Kurbjuweit és Sparwasser

1974. június 30-án Frankfurtban a Lengyelország-Jugoszlávia mérkôzés elsô félidejének közepén a jugoszláv kapu elôtt pattogó labdát a védôk messze kivágták a mezônybe, és a játék már javában valahol mélyen a lengyel térfélen folyt, amikor az NDK-s Glöckner - öreg róka, a mexikói vb-döntô játékvezetôje - váratlanul lefújta a támadást, hóna alá kapta a labdát, visszaügetett a jugoszláv kapu elé, és 11-est ítélt. Tanácstalanság és zavar, senki nem látott semmit, míg a visszajátszásból ki nem derült, legalábbis a tévénézôk számára, hogy a felszabadító rúgás után, amikor már a közelben sem volt a labda, Karaszi mindenki háta mögött, 55 ezer nézô szeme láttára seggbe rúgta a visszafelé kocogó Szarmachot. Ekkor már mindenki a jugoszláv ellentámadást követte, egyedül Glöckner figyelme kalandozott el. Szabálytalanság a 16-oson belül, 11-es, Deyna belövi, Lengyelország 2:1-re gyôz, és ezzel Brazília, Hollandia és az NSZK mellett bejut a vb-döntôn a legjobb négy közé.

Ez a '74-es világbajnokság alighanem éppúgy a foci igazi kultusztörténetei közé tartozik, mint az alig egy hónappal korábban kétszer lejátszott Atletico Madrid-Bayern München BEK-döntô, amelynek elsô meccsén, a Heysel stadionban a felejthetetlen csontozatú Schwarzenbeck a lefújás elôtt harminc másodperccel kiegyenlít a németeknek (két nap múlva 4:0-ra gyôz a Bayern), vagy mint a magyarok számára a Fradi néhány héttel késôbb kezdôdô KEK-sorozata. (Magyarország egyébként májusban feltûnés nélkül utánpótlás Európa-bajnokságot nyer.) A németek '54-ben ugyan voltak már világbajnokok, mégis ez a nagy német narratíva kitüntetett pillanata, a Bayern-korszak kezdete, amikor Beckenbauer és Vogts, a császár és a terrier kéz a kézben a csúcsra ér, hogy majdan szakvezetôként és a folytonosság jelképeiként is huzamos ideig a csúcson, vagy legalábbis mindig annak közelében tartózkodjanak. A hollandok eddig selejtezôt se nagyon nyertek, és bár az Ajax és a Feyenoord már évek óta nyomul, és az idegenlégiósaik is keresettek, labdarúgónemzetként mégis ezen a vb-n robbannak be. Cruyff és Neeskens azóta is nemzeti hôs, a mai napig blaszfémiának hatna, ha, mondjuk, Jordie Cruyff apja nevén szerepelne az Ajaxban.

A '74-es az elsô igazi televíziós vb. Mexikóból 380 rádió- és tévériporter közvetített, innen 1500 riporter és 1000 technikus. Pedig ez még a hôskor. A csapatok a nemzeti színû szerelés mellett fekete-fehér közvetítésre alkalmas mezgarnitúrát is neveznek, a Népszabadság új televíziós mûfajként számol be a németeknél látott, úgynevezett ,,összefoglalókról", valamint arról, hogy Várhidi Pál Gelsenkirchenben színesben látta az NSZK-svéd meccset. Magyarország meszszire van: több mint 40 ezer brit és ezer haiti állampolgár mellett az Ibusz adatai szerint 92 magyar követi a helyszínen az eseményeket, ugyanakkor a németországi sajtókampány szerény magyar visszhangjaként a hazai sportlapok különbözô alkalmi kiadványokat és különszámokat jelentetnek meg a minden korábbi méreteket meghaladó sztárkultusz nélkülözhetetlen mutatóival és számtani összefüggéseivel. A gyôzelemért például az 1954-es ezer márkával szemben '74-ben

70 ezer márka járt. Összehasonlításképpen a jegyárak 12-tôl 96 márkáig terjedtek, a döntô napján, üzértôl, 1500-ért lehetett ülôhelyet venni.

Eörsi István az ÉS-ben arról ír, hogyan osztották föl egymás közt a sztárok a reklámpiacot: Beckenbaueré a luxusvilág, Netzeré a macsóipar, Gerd Mülleré a család, biztonság és bútor, Sep Maieré a tubák. A több százezres autogram-diadalutak és arcképespóló-jogdíjak ellenpontjaként a marxista Breitner legalább tudja magáról, hogy kapitalista manipuláció eszköze és áldozata. (Mit ér az ember, ha futballista? ÉS, 1974. július 13.) Az ekkor 22 éves, és alighanem inkább maoista Breitnernek egyébként is igen jó a magyarországi sajtója: nemcsak arról lehet olvasni, hogy örökbe fogadott egy árva vietnami kislányt, és mozgássérült gyerekeknek készül intézetet alapítani, de egyetemi tanulmányairól is sok szó esik: hol pedagógiát, hol pszichológiát, hol szociológiát tanul a Bundesliga és a kimerítô edzésmunka mellett.

(A sporttörténeti visszatekintés egyébként egyben a névmágia mûfaja is. Branikovics, Bene, Zámbó, Szentmihályi, Magos, Kisházi és Lotaller, a Szökreten-Birosó páros, Borg, még faütôvel, Gerson, Clodoaldo, Tostao, Brindisi és Ayala, Cservenyák, Kaczander, Irena Szewinska, Pecziak [ejtsd: Pecsák], Turiscseva, Olga Korbut, Annemarie Moser-Pröll - hihetetlen konnotációs burjánzás.

A vb hôsei, nagy harcosai mellett ott vannak az emlékezet katalógusából véletlenszerûen kiugró nevek: Rijsbergen, Rensenbrink, Rep, Haan - ez rendben van. De Suurbier! Van Hanegem! Vagy a fantasztikus lengyel csatársor: Lato, Szarmach, Gadocha - de Kasperczak! Gorgon! Zmuda! Kaszadi, a zairei kapus. De ki emlékszik a csatár Kakoko nevére?

Az NDK 1:0-ra legyôzte az NSZK-t. És Kurbjuweit? És Sparwasser gólja? Vagy a bírók: Tschentscher? Vagy a döntô tartalék bírója, Palotai?)

Lengyelország volt a világbajnokság nagy meglepetéscsapata. Úgy lettek harmadikok, hogy a középdöntô utánra eredetileg nem is foglaltak maguknak szálláshelyet. Bátran játszottak, ötletesen, két komikusan hasonló külsejû, szélvészgyors szélsôvel. Lato, a fiatalabb (ô lett a vb gólkirálya) 11 másodperc alatt futotta a százat, és ugyanúgy elöl kopasz, hátul hosszú hajú, bajuszos fickó volt, mint a másik, Gadocha. Nagy harcos volt még a kapus, Tomaszewski. Indián fôkötôben védett, és két tizenegyest is megfogott a mérkôzések során, a svéd Tapperét, és az elôdöntôben Hoenessét.

A lengyelek megverték Haitit, Argentínát, Olaszországot, Svédországot, Jugoszláviát és Brazíliát, csak az NSZK-tól kaptak ki. Edzôjüknek nem volt autója. A vb nagy csalódását a korábbi világbajnok Brazília és az olasz ,,öregurak" lassú, defenzív játéka jelentette. A braziloknál négy éve még játszott Pelé. Kiábrándító, oldalpasszos alibifocit játszottak. Két jó húzásuk volt: a szôke balhátvéd, Francesco Marinho és Rivelino szabadrúgásgólja az NDK ellen. Egy brazil beállt a sorfalba, és a rúgás pillanatában lehúzta a fejét, Rivelino pedig a résen centiméternyi pontossággal átlôtte a labdát. Ez így történt. Az olaszok és a brazilok utóbb levonták a tanulságot: '74 számukra az egyszeri és megismételhetetlen mélypont. Azóta már volt alkalmam olyan Ajax-Milan meccset látni, ahol az olaszok játszották a '74-es holland focit, és viszont. Aki nem látta ezt a holland csapatot játszani, az nem tudja, milyen édes az élet. Mindenki imádta ôket, némi túlzással még a németek is nekik szurkoltak. Egyébként a német közönség végig kritikus volt a hazaiakkal, az Ausztrália elleni 3:0-ás gyôzelemnél kifütyülték ôket, és közfelháborodást keltett, amikor a Chile elleni esôs meccs végén Beckenbauer tiszta mezben jött le a pályáról. A döntô úgy kezdôdött, hogy Cruyff betört a 16-oson belülre, Hoeness buktatta, és Taylornak, a wolverhamptoni hentesnek a szájában nem remegett meg a síp. Hentes, ez volt a foglalkozása. Tizenegyest ítélt a vb-döntô elsô percében, Neeskens belôtte, és a hollandoknak végük volt. Victoria praecox, a hollandok a vb-n elôször megpróbálták tartani az eredményt. Hátravitték a labdát, a hátvédek ,,cicát" játszottak Müllerrrel meg Grabowskival. A szünetben már az NSZK vezetett. A második félidôben a szokásos képlet: kihagyott helyzetek sorozata. Cruyff vesztett.

A hollandok úgynevezett erkölcsi gyôzelme a mi '54-es aranycsapatunkéra emlékeztet. Angol mondás szerint a foci az a játék, ahol 22-en rohannak a labda után, aztán a végén mégis a németek gyôznek. Van, hogy nem a gyôztes, hanem a vesztes a következô korszak fejlôdésének meghatározója.

A totális futball, a minden részében egyszerre reagáló csapattest, az agresszív szélsôjátékkal széthúzott mezôny, a gyors passzos középjáték, a centrum birtoklása és az ehhez szükséges atletikus képzettség, technika, de fôleg a többi, nagyrészt holland kopirájttal ment tovább. A mítosz nem.

IM - Slágertükör

Magyar slágerek

Illés-Bródy: Jelbeszéd - Koncz Zsuzsa

Mihály-Kóbor-Sülyi: Szvit (Ébredés) - Omega együttes

Szörényi L.-Bródy: Dal az ártatlanságról - Szörényi Levente

Mihály-Kóbor: Hazug lány - Omega együttes

Hajdu-Demjén: Ébredj napsugár - Bergendy együttes

Bródy János: Mit tegyen egy kislány - Koncz Zsuzsa

Szigeti-Soltész: Csúnya Panni - Corvina együttes

Novai Gábor: Felelet - Generál együttes

Barta-Presser: Gyere, gyere ki a hegyoldalba - Locomotiv GT

Pásztor-Galácz: Egyszer véget ér az út - Neoton együttes

(IM, 1974. február)

Külföldi slágerek

Devil Gate Drive - Suzi Quatro

You're Sixteen - Ringo Starr

Rebel Rebel - David Bowie

Jet - Paul McCartney and Wings

Rockin'roll Baby - Stylistics

Candle in the Wind - Elton John

The Air That I Breathe - Hollies

All of My Life - Diana Ross

Teenage Dream - Marc Bolan and T. Rex

The Man Who Sold the World - Lulu

(IM, 1974. május)

Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu