Skip to main content

’Sidókrul

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Föl lettünk itten szólítva, hogy foglaljunk, ugye, állást. Kőbányai János, a legjobb (olykor kitűnő) zsidó lap, a Múlt és Jövő főszerkesztője munkatársunkat nyílt levelezőlapon – nem idézzük, mert babonás rettegéssel tiszteljük Kőbányai személyiségi jogait, és ösmerjük a személyiséget, akinek jogai ezek – intette, hogy mondja már meg az őszintét: MUCSA-e az, hogy ő (vö. az ÉS 1996. decemberi számaival) lehozta Komoróczy Géza professzort, a sumerológust, akkádistát, hebraistát, judaistát, hellenistát, szabadelvű zsidólikus magyar embert.

Hát alighanem.

Mit javasolunk tehát a jeles nem-gój szerkesztőnek, Kőbányai Jánosnak?

Talán szerkesszen. Amikor épp nem szabadítja föl sk. Szarajevót.

A Múlt és Jövő (Zsidó kulturális folyóirat. Alapította 1911-ben és szerkesztette 1944 márciusáig: Patai József. Újraalapította: Kőbányai János és Vermes György 1988-ban. Új folyam, VII. 1996/3. ISSN 0864-8646. 128 lap. 200 Ft) fölöttébb dicséretesen megemlékezik Emmanuel Levinasról (a Lévinas írásmód is jó), a nagy, nagy, nagy francia (litván zsidó) filozófiai íróról. Csakhogy.

Levinas híres és gyönyörű talmudi kommentárját a szerk. bevezeti Michéle Cohen kétharmados iskolai dolgozatával, amely – udvariasan szólva – nem üti meg a közölhetőség mértékét. De ami sokkal rosszabb, a szerk. Levinas esszéjét Saul Raskinnak a népéletből (úgyszólván) merített folkreál rajzaival illusztrálja, amivel mintegy felekezetesíti, klezmeresíti, MAZSIHISZ-esíti Levinast: ez pedig kissé igazságtalan a prófétai szellemmel szemben. Levinas nem Kiss József és nem Sólem Aléchem. Másról van itt szó.

De hogy miről, az a Múlt és Jövő Levinas-szövegéből sem derül ki. A kommentárt Tarnay László fordította, ami így elvileg szép tőle, de gyakorlatilag: öreg hiba.

Pl. azt írja Tarnay, p. 69: „…Rav Simeon ben Pazzi azt mondja: Jaj nekem a Teremtőm mellett, jaj nekem a rossz hajlamom mellett.”

Jaj nekünk a könyvespolcunk mellett, amelyről most zordan levesszük az eredetit (Emmanuel Levinas: Du sacré au saint: Cing nouvelles lectures talmudiques, Párizs: Minuit, 1977, p. 129): l …Rav Shimon ben Pazzi a dit: Malheur a moi du côté de mon Créateur, malheur á moi du côté de mon mau-vais penchant.”

Önbizalmunk csekély, mert héberül és arámiul nem tudunk, csak franciául, ezért leemeltük polcunkról a tudós Annette Aronowitz (a Franklin & Marshall College vallástudomány-professzora) fordítását is (Emmanuel Levinas: Nine Talmudic Reading, Bloomington & Indianapolis: Indiana University Press, 1994, p. 165): „…Rav Simeon ben Pazzi said: woe is me because of my Creator, woe is me because of my own evil inclination.”

Tehát nem „mellett”, hanem „részéről” vagy „miatt”: azért vagyok átkozott, mert gonosz vagyok, és mert van Istenem.

Nem mindegy.

A fordítást egybe kell vetni az eredetivel. Nem gójozni.

Egyébként: mi szeretjük a zsidókat. Sőt: hébe-hóba magunk is zsidók vagyunk.

(Levinasról lehet szépet, értelmeset is olvasni, lásd: Tengelyi László: „Felelősség, kiválasztottság, teremtettség: Búcsú Emmanuel Levinastól”, Szombat, VIII. évf, 9., 1996. november/5757. Chesván, HU ISSN 0865-3844, 120 Ft, 50 lap, pp. 42–43, a tartalomjegyzékben téves lapszámozással.)
































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon