Forgács Zsuzsa

Nyomtatóbarát változat

Szubjektív alapon szoktuk megítélni, ki is kapcsolom, rendkívül mértékben ütközne személye, amit csinál felmutatni nem jó, tehát jelen van, de mindenképpen közvetlen gyakorlatot szükségletet, ki akar valamit súlyos belső harc árán, újra kezdheti, nagy alkotások, mázolnak, vagy küszködhet, verset ír, mégis minden szóért, a vers azt fejezi ki, de bármivel a világon amiről szó van vonatkozását megtalálhatjuk, egyszerű formátumban asszertórikus ítélet, azt fejezi ki, hogy megfelel fogalmának azaz van. Ezt az asztalt nem tudom használni, szóban forgó munka végzésére nem alkalmas, fejünkben megjelenik a kép vagy céltudat: el tudom végezni vele a munkát? Vagy használható, jó pozitív ítéletben, negatív értelemben, az ellenkezője egy-egy objektumra vonatkozik, individuális alak, a festmények osztálya, mondjuk reflexiós sík, némely ember ennél és ennél a vállalatnál, ez az ember alkalmas, akkor konkrétan beszélek, kétféle konkrétság: közvetlen érzéki konkrétság, mintegy az ítéletben adódik, vagy a fogalom konkrétságát, az igazság mindig konkrét egyedekről beszélünk, visszatérünk tehát az egyediséghez, végigjártuk az utat, de a problematikus ítéletnek is az objektív alakja: ez a pad bizonyos céloknak megfelel, vagy nem felel meg.

Na most még annyit, önmagában véve eredendő szükségszerű, és abszolút fennáll.

Mindig azonosuljanak, különbség közöttünk fokozatai vannak, kérem lehetnek neki, és lehet nagyobb, vagy attól gyakorlatilag tökéletesen alkalmas arra, hogy a filozófia tanszék vezetője legyen. Bizonytalanná válik, a legnagyobb távolság ellentétesség egymással ellentétben önmagában véve, vagy teljesen hamis, vagy helyes objektum szubjektíve. Az egyes ember történelmi méretekben végeredményben hamis eszmények alapján is meg kell hogy bukjon a valóság ellenállásán. Megsemmisíti azt, de legyen a meglevő fejünkben levő jó, akár megfordítva: mondjuk Marx is ezt csinálta, mindazonáltal mi itt együtt lépten nyomon. Továbbhaladás szempontjából szintén degenerálódnak, eltorzulnak, és valóban, ha megszűnik a kapitalista tudomány vizsgálata azóta történt realitása történt, és jelenleg is folyamatban lévő fölállított társadalmi eszméhez, amikor azt mondtam, szüntelenül, vajon amikor mi kritikai alapon hangoztatjuk bíráljuk a rendszert, kellene lennie olyanoknak is, akik most valóban szintén, de ők se tesznek egyebet, mennél égetőbb, akár személyes életünkben kulminál adott objektum, akkor nincs probléma, vagy fenn kell tartani, nincs probléma, legfeljebb az lehet, mi történik két szélső pont közötti pont nem felel meg fogalmának helyzet alakul ki. Ez az ember alkalmas, hogy valahol igazgató legyen.

Olyan tudományokat, nem felel meg, üti egymást szintjén történő gondolkozás. Ha most, ha most az egyszerű struktúrát veszem, megilleti vagy nem illeti meg, a valóságban is problematikus állapot: Kínában az ami történik szocializmus, annak nevezhetjük, és a kérdés az, hogy nem tudjuk, ott tények gyakorlatilag nem egyeztethetők össze szocializmussal.

Nyilvánvaló, hogy ő például személy szerint rendelkezik vele, akkor tessék döntsön, valamint kezdetben vallásosan, körülmények, család, tények, oda kell figyelni. Magától értetődő a fejekben képességek alapján van vagy nincs isten, ugye ez fordítva is megtörténik, ezért is magától létrejön a fejekben kettős fogalom, igenis nincs túlsó oldal, nincs isten, nem lehet átmenni, mert az asszertórikus ítélet objektív fogalom amit készen vettünk, pedig talán nem magától értetődő, hallomásaink, divat, barátaink, mindenről amivel foglalkozunk.

Ki kell jelenteni, vagy pedig gondolják meg mily csekély azoknak a kérdéseknek a száma, hiszen szubjektíve lehetetlen, hogy ne legyen, mert viszonyban vagyunk a dologgal, képet alakít ki bennünk, akkor is megcsinálnánk veszélyes volta miatt, az ítélet pedig munkálkodó folyamat eredménye, hallatlan makacssággal fogunk ragaszkodni hozzá, elutasítjuk, elutasítjuk!!! Nagyon jól lehet ismerni, annál harmadik eset ki van zárva, önmagában véve rendkívül merev magatartás, tudományosan pont ez ki fog derülni, de ez annyira magától értetődő átka a megszokott nézeteknek, a megszokás a maga prűd valóságában.

Annyira nyilvánvaló, a legnagyobb tudás is ott bukik meg: csodálkozni fog 50 év alatt hányszor változtatott a véleményén. Persze megvan a jó oldala is, szem előtt szoktuk tartani, csak én hiszem annak? Akkor tehát most relativizáljuk? Ez minden cselekedet halála! Vagy elfelejtjük csinálni, vagy pedig a meglevő állapotban relativizáljuk.

Megsemmisítem a meglevőt, az előkelő idegen álláspontjára helyezkedem, ez nyilvánvalóan nem helyes, és akkor másképp ragaszkodik az ember az állásfoglalásokhoz, és az egész világ csal és hazudik, én dolgozom, és mindig készen állok, hogy akár az ellenkező irányba forduljak. Csöbörből vödörbe kerültünk, ennek megfelelő problematikus ítélet abban különbözik, hogy problematikusságot fejez ki. Hipotetikus ítélet, akkor A akkor B akkor A akkor C akkor A akkor D lehetőséget fejez ki. Mondanánk, többnyire úgy kezdjük, lehet, hogy ez a rendelet el fogja érni a kívánt hatást, ezért ennél a példánál megmaradok.

A tartalom számtalan formában megjelenhet, akkor elvontan fönnáll itt a földön a lehetősége, és erre én azt mondom, lehetne tenni még valamit pozitív és negatív értelemben, engedjük meg legalább az elvont lehetőséget hagyjuk meg, ahogy József Attila mondaná a megtestesült ellentmondás akkor éppoly joggal, nem pozitív, habár nem negatív végkicsengésében, lehet, hogy a Marson van élet, hogy negációt tartalmaz és ezen itt fővonala szerint nincs élet a Marson. Akkor kizártam a pozitív lehetőséget, de mivel nem tudom, nem tudhatom, ezért mindkettőt fenn kell tartani.

Módszertanilag kizárjuk a dogmatikus, hangsúlyozom, a dogmatikus gondolkozást, állandóan résen vagyunk, szem előtt kell tartani, ha csak lehet én megkímélem magam a durva tévedéstől, a realizálódó dologról lesz szó, nem pedig egyszerűen összemismásolom a kettőt.

Az a lényeges, módszertanilag mind a tudományos véleményt fenn kell tartani, különböző rendelkezések alapján ez lesz a biztos, a másikkal nem törődöm, teljes logikai alap, 3. tartalmi ítélet, apodiktikus ítélet, melyik állhat fenn? Konkrét esetben döntsünk a mindennapi élet gyakorlatában ki legyen a KISZ-titkár, a dékán, a dékánhelyettes, ha jól döntöttünk megkapjuk az általános mércét, a kritériumok körét, nincs élet a Marson, hogy a szóban forgó nem tudom én mi vezetését ellássa többes számban szerepel, és ezt fontos megjegyezni, megfelelő szakismeretekkel vezető posztot, viszont abban az esetben a vezető képességeket kifejleszthetjük. Milyen fokú képességek? Rideg, magába zárkózó ember, beosztottjait nem becsüli, és az sem reális helyzet, hogy ahhoz képest politikailag megbízható-e? Nagyon jól megfigyelhető, hogy a rossz viták azért vannak, köti az ebet a kritériumhoz.

Alábecsüli az értékét, olyan, de olyan botrányok lesznek előbb utóbb, hogy le kell váltani az illető posztról. Fölcsinálunk, fölesküszünk az egyik kritériumra, rendelkezem a mércével, el tudom dönteni a tévedés kizárásával: alkalmas, politikailag megbízható, szakmai gyakorlattal rendelkezik, mi is van még? Nem szenved-e például titkos bajban? És ha ezek után minden fenn forog, akkor a szóban forgó ember biztosan alkalmas erre és erre a posztra. Nem tudom belepumpálni a többit. Mindig törekedjünk arra, hogy ott ahol ez szükségessé válik mi magunk alakítsunk kritériumokat. A szubjektív elem véletlenül lesz igaz, ítéletünk lényegében mindig helyes lesz. Ítéleteink úgynevezett alanya és úgynevezett állítmánya egy célszerű munkát végző lény azaz az ember összefüggésében mindig az van, értsék meg most már végre, az ember: ember, de nem abban a látszatazonosságban ahogy itt most ki előttünk megjelenik tisztátalan közvetlenségében, hanem a fogalom ez a maga belső strukturáltságában, amelyből kifejlődtek spontán ámbár szükségszerű módón az egyedi-különös- általános kategóriák nem önkényesek, ismétlem nem önkényesek. Mit tehetünk? A valóság objektíve létező konkrét kategóriáink, az ember, az ember, mint fogalomnak tárgyával, melyet tükröz a maga belső strukturáltságában való azonosulása. Mindig úgy tekintsük, lehet, hogy az ellenkezője is igaz, mert az igazság mindig KONKRÉT.

• Magyar tarka