Skip to main content

„Deviánsak, ide hozzám!”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Színház


Ebben az évben kezdte meg működését a Szabó Ervin Gimnázium irodalmi-drámai fakultációja. A jelenlegi egyetlen, harmadikos osztály (huszonhárman) a Vörösmarty Gimnáziumból követte osztályfőnökét, Kinszki Juditot, aki a speciális képzés irányítója.

Az irodalmi-drámai fakultációk története 1978-ra nyúlik vissza, amikor Várkonyi Zoltán egy értekezleten gyönyörű, már-már kossuthi beszédében a középiskolai igazgatók kezébe helyezte a nemzeti színjátszás ügyét: angolszász mintára hozzanak létre speciális osztályokat, ahol a gyerekek a közismereti tárgyak mellett a színházi mesterség alapjait is elsajátíthatják. Az első felbuzdulásra három, nagy diákszínjátszó hagyományokkal bíró helyen indult meg az oktatás: Pécsett, Szentesen és a budapesti Madách Gimnáziumban. Majd egy év múlva Kinszki Judit vezetésével a Vörösmartyban is.

A hevület azonban Várkonyi halála után alábbhagyott, Pécs és a Madách is befejezte a kísérletezést. A Vörösmartyban azonban az évek során kidolgoztak egy olyan tanmenetet, ami alapjául szolgált az időközben megindult debreceni és a most rajtoló Szabó Ervin gimnáziumi fakultációnak is.

Négy éven keresztül heti két órában drámatörténetet tanulnak, ahol közösen dolgozzák fel a színházirodalom legjelentősebb korszakait. Ezt az első két évben kreatív játék és beszédtechnika egészíti ki. Harmadiktól már színháztörténetet, zenés mesterséget (egyéni és csoportos éneklés, zenetörténet stb.), táncot (klasszikus és jazzbalett) tanulnak. Az oktatás legfontosabb része a színpadra állítás, ez a munka számos kiváló, fesztiválokon díjazott előadást teremtett.

A szeptemberben induló osztályba olyan gyerekek jelentkezését várják, akik nem feltétlenül színészek akarnak lenni (bár az évek során sokan kerültek a fakultációkból főiskolára); hanem azokat, akik a meglevő, sokszor a környezetüket irritáló kreativitásukat nem élhetik ki. Azokat, akik az emberek közötti közlekedés, a kommunikáció, a viselkedés legkülönbözőbb formáira fogékonyak. Szeretik-szeretnék az értelmes közös munkát, de ezt nem biztosítja nekik a hagyományos iskola. Azokat, akiket deviánsnak bélyegeznek, pedig csak sok a fölös energiájuk. „Deviánsok, ide hozzám!” – invitálja őket Kinszki Judit.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon