A rendôr törzsôrmester társával a városban mint körzeti megbízott gépkocsizó járôrszolgálatot látott el. Utasként hozzájuk csatlakozott egy rendôr hadnagy is. Az est folyamán egy ittas vezetôvel szemben intézkedtek, akinek kilátásba helyezték, hogy 10 000 Ft ellenében az intézkedéstôl eltekintenek. Az eljárás alá vont személy ebbe beleegyezett, a gépkocsiját a helyszínen hagyta, és elindult a rendôrök által kért pénzösszeget megszerezni. Közben a rendôrök a szolgálati gépkocsival várták a barátjához felmenô eljárás alá vont személyt a ház elôtt, de amikor meglátták, hogy nem egyedül jön vissza, eltávoztak a helyszínrôl, és visszamentek annak gépkocsijához, az intézkedés helyszínére. Ezután közel 2 óra hosszat várakoztak a sértettre, majd mivel az nem érkezett meg, a helyszínrôl végleg eltávoztak. Ez idô alatt a rendôr törzsôrmester a járôrszolgálattal járó feladatokat nem látta el. (BH. 1990, 79.)

A gépkocsikölcsönzô

A hivatásos rendôr ôrmester beosztásában járôrszolgálatot teljesített. 1994. április 15-én felkereste H. M.-et az autószerelô mûhelyében, és ôt arra kérte, hogy hétvégére adja kölcsön neki a személygépkocsiját. H. M. közölte, hogy a kérést nem tudja teljesíteni, mire a rendôr felszólította, hogy akkor ajánljon valakit, aki tud jármûvet kölcsönözni. Miután H. M. ezt is megtagadta, ô ezt a kijelentést tette: „Fogsz te még az én utcámban motorozni!" Mindezt az ott dolgozó C. A. is hallotta, akihez azután az ôrmester odament, és a rendôri voltára, valamint arra utalva, hogy a nevezett feleségével szemben egy korábbi közlekedési szabálysértés kapcsán elnézô volt, tôle kért kölcsön gépkocsit. C. A. szemtôl szemben nem akart visszautasító választ adni, azt kérte, hogy este hívja fel ôt a lakásán. Amikor aznap este a rendôr telefonált, C. A. felesége vette fel a kagylót, aki nem tudott a férje és a rendôr között lefolyt beszélgetésrôl. Hôsünk ekkor rendôri rendfokozatát megjelölve mutatkozott be, majd utalt a C.-né ellen korábban foganatosított intézkedésére, s egyben elmondta: megbeszélte C. A.-val, hogy kap tôle kölcsön egy gépkocsit. C.-né erre figyelemmel megígérte, hogy másnap reggel átad egy WV Golf típusú autót. Jelezte ugyanakkor, hogy a kocsi okmányai nem rendezettek, a jármûvel valójában közlekedni sem lehetne. Az ôrmester erre úgy nyilatkozott, hogy: „Nem lennék rendôr, ha nem tudnám ezt elintézni." Családjával együtt – az így megszerzett gépkocsival – 1994. április 16-án reggel Budapestre utazott, ahol az éjszaka folyamán az autót ismeretlen tettes eltulajdonította. (BH. 1996, 185.)
 
 

Az aktív üzletfél

A rendôr fôhadnagyot 1997. június 20-án 8 órától bûnügyi készenléti szolgálatba osztották be a kerületi rendôrkapitányságon. Az illetékes elöljáró aznap 8 órától 20 óráig terjedô idôre B. A. rendôr törzsôrmesterrel együtt az ügyeletes tiszti beosztás ellátásával is megbízta ôt. 1997. június 20-án 8 óra körüli idôben H. A. a barátjával, P. A.-val együtt bement a kerületi rendôrkapitányságra, hogy feljelentést tegyen, mert az éjszaka a személygépkocsiját ismeretlen tettesek eltulajdonították. A fôhadnagy az irodájában hallgatta meg H. A. feljelentôt, tôle a személyi igazolványt és a gépjármû forgalmi engedélyét elkérte, majd a feljelentésrôl készült jegyzôkönyvet a hozzá beosztott B. E. rendôr zászlósnak lediktálta. Amikor a feljelentésrôl a jegyzôkönyv elkészült, a fôhadnagy közölte H. A.-val, hogy a személygépkocsi megtalálásának nagyon kevés az esélye, és a gépkocsiból csak egy érték maradt, az pedig a forgalmi engedély. Felajánlotta H. A.-nak, hogy megveszi tôle az ellopott gépkocsi forgalmi engedélyét, és azt is közölte, hogy a forgalmi engedélynek a jelenlegi piaci értéke 80 000 forint. Ezután H. A. részére a rendôrtiszt három hét gondolkodási idôt adott javaslatának megfontolására, és abban egyeztek meg, hogy majd H. A. jelentkezik. A négy példányban készült feljelentési jegyzôkönyv elsô oldalát a jobb alsó sarkában H. A. aláírta, a másik oldalát azonban sem a feljelentô, sem pedig a rendôr nem írta alá. A fôhadnagy ezután a gépkocsi forgalmi engedélyét és a személyi igazolványt visszaadta, egyben közölte H. A.-val, hogy amíg az ajánlatán gondolkodik, addig az ügyben nem tesz intézkedést, majd ezt követôen a jegyzôkönyv mind a négy példányát betette a lemezszekrényébe. Nem is tett – a megállapodásnak megfelelôen – az ügyben semmit, az ellopott gépkocsi körözését nem rendelte el, a jegyzôkönyveket iktatásra nem adta le, és a feljelentés felvételérôl az elöljárójának jelentést sem tett. A feljelentést követôen kb. 1,5-2 hét múlva H. A. az ajánlattevô rendôrt a szolgálati helyén telefonon többször felhívta, és végül megegyeztek abban, hogy a tiszt az ellopott gépkocsi forgalmi engedélyét 80 000 forintért megveszi. 1997. július 10-én a délutáni órákban H. A. bevitte a rendôrkapitányságra a forgalmi engedélyt, és azt a vádlottnak az irodájában átadta, aki H. A.-nak ekkor az okmányért 80 000 forintot kifizetett. A rendôrkapitányságon ezután H. A.-tól a 80 000 forintot, a vádlottól pedig a forgalmi engedélyt és a lemezszekrényben tartott, négy példányban készült feljelentési jegyzôkönyvet lefoglalták. (BH. 1998, 571.)
 
 

A szolgáltató típus

A tényállás szerint a rendôr ôrmester vádlott a megyei rendôr-fôkapitányság állományában mint kinevezett fogdaôr teljesített szolgálatot 1992 májusától. Szolgálatának ellátása során szabályellenes módon kapcsolatot létesített az elôzetes letartóztatásban levô G. Cs. ôrizetessel. 1992 májusában minden külön ellenszolgáltatás nélkül, egy-egy alkalommal konyakot, majd 2 db dobozos sört, egy esetben pedig egy újságot juttatott be a zárkába. Késôbb leveleket és szóbeli üzeneteket juttatott ki, illetve továbbított Sz. J.-nek. E tevékenységének ellenszolgáltatásaként az elsô levél átadásakor 5000 forintot, a második levél átadásakor 3000 forintot, majd ezt követôen a két szóbeli üzenet kijuttatása alkalmával 1000-1000 forintot kapott Sz. J.-tôl. Késôbb bekerült a fogdába G. Cs. egyik korábbi bûntársa, B. J., akivel a kapcsolattartás szintén a rendôr útján történt, anyagi ellenszolgáltatás fejében. A sétálóban lezajlott találkozások és beszélgetések egyikén G. Cs. és B. J. felvetették, hogy a rendôr segítségével meg kellene kísérelni a szökést. E szándékukat közölték is vele, aki ettôl elôször elzárkózott, majd ezt követôen a soron következô szolgálat alkalmával, a legközelebbi sétálóbeli találkozás során hajlandónak mutatkozott a segítségnyújtásra. Meg is tette a szükséges elôkészületeket, amiért B. J. ôrizetestôl 75 000 forintot kapott azzal, hogy a szökés sikere esetén további jelentôs összegre számíthat. Egy ellenôrzés során azonban leleplezték az elôkészületeket, így rendôrünk is lebukott.
 
 

A manipulátor

A városi rendôrkapitányság bûnügyi vizsgálója az üdülôk környékén adott vagyonvédelmi figyelôszolgálatot munkatársával együtt. Az éjfél körüli órákban észrevettek egy motorkerékpárost, akit igazoltattak, mert úgy tûnt, hogy ittasan vezeti jármûvét. Mivel nem egyenruhában voltak, így a visszatartott motorkerékpárossal szemben az intézkedést nem kívánták befejezni, rádión értesítették a járôrszolgálatot személygépkocsival teljesítô munkatársaikat, akik a helyszínre megérkezve az intézkedést folytatták, a motorkerékpárost körzeti orvoshoz vitték, tôle vért vetettek, az adatait felvették, és a vezetôi engedélyét bevonták. A vizsgáló a szolgálat befejezése elôtt az intézkedésérôl jelentést készített, a feljelentést megírta, és a szolgálati helyiségben a vezetôi engedéllyel együtt az asztalon hagyta, hogy azt majd a következô szolgálat ideje alatt továbbítsák. A vérvételi dobozt a szolgálati helyiség hûtôszekrényébe tette. Másnap a délelôtti órákban az elôzô éjjel eljárás alá vont személy édesapja és annak az ismerôse a lakásán megkeresték a rendôrtisztet azzal a kéréssel, hogy segítsen a vezetôi engedély visszaszerzésében. Ô lakásáról az ôt felkérô személyekkel, azok gépkocsiján a rendôrôrsre ment, érdeklôdött az elôzô szolgálat által visszahagyott iratok iktatásáról vagy elküldésérôl, majd az asztalról magához vette a rendôri jelentést, a feljelentést, a vezetôi engedélyt, a szekrénybôl a vérdobozt, valamint az orvos által kiállított vérvételi jegyzôkönyvet, és a szolgálati helyiséget elhagyta. A vádlott a vezetôi engedélyt a tulajdonosának visszaadta, az iratokat összetépte, és a vérdobozzal együtt eldobta. Ennek ellenére az ittas jármûvezetés vétsége miatt az eljárást a hatóság lefolytatta. BH. 1993, 282.)
 
 

A tolvaj

Két baleseti helyszínelô 24 órás szolgálatban volt, amikor két járôrtársuk rádióforgalmazását észlelték, és ezért a vízmû- és gázcseretelephez mentek, ahol találkoztak a kollégákkal. A késôbbiekben, a hajnali órákban a helyszínelôk visszamentek a telepre. Egyikük bement egy nyitva levô raktárhelyiségbe és onnan eltulajdonított 3 db összecsukható alumíniumlétrát, öszszesen 35 700 forint értékben. A létrákat a raktárból kihozta, majd azokat a kerítés mellett várakozó rendôrtársának átadta, aki azokat a szolgálati gépkocsiba berakta. Ezt követôen az eltulajdonított létrákat ismerôsükhöz szállították. (BH. 1997, 11.)
 
 

A pénzbehajtó

Két nyomozó 1994. július 22. napján a délelôtti órákban szolgálati gépkocsival járta a várost hivatalos ügyekben. 9 óra körül egyikük a gépkocsit egy lakáshoz vezette, majd onnan kihívott valakit, és megkérdezte tôle, hogy ráér-e. Az igenlô válasz után megkérte ôt, hogy szálljon be a ház elôtt várakozó autóba. Az illetô ismerte a rendôrt, tudta róla, hogy nyomozó, mivel korábban egy bûnügyben eljárt vele szemben, és gyanúsítottként kihallgatta. Ezért önként beszállt a gépkocsi hátsó ülésére. A helyzetbôl arra következtetett, hogy valamilyen hivatalos ügy miatt kellett a gépkocsiba beszállnia. Egy katonai lôtérhez hajtattak, ahol egy vagyoni követelés teljesítésének elmaradása miatt alaposan megverték az illetôt. A késôbbiekben a bántalmazás a vitában érdekelt másik fél jelenlétében folytatódott, végül pedig felszólították az áldozatot, hogy a rendôrkapitányságra vigyen be 120 000 forintot. Ez azután nem történt meg. (BH. 1997, 113.)
 
 

A nagymenô

A rendôr ôrnagy fônyomozóként tevékenykedett. 1994 márciusában megkereste ismerôse, P. S. – aki korábban több alkalommal segítette a rendôrség munkáját –, és elmondta, hogy vele szemben ittas jármûvezetés miatt rendôri intézkedésre került sor, amelynek során jogosítványát is elvették. P. S. arra kérte az ôrnagyot, hogy lehetôleg ne a maximális bírságot szabják ki vele szemben. Ezt követôen 1994. március 27-én a rendôrtiszt P. S.-sel elment N. I. rendôr százados lakására. P. S. a gépkocsiban maradt, míg a fônyomozó arra próbálta rábírni N. I.-t, hogy a P. S.-tôl az ittas jármûvezetés szabálysértése miatt elvett gépjármû-vezetôi engedélyt adják vissza, az ügyet pedig tekintsék meg nem történtnek. N. I. rendôr százados megtagadta a kolléga kérését, aki ezt követôen P. S.-sel K. Gy. rendôr ôrnagy lakására ment. K. Gy.-tôl is azt kérte, hogy P. S. szabálysértési iratait még iktatás elôtt emeljék ki, és az ügyet tekintsék meg nem történtnek, de K. Gy. szintén elutasította a kérést. Az esetrôl N. I. és K. Gy. csaknem egy évvel késôbb, 1995. február 23-án a rendôrkapitányság vezetôjének a felszólítására tették meg írásbeli jelentésüket. P. S. ellen a szabálysértési eljárást jogszabályi keretek között lefolytatták, annak során nem részesült semmilyen elônyben. (BH. 1999, 245.)