Azt, aki – többek között – ezeket a jelentéseket (is) írta, 37 éven át legjobb barátomnak, sokáig erkölcsi és intellektuális példaképemnek tartottam. Igaz: barátságunk ritkán terjedt ki magánéleti beszélgetésekre, annál inkább közügyekre és elméleti kérdésekre. Zuglóban közös iskolába, de nem közös osztályba jártunk 1950–54-ben. A tanulók jelentôs része a kerület fehérreakciós, sôt: sok esetben fasizáló kispolgárságából érkezett, a rendszer erre csapta rá a sztálinista „fedôt". Az iskolát rémületben tartó sztálinista DISZ-funkcionáriusokat nem érdekelte, ha valaki a tanulók közül szélsôségesen reakciós vagy akár antiszemita nézeteket vallott, ôk „kozmopolitizmusra", „jobboldali szociáldemokratizmusra", esetleg „klerikalizmusra" vadásztak. Két nagy „politikai" botrány gyûrûzött végig az iskolán, amíg oda jártam. Az egyik: eltávolították a DISZ-bôl – és talán az iskolából is – az akkor már halott Bán Antal fiát – pusztán azért, mert Bán Antal fia volt. A másik esetet csak idézôjelben lehet „politikainak" nevezni: szabályos vésztörvényszék elé állították az iskola néhány tanulóját, mert csíkos zoknit viseltek, és bejártak az amerikai követség könyvtárába jazzlemezeket hallgatni.
Ebben a légkörben csak szenvedni lehetett, lázongani – kétfelé! – nagyon veszélyes volt. Késôbbi barátom lázongott. Kommunistának vallotta magát, de a szemináriumvezetôk réme volt éles eszû kifogásaival. Tehetsége hamar megmutatkozott. Egyszerû családból származott, filozófus akart lenni. Már 16 éves korában írt egy filozófiatörténetet.
Az ilyen, kétfajta reakció között ôrlôdô embereknek, mint amilyen ô is, én is voltunk, Nagy Imre dobta oda a mentôkötelet. Hittük, ami – szerintem – mindmáig nem következett be: hogy lesz humanista Magyarország. Barátom 1954-ben a Lenin Intézetbe került, de kicsapták, mert nem volt hajlandó elfogadni a Nagy Imrét és vonalát megbélyegzô 1955. márciusi határozatot. Késôbb visszavették. 1956 után elvégezhette a filozófia szakot, de a filozófia oktatásától eltiltották. Könyvtárba került, oda én gyakran bejártam: így barátkoztunk össze 1961 körül. Soha sem tagadta meg Nagy Imre emlékét, de már nem reformkommunista, hanem keresztény eszményekkel átszínezett liberális eszméket vallott. Mintaképe az adenaueri Nyugat-Németország lett. A kor „kiegyezô", konformista légköre mindkettônket megkeserített. Filozófiai és politikai tanulmányokat kezdett írni és terjeszteni. 1964. július 30-án letartóztatták. Aznap nálam és több más ismerôsénél is házkutatás volt. Október 16-án (aznap, mikor Hruscsov leváltásának híre megjelent az újságban) botrányos hangnemû tárgyaláson két évre ítélték. 1965. november 30-án szabadult. Néhány hónapig csak fizikai munkát végezhetett, de 1966 tavaszán már újra könyvtárban dolgozott.
Természetesnek tartottuk (most már úgy kell írnom, tartottam), hogy segítünk egymásnak, ahol tudunk.
Beszélgetéseink, elvi vitáink tovább folytak. Bizonyos jelekbôl azonban úgy láttam: gondolkodása megváltozott. A filozófia problémái már nem érdekelték igazán: mindent elintézett azzal, hogy úgysincs egzakt metafizika, el kell fogadni Vaihinger „Als-ob"-ját: úgy kell tenni, mintha volna külvilág, volna szabad akarat, volna Isten, volnának erkölcsi törvények (de miért éppen olyanok, amilyenek?). A politikában – és a társadalomról való gondolkodásában – pedig lassan jobbfelé tolódott. Azt mondják, az ember „jobbra öregszik". Barátom öregedett, én nem. Egyre inkább elfogadta, hogy a Horthy-rendszer egyfajta jogállam volt, sôt: a hitleri Németországnak is igaza volt bizonyos fokig a második világháborúban – no, a zsidókérdéstôl eltekintve. Egyik jelentésében említi, hogy a kapcsolat hónapokra megszakadt közöttünk, úgy hitte, Széchenyi és Kossuth szembeállítása miatt: nos, nem errôl volt szó. Az 1942. januári újvidéki vérengzést kezdte mentegetni: a szerb partizánok vagy csetnikek kezdték az egészet. Emlékszem, levelet kezdtem írni neki: vajon Feketehalmy-Czeydner és bandája kisbabákat nézett-e szerb partizánnak? – aztán nem küldtem el. Az emberek magánéletét kezdte piszkálni: kinek hány gyereke van, miért nem szaporítják a nemzetet, le a homoszexuálisokkal, a rendôrség és a bíróság legyen kíméletlen, éljen a halálbüntetés. Eléggé zavaros, összevissza szöveg, de hát ezt mi már ismerjük napjaink jobboldali – tisztesség ne essék szólván – „sajtójából" is. Azokban a sokat dicsért és ma rosszul szidott 60-as, 70-es években készült már az egész mai jobboldaliság (a zsidókérdéstôl eltekintve), és hát persze, hogy viszonylag jól ki tudott egyezni a Kádár-rezsim tekintélyállami „establishment"-jével – tulajdonképpen csak a vörös máz zavarta. (A Libertarius-tanulmányban próbáltam elemezni ezt a folyamatot.)
A diktatúra összeomlása idején (de talán már elôbb?) az MDF tagja és funkcionáriusa lett, 1993 elején írott tanulmányaiban Antall és Csurka között próbált „közvetíteni". Ami megdöbbentett: e tanulmányok színvonala jóval alacsonyabb volt a régieknél. Aztán Szabó Iván kis pártjába került, és úgy hittem: megtört jobboldali „kisiklása".
1998 márciusában egy este telefonon közölte velem, hogy megváltoztatta régebbi álláspontját, ma már sok tekintetben megértéssel viseltetik Hitlerrel és rendszerével szemben, és errôl tanulmányt is ír. Egy nyugtatót vágtam be, tudtam: barátságunknak vége van. Nemsokára meg is láttam nevét egy szélsôjobboldali „folyóirat" címlapján: a tanulmányát 8 részletben közölte. Ez túlment azon, amire felkészültem. Szabályos áradozás volt a „Führer" 1933–39 között Németországra erôszakolt rendszerérôl, és olyan kitételeket tartalmazott, melyeket még a nácik sem használtak: a Mein Kampfot „filozófiai mûnek" (is) nevezte, Hitlert, ki köztudottan keresztényellenes volt, „az ökomenikus kereszténység elôfutárának" titulálta. De a tanulmány dogmatikus náci mûnek mégsem mondható: a zsidókérdésben túlzottnak és egyoldalúnak találja Hitler álláspontját.
Ezután ismertem meg – 1998 ôszén – a Történeti Hivatalban barátom „másik életét". Nemcsak személyemre volt „ráállítva", hanem három intézményre is. Tevékenységét három héttel a börtönbôl való szabadulása után elkezdte. „Bent" szervezték-e be vagy csak utána? – nem tudom. Velem kapcsolatos utolsó jelentései 1980-ból valók – késôbb semmilyen napvilágra került jelentésben nem találkoztam a nevével. Elbocsátották talán? 15 évig egyenletesen emelkedett a ranglétrán: „informátor" – „ügynök" – „titkos megbízott".
Sokszor találó, sokszor rosszindulatú közléseiben hazugságok is vannak. A legsúlyosabb, hogy Nyugat-Németországban összehoztak egy Bundeswehr-tiszttel; errôl szó sem volt, de nagyon komoly bajom lehetett volna belôle. Amúgy „ügyemet" a felsôbb hatóságok enyhén kezelték: még a munkahelyemrôl is csak 1980 tavaszán bocsátottak el. Addig megelégedtek munkahelyi piszkálódásokkal.
Nézeteim nem sokat változtak a jelentésekben leírt beszélgetések óta, ma is vállalni tudok sok mindent közülük, és sok mindent ma már csak kevesen képviselünk.
Hogy barátom fasisztává válása összefügg-e ezzel a nem túl szép pályafutással? Nem tudom. Lehet, hogy ez a kényszerskizofrénia áthatja az egész lelket és egyszer manifesztté válik.
„Balközepes" ember vagyok. Nem hiszem, hogy a „bal–jobb" kategóriapárt a politikában meg lehet haladni. Az 1989 óta eltelt idôk sem erre mutatnak. A balközepes azt vallja (és ennyiben összhangban van a kereszténységgel), hogy az ember alapvetôen jó „anyagból" van gyúrva, de a rossz társadalmi szerkezetek megrontják: ezeket kell mindenekelôtt úgy változtatni, hogy az embereket hagyják jobb (pluralisztikusabb, de egyben szolidarisztikusabb) irányba fejlôdni. A „jobbközepes" szerint az ember önzô, sôt agresszív, csak erôs kézzel (de miféle kiválasztottak erôs kezével?) lehet megfékezni.
A szélsôjobbos szerint éppen a legrosszabb ösztönöket kell „a nemzet" érdekében kiaknázni.
Ezekrôl a dolgokról is sokat vitatkoztunk barátommal.
Akit az eset érdekel, annak egy tanulságot
hagyhatok: bízzanak az emberekben, és ne bízzanak
a titkosszolgálatokban.
BM III. Fôcsoportfônökség Szigorúan titkos!
III. Csfség. 2/b alosztálya 1. sz. péld.
Adta: „Fogarasi"
Vette: Balázs Béla ôrgy.
Idô: 1966. I. 12.
Tárgy: Jellemzések
Jelentés
Budapest, 1966. február hó 14-én
„Fogarasi" jelenti:
Szalai Pál: Rendkívül sokoldalú, széleslátókörû, mûvelt fiatalember. Diplomás vegyészmérnök, angolul–franciául beszél, angol–francia–német és orosz nyelvekrôl fordít. Jelenleg a Bp-i Mûszaki Egyetem Központi Könyvtárában dolgozik, mint szakreferens. Ugyanakkor továbbképzi magát, az ELTE TTK. matematikus-szakon, esti tagozaton egyetemi hallgató. Kimondottan elméleti érdeklôdésû ember, a gyakorlati élet iránt érzéketlen, a minimális manuális tevékenységtôl és fizikai munkától irtózik. (…)
Politikai gondolkodását döntôen befolyásolják gyermekkori élményei: az üldöztetés, és a személyes tragédia emléke. Mindenek felett ellensége a tömegterrornak, az erôszaknak, mélységesen antifasiszta, elsôsorban humanistának vallja magát. Elítéli a Horthy-rendszert, a magyarkodó nacionalizmust, már kevésbé a klerikalizmust, ellensége a „történelmi úri középosztálynak". Nem híve a kapitalizmusnak, de a modern kapitalizmust bizonyos szempontból pozitíven értékeli (szociális vívmányok, jóléti állam). A nyugati polgári demokráciák elüzletiesedését, elidegenítô hatásait bírálja, de nagymértékben helyesli „az egyén kulturális és politikai szabadságát" a polgári demokrácia etikai „felsôbbrendûségét".
Magát haladószellemûnek, szocialistának vallja. Bírálja azonban a szocializmus „ateista és technokratikus" felfogását. Az állami tulajdon helyett a szakszervezeti tulajdont vagy a népi részvények elterjedését, a „technokrácia" helyett a munkás önigazgatást tekinti követendônek. Szimpatizál egyes jugoszláv teoretikusokkal (pl. Kardelj), a nyugatnémet szociáldemokráciával, eszményének azonban Izraelt tekinti, ahol a szocializmus az általa kívánatosnak tartott „szindikalizmus" formájában valósult meg. (…)
Az új gazdasági mechanizmusról nincs jó véleménnyel, ez nem fogja megoldani a problémákat. A hivatalos politika – neki nemtetszô – megkeményedésérôl beszél, ami mellesleg a nép széles rétegeinél „egészséges elégedetlenséget, dekonformizálást" szül.
A magyar politikai rendszerrel együtt a Szovjetuniót és a szovjet–magyar gazdasági kapcsolatokat is bírálja. Gyakran tesz említést a Szovjetunióban folyó zsidóüldözésrôl, élesen támadja az arabokkal való barátkozást.
Bírálatai nem építô jellegûek, de negatív megjegyzései mellett gyakran tesz a „viszonylagosan jó dolgokról" pozitív kijelentéseket, és gyakran bírálja a Nyugatot is.
Pl. élesen támadja az amerikai technokraták korlátoltságát stb. Alapjában szalonpolitikus és meggyôzôdése eléggé hullámzó. Ami meggyôzôdésében állandó, az kb. ez: Rossz volt az 1945 elôtti magyar múlt, de rossz az is (ha idôszakonként különbözô mértékben is), ami 1945 óta történt. A Nyugat rossz is, jó is, jó benne a demokrácia. Igazán jó talán csak az izraeli rendszer és az a szindikalista eszmény, amely Szalai minden korszakában átvillan nézetein. Leszögezendô, hogy [filo]szemitizmusa nem vezetett cionista koncepcióhoz gondolkodásában.
U. i.: Szalai nem [Janus-arcú] ember. Nézeteit viszonylag nyíltan vallja, ha nem is folytat széleskörû agitációt. Egyenes ember, nagyjából ugyanazt mondja mindenkinek.
BM III. Fôcsoportfônökség Szigorúan titkos!
III. Csfség. 2/b. alosztálya. 2. sz. péld.
Adta: „Fogarasi István" inf.
Vette: Pintér Károly r. ôrgy.
Idô: 1967. nov. 17.
Tárgy: Szalai Pál
Jelentés
Budapest, 1967. december 7.
(…) Egyénisége: Kritikai, ironikus, destruktív, pesszimista – inkább. (Ha nevet, abban többnyire káröröm van, még a kisfiát is ôszintén kineveti.) Arisztokratikus és [szub]tilis, aki nemcsak választékosan beszél, ügyetlenül csetlik-botlik, de borzad attól, hogy szeretett fiát tisztába tegye. Tekintélytisztelô, nagy elmékrôl és [sz]épségrôl elismerôen nyilatkozik. A közösségi megmozdulásokat utálja, de még a társas szórakozás vulgárisabb válfaját pl.: a mulatást is. Az anyagiasságról, a frigider-lovagokról, mérnökökrôl, üzemvezetôkrôl megvetéssel nyilatkozik, gúnyosan szól [a] fridzsi-kommunistáról, aki kimegy nyugatra, ott szeme-szája eláll a sok kocsitól, azután hazajön és otthon szidja az állítólagos nyugati sivárságot. „Irigykedik." Szokatlanul elütô a szokásostól Szalainak az a véleménye, hogy nálunk „rosszabbak a fônökök, mint Nyugaton".
(…) Miért ez az alaphang, amikor az élettôl Szalai – egyet kivéve: apját (gyermekkorában) meggyilkolták a nácik – mindent megkapott. Okos, mûvelt édesanyját, hûséges, odaadó feleséget, szépen fejlôdô kisfiút, nagyon komoly mûveltségre lehetôséget (apja könyvtáros,1 anyja: nyelvtanárnô) egyetemi diplomát, jól fizetô, kényelmes, eléggé intellektuális, biztos állást, szép lakást, sport turista és utazási lehetôségeket. Miért kiábrándult, keserû, miért nem tud felszabadultan nevetni?
a) ô azt mondja, hogy a magyarság gerinctelen banda, 56 nyara volt szép.
Nézetem szerint:
b) zsidó származása, apja meggyilkolása, szülôi behatások folytán (továbbá környezeti cionista, illetve antiszemita hatások keveredése révén) konfliktusa támad a tágabb közösséggel.
c) a magány nem alternatíva, barátokat keres, kevés számú barátot, szigetet. Bence, Lakatos és mások, baloldali zsidó értelmiségiek vagy nem zsidó polgári demokraták, szociáldemokraták, vitatkozik velük, egyesekhez elmegy, Erdôst meghívja, stb.
d) foglalkozása jelenleg könyvtáros. Ez a kiábrándultságnak egyik forrása. Ui. vegyészmérnöki diplomája van, valamikor bizonnyára igen tehetségesnek gondolta magát. Az egyetem elvégzése után kutatóintézetekben dolgozott. Állítása szerint megfúrták. Tudat alatt az keseríti, hogy állítólag nem volt jó kutatónak. Mert noha esztéta, széplélek, komoly hivatásnak csak a természettudományi kutatást tekintette és tekinti. Belekezdett egy új egyetembe, ez lassan halad (olykor elégtelenre vizsgázik, évhalasztást kér). Sajnos ebben a tanulási lehetôségben nem látja rendszerünk pozitívumát, vajon tanulhatna-e odakint munkaidôben?!
e) (…) Felesége csinos, de a monogámiát rabságnak tekinti. Mindez együttvéve szociális vákumot és alkotói perspektíva vesztést eredményeztek nála. S mindez politikai síkon is jelentkezik: a pályatársak sikerét meg lehet magyarázni a „könnyû neki, politikailag jól fekszik" tétellel. Hûség 56-hoz. Elvágyódás Magyarországról (ô az az ember, akinek tényleg nem lenne honvágya, ha kimenne, ugyanis tudata különben is fejletlen, pusztán szovjetellenességre korlátozódik).2
Végállomás: A jelen tevékenység:
1. Társalgás barátokkal, nejjel lakáson, vita, agitáció, gúnyos-politikai megjegyzések munkahelyen, beszélgetések négyszemközt rendszer-ellenséges hangnemben.
2. Az íróasztalfiókjában nagyszabású politikai regényt, 12 pontot, 16 pontot tart. Nincs adatom arra, hogy valakinek megmutatta volna. Csak beszél róla.
3. Állítólag a választásokon nem szavaz szabályosan, összefirkálja a szavazólapot, vagy ehhez hasonlóakat csinál. Beszél arról, hogy meg fogja koszorúzni a Batthyány-mécsest Nagy Imre halálának évfordulóján.
A jövô
Általában kitartó és energianélküli. Recenzióknál többre nem futotta erejébôl, pedig mûveltsége, ideje és esze lenne hozzá. Feltételezhetô baráti kör, mely megemlékezik, írásos terjesztés, röpcédulázás jelen helyzetben valószínûtlen. Fegyveres akció elképzelhetetlennek tetszik. Fizikailag bátortalan (ha morálisan nem gyáva is). Fél, hogyha rákiabálnak, nem lesz ellenálló ereje. Beijedôs, mert túl sötéten lát. Az arab–izraeli konfliktus kitörésekor világháborús pánikba esett. Önmagától, nem túl kemény figyelmeztetéstôl a politikai negációja nem fog elmúlni. A börtönt nagyon nehezen viselné, az átlagnál sokkal nehezebben. Egzisztenciális kényszerhelyzetben (pl. állástalanság esetén) nem lenne ideje politizálni, s az is lehet, hogy a teljesítménydíj, azaz a pénzkeresés megváltoztatná szemléletét.
„Fogarasi István"
Megjegyzés: Az inf. azt a feladatot kapta, hogy a több éves ismeretségére és a viszonylag gyakori találkozásokra alapozva igyekezzen felkutatni azokat az okokat, melyek Szalai Pál könyvtárost a szoc. társadalmi renddel való állandó szemben állásra késztetik.
Értékelés: A jelentés op. szempontból értékes. Szalai Pál akaraterejének több eddig nem kellôen feldolgozott részletét ismerteti. A Jövô címszó alatt kifejtett elképzelések az inf. szubjektív véleményét összegezik. Értékelésem szerint ennél a résznél az inf.-t elragadta a „lendület", és ebbôl adódóan messzire ment.
(Pintér Károly r. ôrgy.)
BM III. Fôcsoportfônökség Szigorúan titkos!
III. Csfség. 2/b. alosztály.
Adta: „Fogarasi István" fn. inf.
Vette: Pintér Károly r. ôrgy.
Idô: 1969. VIII. 10.
Tárgy: Szalai Pál könyvtárosról
Jelentés
Budapest, 1969. október hó
7.
„Fogarasi István" jelenti
Szalai Pál ez év koranyarán Ausztriába, majd onnan Nyugat-Németországba látogatott. Látogatása nem volt hosszú, egy hetet vett csak igénybe. A jelek szerint Szalai elsôsorban politikai tájékozódó jellegû látogatást tett.3 Felkereste Regensburgban ismerôsét, egy Gyuri nevû rabbit, aki 1968-ban disszidált (útlevéllel) Nyugat-Németországba (az illetô a Szt. István park 4-ben a III. emeleten lakott, Szalai közlései szerint 1956 után börtönben is volt, állítólag Eörsivel és Obersovszkyval egy cellában). „Gyuri" tájékoztatta Szalait, s azonkívül összehozta egy Bundeswehr-tiszttel.4 (…)
Nyugat-németországi útjának benyomásait igen erôteljesen határozta meg a regensburgi rabbival és a Bundeswehr-tiszttel való beszélgetése.
„Gyuri" megemlítette Szalainak, hogy egy német tervezômérnök egy zsinagógát tervezett neki, s a tervezést ingyen végezte – lelkiismereti okokból, qvázi kárpótlásként a 30-as évek zsinagóga-gyújtogatásaiért. „Gyuri" is, Szalai is ebbôl arra a következtetésre jutottak, hogy a mai nyugatnémetek bûntudatot éreznek, és semmiképpen sem azonosíthatók a náci múlttal. (…)
Szalai … Strausst dicsérte, akirôl azt jósolta, hogy kancellár lesz. Ugyanakkor azt állította, hogy „semmiképpen sem várhatjuk, hogy majd a nyugatnémetek felszabadítanak bennünket".
Keserûség, csalódottság, kiábrándultság tükrözôdött Szalai szavaiból. Kijelentette, hogy úgy látszik, már csak Izrael szovjetellenessége áll vitán felül. (…)
A személyével kapcsolatos általános tapasztalatokból, mint már (miután többszörösen visszatért e gondolatra) megemlítem, hogy azt mondta: „amennyiben lehetôsége nyílnék családos (feleség, gyerek) kiutazásra, úgy nem térne vissza".
Azt mondta pl., hogy meg se állna Kanadáig vagy az Államokig.
Egyik találkozásunkkor tett említést arról, hogy fônökei Jugoszláviába szándékoznak ôt küldeni, öthónapos tanulmányútra a jugoszláv felsôoktatás vizsgálata céljából. Szalai a politikai tájékozódás nagy reményével tekint erre az esetleges lehetôségre.
„Fogarasi István"
Megjegyzés: Az informátor rendes feladatáról számol be a jelentésben.
Értékelés: A jelentés operatív szempontból értékes.
A beszámoló Szalai eddig nem
ismert nyugati kapcsolatáról szolgáltat anyagot, adatokat.
Figyelemreméltónak tartom az eddig még nem ismert
szándékot a hazatérés megtagadással
kapcsolatban, amelyet a felmerülô útlevél-kérelmeknél
figyelembe kell vennünk.
Budapesti Rendôrfôkap. Szigorúan titkos!
III/III-D. Alosztály
Adta: „Fogarasi" fn. Tmb.
Vette: Dávid Sándor r. szds.
Idô: 1975. VII. 10.
Hely: „Iroda" fn. K. lakás
Tárgy: Szalai Pál ügye
Jelentés
Budapest, 1975. augusztus 7.
„Feladatomon kívüli dologról kívánok beszámolni.
Szalai Pál évek óta rendszeresen izgat társadalmi rendünk, a Szovjetunió stb. ellen. Megkeseredett cionista, magát szindikálszocialistának, kelet-európai demokratának stb. nevezô ember, a Szovjetuniónak, rendszerünknek gyûlölködô ellensége, akirôl már sok feljegyzést írtam, de az utóbbi idôben azt abbahagytam, mert a jelek arra mutattak, hogy rendszerellenes kijelentéseivel csak hozzám fordul.
A közelmúltban közölte velem, hogy f. év júniusában kint volt Franciaországban. Szalai Franciaországban találkozott Fejtô Ferenccel és még néhány franciával, akik különbözô lapoknál dolgoznak. Fejtôvel beszélgetve Szalai azt mondta, hogy »vagyunk néhányan, akik így gondolkodunk« (ti. rendszerellenesen idehaza).
Elképzelhetônek tartom, hogy Szalai a mûegyetemi könyvtárban izgató kijelentéseket tesz, erre vonatkozóan talán *** stb. mûegyetemi dolgozók tudnának felvilágosítást adni.
Szalai elmondta, hogy Párizsból könyveket küldött magának. Ott a Sik [Ota Sÿik] és mások antikommunista mûveirôl van szó.
Szalai felvetette – és talán ez a legfontosabb –, hogy valamilyen tanulmányt szándékozik írni, amelyet el kíván juttatni Fejtô Ferencnek abból a célból, hogy az megjelenjen. Természetesen álnéven kívánná tanulmányát kiküldeni.
Szalai és én évek óta vitatkozunk történelmünk egyik [feje]zetén: tudniillik azon, hogy kinek volt igaza: Széchenyinek vagy Kossuthnak. Szalai e vitát állandóan aktualizálja. Ezúttal felve[te]tte, hogy e történelmi vitát folytassuk úgy le, hogy írjunk egy-egy tanulmányt külön-külön (egyikönk Széchenyi[nek], másikonk Kossuthnak igazat adva) és e tanulmányokat álnéven juttassuk ki külföldre. ô vállalná azt, hogy e tanulmányokat franciára fordítja. Mondtam erre neki, hogy én a magam részérôl olyasmibe semmiképpen nem megyek bele, hogy olyasmit írjak, mi Magyarországon törvénybe ütközônek számít. Azt is mondtam, hogy azt viszont, hogy a Széchenyi Kossuth vitáról politikailag érdektelen történelmi dolgozatot írjak, és azt álnéven külföldön megjelentessem, még megfontolom.
Szalai kijelentve, hogy ô tulajdonképpen nem is annyira a Széchenyi Kossuth vitáról akar írni, hanem legfeljebb e vita apropos-ján olyan politikai aktuális cikket akar írni, amely kb. ezt a címet viselné: »Kelet-Európa tragédiája«. Szalai szerint ugyanis Kelet-Európa – a szovjet megszállás és a kommunista uralom következtében – tragikus helyzetbe jutott. Szalai úgy gondolja, hogy ezt a Széchenyi Kossuth vitát olyan értelemben kellene lefolytatni, hogy ô – pl. Kossuth munkásságának méltatása kapcsán – kimutassa a mai élet, társadalmi rendszer nem kívánatos, elviselhetetlen voltát.
Szalai okfejtésére – hangsúlyozva azt, hogy ô azt ír amit akar, de én nem írok olyasmit ami törvénybe ütközô – kitérô választ adtam. (...)"
„Fogarasi" sk.
Értékelés: A Tmb. feladatán kívül jelent Szalay Pál budapesti lakosra vonatkozóan. Nevezette[t] korábban a BM III/III-2/b. alo. ellenôrizte obj. elhárítási vonalon. Jelenlegi tevékenysége irodalomtörténeti vitákra irányul. Ellenséges tevékenységre utaló szándéka az álnéven való irodalmi tevékenysége, illetve francia kapcsolatainak felhasználási szándékai illegális irodalmi termékek behozatalára.
Feladat: A Tmb.-nek feladatul adtam, hogy Szalay kihívását utasítsa vissza azzal, hogy ezen irodalmi vitájukat (Széchenyi–Kossuth) legális körülmények között megvalósíthatják, akár a „Forrás", akár a „Valóság" c. folyóirat hasábjain.
Intézkedés: A jelentés kivonatát esetleges felhasználás céljából megküldjük a BM III/III-2 osztálynak.
Dávid Sándor r. szds.
Budapesti Rendôrfôkapitányság
III/III-D. Alosztály Szigorúan titkos!
Adta: „Fogarasi" fn. tmb.
Vette: Dávid Sándor r. szds.
Idô: 1975. augusztus 14.
Hely: „Iroda" fn. „K." lakás
Tárgy: Szalai Pál ügye
Jelentés
Budapest, 1975. augusztus 19.
„Munkahelyemen felkeresett Szalai Pál a Budapesti Mûszaki Egyetem Központi Könyvtárának munkatársa. Elmondta, hogy írt egy olyan tanulmányt, amelyben elképzelt nyugat-európai ország (ô úgy nevezte: Latin ország) politikai pártjait, ill. e pártok programjait írta le, úgy hogy ezek a programok-párt[o]k a mai nyugat-európai (és különösen a dél nyugat-európai) viszonyokra alkalmasak lehetnek.
Szalai lelki szemei elôtt leginkább az olaszországi többpárt rendszer lebegett, amikor írását elkészítette. 10 pártot sorolt fel a szélsô baloldaltól a szélsô jobboldalig. Maguknak a programoknak a megfogalmazásában igyekezett követni azokat a megfogalmazásokat és stílust, ahogyan a pártok magukat a közvélemény elé tárják. Szalai 10 pártja a következô:
Latin Marxista–Leninista Kommunisták Pártja. Ez a párt magát Marx, Engelsz, Lenin, Sztálin és Mao-Cetung nézetei képviselôjének tartja, Szalai elôadásában tipikus maoista párt, amely minden egyéb pártra »tüzet szít«, de különösen [arra a] pártra, amely Latin Kommunista Párt néven szerepel. Lényegében ez a párt felel meg a nyugat-európai kommunista pártoknak.
Szocialista alternatíva csoport. Szalai
elôadásában ez olyan – kis tömegbázisú
– párt, amely Marx, Engelsz, Lenin, Luxemburg, Trockij elveire hivatkozik,
és fô következtetése a munkás önigazgatás,
a [sz]indikalizmus, a szocialista forradalom. Ugyanakkor ez a párt
vitatkozik a Latin Kommunista Párttal.
Egyesült Szocialista Párt. Lényegében olyan szociáldemokrata párt, amely kissé balra tolódott. Szalai elôadásában e párt szocializmust, demokratikus szocializmust akar, nem hivatkozik különösebben a marxizmusra, nem marxista párt.
Keresztények a Szocializmusért Mozgalom. Kis párt. Marx és XXIII. János pápa [eszméinek] az ôskeresztényi evangéliumi szocializmus hirdetôje.
Kereszténydemokrata Párt. Nagy tömegpárt, az emberi jogok, ugyanakkor szindi[k]ális vívmányok szószólója, bírálja a Szovjetuniót és a népi demokráciákat.
Demokratikus Agrárszövetség. Eszményképe Dánia, a maga szövetkezeteivel.
Liberális Párt. A párt az emberi és polgári jogokra hivatkozik, a versenynek, a tôkés társadalomnak a híve, ellenzi az állam gazdasági beavatkozását.
Latin Szociális és Hazafias Párt. A társadalom tekintélyelvû megszervezését, a nemzeti szempontokat hangsúlyozza.
Nemzeti [Forradalmi Akarat] Akció Párt. Újfasiszta párt. So[r]el és Mussolini elveinek követôje, a Sallai [salói] köztársaság bálványozója, bizonyos fokig antiszemita propagandát folytat, követeli a »marxista pártok« betiltását.
Dióhéjban ez Szalai 10 pártjának programja. Szalai ismertette e párt programokat, majd elmondta azt is, hogy ô e pártokkal milyen sorrendben rokonszenvezik, ill. melyik ellenszenves neki.
Legrokonszenvesebb számára a Keresztények a Szocializmusért Mozgalom. Ezt követi az Egyesült Szocialista Párt, majd a Demokratikus Agrárszövetség.
Ezután a Kereszténydemokrata Párt következik, majd a Szocialista Alternatíva Csoport. A Liberális Párt a 6. helyre, a Maoista Párt a 7. helyre került. Szalai szerint a maoista párt azért rokonszenvesebb a Kommunista Pártnál, mert legalább támadja a kommunista pártot. Ezt a szélsôjobboldali fasiszta párt követi, ezután következik utolsó elôtti helyen a Kommunista Párt és végül utolsó a Latin Szociális és Hazafias Párt.
Szalai szerint a Latin Szociális és Hazafias Párt azért került az utolsó helyre, mert olyan szövege van, amelyet ô »nem bír«, az Újfasiszta párt legalább forradalmat akar.
Ugyanakkor a Kommunista Párt azért került ennyire hátra, mert e párt Moszkva eszköze.
Szalai ezt követôen ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy e 10 párt programtervezetét alkalomadtán tanulmányozásra átadja. Ezt követôen családi problémáiról beszélgettünk, majd Szalai eltávozott.
Megjegyzés: Szalai véleményem szerint olyan helyét nem találó, zûrzavarosan gondolkodó, idegbeteg értelmiségi, aki e tevékenységét mindamellett tudatosan végzi. Nem ismert az a kör, ahol Szalai e témákról esetleg beszélt volna."
Bp. 1975. VIII. 14.
„Fogarasi István" s. k.
Értékelés: A hálózat ellenôrzött, megbízható. Jelentése értékes adatokat tartalmaz Szalai Pálra vonatkozóan, mely zavaros, utópisztikus elképzeléseket tartalmaz, mely elmebetegségre utal.
Feladat: A tmb-nek feladatul adtam, hogy a kialakult baráti lehetôségeit felhasználva törekedjen a pártok programtervezetének megszerzésére. Beszélgetéseik során tisztázza nevezett elképzeléseit, célját, esetleges tevékenységének várható irányát.
Intézkedés:
– Ellenôrizzük Szalai Pál személyét.
– Az eredeti anyagot beszerezzük.
– Feldolgozásra átadjuk a BM. III/III-2. Osztálynak, és az anyag kivonatát megküldjük
Dávid Sándor r. szds.
Belügyminisztérium Titkos!
III/4. Osztály d. alo. Fontos!
1976. október 19.
II-4618/76.
Jelentés
„Fogarasi István" fedônevû
helyivétel
Iktatószám: 22-2041/1/76.
Kapja: BM. III/III-2-A.
Felvétel ideje: 1976. IX.
Szeptember hó folyamán kétszer találkoztam Szalay Pállal. Az elsô találkozásra 20-án délután került sor. – Meglátogatott munkahelyemen, ahol is szóbahozta a legújabb kínai eseményeket. Mao meghalt – mondja, meglepôen csend van, semmi polgárháború. Ez örömmel nyugtázható. (…)
Szalay ezután arról beszélt, hogy 1943 ôszi helyzetet feltételezve, azt az esetet, hogy az angolok érkeznek ide és nem az oroszok – milyen többpárt rendszer alakult volna ki Magyarországon. – ô azzal a feltételezéssel él, hogy mindenki szervezkedhet, kivéve a német szövetségeseket, német barátokat. Tizenkét pártot hoz létre, egy ilyen körképet mutatott be, balról jobbra leírva a következôképpen festenek ezek a pártok:
Magyar Kommunista Párt – ez a Rákosi–Rajk-féle társaság, ez hûséges a Szovjetunióhoz, taktikus. Lehet, hogy nem követelte volna a kormányzó eltávolítását, attól függ, hogy Sztálin mit akart volna. – Lett volna egy olyan, hogy Forradalmi Szocialisták Szövetsége, ide tartozik Weiszhaus-Justus, ezek kikiáltották vagy ki akarták volna kiáltani a proletárdiktatúrát, tanácsköztársaságot azonnal. Ezenkívül lett volna Magyar Szociáldemokrata Párt – Kéthlyék. – Azután Magyar Radikális Párt – Zsolt-Csécs[y] stb. – mind a kettô párt „októbrista", Károlyi Mihályt követelte volna vissza. – Lett volna Nemzeti Paraszt Párt úgy, ahogy lett is – Veres Péterékkel. – Azután Polgári Liberális Párt, amelybe Szalay szerint a következôk tartoztak volna: Rassai, Bethlen István, Sulyok Dezsô, Pfeiffer Zoltán, Szekfû Gyula, ennek a pártnak lett volna a programja, hogy folyton hivatkozik Széchenyire, Eötvösre. – Ezenkívül lett volna egy Demokrata Néppárt – a Barankovicsék. Nemzeti Radikális Szabadság Párt – ez Szalay Pálnak saját találmánya – ilyen párt ugyanis nem volt, most ô szerinte ez a Nemzeti Radikális Szabadság Párt, ez Szabó Dezsôre hivatkozott volna, és egyidejûleg lett volna németellenes és zsidóellenes. Ez is Bajcsy-Zsilinszkyt akarta volna vezéréül, de nem lett volna jobboldali különösképpen, a két zsidótörvényt nem akarta volna elfogadni, szellemi eszközökkel kívánta volna a zsidóság térhódításának korlátozását. Ezenkívül lett volna a Keresztény Nemzeti Egyesülés, amelyben Mindszenty–Schlachta Margit szerepelnek, ezek az elsô zsidótörvényt elfogadták volna. – Azután lett volna egy Horthysta Párt – ez a Magyar Élet Pártja – közbevetôleg megjegyzi Szalai, hogy Schlachtáék legitimisták voltak, tehát ôk valószínûleg a Habsburgokat akarták volna vissza. – És ezenkívül lett volna egy ilyen Szociális Népmozgalom, amibe a nyilasoknak azok az ágazatai tömörültek volna, amelyek egyébként németellenesek voltak, de ez megmaradt volna antiszemitának és egyszer s mind Szalai megfogalmazása szerint egy ilyen proletári nyilasnak. (…)
Különösképpen érdekelte ôt már az elmúlt években is a különbözô politikai pártállások, pártok, pártprogramok kérdése. – Ezzel volt kapcsolatos az a néhány évvel ezelôtti koncepciója is, amit egy ilyen elképzelt nyugateurópai viszonylatban fogalmazott meg pl. a latin országi különbözô pártokkal kapcsolatosan. – Most ezzel nem közvetlen összefüggésben, de talán távoli módon mégis csak összefüggésben fogalmazódott meg benne egy olyan elképzelés, hogy ô beírja vagy megfogalmazza azokat a pártokat vagy pártprogramokat, amelyek egy elképzelt, de mégis többé-kevésbé valósághoz kötött helyzetben, tehát 1943-ban Magyarországon abban az esetben, hogyha az angolok szállnak meg bennünket, következett volna be. (…)
Szalay Pállal szeptember 29-én szerdán találkoztam, kimentünk a Múzeum-kertbe. – Én hívtam egy kis beszélgetésre, ô – meglepôen a fiával jött és azzal a bizonyos 33 ponttal, amelyre vonatkozóan már elôzôleg szólt. A fiát elküldte Múzeumba látogatóba – és ezalatt az idô alatt felolvasta nekem a pontokat. – A késôbbiek folyamán azonban kisfia visszajött és akkor a kisfia elôtt folytatta a felolvasást (…), sôt a fiacskáját, aki 12 éves, be is vonta ezekbe a beszélgetésekbe, mintha egy felnôtt lenne.
Visszatérve a 33 pontra – csak azt tudom mondani, hogy abban volt minden. – Néhány idézet:
„Nagy Imre és társai vértanúságát törvénybe kell iktatni. – Kárpátukrajnát vissza kell szerezni. – Erdélynek önállónak kell lenni. – A KGST-bôl és a Varsói Szerzôdésbôl ki kell lépni. – Több-párt rendszert alulról kell megszervezni, csak olyan pártok mûködhetnek, amelyek demokratikus szocializmust akarnak, ebbôl következôleg, hogy sem a diktatórikus pártok – tehát pl. a kommunista párt – nem mûködhet, sem pedig az ún. kapitalista pártok nem mûködhetnek. – Ezeknek a pártoknak el kell ismerniök a jogfolytonosságot 1956 és napjaink között. – Háborús bûnösök azok, akik 1968. augusztus 21-én bementek Csehszlovákiába. – Felelôsségre kell vonni továbbá azokat is, akik 1945-ben megmenekültek a háborús felelôsségrevonás alól, mert mint nyilasok beléptek a kommunista pártba – ezeket a volt nyilasokat, most kommunistákat szintén felelôsségre kell vonni. – Azokat is továbbá, akik 57–58-ban elkövették a terrort, erôszakkal létrehozott szövetkezeteket szét kell oszlatni, stb." – Ezenkívül számos elvi álláspont van ebben a 33 pontban – elvi álláspont – mondom, mint pl. a halálbüntetés eltörlése, milícia rendszerû hadsereg, rendôrség stb.
Ezeknél a szövegeknél a kisfia jelen volt. – Igyekeztem a beszélgetést elvi síkra terelni. – Természetesen nem akadályozhattam meg, hogy a kisfiú ne hallja a bûnösök felelôsségrevonásáról szóló szöveget stb. – Kár is lett volna én szerintem megakadályozás, a kisfiú 12 éves, de már úgy beszélt, mint egy felnôtt. – Ô koraérett, egyébként – véleményem szerint. – Tény viszont, hogy pszichológushoz jár, kapkodja a levegôt és ilyeneket mond: az én véleményem szerint hadseregre, elnökre nincs szükség. Viszont totalitárius rendszer ellen az önkéntesek támadó háborúja indokolt.
Majd hanyattestem – a kisfiú úgy beszélt a kommunistákról, oroszokról – per így! – Megemlítette azt is, hogy fasiszta párt Portugáliában nincs, bolsevik párt sajnos van. Egyéni véleményem ezzel összefüggésben – szeretném megjegyezni, hogy nem csak én nálam, de pl. ***-nál sem, a gyerekek mit sem tudnak pl. a *** viselt dolgairól, és a *** igyekszik is a két gyermekét – jól lehet hittanra járatja ôket – úgy kezelni, hogy többé-kevésbé lojálisak legyenek az adott valósággal szemben. Ezzel szemben meglepô és elítélendô – részemrôl – vagy én ezt elítélendônek tartom, hogy Szalai Pál a gyermekét – egyrészt felnôtt partnerként kezeli, másrészt pedig ilyen dolgokat mûvel, amire nem tudok mást mondani, mint hogy lélekmérgezés – alapvetôen hozzájárul – én szerintem a gyermekének a neuropathiájához – ez volt a véleményem.
Az az érzésem van, hogy Szalay Pál nézeteiben az elmúlt néhány év alatt bizonyos változás ment végbe. – Nem arról van szó, hogy az ideológiai orientációja megváltozott volna, mert hogy ha megkérdeznénk tôle, hogy mi az ideális társadalom ô szerinte – akkor ma is bizonyára azt a választ adná, amit adott 12 évvel – vagy nem tudom hány évvel ezelôtt, hogy valamiféle demokratikus szocializmus, legfeljebb most azt tenné hozzá, hogy pluralista, mert most ez egy divatos kifejezés. Nem errôl van szó – mindazonáltal változásról mégis kell beszélni – t. i. annyiban történt itt változás, hogy az aktuális politikai dolgokkal ô teljesebben foglalkozik és a szembenállása a népi demokráciával, rendszerünkkel szemben valahogy aktívabb, erôteljesebb, mondhatnám azt is talán, hogy ellenforradalmibb lett.
Az a véleményem, hogy emögött az ô nézetváltozásai, átalakulása mögött végsôfokon az ô emberi kapcsolatainak a szegényessége, sivársága, az ô valóságérzékének a hiánya, illetve, hát egy ilyen talán torzult lelkialkat rejlik, amennyiben – példákat szeretnék mondani, amelyek igazolják, hogy tényleg nála egy ilyen magatartás tapasztalható – egyszer tény, hogy az anyjával való kapcsolata nagyon megromlott – 10-12 évvel ezelôtt még tûrhetô volt, de amint megnôsült, utána az anyja és a felesége között ôrlôdött, majd a felesége pártjára állt, az anyjától elszakadt. – Mindamellett az a körülmény, hogy a felesége pártjára állt sem jelenti azt, hogy neki a feleségével sikerült egy harmonikus kapcsolatot létrehozni – szeretnék célozni itt egy olyan esetre, hogy elôfordult, hogy olyan hangosan veszekedtek a feleségével, hogy a lakóközösség valamelyik tagja feljelentést tett ellene emiatt – ezentúlmenôen van az, hogy barátai tudomásom szerint nincsenek, vagy alig vannak. Ismerôse se sok, gyereke csak egy van, azt is túlzottan kényeztetik, de azonkívül van az, hogy – általában úgy beszél a munkatársairól, ismerôseirôl, mintha azok mind egyrészt intellektuálisan, másrészt erkölcsileg korlátozott, korlátolt emberek lennének.
Sôt tudomásom szerint orvoshoz is járt már – ilyen pszichoanalitikus, vagy pszichiater foglalkozott vele és ez a pszichiater is azt mondotta egyszer neki, hogy én szerintem Pali neked az a bajod, hogy a valósághoz nem viszonyulsz normális módon, próbáld megérteni ezt a világot egy kicsit. – De ôt eleve az ilyenfajta felszólítás mindig idegesíti, eszeágában sincsen megérteni a környezetét. (…)
Most felállítok egy hipotézist azzal kapcsolatban, hogy Szalaynak a nézetei milyen körben hatnak. – A legerôteljesebb hatás – véleményem szerint – szûk családi körben mutatkozik. Megítélésem szerint a feleségének a gondolkodását erôteljesen befolyásolja, a gyermekének a múltkori reakcióból gondolom, – a gyermekének a gondolkodását pedig nagyon erôteljesen befolyásolja. Ezentúlmenôen úgy gondolom, hogy az a néhány ismerôse, akivel bensôségesebben beszél, azok szintén tárgyai az ô politikai gondolat kifejtéseinek.
Személyemen kívül (…) egy-két olyan ismerôse lehet, akiket már névszerint is említett nekem, az elôbb elhangzott Fleischmann neve mellé kívánkozik BENCZE nevû ismerôse, aki valamilyen filozófus, vagy filozófia területén dolgozó ember, azonkívül egy-két ember lehet még ezenkívül különbözô lapok szerkesztôségében, gondolom, hogy a Valóságban a SÜKÖSD MIHÁLY-lyal szokott néha beszélgetni. Feltételezhetôen a Vigiliánál és a Protestáns Teológiai Szemlénél is vannak kapcsolatai – és ezeket a kapcsolatokat ô felhasználja ilyen jellegû beszélgetésekre – is.5
Szalay Pál többször beszélt Csécsi Imrérôl. – Csécsi Imre októbrista politikus volt a Károlyi Mihály kormányában – a Horthy-rendszerrel élesen szembenállt, 1945 után egy ideig radikális polgári demokrataként tevékenykedett, azután úgy tudom, hogy felhagyott a politizálással és azt hiszem mint nyugdíjas fejezte be életét. – Szalay Pál nagy tisztelôje Csécsi Imre mûveinek, az a véleménye, hogy Csécsi Imre olyan gondolkodó, amelyhez fogható a XIX. században is csak egy van Magyarországon, az Eötvös József – és tudomásom szerint –, illetve Szalay említése szerint ô egyszer valamilyen módon kapcsolatba került Csécsi Imrének a lányával és hát errôl is tudok. – Úgy tudom, hogy Csécsi Imre lánya fent volt az ô lakásukon, ezzel kapcsolatban hadd említsem meg, bár talán már említettem, hogy Szalay szereti magaköré gyûjteni, hogy így fejezzem ki magam – a ne[v]esebb emberek közül egyiket-másikat – a múltkoriban ez így történt BIBÓ ISTVÁN-nal, azelôtt így történt SZALAY SÁNDOR-ral,6 aki egy ilyen szociáldemokrata szociológus volt, Rákosi alatt ült és jelenleg is azt hiszem a Magyar Tudományos Akadémia keretében dolgozik, és Csécsi Imre lányának a meghívása is hasonló jellegû lehetett.
Úgy gondolom, hogy abban a körülményben, hogy Szalai magához hívja ezeket a nevesebb embereket, mint az elôbb említett Szalay Sándor, Bibó István, Csécsi leánya – abban a körülményben közrejátszik az is, hogy ô, akinek különösebb sikerei az életben nem voltak, talán ily módon próbál magának kielégüléshez, illetve sikerhez jutni, és errôl – amikor ô beszél, akkor hát felcsillan a szeme és láthatóan büszkeséggel ejti ki, hogy képzeld volt nálam Bibó István, vagy a múltkor, hogy meghívtam lakásunkba Szalay Sándort és ô örömmel elfogadta a meghívást, vagy amit a Bibó Istvánnal való találkozóról mondott, hogy végre egy olyan ember, akinek a társaságában jól éreztem magam, ez igazán nagy ritkaság stb.
/d. alosztály
77. február 7.
II-557/77.
„Fogarasi István" fn. helyi vétel
22-1608/1/77.
III/III/2-a alosztály Szigeti Lajosné
r. szds.
X: A legutóbbi alkalommal említett találkozás után – arról a találkozásról van szó, amelyen Szalai Pállal találkoztam. Szalai Pál egy alkalommal felkeresett engem, gondolom napokkal vagy egy-két héttel azt követôen, hogy itt beszélgettünk errôl. Ô tehát felkeresett engem és arról a pártprogramról kezdett beszélni, amelyet ô kidolgozott és amelyrôl már szóltam.
Megkérdezte tôlem, hogy mi a véleményem a pártprogrammal kapcsolatban? Nem nyilvánítottam egyetértô véleményt, illetve azt mondtam, hogy bizonyos dolgokkal nem értek egyet, és ezeket a pontokat meg is világítottam elôtte. Természetesen nem olyan álláspontról szóltam hozzá, amilyen egy hivatalos álláspont lehetett volna, tehát nem marxista álláspontról, hanem a polgári demokratikus álláspontnak valamilyen változatáról szólva egyrészt elítéltem azt a túlzó, bizonyos fokú terrorra hajlamosító álláspontot, amely az ô pártprogramjában kifejezésre jutott, amennyiben hát ô itten bíróság elé akarna állítani, hogy ha a hatalmat átvenné – mindenkit, aki ennek a rendszernek valamilyen mértékben a tartója vagy oszlopa volt. Másrészt pedig mint baloldali túlzást, elítéltem azt a nézetét, amelynek értelmében ô az öröklési jogot, mint olyant – egyáltalán el akarná törölni. Ennek kapcsán a vita hevében talán élesebben fejezve ki magamat, azt mondtam, hogy hiszen te magad sem alkalmaznád ezt a törvényt saját magadra, amennyiben azt az 5 ezer kötetes könyvtárat, ami a tied és amit az apádtól örököltél,7 azt te is áthagyományoznád a fiadra, aki így egy rendkívül erôs mûveltség birtokában jutva mit tudom én egyetemi felvételin vagy hasonló helyen helyzeti elônybe kerülne olyan – például munkás származású gyerekekkel szemben, akik esetleg értelmesebbek, jobb képességûek, de nincs ilyen mûveltségük, mert az apjuk nem hagyományozott rájuk 5 ezer kötetes könyvtárat.
Természetesen nincs szó arról, hogy összevesztünk volna, mert azért annyira élesen nem támadtam az elképzelését, de valahogy úgy éreztem, hogy egy bizonyos fokig megorrolhatott rám, vagy egy ilyen kis hidegség vagy fagyos csend következett be a beszélgetésbe és hát így váltunk el azzal, hogy majd ô újból hív. Ez valamikor októberben történhetett, vagy november elején, de azóta sem hívott és azóta – a szokásos karácsonyi üdvözlôlapjáról is megfeledkezett. Ennek ellenére nem gondolom azt, hogy többrôl lenne szó, mint a már máskor is elôfordult néhány hónapos, vagy néhány – vagy esetleg fél éves ilyen vitát követô szünetrôl.
Emlékszem rá, hogy utoljára
tán 3-4 évvel ezelôtt volt, hogy reform korunk két
nagyságának, Széchényinek és Kossuthnak
a vitája kapcsán olyan élesen összekülönböztünk
egymással, hogy akkor hónapokon, illetve fél éven
keresztül egyáltalán nem találkoztunk.8
A pártprogrammal kapcsolatos anyagot a szokásos módon egy igen nagyméretû barna aktatáskából vette elô, maga az anyag azt hiszem A/4-es méretû papírra lehetett kézzel írva az ô igen nagy betûivel, amibôl következik, hogy sok papírt jelent egy-egy ilyen Szalai-féle írás.
Emlékezetem szerint mintha javítások lettek volna, nem is egy helyen a dolgozatban. Úgy hogy elképzelhetô, hogy ez egy többedik változata ugyanannak a témának. A javításokat természetesen ô maga csinálta.
Magyarázat a helyszín-rajzhoz; a készített helyszínrajz alapján az I-es szoba, hall, amelybe a bejárat az elôszobából van és amelybôl bejárat nyílik a II-es számú szobába. Na most az I-es és a II-es között egy olyan ajtó van, amit el lehet húzni és akkor tulajdonképpen az I-es és a II-es szoba egymásba nyílik, illetve egy szobává alakul át. A hallban valamilyen asztal, hosszúkás asztal, különbözô székek vannak és azonkívül ugyancsak a hallban ilyen fekvôhely is. Emlékezetem szerint az egy szülôi hálószoba funkcióját is betölti, de könyvek is vannak benne. Amikor a Szalaiéknál voltam, vagy voltunk többen – például egy társaság, akkor ebben a hallban volt a vacsora tálalva és egyébként is úgy néz ki, hogy ez egy ilyen közös étkezô-helyiség lehet.
Emlékezetem szerint a lépcsôház felôli falon könyvek sorakoznak, valamint könyvek sorakoznak az ajtó és a lépcsôház felôli fal közötti térségben is, mintha ezen túlmenôen ilyen arcképek, fényképek és azt hiszem a Nemzeti dal, vagy a 12 pont is ott van nagybetûkkel kifüggesztve. A II-es szoba tulajdonképpen ilyen nappali funkcióját betöltô vendég-fogadó szoba. Azt hiszem kerek asztal, mellette hatalmas fotelek – 2 vagy három – fekhely az egyik oldalon éspedig a lépcsôház felôli falnál, azonkívül egy nagy rádió és lemezjátszó ugyanezen a falon, a szembenlévô falon pedig egy hatalmas könyvtár. Elôtte telefon és egy ajtó, ami a III-as jelzett gyerekszobába vezet be.
Lehetséges, hogy a II-es számú szoba elôtt, az ablakon túl egy erkély van, hasonlóképpen ugyanez lehetséges a gyerekszoba vonatkozásában, a III-as szoba vonatkozásában is, de hogy kijárat az erkélyre mind a két szobából van-e, vagy csak az egyikbôl azt nem tudom. Az bizonyos, hogy valamelyikbôl van, mert magam már tartózkodtam az erkélyen. Azt szeretném mondani, hogy nagyon hosszúak ezek a szobák. Nem is annyira – szélesek is, de igen hosszúak. Az egész lakásról az a benyomásom, hogy legalább 150 négyzetméter, noha kétszoba hall, személyzetis a leírás szerint.
A III-as szoba, gyerekszoba. Tele van játékokkal. Most már feltehetôen – hát amikor ott voltam, akkor volt tele játékokkal, akkor a gyerek még kisebb volt, most már feltehetôen könyvek, gyereknek tanszerei is sorakozhatnak ott. Átjáró van a II-es és a III-as számú szoba között is, valamint ugye a gyerekszoba és a fürdôszoba között is.
A IV-es helyiség az elôszobából más irányba nyíló kis szoba, személyzeti szoba. Tudomásom szerint ez azt a funkciót tölti be, hogy Szalai felesége, aki magántanárnô, nyelvtanárnô, itt tartja az óráit növendékeinek.
Évekkel ezelôtt, amikor ott
jártam, akkor a lakásra régi típusú
bútorok és bizonyos mértékig hát bútorhiány
volt jellemzô. Illetve hát az, hogy nem volt sok bútor
benne, hogy nagy térségek, szabadon járható
térségek jellemzik ezt a lakást. Emlékezetem
szerint ez egy olyan lakás, ahol én hosszú métereket
róttam sokszor. Magának a lakásnak, illetve a bútorzatának
az állapota olyan közepesnek mondható. Nem tûnt
fel, hogy friss festés, vagy korszerû, vagy új bútorok
lennének, de az sem tûnt volna fel, hogy repedések
a falon, vagy tönkrement bútorok lennének.
/d. alosztály
7. február 17.
II-791/77
Fogarasi István fn. helyivétel
22-1608/2/77.
III/III/2-a alosztály Szilágyi
Mária r. tzls.
F: – Szalay Pállal folyó hó 2.-án találkoztam délután 3/4 5–este 1/4 7.-ig voltunk együtt az Országos Mûszaki Könyvtár és Dokumentációs központ halljában. A találkozóra úgy került sor, hogy felhívtam ôt telefonon, és közöltem vele, hogy van nálam néhány cikk – angol nyelvûek –, amelyeket el tudnék helyezni a lapomba, és azt kérdeztem tôle, hogy ô vagy a felesége ráér-e, van-e kedve, van-e kapacitása ahhoz, hogy ezeket a munkákat elvégezze? Ô azt mondta, hogy majd elôbb felhívja a feleségét, azzal megbeszéli, és azután, miután ezt megbeszélte, közli velem a végeredményt. Ez meg is történt. Felhívott telefonon, közölte velem, hogy el tudja vállalni – mondtam jöjjön el – eljött, és akkor a hallban átadtam neki ezt a néhány cikket. Közbevetem, hogy a gondolkodási idô, tehát a két beszélgetés közötti idôpont körülbelül egy óra lehetett.
F: (folytatja) – Ezt követôen említettem neki, hogy a másik lapomban szándékozom egy olyan anyagot készíteni, amelyik a fejlett tôkésországok oktatási irányzataival kapcsolatos. Elmondtam, hogy több cikkrôl lenne szó, és különösen elôtérben állnának azok az országok, ahol ez az oktatási kérdés jól meg van oldva. Nem bánom, hogy Anglia, vagy esetleg valamilyen skandináv országok, mire ô azt mondta, hogy neki most éppen van egy ilyen témája, amelyik az Észak-Európa-i országok oktatásügyével foglalkozik. Ezek után azt mondtam neki, hogy akkor jól van, összeszedek néhány anyagot, és akkor te majd ezt megcsinálod. Ezek után családi dolgokról esett szó, hogy a felesége hamarosan kórházba megy epemûtétre, addig ô otthon lesz, és vigyáz a fiára. Az a véleményem, hogy ez az idôszak, amikor ô otthon lesz majd, és vigyáz a gyermekére, miközben a felesége a kórházban van, bizonyos lehetôséget kínál arra, hogy felkeressem, és hát ott a lakásán beszélgessünk egymással, annál is inkább, mert akkor, amikor ô majd vigyáz a gyermekére, nyilván nem hagyhatja el a lakását esetleg, nekem pedig valamilyen dolgom lesz vele – fontos, és akkor hát föl tudok hozzá menni. Egyébként ezt a kérdést nem vetettem föl, ez csak egy probléma. Abban állapodtunk meg, hogy bizonyos idô múlva ô majd jelentkezni fog nálam. Ezt követôen én hoztam szóba a csehszlovák Chartával kapcsolatos magyar szolidaritási nyilatkozatot. Mondtam neki, hogy ez egy derék dolog, de nem tudom, kik írták alá, vajon ô mit tud a dologról? Erre, mint a vízfolyás kezdett említeni egy csomó nevet. Elmondta, hogy Heller Ágnes, annak férje Fehér Ferenc, Donáth Ferenc, azután egy csomó filozófus, mint Márkus György, Tordai Zádor, Vajda Mihály, néhány író nevet is említett, mint Csoóri, Eörsi István, és hozzá tette, hogy – és barátom, Radnóti Sanyi – mind aláírták, egytôl egyig. Idôközben, miközben a neveket felsorolta egyszersmind kommentálta is ôket. Elmondta, hogy például Tordai azelôtt nem volt ilyen rendes fiú, tehát úgy látszik megjavult. A Vajda, az mindig ilyen volt, Eörsi (…) most ki mert állni.
F: (folytatja) – Azután megkérdeztem tôle, hogy Hegedüs András aláírta-e? –, mire ô azt mondta, hogy Hegedüs tudomása szerint megtagadta (…), majd ezek után arról beszélt, hogy ô maga ajálkozott fel Radnóti Sándornak, hogy ô is aláírja feleségével ezt a nyilatkozatot. Radnóti ezt a felajálkozást elhárította – mondván – hogy itt egy szûk körrôl van szó, nem hólabda-módszer szerint terjedô aláírássorozatról. Azt is hozzátette Radnóti, hogy tudomása szerint Kádár engedi az egész dolgot. Szalay viszont azt hangsúlyozta, hogy így ez kevés tulajdonképpen, ebbe a szolidaritási nyilatkozatba bele kellene venni minket – Magyarországot is, azaz tovább kellene fejleszteni. Mindezt úgy kommentálta, hogy most már vannak tehát érdekes fejlemények, a csehek igen kemények, tulajdonképpen „nyugatra" kellene támaszkodnunk. (…)
F: (folytatja) – Az egész beszélgetésre az OMKDK. halljában került sor, ahol hatalmas fotelek sorakoznak egy-egy asztal mellett. Én igyekeztem Szalay Pálhoz kedves, barátságos lenni, mintha misem történt volna soha, mintha nem is néhány hónappal ezelôtt, hanem mintegy tegnap váltunk volna el egymástól. Úgy vettem észre, hogy ô a beszélgetés során bizonyos hûvös tartózkodást tanúsított, amely azonban késôbb, így a vége fele feloldódott, amit bizonyít az is, hogy a végén elôhozakodott egy ilyen elképzelésével, amelyben a különbözô ideológiai irányzatokat egy ábra, egy grafikon formájában próbálta ott nekem fölvázolni. Ennek az ábrának az a lényege – ahogy én észleltem – tulajdonképpen egy kör alakban ábrázolja a baloldali és a jobboldali irányzatokat, olyan köralakban, amelyben a jobb a szélsô jobboldali fasiszta irányzat, a szélsô baloldali kommunista irányzat mellé kerül közvetlenül, és így az ábrából úgy tûnik, hogy a kommunizmus, és a fasizmus tulajdonképpen egy és ugyanaz. Annál is inkább így tûnik ez, mert Szalay maga is azt mondja – elnevezvén az ábra egyes szeleteit –, hogy a liberális irányzattal szemben a fasiszta irányzat van, és tulajdonképpen a fasiszta irányzathoz sorolja a mai Szovjetúnióban, Magyarországon stb. meglevô rendszereket. A kettô közé, tehát a liberális, és a fasiszta irányzat közé sorolja ô az úgy nevezett keresztény irányzatokat, és hozzáteszi, hogy véleménye szerint Marx eredeti elgondolásai is ebbe a keresztény irányzatba tartoznak bele, annak mintegy a baloldali felét alkotva. A liberális irányzat az tulajdonképpen a mai polgári demokráciákkal… lenne azonos, egy olyanféle felfogás, amely tulajdonképpen a leben und leben lassen elvét hirdeti, tehát – élni, és élni hagyni – mindenki azt csinál amit akar, és Szalai szerint ezek tulajdonképpen az angolszász, angolok, amerikaiaknak az irányzatát jelentené, minden különösebb ideológia nélkül, tulajdonképpen közömbösen a valósághoz. Ô nem is ezt tartja ideálisnak saját szempontjából, hanem inkább a fasiszta és a liberális irányzat között elhelyezkedô keresztény elképzeléseket, amelyek egyaránt hirdetik a szolidaritást, és másfelôl a szabadság eszméit, és így szemben állnak egyrészrôl a liberalizmussal is, amelyik hát csak egy ilyen közömbösséget jelent, másrészrôl viszont szemben állnak a Szalay által totalitáriánusnak nevezett fasizmus és kommunizmussal, amelyik hát nem szolgálatot hirdet, hanem ahogy ô mondja, erôszakot hirdet mindenek elôtt.
Tekintettel arra, hogy a munkát február
2.-án adtam ki, azzal hogy nem sürgôs, de hát
nem is húzható el különösebben, tehát
mintegy két hét a határidô cirka – ez azt jelenti,
hogy február közepén kell várnom az ô jelentkezését.
Amennyiben nem jelentkezik teszem azt február 15.-ig, addig én
akkor én ôt felhívom, és egy egyszerû
érdeklôdést mutatva, megkérdezem tôle,
hogy hát mi van?
Budapesti Rendôrfôkapitányság
III/III-D. alosztály Szigorúan titkos!
Adta: „Fogarasi" fn. tmb.
Vette: Dávid Sándor r. szds.
Idô: 1978. január 12.
Hely: nyilvános
Tárgy: Szalai Pál ügyében
Jelentés
Budapest, 1978. január 20.
„F. hó 10-én telefonhívásomra megjelent nálam Szalai Pál.
Közömbös beszélgetést követôen arról szólt, hogy »milyen szemét ez az Illyés Gyula is. Nagy cikket írt a Magyar Nemzetbe. E cikkében ahhoz az új irredenta hullámhoz csatlakozik, amelynek párton belüli képviselôi is vannak. Az egész az oroszok céljait szolgálja: Ceausescu – aki egyébként szar pali – függetlenségi törekvéseit most a magyar irredenta érzelmek felkorbácsolásával akarják megnyerni. Az erdélyi magyarság helyzete egyébként nem rosszabb lényegesen, mint az erdélyi románoké.«
Ezután Szalai arról szólt, hogy felesége befejezte »a baloldal, ill. jobboldal meghatározásával« kapcsolatos tanulmányának legépelését.
A tanulmány fôbb gondolatmenete a következô: a baloldaliság-jobboldaliság a francia forradalom által elindított fogalmak. Baloldali az, aki a szabadság, egyenlôség, testvériség eszményeinek a híve. A jobboldali szerint az ember természete szerint alapjában véve rossz. A jobboldal fenti három eszmét vagy annak valamelyikét támadja, »rendet« akar teremteni, ellenforradalmat csinál, reakciós.
A bolsevizmus mint totalitárius diktatúra Lenintôl kezdôdôen hajolt jobbfelé, azzal hogy megsemmisítette a szabadságot. Azóta viszont már az egyenlôség és a testvériség alapjait is kikezdte.
A bolsevizmus és a fasizmus áthajlanak egymásba, márcsak azért is, mert nemcsak a bolsevizmus vesz fel jobboldali vonásokat, de több fasiszta is felvesz »baloldali« nézetelemeket.
Szalai szerint »Kronstadt 1921, Budapest 1956, Prága 1968. és Santiago de Chile 1973. – ugyanazt jelképezik: mindenütt jobboldaliak számoltak le baloldaliakkal. Pl. a magyar 56-ban Nagy Imre, a munkástanácsok a baloldalt képviselték, Kádár az oroszokkal együtt azonban már átment a jobboldali ellenforradalmiság pozíciójába.«
…Mindezek után Szalai a következôkrôl tájékoztatott:
E tanulmány több példányban lett legépelve francia nyelven és azon az írógépen, amelyrôl az Állambiztonsági Szervek 1964. júl. végén felvételt készítettek. E példányok általában Szalai lakásán találhatók.
Szalai – közlése szerint – egy példányt odaadott kb. másfél hónappal ezelôtt Fehér Ferencnek és Heller Ágnesnek. Fehérék a tanulmányt jónak találták és külföldi közlésre alkalmasnak. Azt a tanácsot adták Szalainak, hogy tanulmányát álnéven adja postára és címezze egy francia folyóiratnak.
Ezt követôen Fehérék külföldre távoztak és megbeszélték Szalai tanulmányának franciaországi közlését egy Castorialdis (?) nevû francia filozófus folyóirat-szerkesztôvel.
Errôl egy Franciaországból érkezett személlyel megüzenték Szalainak, hogy a publikáció ügyét elintézték, a dolog mehet.
Szalai azt tervezi, hogy egy másik írógépen (anyjáén) fogja újra gépeltetni az anyagot és ezt fogja Castorialdisnak, ill. lapjának postán kiküldeni. Alaposan feltételezhetô, hogy »Simon Dávid« álnéven ír és postán és nem létezô címet fog használni.
Mindehhez Szalai hozzátette, hogy »máris többen tudnak a dologról, de mind megbízhatók«.
Feltételezhetô, hogy megmutatta, vagy megmutatni kívánja Bibó Istvánnak is e tanulmányt és szinte bizonyos, hogy Radnóti Sándor barátját az egész tanulmányról ugyanúgy tájékoztatta mint e sorok íróját.
Mindezek után Szalai kijelentette, hogy »az ilyesmire a hazaárulást szokták rásütni és az 8 évvel kezdôdik. Rettenetes lenne számomra a börtön« – folytatta.
A továbbiakban közömbös beszélgetésre került sor, majd elbúcsúztunk."
Bp. 1978. jan. 12. „Fogarasi István"
s. k.
Értékelés: A jelentés központi értékû és felhasználása op. értékû adatokat tartalmaz, Szalai Pálra vonatkozóan, akit a BM III/III-2. Osztály tart bizalmas nyomozás útján, feldolgozás alatt. A jelentés nevezett pol. beállítottságát, ellenséges szemléletét tükrözi.
Feladat: másirányú.
Budapesti Rendôrfôkapitányság
III/III-D. alosztály
Adta: „Fogarasi" fn. tmb.
Vette: Dávid Sándor r. szds.
Idô: 1978. október 26.
Hely: „Iroda" fn. „K" lakás
Tárgy: Szalai Pál biz. nyom. alatt álló
személy ügyében
Jelentés
Budapest, 1978. október 28.
„F. hó 19-én du. találkoztam Szalai Pállal. A Szalai család idôs barátja Jakab Erzsi, akit mint az OMKDK külsô munkatársát ismerek, felhívta figyelmemet arra, hogy Szalainé szeretne tömöríteni és jó lenne ôt foglalkoztatni az OMKDK Korszerû Vezetés c. információs kiadványában. Azt ajánlotta, beszéljek errôl Szalaiékkal.
Ezután felmentem Szalai Pálhoz. Szalai a következôket mondta:
»Voltam kint 2 hétig. Mennyivel emberibb, szebb ott minden. Emberi kapcsolatok, emberi hangok, nem ez az örökös fojtott gyûlölködés, ami itt van.
Csak Benelux területén voltam, pl: egy bûbájos luxemburgi faluban. Ez egyébként könyvtárosi-felsôoktatási tanulmányút volt.«
»Kifelé menet és hazafelé jövet személyi motozáson estem át. Külön választottak a többiektôl. Könyveket kerestek. Persze rázós könyveket nem vittem ki magammal. Hazafelé pedig éppen azt a táskát nem nyitották ki, amelyben a sok jó könyv volt. Így elvettek tôlem vagy 3 könyvet, de – van Isten! – hazahoztam vagy 10-et. Egyébként ugyanaz az ÁVÓ-s csinálta hazafelé, mint kifelé. Bezártak egy szobába: ordibáltak velem, majd nyugtatgattak, hogy ez csak formaság. Ez az ingadozó magatartás valójában ÁVÓ-s trükk.«
Otthonában Szalai megmutatta a behozott könyveket. Közöttük volt az Esprit 78. nyári száma, Castriadisz (?) [Castoriadis] lapja. Heller Ágnes cikke a lapban, Méray Tibor megemlékezése Nagy Imrérôl, meg egy Marc Rakovszky álnevû magyar, akit senki nem ismer. Az írók luxemburgisták, szindikalisták, »marxisták«, de olyanok, akik egyúttal támadják a Szovjetuniót, a mai Magyarországot stb. Az egyik cikk azt fejtegette pl., hogy bolondok a nyugatiak amikor azt hiszik, hogy Magyarország más mint a többi kommunista ország.
Arra a közbevetésre, hogy »ezek szerint nem vittél ki semmit« Szalai azzal válaszolt, hogy »nem«. Most bukott le a Molnár Gál Péter (MGP) is. Baráti szívességet tett csupán, most kirúgták a Népszabadságtól.
»Belátom már – mondja Szalai –, hogy a legjobb, ha az ember postára adja az írásokat. Így nincs lebukási veszély.«
Arra a kérdésre, hogy miért motoztak meg? Szalai így válaszolt: »Mert 1) vagy feljelentettek a mûegyetemi könyvtárból, erre utal, hogy Végh Ferenc megkérdezte tôlem: ki az a Bence György. Nem valószínû azonban, hogy Végh ávósokkal társalogna, inkább az a valószínû, hogy fecsegett a személyzetin, és 2) volt nálam Kenedi Jancsi, és talán ôt figyelik.«
»A Kenedi egyébként egy magyar Szamizdat-ot szerkeszt. Nem rendszerellenes, de nincs engedély. Azokat az írásmûveket közli, amelyeket másutt nem fogadtak el.« Írt már neki a Hegedüs András, és feltehetôleg: Bence György, Radnóti Sándor. Szalai is tervezi, hogy odaadja Kenediéknek a Benesékrôl szóló, Illyés Gyulával vitázó cikkét, Bibó István válaszával együtt.
»A Bence is nagyon rendes gyerek lett, élénken résztvesz a magyar Szamizdatban.«
»Most újabb tanulmányt készülök írni.«
Ezután Szalai elmondta, hogy a Balzac utcában van egy maszek antikvárius. Itt még Kolakovszki-mûvek is elôfordulnak.
Ezután elbúcsúztunk egymástól, majd okt. 25-én Szalai meglátogatott a munkahelyemen.
Nagy lelkesen mondta, hogy »most már van magyar Szamizdat«. ô maga most ír egy minden eddiginél nagyobb lélegzetû tanulmányt, amelyben a magyar kiegyezéseket (1711, 1867, 1959) elmarasztalólag tárgyalja.
»A magyar nép elhülyült, megmanipulálták. Nincs politikai kultúránk. Ebben egyetért vele – az egyébként az olasz kommunistákkal rokonszenvezô – Radnóti Sándor is. Radnóti szerint ilyen Szamizdatokkal kellene kifejleszteni a magyar politikai kultúrát.«
(…)
Végül Szalai kézírásos kérdôívet olvasott fel. A kérdôív célja a szóbajövô megkérdezettek véleményének feltárása a mai politikai, fôleg történelmi-ideológiai kérdésekrôl. Kit tart Ön rokonszenvesnek 10 politikus (Horthy, Károlyi Mihály, Szálasi, Rákosi, Nagy Imre, Kádár stb.) közül, melyiket tartja rokonszenvesnek az alábbi korszakok (10 korszak) közül (Horthy-korszak, felszabadulás utáni évek, Rákosi-korszak stb.) közül, szükség van-e az oroszok jelenlétére, a több pártrendszerre stb. Ha igen, miért, ha nem, miért? Szalai elôregyártott válaszokat ír le, a megkérdezettnek csak jeleznie kell, hogy melyikkel ért egyet. A válaszok a hivatalos állásponttól a legszélsôségesebben reakciós válaszokig terjednek.
Szalai mindehhez azt fûzte, hogy jó lenne a kérdôívvel emberek sokaságát megkérdezni (strandon, könyvtárban stb.) azután kiértékelni a válaszokat. Tanulmányokra vonatkozólag pedig azt mondta, hogy jó lenne lemikrofilmezni.
Ezekután elbúcsúztunk."
1978. okt. 26. „Fogarasi István" s.
k.
Értékelés: A tmb. ellenôrzött, megbízható. Jelentése központi értékû és felhasználású. Operatív értékû.
Szalai Pál[t] a BM III/III-2. Osztály vonta bizalmas nyomozás alá. A tmb. folyamatosan ellenôrzi. Jelentésében értékes információkról számol be Szalai külföldi útjával kapcsolatosan, valamint a személyes motozás során elkövetett hibákról. Figyelmet érdemlô és fontos körülmény, hogy a 13 db könyvbôl mindössze 3 db-ot koboztak el, a másik 10 db abban a bôröndben volt, amit meg sem néztek. Továbbá érdekes körülmény, hogy továbbra is szándékában van tanulmányokat írni és azokat mikrofilmen Ny-ra kijuttatni. Ellenséges, nacionalista, szovjetellenes magatartását elmondása híven tükrözi.
A felmerült kapcsolatokat a BM III/III. Csfség. bizalmas nyomozás alatt tartja, illetve azok kapcsolatai. A találkozó létrejöttét 3/a rendszabály megerôsíti.
Feladat: A tmb-nek feladatul adtam, hogy a rendszeres kapcsolattartást biztosítsa. Szalainénak adjon angolnyelvû anyagokat tömörítésre és ez is közelebb viszi Szalaihoz.
Törekedjen Szalai gép és kézírásmintáját beszerezni, baráti körét megismerni, esetleg személyes kapcsolatba kerülni azokkal.
Intézkedés: A jelentés kivonatát a BM III/III-2. Osztálynak megküldjük.
Dávid Sándor r. szds.
Budapesti Rendôrfôkapitányság
III/III-D. alosztály Szigorúan titkos!
Adta: „Fogarasi" fn. tmb.
Vette: Dávid Sándor r. szds.
Idô: 1979. május 24.
Hely: „Iroda" fn. „K" lakás
Tárgy: Bibó István temetésérôl
Jelentés
Budapest, 1979. május 28.
„1979. V. 21-én du. 1/2 3 h-kor az Óbudai temetôben jelen voltam Bibó István temetésén. Ott találkoztam Szalai Pállal. Rögtön ezután találkoztam Kasánszky Zsomborral és ekkor derült ki, hogy Kasánszky levelet kapott Szalaitól, akinek megtetszett Kasánszky versmondása. Ott volt Bence György is, akinek Szalai bemutatott.
A ravatalozó sarkában Sinkovits személye tûnt fel. Ott volt Keresztury Dezsô is. A temetésen megjelentek Illyés Gyula (gondolom: feleségével), a mai történészek közül Perjés Géza, Szabó Miklós, nevesebb könyvtárosok közül Szentmihályi János, Pajkossy György, írók közül Karinthy Ferenc, továbbá volt politikai elítéltek: Pák Tibor, Németh Gábor, Lôcsei Pál, Cserbakôi Endre, filozófusok-szociológusok közül Bence György, Földvári Tamás, ott volt továbbá Németh László egyik lánya stb.
Az elsô gyászbeszédet Illyés Gyula mondta. Méltatta Bibó Istvánt, a koalíciós idôk alatti tevékenységét, [a] Válaszban megjelent Bibó cikkeket, a magyar demokrácia elvi bölcseleti kérdéseivel foglalkozó tanulmányokat. Illyés a Válasz betiltására vonatkozó utalással lényegében befejezte a méltatást és 56-ról és azutáni idôkrôl nem szólt. Meg is jegyezte Szalai Pál, hogy a beszéd jellemzô volt Illyés gyávaságára.
Illyés után Kenedi János beszélt, akirôl Szalai azt mondta, hogy milyen bátran, másképpen beszél mint Illyés.
Ô is dicsérte Bibót, de beleszôtte 1956. nov. 4-ét, Bibó történelmi jelentôségû írógépét és ezutáni belsô számûzetését is a beszédbe.
Beszéde – amely a ravatalozóban hangzott el – alatt innen-onnan hangok hallatszottak: Ki ez a fiatalember? Ez már igen stb.
Ezután a gyászgyülekezet
kivonult a sírhoz. Ott papok énekeltek, majd volt miatyánk
is. Ezután Szalai Pál kezdeményezésére
a többszáz résztvevô elénekelte a Himnuszt
és a Szózatot. Ezt követôen a gyásznép
eltávozott.
Megjegyzés: A volt politikai elítéltek csendesek voltak, pl. Kasánszky is. Inkább az új szamizdat-os társaság produkálta magát (Kenedi beszédet mondott, Szalai elôre énekelt). Szociológusok és filozófusok körében található a szamizdat irodalommal összefüggô aktivitás."
Bp. 1979. V. 24.
„Fogarasi István" s. k.
Értékelés: A tmb. ellenôrzött, megbízható. Jelentése központi értékû és felhasználású. Az adatok operatív értékûek. Híven tükrözik a résztvevô személyeket és azok magatartását.
Különös figyelmet érdemel Szalai megnyilatkozása, tevékenysége, valamint Kenedi János beszéde.
A részletes értékelést a BM III/III-3. Osztály végzi el. A jelentés ellenôrzött „Vitéz" és más hálózatokon keresztül.
Feladat: másirányú.
Intézkedés: A jelentés kivonatát megküldjük a BM III/III-3. Osztálynak felhasználás céljából.
Dávid Sándor r. szds.
Budapesti Rendôrfôkapitányság
III/III-D. alosztály Szigorúan titkos!
Adta: „Fogarasi" fn. tmb.
Vette: Dávid Sándor r. szds.
Idô: 1979. május 24.
Hely: „Iroda" fn. „K" lakás
Tárgy: Szalai Pál bizalmas
nyomozás alatt álló személy ügyében
Jelentés
Budapest, 1979. május 28.
„Az elmúlt napokban többször is találkoztam, beszélgettem Szalai Pállal. Egy ízben azt mondta, hogy »napok óta bôgök, mert már nincs Bibó István. Pont most kellett elmennie, amikor már van valami.
Lányától gyászjelentést kaptam. Szép gyászjelentés, Lukács evangéliumából való részlettel: Ki meg akarja tartani életét, elveszíti azt, ki elveszíti, megtalálja azt! Akartam írni egy nekrológot a Magyar Nemzetbe, de nem engedték. Küldtem egy nekrológot az Élet és irodalomba, kíváncsi vagyok, leközlik-e. A Kenedi Jancsi is írt egy nekrológot.«
»Mit szólsz a tanulmányomhoz?« – kérdezte ezután Szalai. Elmondtam neki, hogy átfutottam: nagyszabású életmûszerû munka. Dicsértem a párbeszédes betétet is mint formai megoldást. Mindamellett hangsúlyozta[m], hogy érdemi tekintetben átfogó elemzést ne várjon tôlem; ahhoz alaposabb tanulmányozásra lenne szükség. Hozzá tettem, hogy tanulmányáról senkinek nem szóltam, még nejemnek sem.
Szalai elmondta, hogy tanulmánya új ajánlással »fut«, ti. Bibó emlékének ajánlja írását. Nem Goldstückernek megy a munka, hanem Kende Péternek.
F. hó 21-én újból találkoztam Szalai Pállal Bibó temetésén.
Ott volt Bence György is, akinek Szalai bemutatott. Ezután összetalálkoztunk Kasánszky Zsomborral; a bemutatáskor kiderült, hogy Szalai ismeri Kasánszkyt a TV-bôl, sôt annyira megtetszett neki Kasánszky versmondása, hogy levelet is írt neki.
A gyászbeszédek elhangzása után a sírhoz mentünk, ahol is a református egyházi énekek elhangzása után a csendben Szalai kezdeményezésére kb. több százan elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot.
A sírtól távozva Szalai Petróczi Krisztina (?) nevû hölgy ismerôsével találkozott. (…) A temetés napjára szabadnapot vett ki. A hölgynek Szalai elmondta, hogy az a fiatalember, aki a gyászbeszédek egyikét elmondta, Kenedi Jancsi – újságíró, szociológiai interjúk készítésébôl tartja fenn magát, gyereke nincs – az az ember, aki körül a mai magyar Szamizdat szervezôdik. Petróczi reagálása erre az volt, hogy »húha, hogy Te miket mondasz«.
Ezután *** elváltam Szalaitól.
Megjegyzés: Nem vagyok biztos benne, hogy az a vers, amely Szalai érdeklôdését felkeltette, s amelyet Kasánszky mondott el, azonos a TV-ben a Radnóti emlékversenyen elhangzott József Attila verssel.
Bence György – Szalai jó ismerôse – filozófus, szociológus kb. 30-35 év körüli férfi. Kb. 158-160 cm. magas, erôsen fekete, szakállas, küllemre olyan sémi szerû fiatalember."
Bp. 1979. V. 24.
„Fogarasi István" s. k.
Értékelés: A tmb. ellenôrzött, megbízható. Jelentése központi értékû és felhasználású, operatív értékû adatokat tartalmaz Szalai Pál bizalmas nyomozás alatt álló személy tevékenységére, kapcsolataira vonatkozóan.
Különös figyelmet érdemel Szalai aktivitása a temetésen, valamint az ellenzéki személyek felé való kapcsolatépítése. A jelentés ellenôrzött.
A részletes értékelést a BM III/III-2. Osztály végzi el, mivel ôk tartják bizalmas nyomozás alatt.
Feladat: A tmb-nek feladatul adtam, hogy a kialakított magatartásának megfelelôen tartsa Szalaival a kapcsolatot. Törekedjen arra, hogy megismerje baráti körét, további terveit.
Alkalmas idôpontban térjen vissza a Kaszánszkival való kapcsolat jellegének tisztázására.
Intézkedés: A jelentés kivonatát megküldjük a BM III/III-2. Osztálynak felhasználás céljából.
Dávid Sándor r. szds.
1 Tévedés: bankhivatalnok volt.
2 Túlzás.
3 Nem.
4 L. az elôszót.
5 Nem. A két vallásos folyóiratnál nem folytattam ilyen beszélgetést.
6 Sz. S.-ral nem volt kapcsolatom.
7 Könyvtáramat nem az apámtól örököltem.
8 L. az elôszót.
Észrevételeit, megjegyzéseit, kérjük, küldje el postafiókunkba: beszelo@c3.hu