Farkasberci

1980. május 26-án Farkas Bertalan ûrhajóst, késôbbi beosztásában a nemzet farkasbercijét föllôtték az ûrbe. Az voltaképpen máig nem derült ki, hogy konkrétan mi célból kellett odamennie, és hogy mit is csinált odafönn, azon kívül, hogy a proletár internacionalizmus és a szocialista tábor töretlen egységének hús-vér jelképeként megtett néhány kört a földgolyó körül. De errôl ô tehet a legkevésbé. Végigcsinálta az embertelen kiképzést, és sikeresen megjárta a nagy utat. Ô mindent megtett. Nem rajta múlott, hogy azok képzelete, akik a végtelen ûrbe röpítették, nem terjedt tovább annál, mint hogy hasonlóan elôdeihez, Gagarinhoz, Tyereskovához és a többi elsôhöz, ôt is gyôzedelmi zászlóként lobogtassák a pártgyûléseken, és vele illusztrálják, hogyan is képzelik el az eszményi alattvalókat egy döglôdô rezsim kockafejû és merev tekintetû parazitái. A sztahanovistát már régen ki kellett vonni a forgalomból. Maradtak az ûrhajósok: belôlük faragták ki a népies-kommunista giccsfigura, a keleti szupermen felújított változatát. Farkas Bertalan, az igazi, soha többé nem repült. Sem ûrhajón, de talán még repülôn se.

*

Farkas Bertalan

A szocialista Magyarországon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az elsô magyar ûrhajós, a Szojuz-36 kutató-ûrhajósa, Farkas Bertalan életrajza. Életútja elsôsorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szorgalom, a felelôsséggel végzett munka töretlenül vezet elôre - Farkas Bertalan esetében egészen a világûrig. (…)

Öt év kemény tanulás betetôzését jelentette, amikor 1972-ben az alkotmány napján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren. (…) Öt év alatt megszerezte az I. osztályú vadászrepülô minôsítést. Több kitüntetést, számos parancsnoki dicséretet kapott. (…)

Feleségével (…) szolgálati helyén ismerkedett meg. Fiuk, Gábor 9 éves, kislányuk, a 3 éves Aida viszont már Csillagvárosban töltötte életének jó részét: édesapját beválasztották a magyar ûrhajósjelöltek közé. (…)

Farkas Bertalan számára nagy öröm volt, hogy a Szovjetunió egyik leghíresebb ûrhajósát, Valerij Kubászovot kapta parancsnokául. Kubászov így vélekedett a fiatal kutató-ûrhajósról: "Mit becsülök partneremben? A nyíltságát, a rábízott feladatok iránt tanúsított felelôsségtudatát…

A kemény munka, a baráti és elvtársi segítség, a feladat iránt érzett felelôsségtudat volt az, ami meghozta a várva várt eredményt. Farkas Bertalant választották ki a szovjet-magyar ûrexpedíció kutató-ûrhajósának.

Népszava, 1980. május 27.

Császár Nagy László: "A mindenséggel mérd magad!"

- Látogatás az elsô magyar ûrhajós otthonában

Messzirôl jött emberek is gyakran vendégek mostanában Farkas Lajosék pácini portáján. Azért jönnek, hogy Farkas Bertalan repülô százados életútjáról faggassák a szülôket. (…)

A tisztes munkára intô szavak alighanem végigkísérték életútján. Nemcsak a szavak, hanem a példák is, mert tanúja volt annak, hogy édesapja gyakran még ünnepeken is javította az elnyûtt lábbeliket, és anyját is mindig a jószágok körül találta a pirkadat. (…)

Farkas Bertalan sosem riadt vissza a feladatoktól. Nemcsak a tanulástól, hanem a kétkezi munkától sem. Ahogy az emlékezet ôrzi, még az avatása és elsô osztályú pilótává minôsítése után is a vállára vette a kapát, hogy segítsen elvégezni a szôlôben a munkát. (…)

"Megmaradt ugyanolyan egyszerûnek - fûzi tovább a gondolatot az anya -, mint annak elôtte. Így van ez rendjén. Tudom, ezt a feladatot sem a dicsôségért vállalta, és biztosra veszem, hogy miután teljesíti küldetését, azon töri majd a fejét, hogyan tehetne még többet a hivatásában." (…)

Balogh Frigyes osztályfônök: "Csak azt mondhatom, hogy ideális diák volt. Nem volt olyan, aki hátratett kézzel ült az iskolapadban, hiszen benne volt minden csínyben, de sosem tévesztette össze a tréfát a fegyelmezetlenséggel. Nyílt és ôszinte gyerek volt. (…)

Pezse Szilvia orosz nyelvre és irodalomra oktatta…: "Szép emlékeim vannak… Farkas Bertalanról, mert kötelességtudó fiúnak ismertem meg. Mindig tudta, mi a kötelessége, bármikor is szólítottam felelni, mindig a tudása legjavát nyújtotta."

Messzi városok iskoláiba, gyakorlótereire vezet innen az egyenes vonalú út, az emlékezet ôrzi az arcokat, de a legszebb jelzôk fénye is megkopik, ha sokat ismételgetik azokat….

Magyar Nemzet, 1980. május 27.

Szabó László: Miért éppen ôt?

Miért éppen ôt, Farkas Bertalant választották ki 25 hónappal ezelôtt? (…) A szovjet és az amerikai tudósok két évtizede kutatják, keresik a legjobb, leghatékonyabb vizsgálati módszereket, amelyek az ûrhajósjelöltek kiválasztásánál alkalmazhatók. (…) A szovjet orvosok például egyedül a stresszhatások vizsgálatára 62 kutyát küldtek fel a világûrbe. (…)

Az ûrhajósnak olyan tudományos megfigyeléseket kell végeznie, amelyek eleve magas fokú általános mûveltséget feltételeznek. A test magassága nem haladhatja meg a 180 centimétert, és az ûrhajós 35 évnél idôsebb sem lehet. (…)

A legnagyobb vihar sem tud olyan tengeribetegséget elôidézni az óceánon, mint amire képes a Hilov-hinta, miközben a benne ülô vérnyomása 250-re, pulzusa pedig 175-re ugrik. És ezt bírni kell!

A súlytalanság bizonyos hatásait például oly módon figyelik, hogy fejjel 8-12 fokkal lefelé fektetik a jelölteket, így tartják ôket napokon át… (…)

Még azt is vizsgálni kellett, hogy fellépnek-e úgynevezett finom rezgések a jelölteknél, olyanok, amelyek akaraton kívüliek, mint például a kézrezgés vagy a szemhéj remegése. A jelentkezôk idegrendszerének állapotát olyan szempontból is megnézték, hogy mekkora az úgynevezett átlagos reakcióidejük… Amíg ez egy átlagembernél 7 pont, az ûrhajósoknak legalább 12 pontot kell elérniük… (…)

Az ûrhajós megfelelô intellektusa, alkalmas temperamentuma, jól szabályozható érzelmi élete, fejlett akarati rendszere, magas hivatástudata, nagyfokú kollektív érzelmi világa külön-külön is roppant fontos tényezôje lehet a kozmoszban a feladat sikeres vagy sikertelen teljesítésének. A jellem különféle nemes vonásairól már nem is szólva. (…)

A kiképzés kezdetétôl például tilos volt nekik dohányozni. Szeszes italt is csak akkor fogyaszthattak, mértékkel, ha elôre tudták, hogy a kiképzésben legalább 72 órás szünet következik. De ilyenre az elmúlt 25 hónap során jóformán alig volt példa.

Népszabadság, 1980. május 28.

Farkas Bertalan látogatása a biatorbágyi KISZ-építôtáborban

Kedves vendéget köszönthettek kedden a biatorbágyi KISZ-vasútépítô táborban: ide látogatott Farkas Bertalan. A kozmonautát a herceghalmi vasútállomásnál fogadták, ahol a KISZ Központi Bizottsága nevében Szûcs Istvánné, a Magyar Úttörôk Szövetségének fôtitkára köszöntötte. A kutató ûrhajós a házigazdák társaságában fölkereste a bicskei vasútvonal mentén és az M1-es autópálya nagyegyházi szakaszán dolgozó fiatalokat.

A program ezután a Ságvári Endre nevét viselô biatorbágyi építôtáborban pergett, ahol Farkas Bertalan közvetlen hangulatú beszélgetésen számolt be az ûrutazás óta eltelt idôszakról. (…) Nagyon gazdag, sokrétû munkával teli hetek, hónapok következnek a számára: rendszerezi és feldolgozza az ûrrepülés során szerzett élményeket, ismereteket, tapasztalatokat, hogy azokat megérlelten átadhassa az ûrkutatással foglalkozó tudósoknak. (…) Elfoglaltsága miatt gépen repülni nem fog, de újabb ûrrepülésrôl nem mondott le.

Népszabadság, 1980. augusztus 13.

A magyar ûrhajós Pakson

A paksi atomerômû-építkezés vezetôinek és dolgozóinak vendége volt szerdán Farkas Bertalan alezredes, az elsô magyar kutató ûrhajós. Az Atomerômû Vállalat tanácstermében megtartott találkozón jelen voltak Tolna megye és Paks város párt- és tanácsi vezetôi, valamint a beruházás irányítói. Pónya József, a paksi Atomerômû Vállalat vezérigazgatója képet adott hazánk eddigi legnagyobb ipari vállalkozásáról. Az építkezés több mint tízezer dolgozójának élet- és munkakörülményeirôl, mozgalmi tevékenységérôl Hegedüs György, az atomerômû-beruházás pártbizottságának titkára adott tájékoztatást.

Ezután Farkas Bertalan a helyszínen ismerkedett meg az építkezéssel. A program délután az atomerômû-beruházás megvalósításán tevékenykedô vállalatok helyi vezetôinek, a dolgozók képviselôinek részvételével rendezett beszélgetéssel folytatódott. Farkas Bertalan beszámolt ûrhajós élményeirôl. Ezt követôen találkozott a helyszínen mûködô szovjet szakértôkkel, majd paksi látogatásának befejezéseként beszélgetett a magyar néphadsereg helyi egységeinek képviselôivel.

Magyar Hírlap, 1980. szeptember 11.


Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu
 
 


C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/