Monte Christo, Victor Hugo utca
A falakról láncon színházikellék-bilincsek lógnak, sûrû homály van, és a fridzsiderrôl elvett kulccsal kell fölmenni a vécéhez; Matolcsi Gábor azt meséli hevülettel, hogy születésnapján a kosaras haverjaival és a barátnôikkel meg feleségeikkel hatalmas bulit rendezett a Balatonon, és pálinkától berúgtak, és fürödtek éjjel, a lányok közül néhány topless, egy meg direkt meztelen, és a végén cirkuszi embergúlát csináltak a vízben, háromemeletest, és Matolcsi alul volt, és fölnézett.

Lancelot, Podmaniczky utca
Hosszú faasztalok, háttámla nélküli paddal, óriás adagok, és villa nincsen, velem szemben ül a nô (a neve: titok), akit néhány napja, elsô látásra magaménak kijelöltem, holott ô már másénak évekkel ezelôtt kijelölte magát (ezért titok), és meg is mondta rögvest, mikor belátta, hogy hiú reményeket táplálok, hogy hiú reményeket ne tápláljak, csakhogy énbennem lángok szaladgálnak; és meg is mutatja a gyûrûjét a bal kezén, amit én jótékony figyelmetlenségemben nem vettem észre! ilyenkor úgy puffad föl belül az ember, mint egy vízihulla, és a levegô körülötte kicsikét elfogy, de amikor aztán a lángok tovább szaladgálnak, bizalmát veti a bizonytalanságba: ellene mondasz-e a valóságnak? ellene mondok, és minden cselekedetének? ellene mondok, és minden csábításának? ellene mondok.

Otthon, Szt. István park
Mindig elköltözöm, és a csillagpontos kábelszerelôk egy hét késéssel mindig jönnek utánam, és nappal fúrnak, de éjjel nem fúrnak, ha viszont elmegyek egy buliba este, eszembe jut, hogy miközben én fényesen mulatok itten, és hangoskodom, otthon már nem fúrnak éppen, és lehetnék csöndben; a vécén Paul Daviestôl olvasom az Isten és az újfizikát, abban az áll, hogy ahol kisebb a gravitáció, ott gyorsabban múlik az idô, és ez megráz engem, aztán, még alig éledve a döbbenetbôl, szembesülök vele, hogy énnekem saját magamnak, aki fizikából mindig kettes voltam, elképesztô furán létezô atomjaim vannak, melyeknek hollétérôl és mozgásirányáról egyszerre tudni lehetetlen, vagy hollét, vagy mozgás! azt tanácsolom, senki kvantumelméletet vécén ne olvasson; és egy proton ellétezhet 1031 évig, és bennem is bizonyára van efféle vénséges proton! mondjuk bekerülnék a Guinnessbe, hogy nekem van a legöregebb protonom! de hát hova vezet ez? én atomot magamba, Uramisten, nem akartam, így nem lehet írni.

Astoria
Az asztalokon kis tábla: nem dohányzó; ahová az ember ülni akar, onnan a kis táblát áthelyezi egy táblátlan asztalra, és rágyújt. A kávézóban kókadt pincér. Nem érti. Nem érti, hogy mit nem ért. Van Twinings Earl Grey, azt kérek, mást hoz, visszamegy, elfelejtkezik búskomoran az egészrôl, készségesen megáll mellettem újra, bólogat, még mielôtt megvilágosodna, hoz végül csöndes diadallal Twinings Earl Grey-t, és a válla, az közben roskadva van, a történetét szeretném tudni, és az az érzésem, hogy ô is azt szeretné tudni! hogy mit nem adna a saját történetéért! szép ez nagyon; Gerzsenyi Bea latin könyveit nyitja a hármas declinatiójú mellékneveknél, a szomszéd asztalnál idôs hölgy diszkréten kifestve, egyedül, kávéval és minyonnal, az ember elgyöngül, mintha régi nap volna, emlék.

Odeon, Semmelweis utca
Ascher Tamás a Halott osztályt illusztrálja: az asztalok között élôhalottan, eltorzult arccal és görcsbe rándult testtel csoszog, ugrál és bukdácsol, majd mikor már minden vendég ôt nézi, és az arcuk az övéhez hasonlóra facsarodik, visszahuppan, a sarokban ülünk, a fotelos asztalnál, és közli, hogy ilyen például nem lesz az elôadásban, amit majd az én darabomból rendez, hanem ellenben mutassam meg neki, hogy szerintem mi a legfontosabb mondatom a tulajdon színmûvemben; ez az Ascher! hogy ez miért nem rendez több kortárs darabot, mikor a kortárs szerzô lelkivilága a kisujjában van, ezt neki pedagógiailag kéne csinálni, szinte meghatódok, ahogy a legfontosabb mondatomat keresgélem, és az ô arcára ezenközben az érdeklôdés ki van ülve! hát de nem állhatom meg, hogy ide ne írjam, ezt mutattam végül: „(szünet) Csoda volt.”

Karlsplatz, Bécs
Este hétkor, már sötét van, egy részeg talál egy ottfelejtett, kék-sárga mûanyag játékdömpert, belerúgás útján találja, és felette megörül annak, majd lehajolván tolni kezdi.

Csokonai Színház, Debrecen
Közismert darabot mutatnak be új fordításban: az elôadás után a színpadon a polgármester, pezsgôs poharát emelvén, keresetlen szavakkal méltatja William Shakespeare és Nádasdy Ádám mûvészetét, a város ôket ímé kebelére öleli, és visszavárja; Nádasdy kifinomultan meghatódik, fogadja a gratulációkat, de olyan graciôzen, hogy az ember úgy érzi, mintha neki gratuláltak volna; Kóti Árpád, ki most az I. Sírásót adta, és nekem fôhôsöm volt tavasszal, a büfében a nôre pillant, aki velem jött (akinek a neve titok), és mert a helyzet bonyolult voltáról sejtelme nem lehet, vagy mert prófétailag nyilatkozik, rám erôsen mutatva ezt mondja neki: szeresd ezt az embert! Ô pedig elmosolyodik, hát persze, szeret.

Isten szabad ege alatt, Béke út, majd Ráday utca
Én nem vezetek 30:1-re a BM ellen, hanem ezzel szemben engem a rendôr leállít, és ezoterice megkérdi, láttam-e égi villanást, én meg zavaromban beismerem, hogy nem láttam égi villanást, bárcsak láttam volna, egész életemben egy nyomorult égi villanásra várok, és az egeknek közvetítôje gyanánt rendelt misztikus törzsôrmester a mennyei üzenetet mindjárt tolmácsolja is, négyezer forint vagy feljelent; hetekkel késôbb egy fehér Mercedes taxi belém fordul, sofôr a felelôsséget elismeri, rendôr ránk tekint, és direkt szomorú! vonogatja a vállát, de fáj neki! hogy nem én vagyok a hibás! ezt Lentiben vettem észre legelôször, mikor a gépesített lövészdandárban volt rám elengedhetetlen szükség, hogy aki egyenruhában van, az engem ösztönösen és mélyrôl fakadóan utál.

Mûvész, Andrássy út
Az életnek rejtelmei vannak: hogy Békés Pálra, mikor vele beszélgetek itt-ott, a pincérnôk miért mosolyognak túláradón, és rám olyankor miért nem; miféle mágia mûködik itten? na de leleplezem, úgy éljek: a rózsaszín plüsselefántos könyvében, mikor azt írja, hogy a megjegyezhetetlen nevû iowai folyón eveztében a kenuban egyedül ült (177. o.), az nem igaz! mert velem ült akkor a kenuban! ez történelmi tény, és én így a költôi szabadságnak szenvedô alanya lettem, és a mûvészetnek az volt az elemi érdeke, hogy én maradjak ki! és azóta van különben, mert az élet eszerint mégiscsak kullog a mûvészet után, hogy én, ha mellette ülök, mintha ott se lennék, és rajtam, aki a kenuból utólag kimontíroztattam, a pincérnôk keresztülnéznek, és velem szóba sem állnak! ez a magyarázat, de majd írok én is egy olyat, amibôl Békés Pál marad ki, és akkor, ha kávézni leülünk, akkor mi lesz?

Merlin Színház, Gerlóczy utca
Jordán Tamás azt ötölte ki, hogy jövô tavasszal, az ezredfordulóra, magyar–osztrákot kéne rendezni, fociban, oly módon, hogy az osztrák bajnokság elsô tíz helyezettje játszana a magyar tízzel, elsô az elsôvel, második a másodikkal stb., plusz mondjuk a színész-, újságíró-, politikus- és íróválogatottak, ez tizennégy meccs, hét osztrák és hét magyar helyszínen, egyetlen este 8-tól tízig, gyôzelemért 3 pont, döntetlenért 1, tévés-rádiós körkapcsolás esetleg, és tízre meglenne az abszolút végeredmény; Jordán ez ügyben már szólt Mészölynek (Profiliga elnöke, volt futballista és szövetségi kapitány, akinek számomra legemlékezetesebb mondata egy válogatott meccsen hangzott el, midôn Sallóit felrúgták és ô illendôen elterült, majd, a szabadrúgást megkapván, már tápászkodott volna föl; ekkor harsogott be neki Mészöly, akárha az egész magyar labdarúgáshoz intézte volna a szavait: „Maradj lenn!”).

Alföldi, Kecskeméti utca
Spiró Györgynek vallom meg földúltan, hogy a regényem, énszerintem, amit most írok, szar; és erre azt mondja, jóvan, csak írjad.
Két Szerecsen, Nagymezô utca
És a szôke haja ki van bontva! szeretek bele, hiába az összes intelem, és a szerelmesedô férfinak, úgy látom, egyszerre jut minden az eszébe, bárcsak hagynám ôt szóhoz jutni, gondolom magamban, de lehetetlenség pillanatnyilag, mert a szerelmesedô férfi! az Beowulfot szaval a rostonsült csirkéje fölött óangolul! és részletekbe menôen leírja élete legnagyobb produkcióját, ami már minden idôkre fölülmúlhatatlan marad: hogy ugyanis szögletbôl egyszer, bajnoki meccsen, ifi kettôben, gólt lôtt a hosszú fölsô sarokba érintés nélkül! és aztán egyszercsak elsüllyed körülötte minden, és a nônek meztelen könyökhajlatába alázattal belecsókol.

Kávézóna, Pozsonyi utca
A kávézó nemdohányzó: a felszolgáló kisasszony maga is az ajtó elôtt, a feltépett út buckáin billegve cigarettázik, kávéscsészéjével a kézben; itt akartunk Ertsey Katával és Keszthelyi Kingával elveszett szerelmekrôl beszélni, de hogy rágyújthassunk, máshova kell mennünk, ahol már arról a kintrekedt, egymagában álldogáló felszolgáló kisasszonyról fogunk beszélni inkább.
Eklektika, Semmelweis utca
Megcsináljuk, dagad ön- és egyéb bizalmaktól Hege László, a filmet; és majd Sandy Morse fogja vágni, aki Woody Allen filmjeit; és majd hírneves külföldi színészek játsszák a fôszerepeket; és Unicumját arrébb tolja, magyaráz, énnekem meg ott együltô helyemben olyan valóságos a majdnem lehetetlen, mintha már történne is igazán, hogy vidám külföldiek egy szomorú öreg partjelzôbe, kit én regénybe valaha írtam, pénzt ölnek, ha nem is annyit, mint dinoszauruszokba vagy süllyedô hajókba, és a forgatás Budapesten megkezdôdik, és vizionálom magamat téblábolni ottan, mondjuk egy mûanyag pohárba bôven töltött vodkával a kézben, és a rendôrnek, aki végsô soron miattam kénytelen a forgalmat a Nyugatinál megállítani, biccentek fennkölten, és már megint nem bír engem megbüntetni, és én hôsleg járok-kelek a kamerák között; Hege már odább tart, a városnak vonzásán buzog, New York is rendben van, de Budapest! és milyen fura ugyanakkor, hogy mikor meg hazamegy, azt gondolja, Budapest is rendben van, de New York! és akármerre kóborol, az meghatja mindjárt, és ott akar élni rögvest, Cannes, Rio, Los Angeles; városokról is érdekes beszélgetni, persze, de a filmrôl még jó volna egy kicsit, belekortyolok a teámba, az Eklektikában csak Pickwick tea van.

Thália Színház, Nagymezô utca
Szalay Klára, be kell ismerni, még gyönyörûbb, mint amikor, sok év elôtt, leggyönyörûbbnek láttam a világon; a Vianból megyünk át Nádasdyt, akinek debreceni fordítása vendégjátszik, futólag köszönteni; és ott áll Ingusz Iván is, tavaszi szívszakadásom idején ô értett engem jobban mindenkinél, most kezet rázok csak vele, majd egyszer meg kell köszönni azokat a beszélgetéseket; mosolygott, amikor elbúcsúztunk gyorsan, és fölfoghatatlan, hogy nem fogom már látni soha többé.

Aluljáró, Újpest-Központ
Egy férfi mozdulatlanul térdel, elôrehajolva, földre fektetett, nyitott aktatáskájába támasztott homlokkal, mint egy imádkozó muzulmán.

Piccolo Mondo, Duna Plaza
A neve titok, de a szeme: zöld, és az ujja könnyû; megnéztünk egy Woody Allen-filmet, Celebrity cím alatt, melynek számos jelenetében az én rettenthetetlen ostromom paródiáját megláttuk, még a Beowulf is említve volt; ülünk egy capuccino és egy dupla dupla fölött azután, és én már a szerelemtôl csak szapphói strófában tudok gondolkodni, és a szépségétôl föl vagyok dúlva, és atomjaimnak, a kvantumelmélettel teljes összhangban, nem hollétét, csak mozgásirányát érzékelem; és aztán külön muszáj nekünk hazamenni; és otthon úgy érzem, hogy ô most nincsen itthon.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: beszelo@c3.hu

http://www.c3.hu/scripta