Skip to main content

„Az alapkérdés az, hogy mi az, amit tudtak”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dr. Király Tibor véleménye
Bűnpártolás és bűnsegély


Beszélő: Professzor úr, Carlos és csoportja 1979 és 1985 között több alkalommal Magyarországon járt. Azok a belügyi szervek, amelyek kapcsolatban voltak velük, tudtak arról, hogy mit csinálnak, amikor nem itt vannak. Ez így önmagában bűnpártolás vagy bűnsegély?

K. T.: A Carlos-ügynek szakértője nem voltam, nem vagyok, és a jövőben sem óhajtok e kérdéskör szakértőjévé válni. A bűnpártolás és a bűnsegély jogi kategóriája között nagy a különbség. A bűnsegélynél szándékos magatartásról van szó. A bűncselekmény elkövetéséhez nyújtott tevőleges segítségnyújtásról, amelyik fizikai tevékenységgel valósul meg. A gyakorlat kialakította az ún. pszichikai bűnsegély fogalmát: valaki valamely elkövetett bűncselekményhez szándékerősítő nyilatkozatot tett… Bűnsegélyről csak akkor beszélhetünk, ha megvalósult bűncselekményhez nyújt valaki segítséget. A bűnpártolás ezzel szemben feltételezi, hogy előzetes megállapodás nélkül, már a bűncselekmény elkövetése után nyújt valaki segítséget, például avégből, hogy meghiúsítsa a büntető eljárást. Bűncselekmény nélkül nincsen se bűnsegédi bűnrészesség, se bűnpártolás. Ami most a Carlos-ügyet illeti, az a véleményem, hogy itt a hivatali bűnpártolás inkább megállapítható, mint a bűnsegédi bűnrészesség. Ugyanis semmi olyan adat nem derült ki az erről megjelent írásokból, ami arra utalna, hogy egy jövőben elkövetendő és elkövetett bűncselekményhez nyújtottak volna a magyar hatóságok segítséget. Mindenesetre ahhoz, hogy határozott véleményt merjek formálni ebben az ügyben, minden részletet pontosan kellene ismernem.

Beszélő: Mi volna a jogi megítélése egy zsiványkocsma tulajdonosának? A múlt században sok ilyen kocsma volt, ahová a zsiványok visszatértek, ahol megszálltak, kipihenték magukat, otthagyták a fegyvereiket, a rablott holmit. A kocsmáros nem vett részt a bűncselekményekben, de természetesen tudta, hogy a zsiványok – zsiványok; Ezt hogy ítélte volna meg mondjuk Ráday Gedeon?

K. T.: Ráday kíméletlen eszközökkel járt el a magyarországi betyársággal szemben, és föl is számolta. Elképzelhető, egyrészt a már elkövetett bűncselekmény esetén a bűnpártolás. Ha azonban a kocsmáros viselkedése jövőbeni bűncselekmények elkövetéséhez, de konkrét bűncselekmények elkövetéséhez, előre megígért vagy biztosra vehető támogatást jelentett, akkor elképzelhető a pszichikai bűnsegély minősítés. Mindenképpen a részletek fontosak ahhoz, hogy a kérdést eldöntsük.

Beszélő: 1981. február 21-én Carlos csoportja merényletet hajtott végre a Szabad Európa Rádió müncheni központja ellen, a támadásnak nyolc súlyos sebesültje volt, és igen jelentős anyagi kár is keletkezett.

K. T.: Az ügyet az bonyolítja, hogy a cselekmény Magyarország határain kívül történt. A magyar büntetőtörvények lehetővé teszik, hogy nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény miatt is felelősségre vonás történjék. Külföldi állampolgárok külföldön elkövetett bűncselekményéhez nyújtott hazai segítség a bűncselekmény elkövetése előtt vagy után – ez igen bonyolult kérdés. Annak a megállapítása ugyanis, hogy tényleg bűncselekmény történt-e, nem tartozik a magyar hatóságok kompetenciájába.

Beszélő: Van itt egy furcsaság. Az akkor érvényes Büntető Törvénykönyv szerint kártevést, rombolást, merényletet csak a Magyar Népköztársaság vagy más szocialista állam sérelmére lehetett elkövetni – ennek értelmében tehát Carlosék nem követtek el bűncselekményt.

K. T.: Vannak olyan jogtárgyak, amelyeket befelé véd a magyar jog, tehát a magyar állam fennhatósága alá tartozó területeken. A külföldön elkövetett cselekménynél az a kérdés, hogy a külföldi állam szerint bűncselekmény-e (ez esetben nyilvánvalóan az), továbbá, hogy a magyar állam jognormái szerint is bűncselekmény-e. Ez esetben ugyancsak igen. Ha a rombolás törvényi tényvállalása nem illik rá, akkor közveszély-okozásnak minősül.

Beszélő: Súlyos testi sértés is van benne.

K. T.: Igen, súlyos testi sértés, esetleg emberölés kísérlete, hiszen a robbantás kiszámíthatatlan következményekkel jár. Az alapkérdés az, hogy mi az, amit tudtak, mi az, amit nem tudtak a magyar szervek. Elméletileg az a lényeges, hogy e szervek utólag szereztek-e tudomást a bűncselekményről, vagy előzetesen megállapodtak a segítségnyújtásban, illetőleg abban, hogy segítenek a tetteseknek elkerülni a következményeket.

Beszélő: A folyamatosan elkövetett fegyvercsempészeten és fegyverrejtegetésen kívül egy bűncselekményt Carlos mindenképpen elkövetett Magyarországon, nevezetesen rálőtt arra az autóra, amellyel követték.

K. T.: Ha hivatalos személy erről utólag tudomást szerzett, és a büntető eljárást meghiúsítani törekedett, hivatali bűnpártolást követett el.

Beszélő: Ez azonban időközben elévült.

K. T.: Így van. Abban a pillanatban, amikor megállapítják, hogy a büntethetőség elévült, vagy megtagadják a nyomozást, vagy még nem indult meg, vagy ha már megindult, akkor megszüntetik. Másként a nyomozóhatóság nem járhat el.

Beszélő: Az ügyészség nem az elévüléssel indokolta a nyomozás lezárását, hanem azzal, hogy a voltaképpeni tettesek ismeretlen helyen tartózkodnak, és emiatt az ügyet nem lehet kellőképpen feltárni.

K. T.: A magyar törvények szerint ilyen esetben nem lezárják, hanem fölfüggesztik a nyomozást. A legfőbb ügyész így is járt el.
































Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon