Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
Egy diktátor korai halála Lattmann Tamás, Valki László
Egy diktatúra lassú halála Kovácsy Tibor
Egy eléggé szűk ketrecbe zárt író Bán Zoltán András
Egy életszemlélet romjain –doris– [Bori Erzsébet]
Egy elveszett fehér törzs visszatalál Vajna János
Egy emlékezetes nap Yehuda Lahav
Egy emlék­rom­bo­lásra Kőbányai János
Egy enyhén avantgárd úr és a sors keze Révész Sándor
Egy érdektelen eset. A kár félmilliárd forint –lf– [Langmár Ferenc]
Egy és nem megosztott szív Ráday Mihály
Egy év után Solt Ottilia
Egy fájdalmas arc Lengyel László
Egy fehér folttal kevesebb Hegedűs B. András
Egy fejezet a Gulag magyar vonatkozásairól Demszky Gábor
Egy félbarátság kisregénye Bán Zoltán András
Egy felkelő emlékei Kozák Gyula, Mécs Imre, Péterfi Miklós
Egy felkelő kálváriája Eörsi László
Egy felkelő visszaemlékezései F. Havas Gábor
Egy fenékkel két lovat? –rsi [Eörsi János]
Egy fényképről Kis János
Egy férfi szerelmének fényében és árnyékában: Török Sophie Kádár Judit
Egy figyelemre méltó kormányfői bemutatkozás Vajna János
Egy filozófus halálára Takács Zsuzsa
Egy fiú az apák országából Neményi László
Egy földhözragadt megközelítés Horváth G. György
Egy földönkívüli hiteles portréja Galántai Zoltán
Egy fordítás közönséget keres Bán Zoltán András
Egy francia jelenség: a gaulle-izmus Balázs Gábor
Egy francia Pesten Nagy Bálint
Egy gimnázium az első áldozat? Gurbán György
Egy gondolat története és tapasztalatai Fekete György
Egy gyakorló szülő, hajdani tanár és szociológus megjegyzései a „korlátozott autonómiájú iskola” tervéhez Solt Ottilia
Egy gyanakvó apa
Egy gyáva naplója Szilágyi Andor
Egy gyáva naplója Szilágyi Andor
Egy gyáva naplója Szilágyi Andor

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon