szituacionista:
Mindaz, ami a szituációalkotás
elméletére vagy gyakorlati tevékenységére
vonatkozik. Az az ember, aki szituációalkotásra törekszik.
A Szituacionista Internacionálé tagja.
szituacionizmus:
Értelmétôl megfosztott
szó, az elôzô terminus eltúlzott derivációja.
Nincsen szituacionizmus, hiszen ez a létezô tények
értelmezési doktrináját jelentené.
A szituacionizmus fogalmát természetesen
az antiszituacionisták agyalták ki.
pszichogeográfia:
A tudatosan elrendezett vagy spontán
földrajzi környezet pontos hatásainak tanulmányozása:
hogyan befolyásolja ez a környezet közvetlenül az
egyének érzelmi viselkedését.
pszichogeografikus:
A pszichogeográfiára vonatkozó.
Ami megjeleníti a földrajzi környezet közvetlen hatását
az érzelmi viselkedésre.
pszichogeográfus:
Aki a pszichogeografikus valóságot
kutatja és értelmezi.
derivum:
Kísérleti viselkedésmód,
amely a városi társadalom feltételeihez kötôdik:
a különbözô hangulatok közötti korai átjárás
technikája. Ennél speciálisabb értelme: e tapasztalat
folyamatos megélésének idôtartama.
egyesült urbanizmus:
Annak elmélete, hogyan lehet a mûvészetek
és technikák együttesét felhasználni egy
környezet teljes, hiánytalan megalkotásához,
dinamikus kapcsolatban maradva a viselkedési tapasztalatokkal.
eltérítés:
A következô formula rövidítésére
használják: az elôre gyártott esztétikai
elemek eltérítése. A mûvészet jelenlegi
vagy régebbi termékeinek integrálása a környezet
felsôbbrendû konstrukciójába. Ebben az értelemben
nem beszélhetünk szituacionista festészetrôl vagy
zenérôl, hanem csak ezeknek az eszközöknek szituacionista
használatáról. Egy ôsibb értelemben az
ôsi kulturális szférákon belüli eltérítés
propagandaeszköz, amely bizonyítja ezeknek a szféráknak
az elhasználódását és kiüresedését.
kultúra:
A mindennapi élet szervezôdési
lehetôségeinek visszatükrözése és
prefigurációja minden egyes történelmi pillanatban,
az esztétikának, az érzelmeknek és erkölcsöknek
komplex együttese, melynek segítségével egy közösség
reagálni tud a gazdasági helyzet által objektíve
diktált életre. (Ezt a terminust csak az értékteremtés
perspektívájában definiáljuk, nem az oktatáséban.)
dekompozíció:
Olyan folyamat, melynek során a
hagyományos kulturális formák szétrombolják
saját magukat annak hatására, hogy megjelennek a természet
fölött gyakorolt uralom felsôbbrendû eszközei,
melyek lehetôvé teszik, sôt megkövetelik a felsôbbrendû
kulturális konstrukciókat. Különbséget teszünk
a dekompozíció aktív fázisa (az elavult szuperstruktúrák
effektív lerombolása, ez 1930 körül ér véget),
és az ismétlôdés fázisa (ami azóta
is tart) között. A dekompozícióból az új
konstrukciókba való átmenet megkésettsége
a kapitalizmus forradalmi felszámolásának megkésettségéhez
kapcsolódik.
Megjelent az Internationale Situationiste
1958. júniusi, elsô számában.
Fordította Maruszki Judit
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu