõled is az ifjuság.

Ajánlás

Herceg, képzeld, volt a Kölyökidõbe,

s gyakran csapkodta gitárján a húrt,

lehetett volna tévésztár belõle,

de õ csak meghúzódott, és tanult.

Fent ostromolja most a hegygaráton

az elméleti közgáz trónusát,

szegény szerény Kondor Petyus barátom,

elillant tõled is az ifjuság.


Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/