Hiszen még itt van, ha kezünket
nyújthatnánk, talán
még el is érnénk,
hiszen még itt van ama szép
ország,
testünkbe rajzolva róla a térkép:
fôvárosa a szív, a
vidáman lüktetô,
és lobogója a barátság!
Megvan a szív és megvan a
zászló is,
meglengetjük még, hadd lássák!
Telik a kamra, telik a csur is,
ajtó rajta a könyvfedél,
ha majd végképp eltunünk
innen,
konok szájjal rólunk is mesél;
bár még élünk,
még igazi tüdôvel
igazi levegôt szívunk,
bátran röhögünk minden
örökléten,
de félszemmel már odasandítunk.
A fejvesztetten torlódó idôben
megkeressük egymás arcát,
összeillesztjük emlékeinket:
saját idônket ôk hordozzák!
Közönyösen néz minket
s közönyösen nézzük,
hogy átlép rajtunk a másik
idô,
kiállítja a számlát,
leolvassa szívverésünk,
mint villanyórát a díjbeszedô.
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu