Ez az „objektíve hovatartozás" az egyedüli oka annak, hogy szükségét érzem reagálni Sajó András írására, amit egyébként semmivel sem tudnék komolyabban venni, mint azokat a – vélhetôen a város védekezésre képtelen, kutyátlan lakói közé tartozó – hölgyeket-urakat, akik napjában számtalanszor megállítanak kutyasétáltatás közben, hogy hangot adjanak felháborodásuknak a mindent elöntô szar fölött, pedig jól látják kezemben a zacskót. (Vélhetôleg ôk is rájöttek, „objektíve" hová tartozom, bár érvelésük rendszerint híján van a Sajó úr írását átható erudíciónak, sôt még azt is megkockáztatom, hogy viselkedésük mögött ugyancsak felsorakozik mindenféle elnyomorítottság, kényszerpálya és bunkóság.)
Könnyû lenne most felidézni egy sor olyan híres-hírhedt szöveget, amelynek szerzôi lendületesen fejtegették, hogy ez vagy az a személy, csoport, szubjektív jó szándéka ellenére „objektíve" a reakció szolgálatában áll és a haladás kerékkötôje – nem teszem. Ahogyan attól is tartózkodom, hogy – Sajó Andráshoz hasonlóan érvelve – azt mondjam, annak ellenére, hogy ég és föld különbség van az ô írása s a korábbi bekezdésben említett, engem vagy nejemet kutyám – pardon kutyáink! – sétáltatása közepette molesztáló görcsemberek (Sajó úr kedves kifejezése) között, „objektíve" a szerzô mégiscsak közéjük tartozik, avagy hogy az olyan képek, mint a Sajó úr felidézte park, ahol egykor szerelmes diákok és unokájukkal napozó nagymamák társaságában fáradoztak a házasságtörésen a bérbôl és fizetésbôl élôk, „objektíve" kimerítik a demagógia fogalmát. Nem teszem, mert az ilyen évrendszerrel teljesen felesleges vitatkozni, lévén az – Popper kifejezésével – falszifikálhatatlan, s így kívül van a racionális diskurzus keretein. Amit lehet és – ha már Sajó úr Kantot említi – kell is tenni, az csak annyi, hogy az „objektíve hovatartozónak" minôsített ember kikéri magának. Úgyhogy: kikérem magamnak!
Észrevételeit, megjegyzéseit,
kérjük, küldje el postafiókunkba:
beszelo@c3.hu