Az Úttörôszövetség angliai jutalomutazásra akar küldeni 13-14 éves, lehetôség szerint munkásszármazású, jó tanuló, példás úttörôéletet élô és zenélni tudó gyerekeket. A járási titkár nagy nehezen rábukkan egy falusi fiúra. Sebtiben összekapják a falu és az iskola vezetôit, a szülôket a földekrôl hozza be a fekete szolgálati autó. A házaspár megszeppenve hallgatja a nagy megtiszteltetés hírét, és aláírja a papírt, de az anya hamar visszakozik: félti a fiút a hosszú távolléttôl, attól tart, hogy csak megrontaná családi életüket ez a jutalomutazás. Hosszú, szomorú viták után sikerül a férjét is meggyôznie, így hát Tibi helyett végül egy másik család leánykája kerekedhet útnak.
A forgatás során csak a szituációkat határozták meg, a párbeszédeket azonban a szereplôk saját maguk alakíthatták. A módszer kulcsszava a hitelesség volt, mégpedig egyszerre szociológiai és emberi hitelesség. Ez az elem, az emberi tényezô teszi ezeket az okos, higgadt és megnyugtatóan eseménytelen dokumentarista filmeket ma is elevenné. A Jutalomutazás megdolgoztatja nézôjét, mert a moccanatlan felszín, a rövid párbeszédek mögül váratlanul villan elô a sorsok, figurák feszültsége. A fôszereplô fiú alig beszél néhány mondatot, igaz, nem is nagyon kérdezik. Miközben szülei egymást gyôzködik, ô csak átsétál az udvaron, szótlanul rugdossa a port. Nem szól közbe, neki itt nincs szava. Osztálytársainak sem kommentálja a történetet. Az események csak úgy megtörténnek, és leginkább az arcokból, tekintetekbôl olvashatjuk ki, melyik szereplô hogyan éli meg a történetet. Vagy nagyon formálisak a helyzetek (a magyar dokumentarizmus igencsak jeleskedett a bürokrácia ostoba labirintusának, mechanizmusának feltárásában), vagy a belsô, kimondatlan érvek döntenek el mindent. A hitvesi ágyban félszavak, mély pillantások, simogatások ,,vitáznak", érvelnek a cirkalmas körmondatok helyett. Egyszerû történet, nem drámai nagyjelenetekre épül, hanem tétova gesztusokra, ellesett pillanatokra, szótlan egymásranézésekre. Dárdayék nem ítélkeznek és nem ironizálnak. Nem karikírozzák a bikkfanyelvet beszélô, darabos, ügyrendek és irodai rítusok közé szorított hivatalnokokat, és nem adnak igazat az iskolázatlan, a fiút a falu határain túl kezdôdô idegen és ismeretlen világtól féltô szülôknek sem.
A Jutalomutazás 1975-ben a mannheimi fesztiválon kapott nagydíjat, Mészáros Márta Örökbefogadása pedig Berlinbôl hozta el az Arany Medvét. (Díjak tekintetében jó év volt 1975: a Macskajátékot a legjobb külföldi film Oscar-díjára jelölték. Fábri Zoltán amerikai koprodukciós Pál utcai fiúkja óta elôször történt ez meg magyar filmmel.) Mészáros Márta munkái külföldön rendre nagyobb visszhangot keltettek, mint idehaza. Egy rendezônô Kelet-Európából, aki markáns nôi filmeket készít - ez komoly újdonság volt. Fôhôsei erôs akaratú, olykor a konokságig akaratos figurák, akik szabad, független életre törekednek, de nem a férfiak ellenében, hanem saját igazságuk, szuverenitásuk jegyében. Az Örökbefogadás a korábbi munkákhoz hasonlóan nôi történet, kevés eszközzel dolgozó dokumentarista dráma. Hétköznapi konfliktus, egyszerû helyzetek sorozata. Egy középkorú asszony, akinek szeretôje nem akar elválni és nem akar házasságon kívüli gyereket sem, lassanként összebarátkozik egy intézeti lánnyal. Segít neki, hogy férjhez mehessen, majd a film végén ô is elhatározza magát, és örökbe fogad egy intézeti kisgyereket. A visszafogott színészi játék (Berek Kati és Szabó László mellett javarészt ismeretlen arcok, ,,natúrszereplôk") és a fényképezés a természetesség erejével hat. Személyes ügy, privát történet, minden direkt politikai üzenet nélkül. Talán a rendezônô legjobb filmje ebbôl a korszakból.
Holnap lesz fácán. Sára Sándor groteszk-szatirikus parabolája Páskándi Géza írása alapján készült. Egy világtól elzárt dunai szigetre csendes, békés vakációra érkezik a fiatal értelmiségi házaspár, ám pillanatokon belül kiderül, hogy ezt a térképen nem található helyet rajtuk kívül még jó néhányan kinézték maguknak. Csapatostul tódulnak az emberek a béke szigetére, már-már káosszal fenyeget ez a folytonos nyüzsgés, amikor feltûnik a színen Kozma, aki rendet vág az anarchiában, közösséget épít a zabolátlan nyaralókból. Telibe talált karakterek és átütô színészi játék, részletszépségek kavalkádja a Holnap lesz fácán. Lohinszky Loránd flegmatizmusa, Szirtes Ádám joviális abszolutizmusa, Szegedi Erika és Hernádi Judit apró villanásai - megannyi remekbeszabott figura. Csak épp a film nem áll össze ezekbôl a karakteres jelenetekbôl, pajzán ötpercekbôl és fanyar gegekbôl. A groteszken elrajzolt helyzetek és karakterek mellett erôltetett részek is becsúsznak.
Böszörményi Géza filmje, az Autó, szerelmi történet, egy postáskisasszony románca, aki francia nagybátyjától autót kap ajándékba. Némi baráti segítséggel sportkocsi lesz a rozsdamarta jármûbôl, hôsnônknek már csak vezetni kell megtanulnia a sármos oktató segédletével. A film végére az autó is, a kialakuló kapcsolat is totálkáros lesz. Eva Ras fanyar bája már az Álljon meg a menet!-ben is meggyôzô volt, most újfent remekül csetlik-botlik az epizódok sorában. Mindennek ellenére az Autó belefut a banalitások és az érzelmek csapdájába, ezúttal csak messzirôl kerülgeti az elôzô film, a Madárkák keserédes iróniáját.
Bacsó Péter szatírája, az Ereszd el a szakállamat! hôse az Elhajlásvizsgáló Hivatal kétbalkezes fiatal mérnöke, aki egy csinos leány kedvéért a magyar történelem nagy forradalmárainak nyomába lép: szakállt növeszt. E külsôdleges ismertetôjegy féltékeny fônökeinek párharcában is komoly szerepet kap. Hôsünket szakállánál fogva vezetik, egyre abszurdabb helyekre és helyzetekbe rángatják, a súlyosodó káosznak csak a bonyodalmakat elindító, majd eltûnô lányka váratlan felbukkanása vet véget. Bohózati elemek tarkítják a közéleti visszásságok gúnyrajzát, felemás és mesterkélt azonban a történet ahhoz, hogy könnyesre kacagjuk magunkat saját görbe ábrázatunkon.
Kardos Ferenc, akinek a nevéhez egyik legkiválóbb szatirikus parabolánk, az Egy ôrült éjszaka kötôdik, egészen új mûfajba vágott. A Hajdúk a történelmi kalandfilm mûfaját igyekszik új köntösbe öltöztetni. Bocskai István megbízatására egy marhacsordát terelnek keresztül a filmen és a három részre szakadt országon. Az antiromatika itt-ott naturalizmusba csúszik, de a Hajdúk így is úttörô kísérlet: a kelet-európai western (kritikusok által easternnek nevezett) mûfajának elsô magyar darabja. Djoko Rosic itt kezdi markáns vendégszereplését a magyar filmvásznon.
Furcsa történelmi filmet készített Lányi András a Balázs Béla Stúdióban. A Segesvár ironikus parabola a mítoszépítésrôl. Tizennyolc évvel a forradalom után játszódik, amikor a kiegyezés elôtt álló hatalom megpróbálja rekonstruálni, azaz saját képére, céljainak megfelelôre formálni 1848/49 emlékét. A Segesvárt nem tiltották be, de nem is került széles moziforgalomba. A BBS-ben készült filmek ugyanis ekkoriban nem tartoztak ,,bemutatási kötelezettség" alá. Ez a sajátos kategória lényegében azt jelentette, hogy a cenzúra ugyan félrenézett, nem avatkozott be a film elkészítésébe, ám már eleve csak a szûk forgalmazás és nem nyilvános mozibemutató lehetôségét ígérte az alkotóknak.
A BBS-ben a korábbi évek dokumentarista hulláma után az évtized közepén a kísérleti szekció erôsödött meg. Mindez alapvetôen Bódy nevéhez fûzôdik, ô harcolta ki, hogy a mûhely nyissa ki kapuit a társmûvészetek, az avantgárd mozgalmak elôtt. A filmnyelvi sorozat, majd késôbb a K3 (Közmûvelôdési Komplex Kutatások) szekció Európában is egyedülállóan következetes és koncepciózus experimentáris filmprogramot dolgozott ki, aminek keretein belül
- most csak az 1975-ös filmekbôl szemezgetve - megfért egymás mellett Maurer Dóra strukturális etûdje (Keressük Dózsát, Relatív lengések), Bódy Négy bagatellje, Jeney Zoltán Roundja vagy éppen Tóth János Study II.-je.
Ebben az évben halt meg Pasolini, értelmetlen, csúf halállal. Utolsó filmjével, a Salóval a felvilágosodás nagy történeteinek a végpontjára jutott, a szakadék legszélére. Arra a pontra, ahol rajta kívül kevesen jártak. (Torokszorító párhuzam: Fassbinder pályája is hirtelen és szintén egy vég-filmmel, a Querelle-lel ért véget.) Pasolini, Ferreri, Makavejev ekkoriban készült filmjeikkel (Salo, Nagy zabálás, Sweet Movie) azt feszegették, mit ,,bír el" a filmvászon, hogyan lehet a civilizáció botrányát képekbe fogalmazni. Eközben Tarkovszkij a Tükörrel belsô utazást tett az emlékek és a tudat birodalmában. A Tükör kulcsfilm: a történetmesélés kötelmei alól felszabaduló filmforma, a lírai tudatfolyam, a belsô elbeszélés nagy kalandja. Bunuel és Fellini szintén az álom, a képzelet, az élmények, emlékek valóságfeletti, szürreálisba hajló mozgóképeit készítik az évtized középe táján.
A hetvenes évek magyar esztéticizmusa az európai mûvészfilm manierista-tobzódó hullámának párja volt. Még 1974-ben mutatták be Jancsó Gyurkó-filmjét (Szerelmem, Elektra) és Makk Örkény-adaptációját (Macskajáték). Fábri Zoltán pedig filmre vitte Déry monumentális nagyregényét. A 141 perc A befejezetlen mondatból az év nagy kritikai sikere volt, mára azonban fakóbbak az értékei. Dekoratív, de nehézkes. Az idô szabad felbontására épülô modernista elbeszélôszerkezet gyakran megbicsaklik, és a Parcen Nagy család széthullásának történetébe sûrített nagyszabású tabló nehezen áll össze a különbözô epizódokból.
Gyöngyössy Imre filmje, a Várakozók, alaphelyzetét tekintve lélektani kamaradráma. Az özvegyen maradt anya három fia hazatértét várja a második világháborúból. Egyetlen társa, a dajka tudja ugyan, hogy mindez tévképzet, a fiúk meghaltak, mégsem tud véget vetni az ábrándnak. A szimbólumokkal, költôi képekkel zsúfolt látványvilág, ahogy a rendezô korábbi filmjeiben is (Meztelen vagy, Szarvassá vált fiúk), szétfeszíti a történet kereteit és kikezdi a lélekrajz hitelességét. Külön életet élnek a képek és más utat jár a pszichológiai dráma.
A Prés hideglelôs parabolája és a Végül kimért drámája után Maár Gyula szabálytalan életrajzi filmet rendezett.
A Déryné, hol van? az élettörténet felmondása helyett az öregedô színésznôrôl mesél. Déryné túl van már a csúcson. Nem a tudása kopott meg, a világ alakult át körülötte. Új, fiatal díva kapja a vezetô szerepeket, másfajta játékstílus lesz divatos. A férj, Déry tizennyolc év után visszavárja feleségét, de az asszony képtelen belesüppedni a vidéki kúria fülledt unalmába. Három napot kísér végig a film, eseménytelen, apró történéseket. Csupa apró rezdülés, finomra csiszolt kis jelenet, lelkiállapotok sorozata. Irodalmias és színpadias, fátyolos, lebegô hangulatú film - a modorosságon innen. Elsôdleges ereje a színészi és operatôri jutalomjáték. Törôcsik Mari hosszasan, lassan vonul a labirintusos belsô terekben. Kevés szóval, ritka monológokkal teremti meg Déryné figuráját. Koltai Lajos kamerája szívesen bolyong a színház zegzugos épületében az aranyozott oszlopok között. Félhomályos terekben, lepusztult világban játszódik a történet, de a színárnyalatok, a zöldek, vörösek, mézbarnák nagyon élnek. Borongós, ôszi hangulatba ringat a tempó, finoman beleborzongunk a magányba, és egyszer csak arra riadunk, hogy a végén mindenki eltûnik a békésen szitáló ködben. Itt nincs sárvilág, csak otthonos tespedés, nincs lelkizés, csak halk melankólia. Tizenöt centivel a föld fölött lebeg a történet, és ha nem is mar az elevenbe, az év legszebb filmje.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu